25.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 248/149

1.1

Az EGSZB helyesli, hogy az Európai Bizottság az érdekeltekkel folytatott párbeszéd során mérlegelte az általános gazdasági érdekű szolgáltatások finanszírozási szabályainak felülvizsgálatát és tisztázását.

1.2

Az EGSZB teljes mértékben kiáll az általános gazdasági érdekű szolgáltatások különböző típusainak újfajta, diverzifikáltabb és arányosabb kezelése mellett, és helyesli, hogy a kisebb kiterjedésű közszolgáltatások és a szociális szolgáltatások bizonyos típusai mentesülnek a bejelentési kötelezettség alól.

1.3

Ennek kapcsán az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a közszolgáltatási kötelezettségekért nyújtott ellentételezések minden finanszírozási módja kapcsán tisztázza, hogy teljesülnek-e az Altmark-ítéletében meghatározott feltételek, ami azt jelentené, hogy nem tartoznak az állami támogatás szabályai alá.

1.4

Annak érdekében, hogy többé ne legyünk kénytelenek eseti alapú jogalkotási vagy ítélkezési megközelítést alkalmazni, csak helyeselni tudjuk az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy egyértelműen megkülönböztesse az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat az általános érdekű, nem gazdasági szolgáltatásoktól. Az EGSZB ugyanis továbbra is meg van győződve arról, hogy – tekintettel az általános érdekű, nem gazdasági szolgáltatások és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások meghatározása során tapasztalt nehézségekre – nem szabadna arra koncentrálni, hogy a szolgáltatás gazdasági jellegű-e, hanem inkább a kérdéses szolgáltatás sajátos feladatára és a közszolgáltatási kötelezettségekre kellene helyezni a hangsúlyt.

1.5

Az EGSZB ennek alapján úgy véli, hogy ebben a keretben a közszolgáltatási kötelezettségért nyújtott ellentételezések végrehajtásának az állami támogatásokkal való kapcsolatára vonatkozó új szabályok úgy válhatnak demokratikusabbá a végrehajtásért felelős több tízezer hatóság számára, ha – a szerződésnek való megfelelés feltétele mellett – az EUMSZ 14. cikkének megfelelő szokásos jogszabály-alkotási eljárás alkalmazása vonatkozna rájuk.

1.6

Bár dicséretes, hogy a tagállamokat arra biztatják, hogy tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget a hatékonysággal kapcsolatos megfontolásoknak, ennek során nem szabadna kizárólag a gazdasági kritériumokra koncentrálni, hanem figyelembe kellene venni a szociális, területi és környezeti dimenziókat is, valamint mérlegelni kellene az olyan kritériumokat is, mint a minőség, az eredmények és a fenntarthatóság.

1.7

Az EGSZB azonban attól tart, hogy a hatékonyság elvének bevezetésével oda jutunk, hogy a határozat és a keretszabály értékelési kritériumait az Altmark-ítélet 4. feltételével hangoljuk össze. Fennáll egyébként annak a veszélye, hogy ezt az elvet minden ellentételezés – köztük a bejelentési kötelezettség alól mentesülő közszolgáltatások – kapcsán is alkalmazni kell.

1.8

Annak kapcsán, hogy az Európai Bizottság tisztázni szándékozik azokat a korlátokat, amelyek között a tagállamok egy gazdasági tevékenységet általános gazdasági érdekű szolgáltatásként határozhatnak meg, az EGSZB emlékeztet arra, hogy már évek óta kéri a 106. cikk (2) bekezdése – gyakran ellentétesen értelmezett – végrehajtási feltételeinek egyértelművé tételét.

2.1

Az egyes tagállamokban egy sor különböző jellegű pénzügyi állami támogatás létezik: a foglalkoztatásért, a képzésért, a beruházásért, a kutatásért, a környezetvédelemért, a kkv-k számára, a bajban lévő vállalkozások megmentéséért és átalakításáért, a családoknak, a nehézségekkel küzdőknek stb. nyújtott állami támogatásoktól az általános érdekű szolgáltatások számára biztosítottakig.

2.2

A verseny- és a belső piaci szabályok keretében az EU működéséről szóló szerződés olyan – bármiféle – előnynek tekinti az állami támogatást, amelyet a nemzeti hatóságok szelektív alapon nyújtanak egy vagy több vállalatnak.

2.3

Így az állam által nyújtott támogatás csak akkor tekinthető állami támogatásnak, ha megfelel az összes alábbi feltételnek:

2.4

A fent említett állami támogatásokat a Szerződés (az EUMSZ 107. és 108. cikke) elvileg tiltja. Egyes fajtákat azonban engedélyez, amennyiben a közérdek célja ezt alátámasztja (általános érdekű szolgáltatások, társadalmi és regionális kohézió, foglalkoztatás, kutatás és fejlesztés, fenntartható fejlődés, a kulturális sokszínűség előmozdítása stb.), továbbá a piaci hiányosságok kijavítása érdekében, feltéve, hogy a versenyt nem torzítják olyan mértékben, amely ellentétes az EU érdekeivel.

2.5

Az állami támogatás nyújtására vonatkozó tagállami lehetőséghez jogalkotási aktusok egész sora, valamint gazdag és folyamatosan bővülő európai bírósági joggyakorlat társul. Ezeknek köszönhetően olyan szabályok születtek, amelyek megkötik az ilyen jellegű intézkedéseket bevezetni szándékozó tagállamok kezét.

2.6

A tagállamoknak így általános szabályként – bizonyos kivételes esetektől (de minimis támogatás, egy meghatározott küszöböt el nem érő mértékű támogatás, egyes konkrét ágazatoknak nyújtott támogatás) eltekintve – az általuk nyújtandó állami támogatás kapcsán követniük kell az Európai Bizottság felé történő bejelentésre vonatkozó eljárást. Amíg az Európai Bizottság meg nem adja hivatalos jóváhagyását, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre.

2.7

Az Európai Bizottság, amely egyedüliként jogosult megítélni, hogy az állami támogatások összhangban vannak-e a Szerződéssel (és adott esetben az Európai Bírósághoz fordulhat), jelentős vizsgálati, döntési és szankcionálási jogkörrel rendelkezik tehát ezen a téren.

2.8

A nem gazdasági jellegű általános érdekű szolgáltatásokat az állami támogatásokról szóló jogszabály nem érinti.

2.9

Ami az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat illeti, a hatóságok számára az a kérdés merül fel, hogy vajon a közszolgálati kötelezettség ellentételezése olyan állami támogatást jelent-e, amely a verseny- és a belső piaci szabályok terén összhangban van a Szerződéssel.

2.10

A Bíróság ítélete szerint (C280/00. sz. Altmark Trans GmbH ügy) nem áll fenn állami támogatás az általános gazdasági érdekű szolgáltatások esetében, ha alábbi feltétel teljesül:

2.11

Az említett Altmark-ügyben hozott ítélet nyomán az Európai Bizottság felismerte, hogy kevés ellentételezés felel meg a fenti négy feltételnek, és hogy így minden egyéb ellentételezés „állami támogatás”-nak számít. Elfogadta tehát a Monti–Kroes-csomagot, amely

2.12

Ez a keret, amely az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése alapján azoknak a szabályoknak és elveknek a kialakítását célozza, amelyek meghatározzák, milyen feltételek mellett egyeztethető össze a közszolgáltatással járó ellentételezés a „közös piaccal”, 2011 novemberében jár le.

2.13

Mivel emellett az említett keretszabály és határozat is előirányozza a bennük foglalt szabályok értékelését, az Európai Bizottság megkezdte a Monti–Kroes-csomag felülvizsgálatát: 2008–2009-ben jelentés benyújtására kérte fel a tagállamokat az aktuális csomag alkalmazásáról, 2010-ben pedig nyilvános konzultációt rendezett a tárgyban.

2.14

E két intézkedésre alapozva az Európai Bizottság kidolgozott néhány iránymutatást, amelyek a jelen közleményben szerepelnek. A cél egy mostantól júliusig tartó, az új szövegtervezetek kidolgozását megelőző tájékozódó vita indítása az európai intézmények és más érdekelt felek bevonásával.

3.1

Az egyértelműbb, egyszerűbb és arányosabb eszközök kidolgozásának célja keretében a közlemény a következőket irányozza elő:

4.1

Az EGSZB támogatja azokat a tagállamokat és más közvetlenül érintett feleket, akik – akár az aktuális Monti–Kroes-csomag alkalmazásáról szóló jelentésben, akár a kérdésről folytatott nyilvános konzultáció során – azt az igényüket juttatták kifejezésre, hogy a jogbizonytalanságok megszüntetése és a gazdasági, társadalmi és környezeti érdekek harmonikusabb egyensúlyának megteremtése érdekében vizsgálják felül az általános gazdasági érdekű szolgáltatások számára nyújtható állami támogatásokra vonatkozó szabályokat.

4.2

Az EGSZB teljes mértékben támogat egy olyan, diverzifikáltabb és arányosabb megközelítést a közszolgáltatások különböző típusait illetően, amely a finanszírozási szabályok világosabbá tételét is célul tűzi ki. Hasonlóképpen üdvözli a kis volumenű közszolgáltatások és bizonyos szociális szolgáltatások kivonását a bejelentési kötelezettség alól, bár ez utóbbiak körét még meg kell határozni. Különösen fontos, hogy a bizonyos területeken (például a kiszolgáltatott helyzetű csoportok, így a fogyatékkal élők foglalkoztatása terén) meglévő mentességek fennmaradjanak.

4.3

Ezzel kapcsolatban az EGSZB nem érti, hogy az Európai Bizottság miért korlátozza a kis volumenű szolgáltatások bejelentés alóli mentesítését a helyi jellegűekre, amikor helyi, regionális, sőt országos szinten is elég volna azt a kritériumot alkalmazni, hogy ne legyen szó a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolásáról.

4.4

A közlemény szerint a csomag felülvizsgálata illeszkedik az Európai Bizottságnak a közszolgáltatások terén – különösen „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közleményben és az Európa 2020 stratégiában – kitűzött átfogóbb céljai közé.

4.5

Az EGSZB ennek kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy az egységes piaci intézkedéscsomagról készült véleményében (INT/548, 2011. 03. 15.) kijelentette: „A közlemény és más, a közszolgáltatásokkal kapcsolatos intézkedések céljának annak kell lennie, hogy támogassák a tagállamokat közszolgáltatásaiknak az általános érdekű szolgáltatásokról szóló jegyzőkönyvvel összhangban történő kifejlesztésében és javításában.”

4.6

Ennek kapcsán az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a közszolgáltatási kötelezettségek ellentételezéseinek minden finanszírozási módja kapcsán tisztázza, hogy teljesülnek-e az Altmark-ítéletben meghatározott feltételek, ami azt jelenti, hogy nincs szó „állami támogatás”-ról. Jelenleg még mindig nem eléggé ismertek a bejelentési eljárások és a különféle mentesítések. Ez egy korlátozott piachoz vezet, mivel a hatékony szolgáltatásnyújtáshoz ellentételezésre szoruló szervezetek nem versenyképesek, ami közvetlenül érinti az uniós polgárok életét, akik így elesnek a minőségi és hozzáférhető szolgáltatásoktól.

4.7

Az EGSZB véleménye szerint az, hogy az általános érdekű szolgáltatásokról szóló jegyzőkönyv megkülönbözteti a gazdasági és nem gazdasági szolgáltatásokat – anélkül azonban, hogy megoldaná a két kategória elválasztásának problémáját – arra utal, hogy tisztázni kell a szóban forgó fogalmakat és rendszereket, így többek közt a nonprofit szervezetek szerepét és az „ésszerű profit” fogalmát, hogy többé ne kelljen pusztán eseti megközelítésre hagyatkozni, sem jogi, sem ítélkezési téren. A szociál- és versenypolitikai célkitűzések kettőssége miatt világosabban meg kell határozni az „ésszerű profit” fogalmát. Hasznosabb lenne ezért, ha az európai szint szabályozási iránymutatást és értelmezést tudna nyújtani a kapcsolódó megfontolásokról.

4.8

Csak helyeselni lehet tehát az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy egyértelműsíti az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és a nem gazdasági jellegű általános érdekű szolgáltatások közötti különbségtételt. Ahogy az EGSZB már hangsúlyozta „Az általános érdekű szolgáltatások jövője” tárgyában alkotott véleményében (CESE 976/2006), a gazdasági és nem gazdasági jelleg közötti különbségtétel elmosódó és bizonytalan.

4.9

Az EGSZB továbbra is meg van győződve arról, hogy mivel egyrészt nehézségekbe ütközik az általános érdekű, nem gazdasági szolgáltatások és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fogalmának kimerítő meghatározása, másrészt pedig fennáll a megszorító jellegű meghatározás veszélye, nem szabadna a gazdasági vagy nem gazdasági jellegre koncentrálni, hanem inkább a kérdéses szolgáltatások sajátos feladatára, valamint az e szolgáltatások irányában támasztott, a tevékenység ellátásához szükséges és világosan meghatározandó követelményekre – a közszolgáltatási kötelezettségekre – kellene helyezni a hangsúlyt.

4.10

A Lisszaboni Szerződés az általános érdekű szolgáltatásokról szóló jegyzőkönyve révén használati utasítást ad az általános érdekű – gazdasági vagy nem gazdasági – szolgáltatásokra vonatkozó szabályokkal kapcsolatban, 14. cikkében pedig új jogi alapra helyezi az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat, a Tanácsra és az Európai Parlamentre bízva a feladatot, hogy szabályozási eszközökkel, a rendes jogalkotási eljárás keretében dolgozza ki az azok feladatának teljesítését lehetővé tévő elveket, illetve gazdasági és pénzügyi körülményeket.

4.11

Az EGSZB ennek alapján úgy véli, hogy ebben a keretben a közszolgáltatási kötelezettségért nyújtott ellentételezések végrehajtásának az állami támogatásokkal való kapcsolatára vonatkozó új szabályok úgy válhatnak demokratikusabbá a végrehajtásért felelős több tízezer hatóság számára, ha – a szerződésnek való megfelelés feltétele mellett – az EUMSZ 14. cikkének megfelelő szokásos jogszabály-alkotási eljárás alkalmazása vonatkozna rájuk.

4.12

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság abbéli szándékát, hogy a tagállamokat a hatékonysággal kapcsolatos megfontolások nagyobb fokú figyelembe vételére kívánja ösztönözni. Ennek során nem szabadna kizárólag a gazdasági kritériumokra koncentrálni, hanem figyelembe kellene venni a szociális, területi és környezeti aspektusokat is, tekintettel az egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatások hatóságok által meghatározott sajátos feladataira. Az Európai Bizottságnak nem lenne szabad a „hatékonysági” kritériumokat rövid távú megfontolásokra korlátoznia. Figyelembe kellene vennie a szolgáltatások minőségét, eredményeit és fenntarthatóságát is, különösen ha szociális és egészségügyi szolgáltatásokról van szó. Emellett a szociális gazdaság (szövetkezetek, kölcsönös segélynyújtási szervezetek, társulások és alapítványok) vállalkozásainak sajátosságait is figyelembe kell venni.

4.13

Így az általános érdekű szolgáltatások nagy részét, így a szociális és az egészségügyi szolgáltatásokat a szolgáltató és a kedvezményezett közötti aszimmetrikus kapcsolat jellemzi, mely eltér egy beszállító-fogyasztó típusú kereskedelmi kapcsolattól. Az általános érdekű szolgáltatások sokszor személyre szabott megoldásokat jelentenek a felhasználók helyzetének és szükségleteinek sajátosságaitól függően; csak a szolidaritás elve alapján tudnak működni, és erőteljesen függenek az állami finanszírozástól. Az EGSZB arra szeretné kérni az Európai Bizottságot, hogy indítson konzultációt arról, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások terén mely közszolgáltatások lehetnek jogosultak csoportmentességre azon az alapon, hogy nem befolyásolják jelentősen a versenyt, és nemigen kínálnak határokon átnyúló lehetőségeket sem.

4.14

A hatékonyság kritériumával visszatérnénk oda, hogy a határozat és a keretszabály értékelési kritériumait az Altmark-ítélet 4. feltételével hangoljuk össze. Fennállna egyébként annak a veszélye, hogy ez minden ellentételezés kapcsán igaz lesz, ideértve a tagállamok közötti kereskedelemre korlátozott hatással bíró helyi szintű kisebb volumenű közszolgáltatásokért nyújtottakat is, valamint egyes általános érdekű szociális szolgáltatások esetében, noha ezeket az Európai Bizottság mentesíteni kívánja a bejelentési kötelezettség alól, és összeegyeztethetőnek tartja a belső piaccal. Ez azt jelenti, hogy ezek a szolgáltatások továbbra is utólagos ellenőrzés alatt maradnak, amiből új jogbizonytalanság származik.

4.15

Ugyanilyen bizonytalanság jellemző azzal a hatáskörrel kapcsolatban is, melyet az Európai Bizottság magának kijelöl a hatékonyság értékelésére, jóllehet az M6/TF1. sz. ügyben (T-568/08 és T573/08) a Bíróság megtagadja tőle ezt az illetékességet.

4.16

Annak kapcsán, hogy az Európai Bizottság tisztázni szándékozik azon korlátokat, amelyek között a tagállamok egy tevékenységet általános gazdasági érdekű szolgáltatásként határozhatnak meg, az EGSZB emlékeztet arra, hogy már évek óta kéri a 106. cikk (2) bekezdése – gyakran eltérően értelmezett – végrehajtási feltételeinek egyértelművé tételét, amennyiben az egyrészt a szerződés általános szabályai alóli mentességként vagy kivételként jelenik meg (lásd a 2007. november 20-i közleményt), másrészt pedig a 2004. évi fehér könyv kimondja, hogy „feszültség esetén az általános érdekű feladat teljesítése előnyben részesül a Szerződés szerinti szabályok alkalmazásával szemben”.