Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése – Innovatív Unió

2010. október 6-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. március 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. március 15–16-án tartott, 470. plenáris ülésén (a március 15-i ülésnapon) 184 szavazattal 1 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.1 Az innováció haladást, növekedést, jólétet, szociális biztonságot, nemzetközi versenyképességet eredményez és munkahelyeket teremt. Segítenie kell megbirkózni a társadalom előtt álló kihívásokkal. Igényli és támogatja a bizalom és az önbizalom társadalmi légkörét, amely a globális versenyhelyzetet tekintve további haladáshoz és konstruktív dinamikához vezethet. Az innováció virágzásához európai megközelítésre és olyan európai egységes piacra van szükség, ahol az erős K+F keretprogrammal működő európai kutatási térség kulcsszerepet játszik.

1.2 Ennek megfelelően az EGSZB üdvözli és kifejezetten támogatja az Európai Bizottság közleményét és annak céljait, csakúgy mint a Versenyképességi Tanács 2010. november 25–26-i és 2011. február 4-i ülésének idevonatkozó következtetéseit. Az „Innovatív Unió” az Európa 2020 stratégia egyik alapvető eleme.

1.3 Az EGSZB különösen üdvözli az innováció átfogó és hálózatként való értelmezését és meghatározását, amely a kutatásra, a technológiára és a termékekre, valamint az emberek közötti kapcsolatokra és szervezeti formákra, mint pl. a szociális szolgáltatásokra, az üzemi folyamatokra, az üzleti modellekre, a tervezésre, a márkapolitikára, a gyártási folyamatokra és a szolgáltatásokra, továbbá az ezek közötti sokoldalú kölcsönhatásokra is kiterjed. A társadalmi innovációk tekintetében az EGSZB azt ajánlja, hogy a kidolgozás során kérjék ki a szociális partnerek véleményét.

1.4 Az EGSZB támogatja az innovációs partnerségek gondolatát, ha azok – jól átgondolt irányítás alapján – összhangban vannak a már megkezdett folyamatokkal és eszközökkel és építenek ezekre, illetve ha megfelelnek az adminisztratív eljárások harmonizálása és egyszerűsítése elvének. Azt ajánlja, hogy először a különösen kívánatos, az aktív és egészséges öregedést célzó innovációs partnerség felállításával kell kezdeni és ezáltal tapasztalatot szerezni. Ez jó példa lenne a társadalmi és a tudományos-technikai innovációk együttműködésére is.

1.5 Az EGSZB azt ajánlja, hogy a támogató intézkedéseket, a pénzügyi támogatást és az értékelési kritériumokat igazítsák egyrészt az uralkodó piaci erőknek és a társadalmi igényeknek megfelelő fokozatosabb innovációkhoz, másrészt a forradalmibb újításokhoz, amelyek maguk alakítják a piaci erőket és új társadalmi igényeket teremtenek, de először gyakran különösen nehéz időszakot kell átvészelniük.

1.6 Tekintettel arra, hogy sürgősen szükség van európai közösségi szabadalomra, az EGSZB különösen üdvözli és határozottan támogatja az Európai Bizottság erre vonatkozó közelmúltbeli javaslatát, amely lehetővé teszi a szabadalmak költségeinek drasztikus csökkentését a tagállamokban, és döntő előrelépést jelent a végső cél, a közösségi szabadalom felé.

1.7 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kkv-k és a mikrovállalkozások fontos szerepet játszanak az innovációs folyamatban, és ajánlja, hogy a támogatásokat és az intézkedéseket igazítsák az ő egyedi igényeikhez. Ezenkívül annak megfontolását ajánlja, hogy biztosítható-e és milyen módon, hogy az újonnan alapított vállalkozások egy megfelelő időszakra mentesüljenek a különben szokásos kötelezettségek és előírások alól, és hogy emellett létrehozhatók-e további speciális ösztönzők. Ez a szociális gazdaság vállalkozásaira is vonatkozik.

1.8 A legfontosabb politikai feladat az, hogy Európa-szerte megbízható, innovációbarát keretfeltételeket hozzanak létre, és kellő mozgásteret hagyjanak ahhoz, hogy a potenciális újítók és innovációs folyamatok megszabaduljanak attól a tehertől, amelyet a szabályozások jelenlegi szétaprózódása és túltengése, valamint a sokféle – a 27 tagállam és az Európai Bizottság között megoszló – bürokratikus akadály jelent. Az így kialakult elbátortalanodás és késlekedés az új jó ötletek tényleges innovációra való váltásában hátrányt jelent Európa számára a globális versenyben, ezért sürgősen megszüntetendő. Ehhez olyan hozzáállásra van szükségünk, hogy a haladást és az innovációt ne kockázatnak, hanem esélynek és szükségszerűségnek tekintsük, amelyet a társadalomban minden erővel támogatni és érvényesíteni kell.

1.9 Ezért az EGSZB azt ajánlja, hogy fektessenek sokkal több energiát az innovációk gyors megvalósulásával és az Innovatív Unió megteremtésével szemben álló akadályok elhárításába. Örvendetes módon komoly előrelépés látható a szabadalmak kérdésében, a fennmaradó problémák zömét azonban azok az akadályok képezik, amelyek az egységes piac és az európai kutatási térség kialakítását is gátolják. Az EU-nak e téren semmiképpen sem szabad csüggednie, hanem mindenképpen folytatnia kell az egyszerűsítés és harmonizáció, valamint a megbízhatóság és rugalmasság terén tett erőfeszítéseit. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság nemrég közzétett zöld könyvében (1) ezzel kapcsolatban felismerhető erőfeszítéseket, amelyekről külön véleményt fog kidolgozni. Az EGSZB azonban elsősorban a tagállamokat és a civil társadalmi szereplőket kéri fel arra, hogy vállalják fel ezt a feladatot, és járuljanak hozzá a megoldáshoz.

2.1 Az Európa 2020 stratégia keretében az Európai Bizottság a hét kiemelt kezdeményezés egyikeként javasolja az Innovatív Unió elnevezésű átfogó koncepciót. Ebben a kezdeményezésben az EU-nak kollektív felelősséget kell vállalnia egy olyan integratív, vállalkozásközpontú kutatási és innovációs stratégiáért, amely megoldást kínál a nagy társadalmi kihívásokra, ugyanakkor fokozza a versenyképességet és munkahelyeket teremt. Ez kiegészít más kiemelt kezdeményezéseket, például az iparpolitikához kapcsolódót, melynek célja, hogy erős, versenyképes és diverzifikált feldolgozóipari értékláncot biztosítson, külön hangsúlyt fektetve a kis- és középvállalkozásokra.

2.2 A meghozandó intézkedéseket tíz pontban foglalják össze, többek közt az alábbi területeket érintve: a tudásalap erősítése, piaci termékek vagy szolgáltatások létrehozása a jó ötletekből, a lehető legnagyobb társadalmi és területi kohézió megvalósítása, nagyobb súly biztosítása a politikának a külvilág felé, a kutatási és innovációs rendszerek reformja és mérése, valamint Európai innovációs partnerségek indítása.

2.3 E célok elérésére az Európai Bizottság 34 pontos programot javasol – a közlemény nagyrészt ezt fejti ki –, amely vázolja a tagállamok kötelezettségeit és az Európai Bizottság által tervezett intézkedéseket.

2.4 A három melléklet az alábbi témákkal foglalkozik, és az alábbi intézkedéseket javasolja:

3.1 A téma jelentősége. Az innováció haladást, növekedést, szociális biztonságot, jólétet, nemzetközi versenyképességet eredményez és munkahelyeket teremt. Segítenie kell megbirkózni a társadalom előtt álló jelentős kihívásokkal. Igényli és támogatja a bizalom és az önbizalom társadalmi légkörét, amely a globális versenyhelyzetet tekintve további haladáshoz és konstruktív dinamikához vezethet. Ezért az Innovatív Unió elképzelése az Európa jövője szempontjából kulcsfontosságú Európa 2020 stratégia egyik alapvető eleme. Várhatóan segít elérni a maga az EU által a lisszaboni stratégiában kitűzött célt, hogy „az EU 2020-ra a GDP-je 3 %-át költse kutatás-fejlesztésre”, mivel „ez a legutóbbi becslések szerint 2025-re 3,7 millió munkahelyet teremtene, és az éves GDP-t közel 800 milliárd euróval növelné”. Következésképpen a szigorú időbeli és költségvetési korlátozások ellenére az EU-nak és a tagállamoknak többet kell beruházniuk az oktatásba, a kutatásba, a fejlesztésbe, valamint az innovációba.

3.2 Innovációk és környezetük. A legszélesebb értelemben vett innováció valamennyi társadalmi, gazdasági, oktatáspolitikai, tudományos, műszaki, munkahelyi, szervezeti és kulturális szempontra és tevékenységre kiterjed. Az innováció kibővített fogalmába beletartoznak a valamennyi ágazatban és bármiféle szervezet által végzett műszaki, társadalmi, funkcionális, illetve termékekhez vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó tevékenységek. Az ilyen szervezetek közé tartoznak a vállalatok, közhasznú intézmények, alapítványok és közszférabeli szervezetek. Az innovációk nem szükségszerűen egy lineáris folyamat eredményei, hanem különböző kiindulási helyzetek összekapcsolódásából és összefonódásából keletkeznek; tehát egészséges gazdasági és társadalmi környezetben, különféle módszerek és készségek keverékéből és kapcsolatából tudnak fejlődni.

3.3 A versenyképességgel és a kutatással foglalkozó tanácsi munkacsoportok. Ezért fontos, hogy a Tanács versenyképességi és kutatási munkacsoportjai együttműködjenek és közös következtetést dolgozzanak ki, az olyan idevonatkozó politikai területekkel összhangban, mint az iparpolitika, az oktatás, az energia és az információs társadalom. Emellett szoros kapcsolatra van szükség a többi kiemelt kezdeményezéssel, különösen az oktatásra, a szakképzésre és a foglalkoztatásra vonatkozókkal.

3.4 Alapvető egyetértés és támogatás. Ennek megfelelően az EGSZB üdvözli és alapvetően támogatja az Európai Bizottság közleményét és annak céljait, csakúgy mint a Versenyképességi Tanács 2010. november 25–26-i és 2011. február 4-i ülésének idevonatkozó következtetéseit.

3.4.1 A vélemény fő tárgya. A közlemény túl terjedelmes ahhoz, hogy itt valamennyi szempontját elemezni tudjuk. Ezért – fenntartva, hogy az EGSZB általánosságban egyetért a fő célokkal és a javasolt egyedi intézkedések többségével – ebben a véleményben főként azokkal a pontokkal foglalkozunk, amelyek külön figyelmet érdemelnek, vagy még tisztázásra szorulnak.

3.5 Az eddigi folyamatok és eredmények beépítése. A közlemény tartalmaz új elemeket és javaslatokat, és összekapcsolja a különféle szakpolitikai területeket, vagyis holisztikus és következetes politika kialakítására törekszik. A helyzetelemzések és célok többsége azonban olyan problémákkal és célkitűzésekkel foglalkozik, amelyek már jó ideje korábbi európai bizottsági közlemények, EGSZB-vélemények és tanácsi határozatok (pl. a ljubljanai folyamat) tárgyát képezik. Már történtek kezdeményezések átfogó intézkedésekre és folyamatokra. (3) Ezeket jobban figyelembe kellene venni, folytatni kellene és el kellene ismerni azért, hogy az Európai Bizottság és az egyéb érdekeltek eddigi vívmányait kiaknázzuk és továbbfejlesszük, ahelyett hogy veszni hagynánk. A javasolt új intézkedéseket és eszközöket össze kellene hangolni a már megkezdett folyamatokkal, kerülni kellene a további komplikációkat és a kettős munkát, és tiszteletben kellene tartani a folytonosság, a jogbiztonság és a stabilitás igényét. (4)

3.6 Harmonizáció. Következésképpen az újonnan javasolt intézkedéseknek, például az innovációs partnerségeknek (lásd a 4.4. pontot) a meglévő intézkedésekhez képest hozzáadott értéket kellene teremteniük. Eszerint a kutatás- és innovációfinanszírozási eszközöket harmonizálni és egyszerűsíteni kell (ld. a 3.8.2. pontot), meg kell könnyíteni a programokhoz való hozzáférést, de közben továbbra is a kiválóságot kell vezérkritériumnak tekintetni. A kutatási eredményeket szélesebb körben hozzáférhetőbbé kell tenni, például a tudás és a szakértelem átadásának javítása révén (5) (lásd még a 3.8.3. pontot és a 12. lábjegyzetet).

3.7 Mozgástér biztosítása. Az innováció csíráját képező ötletek, elképzelések és felfedezések természetüknél fogva kiszámíthatatlanok. Ahhoz azonban, hogy szárba szökkenjenek és létrejöjjenek az innovációk, kellő mozgástérre, valamint serkentő és megbízható keretfeltételekre van szükség; a szabadság, a támogatás és az elismerés a kreativitás és az innováció alapja, csakúgy mint az önálló tevékenység és a vállalkozói szellem, valamint a kockázatvállalási hajlandóság. Következésképpen a szakpolitika fő feladata az, hogy innovációbarát gazdasági és társadalmi környezetet biztosítson, hogy európai szinten megteremtse az említett keretfeltételeket, és így a potenciális feltalálókat és az innovációs folyamatokat ne riasszák el az átláthatatlan, eltérő szabályrendszerek és bürokratikus akadályok (lásd a 3.12. és 3.13. pontot).

3.7.1 Fókusz és széles hatáskör. Vannak bizonyos pontosan körülhatárolható fejlesztési célok, mint például az energia- és klímaprobléma megoldása, (6) amelyek esetleg a meglévő erőforrások egyesítését igénylik. Ugyanilyen fontos azonban a sokféle fejlődési irányvonalnak és azok lehetséges kapcsolódásainak megfelelően széles körű gazdasági környezet. Máskülönben fennáll annak a veszélye, hogy túl korán kizárjuk éppen azokat a megoldásokat, amelyek bár alapvetően újszerűek és innovatívak, potenciáljukat kezdetben még a szakértők sem ismerik fel. Ezzel azt kockáztatnánk, hogy mindig mások nyomában kullogunk és a világverseny vesztesei leszünk, ahelyett hogy úttörőként magunk szabnánk meg az uralkodó irányt és diktálnánk a legújabb „divatot”. Az előbbi a központosított tervgazdaságokat jellemzi. Ezért mindenáron kerülni kell e gazdasági forma jellemvonásainak átvételét, ugyanakkor figyelembe kell venni a szubszidiaritás elvét.

3.7.2 Piaci erők. Az innovációs folyamatoknak általában az uralkodó piaci erőkhöz és a fogyasztói igényekhez kell igazodniuk, és ezek jobb kielégítését kell célozniuk. Ezzel szemben az igazán nagy innovációkra az jellemző, hogy ők maguk alakítják a piaci erőket, és teremtenek új fogyasztói igényeket és piaci szegmenseket. (7) Az ilyen innovációk különösen támogatásra szorulnak a kritikus és terméketlen kezdeti szakaszban, mielőtt elismerést és gazdasági áttörést érnek el, illetve amíg bizonyítást nem nyer óriási gazdasági hatásuk.

3.8 Széttagoltság. Az Európai Bizottság ismét hangsúlyozza, hogy az európai kutatási és innovációs térképet a széttagoltság jellemzi. Jóllehet ez a kijelentés több fontos szempontból jól jellemzi a helyzetet, csak részben igaz, és pontosításra szorul.

3.8.1 A meglévő együttműködési hálózatok. Az ipar és a kutatás területén (8), csakúgy mint a szociális gazdaság és a kreatív iparágak területén, már régóta léteznek európai – sőt, gyakran globális – kapcsolatok és együttműködési hálózatok, (9) amelyek az együttműködés és a verseny határmezsgyéjén táncolva folyamatosan át- és újraformálódnak. Ezek az egyes érdekeltek és szervezeteik fontos önszervezési folyamatai. Az Európai Bizottságnak észre kellene vennie, el kellene ismernie, támogatnia kellene őket és építenie kellene rájuk. Éppen e fontos folyamatok támogatása érdekében van szükség a belső piac előtt még fennálló akadályok elhárítására, ami az európai innovációs térséget szolgálná.

3.8.2 Szabályok – egyszerűsítés és harmonizáció. A cél a jogi-adminisztratív és pénzügyi szabályok fokozatos egyszerűsítése és harmonizálása (10) egyrészt a tagállamok között, másrészt a tagállamok és az Európai Bizottság között. Ez fontos előrelépés lenne az európai belső piac, az európai kutatási térség és az Európai Bizottság által célul kitűzött európai innovációs térség teljes megvalósítása felé. Ha széttagoltságon a szóban forgó szabályok jelenlegi sokféleségét és összetettségét, a túlszabályozást és az átfedéseket kell érteni, akkor az EGSZB maradéktalanul támogatja az Európai Bizottságot.

3.8.3 Korábbi vélemények. A széttagoltság és a szabályok és eszközök sokaságából adódó zűrzavar azonban nemcsak a tagállamok viszonylatában, hanem magán az Európai Bizottságon belül is jellemző. Az EGSZB már közzétett egy véleményt (11) erről a kérdésről, és fenntartja az abban foglalt ajánlásokat. Ezeket a fontos célokat az EGSZB ezenkívül a tagállamok közös programtervezéséről, (12) a K+F keretprogramról, a változó világban követendő innovációs politikáról, (13) valamint az ipar/a kkv-k és az állami kutatási szervezetek közti együttműködésről (14) szóló véleményeiben is támogatta. Az EGSZB emlékeztet azokra az ajánlásaira, amelyeket a kutatási eredmények terjesztésével, átadásával és felhasználásával, és különösen a kifejezetten ezt a célt szolgáló internetes kereső kifejlesztésével kapcsolatban fogalmazott meg. (15)

3.8.4 Kutatási infrastruktúra. A költséges infrastruktúrák is csak a széttagoltság példáit gyarapítják, ha nem egy nemzetközi közösség használja és finanszírozza őket. Vannak, amelyek mind a szükséges beruházás és operatív erőforrások, mind pedig az optimális kihasználtság és alkalmazás tekintetében is meghaladhatják az egyes tagállamok lehetőségeit. Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Bizottság alább idézett nézetét. (16) Ezekben az esetekben tehát a közösségi módszer egyértelmű hozzáadott értéket jelentene; (17) ezért a tagállamok és az EU részéről közös általános finanszírozás indokolt.

3.9 Közösségi szabadalom. A közösségi szabadalom hiánya a széttagoltság olyan elfogadhatatlan, költséges és káros megnyilvánulása, amelyet orvosolni kell az Unió versenyképességének növelése és annak érdekében, hogy az Innovatív Unió más részterületeinek pozitív üzenetet küldjünk. Az európai innovációs és iparpolitika e sérülékeny pontjára az Európai Bizottság újra és újra megpróbált elfogadható megoldást találni. Ezért az EGSZB gratulál az Európai Bizottságnak ahhoz a friss (2010. december 14-i) javaslatához, amelyben megerősített – az EU-szerződéseknek megfelelő – együttműködést sürget a részt vevő tagállamok között arra, hogy döntő részeredményt érjenek el a (minden tagállam által használandó) uniós szabadalom végleges létrehozásához. Az EGSZB arra kéri az Európai Parlamentet (18) és a Tanácsot, hogy fogadja el a javasolt eljárást, ami döntő és jelentős előrelépés volna a végleges uniós szabadalomhoz vezető úton. Az EGSZB egyetért azzal, hogy ez „gazdasági szempontból elengedhetetlen és politikailag elfogadható”. (19)

3.10 Emberi kapcsolatok és szervezeti formák. A különféle emberi kapcsolatok és szervezeti formák területén óriási innovációs lehetőségek vannak. Az EGSZB támogatja, hogy az Európai Bizottság elő kívánja mozdítani az ilyen jellegű innovációkat azok valamennyi társadalmi, gazdasági, tudományos, műszaki, környezeti, szervezeti és munkahelyi szintjén, illetve kulturális szempontjainak és alkalmazásainak teljes spektrumán. Ide tartoznak a legújabb üzleti és szervezeti modellek és folyamatok, magán-, köz- és általános érdekű szolgáltatások, az oktatás és képzés, a média, a művészet és szórakoztatás, azaz gyakorlatilag az emberi tevékenységek és együttélés összes területe.

3.10.1 Vállalatok és munkahelyek – a munkavállalók szerepe. Az optimális munkaszervezés a versenyképesség kulcseleme. Az innovatív munkahelyek ezért javítják a munkavállalók teljesítményét, és az üzleti teljesítményt is. Egy vállalatnak és alkalmazottainak innovációs képességét az tükrözi, hogy képesek-e fejlődni, javítani termék-, szolgáltatás-, társadalmi és funkcionális koncepcióikat, hogy ezáltal többletértéket nyújthassanak a fogyasztóknak. Fontos szerepe van itt a folyamatos tanulásnak és a felhalmozott tapasztalatnak. A vállalatok alkalmazottai pedig tudás- és ötletforrásként játszanak fontos szerepet; ezt a lehetőséget jobban ki kellene aknázni. Az egyes hierarchiaszintek közötti jobb átjárhatóság segítene az új ötletek és javaslatok kommunikálásában.

3.10.2 A szociális partnerek közti együttműködés. Vállalati szinten a kulcs a szociális partnerek közti bizalom és együttműködés, az előrelátás, a szaktudás, a motiváció, az elkötelezettség, valamint az innováció hatékony kezelésének képessége.

3.10.3 Szolgáltatások és közbeszerzés. A közszféra is az innováció egyik mozgatórugója lehet. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon (az I. mellékletben szereplő) kijelentésével, hogy a közszféra ösztönzőket biztosít az innováció közintézményeken belüli és a közszolgáltatások nyújtása során történő elősegítésére. Ideértendő maga a (magán és állami) szolgáltatási ágazat, valamint a gyártóipari ágazatok, amelyek a szolgáltatások segítségével próbálnak új versenyelőnyre szert tenni. Az Innovatív Uniónak egyértelműen azt kell üzennie, hogy az EU mindenképpen ki akarja aknázni ezt a (magán és állami) potenciált.

3.10.4 Társadalmi innovációk. A társadalmi innovációknak figyelembe kell venniük azokat a társadalmi igényeket, amelyeket a piac vagy az állami szektor nem kezel megfelelően. Ezek általában új magatartás- és érintkezési formák, intézményi szerveződések és hálózatok. A társadalmi innovációk gyakran ötvöznek technikai és nem technikai alkalmazásokat, és kötődhetnek a termelő–felhasználó kapcsolat erősítéséhez, a struktúrafejlesztéshez és a módszer- és technológiatámogatáshoz. A technológiák (pl. ikt-k) sokoldalú használata újszerű együttműködési, operatív és irányítási módszereket tesz elérhetővé. Az EGSZB örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság a szociális partnerekkel együtt meg szeretné vizsgálni, hogyan lehet a tudásalapú gazdaságot elterjeszteni az összes szakmai szinten és ágazatban.

3.11 Az Innovatív Unió terve. Az EGSZB úgy véli, hogy az Innovatív Unió elgondolása alkalmas arra, hogy összefoglalja és képviselje az Európai Bizottságnak a közleményben vázolt célkitűzéseit. Az elképzelést a belső piac és az európai kutatási térség már meglévő terveivel együtt és azokkal egyenértékűen kellene megvalósítani. Az EGSZB ezért fenntartások nélkül támogatja a közlemény 2.2. pontját. Az EGSZB üdvözli, hogy ott számos, a következőkben leírt ajánlása szóba kerül.

3.12 Az akadályok elhárítása. Az Európai Bizottság által vázolt egyik legfontosabb cél az, hogy európai szinten elhárítsák az innováció előtt álló akadályokat. Jóllehet az EGSZB tisztában van vele, hogy ez egy óriási és összetett feladat, amely szoros kapcsolatban áll a belső piac teljes kiépítésének folytatásával, az Európai Bizottság nem közölt pontos információkat arról, hogy konkrétan mi a szándéka ebben a döntő jelentőségű kérdésben. Az EGSZB ezért üdvözli az Európai Bizottság nemrég közzétett zöld könyvében (20) ezzel kapcsolatban felismerhető erőfeszítéseket, amelyekről külön véleményt fog kidolgozni.

3.13 Fő politikai feladat és legfontosabb ajánlás. A fő politikai feladat és a legfontosabb ajánlás ezért az, hogy Európa-szerte megbízható, innovációbarát keretfeltételeket hozzanak létre, és kellő mozgásteret hagyjanak ahhoz, hogy a potenciális újítók és innovációs folyamatok megszabaduljanak attól a tehertől, amelyet a szabályozások jelenlegi szétaprózottsága, túltengése és bonyolultsága, valamint a sokféle – a 27 tagállam és az Európai Bizottság között megoszló – bürokratikus akadály jelent. Mindez visszariasztja a kezdeményezőket, és érezhetően késlelteti és gátolja az új és jó ötletek tényleges innovációra való váltásának és végrehajtásának szükséges folyamatát. Ez súlyos hátrányt jelent Európa számára a globális versenyben, ezért sürgősen meg kell szüntetni. Ehhez olyan hozzáállásra van szükségünk, hogy a haladást és az innovációt ne kockázatnak, hanem esélynek és szükségszerűségnek tekintsük, amelyet a társadalomban minden erővel támogatni és érvényesíteni kell. Ehhez azonban az EGSZB a tagállamokat és a civil társadalmi szereplőiket is arra kéri, hogy vállalják fel ezt a feladatot, és járuljanak hozzá a megoldáshoz.

3.14 Jobb képzés és elismerés. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot abban a céljában, hogy oktatási rendszereinket valamennyi szinten modernizálja. Ehhez több világszínvonalú felsőoktatási intézmény szükséges, és emelni kell a képzettségi szintet. Hatékonyan növelni kell az érdeklődést a természettudományos és műszaki foglalkozások iránt, és fokozottan el kell ismerni ezeket a foglalkozásokat.

3.15 Szoros határidők. A közleményben tárgyalt szempontok számára és összetettségére, a vizsgált célkitűzések jelentőségére és az ebben a dokumentumban kifejtett nézetekre való tekintettel az Európai Bizottság által javasolt menetrend meglehetősen szoros. Az EGSZB ezért olyan megközelítést javasol, amely elválasztja egymástól az alapvető célok sürgősségét, illetve a javasolt intézkedések és eszközök fejlesztését.

4.1 A kkv-k mint főszereplők. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a kis- és középvállalatok a gazdaság kulcsszereplői, ezért az innovációs kezdeményezés és támogató intézkedéseinek fő kezdeményezettjei között kell lenniük. A kis- és középvállalkozások meghatározását és besorolását azonban át kellene gondolni, mivel az ikt-knak köszönhető új hálózatépítési lehetőségek révén a mikrovállalkozások, sőt, az egyszemélyes vállalkozások is egyre nagyobb szerephez jutnak. Talán érdemes volna átgondolni azt is, hogy mi választja el egymástól ezeket és a szabadfoglalkozásúakat. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási szektorbeli és a munkahelyi innovációknak nagy jelentőségük van, különösen a kkv-k versenyképessége és termelékenysége szempontjából (lásd a 3.10.1. és a 3.10.2. pontot).

4.1.1 A kkv-k hátrányos helyzetbe kerülése. Az innováció számos fent említett bürokratikus akadálya különösen a kkv-kat és az újonnan megalapított vállalatokat sújtja a nagy – emiatt azonban szükségszerűen nehézkesebb – vállalatokkal szemben, amelyek jól felszerelt jogi részleggel és külföldi képviseletekkel stb. rendelkeznek. Nem utolsósorban pl. ez lehet az egyik oka annak, hogy az EU már csaknem teljesen elveszítette a vezető szerepet az innovatív ikt-termékek terén (21) az USA-val szemben.

4.2 Értékelési mutatók. Az EGSZB már egy korábbi véleményében (22) utalt arra, hogy az EU több ilyen elemző eszközzel is rendelkezik; ennek megfelelően a koherencia jegyében azt javasolta, hogy „hozzanak létre egy egységes »Európai innovációs megfigyelőközpontot«, amely átvenné a már létező eszközöket, koherensebbé és még átláthatóbbá téve azokat”. Az EGSZB ezenkívül felhívja a figyelmet arra, hogy

4.2.1 Ezért az Európai Bizottságnak folytatnia kellene az OECD-vel fenntartott együttműködését, és egységes, de következetes csomagot kellene kidolgoznia olyan átfogó és kiegyensúlyozott mutatókból, amelyek a fenti szempontokat, valamint az innovációk hosszú távú sikerét is magukban foglalják. Az EGSZB megítélése szerint hasznosak e tekintetben „A jól működő nemzeti és regionális szintű kutatási és innovációs rendszerek jellemzői”, amelyeket az Európai Bizottság az I. mellékletben részletez.

4.3 Akadálymentesség. A nagy innovációs potenciállal rendelkező területekre további példát jelent a termékek és szolgáltatások hozzáférhetősége, aminek révén a fogyatékkal élők nemcsak polgárként, hanem fogyasztóként is teljes mértékben integrálódhatnak az uniós társadalomba. Jelentős társadalmi és gazdasági lehetőségekkel bíró, feltáratlan piacról van itt szó.

4.4 Innovációs partnerségek. Az Európai Bizottság által javasolt európai innovációs partnerségek vonzó lehetőségeket nyújthatnak. A társadalmi kihívások innovációs partnerségek révén történő megválaszolása a részletekkel kapcsolatos bizonytalanságok, valamint a 3.5. és 3.6. pontokban kifejtett fenntartások ellenére új lehetőségeket rejthet. A kínálati és keresleti oldali innovációs politikai eszközök egyidejű alkalmazásával, továbbá a kutatáson és a technológiai felfedezésen alapuló, valamint a keresleti oldal (piaci erők) által indukált innováció ötvözésével az EU új versenyelőnyre tehet szert. E lehetőségek kiaknázása érdekében fontos, hogy az Unió azokra az elemekre koncentráljon, ahol az innovációs partnerségek a meglévő intézkedésekhez képest hozzáadott értéket nyújthatnak. Ezért az innovációs partnerségeket nem úgy kellene bevezetni, mint az európai innovációs szereplők (köztük a részt vevő regionális és tagállami szintű finanszírozó szervek) számára kötelező, általános érvényű, merev eljárási keretet. Az önkéntesség elve, a kötetlen szerveződés, az átláthatóság és a világos, könnyen kezelhető irányítási forma az, amit biztosítani kell. Ezért a szükséges irányítási struktúra meghatározása után ajánlatos volna egy gondosan kiválasztott innovációs partnerséggel kezdeni, és az ebben gyűjtött tapasztalatokat felhasználni a következő partnerség kiválasztásánál.

4.4.1 Aktív és egészséges idősödés. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy először a különösen megfelelő és kívánatos, az aktív és egészséges öregedést célzó innovációs partnerséget hozzák létre. Ez jó példa lenne a társadalmi és a tudományos-technikai innovációk komplex együttműködésére is. E terület kapcsán az EGSZB kiemelten hangsúlyozza az innovatív szolgáltatások kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésének és közbeszerzésének jelentőségét. Ennek döntő szerepe lehet az új piacok feltárásában, valamint a közszolgáltatások teljesítményének és minőségének javításában.

4.4.2 Víztakarékos Európa. A további ajánlott innovációs partnerségek között a közlemény III. melléklete megemlíti a „Víztakarékos Európa” lehetőségét is. Az EGSZB ehhez kapcsolódóan differenciált szemléletmódot javasol, amely jobban megkülönbözteti egymástól az olyan európai régiókat, amelyekben a vízhiány uralkodó probléma, valamint az olyan régiókat, amelyekben elegendő a csapadék és megfelelő a vízellátás. Az EGSZB ezért inkább a „Fenntartható vízgazdálkodás” címet javasolja.

4.5 „Eredményközpontú” megközelítés. Az Európai Bizottság szerint az innovációs partnerségeket eredményközpontú módon kell támogatni, amit az EGSZB átgondolandónak tart. Mivel az EGSZB e fogalom definíciójának kapcsán már korábban is igen erős kétségeinek adott hangot a használatával szemben, mégpedig a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről szóló véleményében (ld. annak 1.8. és 4.8. pontját) (23), azt ajánlja, hogy tisztázzák, hogy eljárástechnikai szempontból miről van itt valójában szó. Ismételten hangsúlyozza, hogy a fontos találmányok esetében alapvető jelentőségű lehet a hosszú távú vetület és a fenntarthatóság.

4.6 A K+F keretprogram központi szerepe. Az EU K+F keretprogramjai jelentős mértékben hozzájárultak az eddig elért sikerekhez, a jövőben tovább kell erősíteni őket, és hangsúlyozni kell önálló jelentőségüket. A további egyszerűsítések szükségességétől függetlenül a K+F keretprogram sikeres, világszerte ismert, az innováció szereplői által intenzíven felhasznált, érthető eljárásokat alkalmazó és elfogadott eszköze az európai kutatási térség alakításának. Ezért egyértelműbben kell hangsúlyozni, hogy a kutatási keretprogram és az azt kiegészítő versenyképességi és innovációs keretprogram önmagában is fontos az „Innovatív Unió” céljának elérése szempontjából. Az együttműködésben végzett kutatás eszközei teljesítőképes európai konzorciumok létrejöttéhez járultak hozzá, és azokat a szükséges folytonosság biztosítása érdekében fenn kell tartani. (24) Az itt tárgyalt innovációs politikát tekintve jobban kellene támogatni a társadalmi-gazdasági kutatást is.

4.7 Az európai kutatási térség központi szerepe – a kutatók belső piaca. Az európai kutatási térség központi szerepe (ld. a 3.11. pontot is) és megvalósításának követelményei számos korábbi vélemény tárgyát képezték. Az EGSZB ezzel kapcsolatban ismét megerősíti, hogy a kutatók mobilitása, valamint a felsőfokú képzettségek és kutatói minősítések elismerése alapvető jelentőségű, amint a társadalombiztosítás, a megfelelő bérezés és a nyugdíjrendszerek kérdései is. A jelenlegi helyzet – különösen a fiatal tudósok és kutatók számára – továbbra is meglehetősen nyugtalanító és demotiváló. Az EGSZB ezért kifejezetten üdvözli és támogatja a Tanács következtetéseit (25) (2010. március 2.) az európai kutatók mobilitásáról és karrierlehetőségeiről. Az EU-ban a kutatók vonzó és működő belső piacára van szükség!

4.8 Kockázati tőke. Az EBB-hez kapcsolódó kedvező fejlemények ellenére – és az EGSZB itt különösen üdvözli az Európai Bizottság és az EBB által létrehozott kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmust (RSFF) – még mindig hiányzik az elegendő és elég gyorsan rendelkezésre álló kockázati tőke az innovatív vállalatok alapításához és kezdeti fennmaradásukhoz. Ez mind a megalapítás idejére, mind pedig az első gazdasági sikerig eltelő nehéz időszakra érvényes. Emellett kis- és mikrohitelekre is szükség van, melyek lehetővé teszik a kockázatok enyhítését, ugyanakkor a sikerben való részesedést is.

4.9 Klaszterek. Az EGSZB ismételten hangsúlyozza a regionális, határokon átnyúló klaszterek és innovációs központok innovációösztönző hatását. Nemcsak a kutatóintézetek és vállalatok már hagyományossá vált összekapcsolódásáról van itt szó, hanem arról az ezt kiegészítő, gyümölcsöző hálózatról is, amely a létrehozott speciális vállalatok között alakul ki. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ezt továbbra is támogassák a strukturális alapok eszközeivel.

4.10 Könnyítések és ösztönzők az induló vállalkozások esetében. Az EGSZB annak megfontolását javasolja, hogy az induló vállalkozások esetében nem lehetne-e egy kivételre vonatkozó kikötést tenni, amely egy megfelelő időszakra felmenti az induló vállalkozásokat a legtöbb egyébként szokásos, különböző típusú adminisztratív kötelezettség és előírás alól, valamint további ösztönzőket (pl. adókedvezményeket) teremt. Ez mozgásteret és haladékot biztosítana számukra, amely alatt megmutathatják a gazdasági és műszaki sikerre való esélyeiket. Az EGSZB tisztában van azzal, hogy ez a javaslat a kockázatok és érdekek kényes és differenciált mérlegelését teszi szükségessé, amelyet azonban mégis érdemes volna elvégezni.

Kelt Brüsszelben, 2011. március 15-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(3) Az innováció témájával kimerítően foglalkozott az Aho-jelentés (a Hampton Court-i csúcstalálkozót követően megalakított, Esko Aho által vezetett Kutatási-fejlesztési és Innovációs Független Szakértői Csoport jelentése, 2006. január, EUR 22005.), valamint a Beruházások a tudásba és az innovációba (lisszaboni stratégia) című EGSZB-vélemény (HL C 256., 2007.10.27., 17. o.). A tagállamok összehangolt megközelítéséről és a partnerségre épülő intézkedésekről szól a ljubljanai folyamat (RECH 200 COMPET 216 – megerősített partnerség a tagállamok, társult államok, érdekeltek és az Európai Bizottság között), számos ERA-NET kezdeményezés (a 181. cikk értelmében), a „Közös Technológiai kezdeményezések”, az EIT KIC-ei (az Európai Innovációs és Technológiai Intézet tudás- és innovációs közösségei), a „Közös programtervezés” és A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Útban a közös kutatásprogramozás felé – Összefogással a mindenkit érintő kihívások hatékonyabb megválaszolásáért című EGSZB-vélemény (HL C 228., 2009.9.22., 56.o.). A kutatási szervezetek és az ipar közötti együttműködéssel az Együttműködés és tudásátadás a kutatási szervezetek, az ipar és a kkv-k között – az innováció fontos feltétele című EGSZB-vélemény (HL C 218., 2009.9.11.) foglalkozik, a nemzetközi együttműködéssel A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: A nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés európai stratégiai kerete című EGSZB-vélemény (HL C 306., 2009.12.16., 13.o.), az egyszerűsítéssel pedig A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítése című EGSZB-vélemény (HL C 48., 2011.2.15., 129.o.).

(7) Jó példa erre a repülőgép vagy éppen a televízió, a radar, a lézer, a személyi számítógép, a mikroelektronika és az üvegszálas kábelek, az internet/e-mail (és a keresőrendszerek, az e-kereskedelem stb.), a digitális fényképezőgépek, a rakétával fellőtt műholdak vagy a GPS forradalmi sikertörténete – ezek mindegyike szorosan összefügg és serkentő kapcsolatban áll egymással.

(9) Lásd például a „Deutscher Hochschulverband” nyilatkozatát, Forschung und Lehre 11/10, 788–796. o., 2010. november.

(16) COM(2010) 546 végleges: „Úttörő kutatási és innovációs eredményekhez egyre inkább világszínvonalú infrastruktúra kell. Az ilyen infrastruktúra körül kialakuló innovatív holdudvar a világ számos részéről vonzza a legjobb szakembereket, és kiváló hátteret biztosít az információs és kommunikációs technológiák (IKT), valamint az olyan kulcsfontosságú alaptechnológiák számára, mint például a mikro- és nanoelektronika, a biotechnológia, az új anyagok kifejlesztése és a legújabb gyártási technológiák. Mivel ezeknek a technológiáknak az összetettsége, méretei és költségei egyre nagyobbak, európai, adott esetben akár globális szinten is össze kell vonni a fejlesztésükhöz és működtetésükhöz szükséges erőforrásokat.”

(18) Az EP időközben elfogadta a következő dokumentumot: Az Európai Parlament 2011. február 15-i jogalkotási állásfoglalása az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló tanácsi határozattervezetről (05538/2011 – C7-0044/2011 – 2010/0384(NLE)).

(19) Staffan Nilsson elnök közlése (2011. január 7.) a Barnier biztossal folytatott megbeszéléséről.

(21) A Google-tól, az Apple-től és a Facebooktól egészen a mobiltelefonokig.