[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.10.6.

COM(2010) 545 végleges

2010/0284 (NLE)

Javaslat:

A TANÁCS RENDELETE

az uniós hajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2011. és 2012. évre történő meghatározásáról

INDOKOLÁS

1. A javaslat háttere |

A javaslat okai és céljai A mélytengeri halállományok a kontinentális talapzat fő halászterületein kívül eső vizekből kifogott halállományok. A kontinentális lejtő mentén, illetve fenékhegyek környékén élnek. Ezek a fajok lassú növekedésűek és hosszú életűek, ezért a halászati tevékenység kifejezetten veszélyezteti őket. Élettartamukra és növekedésükre vonatkozó tudományos ismereteink fokozatosan bővülnek, és arra engednek következtetni, hogy a kék menyhal és a fekete abroncshal gyorsabb növekedésű és rövidebb életű, mint például az atlanti tükörhal, a mélytengeri cápák és a gránátoshal, ezért a halászati tevékenység kevésbé veszélyezteti őket. Az, hogy egy fajt veszélyeztet-e a halászati tevékenység, attól is függ, hogy helyi csoportosulásai halászhatók-e, mint például az atlanti tükörhal, a kék menyhal és a tízujjú nyálkásfejűhalak esetében. A halászat korlátozásának hiánya a mélytengeri fajok halászatában – minden vadon élő halállomány halászatához hasonlóan – olyan versenyhez vezet a halászati vállalkozások között, amely a szabadon hozzáférhető erőforrás teljes kiaknázását célozza, a fenntartható mértékű halászat kellő figyelembevétele nélkül. Egyes mélytengeri fajok esetében egyértelműen ez volt a helyzet azt megelőzően, hogy az Európai Unió 2003-ban megkezdte a mélytengeri halászat szabályozását. Példának okáért a kereskedelmi szempontból értékes atlanti tükörhal északnyugati állománya kimerítettnek tekinthető, csakúgy mint a nagyszemű vörösdurbincs állománya a Vizcayai-öbölben. A halászati tevékenység korlátozása ezért nélkülözhetetlen intézkedés, amely a halászati vállalkozások bevételkiesésének megelőzésére és a halászatnak a hosszú távon magas hozamot biztosító gazdálkodáshoz való igazítására irányul, valamint arra, hogy csökkenteni lehessen az ökoszisztémát és az élelmiszerhálót a halpopuláció-méret hirtelen változása miatt érő káros hatásokat. A korlátozásra azért is szükség van, mert ezáltal biztosabbá válik a fogyasztók értékes fehérjékkel való ellátása – jóllehet ez a szempont kevésbé fontos a mélytengeri fajok vonatkozásában, amelyek az EU-ban kirakodott halfogásoknak csak elenyészően kis részét teszik ki. A mélytengeri fajok tekintetében az állami beavatkozás azért különösen fontos, mert a lassan növekvő állományok kimerítése esetén a populáció helyreállása rendkívül sok időt vehet igénybe, vagy meg sem történhet. A halászati lehetőségek megállapításának szükségességéről az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 43. cikkének (3) bekezdése rendelkezik, amelynek értelmében ez a feladat a Tanácsra hárul. A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) kétévente alapos áttekintést nyújt a mélytengeri halállományok biológiai helyzetéről. Az utolsó ilyen szakvéleményt 2010 júniusában bocsátotta ki. A halászati lehetőségek megállapítására vonatkozó jelen javaslat a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által az ICES munkája nyomán 2010 júliusában elvégzett további vizsgálaton alapszik. Így teljesül a 2371/2002/EK rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt előírás, amely szerint a döntéshozatalnak megbízható tudományos szakvéleményeken kell alapulnia. A tudományos testületek szakvéleményei következetesen úgy fogalmaznak, hogy a mélytengeri halászat vonatkozásában a legmegfelelőbb gazdálkodási eszköz a halászati erőkifejtés korlátozása. Ez abból következik, hogy a mélytengeri fajokat vegyes halászat keretében fogják ki, a halászati tevékenység nem szelektív, továbbá jelentős mennyiségű halat dobnak vissza a tengerbe azért, mert kereskedelmi értékük csekély. A fogási korlátozások alkalmazása mindazonáltal hasznos kiegészítő intézkedés; ezek a korlátozások összekapcsolhatók az említett halászati lehetőségek felhasználásának módjaival, amennyiben ilyen felhasználási módok hiányában a fogási mennyiségek nem indokolhatók. A Bizottság ezért bevezette azt a gyakorlatot, hogy a halászati lehetőségek megállapítására vonatkozó javaslatok előterjesztését a vonatkozó tudományos szakvélemények megjelenése szerint ütemezi. Ezen túlmenően a Bizottság 2010-ben felülvizsgálja a mélytengeri állományok halászatára vonatkozó általános hozzáférési rendszert (2347/2002/EK tanácsi rendelet) azzal a céllal, hogy a halászati erőkifejtésre vonatkozó korlátozások és a technikai intézkedések az egyes halászati tevékenységcsoportoknak megfelelően kerüljenek kidolgozásra. Az Atlanti-óceán északi részére vonatkozóan a halászati erőkifejtés globális korlátozás hatálya alá tartozik, tekintet nélkül az ott folytatott különféle halászati tevékenységekre (lásd az 53/2010/EU tanácsi rendelet 9. cikkének (3) bekezdését). |

Általános háttér A mélytengeri állományok halászatát az Európai Unió 2003 óta szabályozza a teljes kifogható mennyiségek (TAC) és az Atlanti-óceán északi részén alkalmazható halászati erőkifejtés meghatározása révén. A mélytengeri halállományokra vonatkozó 2009-es és 2010-es halászati lehetőségeket a közösségi halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2009. és 2010. évre történő meghatározásáról szóló, 2008. november 28-i 1359/2008/EK tanácsi rendelet[1] határozta meg. A mélytengeri állományokról rendelkezésre álló ismeretek a kutatók számára sem a populációméret, sem a halászat okozta állománypusztulás tekintetében nem teszik lehetővé az állományok állapotának teljes körű értékelését. Ez különféle okokra vezethető vissza, amelyek az előrelépés állandó gátjai. A kérdéses fajok gyakran hosszú életűek és lassú növekedésűek, ami nem teszi lehetővé az állomány korcsoportok szerinti tanulmányozását, valamint a kifogott egyedek hossza vagy a zsákmány korszerkezete alapján annak felmérését, hogy a halászat milyen hatást gyakorolt az állományra. Nem ismert az állományok fiatal egyedekkel való pótlódásának gyakorisága. Az állományok általában olyan mélységekben fordulnak elő, amelyek gyakorlati okokból nehezen vizsgálhatók. Ezen állományok csekély kereskedelmi értéke miatt a tudományos felmérések gyakran nem állnak rendelkezésre, illetve nem fedik le az elterjedési terület egészét. A halászati tevékenységek e fajokra csak részben irányulnak, és egyes tevékenységek viszonylag új keletűek. Következésképpen e területen tudományos ismereteink csak lassú ütemben bővülnek. Az ismeretek gyűjtése a halászati gazdálkodásban érvényesülő elővigyázatossági elv szerint folyik, amely a populációsűrűségi mutatókból megfigyelhető tendenciákon alapszik. A halászati lehetőségek rögzítése és elosztása a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az élő vízi erőforrások fenntartható kiaknázására vonatkozó kötelezettséget a 2371/2002/EK rendelet 2. cikke állapítja meg. Az említett halászati lehetőségeket a nemzetközi megállapodásokkal összhangban kell megállapítani, többek között a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló, 1995. évi ENSZ-megállapodással (a továbbiakban: a halállományokra vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás). A szabályozó hatóságnak különösen elővigyázatosnak kell lennie olyankor, amikor az információ bizonytalan, nem megbízható vagy pontatlan. A halállományokra vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás 6. cikkének (2) bekezdése értelmében a megfelelő tudományos információk hiányára nem lehet hivatkozni a védelmi és gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként. Az e javaslatban előterjesztett TAC-kiigazítások összhangban vannak a tudományos szakvéleményekkel, és tükrözik a halállományokra vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodásban megállapított elveket és a 2008. évi, a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatásokat; utóbbiakat az ENSZ Közgyűlése is megerősítette (2009. decemberi 64/72 sz. határozat). Habár bizonyos mélytengeri fajokat más országok is halásznak, különösen Norvégia, Izland, a Feröer szigetek és Oroszország, és noha az említett nemzetekkel (illetve amennyiben ezek az állományok nemzetközi vizekben fordulnak elő, a Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) keretében) törekedni kell a megállapodásra és az összehangolt gazdálkodási intézkedések kidolgozására, szükséges a szóban forgó megállapodások megkötéséig egyoldalú intézkedéseket bevezetni az uniós hajókra vonatkozóan azért, hogy a szabályozatlan halászat fentiekben ismertetett káros következményei elkerülhetők legyenek. |

Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen A javaslat által szabályozott területen a meglévő rendelkezéseket az 1359/2008/EK tanácsi rendelet állapítja meg, amely 2010. december 31-ig alkalmazandó. Az említett rendelkezések kapcsolódnak a mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2347/2002/EK tanácsi rendelethez[2], amelyben fel vannak sorolva azok a kereskedelmi szempontból értékes fajok, amelyek tekintetében a Bizottság fogási korlátozásokat tervez bevezetni (lásd a hivatkozott rendelet I. mellékletét). A mélytengeri fajokra vonatkozó halászati lehetőségekről kétévente születik döntés annak megfelelő ütemben, ahogy az egyes állományok tekintetében elérhetővé válnak a mélyreható vizsgálatokon alapuló tudományos szakvélemények. Ez alól azonban kivételt képeznek az aranylazac állományai és a kék menyhal célzott halászata, amelyek tekintetében a halászati lehetőségek a Norvégiával évenként folytatott tárgyalások eredményétől függnek. A szóban forgó állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket ezért az éves halászati lehetőségekről szóló, a Tanács által decemberben meghozandó rendeletben kell megállapítani. Ezekre az állományokra 2010-ben az 53/2010/EU tanácsi rendelet az irányadó. |

Összhang az Unió egyéb politikáival és célkitűzéseivel A javasolt intézkedések a közös halászati politika célkitűzéseivel és szabályaival összhangban kerültek kidolgozásra, és azok összeegyeztethetők az Unió fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politikájával. |

2. Konzultáció az érdekeltekkel; hatásvizsgálat |

Konzultáció az érdekeltekkel |

A konzultáció módja, a legfontosabb célterületek és a válaszadók köre A javaslat figyelembe veszi a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottsággal (ACFA, mely a termelői ágazatot, a feldolgozóipart, a halászati és akvakultúra-termékek kereskedelmi szervezeteit képviselő szakmai szervezetek, valamint a fogyasztói érdekeket és a környezetvédelmi, illetve fejlesztési szempontokat képviselő nem szakmai szervezetek küldötteiből áll) és a javaslat által érintett halászati tevékenységekben érdekelt regionális tanácsadó testületekkel folytatott konzultációkat. Ezek az egyeztetések a közösségi halászati gazdálkodással kapcsolatos konzultáció javításáról szóló – a döntések előrehozatalának folyamatára vonatkozó elveket megállapító – bizottsági közleményben (COM(2006) 246 végleges) és a „Konzultáció a 2011. évi halászati lehetőségekről” című bizottsági közleményben foglaltakkal összhangban zajlottak le; utóbbiban a Bizottság a 2011. évi halászati lehetőségekkel kapcsolatban fejtette ki nézeteit és szándékait. |

Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése A regionális tanácsadó testületek fontosnak tartják kiemelni, hogy az éves halászati lehetőségek bármilyen módosítását a gazdasági tevékenység rövid távú zavarainak minimalizálása érdekében csak fokozatosan lehet elvégezni. Aggódnak a tudományos szakvélemények bizonytalansága miatt, ezért törekednek a tudásbázis fejlesztésére és az adatgyűjtési módszerek összehangolására. Noha elfogadják annak szükségességét, hogy a sérülékeny fajokat védeni kell a kimerítéstől, nem támogatják a fogási korlátozások olyan mértékű csökkentését, amely a vegyes halászatokban nagyobb visszadobási arányhoz vezetne. Elvárásuk inkább az, hogy a halászati gazdálkodás keretében a vegyes halászatokat integratív szemlélettel szabályozzák, a legtöbb sérülékeny faj esetében a járulékos fogásokat is ideértve. Ezenkívül szerintük azt is el kell fogadni, hogy egyes halászatok tekintetében az erőkifejtési korlátozások és bizonyos technikai – például a szelektivitást fokozását célzó – intézkedések megállapítása ésszerű megközelítés lehet. A regionális tanácsadó testületek szerint a halászati terhelés jelentősen csökkent a gazdálkodási intézkedések 2003-ban történt bevezetése óta, továbbá rámutatnak arra, hogy a szomszédos államoknak hasonló gazdálkodási szemléletet szükséges bevezetniük azért, hogy a halászatban azonos feltételek érvényesüljenek. Kiemelik azt is, hogy több erőfeszítést kell tenni a sérülékeny mélytengeri élőhelyek védelméért, valamint azért, hogy a halászhajók elkerüljék azokat a területeket, ahol a fiatal halegyedek a legnagyobb számban fordulnak elő. Szerintük egyes hagyományos halászatok fenntarthatónak bizonyultak, mivel azokat évszázadok óta folytatják. A regionális tanácsadó testületek egy része azt is szeretné elérni, hogy a gazdálkodás reagáljon a bizonyos állományok esetében megfigyelhető pozitív fejleményekre, különösen olyankor, ha a kereskedelmi halászhajók hozzájárultak a tudományos ismeretek elmélyítéséhez. Más regionális tanácsadó testületek viszont szeretnék elérni a halászati lehetőségek fokozatos megszüntetését olyan állományok esetében, amelyek állapotáról a közeljövőben nem készül felmérés. A javaslat készítésekor figyelembe vettük a fokozatos kiigazításra és a halászati lehetőségek éves változásainak korlátozására vonatkozó elvet. Nem javasoltunk olyan változást, amely a halászati lehetőségek éves bővülése vagy szűkülése tekintetében 15%-nál nagyobb eltérést mutatna a 2010. évi helyzethez képest. A mélytengeri cápák azonban kivételt képeznek e szabály alól. Habár a TAC hivatalosan nem tér el a 2010-re megállapított nulla TAC-értéktől, a járulékos fogások tilalma a valójában az engedélyezett kirakodások mennyiségét 100%-kal fogja csökkenteni. A Bizottság cápavédelmi politikát folytat, ahogyan azt a cápák védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó európai közösségi cselekvési tervről szóló közleményében (COM(2009) 40 végleges) is meghirdette. A járulékos fogásokra vonatkozó tilalom a halászokat várhatóan együttműködésre ösztönzi majd a nagy cápapopulációval rendelkező területek kijelölésében és a halászeszközök szelektivitásának fokozásában. A szóban forgó intézkedések bevezetése után már engedélyezhető lesz az elkerülhetetlen járulékos fogások kirakodása. A Bizottság 2010-ben a mélytengeri halászathoz való hozzáférést szabályozó új keretrendeleten dolgozik, amely középtávon halászatonként vagy halászati tevékenységcsoportonként erőkifejtés-szabályozást vezetne be. A Bizottság tudatában van a vegyes halászatokat érintő járulékos fogások problémájának, ezért a tagállamokat és a halászati vállalkozásokat a járulékos fogásokat csökkentő halászati módszerek kifejlesztésére ösztönzi. A Bizottság vizsgálja annak lehetőségét, hogy 2011-ben pénzeszközöket különítsen el olyan projektek számára, amelyek a mélytengeri halászatban a járulékos fogások csökkentését célozzák. Amikor a különböző halászati tevékenységcsoportok vonatkozásában meghatározásra kerülnek a sérülékeny fajok elkerülhetetlen járulékos fogásainak mennyiségei, azokat át lehet majd alakítani a járulékos fogásokra vonatkozó halászati lehetőségekre. A TAC-értékek egy része már most járulékos fogási mennyiségeket fejez ki. A rendkívül változatos élőhelyek megóvása érdekében a Bizottság folytatja a halászati korlátozás hatálya alá tartozó területek kijelölésére irányuló erőfeszítéseit, legyen szó akár a főbb tanácsadó testületei által kibocsátott tudományos szakvéleményekben foglaltak követéséről, akár a tagállamok támogatásáról a különleges védelmi területek létrehozásában. A Bizottság osztja azt a nézetet, hogy az e javaslatban alkalmazott egyoldalú megközelítést fel kell használni arra, hogy a szomszédos országokat meggyőzzük a felelősségteljes mélytengeri halászati gazdálkodás folytatásáról, valamint a kétoldalú éves tárgyalásokon és a NEAFC keretében is ezt az irányt követi. Itt meg kell említeni, hogy a mélytengeri fajok kiaknázása csak egyike annak a számos kérdésnek, amelyeket az halászatot folytató északi nemzetekkel meg kell vitatni. A Bizottság egy olyan gazdálkodási keretet fejlesztett ki és tesztel, amely döntő tudományos szakvélemény hiányában is reagálni tud az állománymutatók alakulására. A DEEPFISHMAN elnevezésű, a hetedik kutatási keretprogram keretében finanszírozott ambiciózus kutatási projekt előrehaladásával a Bizottság reménykedik abban, hogy a programot a mélytengeri halászatra is ki lehet majd terjeszteni. A Bizottság – többek között tanulmányok finanszírozásával – ösztönözte a halászok és a tudományos intézetek közötti együttműködést a kölcsönös megértés javítására, illetve abból a célból, hogy a kereskedelmi halászatból származó információk hozzáférhetők legyenek a tudományos szakvélemények készítéséhez. A mélytengeri halászathoz való hozzáférésről szóló új keretrendelet összefüggésében szükség van az adminisztratív adatgyűjtés hatékonyabbá tételére. Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása Az érintett tudományterületek a halászatbiológia és a halászat-gazdaságtan. A Bizottság egyeztetett az ICES-sel, amely független nemzetközi tudományos szerv, valamint megszervezte a HTMGB plenáris ülését. Az ICES-szakvélemények az ICES szakvélemények kidolgozására vonatkozó keretrendszerén alapulnak, és azokat az ügyfelek – köztük a Bizottság – megrendelésének megfelelően használják fel. A HTMGB a Bizottságtól kapott referencia-adatok alapján ad ki szakvéleményt. Valamennyi HTMGB-jelentés hozzáférhetővé válik a Bizottság honlapján azután, hogy a Bizottság hivatalosan elfogadta azokat. Minden ICES-szakvélemény hozzáférhető az ICES weboldalán. Egyetlen, e javaslatban említett állomány esetében sem áll rendelkezésre elegendő adat a halászat fenntarthatóságának bizonyítására. A 2010-re vonatkozó tudományos szakvélemény nagyrészt az előző, 2008-ban vagy azelőtt kiadott szakvéleményekben foglaltakat ismétli meg. Tekintettel arra, hogy a szakvélemények kidolgozása során elsősorban a legnagyobb fenntartható hozam elérése a cél, valamint arra, hogy a mélytengeri fajok esetében ismeretlen az ilyen hozamot eredményező halászat mértéke, a kutatók általában a legutóbbi fogásmennyiségek csökkentését javasolják mindaddig, amíg ezeknél az állományoknál nem mutatkoznak a populációnövekedés jelei. Azokban az esetekben, amikor a halászat mértéke a jelek szerint az évek során nem befolyásolta károsan az állományokat, az ICES javaslata szerint a halászat mértéke változatlan maradhat. Más esetekben viszont az ICES azt javasolja, hogy a halászatot ne terjesszék ki vagy a fogások mennyiségét szorítsák vissza a halászati tevékenység kiterjesztése előtti szintekre. Az ICES aláhúzza annak szükségességét, hogy a szaporodóképes állományokat védeni kell a sorozatos kimerítéstől. A halászati lehetőségek 2003 óta tartó jelentős csökkenését követően a javaslatban a második év (2012) tekintetében előterjesztett fogási korlátozások nagyrészt egybeesnek a kutatók által az elővigyázatossági elv alapján javasolt fogásmennyiségekkel. Azokban az esetekben, ahol a szakvélemény 2008. évihez képest nem változott, a javaslat a 2009-re és 2010-re vonatkozó halászati lehetőségekről szóló rendeletre épít, amely egy négyéves időszakra vonatkozóan fokozatos csökkentést ír elő. Amennyiben a szakvéleményekben javasolt fogásmennyiség jelentős részét nem uniós tagállamok fogják ki, ezt a tényt figyelembe vettük, és a szakvéleményben foglaltakat az uniós halászatra is alkalmaztuk, függően annak alakulásától. Egyes adatsorok arra engednek következtetni, hogy a halászatok nagyon alacsony szinten stabilizálódtak vagy fognak hamarosan stabilizálódni, és már látni a populációsűrűség növekedésének első jeleit. Figyelembe véve a különféle mélytengeri fajok változó növekedési jellemzőit, lehetségesnek tűnik, hogy a halászati lehetőségek egymást követő csökkentése után a célfajok állományai a jövőben biológiai és kereskedelmi szempontból is fenntartható módon lesznek kiaknázhatók. A szóban forgó halászati tevékenységgel kapcsolatos problémákat – különösen a kifogott egyedek visszadobása, a járulékos fogások és a sérülékeny tengeri élőhelyek bolygatása – rendezni kell azért, hogy a tevékenység ökológiai szempontból is fenntartható legyen. Előfordulhat, hogy a jövőben a gazdálkodás középpontjába a halászati tevékenységek kiszámíthatóságát kell helyezni, és olyan technikai intézkedéseket és halászati stratégiákat kell kidolgozni, amelyek enyhítik a sérülékeny tengeri ökoszisztémákat érő káros hatásokat és mérséklik a visszadobás gyakorlatát. A javaslat számos mélytengeri halászati tevékenység vegyes jellegét is figyelembe veszi. A meglévő kis mennyiségű kvótákat – amelyek tulajdonképpen az elkerülhetetlen járulékos fogásokat fedik le – a Bizottság fenntartja annak érdekében, hogy így elkerülhető legyen a zsákmány visszadobására vonatkozó kötelezettség előírása. A mélytengeri cápák és az atlanti tükörhal tekintetében a Bizottság a nulla TAC politikáját követi. A mélytengeri cápák esetében – amelyeknél a TAC még nincs fajonként meghatározva – a tilalom azt a szakvéleményt követi, amely szerint e csoportban a kereskedelmi szempontból legértékesebb fajokat kimerítettnek kell tekinteni. Az atlanti tükörhal tekintetében a tudományos testületek szakvéleményükben a halászat tilalmát javasolják valamennyi olyan területen, ahol teljes kifogható mennyiség van érvényben. Az atlanti tükörhal védelmére az ICES VI és VII körzetben kialakított védelmi terület – melyet a közösségi halászhajók számára egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó 2005-ös és 2006-os halászati lehetőségek rögzítéséről szóló, 2004. december 22-i 2270/2004/EK tanácsi rendelet hozott létre, és az 1359/2008/EK rendelet hatálya alatt is érvényben volt – már nem alkalmas az atlanti tükörhalra vonatkozó fogások korlátozására, tekintettel arra, hogy atlanti tükörhal egyik területen sem fogható. Hatásvizsgálat A halászati lehetőségek meghatározására az EUMSz. 43. cikkének (3) bekezdése értelmében van szükség. A javasolt intézkedések – végrehajtásuk esetén – az uniós hajók halászati lehetőségeinek általános csökkenését fogják eredményezni. Ezek részben kisebb fogásmennyiséget eredményeznek, ami olyan esetekben valószínű, amikor az új fogási határérték megegyezik a legutóbbi tényleges fogásmennyiségekkel vagy alacsonyabb azoknál. A javaslat nem kizárólag rövid távú döntéseket fogalmaz meg, hanem beleilleszkedik egy olyan hosszabb távú megközelítésbe, amely a halászat mértékének hosszú távon fenntartható szintekre történő fokozatos csökkentését célozza. A javaslatban választott megközelítés rövid távon kisebb TAC-értékeket eredményez, de a túlhalászott állományok helyreállásával a halászati lehetőségek – az elővigyázatosság elvén alapuló szakvéleményektől függően – stabilizálódni vagy nőni fognak. A megközelítés közép- és hosszú távú következményei előreláthatólag a következők lesznek: a halászati erőkifejtés csökkenésének köszönhetően enyhül a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatás, csökken a hajók száma és/vagy a hajónkénti átlagos halászati erőkifejtés, valamint a kirakodások mennyisége változatlan marad vagy növekszik a folyamatos halászati tevékenységet átvészelő fajok tekintetében. A mélytengeri halászatban a halászati erőkifejtés és a flottaméret tekintetében 2003 óta megvalósított csökkentés azt mutatja, hogy a szakpolitika a gyakorlatban is végrehajtásra kerül. Az állománymutatókban felfedezhető első pozitív jelek megerősítik, hogy a közép- és hosszú távú következményekkel kapcsolatos elvárások még mindig érvényesek. |

3. A javaslat jogi elemei |

Ez a javaslat az uniós és az Atlanti-óceán északkeleti részének nemzetközi vizeiben élő, kereskedelmi szempontból legjelentősebb mélytengeri fajok tekintetében rendelet útján megállapítja az európai uniós halászflottákra vonatkozó fogási korlátozásokat annak érdekében, hogy teljesüljön a közös halászati politika célkitűzése, nevezetesen az, hogy a halászat biológiai, gazdasági és társadalmi szempontból is fenntartható mértékű legyen. A javaslat alapját az EUMSz. 43. cikkének (3) bekezdése képezi. A javaslat az EUMSz. 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható. A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő ok miatt: a közös halászati politika közös politika. Az EUMSz. 43. cikkének (3) bekezdése szerint a Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan. Ez a tanácsi rendelet elosztja a tagállamok között a halászati lehetőségeket. A 2371/2002/EK rendelet 20. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamok saját belátásuk szerint szabadon dönthetnek e lehetőségek régiók vagy szereplők közötti elosztásáról. A tagállamok így kellő mozgástérrel rendelkeznek a számukra kiosztott halászati lehetőségek kiaknázására általuk választott társadalmi-gazdasági modellel összefüggő döntések meghozatalakor. A javaslatnak a tagállamokra nézve nincsenek új pénzügyi vonzatai. Ezt a rendeletet a Tanács fogadja el kétévente, végrehajtásának állami és magánszektorbeli módozatai pedig már adottak. |

4. Költségvetési vonzatok |

A javaslatnak nincsenek az uniós költségvetést érintő vonzatai. |

5. Kiegészítő információk |

Egyszerűsítés |

A halászati kvótákkal való gazdálkodást a javaslat általában véve se nem egyszerűsíti, se nem bonyolítja. A gránátoshal tekintetében azon területek átalakítása, ahol teljes kifogható mennyiségek vannak érvényben, vélhetően egyszerűsíteni fogja a szóban forgó halászat kezelését, mivel a javasolt új teljes kifogható mennyiség a fő halászat egész területét lefedi. |

Felülvizsgálatra/módosításra/megszüntetésre vonatkozó rendelkezés |

A javaslat tárgya egy kétéves időbeli hatályú, 2011-re és 2012-re vonatkozó rendelet. A gazdálkodási eszközök és a halászati lehetőségek szintjei a későbbi szabályozás előkészítése céljából legkésőbb 2012-ben felülvizsgálat tárgyát fogják képezni. E rendeletben ezért nincs szükség felülvizsgálati rendelkezésre. |

A javaslat részletes magyarázata Az EUMSz. értelmében a közös halászati politika hatálya alá tartozó ügyekben a Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási folyamat keretében hoz döntést. A EUMSz. 43. cikkének (3) bekezdése ugyanakkor kivételről rendelkezik „a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan”. Ezeket az intézkedéseket a Bizottság javaslata alapján a Tanács fogadja el a Parlament bevonása nélkül. Ez a javaslat ezért csak a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására, valamint az e halászati lehetőségek felhasználásához funkcionálisan kapcsolódó feltételek meghatározására szorítkozik. A fogási korlátozások tekintetében a javaslat összhangban áll a közösségi halászati gazdálkodással kapcsolatos konzultáció javításáról szóló bizottsági közleményben (COM(2006) 246 végleges), illetve – az állományok 2011-es állapotáról szóló tudományos szakvélemények elkészüléséig a Bizottságnak a halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatával kapcsolatos álláspontját és szándékait ismertető – a 2011. évi halászati lehetőségekről szóló bizottsági közleményben (COM(2010) 224 végleges) a döntések előrehozatalának folyamatára vonatkozóan meghatározott alapelvekkel. Az utóbbi bizottsági közlemény szerint a mélytengeri állományok esetében a szakvélemények tipikusan kevés adat alapján készülnek. A javaslat követi a közleményben ismertetett szabályokat. Amennyiben a szakvélemény nem döntő, a teljes kifogható mennyiséget a legutóbbi tényleges fogási korlátozások irányába kell csökkenteni. Az új TAC-értékeket a tagállamok által a Bizottságnak 2007 és 2009 között jelentett fogási adatok alapján kell kiszámítani. A döntések előrehozatalának folyamatával összhangban 2010 nyarán konzultációkat folytattunk az érdekelt felekkel (a regionális tanácsadó testületekkel és a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottsággal) és a tagállamokkal. A javaslat ezenkívül összhangban áll az EU halászatában a fenntarthatóság elvének a legnagyobb fenntartható hozamon keresztül történő végrehajtásáról szóló bizottsági közleménnyel (COM(2006) 360 végleges). A legnagyobb fenntartható hozam koncepciója közvetlenül nem alkalmazható a mélytengeri állományokra, mivel az állományok méretével és korszerkezetével kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő információ. Amennyiben azonban ilyen körülmények között az elővigyázatossági szemléletet követjük a halászati gazdálkodásban, az lehetővé teszi, hogy – ha már elegendő információ áll rendelkezésre – a gazdálkodást a legnagyobb fenntartható hozamon alapuló rendszer irányába fejlesszük. A gránátoshal és a kék menyhal tekintetében a TAC-területeket érintő változásokra a tudományos ajánlásokkal összhangban tettünk javaslatot azért, hogy a TAC-területek összhangba kerüljenek az értékelési csoportokkal, ezáltal a gazdálkodási döntések könnyebben tükrözhetik a tudományos ajánlásokat. A javaslat értelmében az atlanti tükörhal célzott halászatára vonatkozó tilalom megszűnne egyes olyan területeken, ahol e faj csoportosulásai találhatók. Tekintettel arra, hogy az atlanti tükörhalra vonatkozó TAC mennyisége a javaslat szerint nulla, az atlanti tükörhal ezentúl nem halászható az e rendelet hatálya alá tartozó területeken. |

2010/0284 (NLE)

Javaslat:

A TANÁCS RENDELETE

az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2011. és 2012. évre történő meghatározásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 43. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára[3],

mivel:

(1) A Szerződés 43. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogad el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2) A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK rendelet[4] előírja a Tanács számára a vizekhez és erőforrásokhoz való hozzáférésnek és a halászati tevékenységek fenntartható folytatására vonatkozó intézkedések meghatározását a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények és különösen a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által készített jelentés figyelembevételével.

(3) A Tanács feladata, hogy halászati tevékenységenként vagy tevékenységcsoportonként meghatározza a teljes kifogható mennyiségeket (TAC). A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az minden tagállamnak viszonylag stabil halászati tevékenységet biztosítson valamennyi állomány, illetve halászat tekintetében, és kellően figyelembe vegye a közös halászati politikának a 2371/2002/EK rendeletben meghatározott célkitűzéseit. Ezen túlmenően meg kell határozni bizonyos, a halászati lehetőségekkel funkcionálisan összefüggő feltételeket annak érdekében, hogy a halászati lehetőségek felhasználása hatékony legyen.

(4) A teljes kifogható mennyiségeket a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, valamint a biológiai és társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell megállapítani, biztosítva eközben az egyes halászati ágazatokkal szembeni méltányos bánásmódot. Ebben az összefüggésben szükséges figyelembe venni az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket, különös tekintettel a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottság és az érintett regionális tanácsadó testületek értekezletein elhangzottakra.

(5) A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a nemzetközi megállapodásokkal és a nemzetközileg elfogadott elvekkel – ilyenek például a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó 2008. évi nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatások –, amelyek szerint a szabályozó hatóságoknak különösen óvatosan kell eljárniuk olyan esetekben, amikor a rendelkezésre álló információ bizonytalan, nem megbízható vagy nem megfelelő. A pontos tudományos információk hiányára mindenestre nem lehet hivatkozni a védelmi és gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként.

(6) A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (az ICES tanácsadó bizottságának a széles körben elterjedt és vándorló állományokról szóló jelentése, 9. kötet, 2010 június) és a HTMGB (JRC, Tudományos és technológiai tárgyú jelentések, a 2011-re vonatkozó tudományos szakvélemény felülvizsgálata, 2. rész, 2010. július) által kibocsátott legutóbbi szakvélemények kiemelik, hogy a mélytengeri állományok többségének halászata nem fenntartható, valamint hogy a szóban forgó állományok fenntarthatóságának biztosítása érdekében a rájuk vonatkozó halászati lehetőségeket mindaddig csökkenteni kell, amíg az állományok állapotának alakulása nem mutat pozitív tendenciát. Szakvéleményében az ICES az atlanti tükörhal halászatának betiltását javasolta.

(7) A mélytengeri cápák vonatkozásában a kereskedelmi szempontból fontos fajok állományai kimerítettnek tekinthetők, ezért célzott halászatuk nem engedélyezhető. Amíg a szelektivitás fokozására irányuló projektek révén vagy más technikai úton nem kerül megállapításra az elkerülhetetlen járulékos fogások mennyisége, nem engedélyezhető a járulékos fogások kirakodása.

(8) A mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2347/2002/EK tanácsi rendelet[5] 2. cikkének a) pontjában meghatározott és e rendelet I. mellékletében felsorolt mélytengeri fajokra vonatkozó halászati lehetőségek megállapítására kétévente kerül sor. Ez alól azonban kivételt képeznek az aranylazac állományai és a kék menyhal célzott halászata, amelyek tekintetében a halászati lehetőségek a Norvégiával évenként folytatott tárgyalások eredményétől függenek. Az ezekre az állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket ezért az uniós vizekre, illetve az uniós hajókra egyes, az Európai Unión kívüli vizeken bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségek meghatározására vonatkozó éves rendeletben indokolt megállapítani.

(9) A teljes kifogható mennyiségek (TAC) és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről szóló, 1996. május 6-i 847/96/EK tanácsi rendelet[6] 2. cikkének megfelelően meg kell jelölni, mely állományok tartoznak az említett cikkben megállapított intézkedések hatálya alá.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet a 2011. és 2012. évre meghatározza az uniós vizekre, illetve egyes, fogási korlátozások hatálya alá tartozó, Unión kívüli vizeken tartózkodó uniós halászhajókra a mélytengeri fajok állományai tekintetében alkalmazandó éves halászati lehetőségeket, valamint az ilyen halászati lehetőségek felhasználásával funkcionálisan összefüggő feltételeket.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a) „uniós hajók”: tagállami lobogó alatt közlekedő és az Unióban lajstromba vett halászhajók;

b) „uniós vizek”: a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében említett területekkel szomszédos vizeket;

c) „teljes kifogható mennyiség” (TAC): az egyes állományokból évente kifogható és kirakodható mennyiség;

d) „kvóta”: a teljes kifogható mennyiségnek az Unió, a tagállamok vagy harmadik országok részére kiosztott hányada;

e) „nemzetközi vizek”: az egyes államok felségterületén vagy joghatóságán kívüli vizek;

f) „ICES-övezetek” (ICES, Nemzetközi Tengerkutatási Tanács): a 218/2009/EK rendelet meghatározása szerinti övezetek;

g) „CECAF-övezetek” (CECAF, Kelet-közép-atlanti-óceán, azaz a FAO 34. fő halászati övezete): a 216/2009/EK rendelet fogalommeghatározása szerinti övezetek;

3. cikk

Fogási korlátozások és a kifogható mennyiségek elosztása

Az uniós hajók által az uniós vizeken, illetve egyes, Unión kívüli vizeken kifogott mélytengeri fajokra vonatkozó fogási korlátozásokat és a halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztását a melléklet állapítja meg.

4. cikk

Az elosztásra vonatkozó különös rendelkezések

A mellékletben meghatározott halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztása nem érinti:

a) a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkének (5) bekezdése alapján végrehajtott cseréket;

b) az 1224/2009/EK rendelet 37. cikke, illetve az 1006/2008/EK rendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerinti levonásokat és újraelosztásokat;

c) a 847/96/EK rendelet 3. cikke alapján megengedett további kirakodásokat;

d) a 847/96/EK rendelet 4. cikkének megfelelően visszatartott mennyiségeket;

e) az 1224/2009/EK rendelet 105. és 107. cikke alapján végrehajtott levonásokat.

5. cikk

Kapcsolat a 847/96/EK rendelettel

A 847/96/EK rendelet alkalmazásában a mellékletében foglalt valamennyi kvóta analitikai kvótának tekintendő.

6. cikk

A fogások és járulékos fogások kirakodásának feltételei

Az olyan állományból fogott halak, amelyre a halászati lehetőségeket e rendelet határozza meg, csak abban az esetben tarthatók a hajón vagy rakodhatók ki, ha azokat egy olyan tagállam valamely hajója halászta, amely nem merítette ki a számára megállapított kvótát.

7. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2011. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

a Tanács részéről

az elnök […]

MELLÉKLET

Eltérő rendelkezés hiányában az övezetekre vonatkozó utalást ICES-övezetekre való utalásként kell értelmezni.

1. RÉSZ

A fajok és fajcsoportok meghatározása

1. Az e melléklet 2. részében foglalt jegyzékben a halállományokra a fajok latin nevének betűrendjében történik utalás. A mélytengeri cápák azonban a lista elején szerepelnek. A következő táblázat e rendelet alkalmazásában a fajok latin neve és közönséges neve közötti megfeleléseket tartalmazza:

Közönséges név | Tudományos név |

Fekete abroncshal | Aphanopus carbo |

Tízujjú nyálkásfejűhalak | Beryx spp. |

Gránátoshal | Coryphaenoides rupestris |

Atlanti tükörhal | Hoplostethus atlanticus |

Kék menyhal | Molva dypterygia |

Nagyszemű vörösdurbincs | Pagellus bogaraveo |

Villás tőkehal | Phycis blennoides |

2. E rendelet alkalmazásában a „mélytengeri cápák” az alábbi felsorolásban található fajokat jelölik:

Közönséges név | Tudományos név |

Izlandi macskacápa Galléros cápa | Apristuris spp. Chlamydoselachus anguineus |

Tüskéscápa | Centrophorus granulosus |

Érdes tüskéscápa | Centrophorus squamosus |

Portugál cápa | Centroscymnus coelolepis |

Hosszúorrú tüskéscápa | Centroscymnus crepidater |

Szürke tüskéscápa | Centroscyllium fabricii |

Madárcsőrű macskacápa | Deania calceus |

Búvárcápa | Dalatias licha |

Ördögcápa | Etmopterus princeps |

Fekete tüskéscápa | Etmopterus spinax |

Fűrészfarkú cápa Egércápa Szürke cápa Vitorlás disznócápa Spanyol tüskéscápa | Galeus melastomus Galeus murinus Hexanchus griseus Oxynotus paradoxus Scymnodon ringens |

Grönlandi cápa | Somniosus microcephalus |

2. RÉSZ

A fogási korlátozások hatálya alá tartozó területeken az uniós hajókra alkalmazandó éves halászati lehetőségek fajok és területek szerinti bontásban (élőtömeg tonnában kifejezve)

Faj: | Mélytengeri cápák | Övezet: | Az V, VI, VII, VIII és IX övezet uniós és nemzetközi vizei (DWS/56789-) |

Év | 2011 | 2012 |

Németország | 0 | 0 |

Észtország | 0 | 0 |

Írország | 0 | 0 |

Spanyolország | 0 | 0 |

Franciaország | 0 | 0 |

Litvánia | 0 | 0 |

Lengyelország | 0 | 0 |

Portugália | 0 | 0 |

Egyesült Királyság | 0 | 0 |

EU | 0 | 0 |

TAC | 0 | 0 |

Faj: | Mélytengeri cápák | Övezet: | A X övezet uniós és nemzetközi vizei (DWS/10-) |

Év | 2011 | 2012 |

Portugália | 0 | 0 |

EU | 0 | 0 |

TAC | 0 | 0 |

Faj: | Mélytengeri cápák, valamint a Deania histricosa és a Deania profondorum | Övezet: | A XII övezet uniós és nemzetközi vizei (DWS/12-) |

Év | 2011 | 2012 |

Írország | 0 | 0 |

Spanyolország | 0 | 0 |

Franciaország | 0 | 0 |

Egyesült Királyság | 0 | 0 |

EU | 0 | 0 |

TAC | 0 | 0 |

Faj: | Fekete abroncshal Aphanopus carbo | Övezet: | Az I, II, III és IV övezet uniós és nemzetközi vizei (BSF/1234-) |

Év | 2011 | 2012 |

Németország | 4 | 3 |

Franciaország | 4 | 3 |

Egyesült Királyság | 4 | 3 |

EU | 12 | 9 |

TAC | 12 | 9 |

Faj: | Fekete abroncshal Aphanopus carbo | Övezet: | Az V, VI, VII and XII övezet uniós és nemzetközi vizei (BSF/56712-) |

Év | 2011 | 2012 |

Németország | 25 | 23 |

Észtország | 12 | 11 |

Írország | 62 | 57 |

Spanyolország | 123 | 114 |

Franciaország | 1 732 | 1 599 |

Lettország | 80 | 74 |

Litvánia | 1 | 1 |

Lengyelország | 1 | 1 |

Egyesült Királyság | 123 | 114 |

Egyéb(1) | 6 | 6 |

EU | 2 165 | 2 000 |

TAC | 2 165 | 2 000 |

(1) Csak járulékos fogásként. E kvóta keretében nem engedélyezett a halfaj célzott halászata. |

Faj: | Fekete abroncshal Aphanopus carbo | Övezet: | A VIII, IX és X övezet uniós és nemzetközi vizei (BSF/8910-) |

Év | 2011 | 2012 |

Spanyolország | 11 | 11 |

Franciaország | 26 | 26 |

Portugália | 3 311 | 3 311 |

EU | 3 348 | 3 348 |

TAC | 3 348 | 3 348 |

Faj: | Fekete abroncshal Aphanopus carbo | Övezet: | A CECAF 34.1.2. övezet uniós és nemzetközi vizei (BSF/C3412-) |

Év | 2011 | 2012 |

Portugália | 3 643 | 3 643 |

EU | 3 643 | 3 643 |

TAC | 3 643 | 3 643 |

Faj: | Tízujjú nyálkásfejűhalak | Övezet: | A III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, XII és XIV övezet uniós és nemzetközi vizei (ALF/3X14-) |

Év | 2011 | 2012 |

Írország | 9 | 9 |

Spanyolország | 70 | 70 |

Franciaország | 19 | 19 |

Portugália | 202 | 202 |

Egyesült Királyság | 9 | 9 |

EU | 309 | 309 |

TAC | 309 | 309 |

Faj: | Gránátoshal Coryphaenoides rupestris | Övezet: | Az I, II és IV övezet uniós és nemzetközi vizei (RNG/124-) |

Év | 2011 | 2012 |

Dánia | 2 | 1 |

Németország | 2 | 1 |

Franciaország | 9 | 10 |

Egyesült Királyság | 2 | 1 |

EU | 15 | 13 |

TAC | 15 | 13 |

Faj: | Gránátoshal Coryphaenoides rupestris | Övezet: | A III övezet uniós és nemzetközi vizei (RNG/03-) |

Év | 2011 | 2012 |

Dánia | 804 | 804 |

Németország | 5 | 5 |

Svédország | 41 | 41 |

EU | 850 | 850 |

TAC | 850 | 850 |

Faj: | Gránátoshal Coryphaenoides rupestris | Övezet: | Az Vb, VI, VII és XIIb övezet uniós és nemzetközi vizei (RNG/5BX12B-) |

Év | 2011 | 2012 |

Németország | 19 | 16 |

Észtország | 41 | 36 |

Írország | 189 | 163 |

Spanyolország | 3 038 | 2 621 |

Franciaország | 2 380 | 2 055 |

Lettország | 51 | 44 |

Litvánia | 59 | 51 |

Lengyelország | 1 020 | 880 |

Egyesült Királyság | 149 | 129 |

Egyéb(1) | 5 | 5 |

EU | 6 951 | 6 000 |

TAC | 6 951 | 6 000 |

(1) Csak járulékos fogásként. E kvóta keretében nem engedélyezett a halfaj célzott halászata. |

Faj: | Gránátoshal Coryphaenoides rupestris | Övezet: | A VIII, IX, X, XIIa, XIIc és XIV övezet uniós és nemzetközi vizei (RNG/8-14-) |

Év | 2011 | 2012 |

Németország | 15 | 13 |

Spanyolország | 184 | 159 |

Franciaország | 94 | 81 |

EU | 293 | 253 |

TAC | 293 | 253 |

Faj: | Atlanti tükörhal Hoplostethus atlanticus | Övezet: | A VI övezet uniós és nemzetközi vizei (ORY/06-) |

Év | 2011 | 2012 |

Írország | 0 | 0 |

Spanyolország | 0 | 0 |

Franciaország | 0 | 0 |

Egyesült Királyság | 0 | 0 |

EU | 0 | 0 |

TAC | 0 | 0 |

Faj: | Atlanti tükörhal Hoplostethus atlanticus | Övezet: | A VII övezet uniós és nemzetközi vizei (ORY/07-) |

Év | 2011 | 2012 |

Írország | 0 | 0 |

Spanyolország | 0 | 0 |

Franciaország | 0 | 0 |

Egyesült Királyság | 0 | 0 |

Egyéb | 0 | 0 |

EU | 0 | 0 |

TAC | 0 | 0 |

Faj: | Atlanti tükörhal Hoplostethus atlanticus | Övezet: | Az I, II, III, IV, V, VIII, IX, X, XII és XIV övezet uniós és nemzetközi vizei (ORY/1CX14C) |

Év | 2011 | 2012 |

Írország | 0 | 0 |

Spanyolország | 0 | 0 |

Franciaország | 0 | 0 |

Portugália | 0 | 0 |

Egyesült Királyság | 0 | 0 |

EU | 0 | 0 |

TAC | 0 | 0 |

Faj: | Kék menyhal Molva dypterygia | Övezet: | A II és IV övezet uniós és nemzetközi vizei (BLI/24-) |

Év | 2011 | 2012 |

Dánia | 4 | 4 |

Németország | 4 | 4 |

Írország | 4 | 4 |

Franciaország | 25 | 25 |

Egyesült Királyság | 15 | 15 |

Egyéb(1) | 4 | 4 |

EU | 56 | 56 |

TAC | 56 | 56 |

(1) Csak járulékos fogásként. E kvóta keretében nem engedélyezett a halfaj célzott halászata. |

Faj: | Kék menyhal Molva dypterygia | Övezet: | A III övezet uniós és nemzetközi vizei (BLI/03-) |

Év | 2011 | 2012 |

Dánia | 4 | 3 |

Németország | 2 | 2 |

Svédország | 4 | 3 |

EU | 10 | 8 |

TAC | 10 | 8 |

Faj: | Nagyszemű vörösdurbincs Pagellus bogaraveo | Övezet: | A VI, VII és VIII övezet uniós és nemzetközi vizei (SBR/678-) |

Év | 2011(1) | 2012(1) |

Írország | 6 | 6 |

Spanyolország | 172 | 172 |

Franciaország | 9 | 9 |

Egyesült Királyság | 22 | 22 |

Egyéb(2) | 6 | 6 |

EU | 215 | 215 |

TAC | 215 | 215 |

(1) A legkisebb kirakodási méret 35 cm (teljes hossz). A kirakodott halak 15 %-ánál azonban a legkisebb kirakodási méret lehet 30 cm (teljes hossz). (2) Csak járulékos fogásként. E kvóta keretében nem engedélyezett a halfaj célzott halászata. |

Faj: | Nagyszemű vörösdurbincs Pagellus bogaraveo | Övezet: | A IX övezet uniós és nemzetközi vizei (SBR/09-) |

Év | 2011(1) | 2012(1) |

Spanyolország | 614 | 614 |

Portugália | 166 | 166 |

EU | 780 | 780 |

TAC | 780 | 780 |

(1) A legkisebb kirakodási méret 35 cm (teljes hossz). A kirakodott halak 15 %-ánál azonban a legkisebb kirakodási méret lehet 30 cm (teljes hossz). |

Faj: | Nagyszemű vörösdurbincs Pagellus bogaraveo | Övezet: | A X övezet uniós és nemzetközi vizei (SBR/10-) |

Év | 2011 | 2012 |

Spanyolország | 10 | 10 |

Portugália | 1 116 | 1 116 |

Egyesült Királyság | 10 | 10 |

EU | 1 136 | 1 136 |

TAC | 1 136 | 1 136 |

Faj: | Villás tőkehal Phycis blennoides | Övezet: | Az I, II, III és IV övezet uniós és nemzetközi vizei (GFB/1234-) |

Év | 2011 | 2012 |

Németország | 8 | 6 |

Franciaország | 8 | 6 |

Egyesült Királyság | 11 | 11 |

EU | 27 | 23 |

TAC | 27 | 23 |

Faj: | Villás tőkehal Phycis blennoides | Övezet: | Az V, VI és VII övezet közösségi és nemzetközi vizei (GFB/567-) |

Év | 2011 | 2012 |

Németország | 10 | 10 |

Írország | 260 | 260 |

Spanyolország | 588 | 588 |

Franciaország | 356 | 356 |

Egyesült Királyság | 814 | 814 |

EU | 2 028 | 2 028 |

TAC | 2 028 | 2 028 |

Faj: | Villás tőkehal Phycis blennoides | Övezet: | A VIII és IX övezet uniós és nemzetközi vizei (GFB/89-) |

Év | 2011 | 2012 |

Spanyolország | 242 | 242 |

Franciaország | 15 | 15 |

Portugália | 10 | 10 |

EU | 267 | 267 |

TAC | 267 | 267 |

Faj: | Villás tőkehal Phycis blennoides | Övezet: | A X és XII övezet uniós és nemzetközi vizei (GFB/1012-) |

Év | 2011 | 2012 |

Franciaország | 7 | 6 |

Portugália | 32 | 28 |

Egyesült Királyság | 7 | 6 |

EU | 46 | 40 |

TAC | 46 | 40 |

[1] HL L 352., 2008.12.31., 1. o.

[2] HL L 351., 2002.12.28., 6. o.

[3] HL C […], […], […]. o.

[4] HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

[5] HL L 351., 2002.12.28., 6. o.

[6] HL L 115., 1996.5.9., 3. o.