[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.9.29.

COM(2010) 522 végleges

2010/0276 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS …/…/EU RENDELETE

a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendelet módosításáról

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

A globális gazdasági és pénzügyi válság feltárta és felerősítette a gazdasági és monetáris unióban (GMU) a gazdaságpolitikák nagyobb mértékű koordinációjának és fokozott felügyeletének a szükségességét. A koordináció és a felügyelet meglévő eszközei és módszerei lehetővé tették az EU számára, hogy átvészelje a vihart, amire önmagában egy tagállam sem lett volna képes. Az európai intézmények és a tagállamok gyorsan reagáltak és továbbra is együttműködnek annak érdekében, hogy talpra álljanak a nemzedékünk által nem tapasztalt méretű válságból.

Mindazonáltal ezek a közelmúltbeli tapasztalatok egyúttal feltárták a jelenlegi koordinációs rendszerben és a meglévő felügyeleti eljárásokban fennmaradó hiányosságokat és gyengeségeket is. Általános az egyetértés abban, hogy a GMU keretét sürgősen meg kell erősíteni a makrogazdasági stabilitás és az államháztartások fenntarthatóságának rögzítése érdekében, amelyek a tartós kibocsátás- és foglalkoztatásnövekedés előfeltételei.

A válság drasztikusan visszafordította a 2007-ig uralkodó kedvező gazdasági és pénzügyi feltételeket, és újból egyértelművé tette, hogy a kedvező időszakokban felhalmozott váratlan bevételeket nem használták fel kellőképpen arra, hogy mozgásteret teremtsenek a rosszabb időszakokra. A legtöbb tagállamban igen jelentős konszolidációra lesz szükség ahhoz, hogy az államadósság újra csökkenő pályára álljon. Ez annál is sürgetőbb, mivel az európai társadalmak és gazdaságok a népesség elöregedésével szembesülnek, amely további terhet ró a munkaerő-kínálatra és az állami költségvetésekre. Az adósságszintek csökkentése kiemelkedő fontosságú a legtöbb ország számára, mivel azok a magasabb adók és kockázati felárak révén negatív hatást gyakorolnak a gazdasági ösztönzőkre és a növekedésre.

A költségvetés-politikai koordináció és felügyelet fő eszköze a Stabilitási és Növekedési Paktum, amely a Szerződés költségvetési fegyelemre vonatkozó előírásait hajtja végre. A Paktum megerősítése fontos mind az egyeztetett koordinált költségvetési kilépési stratégia hitelességének fokozása, mind a múltbéli hibák megismétlődésének elkerülése érdekében. A most benyújtott javaslatcsomag célja a Paktum erősítése a következők révén: i) rendelkezéseinek javítása a tapasztalatok, nem utolsósorban a válság fényében; ii) a Paktum felszerelése hatékonyabb érvényesítési eszközökkel; és iii) a Paktum kiegészítése a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó rendelkezésekkel. Ez a javaslatcsomag az Európa 2020 stratégia keretében a gazdaságirányítás átfogó reformjának a része, amely magában foglalja a makrogazdasági egyensúlytalanság erősebb felügyelet – többek között riasztási és szankciós mechanizmusok – révén történő kezelésére vonatkozó javaslatokat is. A gazdaságpolitikai koordináció különböző ágait – beleértve a strukturális reformok felügyeletét – egy új felügyeleti ciklusba, az európai szemeszterbe kell integrálni, amely összefogja a Stabilitási és Növekedési Paktum és az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások keretében meglévő eljárásokat, ideértve a stabilitási és konvergenciaprogramok és a nemzeti reformprogramok egyidejű benyújtását.

2. AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI

A Bizottság a jelenlegi javaslatok tervezetét két közleményben jelentette be: „A gazdaságpolitikai koordináció megerősítése” (2010. május 12.) és „A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei” (2010. június 30.). A Bizottság azzal, hogy ennek formájaként a hivatalos közleményt választotta, jelezni kívánta elkötelezettségét a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és az érdekeltekkel folytatott párbeszéd előmozdítása iránt, ugyanakkor konkrét fellépési javaslatokkal szolgált.

2010 júniusában az Európai Tanács megállapodott arról, hogy sürgősen szükség van gazdaságpolitikáink koordinációjának megerősítésére. A megállapodás tartalmazta a Stabilitási és Növekedési Paktumot és a költségvetési felügyeletet érintő első irányvonalakat. Az Európai Tanács mindenekelőtt a következőkben állapodott meg: i) meg kell erősíteni a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ágát is, többek között szankciók révén és az euroövezeti tagállamok sajátos helyzetének megfelelő figyelembevételével; ii) a költségvetési felügyeletben jóval nagyobb figyelmet kell fordítani az adósságszintekre és az általános fenntarthatóságra; iii) biztosítani kell, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban minden tagállam rendelkezzen nemzeti költségvetési szabályokkal és középtávú költségvetési kerettel; iv) biztosítani kell a statisztikai adatok megfelelő minőségét.

Az Európai Tanács felkérte az elnöke által vezetett, 2010. márciusban létrehozott, gazdaságirányítással foglalkozó munkacsoportot és a Bizottságot, hogy mihamarabb fejlessze tovább és léptesse életbe ezeket az iránymutatásokat. A Bizottság és a munkacsoport között építő jellegű kapcsolat alakult ki. A Bizottság a fent említett közleményekkel és ad hoc hozzájárulásokkal segítette a munkacsoport munkáját.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A Stabilitási és Növekedési Paktum jogalapjául az Európai Unió működéséről szóló szerződés 121. és 126. cikke szolgál. A Stabilitási és Növekedési Paktum részei: a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendelet (a prevenciós ág); a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet (a korrekciós ág); és a Stabilitási és Növekedési Paktumról szóló, 1997. június 17-i európai tanácsi állásfoglalás. Ezeket a rendeleteket 2005-ben módosította az 1055/2005/EK és az 1056/2005/EK rendelet, és kiegészítette „A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának javításáról” szóló 2005. március 20-i tanácsi jelentés. A jelenlegi javaslatok tovább kívánják módosítani az 1466/97/EK és az 1467/97/EK rendeletet. Az euroövezetben a költségvetési felügyelet eredményes érvényesítéséről szóló új, európai parlamenti és tanácsi rendelet további érvényesítési eszközöket javasol, a Szerződés 136. cikke alapján, a 121. cikk (6) bekezdésével összefüggésben. A tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelmények egy új tanácsi irányelv tárgyát képezik a 126. cikk (14) bekezdése alapján: az irányelv célja különösen a nemzeti hatóságok arra vonatkozó kötelezettségeinek részletezése, hogy tartsák be a Szerződés túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló 12. jegyzőkönyve 3. cikkének rendelkezéseit.

A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának célja annak biztosítása, hogy a tagállamok prudens költségvetési politikát folytassanak és így az államháztartás fenntarthatóságát veszélyeztető kockázatok elkerülése érdekében ne legyen szükség a koordináció szigorúbb formáinak elfogadására, amelyek a teljes GMU vonatkozásában negatív következményekkel járhatnak. Ennek megfelelően a tagállamoknak stabilitási és konvergenciaprogramokat kell benyújtaniuk, amelyekben felvázolják a középtávú költségvetési célkitűzések elérésére vonatkozó terveiket; a célkitűzéseket strukturális értelemben (azaz a ciklikus hatásoktól megtisztítva, egyszeri és átmeneti intézkedések nélkül) a GDP százalékában határozzák meg, azok az államadósság és az elöregedéshez kapcsolódó kötelezettségek szintjét tükröző, egyensúly közeli pozíció körül országonként eltérnek. Azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek még nem érték el középtávú költségvetési célkitűzésüket, elvárás, hogy strukturális értelemben éves szinten a GDP 0,5%-ának megfelelő mértékben közelítsenek felé.

A középtávú költségvetési célkitűzés felé való előrehaladás azonban általában elégtelen volt, nagymértékben kitéve az államháztartásokat a gazdasági visszaesésnek. Emellett a strukturális egyenleg a gyakorlatban elégtelennek bizonyult egy ország mögöttes költségvetési helyzetének mérésére, ami a gazdaság ciklikus helyzetének valós időben történő értékelésénél felmerülő nehézségeknek tudható be, és annak, hogy nem kaptak kellő figyelmet a gazdasági ciklushoz nem közvetlenül kapcsolódó váratlan bevételek és kiesések (különös tekintettel az ingatlan- és pénzügyi piaci fejleményekre). Ennek eredményeképp számos országban – bár a költségvetési helyzet a válság előtt rendezettnek tűnt – a kiadások finanszírozása erősen függött a váratlan bevételektől; e váratlan bevételek trendjének visszafordulása hozzájárult a meredeken növekvő költségvetési hiányokhoz.

Ezekre a hiányosságokra reagálva a prevenciós ág javasolt reformja megtartja a jelenlegi középtávú költségvetési célkitűzéseket és a GDP 0,5%-át kitevő éves közelítésre vonatkozó követelményt, ugyanakkor a prudens költségvetési politika elvének bevezetésével működőképessé teszi azokat . Ez az elv azt jelenti, hogy az éves kiadásnövekedés nem lépi túl a GDP-növekedés prudens középtávú mértékét – és ha még nem érték el a középtávú költségvetési célkitűzést, egyértelműen alatta van annak – , kivéve, ha a középtávú költségvetési célkitűzést jelentősen túlteljesítették, vagy ha diszkrecionális bevételoldali intézkedésekkel ellensúlyozzák a prudens középtávú mértéket túllépő kiadásnövekedést. Az alapvető cél annak biztosítása, hogy a váratlan bevételeket ne költsék el, hanem ehelyett adósságcsökkentésre fordítsák. Az új elv szolgáltatja azt a viszonyítási alapot, amelyhez képest a stabilitási és konvergenciaprogramokban szereplő költségvetési terveket vizsgálják. Ezenkívül, a kiadásnövekedés egyeztetett mértékének be nem tartása esetén – a előírt bevételi intézkedésekkel együtt – az érintett tagállam bizottsági figyelmeztetésben részesül, és ha az eltérés tartós és/vagy különösen súlyos, a Szerződés 121. cikke alapján korrekciós intézkedés meghozatalára vonatkozó tanácsi ajánlást kap. Az ajánlást – annak ellenére, hogy a prevenciós ág keretében bocsátják ki – most először, és csak az euroövezeti tagállamok esetében a Szerződés 136. cikke alapján a GDP 0,2%-át kitevő kamatozó letét formájában érvényesítési mechanizmus támasztja alá. A kamatozó letét megállapítására vonatkozóan bevezetésre kerül a „fordított szavazási” mechanizmus eljárása: az ajánlás kibocsátásakor a letét a Bizottság javaslatára válik esedékessé, kivéve, ha a Tanács tíz napon belül minősített többséggel az ellenkezőjéről határoz. A Tanács csak egyhangúlag vagy a Bizottság javaslata és az érintett tagállam indokolással ellátott kérelme alapján csökkentheti a letét összegét. A letétet a felhalmozott kamatokkal együtt visszafizetik, ha a Tanács meggyőződött arról, hogy a letétet szükségessé tevő helyzet megszűnt.

A Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágának célja az olyan nagy költségvetés-politikai hibák elkerülése, amelyek veszélyeztethetik az államháztartás stabilitását és potenciálisan a GMU-t. Ez a tagállamok számára abban a kötelezettségben csapódik le, hogy el kell kerülniük a túlzott államháztartási hiányt, amelynek meghatározása számszerűsített küszöbértékhez képest történik a hiány (a GDP 3%-a) és az adósság (a GDP 60%-a vagy elegendő mértékű csökkenés ezen érték felé) esetében. A túlzott hiány esetén követendő eljárás – amely végrehajtja a túlzott hiányt tiltó rendelkezéseket – lépések sorozatából áll, és az euroövezeti tagállamok esetében magában foglalhatja pénzügyi szankciók esetleges kivetését.

A túlzott hiány esetén követendő eljárás alkalmazása a vonatkozó rendelkezésekkel összhangban rendszeres, még a pénzügyi válság kivételes körülményei között is, ami hozzájárult a válság megfelelő rendezése iránti várakozások megerősítéséhez. Mindazonáltal több hiányosságra is fény derült. A hiányra és az adósságra vonatkozó kritérium elvben egyenrangú, és a tartósan magas adósságszint vitathatatlanul súlyosabban fenyegeti az államháztartás stabilitását, mint az esetenként magas hiányok, a gyakorlatban a túlzott hiány esetén követendő eljárás mégis szinte kizárólag a GDP 3%-ában meghatározott küszöbre összpontosított, az adósságnak pedig eddig csak jelentéktelen szerep jutott. Ennek oka az adósságküszöb hiányhoz képest kevésbé egyértelmű jellege, beleértve az elegendő mértékű csökkenés fogalmának homályosságát, valamint a kormány befolyásán kívüli változók, például az infláció adósságarányra gyakorolt nagyobb hatását. A túlzott hiány esetén követendő eljárást elvben erős érvényesítési mechanizmus támogatja, mivel a túlzott hiány megszüntetésének tartós elmulasztása esetén pénzügyi szankciókat lehet és kell kivetni. Mindazonáltal ezek a szankciók vitathatatlanul túl későn lépnek be az eljárásba ahhoz, hogy hatékony visszatartó erőt képviseljenek a nagy költségvetés-politikai hibákkal szemben, nem utolsósorban mivel az érintett ország pénzügyi helyzete adott esetben olyan mértékben romlott, hogy a pénzbírság fenyegetése kevésbé hiteles akkor, amikor valóban ki kellene vetni. Végül, a jelenlegi válság rávilágított, hogy ha a túlzott hiány megszüntetésének kötelezettsége hozzájárul a kormány fizetőképességének fenntartása iránti várakozások megerősítéséhez, a korrekció menetrendjének és a kiigazítás profiljának esetleg tükröznie kell a GMU-t átfogó megfontolásokat.

A hiányosságokra reagálva a korrekciós ág reformjára vonatkozóan a következő kulcsfontosságú javaslatokra kerül sor.

A túlzott hiány esetén követendő eljárás adósságra vonatkozó kritériumát működőképessé kell tenni, főként egy számszerű küszöbérték bevezetésével, amely alapján mérhető, hogy az adósságarány elegendő mértékben csökken-e a GDP 60%-ában meghatározott referenciaérték felé. Konkrétan, a GDP-hez viszonyított, 60% feletti adósságarány akkor tekinthető elegendő mértékben csökkenőnek, ha a GDP 60%-ában meghatározott referenciaértéktől való távolsága az előző három évben évente egy huszaddal csökkent. Ennek a számszerű küszöbértéknek a be nem tartása azonban nem eredményezi szükségszerűen az érintett ország túlzotthiány-eljárás alá helyezését, mivel ennek a döntésnek figyelembe kell vennie minden érdemleges tényezőt, különösen az adósság alakulása szempontjából, például hogy a nagyon alacsony nominális növekedés az adósságszerkezethez, a magánszektor eladósodottságához és az elöregedéssel összefüggő rejtett kötelezettségekhez kapcsolódó kockázati tényezőkkel együtt gátolja-e az adósságcsökkentést. Az adósságra helyezett nagyobb hangsúllyal összhangban a hiányra vonatkozó kritérium nemteljesítése esetén nagyobb figyelmet kell fordítani az érdemleges tényezőkre, ha az ország adóssága a GDP 60%-ában meghatározott referenciaérték alatt van.

A túlzott hiány fennállásának megállapításához vezető lépések során az érdemleges tényezők figyelembevétele tekintetében javasolt rugalmasabb megközelítés a rendszerszintű nyugdíjreformot végrehajtó országok javára is válhatna, a jelenleg előirányzott ötéves átmeneti időtartamon túl. A Stabilitási és Növekedési Paktumnak a hiányra vonatkozó kritérium tekintetében a rendszerszintű nyugdíjreformra vonatkozó egyedi előírásait ki kell terjeszteni az adósságra vonatkozó kritériumra is; az adósságkritérium betartásának értékelése során a reformok nettó költségeinek figyelembevételére vonatkozó ugyanazon ötéves átmeneti időtartam bevezetésével. Végül, egyenlő figyelmet kell szentelni a korábban végrehajtott rendszerszintű nyugdíjreformok részleges vagy teljes visszafordításának, a túlzott hiány esetén követendő eljárás elindítása és megszüntetése során egyaránt.

Az érvényesítést az euroövezeti tagállamok esetében egy új pénzügyiszankció-csomag bevezetése erősíti, amely a fokozatosság elve alapján sokkal hamarabb lenne alkalmazandó az eljárás során. Különösen a GDP 0,2%-át kitevő nem kamatozó letét lenne alkalmazandó a túlzott hiány fennállását megállapító határozat esetén, amely pénzbírsággá válna, ha a hiány megszüntetésére vonatkozó eredeti ajánlást nem teljesítik. Az összege megegyezik a túlzott hiány esetén követendő eljárás utolsó lépésében már előírt szankciók állandó elemével. Az uniós költségvetéshez is kapcsolódik, ami megkönnyíti az uniós költségvetésen alapuló érvényesítési rendszerre való áttérést, ahogyan azt a fent említett 2010. június 30-i bizottsági közlemény felvázolta. A további meg nem felelés a szankció fokozását eredményezné, a Stabilitási és Növekedési Paktum már meglévő rendelkezései alapján. A végrehajtásban a mérlegelési jogkör csökkentése érdekében az elképzelés szerint a fordított szavazási mechanizmussal vetnék ki az új szankciókat a túlzott hiány esetén követendő eljárás későbbi lépéseivel kapcsolatban. A Bizottság a túlzott hiány esetén követendő eljárás minden lépésében javaslatot tesz a vonatkozó szankcióra, és ezt elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a Tanács tíz napon belül minősített többséggel az ellenkezőjéről határoz. A Tanács csak egyhangúlag vagy a Bizottság kivételes gazdasági körülményekkel indokolt konkrét javaslata vagy az érintett tagállam indokolással ellátott kérelme alapján csökkentheti vagy törölheti a nem kamatozó letét vagy a bírság összegét.

Ezenfelül az egyes lépések során az ajánlások teljesítésének értékelési kritériumai – beleértve a túlzott hiány megszüntetésére szabott határidő meghosszabbításának lehetőségét – egyértelműbbek azáltal, hogy – akárcsak a prevenciós ágnál javasolt megközelítés esetében – kifejezett hangsúly került a költségvetési változókra, amelyek feltételezhetően a kormány közvetlen irányítása alatt állnak, különös tekintettel a kiadásokra. Az országspecifikus körülmények mellett az általános gazdasági válság esetén szintén fennáll majd a határidők meghosszabbításának lehetősége.

A GMU költségvetési koordinációs keretének eredményes érvényesítése nem várható csak az uniós szinten meghatározott rendelkezésektől. Az uniós költségvetési politika különösen decentralizált jellege és az uniós szabályok iránti nemzeti felelősség általános szükségessége alapján elengedhetetlen, hogy a GMU költségvetési koordinációs keretének célkitűzései tükröződjenek a nemzeti költségvetési keretekben. A nemzeti költségvetési keret azon elemek összessége, amelyek a nemzeti költségvetés-irányítás alapját képezik, vagyis az országspecifikus intézményi politikai háttér, amely meghatározza a nemzeti szintű költségvetés-politika kialakítását. Ide tartoznak az állami számviteli rendszerek, a statisztikák, az előrejelzési gyakorlatok, a számszerű költségvetési szabályok, a költségvetési folyamat minden szakaszát irányító költségvetési eljárások és különösen a középtávú költségvetési keretek, valamint az államháztartási alszektorok közötti fiskális kapcsolatok. Miközben tiszteletben kell tartani a tagállamok egyedi szükségleteit és preferenciáit, számos feltételnek kell teljesülnie a minimális színvonal és a GMU költségvetési keretével való összhang biztosításához. Ezek képezik a Stabilitási és Növekedési Paktum reformjának kiegészítésére javasolt, nemzeti költségvetési keretekről szóló irányelv tárgyát. A feltételek elsőként megkövetelik, hogy a nemzeti költségvetési keretek legalapvetőbb elemei, a számvitel és a statisztika, valamint az előrejelzési gyakorlatok a minimális európai standardokkal összhangban működjenek a költségvetési fejlemények átláthatóságának és ellenőrzésének elősegítése érdekében. A nemzeti költségvetési kereteknél szükség van a többéves költségvetés-tervezési perspektíva elfogadására is, az uniós szinten meghatározott középtávú költségvetési célkitűzések megvalósulásának biztosítása érdekében. Ezen túlmenően a tagállamoknak számszerű költségvetési szabályokat kell felállítaniuk, amelyek elősegítik a hiányra és az adósságra vonatkozó küszöbértékek betartását. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek a feltételek az összes államháztartási alszektorra érvényesek legyenek. A nemzeti hatóságoknak a meglévő költségvetésen kívüli forrásokra, az adókiadásokra és a függő kötelezettségekre vonatkozó részletes tájékoztatás nyújtása révén garantálniuk kell továbbá a költségvetési folyamat átláthatóságát.

2010/0276 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS …/…/EU RENDELETE

a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 126. cikke (14) bekezdésének második albekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Parlament véleményére[1],

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére,

különleges jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) A Szerződés rendelkezései szerint az Unión belül a tagállamok gazdaságpolitikáinak koordinációja feltételezi a következő irányadó elvek betartását: stabil árak, rendezett államháztartás és monetáris feltételek, valamint fenntartható fizetési mérleg.

(2) A Stabilitási és Növekedési Paktum eredetileg a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletből[2], a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendeletből[3], valamint a Stabilitási és Növekedési Paktumról szóló, 1997. június 17-i európai tanácsi állásfoglalásból[4] állt. Az 1466/97/EK és az 1467/97/EK rendeletet 2005-ben módosította az 1055/2005/EK, illetve az 1056/2005/EK rendelet. Ezenkívül a Tanács 2005. március 20-án elfogadta „A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának javításáról” szóló jelentést.

(3) A Stabilitási és Növekedési Paktum az árstabilitás és a dinamikus, fenntartható, pénzügyi stabilitással alátámasztott és a munkahelyteremtéshez vezető növekedés eszközeként a rendezett államháztartás célkitűzésén alapul.

(4) Meg kell erősíteni a gazdaságirányítás közös keretét, tekintettel többek között a költségvetési felügyeletre, összhangban az uniós, és különösen az euroövezeti tagállamok gazdaságai által elért magas fokú integrációval.

(5) Meg kell szilárdítani a költségvetési fegyelem szabályait, különösen azáltal, hogy az adósság szintje és alakulása, valamint az általános fenntarthatóság nagyobb szerepet kap.

(6) A jelenlegi túlzotthiány-eljárás hiányra és adósságra vonatkozó kritérium alapján történő végrehajtása számszerű referenciaérték meghatározását teszi szükségessé, amelynek segítségével értékelhető, hogy az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya megfelelően csökken-e és kielégítő ütemben közelít-e a referenciaértékhez.

(7) A túlzott hiány fennállásának az adósságkritérium alapján történő megállapítása és az ahhoz vezető lépések nem alapulhatnak kizárólag a számszerű referenciaértéknek való meg nem felelésen, hanem mindig figyelembe kell venni a Szerződés 126. cikkének (3) bekezdése alapján készült bizottsági jelentés által vizsgált érdemleges tényezők teljes körét.

(8) A túlzott hiány fennállásának a hiánykritérium alapján történő megállapítása és az ahhoz vezető lépések során szükség van a Szerződés 126. cikkének (3) bekezdése alapján készült jelentés által vizsgált érdemleges tényezők teljes körének figyelembevételére, ha az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya nem haladja meg a referenciaértéket.

(9) A Szerződés 126. cikkének (3) bekezdése alapján készült bizottsági jelentésnek megfelelően figyelembe kell vennie a nemzeti költségvetési keretek színvonalát, mivel ezeknek alapvető szerepük van a költségvetési konszolidáció és a fenntartható államháztartás erősítésében.

(10) A túlzott hiány megszüntetésére vonatkozó tanácsi ajánlásoknak és felszólításoknak való megfelelés nyomon követésének elősegítése érdekében szükség van arra, hogy ezek éves költségvetési célokat határozzanak meg, amelyek összhangban vannak az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenlegben elérendő költségvetési javulással.

(11) Az eredményes intézkedések értékelését megkönnyíti, ha viszonyítási alapként szolgál az államháztartási kiadásokra vonatkozó célok betartása, összefüggésben a tervezett egyedi bevételi intézkedések végrehajtásával.

(12) A túlzott hiány megszüntetésére vonatkozóan kitűzött határidő meghosszabbításának mérlegelése során külön figyelmet kell fordítani az általános jellegű súlyos gazdasági visszaesésre.

(13) Helyénvaló felgyorsítani a Szerződés 126. cikkének (11) bekezdésében előirányzott pénzügyi szankciók alkalmazását, hogy valós ösztönzést jelentsenek a 126. cikk (9) bekezdése szerinti felszólításoknak való megfeleléshez.

(14) A részt vevő tagállamokra vonatkozóan az Unió költségvetési felügyeleti keretének való megfelelés biztosítása érdekében szabályokon alapuló szankciókat kell létrehozni a Szerződés 136. cikke alapján, biztosítva a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásainak betartását szolgáló tisztességes, időszerű és hatékony mechanizmusokat.

(15) Az 1467/97/EK rendeletben lévő hivatkozások esetében figyelembe kell venni az Európai Unió működéséről szóló szerződés új cikkszámozását és azt, hogy a 3605/93/EK tanácsi rendeletet felváltotta az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról szóló, 2009. május 25-i 479/2009/EK tanácsi rendelet[5].

(16) Az 1467/97/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ RENDELETET:

1. cikk

Az 1467/97/EK rendelet az alábbiak szerint módosul:

1. Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

(1) Ez a rendelet a túlzott hiány esetén követendő eljárást felgyorsító és pontosító rendelkezéseket határozza meg azzal a céllal, hogy megakadályozza a túlzott hiány kialakulását, létrejötte esetén pedig ösztönözze annak gyors kiigazítását, a költségvetési fegyelem betartásának az államháztartási hiányra és az államadósságra vonatkozó kritériumok alapján történő vizsgálata mellett.

(2) E rendelet alkalmazásában „részt vevő tagállam” az a tagállam, amelynek pénzneme az euro.”

2. A 2. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Szerződés 126. cikke (2) bekezdése a) pontjának második francia bekezdésével összhangban kivételesnek kell tekinteni a költségvetési hiány referenciaértékének túllépését, ha az érintett tagállam által nem befolyásolható rendkívüli esemény eredménye, amely jelentősen befolyásolja az államháztartás pénzügyi helyzetét, vagy ha súlyos gazdasági visszaesés eredménye.”

b) a cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Ha az államadósságnak a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított aránya meghaladja a referenciaértéket, az arány akkor tekinthető elegendő mértékben csökkenőnek és a referenciaértékhez kielégítő ütemben közelítőnek a Szerződés 126. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően, ha a referenciaértéktől való eltérés az előző három évben évente egy huszaddal csökkent. A(z) [e rendelet hatálybalépésének dátuma – beillesztendő]-tól/-től kezdődő három éves időszakban e mutató alkalmazása során figyelembe kell venni annak visszatekintő jellegét.”

c) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Bizottság a Szerződés 126. cikke (3) bekezdésének megfelelő jelentés elkészítése során valamennyi, a cikkben feltüntetett érdemleges tényezőt figyelembe vesz. A Bizottság jelentése megfelelő módon tükrözi a középtávú gazdasági helyzet alakulását (különösen a potenciális növekedés, a fennálló ciklikus feltételek, az infláció, a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanság vonatkozásában), továbbá a középtávú költségvetési helyzet alakulását (különösen a „kedvező időkben” megvalósított költségvetési konszolidációs erőfeszítések, az állami beruházások, a közös uniós növekedési stratégiával összefüggő szakpolitikák végrehajtása és az államháztartás általános színvonala, mindenekelőtt a tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelményekről szóló…/…/… tanácsi irányelvnek való megfelelés vonatkozásában). A jelentés szükség esetén elemzi a középtávú adósságállomány alakulását is (mindenekelőtt megfelelően tükrözi a kockázati tényezőket, többek között az adósság lejárati struktúráját és devizanemét, az adósságállomány kiigazításához kapcsolódó műveleteket, a felhalmozott tartalékokat és egyéb államháztartási eszközöket; a garanciákat, elsősorban a pénzügyi ágazathoz kapcsolódóakat; az elöregedéshez kapcsolódó explicit és implicit kötelezettségeket, és a magánszektor adósságállományát, amennyiben az implicit függő kötelezettséget jelent a kormány számára). Ezen felül a Bizottság kellő figyelmet fordít minden olyan egyéb tényezőre, amely az érintett tagállam véleménye szerint érdemleges a referenciaérték-túllépés átfogó minőségi értékeléséhez, és amelyet az adott tagállam a Bizottság és a Tanács elé terjesztett. Ezzel összefüggésben különös figyelmet kell fordítani a nemzetközi szolidaritás ösztönzését és az uniós politikai célok, többek között a pénzügyi stabilitás elérését szolgáló pénzügyi hozzájárulásokra.”

d) a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Bizottság és a Tanács kiegyensúlyozott, átfogó értékelést ad valamennyi érdemleges tényezőről, különösen arról, hogy súlyosbító vagy enyhítő tényezőként milyen mértékben befolyásolják a hiány- és/vagy adósságkritériumoknak való megfelelés értékelését. A hiánykritériumnak való megfelelés értékelésekor – ha az államadósságnak a GDP-hez viszonyított aránya meghaladja a referenciaértéket – ezeket a tényezőket csak akkor kell figyelembe venni a túlzott hiány fennállásáról szóló határozathoz vezető, a Szerződés 126. cikkének (4), (5) és (6) bekezdése szerinti lépések során, ha az átfogó elv kettős feltétele – miszerint az említett érdemleges tényezők figyelembevétele előtt az államháztartási hiány közel volt a referenciaértékhez és a referenciaérték-túllépés átmeneti – teljes mértékben teljesül.”

e) a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7) Azon tagállamok esetében, amelyeknél a túlzott hiány vagy a Szerződés 126. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint az adósságra vonatkozó követelmények megsértése a több pilléren alapuló – kötelező, tőkefedezeti pillért is magában foglaló – rendszer bevezetésére irányuló nyugdíjreform végrehajtását tükrözi, a Bizottság és a Tanács az államilag irányított pillér reformjának költségét is figyelembe veszi a túlzott hiány esetén követendő eljárással kapcsolatos hiány- és adósságmutatók alakulásának értékelésekor. Azokban az esetekben, ha az adósságarány meghaladja a referenciaértéket, a reform költségét csak akkor kell figyelembe venni, ha a hiány közel marad a referenciaértékhez. Ezért a reformnak a hiány és az adósság alakulásában tükröződő nettó költségét e reform hatálybalépésétől kezdődően öt éven át lineáris degresszív alapon figyelembe kell venni. Emellett a reform hatálybalépésének időpontjától függetlenül a(z) [e rendelet hatálybalépésének dátuma – beillesztendő]-tól/-től kezdődő ötéves átmeneti időszakban figyelembe kell venni a reformnak – az adósság alakulásában tükröződő – nettó költségét, ugyanazon a lineáris degresszív alapon. Az így kiszámított nettó költséget a Tanácsnak a Szerződés 126. cikke (6)–(9) és (11) bekezdésének megfelelően hozott határozatai valamelyikének vagy mindegyikének hatályon kívül helyezéséről szóló, a Szerződés 126. cikkének (12) bekezdése értelmében hozott határozatakor is figyelembe kell venni, amennyiben a hiány jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhez közeli szintet, az adósságkritériumra vonatkozó követelmény be nem tartása esetén pedig az adósság csökkenő pályára került. Egyenlő figyelmet kell szentelni továbbá a fent említett nyugdíjreform részleges vagy teljes visszafordításából eredően a nettó költségben bekövetkezett csökkenésnek.”

3. A 3. cikk a következőképpen módosul:

a) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az (1) bekezdésben említett véleményt teljes mértékben figyelembe véve a Bizottság, amennyiben úgy ítéli meg, hogy túlzott hiány áll fenn, a Szerződés 126. cikkének (5) és (6) bekezdésével összhangban véleményt és javaslatot intéz a Tanácshoz.”

b) A (3) bekezdésben a 3605/93/EK rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdésére való hivatkozást a 479/2009/EK rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdésére való hivatkozás váltja fel.

c) a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Tanács a Szerződés 126. cikkének (7) bekezdésével összhangban tett ajánlása legfeljebb hat hónapos határidőt állapít meg az érintett tagállam által meghozandó eredményes intézkedésre. A Tanács ajánlása a túlzott hiány kiigazítására is megállapít egy határidőt, amelyet az annak megállapítását követő évben kell teljesíteni, kivéve ha különleges körülmények állnak fenn. Az ajánlásban a Tanács felkéri a tagállamot, hogy érjen el olyan éves költségvetési célokat, amelyek – az ajánlást alátámasztó előrejelzés alapján – összhangban vannak az egyszeri és átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenlegében elérendő, viszonyítási alapként a GDP legalább 0,5 %-át kitevő éves minimális javulással, a túlzott hiány ajánlásban szereplő határidőn belüli kiigazításának biztosítása érdekében.”

d) a cikk a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:

„(4a) A (4) bekezdésben előírt legfeljebb hat hónapos határidőn belül az érintett tagállam jelentést tesz a Bizottságnak és a Tanácsnak a Szerződés 126. cikke (7) bekezdésének megfelelően tett tanácsi ajánlásra válaszul hozott intézkedésekről. A jelentés tartalmazza az államháztartás kiadásaira és a bevételi oldal diszkrecionális intézkedéseire vonatkozó célokat, összhangban a Szerződés 126. cikke (7) bekezdésének megfelelően tett tanácsi ajánlással, valamint a hozott intézkedésekre és a célok eléréséhez előirányzott intézkedések jellegére vonatkozó információt. A jelentést közzé kell tenni.”

e) az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Amennyiben a Szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti ajánlásnak megfelelően eredményes intézkedésekre került sor, és az ajánlás elfogadását követően az államháztartásra jelentős negatív hatással lévő, előre nem látható kedvezőtlen gazdasági események következnek be, a Tanács a Bizottság ajánlása alapján határozhat egy, a Szerződés 126. cikke (7) bekezdésének megfelelő felülvizsgált ajánlás elfogadásáról. Az e rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében említett érdemleges tényezőket figyelembe vevő felülvizsgált ajánlás – általános szabályként – egy évvel meghosszabbíthatja a túlzott hiány kiigazítására kitűzött határidőt. A Tanács az ajánlásában szereplő gazdasági előrejelzésekhez viszonyítva értékeli az államháztartásra jelentős negatív hatással lévő, előre nem látható kedvezőtlen gazdasági események fennállását. A Tanács a Bizottság ajánlása alapján általános jellegű súlyos gazdasági visszaesés esetén is határozhat egy, a Szerződés 126. cikke (7) bekezdésének megfelelő felülvizsgált ajánlás elfogadásáról.”

4. A 4. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Amikor a Tanács azt vizsgálja, hogy a Szerződés 126. cikkének (7) bekezdésével összhangban tett ajánlásaira válaszul történtek-e eredményes intézkedések, határozatát az érintett tagállam által e rendelet 3. cikke (4a) bekezdésének megfelelően benyújtott jelentésre és annak végrehajtására, valamint bármely más, az érintett tagállam kormánya által nyilvánosan közzétett határozatra alapozza.”

5. Az 5. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Tanácsnak azon határozatait, amelyekkel a Szerződés 126. cikke (9) bekezdésével összhangban az érintett részt vevő tagállamot felszólítja, hogy hozzon intézkedéseket a költségvetési hiány csökkentésére, a Tanácsnak attól a határozatától számított két hónapon belül kell meghoznia, amely a 126. cikk (8) bekezdésével összhangban megállapította, hogy nem került sor eredményes intézkedésre. A felszólításban a Tanács felkéri a tagállamot, hogy érjen el olyan éves költségvetési célokat, amelyek – a felszólítást alátámasztó előrejelzés alapján – összhangban vannak az egyszeri és átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenlegében elérendő, viszonyítási alapként a GDP legalább 0,5 %-át kitevő éves minimális javulással, a túlzott hiány felszólításban szereplő határidőn belüli kiigazításának biztosítása érdekében. A Tanács megnevezi az e célok eléréséhez vezető intézkedéseket is.”

b) a cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) A Tanácsnak a Szerződés 126. cikke (9) bekezdésével összhangban tett felszólítását követően az érintett tagállam jelentést tesz a Bizottságnak és a Tanácsnak a felszólításra válaszként tett intézkedésekről. A jelentés tartalmazza az államháztartás kiadásaira és a bevételi oldal diszkrecionális intézkedéseire vonatkozó célokat, valamint az egyedi tanácsi ajánlásokra válaszul tett intézkedésekre vonatkozó információt, hogy a Tanács, szükség esetén, e rendelet 6. cikke (2) bekezdésének megfelelő határozatot hozhasson. A jelentést közzé kell tenni.”

c) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Amennyiben az érintett tagállam a Szerződés 126. cikkének (9) bekezdése szerinti felszólításnak megfelelően eredményes intézkedéseket tett, és a felszólítás elfogadását követően az államháztartásra jelentős negatív hatással lévő, előre nem látható kedvezőtlen gazdasági események következnek be, a Tanács a Bizottság ajánlása alapján határozhat egy, a Szerződés 126. cikke (9) bekezdésének megfelelő felülvizsgált felszólítás elfogadásáról.

Az e rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében említett érdemleges tényezőket figyelembe vevő felülvizsgált felszólítás – általános szabályként – egy évvel meghosszabbíthatja a túlzott hiány kiigazítására kitűzött határidőt.

A Tanács a felszólításban szereplő gazdasági előrejelzésekhez viszonyítva értékeli az államháztartásra jelentős negatív hatással lévő, előre nem látható kedvezőtlen gazdasági események fennállását. A Tanács a Bizottság ajánlása alapján általános jellegű súlyos gazdasági visszaesés esetén is határozhat egy, a Szerződés 126. cikke (9) bekezdésének megfelelő felülvizsgált felszólítás elfogadásáról.”

6. A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

(1) Amikor a Tanács azt vizsgálja, hogy a Szerződés 126. cikkének (9) bekezdésével összhangban tett felszólítására válaszul történtek-e eredményes intézkedések, határozatát az érintett tagállam által e rendelet 5. cikke (1a) bekezdésének megfelelően benyújtott jelentésre és annak végrehajtására, valamint bármely más, az érintett tagállam kormánya által nyilvánosan közzétett határozatra alapozza.

(2) Ha a Szerződés 126. cikke (11) bekezdése alkalmazásának feltételei teljesülnek, a Tanács a 126. cikk (11) bekezdésével összhangban szankciókat állapít meg. Az ilyen határozatokat legkésőbb négy hónappal a Tanács azon határozata után kell meghozni, amelyben az érintett részt vevő tagállamot a 126. cikk (9) bekezdésével összhangban intézkedések meghozatalára felszólította.”

7. A (7) cikkben a 3605/93/EK rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdésére való hivatkozást a 479/2009/EK rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdésére való hivatkozás váltja fel.

8. A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

A Tanács azokat a határozatokat, amelyekkel a Szerződés 126. cikkének (11) bekezdésével összhangban a szankciókat megszigorítja, legkésőbb két hónappal a 479/2009/EK rendelet alapján tett jelentések napját követően meghozza. A Tanács azokat a határozatokat, amelyekkel határozatainak valamelyikét vagy mindegyikét a Szerződés 126. cikke (12) bekezdésével összhangban hatályon kívül helyezi, mielőbb, de legkésőbb két hónappal a 479/2009/EK rendelet alapján tett jelentések napját követően meghozza.”

9. A 9. cikk harmadik bekezdésében a 6. cikkre való hivatkozás helyébe a 6. cikk (2) bekezdésére való hivatkozás lép.

10. A 10. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Bizottság és a Tanács rendszeresen felügyeli azoknak az intézkedéseknek a végrehajtását, amelyeket:”

b) A (3) bekezdésben a 3605/93/EK rendeletre vonatkozó hivatkozás helyébe a 479/2009/EK rendeletre vonatkozó hivatkozás lép.

11. A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

Ha a Tanács úgy határoz, hogy valamely részt vevő tagállammal szemben a Szerződés 126. cikkének (11) bekezdésével összhangban szankciókat alkalmaz, – általános szabályként – pénzbírságot ír elő. A Tanács határozhat úgy, hogy ezt a pénzbírságot más, a Szerződés 126. cikkének (11) bekezdésében előírt intézkedéssel egészíti ki.”

12. A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„12. cikk

(1) A pénzbírság összege tartalmaz egy – a GDP 0,2 %-ának megfelelő – állandó elemet és egy változó elemet. A változó elem egyenlő az előző évi GDP százalékában kifejezett költségvetési hiány, valamint vagy a költségvetési hiányra vonatkozó referenciaérték, vagy – ha a költségvetési fegyelem megsértése tartalmazza az adósságkritériumot – a GDP százalékában kifejezett, azon államháztartási egyenleg közötti különbség egy tizedével, amelyet a Szerződés 126. cikkének (9) bekezdése szerinti felszólításnak megfelelően ugyanabban az évben el kellett volna érni.

(2) Minden egyes ezt követő évben a túlzott hiány fennállásáról szóló határozat hatályon kívül helyezéséig, a Tanács értékeli, hogy az érintett részt vevő tagállam a Tanácsnak a Szerződés 126. cikke (9) bekezdésével összhangban tett felszólítására válaszolva eredményes intézkedéseket tett-e. Ebben az éves értékelésben a Tanács a Szerződés 126. cikkének (11) bekezdésével összhangban határoz a szankciók megszigorításáról, kivéve ha az érintett részt vevő tagállam a Tanács felszólításának eleget tett. Ha kiegészítő pénzbírság kivetéséről született határozat, azt ugyanúgy kell kiszámolni, mint az (1) bekezdésben meghatározott pénzbírság változó elemét.

3. Az (1) és (2) bekezdésben említett egyes pénzbírságok nem haladhatják meg a GDP 0,5 %-ában kifejezett felső határt.”

13. A 13. cikk hatályát veszti és a 15. cikkben az erre a cikkre való hivatkozás helyébe a 12. cikkre való hivatkozás lép.

14. A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„16. cikk

Az e rendelet 12. cikkében említett pénzbírságok a Szerződés 311. cikke szerinti egyéb bevételnek minősülnek, és ezt a bevételt azon részt vevő tagállamok között osztják el – a jogosult tagállamok összesített bruttó nemzeti jövedelméhez (GNI) való hozzájárulásuk arányában –, amelyek a Szerződés 126. cikke (6) bekezdésének megfelelően nem rendelkeznek túlzott hiánnyal és nem állnak a […/…/EU] rendelet szerinti túlzott egyensúlytalansági eljárás alatt.”

15. A 104. cikkre való hivatkozások helyébe a rendelet teljes szövegében a Szerződés 126. cikkére való hivatkozás lép.

16. A melléklet 2. pontjában az I. oszlopban a 3605/93/EK tanácsi rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdésére való hivatkozás helyébe a 479/2009/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdésére való hivatkozás lép.

2. cikk

Ez a rendelet Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt, […]-án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS JAVASLATOKHOZ

1. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

1.1. A javaslat/kezdeményezés címe

A Tanács rendelete a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról

1.2. Érintett szakpolitikai terület(ek) a tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretében [6]

Gazdasági és pénzügyek

1.3. A javaslat/kezdeményezés típusa

( A javaslat/kezdeményezés új fellépésre irányul

( A javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet/előkészítő fellépést követő új fellépésre irányul[7]

( A javaslat/kezdeményezés jelenlegi fellépés meghosszabbítására irányul

( A javaslat/kezdeményezés új fellépésnek megfelelően módosított fellépésre irányul

1.4. Célkitűzések

1.4.1. A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések

Az EU növekedésének, a munkahelyteremtésnek és a fenntartható fejlődésnek az előmozdítása

1.4.2. Meghatározott célkitűzés(ek) és érintett tevékenység(ek) a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretében

Konkrét célkitűzések : 1. és 3.

- a hatékony politikai koordináció és általános szakpolitikai összhang biztosítása a gazdasági válságra adott uniós válasz kialakítása során, az Európa 2020 stratégia és a fenntartható fejlődés összefüggésében, és a tagállamok növekedési potenciáljának emelése és az EU versenyképesebbé tétele érdekében;

- annak elősegítése, hogy a tagállamok rendezett költségvetési egyenleget, valamint fenntartható, a növekedéshez való hozzájárulás szempontjából magas színvonalú államháztartást valósítsanak meg.

Érintett tevékenység(ek) a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretében

Gazdasági és monetáris unió

1.4.3. Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolna a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/az érintett népességre.

A COM(2010) 367 bizottsági közlemény kihangsúlyozta, hogy jól meghatározott uniós szakpolitikai megközelítésre van szükség, amely i) támogatja a gazdaságélénkülést, ii) az államháztartásokat újra szilárd alapra helyezi és iii) aktívan támogatja a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést.

A Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágát alkotó rendelet javasolt módosítása a fent említett közleményben bejelentett hivatalos jogalkotási javaslatok részét képezi. A módosítások célja a gazdaságpolitikai koordináció megerősítése, főként annak elismerése által, hogy szükség van a tagállamok költségvetési politikáit érintő gazdasági felügyelet eredményes érvényesítésére megfelelő szankciókon és ösztönzőkön keresztül, valamint azáltal, hogy nagyobb hangsúly kerül az államadósságra és a költségvetés fenntarthatóságára.

1.4.4. Az eredmények és hatások mutatói

Tüntesse fel a javaslat megvalósításának nyomon követését lehetővé tevő mutatókat.

Az uniós növekedés, a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés elősegítésére vonatkozó általános bizottsági célkitűzés megvalósulása a következő hatásmutatókkal mérhető:

a tagállamok milyen mértékben mutatnak fel a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban lévő költségvetési eredményeket;

- a potenciális növekedés/kibocsátás.

A fent említett 3. konkrét célkitűzés a következő eredménymutatóval mérhető: a tagállamok által végrehajtott, a Stabilitási és Növekedési Paktumhoz kapcsolódó egyedi bizottsági ajánlások százalékos aránya (a Tanács általi elfogadásuk függvényében).

1.5. A javaslat/kezdeményezés indoklása

1.5.1. Rövid vagy hosszú távú szükséglet(ek)

A jogalkotási javaslat az Európai Tanács 2010. június 17-i ülésén egyeztetett irányvonalakra épülő 2010. május 12-i COM(2010) 250 bizottsági közleményben meghatározott szakpolitikai ötleteket továbbfejlesztő 2010. június 30-i COM(2010) 367 közleményben a Bizottság által bejelentett intézkedések részét képezi.

1.5.2. Az uniós részvételből adódó többletérték

A tagállamok gazdaságpolitikáinak koordinálása szerves részét képezi az Unió feladatának, amint azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés VIII. címe (gazdasági és monetáris politika) tükrözi.

1.5.3. Hasonló, korábbi tapasztalatok tanulsága

A múltbeli tapasztalatok bebizonyították, hogy fokozni kell a gazdaságpolitikai koordinációt és hogy főként a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ágának megerősítésére van szükség.

1.5.4. A javaslatnak az egyéb pénzügyi eszközökkel való összeegyeztethetősége és esetleges szinergiája

A jogalkotási javaslat a 2010. június 30-i COM(2010) 367 közleményben bemutatott átfogó gazdasági reformcsomag egyik elemét alkotja.

1.6. A fellépés és a pénzügyi hatás időtartama

( A javaslat/kezdeményezés korlátozott időtartamra vonatkozik

- ( A javaslat/kezdeményezés ÉÉÉÉ [HH/NN]-tól/-től ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig hatályos.

- ( A pénzügyi hatás ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig tart.

( A javaslat/kezdeményezés korlátlan időtartamra vonatkozik

- A beindítási időszak ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig tart,

- majd a végrehajtás rendes ütemben folytatódik tovább.

1.7. Tervezett irányítási módszer(ek) [8]

( Centralizált irányítás közvetlenül a Bizottság által

( Centralizált irányítás közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

- ( végrehajtó ügynökségek

- ( a Közösségek által létrehozott szervek[9]

- ( tagállami közintézmények/közfeladatot ellátó szervek

- ( az Európai Unióról szóló szerződés V. címe értelmében külön intézkedések végrehajtásával megbízott, a költségvetési rendelet 49. cikke szerinti vonatkozó jogalapot megteremtő jogi aktusban meghatározott személyek

( Megosztott irányítás a tagállamokkal

( Decentralizált irányítás harmadik országokkal

( Nemzetközi szervezetekkel közös irányítás (nevezze meg)

Egynél több irányítási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

Megjegyzések

2. IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

2.1. A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

Ismertesse a rendelkezések gyakoriságát és feltételeit.

nincs adat

2.2. Irányító és ellenőrző rendszer

2.2.1. Felismert kockázat(ok)

nincs adat

2.2.2. Tervezett ellenőrzési eszköz(ök)

nincs adat

2.3. A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket.

nincs adat

3. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

3.1. A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

A jogalkotási javaslat nem vonja maga után további humánerőforrások felhasználását.

- Jelenlegi költségvetési kiadási tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében .

A többéves pénzügyi keret fejezete | Költségvetési tétel | Kiadás típusa | Részvétel |

- Létrehozandó új költségvetési tételek : Nincs

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében .

A többéves pénzügyi keret fejezete | Költségvetési tétel | Kiadás típusa | Részvétel |

3.2. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

millió EUR (három tizedesjegyig)

A többéves pénzügyi keret fejezete: | Szám | [Megnevezés…] |

millió EUR (három tizedesjegyig)

3.2.3.2. Becsült humánerőforrás-szükségletek

- ( A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után humánerőforrások felhasználását.

- ( A javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrások felhasználását vonja maga után:

A becsléseket egész számmal (vagy legfeljebb egy tizedesjeggyel) kell kifejezni

N. év | N+1. év | N+2. év | N+3. év | A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető |

( A létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselői és ideiglenes alkalmazotti álláshelyek) |

XX 01 01 01 (a központban és a bizottsági képviseleteken) |

XX 01 01 02 (küldöttségeknél) |

XX 01 05 01 (közvetett kutatás) |

XX 01 05 01 (közvetlen kutatás) |

( Külső személyi állomány (teljes munkaidős egyenértékben kifejezve)[20] |

XX 01 02 01 (CA, INT, SNE a teljes keretből) |

XX 01 02 02 (CA, INT, JED, LA és SNE a küldöttségeknél) |

XX 01 05 02 (CA, INT, SNE közvetlen kutatásban) |

Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) |

ÖSSZESEN |

XX az érintett szakpolitikai terület vagy költségvetési cím

A humánerőforrás-igényeknek az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, a fellépés irányításához rendelt és/vagy az adott főigazgatóságon belül átcsoportosított személyzettel kell eleget tenni. A források adott esetben a meglévő költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további juttatásokkal.

Az elvégzendő feladatok leírása:

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak |

Külső személyzet |

3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

- ( A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel.

- ( A javaslat/kezdeményezés miatt a többéves pénzügyi keret vonatkozó fejezetének átdolgozása szükséges.

Fejtse ki, miként kell átdolgozni a pénzügyi keretet: tüntesse fel az érintett költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket.

- ( A javaslat miatt szükség van a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a pénzügyi keret módosítására[23].

Fejtse ki a szükségleteket: tüntesse fel az érintett költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket.

3.2.5. Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

- ( A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást.

- ( A javaslat/kezdeményezés az alábbi becsült társfinanszírozást irányozza elő:

előirányzatok millió EUR (három tizedesjegyig)

N. év | N+1. év | N+2. év | N+3. év | A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető | Összesen |

N. év | N+1. év | N+2. év | N+3. év | A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető |

jogcímcsoport | | | | | | | | | |Az egyéb célhoz kötött bevételek esetében tüntesse fel az érintett kiadáshoz tartozó költségvetési tétel(eke)t.

Ismertesse a bevételre gyakorolt hatás számításának módszerét.

[1] HL C […], […], […]. o.

[2] HL L 209., 1997.8.2., 1. o.

[3] HL L 209., 1997.8.2., 6. o.

[4] HL C 236., 1997.8.2., 1. o.

[5] HL L 145., 2009.6.10., 1. o.

[6] Tevékenységalapú irányítás: ABM (Activity Based Management), tevékenységalapú költségvetés-tervezés: ABB (Activity Based Budgeting).

[7] A költségvetési rendelet 49. cikke (6) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

[8] Az egyes irányítási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletben szereplő megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html

[9] A költségvetési rendelet 185. cikkében előírt szervek.

[10] Differenciált/nem differenciált előirányzatok.

[11] EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

[12] Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni potenciális tagjelölt országok.

[13] Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[14] Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy fellépések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[15] Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[16] A teljesítés a nyújtandó termékekre és szolgáltatásokra vonatkozik (pl. finanszírozott diákcserék száma, épített utak hossza kilométerben stb.).

[17] Az 1.4.2. szakaszban leírtak szerint Konkrét célkitűzés(ek):

[18] Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[19] Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy fellépések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[20] CA= szerződéses alkalmazott; INT= átmeneti alkalmazott; JED= küldetésen lévő fiatal szakértő. LA= helyi alkalmazott; SNE= nemzeti szakértő.

[21] Az operatív előirányzatoknál a külső személyzetre részleges felső határérték vonatkozik (korábban: „BA” sorok).

[22] Elsősorban a Strukturális alapok, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) esetében.

[23] Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.

[24] A hagyományos saját források (vámok, cukorilletékek) tekintetében nettó összegeket, vagyis a 25 %-kal (beszedési költségek) csökkentett bruttó összegeket kell megadni.

52010PC0522