[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.5.26.

COM(2010)246 végleges

2010/0131 (NLE)

Javaslat:

A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság között a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről létrejött megállapodás aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról

INDOKOLÁS

1. A javaslat háttere |

110 | A javaslat okai és céljai Az Európai Bíróság úgynevezett „nyitott égbolt” ügyekben hozott ítéletei nyomán a Tanács 2003. június 5-én harmadik országokkal folytatandó tárgyalások megkezdésére hatalmazta fel a Bizottságot annak érdekében, hogy a meglévő megállapodások egyes rendelkezéseinek helyébe uniós szintű megállapodás lépjen[1] („horizontális felhatalmazás”). Ennek célja, hogy az Európai Unió valamennyi légi fuvarozója hátrányos megkülönböztetés nélkül férhessen hozzá az Európai Unió tagállamai és harmadik országok közötti légi útvonalakhoz, és a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú légiközlekedési megállapodások összhangba kerüljenek az európai uniós joggal. |

120 | Háttér-információk Az Európai Unió tagállamai és harmadik országok közötti nemzetközi légiközlekedési kapcsolatokat ez idáig az Európai Unió tagállamai és harmadik országok között létrejött kétoldalú légiközlekedési megállapodások, azok mellékletei és egyéb, kapcsolódó kétoldalú vagy többoldalú szerződések szabályozták. A tagállamok kétoldalú légiközlekedési megállapodásainak a kijelölésre vonatkozó hagyományos záradékai ellentétesek az európai uniós joggal. Lehetővé teszik ugyanis egy harmadik ország számára, hogy az megtagadja, visszavonja vagy felfüggessze egy tagállam által kijelölt azon légi fuvarozó jogosítványait vagy engedélyeit, amelynek többségi tulajdona és tényleges felügyelete felett nem az adott tagállam vagy a tagállamban illetőséggel rendelkező személy vagy jogalany rendelkezik. Ez a tagállamok egyikében székhellyel rendelkező, de más tagállamban illetőséggel rendelkező személy vagy jogalany tulajdonában lévő és általa irányított európai uniós légi fuvarozókkal szembeni hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Ez ellentétes az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. cikkével, amely kimondja, hogy az Európai Unió egy adott tagállamának állampolgárait a szabad letelepedés jogának gyakorlásakor azzal azonos bánásmód illeti meg a fogadó tagállam területén, amelyben az adott tagállam állampolgárai részesülnek. További aggályokat vet fel a légi járművek üzemanyagára kivetett illetékek vagy a harmadik országok légi fuvarozói által az Európai Unión belüli légi útvonalakra kiszabott viteldíjak kérdése, melyekkel kapcsolatban indokolt lenne biztosítani az európai uniós jognak való megfelelést az Európai Unió tagállamai és a harmadik országok közötti kétoldalú légiközlekedési megállapodások meglévő rendelkezéseinek módosítása vagy kiegészítése révén. |

130 | Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen A megállapodás rendelkezései az Európai Unió tagállamai és az Indonéz Köztársaság között létrejött 18 kétoldalú légiközlekedési megállapodás esetében váltják fel vagy egészítik ki a hatályos rendelkezéseket. |

140 | Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel A megállapodás az Európai Unió légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikájának alapvető célkitűzését szolgálja oly módon, hogy hatályos kétoldalú légiközlekedési megállapodásokat hoz összhangba az európai uniós joggal. |

2. Konzultáció az érdekeltekkel; hatásvizsgálat |

Konzultáció az érdekeltekkel |

211 | A konzultáció módja, a legfontosabb célterületek és a válaszadók köre A tárgyalások során mindvégig egyeztetés folyt az Európai Unió tagállamaival és az ágazat képviselőivel. |

212 | Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése A tagállamok és az ágazat képviselőinek észrevételeit kellően figyelembe vették. |

3. A javaslat jogi elemei |

305 | A javaslat összefoglalása A Bizottság a „horizontális felhatalmazás” mellékletében foglalt mechanizmusokkal és irányelvekkel összhangban egy olyan megállapodás megkötéséről folytatott tárgyalásokat az Indonéz Köztársasággal, amely az Európai Unió tagállamai és az Indonéz Köztársaság közötti kétoldalú légiközlekedési megállapodások egyes rendelkezéseinek helyébe lép. A megállapodás 2. cikke a kijelölésre vonatkozóan a hagyományos záradékok helyébe közösségi záradékot léptet, amely az Európai Unió valamennyi légi fuvarozója számára lehetővé teszi, hogy éljen letelepedési jogával. A 4. cikk a légi járművek tüzelőanyagára kivetett adók szabályozását érinti, melyet az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelv és különösen 14. cikkének (2) bekezdése harmonizált. Az 5. cikk feloldja az Európai Unió versenyjogi szabályaival való esetleges ellentmondásokat. |

310 | Jogalap Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdése, 218. cikkének (5) bekezdése és 218. cikke (6) bekezdésének a) pontja. |

329 | A szubszidiaritás elve A javaslat teljes mértékben a Tanács által adott „horizontális felhatalmazáson” alapul, figyelembe véve az európai uniós jog és a kétoldalú légiközlekedési megállapodások tárgyát képező problémaköröket. |

Az arányosság elve A megállapodás csak az európai uniós jognak való megfeleléshez szükséges mértékben módosítja vagy egészíti ki a kétoldalú légiközlekedési megállapodások rendelkezéseit. |

A jogi aktus típusának megválasztása |

342 | Az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság közötti megállapodás a leghatékonyabb eszköz a tagállamok és az Indonéz Köztársaság közötti hatályos kétoldalú légiközlekedési megállapodásoknak az európai uniós joggal való összehangolására. |

4. Költségvetési vonzatok |

409 | A javaslat nincs hatással az Európai Unió költségvetésére. |

5. Kiegészítő információk |

510 | Egyszerűsítés |

511 | A javaslat eredményeképpen egyszerűsödik a jogi szabályozás. |

512 | Az Európai Unió tagállamai és az Indonéz Köztársaság közötti kétoldalú légiközlekedési megállapodások rendelkezéseit egyetlen, egységes európai uniós megállapodás vonatkozó rendelkezései egészítik ki vagy váltják fel. |

570 | A javaslat részletes magyarázata A Tanácsot a nemzetközi megállapodások aláírásának és megkötésének szokványos eljárásával összhangban felkérik, hogy egyrészt hagyja jóvá az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság közötti, a légi közlekedés bizonyos kérdéseit érintő megállapodás aláírásáról és megkötéséről szóló határozatot, másrészt jelölje ki az Unió részéről a megállapodás aláírására jogosult személyeket. |

2010/0131 (NLE)

Javaslat:

A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság között a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről létrejött megállapodás aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 100. cikke (2) bekezdésére, összefüggésben 218. cikke (5) bekezdésével,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára[2],

mivel:

1. A Tanács 2003. június 5-én felhatalmazta a Bizottságot, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen harmadik országokkal a meglévő kétoldalú megállapodások egyes rendelkezéseinek uniós szintű megállapodással való felváltásáról.

2. A Bizottság – a 2003. június 5-i tanácsi határozat mellékletében foglalt mechanizmusokkal és irányelvekkel összhangban – az Unió nevében tárgyalásokat folytatott az Indonéz Köztársasággal annak érdekében, hogy megállapodás jöjjön létre a légi közlekedés bizonyos kérdéseit érintően (a továbbiakban: „a megállapodás”).

3. A Bizottság által megtárgyalt megállapodást – annak későbbi időpontban való megkötésére is figyelemmel – indokolt aláírni és ideiglenesen alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság között a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről létrejött megállapodás aláírása az Unió nevében jóváhagyásra kerül, figyelemmel a megállapodás megkötésére.

A megállapodás szövegét mellékletként csatolták e határozathoz.

2. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap, hogy kijelölje a megállapodásnak az Unió nevében történő aláírására jogosult személy(eke)t, figyelemmel a megállapodás megkötésére.

3. cikk

A megállapodást hatálybalépéséig a felek ideiglenesen alkalmazzák az utolsó olyan értesítés időpontját követő hónap első napjától kezdve, amelyben a felek értesítették egymást a megállapodás ideiglenes alkalmazásához szükséges eljárások befejezéséről[3].

4. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap arra, hogy a megállapodás 8. cikkének (2) bekezdésében előírt értesítést megküldje.

5. cikk

Ez a határozat elfogadásának napján lép hatályba.

6. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

[1] A 2003. június 5-i 11323/03 tanácsi határozat (korlátozott terjesztésű dokumentum).

[2] HL C […]., […]., […]. o.

[3] A megállapodás ideiglenes alkalmazásának kezdőnapját a Tanács Főtitkársága hirdeti ki az Európai Unió Hivatalos Lapjában .