18.1.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 15/41

—

szerint a hajléktalanság a szegénység és a társadalmi kirekesztés egyik szélsőséges formája, ezért az EU szociális biztonságot és társadalmi beilleszkedést célzó stratégiáiban fokozottan figyelembe kell venni. A hajléktalanok nagy aránya méltatlan az Európai Unióhoz. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem 2010-es európai éve jó alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet erre az állandó problémára, amely a gazdasági válság következtében akár még súlyosabbá is válhat. A kérdés kezelését célzó mindenfajta tevékenységet természetesen hosszú távú szemlélet alapján kell kialakítani, amely túlmutat a 2010-es éven és a jelenlegi válságon;

—

kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepét a hajléktalanság elleni gyakorlati és hatékony fellépésben. Ők viselik a tényleges felelősséget, ezenkívül nagy tapasztalattal és gyakran jól működő módszerekkel és programokkal rendelkeznek, amelyek a korai és rövid távú, de hosszú távú segítségnyújtásra is összpontosítanak. Emiatt nagyobb szükség van arra, hogy a különböző hatóságok és szintek között világosabban osszák meg a hatásköröket. Ehhez kapcsolódóan megemlítendő, hogy a hajléktalanság problémája egy adott országon belül bizonyos régiókban, illetve egyes országokban különösen súlyos méreteket ölthet. Ezért olyan közösségi szintű és nemzeti mechanizmusokra van szükség, amelyek – többek között a területi és társadalmi kohézió érdekében – segítséget nyújtanak a sok hajléktalannal rendelkező régióknak.

Előadó

:

Tore HULT (SE/PES) Alingsås polgármester-helyettese, Svédország

1.

Az RB emlékeztet arra, hogy az EU egyik sarokkövének számító gazdasági, társadalmi és területi kohézió mindaddig nem érhető el, míg a társadalom egy része hajléktalan, és ebből kifolyólag személyes és szakmai kibontakozására nézve kilátástalan helyzetben van. Az RB különösen a gyermekek és fiatalok hajléktalanságát tartja aggasztónak.

2.

A hajléktalanság a szegénység és a társadalmi kirekesztés egyik szélsőséges formája, ezért az EU szociális biztonságot és társadalmi beilleszkedést célzó stratégiáiban fokozottan figyelembe kell venni. A hajléktalanok nagy aránya méltatlan az Európai Unióhoz. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem 2010-es európai éve jó alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet erre az állandó problémára, amely a gazdasági válság következtében akár még súlyosabbá is válhat. A kérdés kezelését célzó mindenfajta tevékenységet természetesen hosszú távú szemlélet alapján kell kialakítani, amely túlmutat a 2010-es éven és a jelenlegi válságon.

3.

Fontos leszögezni, hogy az EU tagállamai közös problémával állnak szemben. A hajléktalanság képzettségi szintjüktől, kulturális hátterüktől és korábbi anyagi helyzetüktől függetlenül érinti az embereket, és a probléma az Unió valamennyi országában jelen van. Közös intézkedésekre van tehát szükség a hajléktalanság megelőzéséhez vagy elkerüléséhez.

4.

A hajléktalansághoz nagy személyes tragédiák kötődnek, a társadalom szempontjából pedig hatalmas költségek is. A hajléktalanok számának csökkentésével a társadalom mentesülne ettől a pénzügyi tehertől, és nagyobb arányú lenne a társadalmi részvétel, ami Európa fejlődéséhez is hozzájárulna.

5.

Az RB hangsúlyozza, hogy a hajléktalanságot több körülmény együttesen váltja ki, és ezért nem beszélhetünk pusztán egyéni okokból eredő problémáról.

6.

Az RB a hajléktalanság okát olyan különböző tényezők összjátékában látja, mint például a megfizethető áron elérhető lakások hiánya, az alacsony bérek, az alkoholizmus vagy a kábítószer-függőség, és az a tény, hogy a társadalom nem megfelelően kezeli ezeket a jelenségeket. Ide tartoznak még a mentális és egyéb betegségek, a családon belüli erőszak, a munkanélküliség, a problémás emberi kapcsolatok, a szabadlábra helyezés utáni visszailleszkedés a társadalomba, valamint a közpénzekből nyújtott támogatások módosulása és csökkenése. Különösen fontos a lakástulajdonosok hajléktalanokhoz való hozzáállása, és az a kérdés, hogy hogyan tudnak részt vállalni abban, hogy a hajléktalanok lakhatási lehetőséghez jussanak. Az erőfeszítések sikere érdekében koordinációra és számos különböző intézkedésre van szükség.

7.

Az RB úgy véli, hogy jobban meg kell ismerni a hajléktalanná válás folyamatát, és a hajléktalanságot fenntartó mechanizmusokat. Ezen ismeretek alapján hatékony intézkedéseket lehet bevezetni különböző politikaterületeken.

8.

Az RB aggodalommal tekint a hajléktalanságra, és úgy véli, hogy több szinten is, részben megelőző jellegű, részben a nyilvánosság figyelmének felkeltésére összpontosító erőfeszítésekre van szükség. Nem utolsósorban: a lakásépítés mellé is ösztönzőket kell rendelni.

9.

Az RB kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepét a hajléktalanság elleni gyakorlati és hatékony fellépésben. Ők viselik a tényleges felelősséget, ezenkívül nagy tapasztalattal és gyakran jól működő módszerekkel és programokkal rendelkeznek, amelyek a korai és rövid távú, de hosszú távú segítségnyújtásra is összpontosítanak. Emiatt nagyobb szükség van arra, hogy a különböző hatóságok és szintek között világosabban osszák meg a hatásköröket. Ehhez kapcsolódóan megemlítendő, hogy a hajléktalanság problémája egy adott országon belül bizonyos régiókban, illetve egyes országokban különösen súlyos méreteket ölthet. Ezért olyan közösségi szintű és nemzeti mechanizmusokra van szükség, amelyek – többek között a területi és társadalmi kohézió érdekében – segítséget nyújtanak a sok hajléktalannal rendelkező régióknak.

10.

Az RB véleménye szerint a hajléktalanság elleni átfogó stratégia sikeréhez az uniós intézményeknek hathatósabban kell ösztönözniük a fejlődést, és az elfogadott intézkedéseket nyomon kell követniük. Ez nem mond ellent a szubszidiaritási elv betartásának, sem a helyi és regionális önkormányzatok döntő szerepe elismerésének.

11.

Az RB megállapítja, hogy a nemzetközi nyilatkozatok és a nemzeti jogszabályok arról az egyre erősebb akaratról tanúskodnak, hogy tudatosítsák a hajléktalanság – mint meghatározó társadalmi probléma – jelenségét az emberekben. Néhány országban az alkotmány rögzíti a lakhatáshoz való jogot.

12.

Számos itt leírt javaslat és intézkedés ezeken a fontos közös alapokon és immár létező kereteken nyugszik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hajléktalanság problémája megoldható új jogi eszközök kidolgozása nélkül.

13.

Mivel a hajléktalanságnak nincs közös európai meghatározása, az RB arra kéri a tagállamokat, hogy lehetőség szerint az ETHOS-tipológiát (European Typology of Homelessness and Housing Exclusion – a hajléktalanság és a lakhatási kirekesztettség európai tipológiája) alkalmazzák. Ez lehetővé tenné az egyes tagállamokra jellemző helyzet és az egyes kezdeményezések eredményeinek összehasonlítását. Hajléktalan az,

—

akinek nincs tető a feje felett (aki menedékhely hiányában az utcán alszik),

—

akinek nincs állandó lakhelye (aki hajléktalanok átmeneti elszállásolására szolgáló intézményekben, menedékhelyen, bizonyos csoportokra irányuló egyéb tömegszállásokon, ápolóotthonokban és ennek megfelelő intézményekben él),

—

aki bizonytalan lakáskörülmények között él (állandó [al]bérleti szerződés nélküli lakásban vagy saját lakás híján családtagoknál vagy barátoknál száll meg),

—

aki rossz lakáskörülmények között él (barakkszerű szállások, szaniter berendezések nélküli szállások, a tagállami jog szerint lakhatatlan lakások, lakókocsik vagy kempingházak, amelyeket nem egész éves szállásnak szántak, valamint szűkös lakáskörülmények).

14.

Az RB szerint a hajléktalanság leküzdésének a társadalmi beilleszkedést célzó uniós intézkedések egyik prioritását kellene képeznie, már csak annak tudatában is, hogy a Szociális Védelmi Bizottság a hajléktalanságot és a lakáspiacról való kirekesztést tette a 2009. év témájává. A 2010. év, amely az uniós tematika szerint a szegénység elleni küzdelem jegyében áll, kitűnő alkalom a kirekesztődés egy szélsőséges formája – a hajléktalanság – elleni küzdelem fokozására.

15.

A megfizethető áron elérhető lakás az egyénhez kapcsolódó elsődleges javakhoz tartozik és jog. A tagállamoknak ezért mindent meg kell tenniük és minden lehetséges intézkedést meg kell hozniuk annak érdekében, hogy minden olyan embernek segítsenek a lakhatás megteremtésében, akinek a nemzeti jog szerint erre joga van.

16.

Amellett, hogy figyelembe vesszük a hajléktalanságnak az érintetteket sújtó nyilvánvaló szociális következményeit, nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy milyen társadalmi és gazdasági előnyöket jelent az, ha valakinek van munkája és lakása.

17.

Az RB utal azokra a közvetett és közvetlen költségekre, amelyeket a hajléktalanság a tagállamok helyi és regionális önkormányzatai számára jelent. A legnagyobb részt természetesen a hajléktalanság következtében igénybe veendő speciális vagy általános források formájában jelentkező közvetlen költségek teszik ki. Egy további szempont azon adóbevételek elvesztése, amelyek a fizetett foglalkoztatás után kerülnének beszedésre. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy a hajléktalanság számos ország gazdasági fejlődését lefékezi, és gátolja az általunk kívánt, hosszú távon fenntartható társadalom létrehozását, amelyet többek között az Európa 2020 terv irányoz elő.

18.

A gazdasági hatásokról szóló, rendelkezésre álló adatok alapján a megelőző programok – amelyek költsége a hajléktalanság összköltségéhez képest rendkívül alacsony – ésszerűnek tűnnek.

19.

Az RB szerint a tagállamoknak el kellene ismerniük ezt a társadalmi problémát, és azt, hogy további cselekvésre, valamint az eddigi munka megszilárdítására van szükség. A hajléktalanság leküzdésében való előrelépésnek alapvető előfeltétele, hogy az összehangolt megközelítés alkalmazása mellett egybefogjuk az összes érintett szintet (helyi, regionális, nemzeti és államközi szint).

20.

A hajléktalanság elleni küzdelem fő nehézsége a mozgósítandó politikák sokféleségében és a különböző hatóságok közötti feladatmegoszlásban rejlik. Ahhoz ugyanis, hogy hatékony lehessen, ennek a küzdelemnek többek között a városrendezési, a lakásépítési, a szociális, a foglalkoztatási és – a pszichiátriára is kiterjedő – egészségügyi politikát is magában kell foglalnia. Arról van tehát szó, hogy ösztönözni kell a szerződéses és területi együttműködést azok között a hatóságok között, amelyek a lakásfinanszírozásért felelősek, amelyek az építési engedélyeket kiadják, vagy a szociális támogatásokat nyújtják.

21.

Az RB hangsúlyozza, hogy a helyzet javítása érdekében figyelembe kell venni a megelőzést célzó intézkedések mellett a rövid és hosszú távú megközelítést is.

22.

Az RB szerint a hajléktalansággal kapcsolatosan rendelkezésre álló ismeretek alapján nem lehet olyan politikákat kidolgozni, amelyek maradéktalanul figyelembe veszik a hajléktalanok sokféleségét és azt, hogy milyen sokféle módon kerülhet az ember az utcára. Az, ahogyan a népesség e csoportjával foglalkoznak, egyébként gyakran e személyek mesterséges kategóriákba osztását is eredményezi annak alapján, hogy ilyen vagy olyan támogatási eszköz érinti-e őket. Az információknak ez a hiánya csökkenti a hajléktalanok lehetőségeit arra, hogy a társadalomban tevékenyen részt vegyenek.

23.

Az RB úgy látja, hogy túl kellene már lépni ezen a felfogáson, és emberi és személyre szabott megközelítést kellene alkalmazni az egyes személyek sajátos életútjára alapozva, az annak megfelelő segítségnyújtás érdekében. Ez a látásmód egyben azt is jelenti, hogy a hajléktalanság elleni intézkedéseket az érintett népességhez lehető legközelebb kell végrehajtani. A területi önkormányzatoknak tehát alapvető szerep jut.

24.

Az RB úgy véli tehát, hogy tovább kellene fejleszteni a statisztikai eszközöket, és optimalizálni kellene azok felhasználását. Ösztönözni kellene az adatgyűjtés európai szintű harmonizációját az ETHOS-tipológia kapcsán megkezdett munka folytatásával, és általánosabban az egyes tagállamok közötti összehasonlításokon alapuló megközelítések támogatásával. A meglévő eszközöknek az egyéni életút szerinti megközelítéseket előnyben részesítő reformját is elő kellene segíteni, hogy számításba vegyék azokat a tényezőket, amelyek miatt az emberek az utcára kerülnek; azokat, amelyek az átmeneti otthonra találást követő újbóli hajléktalanná válást okozzák; illetve azokat, amelyek hozzájárulnak a végleges otthonra leléshez.

25.

Az RB a helyi és regionális önkormányzatokat az átfogó intézkedéseknek és a hajléktalanság nyomon követésének a javítása érdekében széles körű együttműködésre és a különböző területek intézményközi koordinációjára kéri fel. Ehhez a különböző helyi és regionális önkormányzatok hosszú távú együttműködésére és hosszú távú stratégiákra van szükség; ezek együttesen megoldhatják a szóban forgó problémát, és véget vethetnek az azt kiváltó okoknak, amihez a rövid távú és ad hoc intézkedések nem elegendőek.

26.

Számos tagállam nem rendelkezik sem a hajléktalanság mértékére vonatkozó megbízható hivatalos adatokkal, sem az annak leküzdésére bevezetett sikeres intézkedésekre vonatkozó adatokkal. A Régiók Bizottsága arra kéri a tagállamokat, hogy az európai együttműködés keretében dolgozzanak azon, hogy a hajléktalanság felszámolására átfogó és egységes stratégia szülessen, továbbá ügyeljenek arra, hogy ez a stratégia nemzeti szinten is formát öltsön, ami a sikeréhez elengedhetetlen.

27.

Az egyéni lakhatás az egyénhez kapcsolódó elsődleges javakhoz tartozik és alapvető feltétele annak, hogy az ember a társadalomban és a munkaerőpiacon megtalálja a helyét. A Régiók Bizottsága emiatt arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ellenőrizze a megfelelő lakhatáshoz való jogot és annak lehetséges végrehajtását.

28.

A Régiók Bizottsága véleménye szerint a hajléktalanság megszüntetéséhez energikus fellépésre van szükség. Szükséges a közös politikai fellépés a hajléktalanság ellen, mivel így teremthető meg a jövőbeni munka alapja. Enélkül fennáll annak a veszélye, hogy az erőfeszítéseket szétforgácsoltan, megfelelő összehangolás nélkül teszik meg. A számos helyi és regionális önkormányzatnál folyó munkát fejleszteni kell és szélesebb körben kell terjeszteni. A hajléktalanság megelőzésére nemzeti és nemzetközi modellekre és módszerekre van szükség. A nyilvánosság figyelmének felhívására, valamint a széles körű tudatosításra irányuló általános erőfeszítések szintén nagy jelentőségűek a célzott szerepvállaláshoz való hozzájárulás szempontjából.

29.

A Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy mennyire fontos fellépni az ellen a társadalmi felfogás ellen, mely szerint a hajléktalanság csupán az egyén ügye. Gondoskodni kell a hajléktalanság egyes okainak differenciáltabb megítéléséről és a társadalmat érintő következményeinek megvizsgálásáról. Az Európai Bizottságnak emiatt intézkedéseket kell hoznia, hogy az említett, differenciáltabb képet közvetítse.

30.

A Régiók Bizottsága felkéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy a lakhatáshoz való jogot az egyénhez kapcsolódó elsődleges javak között tartsák számon, és vegyenek részt a hajléktalanság okainak, következményeinek és költségeinek feltárásában. A hajléktalansággal kapcsolatos alaposabb ismeretek kell, hogy képezzék az erőfeszítések és a megelőző intézkedések alapját, ami által lehetségessé válik az intézkedések hatékonyságának értékelése.

31.

Az RB szerint az eddig összegyűjtött ismeretek kevéssé terjedtek el. Másrészt a hatóságok nem alkalmazzák azokat kellő mértékben. Egy erőteljesebben stratégiai jellegű tervet kell kidolgozni arra, hogy miként továbbíthatók az információk a megfelelő szint felé.

32.

A hajléktalanság leküzdése mellett szóló gazdasági érveket még nyomatékosabban kell megfogalmazni. Lehetővé kell tenni, hogy az elkövetkezendő években új jelentések szülessenek a témában. A megnövekedett tapasztalatok ily módon a további munka alapját képezhetik.

33.

A Régiók Bizottsága azt javasolja, hogy EU-s szinten hozzanak létre tartós rendszert a bevált gyakorlatok meghatározása céljából. Nyomatékkal hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a bevált gyakorlatok cseréje a helyi és regionális önkormányzatok között. Ez vonatkozik a közvélemény érdeklődésének felkeltésére irányuló, a megelőző, a személyzet kiképzését célzó, illetve a különböző hajléktalancsoportok differenciált támogatását megteremtő intézkedésekre.

34.

Különösen pozitívan értékeli az RB azokat a kezdeményezéseket és projekteket, amelyeket a helyi és regionális önkormányzatok hajtanak végre a hajléktalanság elleni küzdelem érdekében. Megállapítja azonban, hogy a bevált gyakorlatok cseréjének fokozására van szükség. Ez történhet az egyes tagállamokban a hajléktalansággal kapcsolatos kérdéseken dolgozók minőségi csereprogramja révén. Egy ilyen csereprogram számára elégséges pénzügyi eszközöket kell biztosítani, és azt egy, az Európai Unión belüli új típusú csereszolgálattá lehetne alakítani.

35.

Az RB hangsúlyozza, hogy EU-n belüli hajléktalankérdés kiterjedésének és szerkezetének jobb megértésére van szükség. Így például hasznos lenne azzal kapcsolatban információhoz jutni, hogyan oszlanak meg az arányok kor, nem, állampolgárság, szociális körülmények vagy más fontos mutatók alapján. Ezek nélkül az információk nélkül aligha lehet kidolgozni olyan gazdasági és szociális stratégiát, amely szükséges a hajléktalanság kezeléséhez. Az RB amellett száll síkra, hogy a statisztika a hajléktalanság FEANTSA (önkéntes szervezetek európai szövetsége) által megfogalmazott meghatározására épüljön. Reméli, hogy az Európai Bizottság mielőbb megkapja ezt a megbízatást.

36.

A Régiók Bizottsága felfogása szerint a hajléktalanság, amely hátrányosan érint egy, az egyénhez kapcsolódó alapvető javat, sérti az alapjogokat és az emberi méltóságot, valamint az egyénnek ahhoz való jogát, hogy döntsön saját életéről. A hajléktalanság a legsúlyosabban a gyermekeket érinti, mivel nekik gyakran nincs lehetőségük saját helyzetük befolyásolására. Emiatt az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a tagállamok milyen feltételek mellett tudnának valamilyen formában nemzeti szintű garanciákat bevezetni annak érdekében, hogy a 18 év alatti gyermekek körében megszűnjön a hajléktalanság. Fel kellene mérni, hogy be kell-e vonni ebbe a körbe a funkcionális korlátozásokkal élő személyeket is.

37.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a lakás hiánya már önmagában is probléma. A „Housing First” kísérlet jó eredményeinek nagyobb figyelmet kellene kapnia olyan értelemben, hogy a lakáskiutalásnak együtt kell járnia a hajléktalan támogatásával, amelyre azért van szükség, hogy kezelhetők legyenek a hajléktalan helyzetéből adódó egyéb gondok.

38.

Különleges erőfeszítéseket kellene tenni, és tájékoztatási intézkedéseket kellene hozni a lakástulajdonosok felé. A hajléktalanság elleni küzdelem során az emberi méltóságnak kellene a középpontban állnia. Ezenkívül abból kellene kiindulni, hogy minden ember az élethelyzetének javítására és a társadalmi fejlődéshez való hozzájárulásra törekszik. A lakáshiány megelőzésére irányuló erőfeszítések során kiemelt szerepük van a lakástulajdonosoknak. Különleges ösztönző intézkedéseket kellene hozni annak érdekében, hogy lakhatási lehetőségeket bocsássanak hajléktalanok rendelkezésére.

39.

A Régiók Bizottsága utal arra, hogy azok esetében, akik a hajléktalansággal kapcsolatos tevékenységet végeznek, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a képzésre és a továbbképzésre. Azokban az országokban, ahol az iskolák, a jogi és egészségügyi szervek, a pszichológiai segítségnyújtás, a szociális szolgáltatások, valamint a rendőrség dolgozói speciális képzést kaptak, jelentős előrelépések figyelhetők meg a hajléktalanság ellen a kezdeti szakaszban tett erőfeszítések területén. A strukturális eszközök következő támogatási időszakának kialakítása során nagyobb mértékben kell forrásokat csoportosítani erre a területre.

40.

Az RB hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok megelőző tevékenységének fontosságát, mindazonáltal rövid távú megoldásokat is kínálni kell. Meg kell tudni oldani az ideiglenes lakhatást. Nem fogadható azonban el, hogy a hajléktalanok bennmaradjanak a hajléktalanszállók rendszerében. Bizonyos országok azt a stratégiát követik, hogy bezárják a hivatalos hajléktalanszállókat. Ehelyett a hajléktalanoknak személyre szabott és igényeiknek megfelelő megoldásokat kell kínálni. Ezzel összefüggésben alapvetően fontos a kilakoltatás megelőzése.

41.

A helyi és regionális önkormányzatoknak jobban kellene támogatniuk az önkéntes társadalmi erőket. A hajléktalanság strukturális és politikai probléma, amely valamennyi hatóság részvételét szükségessé teszi, azonban az önkéntes szerepvállalásnak is nagy jelentősége van. Gondolkodni kellene azon, hogy az Európai Unió hogyan járulhatna hozzá az önkéntes segítők szerepének növeléséhez. Ki kellene használni az önkéntesség európai évét (2011) arra, hogy felhívjuk a figyelmet erre a fontos problémára, és feltárjuk az önkéntes szervezetekkel ezen a téren folytatható együttműködés új formáit.

42.

Az RB azt javasolja, hogy EU-s szinten hozzanak létre speciális finanszírozási programot a hajléktalanság elleni nemzeti, helyi és regionális törekvések támogatására, valamint minőségi kritériumok kialakítására. A források hatásának és igénybevételének optimalizálása érdekében fejleszteni kell a tapasztalatcserét. Az RB ezért azt ajánlja, hogy a leendő európai alapok nagyobb mértékben vegyék figyelembe ezt a problémakört.

43.

Az RB azt ajánlja, hogy helyi és regionális szinten teremtsenek lehetőségeket programok kidolgozására a hajléktalanok társadalmi életbe és munkába történő bevonása érdekében azáltal, hogy a munkaadók számára vonzóvá teszik a hajléktalanok foglalkoztatását. Ugyanígy a helyi és regionális szint növelheti az integrációt a képzés irányába tett erőfeszítések révén, melyek célja a hajléktalanok társadalmi helyzetének megerősítése. Az e téren szerzett jó tapasztalatokat nagyobb mértékben kell terjeszteni.

44.

Strukturált intézkedésekre van szükség a hajléktalansággal kapcsolatos információk összegyűjtéséhez és terjesztéséhez.

45.

A Régiók Bizottsága egy, a hajléktalansággal foglalkozó európai központ kialakítására ösztönöz. Ez a központ lenne a jelenleg hiányzó koordináló szerv. Legfontosabb feladata a koordináció lenne, azonban hozzá kellene járulnia a nagyobb mértékű tapasztalatcseréhez és a közös stratégiákhoz is. Felkérjük az Európai Bizottságot, hogy ellenőrizze egy ilyen jellegű központ kialakításának lehetőségeit, melynek feladata ezen túlmenően a hajléktalanok helyzetének felmérése is lenne az egyes tagállamokban. A központ feladata lenne ezenkívül – többek között a bevált gyakorlatok cseréje által – az egyes tagállamokban bevezetett reformok összehangolása és támogatása is. A közösségi szintű erőfeszítések nem utolsósorban azáltal jutnának jelentős többletértékhez, ha a nyitott koordinációs módszert választanák a szociális védelem és a szociális integráció területén.

46.

Úgy véli, hogy mivel a hajléktalan nők száma folyamatosan emelkedik, figyelembe kell venni különleges helyzetüket és kiszolgáltatottságukat, mind társadalmi-gazdasági, mind munkaügyi szempontból, mind pedig a szolgáltatásokhoz való hozzáférés máig fel nem számolt nehézségei tekintetében, ami különleges megközelítésmódot kíván meg a tagállamok részéről.