3.4.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 99/43

—

tekintettel az európai ombudsman által az Európai Parlament számára készített és 2010. február 24-én benyújtott különjelentésre,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére (korábban az EKSz. 195. cikke),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke (1) bekezdésére, valamint 42. és 43. cikkére,

—

tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, legutóbb a 2008. június 18-i 2008/587/EK, Euratom európai parlamenti határozattal (1) módosított 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra (2),

—

tekintettel a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal való viszonyról szóló, az Európai Parlamenthez és az európai ombudsmanhoz intézett bizottsági közleményre (3),

—

tekintettel eljárási szabályzata 205. cikke (2) bekezdésének első mondatára,

—

tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A7-0293/2010),

A.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant bármely uniós polgártól érkező, az uniós intézmények vagy szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére,

B.

mivel az uniós polgárok által benyújtott panaszok fontos információforrásul szolgálnak az uniós jog esetleges megsértésével kapcsolatban,

C.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke előírja, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”,

D.

mivel 2007. március 1-jén egy környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezet hozzáférést kért a Bizottságtól a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság, valamint a Bizottság vállalkozásokért és iparért felelős korábbi alelnöke birtokában lévő azon információkhoz és dokumentumokhoz, amelyek a Bizottság és az autógyártók közötti, a gépkocsik általi szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó bizottsági álláspontot megvitató ülésekkel kapcsolatosak,

E.

mivel a Bizottság az akkori biztosnak, Günter Verheugennek küldött 18 levélből 15-öt elérhetővé tett, viszont nem tett elérhetővé a Porsche német autógyártó által küldött három levelet azzal az indokkal, hogy azok nyilvánosságra hozatala sértené a vállalat kereskedelmi érdekeit,

F.

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet 1. cikkének a) pontja (4) kimondja, hogy a rendelet célja, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz, és mivel az Európai Unió Bíróságának kialakult ítélkezési gyakorlata szerint az ezen elv alóli minden kivételt szigorúan kell értelmezni,

G.

mivel a Bizottság az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdése alapján tagadta meg a panaszostól az említett levelekhez való hozzáférést, amely rendelkezés kimondja, hogy „az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná valamely természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeit, köztük a szellemi tulajdon védelmét”,

H.

mivel a szóban forgó leveleket a Porsche AG a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégia felülvizsgálata kapcsán a Bizottság által a kulcsfontosságú érdekelt felekkel folytatott konzultáció keretében küldte, és mivel következésképpen valószínű volt, hogy a három levél tartalmazott a Porsche AG üzleti kapcsolataira vonatkozó információkat, és mivel a Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy azok az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott kivétel hatálya alá tartoznak,

I.

mivel az ombudsman szolgálatai megvizsgálták a Porschétől érkezett három levelet, valamint a Bizottság és a Porsche közötti levélváltást, amelynek során a Bizottság arról tájékoztatta a Porschét, hogy nem áll szándékában nyilvánosságra hozni a három levelet, és mivel az ombudsman a vizsgálat nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság helytelenül utasította el a Porsche AG leveleihez való teljes hozzáférést az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdése alapján, illetve az azokhoz való részleges hozzáférést a rendelet 4. cikkének (6) bekezdése (5) alapján, és mivel ez hivatali visszásságnak minősül,

J.

mivel 2008. október 27-én az ombudsman ténybeli és jogi elemzésének részleteit ismertető ajánlástervezetet készített a Bizottságnak, amelyben kifejtette, hogy a Bizottságnak vagy teljes egészében hozzáférést kell biztosítania a Porsche AG által a korábbi alelnöknek, Günter Verheugennek küldött három levélhez, vagy pedig fontolóra kell vennie azok részleges nyilvánosságra hozatalát,

K.

mivel az ombudsman az EK-Szerződés 195. cikke (az EUMSz. 228. cikke) alapján arra kérte a Bizottságot, hogy készítsen részletes véleményt három hónapon belül, azaz 2009. január 31-ig,

L.

mivel a Bizottság nem készítette el véleményét az EUMSz. 228. cikkében előírt három hónapos határidőn belül, hanem hatszor kérte az ombudsman ajánlástervezetével kapcsolatos részletes véleményének elkészítésére vonatkozó határidő meghosszabbítását, és mivel 2009 júliusában, majd szeptemberében az ombudsman tájékoztatta a Bizottság titkárságát, hogy különjelentést szándékozik benyújtani a Parlamentnek, ha nem kap választ az ajánlástervezetére,

M.

mivel az új Bizottság, miután elfoglalta hivatalát, elérhetővé tette a leveleket, mivel azonban erre több mint 15 hónappal az ajánlástervezet kibocsátását követően került sor az ombudsman alapokmányában és az EUMSz. 228. cikkében előírt három hónap helyett,

N.

mivel a Bizottság azáltal, hogy az ajánlástervezetre 15 hónap elteltével válaszolt, megsértette azon kötelezettségét, hogy őszintén és jóhiszeműen együttműködjön az ombudsmannal a 676/2008/RT számú ügyben folytatott vizsgálódása során, és mivel ez nemcsak az intézményközi párbeszéd, hanem az EU nyilvánosság általi megítélése szempontjából is káros,

O.

mivel az ombudsman egy másik, dokumentumokhoz való hozzáférést érintő ügyben (355/2007(TN)FOR) is késedelmet tapasztalt a Bizottság részéről, amelynek 2009. október 31-ig kellett volna benyújtania az ombudsman ajánlástervezetével kapcsolatos részletes véleményét, amit azonban a mai napig nem tett meg,

P.

mivel az ombudsman által 2009-ben vizsgált, dokumentumokhoz való hozzáférést érintő 22 ügyből a Bizottság mindössze négy esetben tartotta be a panaszokra való válaszadás határidejét; mivel e 22 ügyből 14 esetében a Bizottság több mint 30 nap késedelemmel válaszolt, hat esetben pedig legalább 80 napos késedelemmel nyújtotta be válaszát,

Q.

mivel az EU egyetlen választott testületeként a Parlament felelőssége az európai ombudsman függetlenségének védelmezése és megőrzése az európai polgárok érdekében végzett feladatai teljesítése során, valamint ajánlásai végrehajtásának ellenőrzése,

1.

helyesli az európai ombudsman kritikai megjegyzéseit és a 676/2008/RT számú panasszal kapcsolatban a Bizottsághoz intézett ajánlását;

2.

elismeri, hogy az ombudsmannak történő válaszadás ezen esetben tapasztalt túlzott mértékű késedelme a Bizottságnak a Szerződésben előírt jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kötelezettsége megsértésének minősül;

3.

aggodalmát fejezi ki a Bizottság azon általános gyakorlata miatt, hogy késlelteti és akadályozza az ombudsman dokumentumokhoz való hozzáférést érintő ügyekben folytatott vizsgálódását;

4.

emlékeztet arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdésében előírt konzultációk esetében a Bizottságnak határidőt kell szabnia a válaszul szolgáló dokumentumot elkészítő harmadik fél számára, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak oly módon kellene ezt gyakorolnia, hogy az lehetővé tegye a rá vonatkozó válaszadási határidők betartását (6);

5.

emlékeztet a jóhiszemű együttműködés elvét (az EUSz. 4. cikkének (3) bekezdése) érintő ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az uniós intézmények kötelesek jóhiszeműen együttműködni az egymással fenntartott kapcsolataik keretében, és megjegyzi, hogy e kötelezettséget egyértelműen előírja az EUSz. új 13. cikkének (2) bekezdése;

6.

úgy véli, hogy a Bizottság által ebben az esetben és más esetekben mutatott, együttműködést nélkülöző hozzáállása csökkentheti a polgárok bizalmát és alááshatja az európai ombudsman és az Európai Parlament azon képességét, hogy megfelelően és hatékonyan felügyelje a Bizottságot, ami pedig ellenkezik a jogállamiság elvével, amelyen az Európai Unió alapul;

7.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen ígéretet az Európai Parlament felé arra, hogy a jövőben teljesíteni fogja az európai ombudsmannal folytatandó jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kötelezettségét;

8.

úgy véli, hogy abban az esetben, ha a Bizottság nem tesz ilyen ígéretet és/vagy továbbra sem működik együtt az ombudsmannal, akkor a Parlament szankciókkal sújthatja a Bizottságot, és e szankciók között szerepelhet többek között a Bizottság igazgatási kiadásokat fedező költségvetése egy részének tartalékba helyezése;

9.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az európai ombudsmannak.