12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/87

A.

mivel bár a férfiak és nők közötti egyenlőség egyetemes emberi jogaink teljes körű gyakorlásának szükséges feltétele, továbbá az Európai Unió egyik – a szerződések által régóta rögzített – alapelve, a politikai gyakorlatban és a nők életében továbbra is jelentős egyenlőtlenségek tapasztalhatók,

B.

mivel a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák a gazdasági fejlődés és társadalmi kohézió eszközei,

C.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőségnek kell fémjeleznie az európai kulturális és politikai identitást,

D.

mivel a nőkkel szembeni erőszak a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik jelentős akadálya, az emberi jogok megsértésének egyik leggyakoribb példája, amely nem ismer földrajzi, gazdasági vagy társadalmi határokat; mivel riasztóan magas az erőszak áldozatává vált nők száma,

E.

mivel nem ragadhatunk le olyan elavult, környezetvédelmi szempontból fenntarthatatlan gazdasági modelleknél, amelyek a munka idejétmúlt, nemek szerinti felosztásán alapulnak, és amelyeket a nők munkaerő-piaci beilleszkedése rég felülírt; mivel a tudásra és az innovációra alapozó, társadalmi szempontból fenntartható új modellre van szükségünk, amely a gazdaságba beépíti a női készségek teljes skáláját, egyensúlyt teremt a nők és a férfiak felelőssége tekintetében az állami és a magánszférában, továbbá összeegyeztethetővé teszi a családi életet és a munkát,

F.

mivel bár a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2006–2010-es ütemterv felhívta a figyelmet a nők és a férfiak közötti teljes egyenlőség elérése terén mutatkozó hiányosságokra, és egyes esetekben előrébb vitte a nők és férfiak közötti egyenlőség ügyét, összességében nem történt kellő előrelépés,

G.

mivel fokozni kell a nemi dimenzió szakpolitikákba való integrálására irányuló erőfeszítéseket,

H.

mivel bár még mindig nehéz felmérni a pénzügyi válság teljes hatását, világos, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi válság különösen súlyos következményekkel jár a nőkre és a nők és férfiak közötti egyenlőség elérését célzó politikák hosszú távú előmenetelére nézve, és ezzel fokozza az egyenlőtlenségeket és a megkülönböztetést,

I.

mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség kedvezően befolyásolja a termelékenységet és a gazdasági növekedést, továbbá a nők munkaerő-piaci részvétele számtalan társadalmi és gazdasági előnnyel jár,

J.

mivel öregedő társadalmunkban a nők nélkülözhetetlenek lesznek a munkaerőpiacon, miközben az idősek gondozása iránti igény is nőni fog, ami nagy valószínűséggel növeli annak veszélyét, hogy a nőkre kettős teher nehezedik,

K.

mivel az Európai Unióban szegénységben élő több mint 85 millió ember nagy része nő, amihez hozzájárul a munkanélküliség, a bizonytalan foglalkoztatási formák, az alacsony jövedelmek és a létminimum szintjét el nem érő nyugdíjak, valamint a minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférés terén széles körben tapasztalt nehézségek, mivel továbbá az utóbbi tíz évben a szegénységben élő nők száma aránytalanul megemelkedett a hasonló helyzetben lévő férfiak számához képest,

L.

mivel a nők és a férfiak átlagbére közötti eltérés meghaladja a 17 %-ot, ami a nyugdíjak egyenlőtlenségéhez és az időskori szegénység „elnőiesedéséhez” vezet, a nőket és fiatal lányokat érintő közvetett megkülönböztetés pedig a munkanélküliség emelkedésével fokozódik,

M.

mivel tartós egyenlőtlenség áll fenn a férfiak és nők között a gondozás területén, minthogy a nők kétszer, illetve több mint háromszor annyi órát töltenek gyermekek és más eltartottak fizetés nélküli gondozásával, mint a férfiak,

N.

mivel a nők gyakran többszörös megkülönböztetésnek vannak kitéve nemük és életkoruk (különösen az idősebb nők esetében), esetleges fogyatékosságuk, etnikai/faji hovatartozásuk, vallásuk, nemzeti származásuk, bevándorlói státuszuk, szociális és gazdasági helyzetük – beleértve az egyedül élő nőket –, továbbá szexuális irányultságuk és/vagy nemi identitásuk miatt; mivel az összetett megkülönböztetés többszörös akadályt képez a nők szerepének erősítése és társadalmi előrelépése előtt,

O.

mivel alapvető fontosságú a forrásokhoz, a jogokhoz és a hatalomhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása, amihez strukturális és kulturális változásokra van szükség, fel kell számolni a sztereotípiákat, és elő kell mozdítani az egyenlőséget,

P.

mivel a nők oktatási és foglalkoztatási lehetőségeit továbbra is befolyásoló sztereotípiák elősegítik az egyenlőtlenségek fennmaradását,

Q.

mivel a nők és férfiak közötti ágazati és szakmai szegregáció nem csökken, sőt, egyes országokban fokozódik,

R.

mivel a családi jog (nevezetesen a házassági és házasság felbontásával kapcsolatos jog) jogi és pénzügyi szempontból gyakran gyengébb helyzetbe hozza a nőket, és a bíróságok időként növelik a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket azzal, hogy a családi jogot a hagyományos szerepminták, nem pedig az egyenlő jogok alapján alkalmazzák,

S.

mivel bizonyos (vallási) csoportok gyakran visszaélnek a lelkiismereti okból való megtagadás jogával, csorbítva ezzel a nők jogait olyan területeken, mint az egészségügy és a családi jog,

T.

mivel a nők döntéshozatalban való részvétele meghatározó mutató a nők és férfiak közötti egyenlőség terén, mivel a nők jelenléte a vállalatok és egyetemek vezetőségében még mindig elenyésző és mivel a politikával és kutatással foglalkozó nők száma még mindig nagyon lassú ütemben nő,

U.

mivel a meglévő kihívások és az eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a különböző területek közötti politikai koherencia hiánya a múltban gátolta a nők és férfiak közötti egyenlőség elérését, és hogy megfelelő forrásokat kell rendelni a nők jogaihoz, fokozni kell azok összehangolását, szélesebb körben kell terjeszteni e jogokat és hatékonyabban kell előmozdítani azok érvényesülését, az eltérő körülmények figyelembe vételével,

V.

mivel a nők érdekében történő pozitív intézkedések alapvető fontosságúnak bizonyultak munkaerő-piaci, és általában társadalmi beilleszkedésük szempontjából,

W.

mivel a Parlament állásfoglalásokat fogadott el a pekingi cselekvési platform 15 éves évfordulójával kapcsolatban, és mivel a platform konkrét megvalósításáig még nagy utat kell megtenni,

X.

mivel a nemek szerinti bontásban megjelenített adatok a tényleges előrehaladásnak és az eredmények hatékony értékelésének alapvető eszközei,

Y.

mivel az idei év a szegénység elleni küzdelem európai éve, és az e mögött húzódó szándékoknak olyan szakpolitikai intézkedésekben és összehangolt fellépésekben kell megmutatkoznia, amelyek ténylegesen elősegítik a jelenlegi helyzet javulását,

Z.

mivel megemlékeztünk a nemzetközi nőnap (március 8.) létrehozásának centenáriumáról; mivel mind a nők, mind az őket képviselő szervezetek számára fontos az egyenlőség előmozdításában, valamint a diszkrimináció és az egyenlőtlenségek elleni küzdelemben való részvétel,

AA.

mivel sem a nők, sem a férfiak esetében mindeddig nem sikerült megoldást találni a munkahely, a családi és a magánélet összeegyezetésére,

AB.

mivel a gyermekek, idősek és más eltartottak gondozási szolgáltatásaihoz való hozzáférés alapvető fontosságú a nők és a férfiak munkaerőpiacon, oktatásban és képzésben való egyenlő részvételének elérése érdekében,

AC.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok többségében a szociális biztonsági rendszerek nem veszik kellően figyelembe a szegénységben élő nők sajátos helyzetét; mivel az elszegényedés kockázata a nők esetében lényegesen nagyobb; mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának és megteremtésének elengedhetetlen feltétele a családi és háztartási feladatkörök férfiak és nők közötti megosztása, különösen a szülői szabadság mindkét szülő általi egyenlő kihasználása és az apasági szabadság révén; és mivel a szülési és szülői szabadság teljes ledolgozott munkaidőbe való beszámításának elmulasztása hátrányos megkülönböztetést jelent és kedvezőtlenebb helyzetet teremt a nőknek a munkaerőpiacon,

1.

megállapítja, hogy ami a nők és férfiak egyenlő gazdasági függetlenségét illeti, a nők foglalkoztatási rátája megközelítette a lisszaboni foglalkoztatási célok között kitűzött 60 %-ot; sajnálatát fejezi ki azonban a nemek között fennálló bérszakadék kezelésére irányuló kötelező intézkedések hiánya miatt, és rámutat arra, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a bizonytalan munkafeltételek között dolgozó nők – különösen a migráns és etnikai kisebbségekhez tartozó nők – helyzetének javítása érdekében, akik a gazdasági és társadalmi válság közepette még inkább sebezhetővé válnak; ezenfelül felszólít a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésére a közegészségügyi rendszerekben, melyekhez egyenlő hozzáférést kell biztosítani;

2.

üdvözli a Bizottság jogalkotási javaslatait, amelyek célja a munka, a magán- és a családi élet összeegyeztetésének elősegítése; megállapítja azonban, hogy az apasági, az örökbefogadási és a hozzátartozó-ápolási szabadsággal nem foglalkoztak, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamoknak csak egy kisebb hányada valósította meg a megfizethető és minőségi gyermekgondozáshoz való hozzáférés biztosítására irányuló barcelonai célkitűzéseket; a tagállamokat ezért a fenti célkitűzés iránti kötelezettségvállalásuk megújítására szólítja fel;

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nők a tagállamok többségében még mindig alulreprezentáltak a politikai és gazdasági döntéshozói pozíciókban; felhívja a Bizottságot, hogy további kézzelfogható intézkedésekkel haladjon előre a nők és férfiak döntéshozatalban történő egyenlő részvételének előmozdítása terén;

4.

tudomásul veszi a DAPHNE III program keretében a nők elleni erőszak megelőzése és leküzdése érdekében tett fellépéseket; ismételten hangsúlyozza azonban, hogy európai szintű jogalkotási intézkedésekre van szükség a nemi alapú erőszak felszámolásához;

5.

üdvözli a nemek közötti egyenlőségnek a társadalmi sztereotípiák csökkentését célzó, prioritásként történő beépítését a közösségi oktatási és képzési programokba; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a meglevő nemi sztereotípiák továbbra is sok egyenlőtlenség alapjául szolgálnak; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak tudatosságnövelő kampányokat a sztereotípiák és a hagyományos nemi szerepek megszüntetésére, különösen olyan, férfiakat célzó kampányokat, amelyek a családi felelősségek megosztására hívják fel a figyelmet;

6.

üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a millenniumi fejlesztési nyilatkozat és a pekingi fejlesztési platform elvei iránt a nemek közötti egyenlőség EU-n kívüli előmozdítása terén; a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének további megerősítésére szólít fel az EU fejlesztési és külső politikáiban, valamint külső kereskedelempolitikáiban;

7.

javasolja, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó új uniós stratégia cselekvési tervet és politikai kötelezettségvállalást jelentsen a pekingi cselekvési platformra és annak eredményeire épülve, figyelembe véve, hogy a nők és a fiatal lányok emberi jogai az egyetemes emberi jogok elidegeníthetetlen, elválaszthatatlan és szerves részét képezik;

8.

rámutat, hogy tovább kell folytatni a jelenlegi ütemterv 6 kiemelt területén folyó munkát, és felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be további konkrét intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy tovább lehessen fejleszteni a meglévő ütemterv erős oldalait, és azok így láthatóan befolyásolhassák az egyenlőség elérésére és a nők szerepének erősítésére irányuló nemzeti és regionális szintű eszközöket;

9.

javasolja, hogy biztosítsanak európai finanszírozást a nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó új stratégiára, hogy megkönnyítsék annak európai szintű végrehajtását;

10.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanács fogadjon el az egyenlőségre vonatkozó új uniós stratégiát annak érdekében, hogy nagyobb politikai erőt kölcsönözzön és új lendületet adjon az egyenlőségi politikának;

11.

sajnálja, hogy a Bizottság EU 2020 stratégiára vonatkozó javaslataiban nem jelentek meg kellő súllyal a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség szempontjai, ezért kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsák az esélyegyenlőségi szempontok következetes érvényesítését az EU 2020 stratégiában, többek között egy külön e kérdéssel foglalkozó fejezet beillesztése, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére szolgáló mechanizmusok beépítése, a nők foglalkoztatására vonatkozó célok kitűzése és ezzel párhuzamosan a gazdasági függetlenséget mérő mutatók bevezetése révén, továbbá figyelembe véve egyrészt a jelenlegi szociális és gazdasági válság nőkre gyakorolt hatását, másrészt az elöregedő társadalomban a nőkre háruló feladatokat;

12.

javasolja, hogy évente háromoldalú egyeztetésre kerüljön sor a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament között a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó uniós stratégia előrehaladásáról;

13.

fenntartja, hogy évente tartani kell a nemek közötti egyenlőségről szóló konferenciát, amelyen nőszervezetek, a nemek közötti egyenlőségért munkálkodó egyéb szervezetek, így például LMBT szervezetek, a tagállamok szakszervezetei, európai parlamenti képviselők, az Európai Bizottság, a Tanács és a nemzeti parlamentek képviselői vesznek részt, és amely minden évben egy előre meghatározott témára összpontosít;

14.

hangsúlyozza a civil társadalommal folytatott strukturált párbeszéd szükségességét a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének szavatolása érdekében;

15.

javasolja, hogy az intézményi együttműködést ezen a területen ne korlátozzák a nőszervezetekre, hanem aktívan keressék az együttműködést a mindkét nemet képviselő és a nemek közötti egyenlőség megteremtésén dolgozó szervezetekkel is;

16.

sürgeti, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete haladéktalanul kezdje meg teljes körű működését, és dolgozzák ki azokat a mutatókat, amelyek alapján szükség esetén vizsgálni lehet a nők és férfiak közötti egyenlőség érvényesülését; sürgeti e mutatók rendszeres naprakésszé tételét, hogy a kitűzött célok mindenkor összhangban maradhassanak a ténylegesen elért eredményekkel;

17.

úgy véli, hogy azokban az esetekben, amikor értékelni kell a Bizottság és a Tanács politikai javaslatainak társadalmi kihatásait, az értékelésnek a nemek közötti esélyegyenlőségre is ki kell terjednie;

18.

sürgeti, hogy a Bizottság valamennyi javaslatának kidolgozásakor ténylegesen alkalmazza nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését;

19.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy fejlessze, és rendszeresen frissítse a nemek közötti egyenlőségnek szentelt honlapját, valamint kéri az esélyegyenlőséggel foglalkozó munkacsoportot, hogy évente legalább egy ülést szenteljen teljes egészében a nemek közötti egyenlőségnek, valamint hogy hozzon létre egy, a nőkre irányuló tájékoztatási szolgálatot;

20.

továbbra is szükségesnek tartja, hogy az Európai Bizottság főigazgatóságai építsék be belső működésükbe a megerősített koordinációs mechanizmust annak érdekében, hogy a különböző területeken folyamatosan nyomon kövessék a nők és férfiak jog- és esélyegyenlőségét célzó politikákat; kéri, hogy az esélyegyenlőségéről szóló éves jelentésben minden főigazgatóság szenteljen külön fejezetet az egyenlőség saját hatáskörében tapasztalható helyzetének;

21.

felszólítja a főképviselőt, hogy biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozása során, és készítsen cselekvési tervet az uniós külképviseletek nemek közötti egyensúlyának elérése érdekében, a legmagasabb szinten is; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Parlament által 2008 márciusában már megfogalmazott követelésnek megfelelően hozzon létre egy európai női megbízotti pozíciót annak érdekében, hogy az EU külpolitikáiban külön figyelmet fordítsanak a nők helyzetére, és hogy a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését strukturálisan ágyazzák be az EKSZ-be; felszólítja az Európai Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő és támogassák, hogy a nők szerepének megerősítése megjelenjen szempontként az Unión kívüli államokkal és szervezetekkel folytatott kétoldalú és többoldalú kapcsolataikban;

22.

felszólítja a főképviselőt, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak valamennyi fejlesztési együttműködési politikába, programba és projektbe való beépítését, és hangsúlyozza az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. sz. határozata végrehajtásának fontosságát az EU külső fellépéseiben;

23.

hangsúlyozza, hogy fontos a nők és férfiak közötti egyenlőség kérdésének integrált megközelítése különböző területeken, így a gazdaság-, a pénzügy-, a kereskedelem- és a társadalompolitika terén is, és hogy a költségvetésekben vizsgálni kellene a nemek esélyegyenlőségének érvényesülését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a bevált gyakorlatok terjesztését és cseréjét annak érdekében, hogy a politikák kidolgozásakor előmozdítsák azok figyelembevételét;

24.

úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak képzési és végrehajtási eszközöket kell kidolgozniuk annak érdekében, hogy minden érintett fél a saját hatáskörében kellően figyelembe tudja venni a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség szempontját, beleértve a szakpolitikák nőkre és férfiakra gyakorolt specifikus hatásának értékelését;

25.

fontosnak tartja, hogy a gazdasági fellendülést célzó stratégiák és tervek keretében olyan példamutató ágazati intézkedéseket fogadjanak el, amelyek olyan sajátos oktatási és szakképzési lehetőségeket támogatnak, amelyek elősegítik a nők munkaerő-piaci beilleszkedését a fejlődés tekintetében stratégiai jelentőségű ágazatokban – ideértve a fiatalokét is –, és amelyek a csúcstechnológia és a tudomány területén kínált állásokhoz és az e területen keresett készségekhez igazodnak;

26.

hangsúlyozza a mennyiségi és minőségi mutatók kidolgozásának, valamint a megbízható, összevethető és szükség esetén rendelkezésre bocsátható, nemek szerinti statisztika készítésének fontosságát, amelyek felhasználhatók a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló cél teljesülésének ellenőrzésére minden politikai területen;

27.

felszólítja az Eurostatot, hogy dolgozzon ki mutatókat a nők és a férfiak önkéntes tevékenységekben való részvételének mérésére, amely megmutatja, hogy a nők és a férfiak mennyiben járulnak hozzá a társadalmi kohézióhoz;

28.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a koordinációt a nemek közötti egyenlőségre irányuló szakpolitikák céljainak kialakítása érdekében az uniós és tagállami intézményekben, továbbá, hogy olyan konkrét, egységes integrációs módszerekre van szükség, mint az esélyegyenlőségi alap, vagy a nemi alapon történő elemzés beépítése az állami politikák tervezésébe, ütemezésébe, végrehajtásába és nyomon követésébe;

29.

felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét, hogy kettős stratégiát kell alkalmazni, amely abban áll, hogy egyrészt integráltan közelítjük meg a nők és férfiak közötti egyenlőség kérdését, másrészt a gyakorlati eredmények elérése érdekében további konkrét intézkedéseket kell hozni többek között a jogalkotás, a költségvetési fejezetek és előirányzatok, valamint a nyomon követés és a felügyelet szintjén; rámutat, hogy az intézkedések menetrendjének európai és nemzeti szinten egyaránt tartalmaznia kell rövid távú és hosszú távú minőségi és mennyiségi célokat;

30.

kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a nemek közötti egyenlőség elvének a közösségi szakpolitikákban való érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket, továbbá vizsgálják felül a meglévő jogszabályokat a nemek közötti egyenlőség elvének megfelelő érvényesítése és a pozitív diszkriminációt célzó intézkedések szükség esetén történő alkalmazásának lehetővé tétele érdekében;

31.

üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a pekingi cselekvési platform elvei iránt a nemi szempontokra érzékeny költségvetések előmozdítása terén; kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket annak rendszeres felmérése érdekében, hogy milyen mértékben részesülnek a nők a közszféra kiadásaiból, és a költségvetések olyan irányú kiigazítása érdekében, amely révén biztosítható az állami kiadásokhoz való egyenlő hozzáférés, ami a termelékenység növelését és a társadalmi igények kielégítését szolgálja; elégséges források elkülönítését is szorgalmazza, ideértve a nemi szempontú hatástanulmányok elvégzésére szolgáló forrásokat is;

32.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon a tagállamok megkülönböztetésmentességi irányelveknek és a nemekkel kapcsolatos intézkedéseknek való megfelelését, és meg nem felelés esetén tegyen aktív lépéseket, beleértve a jogsértési eljárások kezdeményezését is;

33.

kéri az Európai Mezőgazdasági és Videékfejlesztési Alap (EMVA) szabályzatának módosítását, hogy az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) hasonlóan a 2014–2020 tervezési időszakban lehetőség nyíljon pozitív intézkedések bevezetésére a nők érdekében, ami az előző időszakokban lehetséges volt, a jelenlegi azonban nem teszi lehetővé, és aminek rendkívül kedvező hatása lenne a vidéken élő nők foglalkoztatására;

34.

hangsúlyozza, hogy az egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekre az Európai Parlamentben is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a különböző bizottságokban és a parlamenti küldöttségekben, és biztosítani kell, hogy a nők megfelelően képviseltessék magukat e bizottságok és küldöttségek felelős pozícióiban, és felhívja a figyelmet az Európai Parlament egyenlőséggel foglalkozó magas szintű munkacsoportja munkájának fontosságára;

35.

e tekintetben üdvözli a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjának általános érvényesítéséért felelős európai parlamenti képviselők jelenlegi tevékenységeit, akik annak biztosításán dolgoznak, hogy saját bizottságaikon belül minden politika megfogalmazásában és kidolgozásában figyelembe vegyék a nemi szempontokat;

36.

felszólítja az Európai Parlament elnökségét és az Európai Bizottságot, hogy saját személyzetükben fokozzák a magasabb beosztást betöltő nők számának növelését célzó erőfeszítéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan mechanizmust, amely biztosítja, hogy a következő jogalkotási ciklusban az Európai Bizottságban egyenlő legyen a nők és a férfiak száma;

37.

véleménye szerint nem engedhető meg, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság, valamint jövőbeli gazdasági problémák veszélyeztessék a nemek közötti egyenlőség terén elért vívmányokat, illetve, hogy a visszaesést – mint egyes tagállamokban már látható – érvként hozzák fel arra, hogy visszafogják a nemek közötti egyenlőségre irányuló intézkedéseket, ami hosszú távon a foglalkoztatottsági arány növekedésének, az EU gazdasági növekedésének, az adóbefizetések emelkedésének, a születési arányszám növekedésének, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdításának kerékkötőjévé válna;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a szociális partnerekkel együttműködve végezze el a családi élet és a munka összeegyeztetésére vonatkozó politikák olyan irányú felülvizsgálatát, amely biztosítja, hogy az anyaság és az apaság költsége ne a vállalatot, hanem a közösséget terhelje, mivel ez szolgálja a vállalaton belüli megkülönböztető gyakorlatok felszámolását és a kedvezőbb demográfiai jövőt;

39.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a nők és a férfiak tekintetében pozitív intézkedéseket kell elfogadni, többek között annak elősegítése érdekében, hogy a családnak szentelt időszakot követően (gyermeknevelés és/vagy beteg vagy fogyatékkal élő szülő gondozása) visszatérjenek a munkába, olyan munkaerő-piaci (re)integrációs politikák előmozdításával, amelyek lehetővé teszik, hogy anyagilag ismét függetlenek lehessenek;

40.

felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az informális gazdasági szektor elismerését célzó intézkedéseket, és a nemekre vonatkozó egyedi megközelítések alapján számszerűsítsék a mindennapok gazdaságát, a Bizottság által elindított, „A GDP-n túl” elnevezésű projektnek megfelelően;

41.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő szociális ellátást azoknak a nőknek és férfiaknak, akik beteg, idős vagy rokkant családtagokat gondoznak, valamint azoknak az idős nőknek, akik rendkívül szerény nyugdíjat kapnak;

42.

fontosnak tartja, hogy használják fel a pekingi platform (Peking +15) svéd elnökség által elvégzett elemzését egyrészt a megfelelő mutatók kidolgozása, másrészt az abban szereplő 12 terület mindegyikére vonatkozó célok kitűzése és a szükséges szakpolitikai intézkedések elfogadása érdekében;

43.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé hatástanulmányt a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére irányuló mechanizmus bevezetéséből eredő – többek között költségvetési – következményekről, amely lehetővé teszi a mechanizmus megfelelőségének, hatékonyságának, tartósságának és hasznosságának értékelését a költséghatékonyság és a hozzáadott érték aránya szempontjából, a minden egyéb európai politika esetében megszokott gyakorlatnak megfelelően;

44.

rámutat arra, hogy javítani kell azokat a rendszereket, amelyek révén a nőszervezetek és általában a civil társadalom együttműködik és részt vesz a nemi szempontú integrációs folyamatok alakításában;

45.

kiemelt jelentőséget tulajdonít a szegénység elleni küzdelemnek az annak hátterében álló makrogazdasági, monetáris, munkaügyi és szociálpolitikák reformja révén, hogy biztosítani lehessen a nők számára a gazdasági és társadalmi igazságosságot a szegénységi ráta meghatározására használt módszerek felülvizsgálata és olyan stratégiák kidolgozása révén, amelyek előmozdítják a jövedelmek igazságos elosztását, tisztességes minimálbéreket, fizetéseket és nyugdíjakat biztosítanak, több minőségi, a munkavállalói jogokat tiszteletben tartó munkahelyet hoznak létre a nők számára, biztosítják a minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférést minden nő és fiatal lány számára, valamint javítják a szociális védelmet és az ehhez kapcsolódó, lakóhelyhez közeli szolgáltatásokat, így a bölcsődéket, óvodákat, napköziket, közösségi szabadidő-központokat és a családsegítő szolgálatokat, „intergenerációs központokat”, lehetővé téve, hogy ezekhez valamennyi nő, férfi, gyermek és idős ember hozzáférhessen;

46.

hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőségi politikák kidolgozásának, végrehajtásának és értékelésének a legszegényebb sorban élő nők kiemelt részvételével kellene történnie; ezért felkéri az Uniót, hogy általában szenteljen kiemelt figyelmet e szempontoknak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, az önkéntesség európai éve, és az Európa 2020 stratégia tervezése és végrehajtása során;

47.

kiemeli a férfiak és nők közötti egyenlőség gazdasági növekedésre gyakorolt kedvező hatását; ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy egyes tanulmányok szerint, ha a nők teljes és részmunkaidős foglalkoztatottságának aránya, és termelékenysége elérné a férfiakét, a GDP 30 %-kal növekedne;

48.

felszólítja a tagállamokat, hogy a válság elleni intézkedések és a jövőbeli kivonulási stratégiák hatásait elemezzék a férfiak és nők közötti egyenlőség szempontjából;

49.

felszólítja a Bizottságot, hogy szüntesse meg az egyenlőtlenségeket a vizsgált területeken, ugyanolyan szintű jogi védelmet biztosítva a nemi alapú megkülönböztetéssel szemben, mint a faji alapú megkülönböztetéssel szemben, és javítsa a többszörös megkülönböztetés áldozatainak jogi védelmét és jogorvoslathoz való hozzáférését;

50.

kitart amellett, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a jövedelmek terén tapasztalható megkülönböztetés leküzdése érdekében, akár a meglévő irányelv felülvizsgálatával, akár a közvetlen és a közvetett megkülönböztetés felszámolására irányuló, pontos célokat követő, fokozatos ágazati tervek kidolgozásával – ilyen cél lehet pl. a bérszakadék 0–5 %-os szintre való leszorítása 2020-ig –, akár a kollektív tárgyalások, illetve „esélyegyenlőségi tanácsadók” képzésének ösztönzésével, a fizetés nélküli munka nők és férfiak közötti egyenlőtlen megoszlásának kiigazításával és egyenlőségi tervek kidolgozásával a vállalatoknál és más munkahelyeken; úgy véli, hogy a bérszerkezet átlátható megállapításának szabványos gyakorlattá kell válnia a női munkavállalók tárgyalási pozíciójának erősítése érdekében;

51.

üdvözli, hogy az EU-ban sikerült megközelíteni a nők foglalkoztatottsága terén 2010-re kitűzött 60 %-os célt, hangsúlyozza azonban, hogy most ennél nagyra törőbb célt kell megfogalmazni, amely nem más, mint a 75 % elérése 2020-ra;

52.

követeli, hogy a Tanács, a Bizottság és az EU tagállamai tegyenek olyan konkrét intézkedéseket a különösen sebezhető csoportok helyzetének javítására, mint például a független jogállás létrehozása a családon belüli erőszakkal szembesülő migráns nők számára, egyéni nyugdíjjogosultság és egyéb ellátások bevezetése a munkaerőpiacon csak kismértékben vagy egyáltalán nem részt vevő nők számára, valamint a transznemű személyekkel szembeni megkülönböztetésre vonatkozó figyelemfelkeltő kampány lefolytatása és jogorvoslatokhoz való hozzáférésük javítása;

53.

hangsúlyozza a kollektív tárgyalás és szerződés jelentőségét a nők hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelemben a munkavállalás, a fizetések, a munkafeltételek, a szakmai előmenetel és a képzés terén;

54.

felszólítja az állami és magánintézményeket, hogy belső szabályzataikba vezessék át ezeket az egyenlőségi terveket, azokhoz rendeljenek pontosan meghatározott rövid, közép- és hosszú távú célokat, és éves rendszerességgel értékeljék e célok gyakorlati megvalósulását;

55.

sajnálattal állapítja meg, hogy a nők mind üzleti berkekben, mind a demokratikus folyamatokban zajló döntéshozatalban alulreprezentáltak, és hangsúlyozza, hogy nagyra törőbb intézkedésekre van szükség a nők részvételi arányának növelése érdekében a vállalatok, továbbá a helyi, regionális, országos és európai szintű közintézmények igazgatótanácsaiban;

56.

erélyesebb fellépést, továbbá a tudatosság és az ellenőrzés fokozását sürgeti a munkahelyeken annak érdekében, hogy jobb munkakörülményeket biztosítsanak a nők számára, figyelmet fordítva a munkaidőre, az anyasággal és az apasággal kapcsolatos jogok tiszteletben tartására, valamint a munka és a családi élet összeegyeztethetőségére, továbbá szorgalmazva a szülési szabadság meghosszabbítását, a szülői szabadság, illetve a fizetett apasági szabadság bevezetését, a fizetett családi szabadság létrehozását, amely többek között az eltartott hozzátartozók ellátására szolgálná, a munka és a gondozási feladatok elosztásakor érvényesülő szexista sztereotípiák leküzdését célzó intézkedéseket és az e jogokat megkérdőjelező gyakorlatokkal szembeni jogorvoslati lehetőségek létrehozását;

57.

e tekintetben hangsúlyozza, hogy szükség van a „vállalatok társadalmi felelősségvállalásának” mérésére, tanúsítására és jutalmazására, és az e célra megállapított követelményeknek teljes mértékben tartalmazniuk kell a nemek közötti egyenlőség szempontjait; fenntartja, hogy ezt rugalmas, célokhoz és nem fizikai jelenléthez kötött munkaszervezési modellek alkalmazása révén kell elérni, amelynek keretében minden munkavállaló számára – nemtől függetlenül – lehetőség nyílik a képességeihez és szakértelméhez mért egyéni szakmai fejlődésre, javadalmazásban is tükröződő munkahelyi előmenetelre, és amely – többek között családbarát szolgáltatások és munkaszervezés révén – figyelembe veszi a gyermekek és a hozzátartozók gondozásából adódó társadalmi kötelezettségeket;

58.

hangsúlyozza, hogy egyensúlyba kell hozni a családi és magánéletet a munkával, olyan, a nőkre és férfiakra egyaránt vonatkozó intézkedések megvalósítása révén, amelyek előmozdítják a feladatok egyenlő megosztását és figyelembe veszik azt, hogy a férfiak eddig kevésbé hajlottak a szülői szabadság vagy ösztönzők igénybevételére;

59.

hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek a vállalkozásokban az olyan pozitív intézkedések és emberi erőforrás-politika kialakítását és végrehajtását célozzák, amelyek elősegítik a férfiak és nők közötti egyenlőséget, a tudatosság felkeltésére és képzési tevékenységekre helyezve a hangsúlyt, a szervezeteknél és a vállalkozásoknál a sikeres gyakorlatok támogatása, átadása és átvétele érdekében;

60.

úgy véli, hogy komolyabban el kell mélyedni az olyan tevékenységek elemzésére irányuló módszertan kidolgozásában, amelyek képesek garantálni a nők egyenlő javadalmazáshoz való jogát, elősegítik az egyének és szakmák teljes potenciáljának kibontását, és ezzel párhozamosan – szerkezeti elemként – fokozza a munka méltóságát a vállalkozások termelékenységének, versenyképességének és minőségének javítása, valamint a férfi és női munkavállalók életminőségének javítása céljából;

61.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a gyermekek és más eltartottak gondozására irányuló szolgáltatások elérhetőségét, hozzáférhetőségét és minőségét, biztosítva, hogy az említett szolgáltatások elérhetősége összhangban legyen a teljes állásban foglalkoztatott nők és férfiak munkaidejével;

62.

rámutat arra, hogy a gyermekek és más eltartottak gondozására irányuló szolgáltatások számos álláslehetőséget kínálnak az idősebb nők számára, akik körében a foglalkoztatottság aránya jelenleg az egyik legalacsonyobb;

63.

úgy véli, hogy a 3 év alatti gyermekek legalább 50 %-át ellátni képes, megfizethető, minőségi gyermekgondozási szolgáltatásokat kell biztosítani, valamint meg kell teremteni valamennyi 3 éves és az iskolaköteles kor közötti gyermek oktatási intézményekbe való felvételének lehetőségét;

64.

olyan szakpolitikákat és fellépéseket sürget, amelyek minden területen felszámolják a nők elleni erőszakot, előmozdítják a nők emberi jogait, valamint küzdenek a nemi sztereotípiákkal és a társadalmon és a családon belüli megkülönböztetés minden formájával szemben, ideértve a nevelés, az oktatás, a média és a politikai élet terén meglévő megkülönböztetést; fenntartja, hogy egyedi politikákat kell kidolgozni, amelyek előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget, a nők szerepvállalásának növelését és az egyéni ismeretek bővítését – többek között figyelemfelhívó kampányok révén –, továbbá támogatja a nőket célzó, egész életen át tartó tanulásra vonatkozó stratégiákat és egyedi intézkedéseket;

65.

osztja a Foglalkoztatási és Szociális Tanácsnak a nők elleni erőszak felszámolásáról elfogadott következtetéseit, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a Bizottság a nők elleni erőszak megelőzése terén aktívabb politika folytatása mellett kötelezte el magát; felszólítja a Bizottságot, hogy kezdjen konzultációt egy, a nők elleni erőszak leküzdéséről szóló irányelvről, amely többek között körvonalazni fogja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a tagállamok kötelesek megtenni a nők elleni erőszak leküzdése érdekében;

66.

hangsúlyozza, hogy a probléma tényleges nagyságrendjének feltárása érdekében az Európai Unió minden országára kiterjedő, széles körű, közös módszertanra épülő felmérést kell végezni; kiemeli, a Nemi Alapú Erőszak Európai Megfigyelőközpontja által e téren végzendő munka jelentőségét, amely minőségi statisztikákat biztosít majd a társadalom e szégyenfoltja ellen fellépő politikai intézkedések támogatására;

67.

fenntartja, hogy a legnagyobb figyelemmel kell kísérni azon nők helyzetét, akik házastársukkal a mezőgazdaság, a kisipar, a kereskedelem és a halászat területén, illetve kis családi vállalkozásokban dolgoznak, ahol a nők kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a férfiak, és újabb intézkedéseket kell előirányozni, amelyek védelmezik az anyaságot, megszüntetik a közvetlen megkülönböztetést, biztosítják a szociális védelmet és biztonságot, továbbá a nőket, köztük az önálló vállalkozói státuszú nőket megillető további jogokat; rámutat ezzel kapcsolatban a közös tulajdon, mint jogintézmény kialakításának fontosságára, amely biztosítja a nők jogainak maradéktalan elismerését a mezőgazdasági ágazatban, megfelelő védelmet nyújt nekik a társadalombiztosítás terén, valamint szavatolja munkájuk elismerését;

68.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az élet minden területén és minden életkorban küzdeni kell a sztereotípiák ellen, mivel ez a nemek közötti egyenlőtlenség egyik állandó oka, amely befolyásolja az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás terén hozott döntéseiket, a háztartásbeli és családi kötelezettségek elosztását, a közéletben és a döntéshozatali pozíciókban való részvételüket és képviseletüket, valamint munkahelyválasztásukat;

69.

kéri, hogy az európai intézmények és a tagállamok helyezzenek nagyobb hangsúlyt a többszörös megkülönböztetés, a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az egészségügyi egyenlőtlenségek leküzdésére;

70.

úgy véli, a jogosultságok személyre szabása és a nyugdíjjogosultságok egyenlőségének biztosítása érdekében felül kell vizsgálni az adó- és a szociális védelmi rendszereket, továbbá fel kell számolni az olyan ösztönzőket, amelyek kedvezőtlenül hatnak a nők munkaerő-piaci és társadalmi részvételére, mint például a közös adózás, vagy az eltartottak gondozása után járó olyan támogatások, melyek feltétele, hogy a kedvezményezett nő ne álljon alkalmazásban;

71.

emlékeztet a 2010. február 10-i állásfoglalására, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nők rendelkezhessenek szexuális és reproduktív jogaik felett;

72.

hangsúlyozza a nők szexuális és reproduktív egészségének biztosítására irányuló megelőző intézkedések fontosságát;

73.

hangsúlyozza, hogy a nemváltoztatási eljárásokat hozzáférhetővé kell tenni a transznemű személyek számára, és biztosítani kell, hogy e beavatkozások költségeit az állami egészségbiztosítási rendszer keretében részükre megtérítsék;

74.

hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani az etnikai kisebbségekhez tartozó nők helyzetére, ideértve a migráns nőket, és megfelelő intézkedéseket kell hozni a támogatásukra a nők és férfiak közötti egyenlőséggel összefüggésben;

75.

sürgeti, hogy a Bizottság folytasson konzultációt a Parlamenttel, különösen a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal a nők jogairól szóló majdani európai charta kidolgozásáról;

76.

úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a fejlődésre, a békére és a nőkkel való szolidaritásra az egész világon, különös tekintettel a jogtalanságok, a megkülönböztetések, az éhínség, a nyomor, az emberkereskedelem és minden típusú erőszak áldozataira; fenntartja, hogy a nőszervezetekkel és a tágabb értelemben vett civil társadalommal fenntartott folyamatos konzultáció, és a nem kormányzati szervezetekkel a nemek közötti egyenlőség biztosítására közvetlenül vagy közvetve kiható politikákkal kapcsolatban folytatott együttműködés a szélesebb társadalmi konszenzus biztosítékai;

77.

hangsúlyozza, hogy a nemi dimenziót és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet be kell építeni az Európai Unió külpolitikájába és fejlesztési együttműködési politikájába;

78.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó új uniós stratégiának és a kísérő intézményi mechanizmusoknak szorosan kapcsolódniuk kell a nők jogaival kapcsolatos globális menetrendhez; megállapítja, hogy ez magában foglalja az ENSZ új, nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervezeti egységével való kapcsolattartást és e szerv politikai és operatív tevékenységek révén történő támogatását, és felszólítja az EU-t, hogy gondoskodjon arról, hogy az új szerv számára jelentős pénzügyi forrásokat és emberi erőforrásokat biztosítsanak, hogy az képes legyen a gyakorlatban eredményt felmutatni, és azt az ENSZ nemek közötti egyenlőségért felelős főtitkárhelyettese vezesse;

79.

hozzáteszi, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos új uniós stratégiának és a kapcsolódó intézményi mechanizmusoknak kifejezetten tartalmazniuk kell a nemi identitás kérdését, és foglalkozniuk kell a nemváltoztatás miatti hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemmel;

80.

felszólít az Európai Parlament közelmúltban elfogadott állásfoglalásainak, így az emberkereskedelem megakadályozásáról szóló, 2010. február 10-i állásfoglalásának, és az Európai Unióban a nők és a férfiak közötti egyenlőségről szóló állásfoglalásának tiszteletben tartására;

81.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.