12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/48

A.

mivel a szegénység mérséklése és felszámolása a Lisszaboni Szerződés értelmében az Unió elsődleges fejlesztéspolitikai célkitűzése, valamint morális kötelesség és egyben az Unió saját hosszú távú érdeke is,

B.

mivel a világ legnagyobb adományozójaként az Uniónak és tagállamainak vezető szerepet kell vállalnia a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó szeptemberi ülésen és olyan ambiciózus és egységes álláspontot kell kialakítania, amely a millenniumi fejlesztési célok időben történő teljesítése irányába előremozdító erőként tud hatni,

C.

mivel az Unió lemaradása a millenniumi fejlesztési célokra szánt kiadásokra vonatkozó kötelezettségvállalásai terén jelenleg megközelítőleg 20 milliárd euró,

D.

mivel néhány uniós tagállam csökkenti segélyezési költségvetését,

E.

mivel a globális pénzügyi tranzakciók értéke elérte a világ bruttó nemzeti jövedelmének 70-szeresét,

F.

mivel a kiszámíthatatlan segélyezés hátrányos lehet az abban részesülő országok számára, és mivel a jobb minőségű segítségnyújtás révén további 3 milliárd euró szabadulhat fel évente az EU és tagállamai fejlesztési költségvetéseinek céljára (12),

G.

mivel az IMF által nyújtott hitelek 82 %-a az európai térség országaiba irányult, miközben a legkevésbé fejlett országoknak lenne hasznos, hogy nagyobb összeget kapjanak az IMF által nyújtott új hitelekből,

H.

mivel noha a G20-ak reprezentatívabb csoport, mint a G8-ak, továbbra is az ENSZ marad a legreprezentatívabb fórum a globális kormányzás kérdéseinek megvitatására,

I.

mivel az uniós politikák következetlenségei nem áshatják alá a fejlesztési célú finanszírozás hatását,

J.

mivel a hazautalások évente legalább 300 milliárd amerikai dollárral járulnak hozzá a fejlődő országok gazdaságához (13),

K.

mivel jelenleg mind a nyolc millenniumi fejlesztési cél tekintetében lemaradás van, habár biztató előrelépés tapasztalható némely célkitűzés terén, csak a határozott politikai akarat teszi lehetővé a millenniumi fejlesztési célok fennmaradó öt éven belüli, azaz a 2015-ös határidőre történő teljesítését,

L.

mivel a legkevésbé fejlett országok közül néhány afelé halad, hogy egy millenniumi fejlesztési célt sem fog teljesíteni,

M.

mivel a globális gazdasági visszaesés és éghajlatváltozás övezte legutóbbi élelmezési és üzemanyagválságok visszavetették a szegénység csökkentése terén az elmúlt évtizedben elért előrelépést,

N.

mivel a földtulajdon arra ösztönzi az egyéneket, a családokat és a közösségeket, hogy kezükbe vegyék saját fejlődésüket és helyi szinten érjék el az élelmezésbiztonságot,

O.

mivel az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése a fejlődő országokban 2020-ig évi mintegy 100 milliárd USA-dollárba kerülhet (14), a gazdasági visszaesés pedig legalább még egyszer ennyibe (15),

P.

mivel a „közepes jövedelmű” fejlődő országok helyzetét nem szabad figyelmen kívül hagyni a millenniumi fejlesztési célok felülvizsgálatakor, mivel ezeknek az országoknak továbbra is támogatásra van szükségük teljes fejlődési potenciáljuk eléréséhez,

Q.

mivel az iparosodott nemzetek felelősek elsősorban az éghajlatváltozásért és a pénzügyi és gazdasági válságért,

R.

mivel növekszik a dolgozó szegények és a tisztességtelen munkafeltételek mellett dolgozók száma,

S.

mivel a béke és biztonság, a demokrácia és a politikai stabilitás hiánya sokszor vet gátat annak, hogy a szegény országok teljes fejlődési potenciáljukat kiaknázzák,

T.

mivel a korrupció tönkreteszi a termelékenységet, instabilitást okoz és elriasztja a külföldi befektetéseket,

U.

mivel a fejlődő országokból induló illegális tőkekiáramlások becsült összege 641–941 milliárd amerikai dollár, és ezek a tőkekiáramlások aláássák a fejlődő országok azon képességét, hogy saját maguk állítsák elő saját forrásaikat, és hogy nagyobb összegeket különítsenek el a szegénység csökkentésére (16),

V.

mivel annak ellenére, hogy egyes egészségügyi millenniumi fejlesztési célok terén jelentős fejlődés tapasztalható, az egészségüggyel kapcsolatos három millenniumi fejlesztési cél – különösen a gyermekágyi halállal kapcsolatos – marad el leginkább a célkitűzéstől,

W.

mivel a fejlődő országokban a gyermekágyi halál eseteinek 13 %-áért a nem biztonságosan végzett abortusz okolható, és mivel ez az arány Afrikában ennél is sokkal magasabb (17),

X.

mivel az egy nőre jutó családtervezési támogatás jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben,

Y.

mivel ha valamennyi millenniumi fejlesztési célt teljesítjük is, a szegény országokban még mindig marad szegénységgel kapcsolatos feladat és lesz szenvedés,

Z.

mivel ha nem tartjuk be a millenniumi fejlesztési célokra vonatkozóan tett ígéreteinket, az szegények millióinak további szenvedését fogja jelenteni és komolyan megrendül a bizalom észak és dél között,

1.

elvárja a 2010. júniusi Európai Tanácstól, hogy még a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó szeptemberi ENSZ-találkozó előtt ambiciózus és egységes uniós álláspontra jusson és további új, eredményorientált, átlátható és mérhető kötelezettségvállalásokat szorgalmazzon;

2.

felszólítja a tagállamokat, hogy teljesítsék a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus részeként vállalt kötelezettségeiket;

3.

rámutat, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérésének továbbra is az Európai Unió fő célkitűzései között kell szerepelnie; hangsúlyozza, hogy a szegénységnek a millenniumi fejlesztési célok elérése révén történő csökkentését egyértelműen az uniós fejlesztési politika átfogó kereteként kell elismerni, és hogy ennek világosan tükröződnie kell minden vonatkozó szakpolitikában, beleértve a kereskedelempolitikát és a jogalkotási javaslatokat is; úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célok nem tekinthetők technikai kérdésnek, amely pusztán több pénz vagy kereskedelmi lehetőség biztosításával, a szegénység mögött meghúzódó okok azonosítása és kezelése nélkül megoldható;

4.

hangsúlyozza, hogy „A szegénység újraértelmezése” című, közelmúltbeli ENSZ-jelentésben szereplő adatok nemcsak riasztóak, de egyértelműen jelzik, hogy valós annak kockázata, hogy a millenniumi fejlesztési célok nem teljesülnek;

5.

felhívja a tagállamokat, hogy legkésőbb 2015-ig teljesítsék a segélyezéssel kapcsolatosan 0,7 %-ban meghatározott célt;

6.

felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy vezessenek be a nagyobb elszámoltathatóságra irányuló intézkedéseket azon elkötelezettségük tekintetében, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,7 %-át segélyezésre fordítják 2015-ig, beleértve azt is, hogy elindítanak egy hivatalos fejlesztési támogatással kapcsolatos szakértői értékelési folyamatot, amely a Külügyi Tanácson belül vizsgálná a 2015-ig a 0,7 %-os cél irányába való előrehaladást, amelyről jelentésben kellene beszámolni az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek;

7.

felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be a fejlesztési segélyre vonatkozó intézkedéseket és készítsenek többéves ütemtervet a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) teljes átláthatóságát, és ennek megfelelően kéri, hogy tegye közzé a hivatalos fejlesztéstámogatásra fordított összegeket tagállamokra lebontva;

8.

felhívja az EU-t és az OECD-t, hogy ne bővítse ki a fejlesztési segély (ODA – hivatalos fejlesztéstámogatás) fogalmát, és hogy ne tekintse az adósság törlését és a nem ODA-nak minősülő egyéb pénzmozgást segélyezésre fordított kiadásnak;

9.

kéri a tagállamokat, hogy a G20-csoport és az ENSZ keretén belül aktívan lépjenek fel az adóparadicsomokkal és az adóelkerüléssel, valamint az illegális pénzmozgásokkal szemben, és támogassák a nagyobb átláthatóságot, ideértve az elért nyereség és a befizetett adó mennyiségének rendszeres közzétételét és egy országonkénti jelentési rendszert annak érdekében, hogy a fejlődő országok saját forrásaikat saját országuk fejlesztésére tarthassák fenn;

10.

kéri az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tiltott és megfigyelés alatt álló területekre vonatkozó meghatározásánál szigorúbb kritériumok alapján vizsgálja felül az offshore pénzügyi központokra vonatkozó politikáját, valamint biztosítsa annak végrehajtását, és az előrehaladásról készítsen éves jelentéseket;

11.

kéri a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy tegyenek lépéseket a készpénzátutalások olcsóbbá tétele érdekében;

12.

kéri a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ kezdeményezéseit, és hozzanak intézkedéseket az egyes hiteltranzakciók esetében a hitelező és az adós felelősségének növelése érdekében;

13.

felhívja az összes tagállamot és a nemzetközi közösséget, hogy tegyenek megújult erőfeszítéseket az elszámoltathatóság, az átláthatóság és a felelősségteljes kormányzás tekintetében eredményeket elért legkevésbé fejlett országok adósságterheinek könnyítése érdekében;

14.

felhívja az EU-t, hogy a szegény nemzeteknek nyújtson jelentős mértékű támogatást az éghajlatváltozás és a gazdasági válság következményei elleni küzdelemhez; ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a támogatások valóban többletet jelentsenek a meglévő segélyezési kötelezettségvállalásokhoz képest;

15.

felhívja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy a következő pénzügyi terv és Európai Fejlesztési Alap keretében jelentősen több forrást biztosítanak fejlesztési együttműködésre és gyorssegélyre;

16.

kéri az Európai Bizottságot, hogy alkalmazza a fejlődő országokkal való együttműködést szolgáló meglévő eszközeit – beleértve az európai szomszédságpolitikai cselekvési terveket, a keleti partnerséget, az általános preferenciarendszert (GSP) és a fenntartható fejlődést és a felelősségteljes kormányzást támogató különleges ösztönző rendszert (GSP+) –, hogy még jobban meghatározza és végrehajtsa a millenniumi fejlesztési célok teljesítését elősegítő gyakorlati lépéseket;

17.

felhívja a tagállamokat, hogy növeljék számottevően a költségvetési támogatáson keresztül – elsősorban a millenniumi fejlesztési célokat szolgáló szerződések révén – nyújtott segélyek összegét, ragaszkodik ugyanakkor ahhoz, hogy a demokráciával, az emberi jogokkal, a kormányzással kapcsolatos és más alapvető követelmények teljesüljenek, és hogy a nyomon követés és pénzügyi ellenőrzés alaposabb és jobb minőségű legyen;

18.

annak biztosítására kéri valamennyi tagállamot, hogy a költségvetési támogatások mellett az EU globális és országos szinten továbbra is a meglévő pénzügyi eszközök széles körén keresztül végezze munkáját, ideértve a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alapot és más kapcsolódó szervezeteket és mechanizmusokat, különösen a civil társadalmi szervezeteket és közösségeket;

19.

felkéri a tagállamokat, hogy javítsák tovább az adományozás összehangolását, a párizsi és accrai nyilatkozattal összhangban feltétel nélkülivé téve valamennyi segélyüket, ezáltal csökkentve a segélyezésre fordított költségvetések túlzott elaprózódását, ami feltétlenül szükséges a segélyek koherenciájához és feltételekhez kötöttségének megszüntetéséhez; azt is elismeri, hogy a különböző tagállamok különféle földrajzi területeken és fejlesztési ágazatokban tudnak szakértői tudást felajánlani;

20.

felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az elsődleges felelősség a fejlesztési alapok programozásáért és a prioritások meghatározásáért az új uniós intézményi rendszerben továbbra is a fejlesztési biztos hatáskörében maradjon;

21.

kéri az EU-t, hogy tegyen konkrét lépéseket a szegénység ellen azáltal, hogy következetes politikákat fogad el a kereskedelem, a fejlesztési együttműködés és a közös mezőgazdasági és halászati politika területén annak érdekében, hogy kiküszöbölje a fejlődő országok gazdaságát érő közvetlen vagy közvetett negatív hatásokat;

22.

felszólítja az EU-t, hogy álljon ki az élelmezésbiztonság elvének védelme mellett a fejlődő országokban, és a folyamatban lévő WTO-tárgyalások során szólítsa fel a részes feleket ezen elv tiszteletben tartására;

23.

meggyőződése, hogy a millenniumi fejlesztési célok megkívánják, hogy a földhöz, a vízhez és a biológiai sokféleség erőforrásaihoz való hozzájutást támogató, továbbá a fenntartható kisüzemi gazdálkodás helyi támogatására vonatkozó politikát elősegítő intézkedéseket hozzanak;

24.

felhívja az EU-t, hogy halászati megállapodásaiban – elsősorban hosszú távú uniós ágazati támogatások segítségével, valamint olyan mechanizmus révén, melyben a hajótulajdonosok méltányos részt vállalnak az uniós flották hozzáférési költségeiből – vegye figyelembe a fejlesztési szempontokat, hogy azok teljes mértékben figyelembe vegyék a helyi közösségekre gyakorolt társadalmi és gazdasági hatásokat;

25.

felszólítja az EU-t, hogy kereskedelmi politikájával ne kényszerítse a szegény országokat sérülékeny piaci ágazataik megnyitására, amikor fejlettségi szintjük világviszonylatban nem teszi számukra lehetővé a tisztességes versenyt, és az uniós „Segély a kereskedelemért” politika keretében összpontosítson jobban szegénység elleni küzdelemre;

26.

felszólítja az EU-t, hogy küzdjön annak érdekében, hogy a WTO keretében zajló dohai tárgyalássorozat időben és fejlesztésközpontú eredménnyel záruljon;

27.

felhív arra, hogy az éghajlat-változási kockázatelemzés szisztematikusan épüljön be a politikai tervezés és döntéshozatal minden területébe, ideértve a kereskedelmet, a mezőgazdaságot, az élelmiszer-biztonságot stb.; kéri, hogy ennek az értékelésnek az eredményét használják fel a fenntartható fejlesztési együttműködési politikára vonatkozó egyértelmű iránymutatások kialakításához;

28.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás problémája tekintetében – ami veszélyezteti a millenniumi fejlesztési célokat, amennyiben elmarad annak kezelése – olyan hatékony globális válaszokra van szükség, amelyben az iparosodott országok vállalják felelősségüket, és vezető szerepet vállalnak az üvegházhatást okozó gázok hatásainak leküzdésében;

29.

felhívja az EU-t és a tagállamokat – az espoo-i egyezményhez kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyv részes feleit –, hogy a fejlődő országokban zajló programok és közérdekű projektek tervezésében való részvételkor teljes mértékben tegyenek eleget a jegyzőkönyv rendelkezéseinek;

30.

meggyőződése, hogy a kereskedelem a gazdasági növekedés komoly hajtóereje lehet, noha a kereskedelem önmagában nem képes megoldani a fejlődési problémákat; úgy véli, hogy a dohai forduló tárgyalásainak lassú előrehaladása hátráltatja, hogy a nemzetközi kereskedelmi rendszer hozzájáruljon a millenniumi fejlesztési célokhoz; hangsúlyozza, hogy a dohai forduló pozitív lezárása hozzájárulhatna egy globális gazdasági ösztönző csomag létrejöttéhez; tudomásul veszi az UNCTAD és más intézmények számos tanulmányát, amelyek bizonyítják, hogy a legkevésbé fejlett országokban végrehajtott átfogó kereskedelmi liberalizáció ritkán eredményezte a szegénység tartós és jelentős csökkenését, és hozzájárult a fejlődő – különösen az afrikai – országok cserearányainak romlásához;

31.

hangsúlyozza a fejlődő országok világgazdasági integrációjának megkönnyítését célzó erőfeszítések fontosságát; ismételten hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi nyitottság és az ellátási kapacitások támogatása fontos összetevője minden koherens fejlesztési stratégiának, és hogy a kereskedelemmel kapcsolatos technikai segítségnyújtás további eszközt biztosít a szegénység felszámolásához és az elmaradottság leküzdéséhez;

32.

emlékeztet, hogy a fejlődő és legkevésbé fejlett országok kereskedelmi kapacitásának javítása segíthetné őket a WTO-megállapodások végrehajtásához és kihasználásához szükséges kereskedelmi készségek és infrastruktúra kialakításában, kereskedelmük bővítésében, az új és meglevő kereskedelmi lehetőségek előnyeinek kihasználásában, új megállapodások végrehajtásában, valamint a változó külső kereskedelmi környezethez való alkalmazkodásban;

33.

üdvözli a kereskedelem terén a fejlődő országokkal uniós és WTO-szinten működő kezdeményezéseket, különösen a „fegyverek kivétel mindent” (EBA) kezdeményezést, a GSP és a GSP+ rendszert, valamint az aszimmetria és az átmeneti időszakok elvét, amelyekről az összes európai partnerségi megállapodásban tárgyalások folytak, és kéri az Európai Bizottságot e politikai stratégia megszilárdítására; rámutat arra, hogy a GSP rendszer nagyobb stabilitást, kiszámíthatóságot és kereskedelmi lehetőségeket biztosít a rendszer alkalmazói számára; megállapítja, hogy a fenntartható fejlődéssel, a szociális jogokkal és a felelősségteljes kormányzással kapcsolatos kulcsfontosságú nemzetközi egyezményeket ratifikáló és ténylegesen végrehajtó országok további kedvezményekben részesülnek (a GSP rendszeren keresztül);

34.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a folyamatban lévő WTO-tárgyalások és a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások fejlesztési tartalmát;

35.

emlékeztet, hogy a kereskedelemösztönző támogatási stratégia célja a szegény és sebezhető országok támogatása a kereskedelem gazdasági növekedés és fejlődés hajtóerejeként történő felhasználásához szükséges alapvető gazdasági infrastruktúra és eszközök fejlesztése terén; üdvözli a Bizottság azon nyilatkozatait, amelyek szerint az EU már teljesítette azon célkitűzést, hogy 2010-ig 2 milliárd eurót fordít kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtásra, miután az EU és tagállamainak kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtásra fordított támogatása 2008-ban elérte a 2,15 milliárd eurót (1,14 milliárd euró származott a tagállamoktól és 1,01 milliárd euró az EU-tól), és megállapítja, hogy jelentős eredményeket sikerült elérni a szélesebb körű kereskedelmet célzó támogatás keretében – ezen belül a közlekedés és az energia, a termelő ágazatok és a kereskedelemmel kapcsolatos kiigazítás terén; mindazonáltal felhívja a Bizottságot, hogy szolgáljon részletes információval (ezen belül számszerű adatokkal) a kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtás és a kereskedelmet célzó támogatás finanszírozására felhasznált költségvetési tételekről;

36.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak több figyelmet és támogatást a legkevésbé fejlett országokra a „Segély a kereskedelemért” keretében biztosított teljes uniós támogatási összeg növelése érdekében, amely a közelmúltban nem növekedett jelentősebb mértékben; úgy véli, hogy miután a regionális integráció egyre fontosabb szerepet kap az EU „Segély a kereskedelemért” programjában, fokozni kell az AKCS-országok regionális kereskedelmet célzó támogatási csomagjainak kiteljesítésére irányuló erőfeszítéseket; véleménye szerint a közös elemzés, a közös válaszstratégiák és a kereskedelmet célzó támogatással összefüggő intézkedések közös végrehajtásának fokozásával javítani lehetne a támogatások hatékonyságát;

37.

úgy véli, hogy a dél–dél dimenzió a világkereskedelem gyorsan növekvő összetevőjévé válik és a legszegényebb országok fejlődésének biztosítása szempontjából egyre fontosabbá válhat, amit ösztönözni és támogatni kell;

38.

felhívja az EU-t, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérését illetően megközelítése legyen integrált, mivel az egyes célok és célkitűzések egymással összefonódnak, és hogy a szegénység felszámolását illetően állapítson meg minimumkövetelményeket;

39.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a fejlesztési célú kiadások legalább 20 %-át az egészségügyi alapellátásra és az alapfokú oktatásra fordítsák, növeljék a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alapnak és a többi, az egészségügyi rendszerek megerősítését célzó programnak nyújtott támogatást, és kezeljék elsőbbségi kérdésként az anyák egészségét és a csecsemőhalandóság ügyét;

40.

felszólítja a fejlődő országokat, hogy nemzeti költségvetésüknek legalább 15 %-át fordítsák az egészségügyre és egészségügyi ellátórendszereik javítására;

41.

felhívja az EU-t és a fejlődő országokat, hogy biztosítsanak ingyenes hozzáférést az egészségügyhöz és az oktatáshoz;

42.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsák meg a fejlődő országokban a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra nyújtott támogatások aggasztó csökkenésének folyamatát, és támogassák az önkéntes családtervezéssel, a biztonságos abortusszal, a nemi úton terjedő betegségek kezelésével és a reproduktív egészséget szolgáló életmentő gyógyszerek és fogamzásgátlók, köztük az óvszerek biztosításával kapcsolatos politikákat;

43.

kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a fejlődő országokat, hogy az anyák egészségének javításával foglalkozó 5. millenniumi fejlesztési célt, a gyermekhalandósággal foglalkozó 4. millenniumi fejlesztési célt és a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária problémájával foglalkozó 6. millenniumi fejlesztési célt kezeljék következetesen és átfogóan, csakúgy, mint a nemek közötti egyenlőséggel és a nők szerepének megerősítésével foglalkozó 3. millenniumi fejlesztési célt;

44.

kéri, hogy az országos és regionális stratégiai dokumentumok hangsúlyozzák a nők elleni erőszak és hátrányos megkülönböztetésük elleni jogalkotás szükségességét, ösztönözzék a nők döntéshozatali folyamatokban való részvételét és emeljék ki még jobban a nemek szempontjából érzékeny politikák szükségességét;

45.

ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell azokat a fejlődő országokat, amelyek élnek a TRIPS-megállapodásba beépített úgynevezett rugalmas rendelkezésekkel, annak érdekében, hogy nemzeti közegészségügyi programjaik keretében megfizethető áron tudjanak gyógyszereket biztosítani; hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban foglaltak nem veszélyeztethetik a generikus gyógyszerekhez való hozzáférést garantáló megállapodásokat;

46.

felszólítja az EU-t, hogy segélyeinek legalább a felét a legkevésbé fejlett országokba irányítsa és ezekben az országokban a leginkább rászorulókat célozza meg, különösen a nőkre, a gyermekekre és a fogyatékkal élőkre összpontosítva, és hogy fejlesztési stratégiáiban hatékonyabban érvényesítse a sérülékeny csoportok érdekeit;

47.

ebben az összefüggésben támogatja a Bizottság javaslatát, hogy az AKCS-programok 2010-es félidős felülvizsgálata keretében osszák újra a támogatást a legjobban lemaradó országoknak;

48.

felszólítja az EU-t és a fejlődő országokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a kisebbségek jogaira, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU nemzetközi megállapodásaiba foglaljon bele emberi jogi és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó feltétel nélküli záradékokat, többek között a nemi alapú, a faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló, valamint a HIV/AIDS betegek ellen irányuló megkülönböztetés tekintetében;

49.

felhívja az EU-t és a partnerkormányokat, hogy olyan szintre emeljék a befektetést a gazdálkodásba és az élelmezésbiztonságba, amellyel mindenki számára garantálható az éhezés mérséklése, különös figyelmet fordítva az éhezés megszüntetését szolgáló sürgető szükségletekre, a kisüzemi gazdálkodásra és a szociális védelemmel kapcsolatos programokra;

50.

felhívja a Bizottságot, hogy a szegénység csökkentése és az élelmezésbiztonság növelése érdekében ösztönözze a földtulajdonlást és biztosítsa a tulajdonjogok tiszteletben tartását, továbbá könnyítse meg a gazdálkodók, kisvállalkozások és helyi közösségek hitelhez jutását;

51.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kormány által támogatott külföldi befektetők (különösen Afrikában) újabban felvásárolják a mezőgazdasági földterületeket, ami veszélyeztetheti a helyi élelmezésbiztonságot, valamint súlyos és messzemenő következményekkel járhat a fejlődő országokban; sürgeti az ENSZ-t és az EU-t, hogy foglalkozzon a termőföldek felvásárlásának káros hatásaival (ideértve a kistermelők földjeinek kisajátítását, valamint a termőföld és a víz nem fenntartható használatát), elismerve a lakosság jogát a termőföldek és egyéb létfontosságú természeti források feletti ellenőrzésre;

52.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a gyermekmunka elleni fellépésre irányuló erőfeszítéseiket sokszorozzák meg, támogassák az erre irányuló programokat és adjanak iránymutatást a fejlesztési politikára és a nemzetközi kereskedelemre vonatkozólag;

53.

nyomatékosan felszólítja az EU-t és a fejlődő országok kormányait, hogy támogassák az ILO globális foglalkoztatási paktumát és hatékonyan alkalmazzák a tisztességes munka programjának valamennyi elemét;

54.

felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a fejlődő országok munkavállalóinak szociális védelmét, társadalmi párbeszédét és alapvető munkakörülményeit, és ahol szükséges, a kereskedelmi megállapodások és az egyéb elérhető eszközök révén biztosítson ösztönzőket és alkalmazzon szankciókat;

55.

felszólítja a Világbankot és az IMF-et, hogy biztosítson nagyobb arányú szavazati jogot az alulreprezentált nemzeteknek, ezzel biztosítva, hogy rövid távon a kölcsönök nyújtói és felvevői egyforma szavazati arányban legyenek, és hogy a hitelezés ne ássa alá a tulajdonlás Párizsban és Accrában is megerősített elvét;

56.

felhívja az IMF-et, hogy növelje az alacsony jövedelmű országok hozzáférését a kedvezményes kölcsönökhöz, és szükségleteik alapján növelje részesedésüket a különleges lehívási jogokból;

57.

az Európai Befektetési Bank külső mandátumának közelgő felülvizsgálatára irányuló együttdöntési eljárás alkalmával biztosítani kívánja, hogy az EBB teljesítse fejlesztési kötelezettségeit, hogy forrásainak kihasználását még inkább a fejlődő országok igényeire szabja, ideértve, hogy az EBB-t a szegények érdekeit szem előtt tartó hitelintézetté alakítsa;

58.

felszólítja a tagállamokat és a nemzetközi közösséget annak biztosítására, hogy továbbra is az ENSZ maradjon a globális kormányzással és a szegénységgel kapcsolatos kérdések megvitatásának fóruma;

59.

felhívja az EU-t és az Afrikai Unió hatóságait, hogy megújult politikai akarattal viszonyuljanak az Afrika–EU stratégiai partnerséghez, és hogy az abban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásának lehetővé tételéhez szükséges valamennyi erőforrás tekintetében vállaljanak kötelezettséget;

60.

felszólítja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy a fejlődő országokban mozdítsa elő és támogassa a demokráciát, a békét, a jogállamiságot és a korrupciómentes közigazgatást;

61.

felhívja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy különleges erőfeszítéssel támogassa a fejlődő országok államigazgatását, azzal a jól meghatározott céllal, hogy a korrupció ellen fellépjenek és átlátható, pártatlan és tisztességes államigazgatási környezetet hozzanak létre, felismerve ugyanakkor a nem állami szereplők és a civil társadalom által betöltött igen fontos szerepet;

62.

sürgetően felhívja valamennyi fejlődő országot, hogy írja alá az ENSZ korrupcióellenes egyezményét és tegyen gyakorlati lépéseket a rendelkezések hatékony végrehajtása érdekében, valamint hozzon létre a fejlődés nyomon követését szolgáló mechanizmusokat;

63.

felismeri, hogy a fejlődő országoknak fel kell zárkózniuk a nemzetközi számviteli szabályokhoz az adóelkerülés és az adócsalás megelőzése érdekében, ami hatékonyabb globális fiskális ellenőrzést is eredményezne;

64.

felszólítja a fejlődő országokat, hogy vonják be a parlamenteket, a helyi önkormányzatokat, a civil társadalmat és más nem állami szereplőket a politikaalkotás és -végrehajtás valamennyi szakaszába;

65.

felhívja a fejlődő országokat, különösen az uniós támogatásokból leginkább részesülőket, hogy erősítsék meg a felelősségteljes kormányzást minden közügyben és különösen a kapott segélyek kezelésében, és sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést a segélyek átlátható és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében;

66.

rámutat a biztonság és a fejlődés közötti alapvető kapcsolatra, és aggodalommal veszi tudomásul az EU szomszédságában és azon túl tapasztalható befagyott konfliktusok békés rendezése érdekében tett lépések elmaradását, és sürgeti az EU-t, hogy tekintse át, mit tehetne az ügy érdekében;

67.

felszólítja az EU-t, hogy folytasson ambiciózus és konstruktív párbeszédet minden hagyományos és új adományozóval annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljenek a millenniumi fejlesztési célok és a szegénység csökkentése a világprogram kiemelt ügye maradjon;

68.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának.