31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/120

A.

mivel tekintettel arra, hogy a kohéziós politika végső célja a különböző régiók fejlettségi szintjében mutatkozó különbségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók vagy szigetek – többek között vidéki területek – elmaradásának mérséklése, 2007 óta a strukturális alapokról szóló rendeletek a lisszaboni célkitűzésekre vonatkozó kötelező forráselkülönítést foglalnak magukban az EU-15 számára, továbbá az EU-12 hasonló, nem kötelező forráselkülönítési mechanizmust alkalmaz, ami által a kohéziós politika forrásai a tagállamok és a régiók vonzerejére, a növekedésre és a foglalkoztatásra irányulnak,

B.

mivel a kohéziós politika – különösen a jelenlegi recesszió idején – többek között az általa a hosszú távú fejlesztési programok és politikák számára biztosított stabil finanszírozási összeg, az alkalmazott decentralizált rendszer, valamint a fenntartható fejlődés közösségi prioritásainak az alapvető céljai közé történő felvétele miatt az EU-n belüli növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás egyik legfőbb eszköze,

C.

mivel EU-szerte az állami szféra beruházásainak kétharmada regionális és helyi szintről származik, a regionális és helyi hatóságok gyakran jelentős szakértelmet összpontosítanak és kulcsfontosságú szereplőnek számítanak mind a jelenlegi lisszaboni stratégia, mind a jövőbeni EU2020-stratégia végrehajtásával kapcsolatban,

D.

mivel a kohéziós politikát és az EU2020-stratégiát integrálni kell, miután a kohéziós politika azért szerepel a Lisszaboni Szerződésben, hogy elősegítse a növekedést, a versenyképességet és a foglalkoztatást, melyek egyben a stratégia fő célkitűzései,

E.

mivel a tervezett EU2020-stratégia – a lisszaboni stratégiához hasonlóan – nem kellően tükrözi a régiók és a tagállamok eltérő fejlettségi szintjét, ezért nem helyez kellő hangsúlyt a gazdasági kohézióra a kibővített Európai Unióban,

1.

megállapítja, hogy a programokra a 2007–2013-as időszakban szánt előirányzatokban a hétéves időszak során körülbelül 228 milliárd eurót különítettek el a lisszaboni prioritásokra; kiemeli, hogy az összes előirányzat – az EU-12-ben is – meghaladta a javasolt százalékarányt;

2.

megállapítja, hogy az előirányzatok tagállamonként és célkitűzésenként lényegesen eltérnek; hangsúlyozza, hogy nincs egyetlen, minden területre egységesen alkalmazható politika, valamint hogy egy ilyen megközelítés következménye a növekedési stratégiákkal kapcsolatos szerepvállalás hiánya és az azokkal való azonosulás elmaradása, valamint az eredménytelen végrehajtás lenne;

3.

emlékeztet arra, hogy – annak ellenére, hogy akkor még nem létezett forráselkülönítési mechanizmus – már a 2000–2006-os időszakban is szilárd kapcsolat volt a kohéziós politikai programok és a lisszaboni stratégia között a kutatás és az innováció terén végrehajtott 10,2 milliárd euró összegű befektetés miatt;

4.

úgy ítéli meg, hogy a csupán a nyílt koordinációs módszeren alapuló eredeti lisszaboni stratégia strukturálisan nem tudta elérni kitűzött céljait, és valódi eredményeket csak akkor értek el vele, amikor a kohéziós politikához kapcsolódott; kiemeli, hogy ezt a hibát el kell kerülni a tervezett EU2020-stratégiában;

5.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a programok késedelmes elindítása, valamint ezt követően a kiadásokkal kapcsolatos adatok hiánya miatt jelenleg nem lehet ellenőrizni a programok juttatásai és a tényleges kiadások közötti kapcsolatot, ahogy a lisszaboni célkitűzésekkel kapcsolatos beruházások megalapozottsága sem elemezhető, különösen a kevésbé fejlett országok programozását illetően; üdvözli a Bizottság stratégiai jelentésének közzétételét, valamint kéri, hogy ennek alapján kerüljön sor magas szintű intézményközi vitára a kohéziós politika lisszaboni célkitűzésekhez való hozzájárulásának elemzése és a jövőbeni kölcsönös kapcsolatok értékelése céljából;

6.

kifogásolja, hogy nem született átfogó értékelés a kohéziós kiadások által a regionális fejlesztésre gyakorolt hatásról; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a strukturális alapoknak a lisszaboni stratégia céljára történő elkülönítése által kiváltott területi hatást, valamint hogy értékelje, hogy ez a rendszer ténylegesen hozzájárul-e a kiegyensúlyozott és koherens regionális fejlődéshez;

7.

elismeri, hogy a hatékony értékelésnek olyan mutatókon kell alapulnia, amelyek lehetővé teszik az adatok régiók közötti összehasonlítását és csoportosítását; sürgeti a Bizottságot, hogy 2012 előtt terjesszen elő javaslatot az értékelési mutatókra vonatkozóan annak érdekében, hogy biztosítsa az előidézett hatás mennyiségi és minőségi felmérésére, valamint a következő programozási időszakhoz szükséges kiigazítások elvégzésére szolgáló eszközt;

8.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy jóllehet a lisszaboni menetrend legfontosabb célkitűzései kezdetben magukban foglalták a gazdasági növekedést, a foglalkoztatást és a társadalmi kohéziót, a stratégia 2005-ös újraindítása kevésbé ambiciózus programot terjesztett elő;

9.

úgy gondolja, hogy a lisszaboni stratégia egyik legfőbb korlátja a többszintű irányítás, amelynek során nem vonják be kellőképpen a regionális és helyi hatóságokat, valamint a civil társadalmat a stratégia tervezésébe, végrehajtásába, közlésébe és értékelésébe; ajánlja, hogy a jövőben valamennyi szakaszban kerüljön sor az említettek erőteljesebb bevonására;

10.

kiemeli, hogy amikor a lisszaboni stratégián belül alkalmazták a partnerség elvét, a célkitűzésekkel kapcsolatban növekedett a helyi és regionális hatóságok, valamint a gazdasági és társadalmi érdekeltek felelősségérzete, továbbá biztosított volt a beavatkozások nagyobb fokú fenntarthatósága; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokban hatékonyabban ellenőrizze a partnerség elvének alkalmazását;

11.

megállapítja, hogy az európai régiók és városok alapvető szerepet játszanak a lisszaboni stratégia megvalósításában, lévén az innovációs, a kutatási és az oktatási politikák kulcsfontosságú szereplői; rámutat arra, hogy ők hajtják végre az állami beruházások több mint egyharmadát az EU-ban, és egyre inkább a növekedéssel és a foglalkoztatással kapcsolatos célokra összpontosítják a strukturális alapok kiadásait;

12.

rámutat arra, hogy különösen a regionális és helyi szintnek döntő fontosságú szerepet kell játszania az Európában élő és termelő számtalan gazdasági és társadalmi szereplő, főleg a kkv-k elérésére, valamint az oktatás és szakképzés, a kutatás, az innováció és a fejlesztés előmozdítására szolgáló eszközként;

13.

sajnálatát fejezi ki a nemzeti stratégiai referenciakeretek és a stratégia szerinti nemzeti reformprogramok közötti gyenge szinergiák miatt; ajánlja, hogy minden szinten – többek között közösségi szinten – fokozottabb és rendszeres párbeszéd folyjék a kohéziós politikáért és a lisszaboni/EU2020-stratégiáért felelős igazgatási szervek és a felügyeleti bizottságban részt vevő érintett partnerek között;

14.

méltányolja a pénzügyi finanszírozási eszközök és az EBB-vel folytatott együttműködés révén az innováció és a kutatás előmozdítása terén a megújuló finanszírozási formák segítségével eddig elért eredményeket, és hangsúlyozza az EU és az EBB különböző finanszírozási eszközei közötti kapcsolat javításának szükségességét; elismeri, hogy ezek ösztönző hatást gyakorolhatnak a befektetésekre, és kéri megerősítésüket – különösen a JEREMIE és a JESSICA tekintetében – az üzleti szférának és a kkv-knak biztosítandó hatékonyabb támogatás érdekében; ajánlja, hogy egyszerűsítsék az ezen eszközökre irányadó szabályokat, hogy a kedvezményezettek jobban kihasználhassák azokat;

15.

üdvözli az EU2020-stratégiáról szóló vitát; hangsúlyozza, hogy a stratégia hosszú távra szól és az a célja, hogy megteremtse Európában a stabil növekedés és a munkahelyteremtés keretfeltételeit, továbbá egyetért a megállapított prioritásokkal; hangsúlyozza, hogy az Európában égetően szükséges területi kohézióval kapcsolatban a továbbiakban a többszintű irányítás megközelítését kell kialakítani;

16.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az e stratégiára vonatkozó javaslat a jelenlegi lisszaboni stratégia felülvizsgálatának lezárása előtt született; határozottan ajánlja a Bizottságnak, hogy készítsen őszinte értékelést a lisszaboni stratégia végrehajtásának gyengeségeiről; hangsúlyozza, hogy az e parlamenti jelentésben foglalt ajánlásokat be kellene építeni az új stratégia végleges változatába;

17.

a gazdasági fejlődés és a nagyobb kohézió érdekében hatékony és átfogó infrastruktúra biztosítását kéri a közlekedési rendszerek korszerűsítése, a nem környezetszennyező közlekedési megoldások bevezetése, az ivóvízhez, csatornázáshoz és hulladékkezelési rendszerekhez való hozzáférés javítása, hatékonyabb környezetgazdálkodás bevezetése, valamint a természeti erőforrások és megújuló energiaforrások fenntartható használatának biztosítása révén;

18.

sürgeti az EU-t, hogy fogadjon el egyedi rendelkezéseket és tegyen megfelelő lépéseket a súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányokkal küzdő régiók – többek között tengerparti régiók, szigetek, hegyvidéki régiók, határ menti és legkülső régiók – különleges szükségleteinek fedezésére a területi kohéziónak az új Lisszaboni Szerződés által nyújtott jogalapja szerint;

19.

méltányolja, hogy a javaslat tekintetbe veszi a társadalmi dimenziót, kiemeli ugyanakkor, hogy a munkahelyteremtés szempontjából a gazdasági pillér játssza a központi szerepet, ezért elengedhetetlenül fontos a szabad, nyílt és működőképes belső piac kiteljesítése, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozások rugalmasan reagáljanak a makrogazdasági tendenciákra; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válság bebizonyította, hogy egyetlen növekedési stratégia sem hagyhatja figyelmen kívül a szociális védelemmel, a szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel, valamint a minőségi munkahelyek megteremtésével kapcsolatos célkitűzéseket;

20.

üdvözli a fenntarthatóbb, intelligens munkahelyek létrehozására vonatkozó felhívást, elismeri azonban, hogy egy új gazdasági modell a költségek és az előnyök egyenlőtlen megoszlásához vezethet az egyes tagállamok és régiók között, ennélfogva – a fentiek megakadályozása érdekében – szorgalmazza, hogy az Unió vállalja a felelősséget és nevezze meg azokat a kulcsfontosságú cselekvési területeket, ahol a szubszidiaritás elvének megfelelően az európai szintű beavatkozással érhetők el a legjobb eredmények mindenki számára;

21.

hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció alapvető fontosságú eszköz az EU fejlődése szempontjából, amelyek versenyképesebbé teszik az Uniót a globális kihívásokkal szemben; azt a véleményt képviseli, hogy e területeken rendszeres befektetésekre, valamint a megvalósult eredmények alapján elért előrehaladás rendszeres értékelésére van szükség; ezzel kapcsolatban szorgalmazza a strukturális alapok és a keretprogram jobb összehangolását a kutatás és innováció finanszírozásából származó előnyök jövőbeni maximális kihasználása, valamint a tagállamokban és a tagállamok között kialakítandó regionális innovatív klaszterek ösztönzése érdekében;

22.

abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy az oktatás és a képzés alapvető előfeltétele az EU fejlődésének, és versenyképesebbé tehetik az Uniót a globális kihívásokkal szemben; úgy véli, hogy e területen rendszeresen biztosítani kell a beruházásokat, és rendszeresen értékelni kell a haladást az elért eredmények terén;

23.

elismeri, hogy a célkitűzéseknek a strukturális politikákban kialakított struktúrája az első években sikeresnek bizonyult; szorgalmazza a felelős tervezést e struktúra fenntartása, valamint a megosztott irányítás elvének megőrzése érdekében; elismeri, hogy a 2020. évi célokhoz való közelítéshez szükség lehet a célkitűzések tartalmi kiigazítására;

24.

megállapítja, hogy az infrastrukturális hiányosságok – különösen a vidéki térségekben – még mindig rendkívül eltérőek Európa-szerte, ami akadályt jelent a növekedési lehetőségek és a belső piac zavartalan működése szempontjából; hangsúlyozza a határokon átnyúló együttműködés fontosságát ebben a tekintetben, továbbá úgy véli, hogy a közlekedési, az energia-, a távközlési és az informatikai infrastruktúra terén ténylegesen egyenlő feltételeket kell teremteni, e kérdésnek szerepelnie kell a stratégiában és továbbra is a kohéziós politika alapvető fontosságú részét kell képeznie;

25.

elismeri, hogy az uniós költségvetésnek központi szerepet kell játszania az EU 2020-ra vonatkozó céljainak elérésében; úgy véli, hogy a kohéziós politika – stratégiai szemléletének, erős és kötelező feltételeinek, személyre szabott beavatkozásainak, valamint az ellenőrzésnek és a technikai segítségnyújtásnak köszönhetően – az EU2020-stratégia megvalósításának hatékony és eredményes eszköze;

26.

megállapítja, hogy a vidéki térségekben jelentős hiányosságok mutatkoznak főként a szélessávú ellátás területén, amelyeket a digitális menetrend követelményeinek megfelelően fel kell számolni annak érdekében, hogy ezekben a régiókban is előmozdítsuk a fenntartható gazdasági fejlődést;

27.

örvendetesnek tartja annak elismerését, hogy a strukturális alapok szerepet játszanak az EU 2020-as célkitűzéseinek megvalósításában; hangsúlyozza azonban, hogy a kohéziós politika nem csupán a pénzügyi keretösszegek egyenletes elosztásának forrása, hanem valamennyi európai régió gazdasági fejlődésének hatékony eszköze is; legfőbb céljai – a régiók közötti egyenlőtlenségek leküzdése, valamint valós gazdasági, társadalmi és területi kohézió létrehozása Európában –, továbbá elvei – az integrált megközelítés, a többszintű irányítás és a valódi partnerség – a stratégia sikerének alapvető fontosságú kiegészítő elemeit alkotják, és ezeket az elemeket össze kell hangolni a stratégiával;

28.

hangsúlyozza, hogy egy szilárd és megfelelően finanszírozott, az összes európai régiót felölelő kohéziós politikának az EU2020-stratégia kulcsfontosságú részét kell képeznie; úgy véli, hogy ez a politika – a horizontális megközelítésével együtt – az EU2020-as célok sikeres megvalósításának, valamint az EU-n belüli társadalmi, gazdasági és területi kohézió elérésének előfeltétele; elutasít minden olyan törekvést, amely a kohéziós politika nemzeti szintre való visszahelyezésére irányul, és a regionális dimenzió teljes mértékű támogatását kéri az EU költségvetésének felülvizsgálata során;

29.

hangsúlyozza, hogy a végrehajtási mechanizmusok kellő időben történő meghatározása döntő fontosságú az EU2020-stratégia sikerének szempontjából;

30.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika nincs alárendelve az EU2020-stratégiának; kiemeli, hogy bár a kohéziós politika prioritásait össze kell hangolni az EU2020-as célkitűzésekkel, kellő rugalmasságot kell biztosítani a regionális sajátosságokhoz való alkalmazkodáshoz, valamint az elmaradottabb és rászoruló régiók támogatásához a társadalmi-gazdasági nehézségeik, természeti hátrányaik leküzdése és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;

31.

kéri, hogy a lisszaboni stratégiához képest az EU2020-stratégián belül jobb irányítási rendszer működjék; ajánlja, hogy a kohéziós és strukturális alapok felhasználása mellett a stratégia tervezése és végrehajtása a többszintű irányítás elve szerint menjen végbe a helyi és regionális hatóságok, valamint a civil társadalom érintettjei nagyobb mértékű bevonásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy bevonásuk többszintű irányítási megállapodások elfogadására is kiterjedhet;

32.

úgy véli, hogy az EU2020-stratégiának a területi kohézió mint cél elérésének szerves részét kell képeznie, amely a Lisszaboni Szerződésben új célkitűzésként szerepel; úgy véli, hogy a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó helyi kezdeményezések további lehetőséget jelentenek a jelenleg még nem kellő mértékben kiaknázott területi kohézió számára; felkéri a Bizottságot, hogy javaslataiban részletesebben határozza meg a makrorégiók stratégiáinak szerepét a jövőbeni területi együttműködési megállapodásokban;

33.

rámutat arra, hogy a stratégia erőteljesebb területi dimenziója – amely a regionális és helyi hatóságoknak, valamint a strukturális alapokról szóló rendelet szerinti partnereknek az adott programok tervezésébe és végrehajtásába való közvetlen bevonása révén figyelembe veszi az európai régiók sajátosságait és eltérő fejlettségi szintjét – a célok tekintetében minden szinten mélyebb felelősségtudatot fog kialakítani, valamint biztosítani fogja a célkitűzések és a konkrét teljesítmények jobb megismerését; ugyanakkor úgy véli, hogy a régiókat továbbra is támogatni kell innovatív finanszírozási eszközökkel, hogy továbbra is szerepük legyen a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósításában;

34.

hangsúlyozza az EU2020-stratégia céljainak szempontjából a terület helyi és regionális szintű ismeretének fontosságát; e célból alapvető fontosságú a közös statisztikai információk és a mutatók értelmezési képességének biztosítása a helyi és regionális szintű mutatók esetén is;

35.

rámutat arra, hogy a városok kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU 2020-as céljainak elérésében; nyomatékosan javasolja tapasztalataik és közreműködésük figyelembevételét az EU 2020-as prioritásainak végrehajtása során, különösen ami az éghajlatváltozást, a társadalmi integrációt, a demográfiai változást, valamint a fenntartható gazdasági fejlődésbe, a közlekedésbe, a vízgazdálkodásba, az egészségügybe, a közbiztonságba stb. való beruházásokat illeti; egyetért a Tanács következtetéstervezetével, miszerint a régiókat be kell vonni a növekedésre és a munkahelyekre irányuló jövőbeni stratégiába; mivel e területen minden stratégiát a régiókkal és városokkal együttműködve kell megvalósítani, javasolja, hogy a Bizottság és a Tanács vegye figyelembe a Régiók Bizottságának az EU2020-stratégiára vonatkozó tanácsát;

36.

elvárja a Bizottságtól, hogy egy integrált megközelítés alapján konkrét javaslatokat terjesszen elő a kohéziós politika és a meglévő ágazati politikák közötti szinergiák megteremtésére vonatkozóan; ajánlja a programok célkitűzéseinek, eszközeinek és igazgatási eljárásainak ésszerűsítését, valamint az említett politikák programjai időtartamának összehangolását;

37.

mindazonáltal meg van győződve arról, hogy az Uniónak továbbra is használnia kell a Kohéziós Alapot és a strukturális alapokat mint az Unió fő finanszírozási mechanizmusait, amelyek jól megalapozott és működőképes megvalósítási módszerekkel rendelkeznek; úgy véli, felesleges új, különálló tematikus alapokat létrehozni az EU2020-célokhoz, ehelyett azokat a kohéziós és vidékfejlesztési szakpolitikákba kell beépíteni;

38.

ajánlja, hogy a jövőbeni szabályozási kereten belül egyszerűsített megközelítést alkalmazzanak a strukturális alapok felhasználása tekintetében; kiemeli, hogy a szabályok és az eljárások harmonizációja, valamint a bevált gyakorlatok modelljeinek figyelembevétele egyszerűsített végrehajtási rendszerek kialakulásához vezethet, valamint ösztönözheti a potenciális kedvezményezettek részvételét az EU által társfinanszírozott programokban;

39.

ajánlja a Bizottságnak, hogy évente vizsgálja felül az EU2020-stratégia keretében megfogalmazott prioritásokat az adott stratégia bevezetése után elért eredmények és a kezdetben előírt feltételek módosítása alapján, valamint az új prioritások kijelölését az állandó helyi, regionális és globális változásokkal szoros összefüggésben;

40.

felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen a Parlament elé a stratégia végrehajtására vonatkozó strukturált munkaprogramot, valamint – a jövőben – világos értékelést a végrehajtásról; kéri emellett egy egyértelmű munkadokumentum kidolgozását, amely meghatározza a stratégia és a kohéziós politika egymáshoz való viszonyát;

41.

úgy véli, hogy a Régiók Bizottságának a lisszaboni stratégia nyomon követéséért felelős platformján keresztül továbbra is nyomon kell követnie a haladást a jövőbeni EU2020-stratégia alapján, és a tagállamokat fel kell kérni arra, hogy évente strukturált formában tegyenek jelentést az általuk elért haladásról;

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.