28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/43

1.1

A világgazdaság integráltsági foka meghalad minden eddigi mértéket. A többpólusú világunkban tapasztalható globális válságok újfajta irányítást és fokozott legitimitást tesznek szükségessé a nemzetközi szervezetek számára. E legitimitásnak közös értékeken, normákon és célkitűzéseken, koherencián és hatékonyságon, valamint az összes ország és polgáraik iránti befogadókészségen kell alapulnia. Az EGSZB támogatja az Európai Uniót abban, hogy aktívan részt vegyen a nemzetközi szervezetek egy ilyenfajta új irányításának kidolgozásában.

1.2

Már a jelenlegi válság előtt is elismerték, hogy szükség van a nemzetközi szervezetek, az ENSZ-intézmények és a Bretton Woods-i intézmények megreformálására; a pénzügyi és gazdasági válság kirobbanása óta pedig a reformfolyamat további lendületet kapott. Amint nyilvánvalóvá vált, hogy a pénzügyi válság következményei visszafordíthatatlanok, a G20-csoport vezető szerepet vállalt a reagálásban. A G20-folyamat viszonylag kedvezően fogadott eredményei ellenére döntéseinek legitimitása kétséges. Az EGSZB kéri az EU-t, hogy dolgozzon ki hatékony kapcsolatokat a G20-folyamat és a reprezentatív ENSZ-intézmények között, illetve erősítse meg az ECOSOC-ot.

1.3

A feltörekvő és a fejlődő országoknak kiemelkedőbb szerepet kell kapniuk a nemzetközi szervezetek irányításában. Az EGSZB támogatja a Világbank és az IMF további átalakítását úgy, hogy az ilyen országok nagyobb mértékben legyenek képviselve.

1.4

A nemzetközi szervezetek irányításának az ENSZ Alapokmányán és az ENSZ által kiadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatán kell alapulnia. Az EU mindig is határozottan kiállt a többoldalú együttműködés mellett, és az EGSZB teljes mértékben támogatja ezt a politikát. Az EGSZB megjegyzi ugyanakkor, hogy megváltozott a multilaterális értékek ösztönzésének környezete, és ezért úgy véli, hogy felül kellene vizsgálni az Európai Bizottságnak a többoldalúság felé vezető uniós politikákról kiadott közleményeit.  (1)

1.5

Annak ellenére, hogy a nemzetközi szervezetek adott esetben rendelkeznek világos célkitűzésekkel, döntéseik következményeinek nem megfelelő nyomon követése és a hatások felmérésének hiánya miatt hatékonyságuk nem maximális. Az EU olyan nyomonkövetési rendszereket dolgozott ki, amelyek bevált gyakorlatként nemzetközi szinten is átvehetőek az összetett többszintű lépések figyelemmel kísérésére. Az EGSZB arra ösztönzi az EU-t, hogy vezesse be ezeket a nyomonkövetési rendszereket a nemzetközi szervezetekre.

1.6

Az EGSZB támogatja, hogy egy újabb pénzügyi válság elkerülése érdekében a nemzetközi szervezetek kapjanak nagyobb hatáskört a pénzügyi piacok nemzetközi szintű szabályozására. Az EGSZB támogatja a következő területek fokozottabb szabályozását európai és nemzetközi szinten: a tartalékok növelése, a fedezeti alapok szabályozása, az adóparadicsomok megszüntetése, a túlzott és abnormális juttatások helytelenítése, a tőkeáttételi kockázat csökkentése, valamint a felügyeleti hatóságok megszilárdítása nemzetek feletti szinten.

1.7

Az EGSZB minden olyan uniós kezdeményezést támogat, amelynek célja a nemzetközi szervezetek közötti együttműködés és összhang elősegítése. Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy tegyen lépéseket Angela Merkel kezdeményezésének nyomán, és könnyítse meg a nemzetközi szervezetek közötti formális párbeszédet az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjén alapuló együttműködés előmozdítása érdekében.

1.8

Az EGSZB üdvözli az Európai Parlament állásfoglalását, amely az ILO aktualizált egyezményeinek ratifikálására kéri fel az uniós tagállamokat; támogatja ezenkívül az Európai Parlament és az Európai Bizottság kezdeményezését, miszerint készüljön ajánlás a tagállamok számára az ILO eddigi egyezményeinek ratifikálására és az azok végrehajtásához való aktív hozzájárulásra. Az EGSZB aktívan részt kíván venni ennek az ajánlásnak az elkészítésében.

1.9

Az EGSZB elismeri, hogy az EU „puha befolyást” fejt ki a nemzetközi szervezetek irányítási struktúráiban, ugyanakkor úgy véli, hogy az EU-nak minden nemzetközi szervezettel kapcsolatosan ki kellene dolgoznia egy stratégiát erejének növelése és pozíciójának megerősítése érdekében. Az ilyen stratégiák kidolgozása során konzultációs megbeszéléseket kellene tartani az EGSZB-vel.

1.10

Az EGSZB reméli, hogy az új Lisszaboni Szerződés, az új külügyi főképviselői tisztség és a megerősített diplomáciai együttműködés eredményeként az EU egységesebben lép fel és jobb pozícióba kerül a nemzetközi szervezeteken belül. Az EGSZB arra ösztönzi az EU-t, hogy külpolitikáiban következetes módon, célkitűzéseivel összhangban járjon el.

1.11

Az új irányítási struktúra kialakításának folyamata nem nagyon átlátható. A szociális partnereket és a reprezentatív civil szervezeteket be kellene vonni, és az EGSZB elvárja az EU-tól, hogy könnyen hozzáférhetővé tegye az ezzel a folyamattal kapcsolatos információkat.

1.12

A nemzetközi szervezetek eredményesebben működhetnek akkor, ha nyitottak a reprezentatív civil szervezetekkel, a szakszervezetekkel és a munkaadói szervezetekkel való konzultációra. Ezeket a szervezeteket be kell vonniuk átlátható konzultációs struktúráikba és nyomonkövetési rendszereikbe is. Az EGSZB azt várja az EU-tól (az Európai Bizottságtól és a tagállamoktól), hogy mozdítsák elő és könnyítsék meg a civil szervezetekkel és a szociális partnerekkel való fokozottabb konzultációt a nemzetközi szervezetek jövőbeli irányítási struktúráiban.

2.1

A nemzetközi szervezetek irányítási rendszeréről folytatott vita nem új, de a világszintű pénzügyi válság gyors elterjedése és mélyreható következményei rámutattak a globális irányítás gyengeségére a globalizálódott gazdaságban, és feltárták az összes ország közötti nagymértékű kölcsönös függést. Nem elég, hogy a válság kihat az összes gazdaságra, még jelentős foglalkoztatási válságot is kiváltott, ami több millió, amúgy is kiszolgáltatott munkavállalót és vállalkozást érint. Annak érdekében, hogy a válság negatív hatásait a lehetőségekhez mérten csökkentsük és elkerüljünk egy újabb, jövőbeni krízist, a pénzügyi ágazatot – ahonnan a válság kiindult – jobb szabályozásnak kell alávetni. De ez nem minden. Egy fenntartható és értékalapú gazdaság létrehozásához új és hatékonyabb, felelősebb és átláthatóbb irányítást kell kialakítani a világgazdaság számára.

2.2

Jelen vélemény a szociális, gazdasági és pénzügyi politikákat irányító nemzetközi szervezeteket (ENSZ, WTO, ILO, Világbank, Nemzetközi Pénzügyi Alap (IMF), OECD, illetve a G20-csoport és a Pénzügyi Stabilitási Tanács) helyezi a középpontba, tekintettel azok jelenleg folyó reformjára és a pénzügyi válság kontextusára.

2.3

A világ jelentős globális válságokkal szembesül, amelyekkel csak világszinten lehet eredményesen szembeszállni. Ez nemcsak a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságra igaz, hanem az élelmiszer-, a víz- és az energiaellátás, az elszegényedés, a környezetvédelmi problémák – köztük az éghajlatváltozás –, a biztonság és a fokozódó migráció jelentette válságra is.

2.4

A globalizáció megváltoztatta a gazdasági kapcsolatokat, és ennek tükröződnie kell a globális gazdasági irányítási struktúrákban. Változóban vannak az erőviszonyok: az úgynevezett BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) mind gazdasági, mind politikai és stratégiai értelemben is egyre fontosabbá válnak. Egy (a hidegháború idejére jellemző) kétpólusú világból egy (az USA egyeduralmával fémjelzett) egypólusún keresztül egy többpólusú világ jön létre. Az új globális irányítási modellt képviselő intézményekben szerephez kell juttatni a feltörekvő gazdaságokat és a fejlődő országokat is.

2.5

Ezeket a kihívásokat csak legitim intézmények képesek kezelni. Az új irányítási struktúra csak akkor rendelkezik ezzel a legitimitással, ha politikái koherensek, azok végrehajtása eredményes, és minden nemzetre és állampolgárra nézvést befogadó.

2.6

Az elmúlt években számos kezdeményezés született a nemzetközi szervezetek globális irányítási rendszerének felülvizsgálatára és az ENSZ megreformálására. Az ENSZ állandó koordinátorának vezetésével nemzeti szinten előrelépés történt a „Delivering as One” projektben. 2009-ben az ENSZ-rendszer koordinációs főtanácsa bejelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetei és a Bretton Woods-i intézmények közösen kilenc kezdeményezést indítanak. A világgazdaság új irányítási rendszerének kialakítása során az ECOSOC szerepének és hatáskörének megerősítését javasolták. A pénzügyi és gazdasági válság kirobbanása óta a reformfolyamat a G20-ak vezetésével felgyorsult.

2.7

A G20-csoportot alkotó országok vezetői 2009. szeptember 24–25-én az egyesült államokbeli Pittsburghben olyan döntéseket hoztak, amelyek alapvetően meg fogják változtatni a nemzetközi szervezetek irányítását. Úgy határoztak, hogy a G20-csoport lesz a nemzetközi gazdasági együttműködés elsődleges fóruma. Azt is eldöntötték, hogy folytatni fogják a pénzügyi piacok szabályozására irányuló erőfeszítéseiket, és a minőségi munkahelyeket helyezik a gazdasági felépülés középpontjába. Megállapodtak abban, hogy kialakítják az erős, fenntartható és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés keretét, illetve elkötelezték magukat amellett, hogy közös – középtávú – célkitűzéseket határoznak meg makrogazdasági, adó- és kereskedelmi politikáik számára, amelyeknek összhangban kell lenniük a világgazdaság fenntartható és kiegyensúlyozott növekedésével. Felhatalmazták az IMF-et arra, hogy a párbeszéd megkönnyítése érdekében támogatást nyújtson a politikák értékelése terén. Ezáltal nagymértékben növelték az IMF szerepét, amelyet egy 500 milliárd USD-t kitevő kiegészítő finanszírozás is emelt. A Világbank által a szegénység visszaszorításában betöltött szerepet megerősítette egy hitelbővítés (100 milliárd USD), valamint az, hogy kiemelt hangsúlyt helyez a szegények élelmezés- és energiabiztonságára. A G20-csoport vezetői 2010 júniusában Kanadában, novemberben Koreában, illetve 2011-ben Franciaországban ülnek majd újra össze.

2.8

A G20-csoport vezetői megállapodtak a gazdasági együttműködés struktúrájának megújításában. Az IMF-ben a feltörekvő országok szavazati jogai 5 %-kal nőnek a túlreprezentált kisebb államok kárára. A Világbank is kérte, hogy vizsgálják meg a feltörekvő országok képviseletét a döntéshozatali struktúrájában.

2.9

A G20-csoport találkozóinak viszonylag kedvezően fogadott eredményei ellenére kétséges az általa vállalt vezető szerep legitimitása. A világ legszegényebb országai ki vannak zárva a megbeszélésekből. A G20-ak által megállapított menetrend nem konszenzusos politikán alapul, és nem minden érintett nemzetközi szervezetet vonnak be aktívan. Az ENSZ-en belül komolyan aggódnak amiatt, hogy különösen szociális gazdasági kérdésekben csökken az ENSZ szerepe. Meg kell találni az új egyensúlyt a G20-csoport, az ENSZ és ügynökségei, valamint a Bretton Woods-i intézmények által betöltött szerep között. Várható, hogy új kezdeményezések és elképzelések fognak felmerülni, miközben a gazdasági és politikai viszonyok állandóan és sebes ütemben változnak.

2.10

A G20-csoport országainak hatékony kapcsolatokat kell kialakítaniuk az ENSZ képviseleti folyamataival annak érdekében, hogy a világ minden országának érdekeit figyelembe vegyék egy új és befogadó jellegű globális struktúrában, amelyet egy „ENSZ gazdasági és szociális biztonsági tanács”, egy erősen megreformált, megerősített döntéshozatali hatáskörrel rendelkező ECOSOC, vagy egy „Általános Gazdasági Tanács” létrehozása egészít ki. (2) Az EU-nak a fenti változások közepette kell megtalálnia a helyét; egyes megfigyelők attól tartanak, hogy a hatalmi egyensúly változása Európa nemzetközi szintű befolyásának kárára történik.

2.11

Ebben a folyamatban nem jut kellő figyelem a civil társadalom és a szociális partnerek szerepének. Az EGSZB javasolja, hogy a G20-csoport hivatalosan adjon helyet a civil társadalomnak és a szociális partnereknek, és ösztönzi a G20-ak munkaügyi minisztereit, hogy munkájukba vonjanak be a szociális partnereket nemzetközi szinten képviselő intézményeket. Bár vannak olyan nemzetközi szervezetek, amelyekben a szociális partnerek konzultatív státusszal rendelkeznek, a folyamat általánosságában nem elég átlátható, és aktívabban be kellene vonni az olyan képviseleti szervezeteket, mint amilyen az EGSZB vagy a gazdasági és szociális tanácsok.

3.1

A nemzetközi szervezetek új irányításának az ENSZ elvein és értékein kell alapulnia. Bár a nemzetközi szervezetek saját irányítási struktúrával rendelkezhetnek, működésük egészének az Egyesült Nemzetek Alapokmányán, az alapvető emberi jogokon, az emberi méltóságon, valamint a férfiak és nők egyenjogúságán kell alapulnia. Az alapelvek között szerepelnie kell még az igazságosságnak és a nemzetközi szerződések és normák tiszteletben tartásának is. Az irányításnak elő kell mozdítania a társadalmi haladást, a nagyobb szabadságot és a jobb életszínvonalat. A nemzetközi szervezetek új irányítási struktúrájának ösztönöznie kell a fenntartható fejlődést és a társadalmi befogadást, és hatékonyan foglalkoznia kell a főbb világszintű problémákkal.

3.2

Az ENSZ Alapokmányában és az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt értékek az Európai Unió értékei is. Az EU a szabadság és a méltóság elvén, párbeszéden és stabilitáson, valamint a nemzetközi megállapodások tiszteletben tartásán alapul. Az EU határozottan kiáll a multilateralizmus, az Egyesült Nemzetek Szervezete és annak szerződései mellett. Az EGSZB ezt támogatja. Megjegyzi azonban, hogy megváltozott a multilaterális értékek ösztönzésének környezete, és ezért úgy véli, hogy felül kellene vizsgálni az Európai Bizottságnak a többoldalúság felé vezető uniós politikákról kiadott közleményeit. (Ezek: COM(2001) 231: Hatékony partnerség építése az ENSZ-szel a fejlesztés és a humanitárius ügyek terén, illetve COM(2003) 526: Az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek: A multilateralizmus választása.)

3.3

A világgazdaság új irányítási struktúrájának a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányán kell alapulnia, és a sürgős társadalmi problémák – például a munkanélküliség, a szegénység, az élelmezésbiztonság és az egyenlőtlenségek növekedése – megoldását kell a középpontba helyeznie. Hozzá kell járulnia a társadalmi igazságossághoz és egy méltányosabb világhoz. Jelentősebb szerepet kell betöltenie a „zöld” gazdaság előmozdításában, a közjavak – például a tiszta levegő és víz, a biológiai sokféleség – védelmében és a CO2 -kibocsátás csökkentésében.

4.1

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot és más európai intézményeket, hogy aktívan mozdítsák elő a nemzetközi szervezetek újfajta irányítását, amelynek célja a közöttük meglevő összhang növelése, a hatékonyság fokozása a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásban, illetve a tisztességes munkahelyek és a fenntartható vállalkozások létrehozása.

4.2

A nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ és ügynökségei világos célkitűzésekkel rendelkeznek ugyan, de gyakran nem hatékonyak. Még ha a célkitűzéseket nemzetközi szerződésekben és normákban hivatalos formába öntötték is, a végrehajtás gyakran nem megfelelő, és eredményes hatásértékelési rendszer sincs. A nemzetközi intézmények új irányításának nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a határozatok végrehajtására és nyomon követésére.

4.3

A nyomon követésnek egyre nagyobb szerepe van a politikák koherens végrehajtásának biztosításában, valamint abban, hogy a vezetőknek és a politikaalkotóknak iránymutatást adjon ahhoz, hogy hogyan tudnak a számukra legfontosabb területekre összpontosítani. Ezenkívül „korai előrejelzésként” is szolgál, ami segíti a jól időzített és megfelelő fellépést. Az EGSZB ilyen megközelítés alkalmazását és továbbfejlesztését javasolja szélesebb nemzetközi kontextusban és jobb koordináció mellett, a nemzetközi szervezetek szükségleteihez igazítva, tekintettel arra, hogy az összetett többszintű fellépések nyomon követése terén elért európai sikerek hozzájárultak a hatóságok, a szakemberek és a magánszektor közös irányítási kapacitásának fejlődéséhez.

4.4

A nemzetközi szervezetek eredményesebbek lehetnek, ha megerősítik egymás célkitűzéseit. Egyes nemzetközi szervezetek panaszkezelő és kötelező vitarendezési/választottbírósági mechanizmusokkal (WTO), mások pedig fejlett felügyeleti mechanizmusokkal rendelkeznek, bár végrehajtási hatáskörük nincs (ILO). A nemzetközi szervezetek politikái nem mondhatnak ellent egymásnak, és az ENSZ szervezetei, a nemzetközi pénzügyi intézmények és az EU céljai csak akkor érhetők el, ha összefognak egymás értékeinek– pl. a nemek közti egyenlőség, a fenntarthatóság, a tisztességes munka és a kereskedelem liberalizációja – előmozdítása érdekében.

4.5

A pénzügyi intézmények – az IMF, a Világbank és a Pénzügyi Stabilitási Tanács – irányítása a globális gazdaság nemzetközi irányításáról szóló vita egyik központi kérdése. A pénzügyi piacok szabályozása és átláthatóbbá tétele még soha nem volt ennyire sürgős feladat, mivel pusztán nemzeti szinten már nem hozhatók meg a megfelelő intézkedések. Annak érdekében, hogy a jövőben a nemzetközi szervezetek eredményesebben tudják megelőzni a válságokat, az EGSZB megítélése szerint egyenlő mértékben kell növelni a pénzügyi piacok nemzetközi szintű szabályozására vonatkozó hatáskörüket, kerülve ugyanakkor a túlzott korlátozásokat, a fojtogató bürokráciát. Az EGSZB támogatja többek között a következő területek fokozottabb szabályozását európai és nemzetközi szinten: tartalékok emelése, a fedezeti alapok szabályozása, az adóparadicsomok megszüntetése, a túlzott és abnormális juttatások megakadályozása, a tőkeáttételi kockázat csökkentése, valamint a felügyeleti hatóságok megszilárdítása nemzetek feletti szinten.

4.6

Fokozott nemzetközi együttműködésre van szükség a pénzügyi válság reálgazdaságra gyakorolt hatásának enyhítéséhez. A világgazdaság biztonságossá tételéhez erőteljesebb, határozottabban értékalapú szabályozásra van szükség. Angela Merkel német kancellár jelentős kezdeményezést tett ebben az irányban: a WTO, a Világbank, az IMF, az ILO és az OECD részvételével 2009 elején tartott találkozón javaslatot tett a fenntartható gazdasági irányítás chartájára, (3) amely lefektetné a közös célkitűzések elérését célzó koherens politikák alapjait, és amelyben az egyes szervezetek a saját hatáskörükön belül maradva vennének részt. Ez alapján a charta alapján a G-20-ak vezetői pittsburghi ülésükön megfogalmazták „A fenntartható gazdasági tevékenység alapértékei” c. dokumentumot, amelyben lefektették a különféle érdekeltekkel – fogyasztókkal, munkavállalókkal, befektetőkkel és vállalkozókkal – szembeni felelősségüket a tekintetben, hogy koherens gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi stratégiák révén fokozzák az emberek jólétét. Az OECD a vállalatirányításra, a multinacionális vállalkozásokra, a korrupció elleni küzdelemre és az adóügyi együttműködésre vonatkozó meglévő normáira alapozva kidolgozta „A XXI. század átfogó normáját”. (4) A Stiglitz-bizottság határozott intézkedéseket javasol a csökkenő kereslet ellensúlyozására, a munkahelyteremtésre és a millenniumi fejlesztési célok elérésére. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az EU és a tagállamok támogassák ezeket a kezdeményezéseket.

4.7

Az ILO-nak különleges szerepet kell játszania az új irányítási struktúrában. Alapvető munkaügyi normái, valamint a tisztességes munka és a fenntartható vállalkozások koncepciója utat mutatnak a foglalkoztatási válság kezeléséhez. 2009 júniusában tartott, 98. konferenciáján az ILO-ban részt vevő három fél elfogadta a Globális Foglalkoztatási Paktumot, amely a negatív foglalkoztatási és növekedési tendenciák visszafordítását célzó intézkedéscsomagot takar. Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendje alapján szorgalmazza formális párbeszéd elindítását a nemzetközi szervezetek között a foglalkoztatásról, a vállalkozásfejlesztésről, a szociális védelemről, az emberséges munkakörülményekről, a szilárd munkaügyi kapcsolatokról és a munkajogokról.

4.8

Az erősebb koherencia érdekében az EGSZB azt tanácsolja, hogy az EU az Unión belül és azon kívül is mozdítsa elő a naprakész ILO-egyezmények ratifikálását és a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtását. Az EGSZB különösen azoknak az egyezményeknek a ratifikálását és végrehajtását sürgeti, amelyek a legszorosabban kapcsolódnak a tisztességes munkára vonatkozó menetrendhez, köztük a munkahelyi egészséggel és biztonsággal, valamint a szociális biztonsággal kapcsolatos egyezményekét, valamint a közbeszerzési szerződések munkaügyi záradékairól szóló 94. sz. egyezményét. Az uniós szabályok nem mentik fel a tagállamokat a ratifikált ILO-egyezmények értelmében vállalt kötelezettségeik teljesítése alól. Az EGSZB támogatja az Európai Parlament 2009. november 26-i állásfoglalásában az Európai Bizottsághoz intézett felhívást, hogy dolgozzon ki a tagállamoknak szóló ajánlást a naprakész ILO-egyezmények ratifikálására vonatkozóan, és aktívan járuljon hozzá végrehajtásukhoz. A globalizáció szociális dimenziója, (5) valamint a Tisztességes munka mindenki számára  (6) tárgyban készült véleményeit követően az EGSZB szeretne tevékenyen részt venni az ajánlás kidolgozásában.

4.9

Emellett az EGSZB minden olyan uniós kezdeményezést támogat, amelynek célja a nemzetközi szervezetek közötti, konkrét témákra irányuló együttműködés ösztönzése. Jó példa erre a WTO és az ILO közti foglalkoztatással kapcsolatos, a Világbank és az ILO közti szociális biztonsági kérdésekre irányuló, valamint a Világbank és az IMF közti, az alapvető munkaügyi normák végrehajtását célzó együttműködés. A legfontosabb kérdések a fiatalok foglalkoztatása, a mikrofinanszírozás és a szociális biztonság.

5.1

A fejlődő és a feltörekvő országoknak határozottabb szerepet kell játszaniuk a nemzetközi szervezetek által elfogadandó új globális irányítási struktúrákban. Integrációjuknak azonban az ENSZ-szabályokon és az emberi jogok tiszteletben tartásán kell alapulnia. A nemzetközi szervezetek politikáinak azt a célt kell szolgálniuk, hogy a fejlődő és feltörekvő országokban megvalósuljon a tisztességes munka, és betartsák az ILO alapvető munkaügyi normáit. A Világbanknak és az IMF-nek további átszervezéseket kell végrehajtania azért, hogy intézményeikben és eljárásaikban javuljon a szegényebb országok képviselete és befolyása.

5.2

Támogatni kell a fejlődő országokat, elősegítendő a WTO döntéshozatali folyamatában való hatékony részvételüket. Rendelkezniük kell azokkal az eszközökkel, amelyek révén felkészültebben vehetnek részt a kereskedelmi tárgyalásokban, és ösztönözni kell őket arra, hogy bővítsék kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos ismereteiket, valamint a piaci integrációhoz szükséges technikai kapacitásukat és kompetenciáikat. A fejlődő országoknak némi legitim szakpolitikai mozgásteret kell biztosítani a kereskedelmi kapcsolatokban.

5.3

2009 márciusában az IMF elemzést készített arról, hogy az alacsony jövedelmű országok mennyire vannak kiszolgáltatva a pénzügyi világválság és az azt követő recesszió kedvezőtlen hatásainak. (7) Az ILO becslései szerint több mint 200 millió embert fenyeget a mélyszegénység veszélye, ezek többsége fejlődő és feltörekvő országokban él. A „dolgozó szegények”, azaz a napi kevesebb mint 2 USD-t keresők száma 1,4 milliárdra emelkedhet, lenullázva ezzel az elmúlt tíz év alatt a globális szegénység csökkentése terén elért eredményeket. A szegénység súlyosbodása leginkább a nőket érinti majd, tekintve, hogy a világban a szegények 60 %-a nő. Ilyen körülmények között még több erőfeszítést kell tenni a millenniumi fejlesztési célok elérésére. Az EGSZB sürgeti, hogy az EU továbbra is határozottan kötelezze el magát a millenniumi fejlesztési célok elérése iránt.

6.1

Az EU-nak e tekintetben különleges szerepe van a nemzetközi porondon. Az Európai Unió a világ legnagyobb exportőre, a fejlődő országok első számú segélyezője, piaca pedig világszerte referenciának számít. Ennek ellenére egyes kutatások szerint az EU ENSZ-beli pozíciója folyamatosan gyengül. (8) Az emberi jogokról szóló állásfoglalásai a Közgyűlésben kevesebb támogatást kapnak, mint tíz éve, mégpedig azért, mert nőtt az olyan országok, pl. Kína és Oroszország befolyása, amelyek nem hagyják, hogy „belügyeikbe” beleavatkozzanak. (9).

6.2

Az EU számára nagy a tét a globális irányítási rendszert illetően. Az Unió szociális piaci modellje egyedülálló, és különösen alkalmasnak bizonyult a jelenlegi gazdasági válság összetett problémáinak kezelésére. Az EU-nak és intézményeinek határozott lépéseket kell tenniük érdekeik védelme és értékeik előmozdítása érdekében.

6.3

Az EU a világgazdaság irányításával foglalkozó összes nemzetközi szervezetben képviselteti magát, akár tagállamainak igazgatótanácsi tagsága révén, akár az egyes szervezeti tagok politikáinak összehangolása révén, akár közvetve az elnökséget ellátó tag által képviselve, akár közvetlenül, úgy, hogy az Európai Bizottság képviseleti státusszal rendelkezik. A nemzetközi szervezetek többségében az EU csak megfigyelői státusszal rendelkezik (kivétel ez alól a WTO és a FAO), és a befolyásgyakorláshoz „puha eszközöket” alkalmaz. Ez a „gyenge nyomásgyakorlás” és az EU jó szándékon alapuló hálózata eredményes lehet ugyan, az Uniónak azonban határozottan törekednie kellene arra, hogy ahol lehetséges, formális pozíciókat szerezzen. Az EU-nak minden egyes nemzetközi szervezet tekintetében stratégiát kellene kidolgoznia befolyásának növelésére és pozíciójának megerősítésére annak érdekében, hogy előmozdítsa e szervezetek eredményesebb és igazságosabb irányítását.

6.4

Az IMF-ben az EU-t különféle szóvivők képviselik (az EURIMF elnöke, az EKB, az Eurogroup elnöke, az Unió elnökségének pénzügyminisztere), és a pénzügyi és fejlesztési kérdésekben a tagállamok között fennálló ellentétek miatt az Unió nem tud egységesen fellépni. Miközben kereskedelmi kérdésekben az Európai Bizottság fel van hatalmazva az EU képviseletére, más pénzügyi vagy gazdasági kérdésekben még a közös valutával rendelkező és bizonyos jogköreiket az EKB-ra átruházó 16 tagállam sincs feltétlenül közös állásponton. Tekintettel arra, hogy a Bretton Woods-i intézmények, különösen az IMF jelentősége megnőtt, az EGSZB sürgeti az EU-t és intézményeit, hogy javítsák koordinációjukat ezen intézmények irányításán belül. Az EU-tagállamok együttesen az IMF-szavazati jogok 32 %-át birtokolják, szemben az USA 17 %-ával. Az, hogy a kisebb uniós tagállamok befolyása csökken, mivel teret kell engedni a feltörekvő gazdaságoknak, jobban összehangolt uniós politikával ellensúlyozható.

6.5

Az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy ösztönözze az IMF-et a – különösen a kkv-k és a gazdák számára – a hitelhez és a finanszírozáshoz való hozzáférést biztosító politikák előmozdítására, mivel ezek a szereplők képezik minden nemzetgazdaság gerincét, és ők biztosítják a legtöbb munkahelyet. Az EGSZB azt is kéri, hogy az EU sürgesse a nemzetközi pénzügyi intézményeket, hogy bocsássanak forrásokat a fejlődő országok rendelkezésére anticiklikus intézkedések végrehajtásához, és eközben tartózkodjanak a prociklikus jellegű intézkedésektől.

6.6

2000 óta az Unió jelentősen növelte a Világbanknak adott pénzügyi hozzájárulását (2008-ban 241 millió euró). Az EGSZB elismeri a Világbanknak a szegénység felszámolásában játszott szerepét, és azt ajánlja, hogy az EU ösztönözze a Világbankot olyan gazdaságfejlesztési politikák elfogadására, amelyek magukban foglalják a tisztességes munkát, valamint az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és más közjavakhoz való hozzáférést. Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy támogassa a Világbankot a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság által sújtott országok olyan gazdaságélénkítési terveinek finanszírozásában, amelyek középpontjában a fenntartható vállalkozásfejlesztés, a munkahelyteremtés, állami beruházások, aktív munkaerő-piaci politikák, az alapvető szociális biztonság általános kiterjesztése, a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők számára kiegészítő szociális hálók és a környezetbarát gazdaságba való befektetés állnak.

6.7

Az új Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Parlamentnek együttdöntési hatásköre van a kereskedelmi politikák terén. Az EGSZB számára ez új lehetőségeket teremt arra, hogy megerősítse a Parlamenttel és az Európai Bizottsággal kereskedelmi kérdésekben folytatott együttműködését. Az EGSZB számos idevonatkozó véleményt dolgozott ki kereskedelmi kérdésekről és arról, hogy a kereskedelmi politikákat össze kell hangolni az EU környezetvédelmi és szociálpolitikáival. (10)

6.8

Az Unió sok időt tölt a nemzetközi szervezetekben képviselt nézeteinek és álláspontjainak összehangolására, ezért kevesebb ideje és energiája marad arra, hogy ezekhez támogatókat szerezzen a nemzetközi szervezetek többi tagjától. A fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény a közelmúltból felhozható pozitív kivételek egyike. A civil szervezetek egy közös álláspont mögé tudnak állni. Az EGSZB megjegyzi, hogy az EU-tagállamok szavazatai konvergenciáról árulkodnak, és arra biztatja az EU-t, hogy készüljön fel az egységes fellépésre annak elkerülése érdekében, hogy tagjainak egyet nem értése miatt veszítsen befolyásából. A Lisszaboni Szerződés remélhetőleg hozzájárul a helyzet javulásához. Az új Szerződés elfogadása, az újonnan létrehozott főképviselői poszt és a megerősített diplomáciai együttműködés lehetőséget kínál az EU nemzetközi pozíciójának erősítésére.

6.9

A nemzetközi szervezetek jobb – koherensebb és ezért hatékonyabb – irányítása felé az első lépést itthon kell megtenni. Az EU által az ENSZ-ben és ügynökségeiben, a G-20-ban és a Bretton Woods-i intézményekben képviselt politikáknak egyazon elveken kell alapulniuk és egyazon célokat kell szolgálniuk, természetesen az adott szervezet mandátumán és struktúráján belül maradva. Sokkal több erőfeszítést kellene tenni a nemzetközi szervezetekben képviselendő koherens politikák kidolgozására. Az uniós politikák fejlesztési célú koherenciája pozitív példa erre. Az EGSZB itt a lisszaboni stratégiában foglalt bel- és külpolitikák közti koherenciára is utal. (11)

7.1

A szociális partnerek és a civil szervezetek részvétele a nemzetközi szervezetek szempontjából alapvető értékek védelmének és előmozdításának előfeltétele. A civil társadalom számára nagy a tét a nemzetközi szervezetek irányítási rendszerét illetően. A közelmúltbeli válság bebizonyította, hogy a civil társadalom, azaz az adófizetők, munkavállalók, fogyasztók, megtakarítók, háztulajdonosok és vállalkozók nagy árat fizetnek azért, mert a globális irányítás erőtlen és eredménytelen.

7.2

Az új irányítási struktúra a magas szintű diplomáciai csúcstalálkozókon formálódik. Ez a folyamat nem igazán átlátható. A civil szervezeteknek és a szociális partnereknek csekély hozzáférésük van a folyamattal kapcsolatos információkhoz, a döntéshozatalról nem is beszélve. A civil szervezetek és a szakszervezetek megpróbálják mozgósítani a közvéleményt, és igyekeznek elérni, hogy kormányaik tegyék közzé a világgazdaság jövőbeli irányítási struktúrájával kapcsolatos elképzeléseiket. Az üzleti világ bizonyos szereplőinek kikérik a véleményét, másokat kirekesztenek. A civil szervezetek és a szociális partnerek nézeteit jobban figyelembe kellene venni a nemzetközi szervezetekre irányuló uniós politikaalkotási folyamatban.

7.3

Nemzeti, regionális és nemzetközi szinten is számos helyes gyakorlatot találunk arra, hogy miként vonható be a civil társadalom a nemzetközi szervezetek irányításába. Nemzetközi szinten az ILO nyújt kiváló példát. A munkaadók és a munkavállalók képviselői az ILO összes intézményében a kormányokkal egyenrangú félként vesznek részt, legyen szó irányításról, döntéshozatalról, szabványosításról vagy nyomon követésről. Az OECD Üzleti és Ipari Tanácsadó Bizottsága (BIAC), valamint Szakszervezeti Tanácsadó Bizottsága (TUAC) szintén jó példa a szociális partnerekkel folytatott intézményes konzultációra. A többi nemzetközi szervezet vagy közvetettebben kéri ki a szociális partnerek és más civil szervezetek véleményét – az ENSZ-ben például konzultatív státusza van nem kormányzati szervezeteknek –, vagy egyáltalán nem foglalkozik ezzel, ilyen például a G-20. A civil társadalom és a szociális partnerek képviseleti szervezetei bevonásának átlátható módon történő intézményesítése megerősíti a nemzetközi szervezetek eredményes irányítását. A nemzetközi szervezeteket is eredményesebbé teheti az, ha a civil szervezetek és a szociális partnerek részt vesznek nyomonkövetési mechanizmusaikban és korai előrejelző rendszereikben.

7.4

Az EGSZB elvárja, hogy az EU bevonja a civil szervezeteket és a szociális partnereket a nemzetközi szervezetek új irányításával kapcsolatos szakpolitikáinak és álláspontjainak kialakításába. Elvárja továbbá, hogy az EU szorgalmazza, hogy a nemzetközi szervezetek nyitottak legyenek arra, hogy irányítási struktúráik megvitatásakor konzultáljanak a civil társadalommal és a szociális partnerekkel. Az érdemi konzultáció átláthatóságot és a dokumentumokhoz való könnyű hozzáférést feltételez, és úgy kell megszervezni, hogy elég idő álljon rendelkezésre az érdekeltek nézeteinek figyelembevételéhez.

7.5