[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.12.8.

COM(2010) 722 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus félidős értékelése – Az EU eredményes, elvi alapokon nyugvó humanitárius tevékenységeinek végrehajtása

SEC(2010) 1505 végleges

BEVEZETÉS

A Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által 2007-ben aláírt, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus[1] az Európai Unió humanitárius segítségnyújtását szabályozó átfogó szakpolitikai keret. A konszenzus ismerteti a közös célkitűzéseket, az alapvető humanitárius elveket (emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség), valamint az Európai Unió által az ezen a területen követett bevált gyakorlatokat. A cél a humanitárius válságokra adandó, hatékony, minőségi, szükségletekre épülő és elvi alapokon nyugvó uniós reagálás biztosítása. A konszenzus lefedi a humanitárius tevékenységek teljes spektrumát: a felkészültséget és a katasztrófakockázatok csökkentését, az azonnali veszélyhelyzet-reagálást és a hosszúra nyúló válsághelyzetekben a kiszolgáltatott embereknek nyújtott életmentő segélyt, valamint az átmeneti helyzeteket, a helyreállítást és a hosszabb távú fejlesztést. A konszenzus meghatározza a humanitárius tevékenységekre vonatkozó normákat, ideértve a helyes segélyezést, a partnerséget, a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás uniós támogatását, valamint a kapcsolatokat a válsághelyzetekben érintett más szereplőkkel. Az európai konszenzus továbbra is referencia az EU humanitárius segítségnyújtásához, melyet az EU-n belüli és kívüli humanitárius közösség elismer és nagyra becsül. E konszenzus politikai lendületet teremtett az EU erre a területre irányuló közös erőfeszítéseinek fokozásához az utóbbi három évben.

2007 óta az EU humanitárius segítségnyújtása elsősorban a humanitárius partnerszervezetek finanszírozásán keresztül történt, és így az életmentő beavatkozásokat, a védelmet és a felkészültséget biztosító segítség közvetlenül jutott el a szükséget szenvedő emberekhez a világ minden táján. Az uniós tagállamok és az Európai Bizottság együttesen jelentős részét adják az összes humanitárius segítségnyújtásnak, ez az utóbbi három évben az összes segítségnyújtás kb. 45-50 %-át tette ki. 2009-ben az EU az összesen 9,45 milliárd dollárt (6,93 milliárd EUR) kitevő hivatalos humanitárius segítségnyújtáshoz 4,25 milliárd dollárral (3,12 milliárd EUR) járult hozzá[2]. Az utóbbi három évben néhány hosszúra nyúló válsághelyzetben (mint pl. Szudánban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Szomáliában) jelentős beavatkozásokra volt szükség; azonnal kellett reagálni konfliktusokkal kapcsolatos, gyorsan súlyosbodó humanitárius válságokra (pl. Grúziában, Gázában, Kirgizisztánban és Srí Lankán); segítséget kellett nyújtani az egyre gyakoribb természeti katasztrófákra való felkészüléshez és az azokra való reagáláshoz. Ugyanakkor a humanitárius segítségnyújtás környezete – különösen a konfliktusövezetek egy szűk körében –, minden eddiginél nagyobb kihívást jelent, és a humanitárius szakemberek védelme és biztonsága is egyre nagyobb gondot okoz. A nagy természeti katasztrófák (pl. 2010-ben a haiti földrengés és a pakisztáni áradások) komoly nemzetközi reagálást tettek szükségessé az alapvető humanitárius szükségletek kielégítése és a helyreállítás előmozdítása érdekében. Az EU az említett veszélyhelyzetekben gyorsan reagált, felhasználva a humanitárius és polgári védelmi eszközeit. Az eszközök a természeti katasztrófákra való reagálás első szakaszában történő, egymást kiegészítő alkalmazása megfelel a konszenzus keretében tett vállalásoknak és a nemzetközi iránymutatásoknak[3] és fontos eleme a megerősített uniós katasztrófa-reagálásnak. A Bizottság nemrég specifikus ajánlásokat fogalmazott meg az uniós katasztrófa-reagálás megerősítésére[4].

Ugyanakkor az EU humanitárius segítségnyújtásának zöme továbbra is a konfliktusokkal kapcsolatos válságok (összetett veszélyhelyzetek) áldozatainak megsegítésére irányul, valamint az „elfelejtett” humanitárius válsághelyzetekben szükséget szenvedőkre. A humanitárius szükségletek kielégítése tekintetében döntő fontosságú, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus rendelkezései egyaránt kiterjedjenek az összetett veszélyhelyzetekre és a természeti katasztrófákra, azok kiterjedtségétől függetlenül.

E közlemény célja, hogy megerősítse az EU kollektív elkötelezettségét a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus, különösen pedig az azt kísérő cselekvési terv gyakorlati intézkedéseinek végrehajtásában történő együttműködés mellett[5]. A konszenzus mindenekelőtt a következetes, összehangolt és hatékony uniós humanitárius segítségnyújtást kívánja előmozdítani, mely a 27 uniós tagállam és az Európai Bizottság egymást kiegészítő hozzájárulásaira épül. A világ legszegényebb részeinek egyre fokozódó kiszolgáltatottsága, a humanitárius szükségletek folyamatos növekedése, valamint a gazdasági recesszió idején egyre visszafogottabb közkiadások minden eddiginél is jobban ösztönzik az EU-t arra, hogy kollektív kapacitásait és erőforrásait a lehető legjobb eredményeket elérve használja fel a humanitárius válsághelyzeteknek kitett emberek megsegítésére. Ez képezi a konszenzus cselekvési terve szerint elért haladás félidős értékelésének keretét.

A félidős értékelést az Európai Bizottság az uniós tagállamokkal közösen, az Európai Parlamenttel és a legfontosabb humanitárius partnerszervezetekkel konzultálva végezte. A cselekvési terv hat tevékenységi területet fog át, 49 egyedi tevékenységgel, melyekből néhány „egyszeri” intézkedés, miközben a többi intézkedés az EU humanitárius gyakorlatának fokozatos és folyamatos átalakítását célozza. A közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza a cselekvési terv keretében eddig elért haladás részletes ismertetését, valamint a meglévő tevékenységi területeken történő végrehajtásra vonatkozó prioritások meghatározását. E közlemény nem javasolja a meglévő cselekvési terv felülvizsgálatát, ehelyett az uniós szintű végrehajtásra irányuló erőfeszítések megerősítését célzó több ajánlást tesz.

Ahhoz, hogy biztosítható legyen az EU humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzájárulásának hatékonysága, koherenciája és szélesebb körben való elismertsége, az EU részéről szilárd elkötelezettségre, valamint az európai konszenzus végrehajtását javító számos gyakorlati lépésre van szükség.

ELőRELÉPÉS A HUMANITÁRIUS SEGÍTSÉGNYÚJTÁSSAL KAPCSOLATOS EURÓPAI KONSZENZUS CSELEKVÉSI TERVÉNEK VÉGREHAJTÁSA TERÜLETÉN

Tekintettel arra, hogy az EU nyújtja a nemzetközi humanitárius segélyek nagy részét, az együttesen fellépő EU különösen alkalmas arra, hogy i. biztosítsa a megfelelő, hatékony és a felmért szükségletekre épülő humanitárius segítségnyújtást, figyelembe véve olyan fontos szempontokat, mint pl. a népesség sérülékeny csoportjainak különleges szükségletei; valamint arra, hogy ii. kollektív befolyása gyakorolásával összességében javítsa a nemzetközi humanitárius rendszer felkészültségét.

A félidős értékelés megerősítette, hogy a konszenzus cselekvési tervének végrehajtása valamennyi területen összességében jól halad . Figyelemre méltó erőfeszítésekre került sor annak érdekében, hogy az Unió szerepe mind a hat cselekvési területen megszilárduljon. A fejlemények fényében csak nagyon kevés olyan intézkedés volt, amelyet újból meg kellett határozni, vagy nem sikerült eddig végrehajtani. Több más intézkedést – például a „humanitárius tér” védelmének képviseletét –, jellegükből adódóan folyamatosan figyelemmel kell kísérni.

A konszenzus és a cselekvési terv elfogadása óta a humanitárius segítségnyújtás intézményileg és jogilag az Európai Unió önálló szakpolitikai területévé vált , mely majdnem két évtizedes operatív tapasztalatra épít. A humanitárius segítségnyújtás most először kapott külön jogalapot a Lisszaboni Szerződésben[6]. A Tanácsban létrehozták az élelmiszer-segélyezési tanácsi munkacsoportot (COHAFA)[7], mely specifikus előkészítő szervként havi rendszerességgel elmélyíti az uniós humanitárius képviselők közötti eszmecserét a humanitárius stratégiai kérdésekben és a válságreagálás területén. Nagy a parlamenti érdeklődés a humanitárius kérdések iránt, az európai humanitárius segítségnyújtás az európai nyilvánosság döntő támogatását élvezi[8]. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus kínálta szakpolitikai keretet különösen néhány új EU-tagállam üdvözölte, melyek segítségnyújtási tevékenysége az utóbbi években gyors fejlődésnek indult. A konszenzus elfogadása óta az Európai Bizottság humanitárius segítségnyújtással foglalkozó hivatalát – az ECHO-t – 2010-ben a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságává alakították át. A főigazgatóság a nemzetközi együttműködésért, a humanitárius segélyekért és a válság-reagálásáért felelős biztos irányítása alatt áll, mely posztot újonnan hozták létre.

E legutóbbi szervezeti átalakításokkal az Európai Bizottság vezető szerepet tölt be abban, hogy a központi szolgálatokban és a helyszínen egyaránt biztosítsa a hagyományos humanitárius segítségnyújtás, valamint a polgári védelmi szakértelem és eszközök teljes kiegészíthetőségét és az azok közötti maximális szinergiát .

Az európai konszenzus végrehajtásának három éve alatt az EU jelentős mértékben és gyorsan, finanszírozással és képviselettel reagált a gyorsan súlyosbodó humanitárius helyzetekre, nagy és hirtelen bekövetkező katasztrófákra, illetve járult hozzá a hosszúra nyúló, nagy kiterjedésű humanitárius válságok kihívást jelentő és változó körülményeinek kezeléséhez. Az EU humanitárius segítségnyújtással foglalkozó osztályai és az EU kirendelt szakértői és képviselői közötti szorosabban összehangolt együttműködés , mely előmozdítja a nemzetközi humanitárius rendszeren belüli koordináció javítását, elősegíti a kritikus hiányosságok azonosítását és felszámolását. A konszenzusból eredő számos változás, valamint az EU-nak az említett nehéz helyzetekre történő közös, célirányosabb reagálás melletti elkötelezettsége összességében pozitívan járult hozzá a humanitárius reagálás eredményességéhez. 2010-ben az EU jóváhagyta az EU humanitárius élelmezési segélyére vonatkozó szakpolitikai keretet[9], melynek célja a humanitárius élelmezési segély hatékonyságának és eredményességének maximalizálása a legjobb gyakorlatok alapján. E keret végrehajtása most kiemelt fontosságot élvez.

A konszenzus cselekvési terve keretében az EU az egyértelműen meghatározott operatív szakpolitikai iránymutatások létrehozása terén előrelépést tett az olyan kulcsfontosságú kérdések egész sorában, mint a készpénz és utalványok használata; az élelmiszerekkel való ellátás vészhelyzetekben ; valamint a védelem és a katasztrófakockázatok csökkentésének integrálása a humanitárius tevékenységekbe.

Az EU folytatta továbbá az általa alkalmazott finanszírozási koncepciók felülvizsgálatát, és azok hozzáigazítását az egyre növekvő humanitárius szükségletekhez , ideértve a reagálást az éghajlatváltozásokhoz kapcsolódó, egyre gyakoribb kisebb kiterjedésű katasztrófákra. Az Európai Bizottság innovatív megoldások egész sorát alkalmazza a finanszírozási és igazgatási eljárásaiban, melyekkel lehetővé teszi bizonyos határokon belül a vészhelyzetekben történő egyszerűsített finanszírozást, a Nemzeti Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége katasztrófa-reagálási alapjának feltöltését a járványokra történő gyors reagálás fedezésére, valamint a tagállamok specializált ügynökségeit nagyobb számban mozgósító humanitárius tevékenységek végrehajtására. Az EU tagállamai nyújtják a legnagyobb hozzájárulást a Közös Humanitárius Alapba (Common Humanitarian Fund) és a Központi Szükséghelyzeti Válaszalapba (Central Emergency Response Fund), melyek kellő rugalmasságot nyújtanak az ENSZ és a humanitárius szereplők számára a forrásallokációhoz. Emellett az EU továbbra is megkülönböztetett figyelemmel kíséri a média vagy a nemzetközi donorok által elhanyagolt ún. „elfelejtett válságokat” .

Az EU hozzájárult a nemzetközi humanitárius rendszer folyamatos javításához azáltal, hogy előmozdította a helyszínen történő humanitárius koordinációt szolgáló klasztereket alkalmazó inkluzív és gyakorlati megközelítést, és azáltal is, hogy határozottan képviselte és pénzügyileg támogatta a szükségletértékelési kapacitások javítását és az összehasonlíthatóságot. Az EU a humanitárius partnerekkel közösen folyamatos erőfeszítéseket tett a humanitárius felhívásokat illetően a minőségbiztosítás és a prioritások meghatározása, valamint a válságok és az ágazatok finanszírozása közötti ésszerű egyensúly megteremtése terén. Az EU jelentős mértékben és folyamatosan hozzájárult a globális szintű reagáláshoz szükséges kapacitások megerősítéséhez , ideértve a koordinációt, az előzetes telepítést, a humanitárius logisztikát, valamint a munkatársak védelmét és biztonságát. A humanitárius közösség kapacitásépítésre irányuló erőfeszítéseinek támogatásával az EU elősegíti a humanitárius segítségnyújtás eredményességének és minőségének javítását. Alapvetően fontos, hogy javítsuk a felkészültségi és reagálási kapacitásokat helyi szinten (amely vészhelyzet esetében közvetlenül elsőként reagál), mind pedig a regionális és globális szinten.

Az utóbbi három évben uniós szinten folytatott szorosabb együttműködés már jelentősen megerősítette az EU szerepét és kollektív befolyását a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás rendszerszintű kérdéseire . Az európai konszenzus és annak cselekvési terve szerinti szigorú vállalások elismertek a humanitárius szereplők szélesebb körében (Egyesült Nemzetek, Vöröskereszt/Vörös Félhold és nem-kormányzati szervezetek) és az érintett nemzetközi fórumokon. E vállalásokhoz az a magas szintű elvárás társul, hogy az EU egésze és az egyéni uniós donorok a helyszíni humanitárius segítségnyújtást támogató vállalásokat teljes elkötelezettséggel és következetesen ültessék át a gyakorlatba – ideértve a humanitárius elvekkel való koherencia előmozdítását az EU külső fellépésének valamennyi területén.

Az erős és koordinált partnerségek az EU humanitárius segítségnyújtásának fontos aspektusát jelentik. Az EU határozottan támogatja, hogy a végrehajtásban sokféle partner vegyen részt, és hangsúlyozza, hogy szükség van a helyszínen a partnerek közötti szorosabb koordinációra az átfedések elkerülése, valamint a humanitárius szükségleteket megfelelő kezelésének biztosítása érdekében. Végezetül, a katasztrófákra való felkészültségre és a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó részvételi megközelítések előmozdítása is fontos, ami hozzájárulhat a helyi szintű felelősség fokozásához, a helyi képességek megerősítéséhez, és a humanitárius segítségnyújtás eredményesebbé és megfelelőbbé tételéhez.

LEHETSÉGES TOVÁBBI TEVÉKENYSÉGEK

A félidős értékelés szerint figyelemreméltó erőfeszítéseket tettek a konszenzus és annak cselekvési terve végrehajtásában. Ugyanakkor további intézkedésekre van szükség néhány kulcsfontosságú kihívás tekintetében a közös uniós erőfeszítések megszilárdítása és az egyes donorok kötelezettségvállalásainak megerősítése terén annak érdekében, hogy biztosítható legyen a lehető legmegfelelőbb nemzetközi humanitárius segítségnyújtás. Ez a következőkre terjed ki:

- a humanitárius ügyek képviseletére és a tájékoztatásra vonatkozó stratégiák; további erőfeszítések a nemzetközi humanitárius jognak való megfelelés előmozdításával foglalkozó megbízott szervezetek munkájának támogatására, ideértve a fegyveres nem kormányzati szervezetekkel folytatott együttműködést is[10];

- elégségesebb és hatékonyabb programozás a megfelelő finanszírozás biztosítására, különösen a hosszúra nyúló válsághelyzetekben, és az „elfelejtett válságokra” irányuló figyelem fenntartására;

- a globális szükségletek és intézkedések világos meghatározása az erőforrások leghatékonyabb felhasználása érdekében;

- a kapacitások megerősítése globális szinten a kritikus hiányosságokat felmutató területeken – az olyan közös humanitárius szolgáltatások esetében is, mint az erőforrások koordinációja, a logisztika és a humanitárius segélyprogramok munkatársainak biztonsága; és

- a helyi szereplők fokozottabb támogatása.

Döntő fontosságú a további előrelépés a katasztrófakockázatok csökkentése és a környezetvédelem érvényesítése területén, valamint a fejlesztési szereplőkkel folytatott együttműködés az átmeneti helyzetekben, illetve a súlyos és tartós kiszolgáltatottság ciklusaiban. Különösen a törékeny helyzetekben, amikor a humanitárius műveletekre és a fejlesztési beavatkozásokra egymással párhuzamosan kerül sor, vagy azok egymásból következhetnek, döntő fontosságú a különböző (ágazati, helyi, regionális és nemzeti) beavatkozások egymást kiegészítő jellege, az azok közötti szinergia és a megfelelő időzítés, hogy az alapvető cél, azaz a válság által sújtott emberek önállóságának biztosítása, tartósan megvalósítható legyen.

Az egész EU felismerte annak jelentőségét, hogy a szerteágazó jellegű válsághelyzetekre rugalmasan, a különböző partnerek és finanszírozási csatornák bevonásával kell reagálni, továbbá biztosítani kell az elszámoltathatóságot és az eredményközpontúságot, nevezetesen a hatékony és az eredményes pénzgazdálkodás és a tájékoztatás révén. Az EU egészében jelentősen hozzájárul az ENSZ által kezelt összevont finanszírozáshoz és a nemzetközi szervezetek alapfinanszírozásához, és ezért annak biztosításáért is felelős, hogy ezeket a forrásokat átlátható feltételek szerint allokálják és a végrehajtásuk a „Partnerség elveivel[11]” összhangban történjen. Néhány tagállam és humanitárius partner rámutatott az uniós szinten történő, a partnerekre és az elszámoltathatóságra vonatkozó követelmények lehetséges harmonizálására irányuló együttműködésben rejlő potenciálra is.

A VÉGREHAJTÁSSAL JÁRÓ KIHÍVÁSOK

2008-ban az Európai Bizottság számos érintettel, különösen az uniós tagállamokkal folytatott szoros együttműködésben kidolgozta a cselekvési tervet, melynek végrehajtására az érintettek vállalást tettek. A terv hat tevékenyégi terület köré épül, hogy egyértelműen meghatározható legyen az egyes tevékenységek eredménye.

A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus következetes végrehajtásának és a cselekvési terv proaktív teljesítésének biztosítását illetően az első három év alatt számos olyan, a rendszerrel és a tervezéssel kapcsolatos kihívás jelentkezett, melyeket a további végrehajtás során figyelembe kellene venni.

A tevékenységek céljai és köre: A segítségnyújtási tevékenységek széles körűek, ezek jellegükből adódóan rugalmasan változtathatók és „egyszeri” intézkedéseket, illetve folyamatos intézkedéseket egyaránt tartalmaznak, mely utóbbiak célja az EU humanitárius reagálásának fokozatos megerősítése. A tevékenységek e széles köre és variálhatósága lehetővé tette, hogy számos prioritás esetében rövid időn belül egymással párhuzamosan történhetett előrelépés. A felülvizsgálat során megállapítást nyert, hogy előnyös volna a prioritások egyértelműbb meghatározása, néhány stratégiai kihívást helyezve az előtérbe. Ugyanakkor azonban az egyes érintettek határozottan kiállnak saját prioritásaik mellett. Egyensúlyt kell teremteni a segítségnyújtás hatékonyságát növelő stratégiai célok, és a segítségnyújtás egyes területeire irányuló közös erőfeszítéseket elősegítő gyakorlati intézkedések előmozdítása között.

Donorkapacitás és vezető szerep: Az EU-ban továbbra is korlátozottak a donorok kapacitásai és erőforrásai (ideértve a személyzetet és a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos szakértelmet)[12], és a segítségnyújtási költségvetéssel együtt egyre fokozódó nyomásnak vannak kitéve. Ezzel párhuzamosan a humanitárius szükségletek egyre nőnek. Ezért egyre meghatározóbb jelentőségű az uniós donorokkal való szoros együttműködés és az erőfeszítések szorosabb összehangolásának biztosítása. Az uniós donorok között jelentős különbségek vannak a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzájárulás mértéke és a gyakorlati szakértelem tekintetében. Azok az uniós donorok, amelyek a kétoldalú segítségnyújtás terén nagy hagyományokkal rendelkező tagállamok közé sorolhatók, fokozottan érdekeltek abban, hogy megőrizzék az erős kétoldalú képviseletet a nemzetközi humanitárius rendszerben, amit az EU egészében határozottan támogat. Ha azonban nem sikerül megvalósítani a nagyobb tehermegosztást, az információ és a szakértelem összefogását, valamint az egyértelműbb munkamegosztást, az EU előbb-utóbb korlátozott mértékben lesz csak képes vezető szerepet vállalni a humanitárius segítségnyújtás általános javítására irányuló összehangolt erőfeszítésekben.

A következetesség biztosítása és szerepvállalás: Miközben a konszenzus egyértelmű keretet nyújt az uniós szintű munkához, jelentős eltérések mutatkoznak a tekintetben, hogy a konszenzust milyen mértékben ismerik el és építik be az EU donorgyakorlatába, valamint tagállami szinten a szakpolitikák kidolgozásába[13]. Az értékelés során a humanitárius partnerszervezetek jelezték, hogy nemzeti szinten nagyobb szerepvállalásra lenne lehetőség az információk terjesztésében és az érintettekkel a konszenzus végrehajtásáról folytatott párbeszédben, emellett más szereplők és szakpolitikai területek (nevezetesen a fejlesztési együttműködés, a külkapcsolatok, védelem és biztonság) bevonásával biztosítható, hogy a kormányok megfelelő jelentőséget tulajdonítsanak a humanitárius politikának, és hogy fenntartsák azt.

Az előrehaladás nyomon követése: Szem előtt tartva a kapacitások kérdését, kezdetben nem létezett a cselekvési terv végrehajtását nyomon követő uniós rendszer, bár a Bizottság minden évben előterjesztette az előrehaladás uniós nyomon követésére épülő intézkedések összefoglalóját, melyet a Tanács megvitatott. Ez a félidős értékelés rámutatott arra, hogy a cselekvési terv egésze végrehajtása terén tett előrehaladás rendszeresebb, uniós szintű nyomon követését elősegítené egy olyan rendszeres eljárás, amely hatékonyabban gyűjtené össze az egyes uniós donorok hozzájárulásaival kapcsolatos információkat. Még mindig kihívást jelent a helyes uniós segélyezés javítását célzó, valamint a tágabb értelemben vett humanitárius rendszert támogató közös intézkedések hatásainak értékelése. Az értékelés jelenleg részben intézkedésekre és intézkedési területekre lebontott hatás- és eredménykimutatások alapján történik. A hatásértékelés egy olyan terület, amelyet a továbbiakban figyelembe kell venni a jelenlegi ötéves cselekvési terv helyébe lépő terv kidolgozásakor.

AZ UNIÓS HUMANITÁRIUS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS EREDMÉNYESSÉGÉNEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSE

A konszenzus átfogó és előremutató, az EU részéről tett komoly vállalások egész sorát tartalmazó szakpolitikai keretet képez, melyek célja megfelelő, elvi alapokon nyugvó és hatékony segítségnyújtás biztosítása.

Ahhoz, hogy biztosítható legyen a humanitárius válsághelyzetekre tett vállalások folyamatos, gyakran a legnehezebb körülmények közötti következetes, operatív alkalmazása, erős politikai akarat, közös felelősségvállalás, valamint kormányszinten a humanitárius elvek és módozatok jobb megértése szükséges.

A konszenzus 27 uniós tagállam és az Európai Bizottság általi eredményes végrehajtása alapvető fontosságú a következők tekintetében: i. a segélyhatékonyság fokozása , ideértve a legjobb gyakorlatok előmozdítását és terjesztését; ii. koherens és következetes humanitárius segítségnyújtás, és annak más szakpolitikákkal való kölcsönhatásának biztosítása; valamint iii. az EU ezen a területen betöltött vezető szerepében rejlő teljes potenciál kihasználása egy erős, nemzetközi humanitárius rendszer előmozdítása érdekében.

Ezek alapján a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus további végrehajtása a következőket teszi szükségessé:

- A siker záloga a közös felelősség: ami azt jelenti, hogy valamennyi uniós tagállamnak meg kell erősítenie a konszenzus keretében történő együttműködés, valamint a konszenzus kormányszinten történő terjesztése melletti elkötelezettségét.

- Munkamegosztás: szem előtt tartva, hogy az uniós tagállamok eltérő kapacitásokkal és hagyományokkal rendelkeznek, és azt, hogy a donor szervezetekben a humanitárius segítségnyújtással foglalkozók száma korlátozott, szükséges egyértelműbben meghatározni a vezető szerepeket és a feladatokat jobban el kell osztani.

- Prioritások meghatározása: ideértve a közös uniós fellépések néhány kulcsterületen történő továbbfejlesztését.

- A konszenzus keretében tett vállalások végrehajtásának rendszeres nyomon követése .

- Az uniós donorok és a partnerek közötti proaktív stratégiai eszmecsere, párbeszéd és tanulságok levonása az operatív gyakorlatokhoz szorosan kapcsolódó helyes segélyezés biztosítása érdekében.

A további közös erőfeszítések tárgyát képező, prioritásként kezelendő területek többek között a következők:

- A humanitárius tér védelmének fokozottabb képviselete , ideértve a nemzetközi humanitárius jog érvényesülésének elősegítését (általános értelemben és adott ügyekre vonatkozóan).

- Az érintettek széles körével (ideértve a hadsereget is), a donorokkal és a válság sújtotta országokkal való együttműködés az alapvető humanitárius elvek és a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus tudatosítása érdekében.

- Többdonoros megközelítések, melyek célja előmozdítani a szükségletek világos, összehasonlítható azonosítását, a nemzetközi humanitárius rendszer kritikus kapacitáshiányainak megoldását, és az EU nemzetközi fórumokon betöltött vezető szerepének erősítését , tükrözve az EU humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzájárulásának teljes súlyát.

- A reagálás tervezése , különösen a hosszúra nyúló válsághelyzetek esetében, ideértve az információcserét a tervezett finanszírozásról és stratégiákról, még több közös missziót, az értékeléseket és a tanulságok levonását, amit a segélyek következetesebb nyilvántartásba vétele kísér.

- Folyamatos munka a helyes segélyezési gyakorlatok megosztása és terjesztése, valamint a „Partnerség elveinek” támogatása terén.

- Az élelmiszer-segélyezési tanácsi munkacsoport (COHAFA) szerepének erősítése a humanitárius segítségnyújtás jellegzetes módszereinek és speciális céljainak teljes mértékű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, a humanitárius segítségnyújtás és más szakpolitikai területek közötti szoros kapcsolatok fenntartása mellett.

- Együttműködés a fejlesztési szereplőkkel a katasztrófakockázatok csökkentése, valamint a veszélyhelyzet-reagálásból a helyreállításba történő átmenet területén, ideértve a válságok utáni szükségletfelmérést.

A konszenzus és annak cselekvési tervének végrehajtására irányuló közös uniós erőfeszítések fokozása még több előnnyel jár majd:

- Az alapvető humanitárius elvek, valamint a humanitárius segítségnyújtás jellegzetességeinek és kihívásainak megértése . Az európai nyilvánosság szereplői szélesebb körének bevonásával javítani lehetne a katonai parancsnoki struktúrákhoz, az új donorokhoz való hozzáférést, valamint azon régiók és országok lefedését, amelyek lakosságát válság sújtja.

- Eredményesség, mely hangsúlyozza a támogatás megfelelőségét, a felkészültséget, az előre nem láthatóságot és a részvételt, teljes mértékben elismerve a helyi szinten történő veszélyhelyzet-reagálás kiemelt szerepét. Az eredményesség szükségessé teszi a katasztrófakockázatok csökkentése, valamint az átmeneti helyzetek kezelése melletti szilárd elkötelezettséget.

- Hatékonyság, mely a donoraink sokféleségére és az adott területekkel kapcsolatos szaktudásra építve biztosítja a lehető legmegfelelőbb segítségnyújtást. Ez kiterjed a szükségletek és a hiányosságok gyakoribb közös tervezéssel történő jobb feltárására. A hatékonyság célja alacsony szinten tartani a tranzakciós költségeket és megerősíteni a közös szolgáltatások támogatását.

- Koherencia , melynek célja biztosítani, hogy az EU egészének külső fellépése szavatolja az elvi alapokon nyugvó humanitárius segítségnyújtást és hogy megőrizze a „humanitárius tér” működőképességét az összetett veszélyhelyzetekben. Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása további lehetőséget nyújt a „humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus” uniós humanitárius vívmányokba történő beillesztéséhez.

JAVASOLT NYOMON KÖVETÉS

A Bizottság a következőket javasolja:

1. Az uniós tagállamokkal közösen önkéntes alapon vezető szerepet felvállaló tagállamok felkutatása, valamint az uniós tagállamok képviselőiből álló csoportok felállítása, melyek vállalják a konszenzus cselekvési tervének keretében közös tevékenységek folytatását, ideértve az ajánlásban és a kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban meghatározott további kiemelt, specifikus kérdések megvitatását.

2. Az uniós tagállamokkal és az Európai Parlamenttel a humanitárius segítségnyújtás európai megközelítésére irányuló specifikus tájékoztatási és terjesztési stratégia meghatározása, ideértve a közös üzeneteket is.

3. A Tanáccsal és az Európai Parlamenttel közösen annak megvitatása, hogy meghatározhatók-e indikatív hosszútávú célkitűzések (az EU humanitárius célkitűzései).

4. Az élelmiszer-segélyezési tanácsi munkacsoport megbízása a konszenzus végrehajtásában tett előrelépés éves, uniós és tagállami szinten történő nyomon követésével.

5. A programozás koordinálására irányuló új uniós erőfeszítések a helyreállításról a hosszútávú fejlesztési segélyre történő zökkenőmentes áttérés biztosítása érdekében.

6. Az európai konszenzus hatásának átfogó értékelése a konszenzus aktuális cselekvési terve ötéves (2013-ig tartó) időszakának végére.

7. Az EU humanitárius segítségnyújtásról szóló rendeletének felülvizsgálata, annak érdekében hogy az a szakpolitikai vállalásokhoz igazodjon, és lehetővé tegye, hogy a lehető leghatékonyabb módon lehessen gyors és megfelelő módon reagálni a humanitárius válságokra az EU vezetésével.

A Bizottság felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy vegye fontolóra az EU cselekvési terve végrehajtásának javítására irányuló ezen ajánlásokat és vegye figyelembe az ajánlást kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban ismertetett előrelépéseket.

***

[1] HL C 25., 2008.1.30., 1. o.

[2] Az ENSZ pénzügyi követő szolgálata. hivatalos = kormánysegély.

[3] Vö: 3.6. szakasz.

[4] COM(2010) 600., 2010.10.26.

[5] SEC(2008) 1991, 2008.5.29.

[6] Az EUMSz. 214. cikke.

[7] Az Európai Unió Tanácsa, 8367/08, 2008. április 28.

[8] E C: Eurobarométer tematikus felmérés 343 „Humanitárius segítségnyújtás”, 2010. július.

[9] A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – „Humanitárius élelmiszer segély” SEC (2010) 374, 2010.3.31., valamint a Tanács következtetései a humanitárius élelmiszersegélyről, 9654/10, 2010.5.10.

[10] Az Egyesült Nemzetek Főtitkárának jelentése a polgári lakosság védelméről, S/2009/277, 2009. május 29.

[11] „A partnerség elvei – kötelezettségvállalási nyilatkozat”, Globális Humanitárius Platform, 2007. július 12. A Globális Humanitárius Platform által összefogott, az ENSZ-hez és az ENSZ-en kívüli humanitárius szervezetek közötti partnerség elvei a következők: egyenlőség, átláthatóság, eredményorientált megközelítés, felelősség és komplementaritás.

[12] M. Spaak, R. Otto: Az adományozók közötti terepszintű koordináció feltérképezéséről [humanitárius segélyek] szóló tanulmány DG ECHO megbízásából a Felelős humanitárius segítségnyújtás kezdeményezés nevében készített felülvizsgált zárójelentése, 2009. július 2.

[13] 2009-től a kölcsönösen felülvizsgált keret alapján az OECD-DAC tagsággal rendelkező 16 EU-donort felkérték annak ismertetésére, hogy a szakpolitikai kereteikben hogyan érvényesülnek a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusban meghatározott stratégiai irányvonalak.