[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.12.8.

COM(2010) 716 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről

{SEC(2010) 1496 végleges}{SEC(2010) 1497 végleges}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről

1. Bevezetés

Az Európai Uniónak a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának megteremtésére irányuló munkája terén jelentős előrelépések történtek a pénzügyi intézményekre vonatkozó prudenciális szabályok és magatartási szabályok harmonizált kerete felé, aminek biztosítania kell a pénzügyi piacok biztonságát, stabilitását és integritását.

A pénzügyi válság nyomán kétségek merültek fel, hogy vajon mindig betartják és megfelelően alkalmazzák-e uniószerte a pénzügyi piaci szabályokat. Ha valamely tagállamban nem hajtják végre az uniós szabályokat, annak jelentős hatása lehet egy másik tagállam pénzügyi rendszerének stabilitására és működésére. Ezért alapvetően fontos biztosítani, hogy az uniós szabályokat minden tagállamban következetesen és eredményesen alkalmazzák.

A Bizottság egy ideje a pénzügyi ágazat átfogó reformján dolgozik, amely a pénzügyi rendszer rendezettségének és stabilitásának biztosítására irányul. Különösen a felügyeleti struktúra új keletű reformja teszi lehetővé a pénzügyi piacok jobb figyelemmel kísérését és a piaci stabilitás, biztonság és integritás jobb megóvását.

A hatékony és kellően összehangolt szankciórendszerek az új felügyeleti rendszer szükségszerű következményei. A de Larosière-jelentés is elismerte: „A felügyelet nem lehet hathatós gyenge, egymástól rendkívül eltérő szankcionálási rendszerekkel. Alapvető, hogy az unión belül és máshol is minden felügyelő olyan szankcionálási rendszereket alkalmazhasson, amelyek kellően konvergensek, szigorúak és visszatartó hatásúak” [1] .

Az uniós szabályok megfelelő alkalmazásának biztosítása mindenekelőtt a nemzeti hatóságok feladata, az ő felelősségük az, hogy a pénzügyi intézményeket megakadályozzák az uniós szabályok megsértésében, és hogy joghatóságukon belül szankcionálják a jogsértéseket. De a nemzeti hatóságoknak koordinált és integrált módon kell fellépniük. Az új európai felügyeleti hatóságok javulást hoznak a nemzeti hatóságok jogérvényesítési tevékenységeinek koordinálásában[2]. Ezen túlmenően az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása megköveteli, hogy minden nemzeti hatóság rendelkezzen megfelelő szankcionálási hatáskörrel.

Ebben az összefüggésben az Ecofin Tanács felkérte a Bizottságot és a három felügyeleti bizottságot (az európai bankfelügyeletek bizottsága – CEBS, az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága – CEIOPS, és az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága – CESR), hogy végezzék el a tagállamokbeli szankcionálási hatáskörök koherenciájának, egyenértékűségének és tényleges használatának több ágazatot átfogó helyzetfelmérését, annak könnyebb meghatározása érdekében, hogy szankcionálási rendszerek kellően egyenértékűek-e[3]. A felügyeleti bizottságok által készített tanulmányok kiterjednek a tagállamok által a banki, biztosítási és értékpapír-ágazatban alkalmazandó legfontosabb uniós irányelvek[4] némelyikét átültető nemzeti szabályok megsértése esetén alkalmazott szankciókra. Ezt a gyakorlatot követően[5] a Bizottság 2009. március 4-i és 2010. június 2-i közleményeiben[6] bejelentett egy, a pénzügyi szolgáltatások ágazatában alkalmazott szankciókról szóló közleményt, a szankcióknak a felügyeleti tevékenységek skáláját átfogó konvergenciájának előmozdítása érdekében.

Nemzetközi szinten a pénzügyi ágazatbeli reform egyik eleme a szankciórendszerek megerősítése. A 2008. november 15-én Washingtonban tartott csúcson a G20 vezetői megállapodtak a pénzügyi piacok reformjára irányuló cselekvési terv végrehajtásáról, amelynek intézkedései a piacok és befektetők jogszerűtlen magatartással szembeni védelmére és annak biztosítására irányulnak, hogy megfelelő szankciórendszerek létezzenek[7]. A jelenlegi egyesült államokbeli pénzügyi szabályozási reform egyik célkitűzése szintén a szabályozói végrehajtás és a jogorvoslatok fokozása[8].

A felügyeleti bizottságok fenti tanulmányai és a tagállamokkal folytatott megbeszélések alapján a Bizottság bemutatja a nemzeti szankciórendszerek felülvizsgálata során potenciális fejlesztés céljából azonosított területeket, e rendszerek nagyobb konvergenciájának és hatékonyságának elérése érdekében javaslatot tesz lehetséges uniós fellépésekre, és minden érintett felet felkér a javasolt fellépésekkel kapcsolatos észrevételeinek megtételére.

A kapott visszajelzések alapján, amelyek a szankciórendszerek más jogszabályokhoz viszonyított szerepéről folytatott vitát táplálják, és a vonatkozó, szankciókkal kapcsolatos kérdések alapos hatásvizsgálatát követően a Bizottság mérlegeli, hogy milyen javaslatokra lenne szükség a pénzügyi szolgáltatások területét érintő jogi aktusok módosítása érdekében[9].

2. Szankciórendszerek a pénzügyi ágazatban

2.1. Kulcsfogalmak

Ez a közlemény szankciórendszerek alatt a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályok (beleértve az uniós irányelveket átültető nemzeti szabályokat) pénzügyi intézmények és más piaci résztvevők általi megsértése esetére a nemzeti jogban előírt szankciókat átfogó jogi keretet, és a szankciók tényleges végrehajtását érti.

A szankciók minden szabályozási rendszer fontos részét képezik. Visszatartó erőként és katalizátorként működve biztosítják az uniós jog betartását. A pénzügyi ágazatban a hatékony szankciórendszerek kulcselemét képezik a felügyeleti rendszernek, amelynek biztosítania kell a rendezett és stabil pénzügyi piacokat és végső soron a fogyasztók és befektetők védelmét. E közlemény hatóköre a tagállamok illetékes hatóságai, köztük bíróságok által kivetett és alkalmazott szankciókra korlátozódik. További ösztönzést jelenthet az uniós jog betartására annak biztosítása, hogy a fogyasztóknak legyen lehetősége egy jogsértés elkövetőjével szembeni jogorvoslatra, ha kárt szenvedtek. A Bizottság nyilvános konzultációt indít majd a kollektív jogorvoslatról[10], amely során a pénzügyi szolgáltatások ágazatát érintő fogyasztói jogorvoslattal kapcsolatos kérdéseket is figyelembe veszi.

Az uniós jog teljes körű alkalmazásának biztosítása érdekében a szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A szankciók akkor tekinthetők hatékonynak , ha képesek biztosítani az uniós jog betartását, arányosnak , ha megfelelően tükrözik a jogsértés súlyosságát és nem mutatnak túl a célkitűzések eléréséhez szükséges mértéken, és visszatartó erejűnek , ha kellően súlyosak ahhoz, hogy visszatartsák a jogsértések elkövetőit ugyanazon jogsértés megismétlésétől, vagy más potenciális elkövetőket ilyen jogsértések elkövetésétől.

Az, hogy a szankciók megfelelnek-e ezen követelményeknek, számos tényezőn múlik, például a törvény által előírt szankciók jellegén és szintjén, az alkalmazásukra irányadó intézményi és eljárási feltételeken, a jogsértések eredményes feltárásán és a törvény által előírt szankciók tényleges alkalmazásán. Ezek a tényezők az ebben a közleményben említett szankciórendszerek részét alkotják.

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályok gyakran hivatkoznak „közigazgatási szankcióra” és „közigazgatási intézkedésekre”. Az intézkedések és szankciók közötti különbség nem egyértelmű: néhány közigazgatási fellépés – például egy engedély visszavonása – közigazgatási szankciónak tekinthető néhány tagállamban, és közigazgatási intézkedésnek másokban. Ez a közlemény „szankció” alatt a jogsértés elkövetése után alkalmazott fellépések teljes spektrumát lefedő fogalmat ért, amelynek célja az elkövető és a nyilvánosság megakadályozása további jogsértések elkövetésében.

2.2. Az uniós jogi keret

A meglévő jogi keretben a tagállamok jelentős autonómiát élveznek a nemzeti szankciók megválasztása és alkalmazása terén. Ezt az autonómiát azonban ki kell egyensúlyozni az európai jog hatékony és következetes alkalmazása iránti igénnyel. A pénzügyi szolgáltatások területén jelenleg létező európai irányelvek és rendeletek a szankciókra vonatkozó rendelkezéseknek alapvetően négy csoportját tartalmazzák:

- Az első csoport a jogsértés által esetleg érintett több tagállam között a szankciókivetési hatáskör koordinálását érinti – ez alapkérdés az „útlevél”, valamint a belső piacon belüli szolgáltatásnyújtás szabadsága és letelepedési szabadság gyakorlásának összefüggésében[11].

- A második csoport meghatározza a tagállamok számára azt a kötelezettséget , hogy az uniós szabályok megsértése esetére megfelelő közigazgatási szankciók és intézkedések alkalmazásáról rendelkezzenek és biztosítsák, hogy ezek hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek[12] . A legtöbb hatályos irányelv felsorolja a nemzeti hatóságok rendelkezésére bocsátandó hatásköröket, de nem tesz különbséget a vizsgálati, megelőző és büntető intézkedések között, és nem határozza meg, hogy a hatásköröket milyen esetekben kell használni[13].

- A harmadik csoport meghatározott jogsértések szankcióit érinti[14]. Bizonyos jogszabályok megjelölnek egy vagy több konkrét szankciót – például az engedély visszavonását –, amelyet az illetékes hatóságok bizonyos körülmények között alkalmazhatnak[15], és néhány esetben azt is megjelölik, hogy az illetékes hatóságok milyen körülmények között kötelesek a szankció kivetésére[16].

- A negyedik csoport előírja a hatóságok számára, hogy bizonyos körülmények között tegyék közzé az intézkedéseket és a szankciókat [17].

A hatályos uniós jog közigazgatási szankciókra és intézkedésekre korlátozódik. A tagállamok dönthetnek büntetőjogi szankciók alkalmazása mellett.

3. A LÉTEZő SZANKCIÓRENDSZEREK HIÁNYOSSÁGAI

A Bizottság és a felügyeleti bizottságok elvégezték a szankciórendszerek felülvizsgálatát, amely eltéréseket mutat a tagállamok között. Ezek az eltérések számos dologból eredhetnek, többek között a tagállamok nemzeti jogi rendszereinek, az alkotmányos követelményeknek, a nemzeti közigazgatások működésének és a bíróságok szerepének (közigazgatási vagy büntetőjogi) különbségeiből.

Néhány tagállamban a szankciók kialakítása felveti a kérdést, hogy a szankciók teljes mértékben hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek-e. Továbbá az érvényesítés szintjét illetően is vannak eltérések. Néhány tagállamban több mint két évig nem alkalmaztak szankciót. A Bizottság úgy véli, hogy ez az uniós szabályok gyenge érvényesítésének jele lehet.

3.1. A nemzeti szankciórendszerek eltérései és gyengeségei

Noha jellegük és mértékük ágazatonként és uniós jogi aktusonként bizonyos fokig eltérő, sikerült azonosítani bizonyos eltéréseket és gyengeségeket a következő témakörökben[18].

Néhány illetékes hatóság nem rendelkezik a szankcionálási hatáskörök fontos típusaival bizonyos jogsértések esetére.

A szankciótípusok jelentősen eltérhetnek az egyes tagállamok között, akár ugyanazon típusú jogsértés esetében is. Általánosságban elmondható, hogy az illetékes hatóságok csak akkor tudják a hatékonyság, arányosság és visszatartó erő szempontjából optimális szankciót kivetni, ha a különböző szankcionálási hatáskörök széles skálájával rendelkeznek.

A nemzeti jogszabályok nem mindig rendelkeznek bizonyos szankcionálási hatáskörökről, például az engedélyek visszavonásáról és a vezetők eltiltásáról/elbocsátásáról, amelyek különösen alkalmasnak tűnnek a pénzügyi szektorban a visszatartó erő biztosítására.

6 tagállamban például a piaci visszaélésről szóló irányelv megsértése esetén nincs lehetőség az engedélyvisszavonásra. 15 tagállam nem írja elő ezen irányelv értelmében a piaci manipuláció eseteiben a vezetés és/vagy a felügyeleti szerv eltiltását/elbocsátását. Ezek a szankciók hasznosak lehetnek a jogsértések hatékony szankcionálása, és ezáltal a piaci visszaélés megelőzése szempontjából.

A nyilvános figyelmeztetésről és a szankciók közzétételéről nem minden nemzeti jogszabály rendelkezik, annak ellenére sem, hogy ezek jelentős mértékben hozzájárulnak az általános megelőzéshez, mivel a bizonyos típusú magatartásra alkalmazandó szankciók emlékeztetőjeként működnek és jelzik annak valós veszélyét, hogy a hatóságok felfedezik és megbüntetik az ilyen magatartást. A MiFID keretében például 5 tagállam nem ír elő nyilvános megrovást/figyelmeztetést, 7 tagállam pedig nem írja elő a szankciók közzétételét. A biztosítási ágazatban csupán 14 felügyeleti hatóság teszi közzé következetesen a szankciókat.

A közigazgatási pénzbeli szankciók (bírságok) szintje jelentősen eltér a tagállamok között és néhány tagállamban túl alacsony.

Jelentősek az eltérések a nemzeti jogszabályokban előírt pénzbeli szankciók minimális és maximális szintje között, és néha a maximális szint olyan alacsony, hogy a szankciók kellő visszatartó ereje valószínűtlen.

A banki ágazatban például a jogsértés esetére előírt pénzbírság maximális összege 6 tagállamban korlátlan vagy változó, 9 tagállamban több mint 1 millió EUR és 7 tagállamban kevesebb mint 150 000 EUR.

Az értékpapír-ágazatban azon 18 tagállam közül, amely közigazgatási bírságot ír elő a bennfentes kereskedelem tilalmának megsértése esetére, 4 tagállam legfeljebb 200 000 EUR maximális bírságot ír elő, és csak 12 tagállam rendelkezik legalább 1 millió EUR összegű bírságról. A befektetési vállalkozások engedélyezési minimumfeltételeinek megsértése esetében 17 tagállam kevesebb mint 1 millió EUR maximális bírságot ír elő, 6 tagállamban pedig 100 000 EUR vagy kevesebb a maximális összeg. A biztosítási ágazatban a pénzbírság 10 tagállamban korlátlan, vagy elérheti, illetve meghaladhatja az 1 millió EUR-t, 7 tagállamban 100 000 EUR és 1 millió EUR közötti és 6 tagállamban kevesebb mint 100 000 EUR.

A pénzügyi szolgáltatási jogszabályok megsértése több millió eurós nyereséghez vezethet, ami túlmutat a pénzbírságok néhány tagállamban előírt maximális szintjén[19]. A jogsértésből várható nyereségnél alacsonyabb bírságnak valószínűleg nem igazán van elrettentő hatása. Ezen túlmenően a potenciális elkövető mindig reménykedhet abban, hogy a hatóságok nem fedezik fel a jogsértést. Annak biztosítása érdekében, hogy a pénzbírság kellően elrettentő hatással legyen az ésszerű piaci szereplőre, a pénzügyi szolgáltatási jogszabályok megsértéséből származó potenciális haszonnál jelentősen magasabb pénzbírság kiszabásával kell ellensúlyozni a jogsértések rejtve maradásának lehetőségét. A pénzügyi ágazatban, ahol a potenciális elkövetők nagy számban jelentős árbevétellel rendelkező, határokon átnyúló pénzügyi intézmények, a néhány ezer eurós pénzbírság nem tekinthető kellő mértékben visszatartó erejűnek.

Néhány illetékes hatóság nem tudja a természetes és a jogi személyeket egyaránt közigazgatási szankcióval sújtani.

Néhány tagállamban szankciókat vagy kizárólag természetes személyekre, vagy kizárólag jogi személyekre vetnek ki: ezért őket egy adott jogsértés tekintetében az elkövetés helye szerinti tagállamtól függően eltérő módon kezelik.

Néhány tagállam például nem rendelkezik szankciók természetes személyekre történő alkalmazásáról a biztosítási ágazatban.

Ebben a helyzetben a jogsértésért elsődlegesen felelős természetes személyt (például a bank ügyvezetőjét) valószínűleg semmi sem tartja vissza jogsértések elkövetésétől, ha számára nem áll fenn a jogszerűtlen magatartásáért kiszabott szankció kockázata, mert a szankciókat csak jogi személyekre (például a bankra) alkalmazzák. Másrészről, ha egy egyén egy pénzügy intézmény hasznára követett el jogsértést, a kizárólag az egyénre alkalmazandó szankciók valószínűleg nem lesznek kellő elrettentő hatással a pénzügyi intézményre. Emellett, ha a jogsértés egy jogi személy felelőssége (például a teljes pénzügyi intézményé), kizárólag a természetes személyek (például a jogsértésben részt vevő alkalmazottak) szankcionálása valószínűleg nem ösztönzi a pénzügyi intézményt kellően arra, hogy meghozza a jogsértések megelőzéséhez szükséges szervezeti intézkedéseket és képzést biztosítson a személyzet számára.

Az illetékes hatóságok nem ugyanazokat a kritériumokat veszik figyelembe a szankciók alkalmazásakor.

A legtöbb ágazatban eltérések vannak azon tényezők tekintetében, amelyeket az illetékes hatóságok egy bizonyos esetben alkalmazandó közigazgatási szankció típusának eldöntésekor és/vagy a közigazgatási pénzbeli szankció összegének kiszámításakor vesznek figyelembe. Bizonyos tényezők, például a jogsértésből eredő haszon (ha kiszámítható), valamint a jogsértés elkövetőjének pénzügyi ereje és lehetséges együttműködő magatartása figyelembevételére nem mindig kerül sor, annak ellenére, hogy ezek segítenék a ténylegesen alkalmazott szankciók hatékonyságának, arányosságának és visszatartó erejének biztosítását.

A piaci visszaélésről szóló irányelv szerinti bennfentes kereskedelemmel kapcsolatos jogsértés esetében például mindössze 12 tagállam rendelkezik olyan szankciókról, amelyek legalább a jogsértésből eredő haszonnak megfelelnek. Az a pénzbírság azonban, amely nem jelentősen magasabb a jogsértésből szerezhető haszonnál, csak korlátozott visszatartó hatást fejt ki.

A banki ágazatban csak 17 tagállam veszi figyelembe a pénzügyi intézmény pénzügyi erejét a kivetett pénzbírság mértékének meghatározása során. Csupán 5 tagállam veszi figyelembe ezt a tényezőt az ÁÉKBV-irányelv megsértésével kapcsolatos pénzbírságok alkalmazásakor[20]. Mindazonáltal minden kiszabott bírságnak egyenértékű hatással kell lennie minden pénzügyi szolgáltatással foglalkozó vállalkozásra: egy kismértékű pénzbírság egyértelműen visszatartó erővel bír bizonyos kisebb pénzügyi intézmények esetében, ugyanakkor nagyon korlátozott visszatartó hatása lesz a nagy pénzügyi intézmények számára.

Végül, az elkövető együttműködésének mértékét sem veszik figyelembe minden tagállamban, holott ez az illetékes hatóságokkal való együttműködésre ösztönözné a jogsértőket, ami fontos a hatóságok vizsgálati kapacitásának fokozása szempontjából. A biztosítási ágazatban például csupán 18 tagállamban veszik figyelembe a hatóságokkal való együttműködést.

Eltérés áll fenn a nemzeti jogszabályokban előírt szankciók jellege (közigazgatási vagy büntetőjogi) tekintetében

Azon jogsértések skálája, amelyek tekintetében a nemzeti jogszabályok közigazgatási vagy büntetőjogi szankciókat irányoznak elő, uniószerte eltérő.

Például, miközben a MiFID-irányelv megsértése esetében minden tagállam közigazgatási szankciót ír elő, csupán 13 tagállam ír elő büntetőjogi szankciót is.

Figyelemmel a részletes esetenkénti elemzésre, az uniós pénzügyi szolgáltatási szabályok legsúlyosabb megsértéseire alkalmazandó büntetőjogi szankciók az egyéni elkövetők számára a helytelenítés erőteljes üzenetét hordozzák, és ezért a büntető igazságszolgáltatási rendszer általi megfelelő alkalmazásuk esetén jelentős visszatartó erőt fejthetnek ki.

A szankciók alkalmazásának szintje tagállamonként változó

Amellett, hogy a nemzeti jogszabályok megfelelő szankciókat írnak elő, a szankciórendszerek hatékonysága szempontjából kulcsfontosságú annak biztosítása is, hogy a szankciókat ténylegesen alkalmazzák jogsértés felfedezésekor vagy bizonyítottá válásakor.

Jóllehet nincs olyan egyszerű mutató, amellyel meg lehetne mérni és össze lehetne hasonlítani a szankciók alkalmazásának különböző tagállamokbeli szintjét, valamennyi bizonyíték szerezhető az olyan input-tényezőkből, mint az ország által a szankciók alkalmazására szánt források, vagy olyan output-tényezőkből, mint az alkalmazott szankciók száma és szintje. A 2007-ben a különböző tagállamokban alkalmazott szankciók száma 0-tól több mint 100-ig terjed, és még azon tagállamok között is van eltérés, amelyek hasonló méretű banki ágazattal rendelkeznek. Néhány tagállam több mint két évig nem alkalmazott szankciót[21].

Erre számos tényező nyújthat magyarázatot, többek között a jogsértések elmaradása, de nagyon valószínűnek tűnik, hogy ez részben a fel nem fedezett jogsértések számlájára írható. Ez még valószínűbbnek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy ezen tagállamok némelyikének jelentőséggel bíró pénzügyi ágazata van, és hogy más, hasonló méretű pénzügyi piacokkal rendelkező tagállamok a fent említett kétéves időszak során több szankciót is alkalmaztak.

3.2. Az eltérő és gyenge szankciórendszerek következményei

A nemzeti jogban az uniós pénzügyi szolgáltatási szabályok megsértése esetére előírt szankciók a szankciórendszerek alapvető szempontjait tekintve eltérőek. Az eltérések olyan helyzethez vezettek, amelyben a szankciók a hatékonyság, arányosság és visszatartó erő szempontjából nem mindig tűnnek optimálisnak.

Valójában, ha az uniószerte alkalmazott szankciók nem kellően szigorúak vagy szintjük különösen alacsony még a legsúlyosabb jogsértés esetében is, magas a kockázata annak, hogy nem lesz kellő visszatartó hatásuk, mivel a jogellenes magatartásból várható nyereség messze meghaladja a valós kockázatot. Ezen túlmenően, mivel a szankciók hatékonysága és visszatartó ereje legalább részben az illetékes hatóságok általi látható alkalmazásuktól függ, nem elegendő a megfelelő szankciók előírása, ha a jogsértéseket nem fedezik fel és ezért a szankciókat nem alkalmazzák.

A visszatartó erő hiánya és a szankciók hatástalan alkalmazása a z uniós pénzügyi szolgáltatási szabályok (például prudenciális szabályok, üzletviteli kötelezettségek, átláthatósági követelmények stb.) betartásának elmaradásához vezethet, ami növelheti a piaci manipuláció és az átláthatóság hiányának kockázatát, és azt eredményezheti, hogy a pénzügyi intézmények tevékenységük során túlzott mértékű kockázatot vállalnak.

Egy ilyen helyzet súlyosan alááshatja a fogyasztók védelmét és a piac integritását . Az uniós pénzügyi szolgáltatási szabályok megsértése súlyos gazdasági károkat okozhat a pénzügyi szolgáltatások felhasználói széles körének, és a pénzügyi piac biztonságának és integritásának, ami aztán súlyos negatív hatással lehet a teljes gazdaságra.

A szankciórendszerek eltérései továbbá a belső piaci verseny torzulását is okozhatják. Ha a különböző tagállamokban hasonló jogsértések esetében alkalmazott szankciók jelentősen eltérnek, a pénzügyi intézmények késztetést érezhetnek a szabályozási arbitrázsra, amikor letelepedési helyükről vagy fióktelepük helyszínéről döntenek, annak érdekében, hogy kihasználják a legkevésbé szigorú szankciórendszer előnyeit. Ez megakadályozhatja a belső piacon belül az egyenlő versenyfeltételek kialakulását.

A nemzeti szankciórendszerek megállapított hiányosságai a pénzügyi felügyeletre is negatív hatással lehetnek . Sor kerül egy új európai felügyeleti struktúra felállítására a pénzügyi vállalatok hatékony felügyeletének biztosítása érdekében, amelyhez a nemzeti felügyeletek közötti együttműködésre, koordinációra és bizalomra van szükség. Mindazonáltal előfordulhat, hogy valamely felügyeleti hatóság nem hajlandó hatásköröket átruházni[22] olyan más tagállam hatóságára, ahol a szankciórendszer jóval gyengébb. Ha a nemzeti felügyeletek nem rendelkeznek egyenértékű és konzisztens hatáskörökkel, beleértve a szankcionálási hatásköröket, fennáll annak a kockázata, hogy az érintett felügyeletek nem alkalmazzák egységesen a kollégiumon belül meghozott döntéseket.

Végül, ez a helyzet alááshatja a pénzügyi ágazat iránti bizalmat , ha az érintettek, és különösen a fogyasztók észreveszik, hogy a jogellenes magatartás nem jár megfelelő szankciókkal, amelyek képesek elriasztani a további jogsértésektől.

4. Javasolt szakpolitikai intézkedések

Tekintve az említett hiányosságokat, a Bizottság úgy véli, hogy a pénzügyi piacok nem megfelelő működéséhez vezető kockázat megelőzése érdekében szükség van a szankciórendszerek további konvergenciájára és megerősítésére, ami jelentős haszonnal jár majd. A Bizottság szerint ezeket a célkitűzéseket uniós fellépéssel jobban meg lehet valósítani, mint különböző nemzeti kezdeményezésekkel, amelyekkel nem lenne elérhető a kellő mértékű konvergencia.

A Bizottság ezért azt javasolja, hogy a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek azon kulcsfontosságú területein, ahol hiányosságokat állapítottak meg, határozzanak meg egy európai szintű, minimális közös standardot.

4.1. A nemzeti szankciórendszerek minimális közelítése

A Bizottság úgy véli, hogy a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a nemzeti szankciórendszerek konvergenciájának és megerősítésének előmozdításához uniós jogalkotási kezdeményezésre lehet szükség. Ezeket a célkitűzéseket a tagállamok egyedül nem tudják kielégítően megvalósítani: közös uniós keret hiányában a nemzeti kezdeményezések nem tudják biztosítani a szankciórendszerek megerősítésének egységességét. Ezért uniós fellépés tűnik szükségesnek a kellő mértékű konvergencia eléréséhez.

A Bizottság véleménye az, hogy indokolt a néhány olyan minimumstandardot meghatározó jogalkotási kezdeményezés, amelyeket a tagállamoknak a pénzügyi szolgáltatási szabályok megsértésére vonatkozó közigazgatási szankcióik kialakítása során és e területen a szankciók alkalmazásakor be kell tartaniuk. E standardok kidolgozására a minden egyedi ágazatban közös alapelvek keretében kerülne sor, ami garantálná e területen az uniós fellépések átfogó koherenciáját, de a standardok a különböző ágazatok és a pénzügyi szolgáltatási terület uniós jogi aktusainak sajátosságaihoz igazodnának.

Ezen túlmenően elő lehetne irányozni a pénzügyi szolgáltatási jogszabályok legsúlyosabb megsértései esetén a büntetőjogi szankciók bevezetését, ha és amikor ez elengedhetetlennek bizonyul az említett jogszabályok hatékony végrehajtásának biztosításához.

A tervezett jogalkotási megközelítés ágazatspecifikus lenne és szigorúan a szankciórendszer bizonyos elemeire korlátozódna[23]. A következő szakasz meghatároz néhány kulcselemet.

4.2. A közelítés kulcselemei

A pénzügyi szolgáltatási terület egyes ágazatainak és jogi aktusainak sajátosságaitól függően a Bizottság úgy gondolja, hogy legalább a következő területeken szükséges a közelítés:

- A legfontosabb rendelkezések megsértése esetén megfelelő típusú közigazgatási szankciók

A Bizottság véleménye szerint az uniós jogi aktusok legfontosabb rendelkezéseinek – amelyeknek betartása elengedhetetlen a jogi aktus gyakorlati hatékonyságához és ezáltal a pénzügyi piacok jó működéséhez – megsértése esetére minden tagállamban elő kell írni a közigazgatási szankciók egy alapvető körét. Ezek olyan jellegű szankciók lennének, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára minden egyes esetben a hatékonyság, arányosság és visszatartó erő szempontjából valószínűleg optimális szankció kivetését.

Hasznosak lehetnek például a jogsértő magatartással való felhagyásra vonatkozó felszólítások és bírósági vagy közigazgatási határozatok, ha fennáll a kockázata bizonyos típusú jogsértések folytatásának vagy megismétlésének. Emellett a megfelelő bírság kiszabása jelentős elrettentő hatással járhat, mert költséget jelent a jogsértés elkövetője számára. Az engedélyvisszavonás megfelelő lehet az uniós jogi aktusok legfontosabb rendelkezéseinek ismétlődő megsértése esetén. A pénzügyi intézmény vezetőinek leváltása a vezetés súlyos jogsértő magatartása esetén alkalmazandó szankció.

Ezen túlmenően a nyilvános figyelmeztetés és a szankciók közzététele jelentős mértékben hozzájárulhat a jogsértések általános megelőzéséhez. A szankciórendszerek jobban meggátolják a többi potenciális elkövetőt a jövőbeli jogsértésekben, ha azok tudatában vannak annak, hogy a törvény által előírt szankciókat valóban alkalmazzák és végrehajtják, és valós a kockázat, hogy a hatóságok felfedezik és szankcionálják a jogsértéseket.

A Bizottság javasolja, hogy minden jogi aktusba koherens rendelkezéseket vezessenek be, amelyek a legfontosabb rendelkezések mindegyike vonatkozásában egy vagy több típusú közigazgatási szankciót irányoznak elő, amelyek minden tagállamban az illetékes hatóságok rendelkezésére állnak az adott rendelkezés megsértése esetén. A nemzeti jogszabályoknak biztosítaniuk kellene, hogy az ilyen típusú szankciókat a jogsértésért felelős személyre ki lehessen vetni. A Bizottság olyan lehetséges intézkedéseket is mérlegelni fog, amelyekkel biztosítható az említett közigazgatási szankciók és a tagállamok által hozott bármely büntetőjogi szankció közötti megfelelő kölcsönhatás.

- A szankciók közzététele

A Bizottság meggyőződése szerint az illetékes hatóságok számára szabályként elő kell írni, hogy tegyék közzé a meghozott szankciókat. A Bizottság ezért mérlegeli, hogy ilyen értelemben általános kötelezettséget kellene-e bevezetni és a kötelezettség alóli mentességeket tovább korlátozni, például annak előírásával, hogy ha a közzététel súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, az illetékes hatóságoknak anonim módon kell közzétenniük a szankciót.

- Megfelelően magas szintű közigazgatási bírságok

A pénzügyi szolgáltatási jogszabályok megsértésével szerezhető nagy nyereséget tekintve a nemzeti jogban előírt bírságok szintjének kellően magasnak kell lennie ahhoz, hogy a nemzeti hatóságok hatékony, arányos és visszatartó erejű bírságokat tudjanak kivetni. Annak érdekében, hogy az ésszerű piaci szereplő visszariadjon a jogsértéstől, olyan bírsággal kell ellensúlyozni a jogsértések rejtve maradásának lehetőségét, amely megalapozottan tekinthető a jogsértésből nyerhető potenciális pénzügyi hasznot meghaladónak, még ha a haszon nem is kiszámítható. Ez azon a feltételezésen alapszik, hogy az ésszerű piaci szereplő figyelembe veszi a felfedezés valószínűségét a jogsértés elkövetéséről hozott döntésekor, és hogy nem minden jogsértésre derül ténylegesen fény.

Ezen túlmenően, mivel az egyes esetek körülményeitől függően a kivetett szankciók valós szintje gyakran sokkal alacsonyabb, mint a jogszabály által előírt maximum, és nem mindig használják ki az engedélyezett szankciók teljes skáláját, még fontosabb, hogy az értékhatárok elég magasak legyenek minden típusú jogsértéstől való elrettentés biztosításához.

A Bizottság ezért értékeli, hogy szükséges-e a közigazgatási bírságok egyes kategóriái tekintetében minimumszinteket megállapítani, amelyeket a tagállamoknak be kell tartaniuk a nemzeti jogszabályokban előírt bírságok skálájának meghatározásakor. Ezt a szintet a jogsértések típusainak és a jogsértésből várható haszonnak a figyelembevételével lehetne meghatározni annak érdekében, hogy jelentősen meghaladja a potenciális hasznot.

- Az egyénekre és pénzügyi intézményekre egyaránt előírt szankciók

A szankciókat a jogsértésért felelős egyénekre és/vagy azon pénzügyi intézményre kell kivetni, amelynek a hasznára az egyének elkövetik a jogsértést. A jogsértésért felelős egyének szankcionálása helyénvalóbb lehet akkor, ha a jogsértés kizárólag az ő felelősségük. Másrészről, ha az egyén a pénzügyi intézmény részét képezi, a pénzügyi intézmény megbírságolása gyakran megfelelő, ha a felelős személy a pénzügyi intézmény hasznára cselekedett. Ez ösztönözheti a pénzügyi intézményt arra, hogy meghozza a jogsértések megelőzéséhez szükséges szervezeti intézkedéseket és képzést biztosítson a személyzet számára.

A Bizottság úgy véli, hogy az egyes jogi aktusok sajátosságai függvényében a közigazgatási szankcióknak rendelkezésre kell állniuk a felelős egyénekkel és azon pénzügyi intézményekkel szemben, amelyek hasznára az egyén cselekedett.

A Bizottság mérlegeli olyan megfelelő rendelkezések bevezetését, amelyek meghatározzák, hogy a jogsértésért felelős minden személyre legyenek alkalmazandóak a közigazgatási szankciók[24]. Ebbe beletartozik a jogsértésért felelős egyén és/vagy ha az egyén pénzügyi intézmény részét képezi, az a pénzügyi intézmény, amelynek hasznára az egyén elkövette a jogsértést.

- A szankciók alkalmazásakor figyelembe veendő megfelelő kritériumok

A szankciók hatékonysága, arányossága és visszatartó ereje azoktól a tényezőktől is függ – beleértve az enyhítő vagy súlyosbító körülményeket –, amelyeket az illetékes hatóságok egy adott jogsértés elkövetőjével szemben alkalmazandó szankció eldöntésekor figyelembe vesznek. Ez különösen igaz a bírságok tényleges összegének meghatározására, amelynél a nemzeti jog rendszerint minimális és maximális összegek skáláját irányozza elő.

Ezeket a tényezőket olyan keretbe kell foglalni, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy a kivetett szankciók típusát és szintjét a jogsértés jellegéhez és hatásához, valamint a jogsértők személyes feltételeihez igazítsák, ami segítene biztosítani a ténylegesen kivetett szankciók optimális arányosságát és visszatartó erejét.

A Bizottság szerint a jogsértés súlyossága mellett – amelyről már szinte az összes nemzeti jogszabály rendelkezik – a figyelembe veendő tényezőknek legalább az alábbiakat magukban kell foglalniuk:

- a jogsértés elkövetőjének a jogsértésből származó pénzügyi haszna (ha kiszámítható), a jogsértés hatásának jobb tükrözése és a későbbi jogsértésektől való elriasztás érdekében;

- a jogsértés elkövetőjének olyan elemek által jelzett pénzügyi ereje, mint a pénzügyi intézmény éves árbevétele vagy a jogsértésért felelős személy éves jövedelme, ami segítene biztosítani, hogy a szankciók még a nagy pénzügyi intézmények esetében is kellő visszatartó erőt jelentsenek;

- a jogsértés elkövetőjének együttműködő magatartása, amely hozzájárulhat a jogsértők együttműködésre való ösztönzéséhez és ezáltal növelheti a hatóságok vizsgálati kapacitását, valamint a szankciók hatékonyságát;

- a jogsértés időtartama.

A Bizottság ezért fontolóra vesz olyan rendelkezések bevezetésére irányuló javaslatokat, amelyek előírják a tagállamok számára annak biztosítását, hogy az illetékes hatóságok a pénzügyi szolgáltatási jogszabály megsértése miatt kiszabandó szankció meghatározásakor figyelembe vegyenek legalább bizonyos közös alapkritériumokat.

- A legsúlyosabb jogsértések esetén büntetőjogi szankciók lehetséges bevezetése

A büntetőjogi szankciókra, különösen a szabadságvesztésre, általában úgy tekintenek, mint amelyek a helytelenítés erőteljes üzenetét hordozzák, és ez a büntető igazságszolgáltatási rendszer általi megfelelő alkalmazás esetén fokozhatja a szankciók visszatartó erejét.

Mindazonáltal a büntetőjogi szankciók a jogsértések nem minden típusára, és nem minden helyzetben alkalmazhatók. A szabadságvesztés csak természetes személyekre szabható ki, ellenben néhány tagállamban a büntetőjogi bírság jogi személyekre vethető ki. A pénzügyi szolgáltatások területén előforduló jogsértések nem minden típusa tekinthető elég súlyosnak ahhoz, hogy büntetőjogi szankciót tegyen indokolttá.

A hatályos uniós pénzügyi szolgáltatási jogszabályok nem sértik a tagállamok büntetőjogi szankciók megállapítására irányuló jogát. Valójában több tagállamban is léteznek büntetőjogi szankciók a pénzügyi szolgáltatási ágazatban elkövetett bizonyos jogsértésekre, különösen piaci visszaélés vagy bennfentes kereskedelem esetén. A piaci visszaélésről szóló irányelv értelmében tiltott piaci manipuláció esetében csak 2 tagállam nem ír elő büntetőjogi szankciót. Más területeken jóval kevesebb tagállam ír elő büntetőjogi szankciókat. A MiFID értelmében a befektetési vállalkozások kezdeti engedélyezési feltételeinek megsértése például csak hét tagállamban büntetendő szabadságvesztéssel.

A fenti megfontolások fényében és a Bel- és Igazságügyi Tanácsnak a gazdasági válságok megelőzéséről és a gazdasági tevékenység támogatásáról szóló 2010. április 22-i következtetéseivel és a stockholmi programmal[25] összhangban a Bizottság megvizsgálja, hogy a büntetőjogi szankciók bevezetése és a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozó szabályozási minimumok megállapítása alapvetően fontos-e és mely területeken az uniós pénzügyi szolgáltatási jogszabályok eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében. A büntetőjog területén tett javaslatoknak törekedniük kell a különböző ágazatok közötti megfelelő összhangra és következetességre, különösen az uniós irányelvekben foglalt büntetőjogi szankciók típusának és szintjének mérlegelésekor.

- A szankciók eredményes alkalmazását alátámasztó megfelelő mechanizmusok

A hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciórendszer biztosítása érdekében alapvető, hogy a jogszabályokban előírt szankciókat eredményesen alkalmazzák, hogy a jogsértéseket felfedjék, hogy a vizsgálatokat és a szankcionálási eljárásokat célirányosan hajtsák végre, és hogy indokolt esetben a megfelelő szankciókat vessék ki.

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogszabályok megsértése esetén a szankciók alkalmazása főként a nemzeti hatóságok felelőssége. Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok hatékonyan érvényesíthessék az uniós jogot, a jogi és intézményi keretnek a lehető legnagyobb mértékben elő kell segítenie a jogsértések felfedését és a megfelelő szankciók kiszabását.

A Bizottság emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, miszerint az igazságszolgáltatás függetlenségének sérelme nélkül biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok eredményesen alkalmazzák a nemzeti jogban előírt szankciókat. Ennek magában kell foglalnia többek között a szankciók alkalmazására szánt elegendő emberi és pénzügyi erőforrást, a vizsgálatokat és szankcionálási eljárásokat folytató személyek és intézmények megfelelő képzését és szaktudását. A Bizottság szerint ezekkel a kérdésekkel nemzeti szinten jobban tudnak foglalkozni.

Ettől függetlenül a Bizottság meg van győződve arról, hogy az EU felléphet az illetékes hatóságok működését szolgáló jogi keret javítása érdekében, és különösen annak biztosítására, hogy minden nemzeti hatóság rendelkezzen a szükséges alapvető hatáskörökkel és vizsgálati eszközökkel, és hogy együttműködjenek és fellépésüket megfelelően koordinálják.

Jóllehet a legtöbb alapvető hatáskör és vizsgálati eszköz tekintetében a hatályos jogszabályok alapján már viszonylag magas fokú a konvergencia, ilyen konvergenciát még nem értek el különösen az olyan mechanizmusokat érintően, amelyek a potenciális jogsértésről ismeretekkel rendelkező személyeket ösztönzik a jogsértés jelentésére a pénzügyi intézményen belül vagy az illetékes hatóságok felé, valamint amelyek a potenciális jogsértésért felelős személyeket ösztönzik arra, hogy jelentsék a jogsértést az illetékes hatóságok felé.

A Bizottság szerint hasznos lehet megvizsgálni, hogy be lehet-e vezetni közös rendelkezéseket olyan mechanizmusokról, amelyeket a tagállamoknak az uniós jog megsértésének jobb felfedése érdekében fel kell állítaniuk, különös tekintettel azon személyek (például pénzügyi intézmények alkalmazottai) védelmére irányuló mechanizmusokra, akik más személyek által elkövetett potenciális jogsértéseket lepleznek le („belső informátorok”), vagy a jogsértésben való részvételüket bevalló személyekre alkalmazandó szankciók bizonyos szigorú és egyértelműen meghatározott feltételek melletti csökkentéséről rendelkező mechanizmusokra (engedékenységi programok)[26]. Ezek a mechanizmusok azáltal, hogy lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára olyan jogsértések felfedését, amelyekre valószínűleg nem derült volna fény, vagy egy jogsértéssel kapcsolatban több bizonyíték gyűjtését, hozzájárulhatnak az uniós jog hatékonyabb, a pénzügyi piac minden szereplője számára előnyös alkalmazásához.

Az illetékes hatóságok együttműködésével kapcsolatosan a hatályos uniós jog már előírja a tagállamok számára a kötelezettséget, hogy hozzák meg az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az illetékes hatóságok, amikor szükséges, a jogsértések felfedése és a szankciók kivetése céljából működjenek együtt. Az illetékes hatóságoknak mindenekelőtt akkor kell információt cserélniük és együttműködniük, ha a jogsértés egynél több tagállamot érint.

A Bizottság úgy véli, hogy az új európai felügyeleti hatóságok még jobban megkönnyítik az illetékes hatóságok meglévő együttműködését, és ez segít biztosítani a szankciók következetesebb alkalmazását és a hatékonyabb felügyeleti tevékenységeket. E célból az európai felügyeleti hatóságok hatáskörüket felhasználva szakértői értékeléseket végeznek, és az értékelések kiemelt területei közé veszik a szankcionálási hatásköröket. Emellett hatáskörüket teljes mértékben kihasználva információt gyűjtenek a szankciókról a nemzeti jogszabályok megfigyelése és a tagállamok között az információ és a legjobb gyakorlatok cseréjének előmozdítása érdekében. Sőt, az európai felügyeleti hatóságoknak lehetőségük van a nemzeti hatóságok nézetkülönbségeinek rendezésére olyan területeken, amelyek a különböző felügyeleti hatóságok együttműködését, koordinációját vagy közös döntéshozatalát igénylik.

Végül, a Bizottság mérlegelni fogja, hogy egyéb konkrét kérdésekben, például a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat illetően szükség van-e további konvergenciára, a jog által előírt szankciók eredményes alkalmazásának biztosítása érdekében.

5. Következtetés

A pénzügyi válság rámutatott, hogy a pénzügyi piaci szabályokat nem mindig tartják be és alkalmazzák megfelelően. Ez súlyosan aláásta a pénzügyi ágazat iránti bizalmat. A Bizottság – bár elismeri, hogy szigorúbb szankcionálási rendszerek nem tudnak megoldani az uniós pénzügyi szolgáltatási szabályok alkalmazásával kapcsolatos minden problémát – úgy véli, hogy a létező nemzeti rendszerek nagyobb konvergenciája és megerősítése jelentősen hozzájárulhatna a pénzügyi piacok nem megfelelő működésével kapcsolatos kockázatok megelőzéséhez, és segíthetne a belső piacon belüli egyenlő versenyfeltételek kialakításában.

A Bizottság örömmel fogadja a tagállamok és más érdekelt felek észrevételeit az ebben a közleményben meghatározott hiányosságok elemzésével és az ajánlott szakpolitikai javaslatokkal kapcsolatosan. Mindenekelőtt arra kérjük az érintett feleket, hogy jelezzék, van-e olyan kérdéskör, amelyet nem tartanak további közelítésre alkalmasnak és vannak-e olyan területek, amelyek esetében a Bizottságnak további intézkedéseket kellene fontolóra vennie.

A Bizottság felkér minden érdekelt felet, hogy hozzászólásaikat 2011. február 19-ig küldjék el a következő címre: markt-sanctions-consultation@ec.europa.eu.

A kapott válaszok elérhetőek lesznek a Bizottság weboldalán – kivéve, ha külön kérik a bizalmas kezelést –, és a Bizottság közzéteszi a konzultáció eredményeinek összefoglalását.

A Bizottság figyelembe veszi a kapott észrevételeket, ha úgy dönt, hogy megfelelő javaslatokat tesz a nemzeti szankciórendszerek következetes megerősítésének módjára vonatkozóan. Az e területen tett bármely jövőbeni kezdeményezést a szankciókkal kapcsolatos vonatkozó kérdéskörök hatásvizsgálata kísér majd.

[1] Az uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó, Jacques de Larosière által vezetett magas szintű munkacsoport jelentése, 2009. február 25., 201. bekezdés.

[2] 2010. novemberben az Európai Parlament és a Tanács az európai pénzügyi szabályozás új felügyeleti keretét létrehozó jogi aktusokat fogadott el, többek között az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA), az Európai Bankhatóság (EBA) és az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) létrehozásáról, lásd COM(2009) 499, COM(2009) 501 és COM(2009) 502. Ezek a Hatóságok hatáskörrel rendelkeznek majd a nemzeti hatóságok szakértői értékelésének elvégzésére, szankcionálási hatásköröket is beleértve, és információt kapnak a nemzeti hatóságok által alkalmazott szankciókról. Az említett hatáskörök felhasználhatók a nemzeti jogszabályok megfigyelésére és a tagállamok között az információ és a legjobb gyakorlatok cseréjének előmozdítására. Szintén a hatáskörükbe tartozik a nemzeti hatóságok nézetkülönbségeinek rendezése olyan területeken, amelyek a különböző felügyeleti hatóságok együttműködését, koordinációját vagy közös döntéshozatalát igénylik. A hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról szóló javaslatában (COM(2010) 289) a Bizottság azt is javasolja, hogy az Európai Értékpapír-piaci Hatóság kapjon hatáskört arra, hogy megfelelő felügyeleti intézkedéseket hozzon a rendelet megsértése esetén, valamint hogy felkérhesse a Bizottságot arra, hogy néhány meghatározott esetben pénzbírságot szabjon ki a hitelminősítő intézetre.

[3] Az Európai Tanács a 2009. december 2-i „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” keretében hangsúlyozta a pénzügyi piacok szabályozásának és a visszaélések megelőzésének szükségességét, és felkérte a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy javítsanak a piaci visszaélések és a hűtlen kezelés felderítésén. A Bel- és Igazságügyi Tanács a gazdasági válságok megelőzéséről és a gazdasági tevékenység támogatásáról szóló következtetéseiben kiemelte, hogy mérlegelni kellene, hogy lehetséges, illetve célszerű-e az árfolyam-befolyásolás súlyos eseteivel és más, értékpapírpiacokat érintő esetleges cselekményekkel kapcsolatos büntetőjogi szabályok harmonizációja. Lásd a 2010. április 22-i 8920/10 és a 2010. március 29-i 7881/10 dokumentumot.

[4] A tőkekövetelmény–irányelv, 2006/48/EK, (HL L 302., 2009.11.17.); a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv, 2004/39/EK, (HL L 145., 2004.4.30.); a piaci visszaélésről szóló irányelv, 2003/6/EK, (HL L 96., 2003.4.12.); a Szolvencia II. irányelv, 2009/138/EK (HL L 335., 2009.12.17.); a tájékoztatóról szóló irányelv, 2003/71/EK, (HL L 345., 2003.12.31.); a biztosítási közvetítésről szóló irányelv, 2002/92/EK, (HL L 302., 2003.1.15.); a pénzmosás elleni irányelv, 2005/60/EK, (HL L 309., 2005.11.25.); az ÁÉKBV-irányelv, 2009/65/EK (HL L 302., 2009.11.17.).

[5] CEBS „Mapping of supervisory objectives, including early intervention measures and sanctioning powers” (Felügyeleti célok, többek között korai beavatkozási intézkedések és szankcionálási hatáskörök feltérképezése), 2009. március, 2009/47, CESR: „Report on administrative measures and sanctions as well as criminal sanctions available in Member States under the Market Abuse Directive” (Jelentés a piaci visszaélésről szóló irányelv keretében a tagállamok rendelkezésére álló közigazgatási intézkedésekről és szankciókról, valamint büntetőjogi szankciókról), 2007. október 17.; „Report on the mapping of supervisory powers, supervisory practices, administrative and criminal sanctioning regimes of MS in relation to the MiFID Directive” (Jelentés a tagállamok felügyeleti hatásköreinek, felügyeleti gyakorlatainak, közigazgatási és büntetőjogi szankcionálási rendszereinek MiFID-irányelvvel kapcsolatos feltérképezéséről); 2009.2.16., 08/220; „Report on CESR members' powers under the Prospectus Directive and its implementing measures” (Jelentés a CESR tagjainak a tájékoztatókról szóló irányelv és annak végrehajtási intézkedései szerinti hatásköreiről) 2007. június, 07-384; CEIOPS: „Report to the European Commission on EU supervisory powers, objectives, sanctioning powers and regimes” (Jelentés az Európai Bizottságnak az uniós felügyeleti hatáskörökről, célkitűzésekről, szankcionálási hatáskörökről és rendszerekről), 2009.5.29., 21/09. Ez a közlemény az említett jelentésekben foglalt információra és a tagállamoktól ezt követően kapott hozzászólásokra épül.

[6] COM(2010) 301.

[7] Az ezt követő G20-találkozók elismerték, hogy szükség van a pénzügyi felügyelet és szabályozás megerősítésére, többek között a piaci integritás elősegítése és a piaci fegyelem támogatása érdekében (London, 2009. április), valamint hogy fel kell lépni a fogyasztók, betétesek és befektetők védelmében a piaci visszaélés gyakorlatával szemben (Pittsburgh, 2009. szeptember).

[8] A tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló Dodd–Frank-törvény (Dodd-Frank Wall Street Reform and Consumer Protection Act - 2010. július) az amerikai pénzügyi rendszer átfogó reformjáról rendelkezik. Gyakorlati végrehajtása a törvény magas szintű rendelkezéseinek gyakorlati átültetése érdekében a felelős egyesült államokbeli szabályozó hatóságok által kidolgozandó jelentős mennyiségű szabálytól függ. A reform előirányozza például pénzügyi ösztönzők megteremtését a belső informátorok számára, hogy jelentsék a SEC-nek az értékpapírokról szóló jogszabályok megsértését; a SEC azon hatáskörének megerősítését, hogy bűnsegély és felbujtás miatt bárki ellen intézkedést hozzon, aki megsértette a szövetségi értékpapír-jogszabályokat; valamint ezzel kapcsolatosan az alacsonyabb bizonyítási követelményt.

[9] A nemzeti bankfelügyeletek rendelkezésére álló felügyeleti hatáskörök felülvizsgálata például a válságkezelésről folyó munka részét képezi.

[10] Lásd: a Bizottság munkaprogramja a 2011. évre, 2.6. bekezdés, COM(2010) 623.

[11] A piaci visszaélésekről szóló irányelv 16. cikke. A Szolvencia II. 250. cikke (1) bekezdésének b) pontja; a tőkekövetelmény-irányelv 132. cikke (1) bekezdésének d) pontja. A Szolvencia II. 155. cikkének (3) bekezdése és 158. cikkének (2) bekezdése; a tőkekövetelmény-irányelv 30. cikkének (3) bekezdése; a MiFID 62. cikkének (2) bekezdése; az ÁÉKBV-irányelv 21. cikkének (5) bekezdése és 108. cikkének (5) bekezdése; a tájékoztatóról szóló irányelv 23. cikke. a MiFID 32. cikkének (7) bekezdése és 62. cikkének (2) bekezdése; az ÁÉKBV-irányelv 108. cikkének (1) bekezdése és 109. cikkének (2) bekezdése; a MiFID 62. cikkének (2) bekezdése.

[12] A MiFID 51. cikkének (1) bekezdése szerint például: „Az engedély visszavonására irányuló eljárások, valamint a tagállamok büntetőszankciók megállapítására irányuló jogának sérelme nélkül a tagállamok nemzeti jogukkal összhangban biztosítják, hogy meg lehessen hozni a szükséges közigazgatási intézkedéseket, illetve közigazgatási szankciókat lehessen kiszabni azon személyekkel szemben, akik felelősek az ezen irányelv végrehajtása során elfogadott rendelkezések be nem tartásáért. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen intézkedések legyenek hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek. Lásd még: a tájékoztatókról szóló irányelv (2003/71/EK) 25. cikkét, a piaci visszaélésről szóló irányelv (2003/6/EK) 14. cikkét (amelyet a Bíróság a C-45/08. számú, Spector Photo Group és Van Raemdonck/CBFA ügyben 2009. december 23-án hozott ítéletének 65–77. pontjában értelmezett), és az átláthatósági követelményekről szóló irányelv (2004/109/EK) 28. cikkét, az ÁÉKBV-irányelv (2009/65/EK) 99. cikkének (1) bekezdését, a hitelintézetekről szóló irányelv (2006/48/EK) 54. cikkét, vagy a Szolvencia II. irányelv (2009/138/EK) 34. cikkét, és a pénzmosás elleni irányelv 39. cikkének (2) bekezdését, amely a természetes személyekkel szembeni szankciókról is rendelkezik. A piaci visszaélésről szóló irányelv (38) preambulumbekezdése szerint „a szankcióknak kellő visszatartó erővel kell rendelkezniük, arányban kell állniuk a jogsértés súlyosságával és a szerzett előnyökkel.”

[13] Lásd: MiFID 50. cikk, tőkekövetelmény-irányelv 136. cikk, ÁÉKBV 98. cikk, Szolvencia II. 34. cikk, a tájékoztatókról szóló irányelv 21. cikk.

[14] Lásd: a 2009/138/EK irányelv – Szolvencia II. – 62. cikke és 258. cikkének (2) bekezdése; az ÁÉKBV-irányelv 99. cikkének (2) bekezdése; a biztosítási közvetítésről szóló 2002/92/EK irányelv 8. cikkének (1)–(3) bekezdése.

[15] Ez főleg az engedélyvisszavonást érinti, lásd például: 2009/138/EK irányelv (Szolvencia II.), 144. cikk (1) bekezdés; 2006/48/EK irányelv (tőkekövetelmény-irányelv), 17. cikk.

[16] Lásd például: 2009/138/EK irányelv (Szolvencia II.), 131. cikk és 144. cikk (2) bekezdés.

[17] Például a 2004/39/EK irányelv (MiFID) 51. cikkének (3) bekezdése, a tájékoztatókról szóló irányelv (2003/71/EK) 25. cikkének (2) bekezdése, az átláthatósági követelményekről szóló irányelv (2004/109/EK) 28. cikkének (2) bekezdése, a piaci visszaélésről szóló irányelv (2003/6/EK) 14. cikkének (4) bekezdése, az ÁÉKBV-irányelv (2009/65/EK) 99. cikkének (3) bekezdése.

[18] Az ebben a szakaszban ismertetett példák nem említik az érintett tagállamot, mivel a példák célja csupán a megállapított általános problémák jobb illusztrálása. Több információ a felügyeleti bizottságok jelentéseiben található, amelyek e közlemény alapját képezik.

[19] Lásd például az FSA 2003. szeptember 25-i FSA/PN/098/2003 sajtóközleményét.

[20] Forrás: a CESR tagjai által az ÁÉKBV-irányelvet átültető nemzeti szabályokban előirányzott szankciókról adott információ.

[21] Például: a banki ágazatban néhány tagállam nem alkalmazott szankciót 2006–2007-ben és 2008 első negyedévében.

[22] Az illetékes hatóságok a határokon átnyúló hatékony felügyelet biztosítása érdekében bizonyos feltételek mellett feladatokat és felelősségeket ruházhatnak át más illetékes hatóságokra.

[23] E területen az uniós fellépés jogalapját a Szerződés jogszabályok közelítését, (EUMSz. 114. cikk), az önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó szabályok koordinálását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát (EUMSz. 53. cikk (1) bekezdés és 62. cikk) érintő belső piaci rendelkezései képeznék. Az uniós jogalkotás számára lehetőséget biztosítanak a nemzeti jogszabályok közelítésére irányuló intézkedések elfogadására, a belső piac létrehozási és működési feltételeinek javítása céljából. Ide tartozhatnak a szankciókhoz kapcsolódó jogalkotási intézkedések, ha az uniós szabályok teljes hatékonyságának biztosítása érdekében szükségesek. Ilyen intézkedéseknek az uniós pénzügyi szolgáltatási jogszabályokba történő bevezetése ugyanazon jogalapra épülne, mint az érintett ágazati jogi aktusok. Az EUMSz. 83. cikke jogalapként szolgál a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozó szabályozási minimumok megállapítására, ha valamely harmonizációs intézkedések hatálya alá tartozó területen az Unió politikájának eredményes végrehajtásához elengedhetetlen a tagállamok büntetőügyekre vonatkozó jogszabályainak közelítése.

[24] A legtöbb irányelv előírja, hogy a szankciókat ki lehet vetni a jogsértésért felelős személyekre, de nem pontosítják, hogy ez természetes és jogi személyeket is magában foglal-e. Van néhány kivétel, például a 2009/138/EK (Szolvencia II.) irányelv 34 cikke („A felügyeleti hatóságok hatáskörrel rendelkeznek a biztosítókat vagy viszontbiztosítókat, illetve azok igazgatási, irányító vagy felügyelő testületének tagjait érintő bármely szükséges, adott esetben akár igazgatási vagy pénzügyi jellegű intézkedés meghozatalára”).

[25] Lásd a 3. lábjegyzetet.

[26] Lásd az OFT és a SEC által a belső informátorok jutalmazására létrehozott programokat.