[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG | Brüsszel, 2010.11.5. COM(2010) 643 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁC SNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK Kölcsönös elszámoltathatóság és átláthatóság Az EU segélyhatékonysági működési keretének negyedik fejezete TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés 3 2. Mit jelent a kölcsönös elszámoltathatóság? 4 3. A segélyek átláthatósága – a kölcsönös elszámoltathatóság előfeltétele 5 4. Kölcsönös elszámoltathatóság nemzeti szinten 7 5. Kölcsönös elszámoltathatóság nemzetközi szinten 10 6. Elszámoltathatóság és humanitárius segítségnyújtás 10 7. Javaslat a működési keret negyedik fejezetére 11 7.1. A segélyek átláthatósága 11 7.2. Kölcsönös elszámoltathatóság nemzeti szinten 12 7.3. Kölcsönös elszámoltathatóság nemzetközi szinten 13 BEVEZETÉS A kölcsönös elszámoltathatóság és az átláthatóság a nemzetközi segélyhatékonysági menetrend központi részét képezik. A donorok és a partnerországok átláthatóságának, valamint egymás felé, továbbá saját állampolgáraik és parlamentjeik felé való elszámoltathatóságának fokozása alapvető kérdés a fejlesztési támogatások hatásának maximalizálásához. A Segélyhatékonyságról szóló Párizsi Nyilatkozatban (2005.) a donorok és a partnerországok megállapodtak abban, hogy 2010-ig megvalósítandó kölcsönös értékelési felülvizsgálatok keretében közösen értékelik az elért haladást[1]. A donorok kötelezettséget vállaltak arra is, hogy jobb tájékoztatást nyújtanak a segélyek folyósításáról; a partnerországok pedig vállalták, hogy erősítik a nemzeti parlamentek és a fejlesztési stratégiák végrehajtásában érintett többi fél szerepét. Az accrai cselekvési menetrend (2008) megerősítette ezeket a kölcsönös elszámoltathatósággal kapcsolatos kötelezettségvállalásokat, és hangsúlyozta az átláthatóság és a felelősségvállalás, valamint ezek fejlesztési eredményekkel való összekapcsolásának fontosságát A kölcsönös elszámoltathatóság az EU fejlesztési szakpolitikáinak és stratégiáinak alapvető elve. Az európai konszenzus a fejlesztési politikáról (2005.) kimondja, hogy az EU és a fejlődő országok osztoznak a felelősségen és a kötelezettségen, hogy számot adjanak a partnerség keretében tett erőfeszítéseikről.[2]. A kölcsönös elszámoltathatóság fontosságát a Tanács 2008. májusi következtetései is megerősítették[3], és bekerült a segélyhatékonyságról szóló harmadik magas szintű fórumon (Accra, 2008. szeptember) az EU számára kiválasztott négy kulcskérdés közé is.[4] Az EU már meg is teremtette a gyakorlati lehetőségeit annak, hogy együttműködhessen a Párizsi Nyilatkozat és az accrai cselekvési menetrend kötelezettségvállalásainak teljesítésével kapcsolatban: A segélyhatékonyság működési keretének 2009 novemberi létrehozása a legújabb példája ennek a gyakorlati megközelítésnek[5]. Ez a működési keret három fejezetet tartalmaz a segélyhatékonysággal kapcsolatos legfontosabb kötelezettségvállalásokról, konkrétan a munkamegosztásról, a kedvezményezett ország rendszereinek használatáról és a technikai együttműködésről, és konkrét uniós együttműködési intézkedéseket fogalmaz meg az eredmények elérése érdekében. A működési keret hatékony eszközt teremt az EU által kifejtett hatás maximalizálásához, és ezzel szilárd alapot nyújt a segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintű fórumra való felkészüléshez, amelyet 2011-ben Koreában fognak megrendezni[6]. Az átláthatósággal és az elszámoltathatósággal kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak azonban az európai szinten harmonizált gyakorlatok megteremtésében is tükröződniük kell, azaz gyakorlati rendelkezésekre van szükség a meglévő elvek végrehajtása érdekében. Az EU-nak ezen a területen is példával kell elöl járnia. A Tanács ezért 2010 júniusában[7] felkérte a Bizottságot, hogy nyújtsa be javaslatát a kölcsönös elszámoltathatósággal és átláthatósággal kapcsolatos kötelezettségvállalások végrehajtására vonatkozó közös uniós megközelítésre azzal a céllal, hogy a Külügyek Tanácsa 2010. novemberi ülésén megállapodhasson az EU közös megközelítéséről. MIT JELENT A KÖLCSÖNÖS ELSZÁMOLTATHATÓSÁG? A fejlesztési eredmények javítása a donor és a kedvezményezett országok közti partnerség eredménye kell, hogy legyen, és a kölcsönös elszámoltathatóságra kell épülnie. A kölcsönös elszámoltathatóság a Párizsi Nyilatkozat magvát képezi, és egy olyan folyamatot jelent, melynek során két (vagy több) partner megegyezik, hogy a fejlesztési eredmények javítása érdekében felelősséget vállalnak az általuk önkéntesen vállalt kötelezettségek végrehajtásáért. A kölcsönös elszámoltathatóság segít bizalmat és partnerséget építeni a közösen elfogadott menetrend alapján, és az eredményalapú segélyek alapjául szolgál. Az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kapott e kérdés kezelése. Ennek ellenére a kölcsönös elszámoltathatóság még mindig egy olyan elképzelésnek számít, amely komoly megfontolások és viták tárgyát képezi azt illetően, hogy mind elméleti, mind gyakorlati szempontból mit is jelent valójában. Ennek ellenére két alapvető fogalommeghatározási szempontban a legtöbben egyetértenek. Egyrészt az elszámoltathatósággal kapcsolatos felelősségrevonhatóság megköveteli, hogy a fellépésekről jelentések készüljenek, megmagyarázzák vagy igazolják őket. Másrészt az elszámoltathatóságnak a donorok és a partnerországok számára egyaránt ösztönzőket kell tartalmaznia annak érdekében, hogy értékelni lehessen, mennyire jól hajtották végre a kölcsönös kötelezettségvállalásokat, és hogy valóban változtassanak gyakorlatukon. A kölcsönös elszámoltathatóságnak számos formája létezik. Demokratikus kormányzati struktúrák mellett az ügynökségeket és a választott tisztviselőket az információszabadsággal kapcsolatos jogszabályokon, a választásokon és az igazságügyi fékeken és ellensúlyokon keresztül számoltatják el. A magánszektorban a vállalatok és a szervezetek szerződéses és jogi keretek alapján vonhatók felelősségre. Segélyezési viszonyban viszont csupán részleges keretei vannak a kölcsönös elszámoltathatóságnak. A kölcsönös elszámoltathatóságról szóló viták általában három területre koncentrálnak. Egyrészt a segélyek átláthatóságának fontosságára. Ha nincs semmilyen információ egy adott segélyről, nem lehet senkit sem elszámoltatni a vállalt kötelezettségeket illetően. Másrészt felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet nemzeti szinten, azaz a partnerország szintjén kölcsönös elszámoltathatóságot megvalósítani. Harmadrészt az is kérdés, hogy hogyan lehet nemzetközi szinten kölcsönös elszámoltathatóságot megvalósítani. Ez a szempont a nemzetközi segélyek szerkezetének kérdéséhez kapcsolódik. A SEGÉLYEK ÁTLÁTHATÓSÁGA – A KÖLCSÖNÖS ELSZÁMOLTATHATÓSÁG ELőFELTÉTELE A tájékoztatás kulcsfontosságú a kölcsönös elszámoltathatóság szempontjából. Az információ előfeltétele annak, hogy a kötelezettségvállalások tükrében értékelni lehessen a teljesítményt. Ha a donorok nem szolgáltatnak időben információkat, nem lehet majd senkit sem elszámoltatni. A segélyek folyósítására vonatkozó, megfelelő időben rendelkezésre álló, átlátható és átfogó információk nélkül továbbá a partnerországok sem tudnak teljeskörű jelentést tenni költségvetésükről törvényhozásuk és állampolgáraik számára. Accrában a következőkről született megállapodás: 1. A donorok rendszeresen és időben részletes információkat bocsátanak rendelkezésre a fejlesztési kiadások volumenéről, allokációjáról, és – amennyiben rendelkezésre állnak – ezek eredményeiről annak érdekében, hogy a fejlődő országok pontosabb költségvetéseket, elszámolásokat és ellenőrzéseket készíthessenek. 2. A donorok és a fejlődő országok rendszeresen közzé fognak tenni minden, a kifizetésekhez kapcsolódó feltételt. 3. A donorok időben teljes körű tájékoztatást nyújtanak majd az éves kötelezettségvállalásokról és a tényleges kifizetésekről, hogy a fejlődő országok költségvetési becslései és elszámolási rendszerei pontosan rögzíthessenek minden támogatás-folyósítást. 4. A donorok időben rendszeres információkat szolgáltatnak majd a fejlődő országoknak gördülő, 3–5 éves előzetes kiadási és/vagy végrehajtási terveikről, melyekben legalább indikatív forrásallokációkat is feltüntetnek. Nemzetközi szinten számos olyan globális kezdeményezés is folyamatban van, amely a segélyek átláthatóságának ösztönzésére irányul: - Közös elképzelések és standardok kidolgozása: - Az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottsága (DAC) a segélyhatékonysággal foglalkozó munkacsoport keretében vizsgál átláthatósági kérdéseket[8] - Az ENSZ fejlesztési együttműködési fóruma (DCF) a Gazdasági és Szociális Bizottság (ECOSOC) munkáját támogatja a dél-dél segélyáramlásokra vonatkozó adatok koordinálásával, valamint a segélyek átláthatósága és a kölcsönös elszámoltathatóság közötti kapcsolat elemzésével. - A nemzetközi segélyek átláthatóságára irányuló kezdeményezést (IATI) a harmadik magas szintű fórum (Accra, 2008. szeptember) indította útjára annak biztosítása érdekében, hogy a donorok olyan módon tegyék nyilvánosan közzé a segélyekre vonatkozó információkat, amelyet az emberek könnyen megértenek. - Közös technikai eszközök és adatbázisok kialakítása: - Az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottsága (DAC) gyűjti és teszi közzé a DAC-országoktól származó, hivatalos fejlesztési segélyekre (ODA) vonatkozó adatokat a hitelezői jelentéstételi rendszeren[9] (CRS) keresztül. A CRS-t széles körben a múltbéli támogatás-áramlásokra vonatkozó ellenőrzött, minőségi információk előállítása arany standardjának tekintik. - A Development Gateway Foundation üzemelteti az Aid Data adatbázist[10], amely az egyik legnagyobb online nyilvántartásnak számít a világszintű fejlesztési tevékenységek tekintetében, és alapvető áttekintést nyújt arról, hogy ki mit csinál a nemzetközi fejlesztés terén. E kezdeményezések ellenére az érintettek szerint még mindig nehéz hozzájutni olyan átfogó és egyértelmű adatokhoz, amelyek kellőképpen részletesek céljaik szempontjából. Az adatok felhasználhatósága csökken, ha túl későn teszik közzé őket (gyakran akár két évig terjedő késedelemmel). A DAC CRS jelentési eszköze jó alapot teremt a további építkezéshez, de az információkat megfelelőbb időben, jobb minőségben, szélesebb körben, gyakrabban és szinkronizáltabb módon kell közzétenni, valamint az összes partnerország számára harmonizált módon kell elérhetővé tenni. Továbbá a kölcsönös elszámoltathatóság elősegítése érdekében előretekintő tervezési és egyéb olyan adatokra van szükség, amelyek lehetővé teszik a feltételesség, a potenciális szociális vagy környezeti hatások, illetve a szándékolt kimenetelek és eredmények értékelését. A partnerországokat abban is segíteni kell, hogy saját költségvetési rendszereiken belül gyűjtsenek a segélyekre vonatkozó adatokat. Az uniós donorok már jelenleg is közzétesznek bizonyos adatokat az általuk nyújtott segélyekkel kapcsolatban. Ugyanakkor semmilyen harmonizált intézkedés sem született a fenti kötelezettségvállalásokra válaszul, ezért a módszerekben nagy eltérések tapasztalhatók a minőség, a mennyiség, a hatály, a formátum és a gyakoriság tekintetében. Az EU legtöbb tagállama és a Bizottság jelent a DAC felé (Fejlesztési Támogatási Bizottság), de nagy különbségek tapasztalhatók a segélyinformációk közzététele között az adatok részletessége és a közzététel helye tekintetében: honlapjaikon vagy az egyes országokra vonatkozó tervezési dokumentumaikban jelennek meg ezek az információk. Nem minden donor tesz közzé részletes információkat központi szinten; néhányan például nagykövetségeik honlapján teszik csak közzé a részletes információkat. A 28 uniós donorból (az EU és 27 tagállama) 9 csatlakozott a nemzetközi segélyek átláthatóságára irányuló kezdeményezéshez (IATI) (Dánia, Finnország, Németország, Írország, Hollandia, Spanyolország, Svédország, az Egyesült Királyság és az EU) azzal a szándékkal, hogy közös nemzetközi formátum szerint tegyék közzé a segélyekre vonatkozó információikat. Néhány ország részletes információkat közöl tervezési dokumentumaiban (mint például Írország), míg mások honlapjaikon tesznek közzé információkat: Spanyolország például a támogatást nyújtó állami szerv és ágazat szerinti bontásban nyújt információt a hivatalos fejlesztési segélyekről (ODA). A következő évre elkülönített összegekre vonatkozó információk nem egy időben állnak rendelkezésre, hanem az egyes donorok költségvetési ciklusaihoz igazodnak (Finnország esetében augusztusban, Spanyolország esetében októberben, Hollandia esetében pedig novemberben), ami aláássa a támogatások átláthatóságát és kiszámíthatóságát a partnerországok szempontjából. Manapság a Bizottság által készített éves Monterrey-jelentés az egyetlen olyan uniós szintű eszköz, amely egyszerre nyújt a segélyek mennyiségéről és a segélyekhez kapcsolódó kötelezettségvállalásokról is információkat. Ez a jelentés azonban nem teszi elérhetővé az információkat sem a partnerországok kormányai számára, akiknek megfelelő időben van átfogó adatokra szükségük tervezési és költségvetési folyamataikhoz, sem más érdekeltek számára (civil társadalom). Az Európai Bizottság a TR-AID (átlátható segély – Transparent Aid) nevű gyakorlati eszköz kifejlesztésén dolgozik azzal a céllal, hogy koordinálni lehessen az uniós donorok humanitárius és fejlesztési segélyeit. A TR-AID egy olyan web-alapú rendszer, amely több forrásból származó adatokat gyűjt össze, és átfogó információkhoz biztosít könnyű hozzáférést, így az adatok felhasználhatók a döntéshozatal során. A TR-AID számos, segélyhatékonysággal kapcsolatos uniós kötelezettségvállalás végrehajtását támogatja. Eredetileg olyan eszközként indult, amely az uniós donorok egymásközti átláthatóságát segítette elő azáltal, hogy információkat osztott meg köztük egymás segélyeivel kapcsolatban, és amely az Unión belüli jobb koordinációt volt hivatott előmozdítani. Középtávon szélesebb körű átláthatóságot hivatott biztosítani a többi érintett felé: a többi donor, a partnerországok, a civil társadalom és a nagy nyilvánosság irányába. Az uniós szintű közös fellépés fontos hozzáadott értéket képvisel: azonos normák elfogadásával, valamint a információk közzétételének minőségével és gyakoriságával kapcsolatban. A megfelelő uniós megközelítés kidolgozása lehetővé kell, hogy tegye számunkra az Accrában vállalt kötelezettségein teljesítését, miközben kihasználjuk az uniós keretek által kínált lehetőségeket, az uniós szinten már kifejlesztett eszközöket, valamint az uniós megközelítés potenciális előnyeit a partnerországok szempontjából a pénzügyi és adminisztratív terhek csökkentése tekintetében. KÖLCSÖNÖS ELSZÁMOLTATHATÓSÁG NEMZETI SZINTEN Jelenleg nincs olyan közös gyakorlat, ami alapján a donorok és a partnerországok kölcsönösen elszámoltathatóak lennének vállalt kötelezettségeikért. A Monterrey-jelentés szerint néhány uniós donor kölcsönös értékelési felülvizsgálatokban vett részt (Ausztria, Finnország, Írország, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság), de nagyon kevés információ áll rendelkezésre az ehhez használt keretről, a kritériumokról, az értékelés hatályáról és az érintettekről. Ráadásul nem is minden esetben adtak teljes áttekintést, mivel ezt az információt nem követték nyomon központi szinten. A donorok különösen a közkiadásokról és pénzügyi elszámoltathatóságról (PEFA) szóló nemzeti eljárások alapján számoltathatók el a partnerországok felé a költségvetés-támogatás kiszámíthatóságával, a donorok által a projektek és programok formájában megvalósuló segélyek költségvetéséről és jelentéseiről szolgáltatott információkkal, valamint azzal kapcsolatban, hogy milyen mennyiségű segélyt kezelnek nemzeti eljárások alapján. E kritériumok mindegyikét értékelik. Néhány partnerország a donorok felé egyedi megközelítés alapján, az érintett donor saját előírásaihoz kapcsolódva számoltatható el, szoros összefüggésben a pályázati eljárásokkal, a szerződésekkel és a konkrét finanszírozási megállapodásokkal. Jelenleg a Monterrey-kérdőív az egyetlen olyan uniós szintű nyomonkövetési eszköz, amely az uniós donorok által vállalt segélyezéshez kapcsolódó kötelezettségekről szolgáltat információkat. Ez sem tartalmazza azonban a donorok és partnerországok értékelését a kölcsönös kötelezettségvállalásaik végrehajtása terén elért haladást illetően. Ehelyett a donorok arról tesznek jelentést, hogy végrehajtották-e, illetve hogyan hajtották végre a kölcsönös elszámoltathatósági keretekre vonatkozó megállapodásokat. Minden uniós donor számára ésszerű lenne egy olyan közös uniós megközelítés kialakítása, ami elszámoltathatóvá tenné az uniós donorokat és a partnerországokat kölcsönös kötelezettségvállalásaikért. Egy ilyen harmonizált megközelítés hasznos lenne segélyeink hatásának, koherenciájának és eredményközpontúságának növelése szempontjából. Ráadásul csökkentené a partnerországok költségeit azáltal, hogy egyetlen közös keretet alakítana ki, és ezen keresztül kellene elszámolniuk az összes uniós donor felé. Nemzeti szinten szükség van néhány olyan alapvető elem kialakítására, amely elősegítené a kölcsönös elszámoltathatóságot. Először is, egyértelműnek kell lennie, hogy ki számoltat el kit. A kölcsönös elszámoltathatóság nemcsak a donorok és partnerek kormányait érinti, hanem azokat is, akiket kormányoznak. Ez a hazai elszámoltathatóságként ismert szempont hazai érdekeltek széles körét érintheti, köztük a parlamenteket, a helyi hatóságokat, a civil társadalmi szervezeteket, női csoportokat, a médiát, a politikai pártokat, stb. E helyi szereplőknek alapvető szerepük van a nemzeti fejlesztési stratégiákhoz történő hozzájárulások, a segélyhatékonyság és a fejlesztési kötelezettségvállalások teljesítése terén elért haladás figyelemmel kísérése, valamint végső soron a kormányok gyenge teljesítmény miatti szankcionálása tekintetében. A kölcsönös elszámoltathatóságnak egy fórumra is szüksége van, azaz egy arra vonatkozó megállapodásra, hogy ez a folyamat hol zajlik . Egy mód ennek megteremtésére az lehet, hogy olyan kereteket hozunk létre a segélyek igazgatásához, mint például a közös teljesítményértékelési keret (PAF), ahol a fejlesztési partnerek találkozhatnak, értékelhetik a vállalt kötelezettségek teljesítését, és dönthetnek arról, hogy hogyan követik nyomon ezeket. Nincs általánosan megállapított minta arra, hogy hogyan kell megtervezni és kivitelezni a teljesítményértékelési keretet. Kedvező esetben meglévő kapcsolati fórumokra épül. Ezeknek lehetnek formálisabb szabályai és eljárásai, vagy alapulhatnak informálisabb megállapodásokon. Ölthetik éves konzultációk, konzultációs csoportok, közös felülvizsgálati panelek stb. formáját. A legfontosabb szempont, hogy a teljesítményértékelési keret olyan viszonyokat hozzon létre, amelyek a kölcsönös bizalom megteremtéséhez vezetnek. A teljesítményértékelési keretnek segítenie kell szinergiákat teremteni a meglévő helyi segélyigazgatási eljárások között, és a párbeszéd meglévő kereteibe kell integrálódnia. Az is szükséges továbbá, hogy meghatározzuk az elszámoltathatóság fókuszát, azaz arra vonatkozó megállapodásra van szükség, hogy az érintett felek miért számoltathatók el . Ehhez hozzátartozik egy olyan közös menetrend létrehozása is, amely mindkét fél számára világos célokat és kötelezettségeket rögzít. Ez a közös menetrend a nemzeti vagy ágazati fejlesztési tervekkel és stratégiákkal kapcsolatos elemeket tartalmazhat, azaz arra vonatkozó megállapodást, hogy a támogatásokat mire kellene felhasználni. A segélyhatékonysági kötelezettségvállalásokra is fókuszálhat, például arra vonatkozó megállapodással, hogy milyen csatornákon keresztül kellene folyósítani a támogatásokat. A legfontosabb az lenne, hogy egyértelművé váljon az összes fél felelőssége, és az, hogy mivel kapcsolatban fogják elszámoltatni őket. A közös teljesítményértékelési keret működése a gyakorlatban – példák Mozambik A mozambiki kölcsönös elszámoltathatósági keret a Mozambikban tevékenykedő programsegélyeket nyújtó partnerek teljesítményének független értékelésén alapul. A donorok a kormány teljesítményét az ország szegénységcsökkentési tervének nyomonkövetési és értékelési keretének működése, valamint a fejlesztés területén elért haladás nyomon követése alapján vizsgálják. A donorokat egy kötelezettségvállalásokat és értékelési (pontozási) rendszert tartalmazó mátrix alapján értékelik, amelyek aggregát eredménye adja meg a teljesítmény általános szintjét (nagyon jó, magas közepes, közepes, alacsony közepes, alacsony). A segélyezési teljesítmény nyomon követéséhez az ODA Mozambik (ODAMOZ) adatbázis – amely a donorok finanszírozásáról szolgáltat alapvető információkat –, valamint a Fejlődés Megfigyelőközpontja is hozzájárul. Mozambik azon kevés országok közé tartozik, amelyek nemzeti, tartományi és helyi szinten intézményes kereteket alakítottak ki a bevonáson alapuló szegénységfigyelés számára. A jobb átláthatóság és a hazai elszámoltathatóság támogatására irányuló erőfeszítéseket fokozni kell. Ruanda Két közös felülvizsgálati mechanizmus létezik: a közös teljesítményértékelési keret (CPAF) és a donorteljesítmény-értékelési keret (DPAF). Összesen 26 mutatót használnak a donorok teljesítményének értékelésére, melyek a segélyek minőségéről szóló nemzetközi és nemzeti szintű megállapodásokban gyökereznek. Az értékeléseket éves ciklusok alapján hajtják végre, melyeket úgy időzítenek, hogy egybeessenek a kormány teljesítményéről a kormányteljesítmény-értékelés keretében folyó értékeléssel és vitákkal. A donorok azzal könnyítik meg az adatok gyűjtését és összesítését, hogy számos mutatóval kapcsolatban rendszeres időközönként jelentés tesznek. A tervek szerint fejleszteni fogják a fejlesztési támogatási adatbázist, hogy könnyebbé tegyék ezt a jelentéstételt. Az adatok gyűjtése, összesítése és elemzése a DPAF-mátrixban történik (a gazdasági és pénzügyminisztérium vezetésével). Az eredményeket a fejlesztési partnerek koordinációs csoportjában mutatják be és vitatják meg, míg a költségvetéstámogatás-harmonizálási csoportban ennél fókuszáltabb párbeszéd folyik. A donorok megosztják a kormánnyal és a fejlesztési partnerekkel belső válaszaikat/ terveiket, valamint cselekvési terveiket. | KÖLCSÖNÖS ELSZÁMOLTATHATÓSÁG NEMZETKÖZI SZINTEN - A kölcsönös elszámoltathatóságot számos nemzetközi fórumon is ösztönzik. Ide tartoznak az olyan független kölcsönös felülvizsgálatok, mint az OECD DAC kölcsönös felülvizsgálatai, az EU éves jelentései a fejlesztésfinanszírozásról (Monterrey-jelentés), az olyan nem hivatalos teljesítményértékelések, mint a Concord (Európai Civil Társadalmi Szervezetek Szövetsége – Confederation of European civil society organisations) által készített EU Segélyfigyelő (EU Aid Watch), valamint különböző típusú jelentések és elemzések, amelyeket az IMF/ a Világbank (globális nyomonkövetési jelentés – Global Monitoring Report), a Gazdasági és Szociális Tanács fejlesztési együttműködési fóruma, az UNECA/OECD (a segélyhatékonyság kölcsönös felülvizsgálata – Mutual Review of Aid Effectiveness), a G8 (a 2010. évi értékelő jelentés a fejlesztésről – Accountability Report on Development), a párizsi felmérés (Paris Survey), és amelyeket a segélyhatékonysággal foglalkozó munkacsoport készít. A nemzetközi szintű kölcsönös elszámoltathatóságnak erősítenie kell a nemzeti szintű elszámoltathatóságot. Ugyanakkor ez nem mindig működik hatékonyan, aminek néha a donorok és a partnerek közötti aszimmetrikus segélyezési kapcsolat az oka. A nemzetközi szintű elszámoltathatósági menetrend néha inkább a partnerországok kormányai és az érdekelt felek aggályait és érdekeit tükrözi. A partnerországok érdekeltjeinek ráadásul gyakran nem áll rendelkezésére elegendő elemzés és információ, melynek következtében nem tudnak teljes mértékben és a donorokkal egyenlő alapokon elköteleződni. A kölcsönös elszámoltathatóságra irányuló nemzetközi erőfeszítések ráadásul nem adnak eszközt a donorok partnerországok általi szankcionálásához, illetve a donorok kötelezettségvállalásai teljesítésének kikényszerítéshez. ELSZÁMOLTATHATÓSÁG ÉS HUMANITÁRIUS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS A humanitárius segélyezés elveit és helyes gyakorlatait 16 donor fektette le 2003-ban[11]. Ezek az elvek többek közt a partnerség és a helyes donorgyakorlatok ösztönzését célozzák a finanszírozás, az igazgatás és az elszámoltathatóság területein. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus[12] elfogadásával az EU sajátjaként vállalta fel a fenti elveket, és megmutatta szilárd elkötelezettségét a hatékony, felelős és elszámoltatható humanitárius segélyezés ösztönzése mellett.[13] Az elszámoltathatósági keret foglalkozik a humanitárius segítségnyújtás sajátosságaival, különösen: annak szükségletalapú megközelítésével, a segélyek célba juttatásának sebességével, rövid távú horizontjával és reaktív jellegével. Számos mechanizmus és eszköz biztosítja az EU humanitárius segítségnyújtásának átláthatóságát és koordinációját: - Műveleti stratégia, amely szükségletalapú megközelítéssel megfelelően kidolgozott módszereket tartalmaz a költségvetés allokálásához. Az összes érintett szereplővel megosztják és koordinálják ezt a stratégiát és a részletes előremutató tervezést; - A „14 pont” elnevezésű, Bizottság által kifejlesztett és kezelt jelentési rendszer, amely valós idejű információkat nyújt a Bizottság és a tagállamok által végrehajtott humanitárius segítségnyújtásról. Ez a rendszer összeköttetésben áll az ENSZ Humanitárius Ügyekért felelős Koordinációs Hivatala (OCHA) által üzemeltetett pénzügyi követő rendszerrel, amely hasonló információkkal szolgál a világszerte nyújtott humanitárius segélyekről. JAVASLAT A MűKÖDÉSI KERET NEGYEDIK FEJEZETÉRE A különböző uniós donorok között tapasztalható nagy eltérések kezelése érdekében – az átláthatóságra és a kölcsönös elszámoltathatósági gyakorlatokra egyaránt tekintettel – fontos, hogy közös uniós megközelítést, valamint uniós szinten együttesen végrehajtandó gyakorlati lépéseket határozzunk meg közös kötelezettségvállalásaink végrehajtása céljából. A következő szakasz képezi a segélyhatékonysági működési keret negyedik fejezeteként beillesztendő szövegjavaslatot. A segélyek átláthatósága A Bizottság és az EU tagállamai rendszeres időközönként átfogó és összevethető információkat szolgáltatnak fejlesztési kiadásaikról a következők útján: 1. A segélyek mennyiségére és allokációjára vonatkozó információk nyilvános közzététele az OECD/DAC hitelezői jelentéstételi rendszerének (CRS) standard formátumát követi. Ezeket az információkat negyedévenként, 2011 októberi kezdettel kell közzétenni, és az információk nem lehetnek három hónapnál régebbiek. 2. Országos szintű információk nyújtása a jövőre vonatkozó adatokról évente, 2011 júliusi kezdettel: 2.1 Az OECD Survey on Donors' Forward Spending Plans (az OECD donorok jövőre vonatkozó kiadási terveiről készült felmérésének) módszerei alapján, legalább három és legfeljebb ötéves jövőre vonatkozó globális segélykiadási adatok közzététele, valamennyi partnerország vonatkozásában; 2.2 Legalább három, legfeljebb ötéves jövőre vonatkozó segélyezési allokációk közzététele ágazatonként, a munkamegosztás gyorsítását célzó kezdeményezésben részt vevő valamennyi ország számára. 3. A Monterrey kérdőív eljárására építve legyen a fejlesztésfinanszírozásról szóló uniós éves jelentés a központi és országos szintű haladás nyomon követésére szolgáló átláthatósági és elszámoltathatósági modell. 4. A TR AID eszköz felhasználása az adatok közzétételére és egymás közötti megosztására; 4.1 Az első szakaszban önkéntes alapon, specifikus adatformátum előírása nélkül; 4.2 A második szakaszban kötelező jelleggel, a 2011-es koreai negyedik magas szintű segélyhatékonysági fórumot követően, a nemzetközi szabványoknak megfelelően meghatározott közös, standardizált adatformátum használatával. Kölcsönös elszámoltathatóság nemzeti szinten A Bizottság és az EU tagállamai valamennyi partnerországban és partnerországgal: 1. közös kereteket dolgoznak ki a közös kötelezettségvállalások nyomon követésére, amikor csak lehetséges a meglévő rendszerekre építve[14]: - A munkamegosztás gyorsítását célzó kezdeményezésben (FTI) részt vevő országokban az EU küldöttségeivel együttműködésben közvetítők fognak vitát kezdeményezni a kölcsönös elszámoltathatóságról a partnerkormányokkal és más hazai érdekeltekkel. Az FTI-ben részt nem vevő országokban az EU küldöttségei fognak találkozót szervezni az arról való megállapodás érdekében, hogy melyik donor kezdeményez vitát a kölcsönös elszámoltathatóságról. - A partnerországok prioritásain és céljain belül: közös teljesítményértékelési keret létrehozása 2011 júliusáig, hogy rendszeresen felül lehessen vizsgálni a donorok teljesítményét országos szintű segélyhatékonysági kötelezettségvállalásaik tekintetében. A tagállamok bátorítani fogják a partnerországokat arra, hogy vállaljanak vezető szerepet ebben a folyamatban. - A közös teljesítményértékelési keretet a következő irányelvek alapján kellene létrehozni: - Inkluzivitás: törekedni kell arra, hogy az adott országban jelen lévő összes donor, valamint a nemzeti költségvetés képviselői is részt vegyenek benne; - Kölcsönösség: a donorok és a partnerországok kötelezettségvállalásaira egyaránt ki kell terjednie; - Összehasonlíthatóság: az egyes donorok teljesítményét összehasonlítható módon kell nyomon követnie; - Rendszeresség: az értékeléseket legalább évente egyszer el kell végezni; - Jelentéstétel: a donoroknak és a kormányoknak vállalniuk kell, hogy az adott országban végzett műveleteikről rendszeres időközönként adatokat szolgáltatnak, előre meghatározott kritériumok alapján. - Ezeket a teljesítményértékelési kereteket időben kell értékelni ahhoz, hogy 2011. novemberig közzé lehessen tenni és meg lehessen küldeni a központnak az országos szintű közös teljesítmény eredményeit, és hogy végre lehessen hajtani a szükséges kiigazításokat. - E közös kötelezettségvállalások végrehajtása hozzájárul majd a donorok és a partnerországok között projekt-, ágazati és országos szinten folytatott szakpolitikai párbeszédekhez. Az EU a szakpolitikai párbeszédet a nyilvános vita bátorítására is felhasználja majd, hogy a donorok és a kormányok egyaránt elszámoltathatóvá váljanak. 2. Az EU és a tagállamok támogatni fogják a civil társadalmi szervezetek szerepét a fent említett folyamatban, köztük a női csoportokat és a médiát, a helyi önkormányzatokat és a parlamentet, hogy elszámoltassák a kormányokat és a donorokat, ide értve a szükséges kapacitásfejlesztési támogatások nyújtását is. Kölcsönös elszámoltathatóság nemzetközi szinten Az EU és tagállamai 2011. júliusig együtt fognak dolgozni azon, hogy közös víziót alakítsanak ki a segélyek jövőbeni, a busani segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintű fórumot követő szerkezetéről. Ennek érdekében: 1. Össze fogják hangolni álláspontjukat a nemzetközi kölcsönös elszámoltathatóságról különböző fórumok keretében folyó vitákban, ide értve az ENSZ fejlesztési együttműködési fórumát és a segélyhatékonysággal foglalkozó munkacsoportot is. Ennek értelmében támogatni fogják a fejlesztési együttműködési fórum arra irányuló erőfeszítéseit, hogy független és hiteles elemzéseket és értékeléseket gyűjtsön és terjesszen a kölcsönös elszámoltathatóságról. 2. Támogatják egy inkluzívabb keret kialakítását, melyben aktívabban részt vesznek a partnerországok, a helyi önkormányzatok, a parlamentek és a civil társadalom. [1] 2008-ban 54-ből csupán 14 országgal kapcsolatban jelentették azt, hogy országos szintű „kölcsönös értékelési felülvizsgálatokat” tartanak annak érdekében, hogy számon kérjék egymástól kölcsönös kötelezettségvállalásaikat. [2] Az európai konszenzus 15. bekezdése (http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:046:0001:0019:HU:PDF). [3] A Tanács következtetései: „Az EU mint világszintű partner a fejlesztésért: A millenniumi fejlesztési célok elérése felé vezető fejlődés felgyorsítása” 2008. május 27. (http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/08/st09/st09907.hu08.pdf). [4] A Tanács 2008. július 22-i ülése (http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/08/st12/st12080.hu08.pdf) [5] A Tanács 2009. november 17-i következtetései (http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/09/st15/st15912.hu09.pdf) [6] A Tanács 2009. május 18-i következtetései (http://ec.europa.eu/development/icenter/repository/COMM_PDF_COM_2009_0160_F_EN_COUNCIL_CONCLUSIONS.PDF). [7] A Tanács 2010. június 15-i következtetései (11080/10 sz. dokumentum). [8] A munkacsoport „C” szekciójában, a kiszámíthatósággal és a segélyek átláthatóságával foglalkozó csapatban, valamint a DAC segélyallokációs technikai csoportjának keretében. [9] http://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=CRSNEW [10] http://www.aiddata.org/home/index [11] The Principles and Good practice of Humanitarian Donorship (A humanitárius segélyezés elvei és helyes gyakorlatai), Stockholm, 2003. június 17.; az OECD jóváhagyásával. [12] Hivatalos Lap C 25/1., 2008.1.30. – A humanitárius segítségnyújtás hatékonyságáról és elszámoltathatóságáról szóló 3.3. szakasz. [13] idem [14] Az EU tagjelölt és potenciális tagjelölt országai esetében az előcsatlakozási támogatási eszközről szóló éves jelentés és a monitoring vegyes bizottságok képezik a teljesítményértékelési keret szempontjainak alapját. Ezeket az intézményeket át lehet úgy alakítani, hogy rendszeresebben szolgáltassanak olyan vonatkozó adatokat, mint például a pénzügyi elemzések és a segélyhatékonysági kötelezettségvállalások.