[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.10.15.

COM(2010) 562 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

a dioxinokra, a furánokra és a poliklórozott bifenilekre vonatkozó közösségi stratégia (COM(2001) 593) végrehajtásáról – harmadik jelentés az elért eredményekről

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

a dioxinokra, a furánokra és a poliklórozott bifenilekre vonatkozó közösségi stratégia (COM(2001) 593) végrehajtásáról – harmadik jelentés az elért eredményekről

1. Háttér

A dioxinok, a furánok és a poliklórozott bifenilek (PCB-k) mérgező és stabil vegyi anyagok, amelyek károsítják az emberi egészséget és a környezetet. A környezetbe jutva ezek a szerves szennyező anyagok évtizedekig megmaradnak a talajban, a vízben és a légkörben, ezért a kibocsátásukat követően is még nagyon hosszú ideig aggodalomra adnak okot. Károsíthatják az immunrendszert, az idegrendszert, a belső elválasztású mirigyek működését és a reproduktív funkciókat, és gyaníthatóan rákot is okoznak. Hatásaikra a magzat és az újszülöttek a legérzékenyebbek. A közvélemény, a politikusok és a tudomány képviselői komolyan aggódnak azok miatt a nem kívánatos hatások miatt, amelyeket ezek a vegyi anyagok hosszú távon akár rendkívül kis mennyiségben előfordulva az emberi egészségre és a környezetre gyakorolhatnak.

Sikerült elérni a dioxinok, a furánok és a PCB-k környezetbe való kibocsátásának és az emberek e vegyi anyagoknak való kitettségének általános csökkentését főképpen az ipari kibocsátási források átfogó ellenőrzése, valamint az említett anyagok takarmányokban és élelmiszerekben való jelenlétének csökkentésére irányuló stratégiák végrehajtása révén. 1990 és 2007 között az újonnan keletkezett dioxinok, furánok és PCB-k ipari kibocsátása 80 %-kal csökkent az Európai Unióban.[1] A főbb kibocsátási források közül a lakossági tüzelőberendezések az összes kibocsátás 22 %-át teszik ki[2], míg a kibocsátások fennmaradó része különféle ipari és nem ipari forrásokból származik. A további csökkentéshez elengedhetetlen a helyi források alaposabb elemzése, illetve a csökkentés a jelek szerint nagyobb sikerrel valósítható meg regionális és/vagy nemzeti szinten.

Az emberekbe jutó mennyiség csökkentése érdekében – mivel az emberek kitettségének legfontosabb forrása az elfogyasztott élelmiszer – mérsékelni kell a kérdéses anyagoknak a teljes élelmiszerláncba kerülő mennyiségét. A levegőbe kibocsátott dioxinok például úgy jutnak az élelmiszerláncba, hogy előbb lerakódnak a talajon, növények felszínén és a vízben, majd táplálkozás útján az állatokba és a halakba kerülnek, ahol felhalmozódnak. A dioxinoknak, furánoknak és a PCB-knek való kitettség csökkentését célzó intézkedéseknek tehát a környezetre, illetőleg az élelmiszerekre és a takarmányokra egyaránt irányulniuk kell.

A szóban forgó szennyező anyagok miatt jelentkező egészségügyi és környezeti aggodalmak kezelése érdekében a Bizottság 2001. október 24-én elfogadott egy, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz címzett közleményt[3] a dioxinokra, a furánokra és a PCB-kre irányuló közösségi stratégia létrehozásáról (a továbbiakban: dioxinstratégia). A dioxinstratégia két részből áll: az egyik rész a környezetben, a másik az élelmiszerekben és a takarmányokban jelen lévő dioxinok, furánok és PCB-k mennyiségének mérséklésére irányuló intézkedéseket tartalmaz. A Környezetvédelmi Tanács a bizottsági dioxinstratégia minden elemét jóváhagyta, és arra kérte a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a stratégia végrehajtásáról. Az elért eredményekről szóló, 2002–2003-ra vonatkozó első jelentést[4] a Bizottság 2004. április 13-án nyújtotta be, a 2004 és 2006 közötti időszakra vonatkozó második jelentést[5] pedig 2007. április 10-én. Ez a közlemény a harmadik ilyen jelentés, amely a 2007-től 2009-ig terjedő időszakban a Bizottság által az érintett területek vonatkozásában tett erőfeszítéseket foglalja össze.

2. A dioxinok és PCB-k környezeti jelenlétének csökkentésére irányuló tevékenység

3. A többoldalú környezetvédelmi megállapodásokhoz való hozzájárulás és azok végrehajtása

A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló 850/2004/EK rendeletet[6] (a továbbiakban: a rendelet) 2004 áprilisában fogadták el a Stockholmi Egyezmény (a továbbiakban: az Egyezmény) és a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményhez csatolt, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokra vonatkozó 1998. évi jegyzőkönyv (a továbbiakban: a POP-okra vonatkozó jegyzőkönyv) európai uniós végrehajtása érdekében. A rendelet rendelkezéseket tartalmaz a vegyi anyagok gyártására, forgalomba hozatalára és felhasználására, a vegyianyag-készletek és hulladékok kezelésére, valamint a POP-ok nem szándékolt kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedésekre vonatkozóan. Ezenkívül a tagállamoknak a nem szándékosan előállított POP-ok tekintetében kibocsátási leltárt, nemzeti intézkedési tervet, valamint monitoring rendszert és információcserére szolgáló mechanizmusokat kell létrehozniuk.

A POP-okra vonatkozó jegyzőkönyvet a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezmény végrehajtó szervének 2009 decemberében megtartott 27. ülésén módosították. A módosítások többek között a dioxinok, furánok és PCB-k csökkentésére vonatkozó további követelményeket vezetnek be azáltal, hogy kibocsátási határértékeket állapítanak meg a hulladékégetők, a szinterüzemek és a másodlagos acélt gyártó üzemek számára. Meg kell jegyezni, hogy e módosítások nagy részét az uniós jogszabályok már tartalmazzák. A szóban forgó módosításoknak így várhatóan leginkább az EU-n kívül lesz pozitív hozadékuk, és megerősítésük nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ENSZ-EGB régióban további kibocsátáscsökkentés legyen elérhető.

A rendelet 12. cikke éves jelentéstételt ír elő a tagállamoknak a POP-ok tényleges gyártásával és felhasználásával összefüggésben, a rendelet egyéb rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatban pedig hároméves jelentéstételről rendelkezik. A Bizottság ezeket a jelentéseket összegyűjti, majd azokat egy összefoglaló jelentésben összegzi és kiegészíti az EPER-től[7], az E-PRTR-től[8] és az EMEP[9] kibocsátási leltárából kapott információkkal. Az első összefoglaló jelentést[10] a Bizottság megbízásából egy vállalkozó készítette el 2009-ben a 2004 és 2006 közötti időszakra vonatkozó hároméves jelentések és a 2006–2008-as időszakra vonatkozó éves jelentések alapján. Az összefoglaló jelentés összefoglalása és a közösségi intézkedési terv[11] végrehajtása során 2009 végéig elért eredmények megvitatása részét képezi az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett legutóbbi bizottsági jelentésnek[12]. A jelentésben foglalt főbb következtetések a következők:

- A rendeletben előírt követelmények nagyrészt teljesülnek a szándékosan előállított POP-ok tekintetében. A szóban forgó anyagok gyártását, forgalomba hozatalát és felhasználását fokozatosan megszüntették, a meglévő készleteket pedig leltározták.

- A nemzeti intézkedési tervek Egyezmény szerinti kidolgozása, valamint velük összefüggésben a szándékosan előállított POP-ok összkibocsátásának azonosítását, jellemzését és minimális szintre csökkentését célzó nemzeti cselekvési tervek létrehozása még nem fejeződött be, illetve több tagállamban még meg sem kezdődött. Nemzeti intézkedési tervet és ahhoz kapcsolódó nemzeti cselekvési tervet csupán 19 tagállam dolgozott ki és juttatott el az Egyezmény titkárságára.

- Ugyanakkor a legtöbb tagállam végzi a PCDD/F-ek és PCB-k környezeti monitoringját. Nincs azonban olyan uniós szintű adatbázis, amely a környezetben lehetővé tenné az időbeli tendenciák értékelését, továbbá a tagállamok által szolgáltatott adatok nem elegendőek a szakpolitika hatékonyságának uniós szintű értékeléséhez. Szükséges az összehasonlítható monitoringadatok átfogóbb és részletesebb, uniós szintű összeállítása, valamint egy közös információs rendszer létrehozása.

A Bizottság pénzügyi támogatást nyújtott a POP-okra vonatkozó Stockholmi Egyezmény titkárságának a dioxin- és furánkibocsátások azonosítására és mennyiségi meghatározására szolgáló szabványosított eszköztár (a továbbiakban: eszköztár) további fejlesztésére. Az eszköztár lehetővé teszi a nem szándékosan kibocsátott POP-ok (PCDD/F-ek, PCB-k és a hexaklór-benzol) forrásainak azonosítását és kibocsátott mennyiségük meghatározását.

A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezmény keretében jelenleg egy új, széles körű értékelő vizsgálatot végeznek azzal a céllal, hogy mennyiségi adatokkal meghatározható legyen a POP-ok – ideértve a dioxinokat, a furánokat és a PCB-ket is – nagy távolságra történő, transzkontinentális szállítódásának a jelentősége. Ezt az erőfeszítést együtt vezeti az EU (az Európai Bizottság révén) és az USA (az USA Környezetvédelmi Hivatala révén) a levegőszennyezés hemiszferikus terjedésével foglalkozó munkacsoporton belül. A 2010. évi értékelő vizsgálat célja, hogy a globális szennyezőanyagok e csoportjának kezelésével összefüggő, esetleges jövőbeli szakpolitikát mind a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezmény és az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében, mind nemzeti szinten szilárd tudományos alapokra helyezze. A munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó anyagok transzkontinentális szállítódása mennyiségileg ugyan csekély, de egyáltalán nem elhanyagolható, továbbá hogy az „érintetlen” vidékek – mint például az északi sarkvidék – POP-okkal való szennyezése esetében a szennyező anyagok szinte kizárólag az adott vidéken kívülről érkeznek.

4. Az EU környezetvédelmi politikájában a dioxinok, a furánok és a poliklórozott bifenilek tekintetében történt fejlemények

Ipari kibocsátások

Az ipari kibocsátások vonatkozásában a Bizottság 2007 decemberében javaslatot terjesztett elő egy, az ipari kibocsátásokról szóló irányelvről[13], amely a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 2008/1/EK irányelvet[14] és hat másik, az ipari kibocsátásokkal kapcsolatos ágazati irányelvet egyetlen, koherens jogi aktusba foglalja. Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv várhatóan 2010 végén lép hatályba, tagállami végrehajtása pedig 2012 végétől kezdődik meg. Ennek a felülvizsgált jogszabálynak a környezet és az emberi egészség szempontjából jelentős hozadéka lesz az ipari kibocsátások csökkentése révén, ideértve a dioxinok uniós szintű kibocsátását is. Ez főképpen az elérhető legjobb technológiáknak (BAT) a kibocsátások megelőzését és csökkentését célzó hatékonyabb alkalmazásával lesz megvalósítható. Az ipari létesítmények engedélyezési feltételeit a BAT-referenciadokumentumok (BREF-ek) alapján levont BAT-következtetésekhez kell majd igazítani, és azokat a Bizottságnak a tagállamokkal egyetértésben kell elfogadnia.

A környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló irányelv (IPPC-irányelv) hatálya alá tartozó ipari tevékenységek tekintetében folytatódott az elérhető legjobb technológiák feltérképezésével és aktualizálásával kapcsolatos munka. A BREF-ek felülvizsgálata során – amely azok legfrissebb információkkal való naprakésszé tételére irányult – külön hangsúlyt kapott a POP-kibocsátások megelőzését és csökkentését célzó technológiák átfogó vizsgálata. A vas- és acélgyártásra, a cement-, a mész- és a magnézium-oxid-gyártó iparágakra, valamint a nemvas fémek gyártására vonatkozó BREF-ek felülvizsgálatával kapcsolatos információcsere sok új információt eredményezett a POP-ok és különösen a PCDD/F-ek környezeti kibocsátásának megelőzésével és csökkentésével összefüggésben. Ennek köszönhetően az elérhető legjobb technológiákkal kapcsolatban új vagy aktualizált következtetések születtek, amelyek hatékonyabb eljárásokat, illetve az említett szennyező anyagok vonatkozásában szigorúbb, az elérhető legjobb technológiákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket tesznek lehetővé.

Az ipari kibocsátásokra csökkentésére irányuló politika sikerének eredményeképpen az összes dioxinkibocsátáson belül az utóbbi évtizedekben nőtt a lakossági kibocsátás viszonylagos aránya. A Bizottság információcserét[15] kezdeményezett azzal a céllal, hogy a tagállamokat támogassa a dioxinkibocsátások csökkentésére irányuló erőfeszítéseikben, valamint annak érdekében, hogy uniós szinten megvalósuljon az ismeretmegosztás és az uniós polgárokban tudatosuljon a kibocsátáscsökkentés fontossága.

Vízszennyezés

A vízügyi keretirányelv (2000/60/EK) 16. cikkének (4) bekezdésében előírt követelménynek megfelelően a Bizottság jelenleg felülvizsgálja az irányelv X. mellékletében szereplő elsőbbségi anyagok – azaz a vízi környezetre vagy a vízi környezeten keresztül jelentős kockázatot jelentő anyagok – listáját. Ezen anyagok tekintetében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek fokozatos csökkentésükre irányulnak, az elsőbbségi anyagok esetében pedig a kibocsátások megszüntetését vagy fokozatos megszüntetését kell elérni. A vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról szóló 2008/105/EK irányelv 8. cikke előírja a felülvizsgálatot többek között a hivatkozott irányelv III. mellékletében szereplő anyagok besorolásának vizsgálatára. Ide tartoznak a dioxinok és a PCB-k, amelyek esetében tehát jelenleg mérlegelik az elsőbbségi anyagok listájára való felvételt. A Bizottság ezzel kapcsolatban 2011 elején tesz majd javaslatot.

Talajszennyezés

A talajban található dioxinok, furánok és poliklórozott bifenilek bejuthatnak az élelmiszer- és takarmányláncba, illetve szennyezhetik a vizet. Az uniós jogszabályok jelenleg nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely kötelezővé tenné a szóban forgó anyagokkal szennyezett helyszínek azonosítását.

A hatodik környezetvédelmi cselekvési programnak megfelelően a Bizottság 2006-ban elfogadta a talajvédelemről szóló tematikus stratégiát, amelynek a talajvédelmi keretirányelvre irányuló javaslat is részét képezte. A javaslat célja többek között a veszélyes anyagokkal – többek között dioxinokkal, furánokkal és poliklórozott bifenilekkel – szennyezett helyszínek fokozatos, uniós szintű feltérképezése. A helyszínek azonosítását követően a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy ezeket helyszíneket a nemzeti rehabilitációs stratégiának megfelelően rehabilitálják. A javaslat egyelőre elakadt a jogalkotási folyamatban. Ilyen irányelv hiányában nem lesz uniós szintű kötelezettség a veszélyes anyagokkal – többek között dioxinokkal, furánokkal és poliklórozott bifenilekkel – szennyezett helyszínek azonosítására és rehabilitációjára vonatkozóan.

A PCB-k és PCT-k ártalmatlanítása

A poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek (PCB/PCT) ártalmatlanításáról szóló 96/59/EK irányelv[16] értelmében a tagállamoknak folytatniuk kell a PCB-k, illetve a PCB-kkel szennyezett berendezések ártalmatlanítására irányuló erőfeszítéseiket. A határidő lejárta után a Bizottság ellenőrizni fogja e rendelkezés végrehajtását, és arról jelentést készít.

5. A dioxinok és PCB-k takarmányokban és élelmiszerekben való jelenlétének csökkentésére irányuló tevékenység

6. Integrált szemlélet, amelyet az élelmiszerekre és a takarmányokra vonatkozó jogszabályoknak követniük kell annak érdekében, hogy a dioxinok, a furánok és a PCB-k jelenléte a teljes élelmiszerláncban csökkenjen.

Az élelmiszerekben és takarmányokban lévő dioxinok és furánok tekintetében maximális, illetve beavatkozási szinteket megállapító jogszabályok 2002 óta, a dioxinok, a furánok és a dioxinjellegű PCB-k tekintetében ugyanezeket a szinteket meghatározó jogszabályok pedig 2006 óta vannak érvényben[17]

A jelenlegi beavatkozási és maximális szinteket az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által 1998-ban meghatározott toxicitási egyenérték-tényezők (TEF-ek) alapján állapítják meg. A dioxinokra és a dioxinjellegű poliklórozott bifenilekre vonatkozó toxicitási egyenérték-tényezőknek a WHO által 2005-ben elvégzett felülvizsgálatát követően a dioxinok és a dioxinjellegű poliklórozott bifenilek takarmányokban és élelmiszerekben megengedett jelenlegi maximális koncentrációi 2007 óta felülvizsgálat alatt állnak. E felülvizsgálat során nem csupán az új TEF-értékek felhasználásából eredő változásokat kell figyelembe venni, hanem a takarmányokban és élelmiszerekben előforduló dioxinokra, furánokra és dioxinjellegű PCB-kre vonatkozó új ismereteket is, valamint a szóban forgó anyagoknak a takarmányokban és élelmiszerekben való jelenlétének csökkentésében elért eredményeket.

A szóban forgó felülvizsgálathoz az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) „Results of the monitoring of dioxin levels in food and feed” (az élelmiszerek és takarmányok dioxintartalmára vonatkozó monitoring eredményei) című jelentésben[18] az új 2005-ös TEF-értékek felhasználásával összegyűjtötte az említett anyagok előfordulásával kapcsolatos valamennyi adatot, majd azokat összehasonlította az 1998-as TEF-értékek alapján kapott szintekkel. Az említett jelentésben foglalt adatok képezik a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokkal foglalkozó szakértői bizottság keretében tagállami szakértőkkel folytatott megbeszélések alapját, amely az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság munkacsoportja (az Élelmiszerlánc Toxikológiai Biztonsága elnevezésű részlegen belül). Az új maximális és beavatkozási szintek véglegesítésére várhatóan 2010 végén kerül sor.

Mindazonáltal megállapítást nyert, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem végezhető el a tendenciák pontos elemzése, ezért olyan, szúrópróbaszerű vizsgálat folyamatos végzése javasolt, amelynek keretében az élelmiszerek és takarmányok minden csoportja tekintetében Unió-szerte elegendő számú mintát vizsgálnak meg azzal a céllal, hogy a dioxinok és dioxinjellegű PCB-k jelenlétével kapcsolatban pontos értékelések álljanak rendelkezésre, valamint hogy megbízható expozíciós értékelések szülessenek.

A Bizottság az EFSA-val együttműködésben már tett kezdeményezést az adatgyűjtés és a jelentéstétel javítására, valamint az EFSA a dioxinokra és PCB-kre vonatkozóan közös jelentéstételi formátumot[19] dolgozott ki

Ami a nem dioxinjellegű PCB-ket illeti, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság értékelte az élelmiszerekben és a takarmányokban lévő nem dioxinjellegű PCB-k köz- és állat-egészségügyi kockázatait[20] A különféle szennyező források, az élelmiszer- és takarmányáruk különböző származási helye, illetve az eltérő gyártási módszerek és feltételek miatt a nem dioxinjellegű PCB-k, a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k jelenléte közötti határozott összefüggések csupán a szennyezések egyes jól meghatározott eseteiben vagy földrajzilag körülhatárolt területeken mutathatók ki.

A nem dioxinjellegű PCB-ket nagy mennyiségben tartalmazó élelmiszerek és takarmányok általában dioxinjellegű PCB-ket, dioxinokat és furánokat is nagy koncentrációban tartalmaznak. Ilyen körülmények között az élelmiszerekben és takarmányokban található dioxinjellegű PCB-k, dioxinok és furánok mennyiségének csökkentésére irányuló jelenlegi kockázatkezelési intézkedések nagy valószínűséggel az állatokat és a fogyasztókat is védeni fogják a jelentős mennyiségű nem dioxinjellegű PCB-knek való kitettségtől.

Egyedi esetekben azonban – ilyen például kis klórozottsági fokú PCB-kkel való szennyezés, amelynek esetében a nem dioxinjellegű PCB-k koncentrációja lehet nagy, a dioxinok, furánok és dioxinjellegű PCB-k koncentrációja viszont lehet alacsony, a dioxinok, furánok és dioxinjellegű PCB-k csökkentésére szánt intézkedések nem garantálják a lakosság védelmét a nem dioxinjellegű PCB-ket nagy koncentrációban tartalmazó élelmiszerektől.

Az EFSA javaslata szerint további erőfeszítéseket kell tenni a nem dioxinjellegű PCB-k élelmiszerekben és takarmányokban található koncentrációjának csökkentésére.

A kockázatelemzés eredményei alapján egyeztetések kezdődtek az élelmiszerekben és a takarmányokban található nem dioxinjellegű PCB-kre vonatkozó határértékek bevezetéséről. A tagállami szakértőkkel már megegyezés született arról, hogy az indikátorként használt hat nem dioxinjellegű PCB (PCB-28, -52, -101, -138, -153 és -180) összkoncentrációja alapján felső határértéket kell megállapítani a nem dioxinjellegű PCB-kre, felhasználva a legújabb előfordulási adatokat is. Az EFSA összegyűjtötte és összeállította a takarmányokban és élelmiszerekben található nem dioxinjellegű PCB-k előfordulási adatait. A nem dioxinjellegű PCB-k takarmányokban és élelmiszerekben megengedett maximális koncentrációjáról folytatott megbeszélések várhatóan 2010 végén zárulnak le.

7. Egy dioxinokkal és PCB-kkel összefüggő jelentős szennyezés kezelése

Az ír hatóságok által 2008 decemberében elvégzett, az élelmiszerláncot számos szennyező anyag tekintetében vizsgáló rutin monitoring a poliklórozott bifenilek nagy koncentrációját mutatta ki az Írországból származó sertéshús esetében. Mivel PCB-k magas szintje elfogadhatatlan dioxinszennyeződés jele lehet, azonnal további vizsgálatok indultak a dioxintartalom és a szennyeződés lehetséges forrásának meghatározására. Az analitikai eredmények megerősítették, hogy a sertéshús dioxintartalma rendkívül magas volt.

Forrásként a pékségek hulladékából előállított, szennyezett kenyérmorzsa használatát azonosították. A szennyezés oka az a közvetlen hőkezelési eljárás volt, amely során az égési gázok közvetlenül érintkeznek a szárítandó anyaggal. A felhasznált tüzelőanyag egy PCB-vel szennyezett transzformátorolaj volt, amely elégése után nagy mennyiségű dioxint juttatott az égési gázba, amely ezután lerakódott a szárítandó anyagra.

A tagállamok felkérést kaptak arra, hogy a hatályos jogi eszközök igénybevételével hozzanak létre egy olyan monitoringrendszert, amely megfelelő ellenőrzést biztosít a takarmány- és élelmiszer-ágazatban működő, közvetlen hőkezelést alkalmazó vállalkozások körében.

8. Kutatás

A dioxinokkal, a furánokkal és a PCB-kkel, valamint más anyagokkal kapcsolatos ismereteink hiányosságainak pótlása érdekében a hatodik és hetedik kutatási keretprogramon belül több kutatási projekt is foglalkozott a kitettség, a biomonitoring és az egészségügyi hatások kérdésével, valamint a dioxinok toxikológiai értékelésének javításával. A szóban forgó anyagokkal összefüggésben a Közös Kutatóközpont is végzett kutatási tevékenységet az alábbi területeken:

- a PCDD/F-ekkel kapcsolatos kibocsátási tényezők meghatározása a POP-okra vonatkozó Stockholmi Egyezmény végrehajtásának és monitoringjának előmozdítása céljából,

- a tejzsír dioxintartalmának mint az integrált környezeti/expozíciós monitoring megfelelő indikátorának az értékelése,

- a talajban található PCDD/F-ek és PCB-k koncentrációja a földhasználat módjának függvényében,

- az egyes vízgyűjtő területekre jellemző szennyező anyagok vizsgálata a vízügyi keretirányelv alátámasztására – az Elbában, a Dunában és mellékfolyóikban található dioxinok és furánok,

- az új tagállamok környezeti levegőjében található magas PCDD/F-szintek forrásainak azonosítása, a bővítés támogatása,

- a PCDD/F-ek és más POP-ok sorsa a levegő és a víz közötti határfelületen,

- a PCDD/F-ek és más POP-ok légköri koncentrációjának mérése a szárazföldön és a tengeren.

- Következtetések

A dioxinstratégia átfogó célját – nevezetesen egy olyan integrált szemlélet kialakítását, amely a környezetben, illetve a takarmányokban és élelmiszerekben jelen lévő dioxinok, furánok és PCB-k mennyiségének mérséklésére irányul – főképpen a szóban forgó szennyező anyagok ipari kibocsátásainak az utóbbi két évtized során elért, hozzávetőleg 80 %-os csökkentésével sikerült megvalósítani. Az ipari kibocsátásokra vonatkozó, felülvizsgált jogszabályok bevezetése várhatóan e szennyező anyagok mennyiségének további csökkenésével fog járni.

A dioxinok, furánok és a poliklórozott bifenilek még meglévő forrásai a kis volumenű ipari és nem ipari források révén viszonylag széles körben megtalálhatók, és a jelek szerint hatékonyabban kezelhetők nemzeti/regionális és helyi szintű intézkedésekkel.

Egyes területeken további elemzésekre van szükség: ilyen például az élelmiszerekben és takarmányokban található dioxinok előfordulásának, illetve a szennyezett helyszínek talajából és vízéből származó másodlagos kibocsátás folyamatának jobb megértése.

[1] A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezmény keretében az EMEP-hez benyújtott jelentés alapján.

[2] http://ec.europa.eu/environment/dioxin/pdf/brochure09.pdf.

[3] COM(2001) 593 végleges, 2001. október 24.

[4] COM(2001) 240 végleges

[5] COM(2007) 396 végleges.

[6] HL L 229., 2004.6.29., 5. o.

[7] EPER (európai szennyezőanyag-kibocsátási nyilvántartás), amelyet a 2000/479/EK bizottsági határozat hozott létre.

[8] E-PRTR (Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás), amelyet a 166/2006/EK rendelet hozott létre.

[9] EMEP (a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program).

[10] http://ec.europa.eu/environment/pops/index_en.htm. A jelentés tartalmáért az azt megíró vállalkozó felel.

[11] SEC(2007) 341

[12] COM(2010) 514: A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló 850/2004/EK rendelet 12. cikkének (6) bekezdése alapján a rendelet alkalmazásáról

[13] COM(2007) 844 végleges

[14] HL L 24., 2008.1.29., 8. o.

[15] http://ec.europa.eu/environment/dioxin/pdf/report09.pdf,

http://ec.europa.eu/environment/dioxin/pdf/brochure09.pdf.

[16] HL L 243., 1996.9.24., 31. o.

[17] A takarmányok tekintetében: a takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról szóló 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyet a dioxinok és dioxinjellegű PCB-k tekintetében a 2006. február 3-i 2006/13/EK bizottsági irányelv módosít, HL L 32., 2006.2.4., 44. o.;

Az élelmiszerek tekintetében: A Bizottság 1881/2006/EK rendelete (2006. december 19.) az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról, HJ L 364., 2006.12.20., 5. o. A Bizottság 2006/88/EK ajánlása (2006. február 6.) a takarmányokban és élelmiszerekben jelen lévő dioxinok, furánok és PCB-k csökkentéséről, HL L 42., 2006.2.14., 26. o.

[18] Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság; Results of the monitoring of dioxin levels in food and feed. EFSA Journal 2010; 8(3):1385 [35 o.]. doi:10.2903/j.efsa.2010.1385. Elérhető a következő internetcímen:

http://www.efsa.europa.eu/en/scdocs/doc/1385.pdf

[19] http://www.efsa.europa.eu/en/datexdata/docs/ReportingFormatDioxinPCBs.xls

[20] http://www.efsa.europa.eu/en/scdocs/doc/284.pdf