[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.6.25.

COM(2010)330 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a villamosenergia-ellátás biztonságát és az infrastrukturális beruházások védelmét célzó intézkedések előrehaladásáról

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a villamosenergia-ellátás biztonságát és az infrastrukturális beruházások védelmét célzó intézkedések előrehaladás áról

BEVEZETÉS

Ez a jelentés a villamosenergia-ellátás biztonságát és az infrastrukturális beruházások védelmét célzó intézkedésekről szóló, 2006. január 18-i 2005/89/EK irányelv (a továbbiakban: az irányelv) 9. cikkében meghatározott követelményeknek tesz eleget, és felvázolja a tagállamok által az irányelv végrehajtása terén elért előrehaladást és a villamosenergia-ellátás biztonságának figyelemmel kísérése terén tett legfontosabb változtatásokat.

Az irányelv céljai a következők: a villamosenergia-ellátás biztonságát célzó intézkedések megállapítása, a kereslet és a kínálat megfelelő egyensúlyának biztosítása érdekében a termelési kapacitás megfelelő szintjének garantálása, valamint az uniós országok energiahálózatainak megfelelő szintű összekapcsolása. Az irányelv létrehozza továbbá azt a keretet, amelyen belül a tagállamok meghatározzák a villamosenergia-ellátás biztonságára vonatkozó átlátható, stabil és megkülönböztetésmentes politikájukat, amely összeegyeztethető egy versengő belső villamosenergia-piaccal. Az irányelv kiegészíti a 2003/54/EK irányelv (villamosenergia-irányelv) és a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelméről szóló 1228/2003/EK rendelet meglévő rendelkezéseit. E jogszabályok rendelkezései együttesen határozzák meg a fenti, a termelés és az átvitel biztonságához hozzájáruló fontos kérdésekre vonatkozó alapvető szabályok egységes rendszerét.

II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK

3. CIKK: FŐBB INTÉZKEDÉSEK

Az irányelv rendelkezéseinek célja a beruházások számára kedvező környezet kialakítása, valamint az illetékes hatóságok és valamennyi érintett piaci szereplő szerepének és felelősségének meghatározása révén a villamosenergia-ellátás magas szintű biztonságának garantálása. Ennek során a tagállamoknak figyelembe kell venniük olyan tényezőket, mint a stabil szabályozói keretrendszer szükségessége, a megújuló energiaforrások támogatása, valamint a villamosenergia-hálózatok rendszeres karbantartásának és felújításának szükségessége.

A tagállamok ezt a cikket összességében megfelelően, új jogalkotási követelményeken keresztül vagy az ugyanerre a tárgyra vonatkozó más irányelvek rendelkezéseinek felhasználásával hajtották végre. Az irányelv rendelkezéseit megerősítette a harmadik belső energiapiaci csomag (a továbbiakban: a harmadik csomag), amely előírja az átvitelirendszer-üzemeltetők számára együttműködésük számos területen, különösen a beruházástervezés tekintetében történő erősítését. A harmadik csomag egyben létrehozza a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózatát (ENTSO-E), melynek feladata a hálózatfejlesztési terv kidolgozása, az integrált hálózatmodellezés végrehajtása, forgatókönyvek kialakítása és az integrált rendszer rugalmasságának és teljesítményének értékelése. A fejlesztési tervnek kellően előretekintőnek kell lennie annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a beruházási hézagok korai azonosítását, különös tekintettel a határokon átnyúló kapacitásokra.

Az európai piacon azonban még mindig fennáll néhány akadály. Az árkockázat a beruházási projektek megvalósíthatóságának kulcskérdése. A nyitott energiapiacok és szabályozott energiaárak együttes jelenléte még mindig meglehetősen általános az uniós tagállamok körében: a tagállamok több mint felében szabályozott árak érvényesülnek[1]. Az általános jellegű, nem átlátható és kizárólag a védelemre szoruló fogyasztókra irányuló szabályozott árak rendszerét nem tekintik nélkülözhetetlennek. A szabályozott árak gyakran nem tükrözik a nagykereskedelmi árszinteket, ami kedvezőtlenül érintheti az új termelőkapacitásokba történő beruházásokat. Ez középtávon veszélyeztetheti a villamosenergia-ellátás biztonságát.

A termelő- és a hálózati eszközök különösen a megújuló forrásokból származó energiára vonatkozó célszámok elérése céljából történő fejlesztése vagy kicserélése az elkövetkező években jelentős beruházásokat fog igényelni. Ezeket a beruházásokat majd finanszírozni is kell, ami annyit jelent, hogy a befektetőknek biztosnak kell lenniük a hosszú távú határköltségek megtérülésében. A finanszírozás zöme csaknem bizonyosan a piacról származik majd. Egyre fontosabbá válik az, hogy a megújuló forrásokból származó energiára vonatkozó célszámokkal kapcsolatos intézkedések milyen hatást gyakorolnak a villamosenergia-piac egészére és viszont, illetve az, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők miként fejlesztik a hálózatot. Egy megfelelő alapossággal kiépített és likvid európai villamosenergia-piac segíthet az áringadozás mérséklésében és a villamosenergia-piac integrációját fokozó beruházások megvalósulásában.

4. CIKK: HÁLÓZATI MŰKÖDÉSI BIZTONSÁG

A hálózati működési biztonság tekintetében az irányelv előírja, hogy a tagállamok vagy más illetékes hatóságok biztosítják, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők megállapítják a hálózati biztonsággal kapcsolatos minimálisan kötelező operatív szabályokat és kötelezettségeket, és előírja azt is, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetőknek ezeket a szabályokat be kell tartaniuk. A tagállamoknak biztosítaniuk kell különösen, hogy az egymással összeköttetésben álló átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetők egymással a hálózatok működése tekintetében információkat cseréljenek. Egyéb követelmények mellett kötelezettségek érvényesülnek a megfelelő minőségű ellátásra és hálózatbiztonsági teljesítményre vonatkozó célok elérése tekintetében is.

A villamosenergia-hálózatkezelők központi szerepet töltenek be az esetleges villamosenergia-ellátási zavarok elhárításában. Az átláthatóság és a más hálózatüzemeltetőkkel való információmegosztás igen fontos. A jobb koordináció csökkenti az áramszünetek kockázatát és védi az európai fogyasztókat. Az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti rendszer-összekötői kapacitás igen jelentős szerepet tölt be a rendszerbiztonság termelőlétesítmények kiesése esetén történő fenntartásában és fokozásában. A 2003. és a 2006. évi hálózatkieséseket és áramszüneteket a hálózati üzemeltetés elégtelen összehangolása, valamint a villamosenergia-hálózatokon belüli hiányzó kapcsolódások okozták, illetve súlyosbították. Ezek egyértelműen igazolták az önkéntes együttműködés korlátait.

A legtöbb uniós tagállamban a hálózati működési szabályokat műszaki szempontból az átvitelirendszer-üzemeltetők állapítják meg, és ehhez a szabályozó és/vagy a kormányzat részvételével működő, valamilyen formájú jóváhagyási rendszer társul. A vészhelyzeti működési eljárások tekintetében a hálózati működési biztonság kritériumait valamennyi tagállamban előre meghatározzák, és rendelkeznek a szomszédos átvitelirendszer-üzemeltetőkkel a működési biztonság tekintetében jelentős kérdésekben folytatott együttműködésről. Például a Cseh Köztársaságban, Luxemburgban és a Szlovák Köztársaságban a kormányzat meghatározott szereppel bír a működési biztonság megőrzésében és fejlesztésében.

A 2005/89/EK villamosenergia-irányelv előírja az átvitelirendszer-üzemeltetők és adott esetben az elosztórendszer-üzemeltetők számára a megfelelő minőségű ellátásra és hálózatbiztonsági teljesítményre vonatkozó célok kitűzését és teljesítését. Az Európai Energiaszabályozók Tanácsa 2008-ban összehasonlító vizsgálatot folytatott a villamosenergia-ellátás minőségéről[2]. A felmérés megállapította, hogy valamennyi tagállam figyelemmel kíséri a három percnél hosszabb, nem tervezett szolgáltatáskieséseket, és hogy az európai villamosenergia-ellátás folytonossága javul, az elveszett ügyfélpercek pedig 2002 óta szinte megszakítás nélkül csökkenést mutatnak. A felmérés megállapította azt is, hogy a legtöbb tagállam gyűjt bizonyos információkat a szolgáltatáskiesések okáról is. Ahogy az várható, az ellátás folytonossága városi területeken jobb, mint a vidéki régiókban. Azonban a harmonizált szolgáltatásfolytonossági mutatók kialakítása érdekében az ellátásfolytonosság-figyelő rendszerek eredményességének javítása céljából az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottsággal (CENELEC) végzett közös munka tovább folyik.

A Bizottság évente kétszer összehívja a határkeresztező villamosenergia-forgalommal foglalkozó bizottság ülését, amelyen megvitatják a nyári, illetve a téli villamosenergia-kilátásokat. Az ülések célja az információmegosztás, vagyis hogy ezzel hívják fel a figyelmet az ellátás terén adott esetben felmerülő problémákra. A szezonális (nyári vagy téli) kilátásokról szóló jelentés európai szinten készül, és heti bontásban ismerteti az elkövetkező nyári/téli időszak várható termelését és csúcsigényeit. Amennyiben a helyzet azt igényli, a Bizottság a kritikus időszakokra ad hoc „cellules de vigilance”-ról (készenléti egységekről) rendelkezhet a szomszédos országok és átvitelirendszer-üzemeltetők közötti gyors információmegosztás biztosítása céljából. Ilyen „cellule de vigilance”-t 2007–2009-ben a nyári hónapok során már létrehoztak. A 2007–2009 között tartott ülések legfőbb tanulsága az, hogy a nemzeti termelés–terhelés egyensúlyt a legtöbb országban szokásos körülmények fennállása esetén megfelelőnek tekintik a biztonságos rendszerműködéshez. Szélsőséges időjárási viszonyok vagy az esetleges villamosenergia-hiány kockázatával fenyegető más meghatározott időszakok alatt enyhítő intézkedéseket vezetnek be, és ilyenkor a szükséges behozatal a meglévő rendszer-összekötői kapacitással megvalósítható.

A harmadik csomag a szabályozók kötelezettségeit a rendszerbiztonsági és -megbízhatósági szabályok betartásának figyelemmel kísérésével és ellenőrzésével, valamint a szolgáltatás- és ellátásminőség szabványainak és követelményeinek meghatározásával vagy jóváhagyásával, illetve más hatóságokkal együtt az ebben való részvétellel egészítette ki. A szabályozók annak biztosítására is kötelesek, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők tartsák magukat az irányelv alapján őket terhelő kötelezettségekhez, ideértve annak biztosítását, hogy a hálózatok képesek legyenek az ésszerű villamosenergia-igények kielégítésére. Ezen túlmenően – az átvitel szintjén – a szabályozók az átvitelirendszer-üzemeltetők beruházási terveinek és azok közösségi szintű hálózatfejlesztési tervekkel való összhangjának ellenőrzésére is kötelesek, amelynek az ENTSO-E által készített termelésmegfelelőségi előrejelzés is része.

5. CIKK: A KÍNÁLAT ÉS A KERESLET EGYENSÚLYÁNAK FENNTARTÁSA

A kínálat és a kereslet egyensúlyának fenntartása érdekében a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a villamosenergia-kereslet és a termelési kapacitás rendelkezésre állása közötti egyensúly fenntartására. Ezt a következőkkel kell elérni: olyan nagykereskedelmi piaci keret létrehozásának elősegítése, amely a termelésre és a fogyasztásra vonatkozó megfelelő árjelzéseket biztosít, valamint az átvitelirendszer-üzemeltetőktől annak megkövetelése, hogy biztosítsák az erőművi tartalékkapacitás megfelelő szintjének kiegyenlítése céljából való rendelkezésre állást és/vagy egyenértékű piacalapú intézkedések elfogadását.

Villamosenergia-kereslet

Az Európai Bizottság által a második energiapolitikai stratégiai felülvizsgálatban[3] ismertetett, villamos energiával kapcsolatos tendenciák a villamos energia iránti növekvő igényt jelzik, ami egybehangzik az európai villamosenergia-ágazatban érdekelt személyek előrejelzésével, noha némileg alacsonyabb szinten. A Bizottság becslése szerint a jelenlegi tendenciák és szakpolitika mellett a villamosenergia-kereslet éves növekedése az elkövetkező 20 évben 1 % körüli lesz[4]. Az ENTSO-E nemrég kiadott, a 2010–2025-ös időszakra szóló, a rendszer megfelelőségére vonatkozó előrejelzései[5] szerint a villamosenergia-kereslet növekedésére lehet számítani, mivel a 2015 utáni időszakra a legtöbb tagállam elég erős terhelésemelkedésről számol be.

Éves átlagos terhelésnövekedés az ENTSO-E szerint | 2010–15 között | 2015–20 között | 2020–25 között |

Január, 19 óra | 1,32 % | 1,45 % | 1,21 % |

Július, 11 óra | 1,49 % | 1,66 % | 1,32 % |

Adatforrás: Az ENTSO-E-nek a rendszer megfelelőségére vonatkozó előrejelzéseiről szóló jelentése

Ezeket az előrejelzéseket a mostani gazdasági válság összefüggésében kell értelmezni, amely Európa-szerte hirtelen csökkentette a villamos energia iránti keresletet. Az előző évvel összevetve az Unió havi villamosenergia-fogyasztása 2009 márciusában 5 %-kal, áprilisban 10 %-kal, májusban 6 %-kal és júniusban 5 %-kal csökkent. Az európai villamosenergia-fogyasztás még történeti mélypontot, azaz az év eleji szinthez képest 23 %-os csökkenést is elért 2009 júniusában[6]. A villamosenergia-fogyasztás esése kiegyenlítődött és némi növekedés is jelentkezett, a fogyasztási szintek azonban lényegesen az előző évek szintjei alatt maradtak.

Számos ország – úgymint Németország, Franciaország, Lengyelország és Portugália – számít arra, hogy az energiamegtakarítási programok és a magasabb technológiai hatékonyság hatással lesznek az energiafogyasztásának növekedésére. Mások azt állapították meg, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerekre való áttérés növelheti a villamosenergia-fogyasztást, különösen a hőszivattyúk és az elektromos járművek vonatkozásában.

A közvetlen energiamegtakarítás és az energiahatékonysági beruházások a jövőbeli keresletnövekedés ellensúlyozására szolgáló legköltségtakarékosabb módozatok közé tartoznak. Az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelvben előírt kötelezettségek nyomán minden tagállam elkészítette a fellépések és intézkedések átfogó listáját tartalmazó nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervét. Amint azt a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek Európai Bizottság általi elemzése mutatja, a közvetlen finanszírozási intézkedéseken – úgymint a támogatásokon vagy a hitelprogramokon – túlmenően számos tagállam tervez adókedvezményeket vagy már végre is hajtotta ezeket egyes ágazatok (pl. lakásépítés, ipar stb.) energiahatékonysági beruházásaira, és más esetekben a energia megadóztatását az energiamegtakarítás közvetlen ösztönzésére használja. Középtávon az ehhez hasonló intézkedések végrehajtása kulcsfontosságú lesz a villamosenergia-ellátás biztonságának garantálása szempontjából.

Hosszú távon valószínűleg növekedni fog a villamos energia végső energiafogyasztásban való részesedése. A ma döntései kulcsfontosságúak annak biztosításában, hogy az éghajlatváltozás kihívása elleni eredményes küzdelem érdekében teljesíteni lehessen a szén-dioxid-kibocsátás 2020 után esedékes csökkentését. A politikai döntéshozóknak biztosítaniuk kell, hogy az európai – szabályozott és szabályozatlan – energiapiacok olyan környezetet tudjanak teremteni, amelyben a befektetők végrehajthatják a szükséges jelentős tőkebefektetéseket. Megfelelő támogatásra lesz szükség a villamosenergia-ágazatban az alacsony szén-dioxid-kibocsátású vagy a szén-dioxid-kibocsátással nem járó megoldásokat biztosító technológiák kifejlesztéséhez is.

Termelésmegfelelőség

Az EU-27 létesítményi kapacitása 1997 és 2007 között 18 %-kal, 779 GW-ra nőtt. A hőerőművek kapacitása 16 %-kal nőtt, a vízerőművi kapacitás 5 %-kal, és tizenegyszeres volt a növekedés a megújuló forrásokból származó energia termelésében[7]. Az Európai Szélenergia-szövetség[8] legfrissebb adatai szerint 2009-ben a megújulóenergia-termelő létesítmények tették ki az összes új létesítmény 61 %-át, és 2009-ben immár második éve volt az új energiatermelő létesítmények többsége megújuló forrásokból előállított energiát termelő létesítmény. Az EU szélerőműveibe történő beruházás 2009-ben 13 milliárd EUR volt, ami körülbelül 10,2 GW új szélenergia-termelő kapacitásnak vagy az új termelési kapacitás 39 %-ának felel meg. A nagy volumenű tengeri szélenergia-termelés a belső piacon komoly kérdéseket fog felvetni az infrastrukturális beruházások, a kiegyenlítés és költségmegtérülés tekintetében.

A megújuló forrásokból származó energia részarányának növekedése ellenére az EU villamosenergia-termelésének többsége továbbra is a hőenergia-termelésből származik. 2007-ben az EU-27 létesítményi kapacitásának többsége hőerőművekből állt (58 %), ezeket követték a vízerőművek (18 %) és az atomerőművek (17 %), míg a megújuló forrásokból származó energiatermelési kapacitás az 1997. évi 1 %-os részesedéshez képest 7 %-os arányt ért el.

[pic]

Az EU termelési kapacitása mostanáig lépést tartott a folyamatosan növekvő kereslettel. Az ENTSO-E által a rendszer megfelelőségére vonatkozó előrejelzések keretében végzett részletes elemzés szerint a 2010 és 2025 közötti időszakra elegendő termelési kapacitás fog rendelkezésre állni. A tagállamok által benyújtott nemzeti jelentések azonban azt jelzik, hogy a nemzeti termelés megfelelőségének megállapítása jelentős feltételezésektől, különösen a meglévő egységek élettartamának meghosszabbításától függ. A meglévő termelési egységek lecserélése nélkül 2009 és 2025 között 100–300 GW pótlólagos kapacitásra lenne szükség.

Az ENTSO-E–nek a rendszer megfelelőségére vonatkozó előrejelzése arra enged következtetni, hogy a nettó termelési kapacitás az alábbi ábrán bemutatott mindkét forgatókönyv (konzervatív (ScA) és a legjobb becslés módszere (ScB)) esetében nőni fog[9]:

[pic]

A termelési kapacitás megfelelősége a kereslet és a megmaradó kapacitásnak nevezett, megbízhatóan rendelkezésre álló kapacitás különbségének összehasonlításával értékelhető. Az alábbi táblázat azt jelzi, hogy a megmaradó kapacitás értéke pozitív, azonban az A. forgatókönyv szerint az új termelési kapacitások alacsony szintje mellett 2015 után ez a szint meredeken esik.

[pic]

Egyértelmű, hogy a termelés megfelelősége tagállamonként változó lesz, és minden országban más körülmények fognak érvényesülni az alapellátási, a középszintű és a csúcsidei termelési szegmensekben. Az új termelőlétesítmények mellett fontos a meglévő energiatermelő létesítmények korának figyelembe vétele is.

A második energiapolitikai stratégiai felülvizsgálatban részletesen áttekintésre került a működő termelőkapacitások életkora. Összefoglalva, a 2008 végi állapot szerint az európai gázgenerátorok többségének életkora nem érte el az 5 évet. Viszont a szén- és atomerőművek zöme 21 évnél idősebb volt. Ezek közül soknak az esetében már közeleg a leállítás időpontja, ami termeléstípustól függően az üzembe állítástól számított körülbelül 40 év vagy ennél hosszabb idő. A rendszerüzemeltetőket az elkövetkező években a kiegyenlítés és a hálózati megfelelőség tekintetében jelentős kihívások elé állítja az elöregedő erőművek lecserélésének szükségessége, illetve a megújuló forrásokból – konkrétan a parti és tengeri szélből – származó energián alapuló termelés részesedésének a 2020-as kötelezettségvállalások és a nagy tüzelőberendezésekről szóló 2001/80/EK irányelv eredményeként történő növekedése. 2015 után a termelési kapacitások terén történő további beruházások szükségesek a termelés megfelelő szintjének fenntartásához. A Független Szabályozói Szervek Európai Hálózata (ERGEG) aggályainak adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a pénzügyi válság késleltetheti a már döntés-előkészítési fázisban lévő, szükséges beruházásokat, mivel a villamosenergia-kereslet csökkenése e projektek gazdasági életképességét megkérdőjelezi.

A legtöbb ország a piacra hagyja a termelés megfelelőségének a megvalósítását. A 2005/89/EK irányelv azonban számos olyan intézkedésről rendelkezik, amelyeket a tagállamok az ellátásbiztonság garantálása érdekében igénybe vehetnek. Ilyen beavatkozásra a 2003/54/EK irányelvben szereplő pályázati eljárás mellett is sor kerülhet. A 2003/54/EK irányelv 7. cikke szerint a pályázati eljárást utolsó lehetőségnek kell tekinteni arra az esetre, ha az engedélyezési eljárás alapján nem jön létre a kereslet kielégítésére elegendő villamosenergia-termelői kapacitás.

A pályázati eljárás jelentős piaci beavatkozás, amely a meglévő és új kapacitások között versenytorzulást hozhat létre, és a beruházási ciklust is meghiúsíthatja, ha a termelőket visszatartja a befektetéstől annak tudata, hogy egy későbbi pályázati eljárás jelentősen csökkentheti befektetésük értékét. A nemzeti felfogás nyilvánvalóan a szomszédos piacokra is gyakorol bizonyos hatást. A szomszédos ország határa menti új termelési kapacitásra vonatkozóan kiírt pályázat a határ másik oldalán is befolyásolhatja a beruházói magatartást (a tervezett beruházás áthelyezése), és hatást gyakorolhat a határon átnyúló kereskedelemre. Ezért a pályázati eljárás csak a kínálat fizikai hiányának megelőzését szolgáló végső intézkedés lehet, amikor már semmiféle más mód nincsen a szükséges kapacitásnak a jelzett hiány időpontjáig történő biztosítására. A termelési kapacitások létrehozása céljából több tagállam (Spanyolország, Olaszország, Görögország, Dánia és Írország) is alkalmazott különféle rendszereket.

A megújuló forrásokból származó energia termelését – ami egyedi ösztönzők hiányában a legtöbb esetben gazdaságilag életképtelen – célzó kapacitások esetében azonban a pályázati eljárásokkal kapcsolatban más a helyzet. Ezért a tagállamok gyakran írnak ki pályázatot. Az Unió villamosenergia-termelésének forrásai körében egyre nagyobb szerephez jut a szélenergia. Az ennek előmozdítására irányuló pályázati eljárást kívánatos összekapcsolni a piacra gyakorolt hatások körültekintő értékelésével.

6. CIKK: HÁLÓZATI BERUHÁZÁSOK

A tagállamoknak olyan szabályozói keretrendszert kell létrehozniuk, amely beruházási jelzéseket biztosít mind az átviteli, mind az elosztói rendszer hálózati üzemeltetői felé, hogy azok hálózataikat az előre látható piaci kereslet kielégítése érdekében fejlesszék. A keretrendszernek elő kell segítenie a beruházásokat és a hálózatfelújítást is. Hollandia és Románia kivételével a tagállamoknak egyelőre nem kellett az energiatermelésre vonatkozó hatályos jogszabályaikat e rendelkezés érvényesülése érdekében módosítaniuk.

A hálózat megerősítése szükséges lehet annak lehetővé tétele érdekében, hogy az erőművek kapacitását maximálisan ki lehessen használni, és a villamos energiát a termelő létesítményből a fogyasztókhoz lehessen juttatni. 2009 tele a megnövekedett villamosenergia-igény kiszolgálása során rávilágított a meglévő villamosenergia-hálózat sérülékenységére. A hálózat megerősítését azonban hátrányosan befolyásolhatják a hosszadalmas nemzeti tervezési és engedélyezési eljárások. A legtöbb tagállamban a hálózatüzemeltetők jogszabály vagy engedély alapján kötelesek a hálózatot a szükségleteknek megfelelően fejleszteni és karbantartani a működési biztonság és a hosszú távú ellátásbiztonság garantálása céljából, miközben a beruházás költsége az átviteli és elosztási díjakból térül meg. Az irányelv előírja, hogy az átviteli- vagy adott esetben az elosztórendszer-üzemeltetők megfelelő minőségű ellátásra és hálózatbiztonsági teljesítményre vonatkozó célokat tűzzenek ki és teljesítsenek. Ez a hatékony és eredményes hálózatokba történő beruházás szabályozói ösztönzőinek bevezetését igényli. A tagállami jelentések szerint ezt a legtöbbjük 2008 óta végrehajtotta.

A villamos energiát rendszerint a fogyasztás helyétől kis távolságra állítják elő. A villamos energia fizikai tulajdonságai azonban lehetővé teszik annak azonnal nagy távolságokra történő átvitelét, és ilyen módon a határon átnyúló kereskedelmet. A termelői kapacitásokra vonatkozó nemzeti politikák számolnak a meglévő rendszer-összekötői kapacitásokkal. Egyes tagállamok a helyi termelésbe történő beruházás helyett a rendszer-összeköttetésekre és a szomszédaikkal kötött szerződésekre hagyatkoznak:

[pic]

Az elmúlt 10 évben az EU-27 nettó villamosenergia-behozatala viszonylag stabil volt, azonban a tagállamok között jelentős különbségek figyelhetőek meg. Az EU-27 2007-es nettó villamosenergia-behozatala 10,5 TWh-t tett ki. Az EU-27 tagállamai közül hagyományosan Franciaország a legnagyobb villamosenergia-exportőr, míg Olaszország a legnagyobb nettó importőr. Azon országok esetében, amelyekben a belföldi villamosenergia-termelési kapacitások nem elegendőek a csúcsigények kiszolgálására, a rendszer-összekötői kapacitások rendszerint elegendőek a kereslet kielégítésére.

Az európai jogszabályok nem határozzák meg a rendszer-összekötői kapacitás megfelelőségének fogalmát, és a 2005/89/EK irányelv sem vezet be meghatározott szintet a tagállamok között szükséges rendszer-összeköttetés tekintetében. Azonban az Európai Tanács 2002. március 15–16-i barcelonai ülésén megállapodás született a létesítményi kapacitás legalább 10 %-ának megfelelő rendszer-összeköttetési célszám tekintetében. A rendszer-összeköttetések alacsony szintje a belső piac felaprózódásával jár, és a verseny fejlődésének akadálya. A megfelelő fizikai átviteli rendszerösszekötő kapacitás megléte – függetlenül attól, hogy határokon átnyúló-e vagy sem – szükséges, de nem elégséges feltétele a verseny teljes mértékű kibontakozásának. A ENTSO-E statisztikai évkönyve tartalmazza a határon átnyúló rendszerösszekötő vonalak teljes listáját[10].

Európa jelentősen összefonódó összekapcsolt átviteli hálózataiban a határon átnyúló rendszerösszekötő vonalak fizikai adatai jelentősen eltérnek a ténylegesen rendelkezésre álló kapacitástól. Tervezési célokra a piaci szereplőknek ügyleteik előrejelzéséhez és tervezéséhez a teljes átviteli kapacitás (Total Transfer Capacity – TTC) és a nettó átviteli kapacitás (Net Transfer Capacity – NTC) értékét kell ismerniük. Az alábbi grafikon a 2009-es téli időszak tényleges határon átnyúló rendszer-összekötői kapacitását mutatja be[11]:

[pic]

A megújuló energiára vonatkozó 2020-as célkitűzés végrehajtása további fejlesztéseket és a hálózati infrastruktúra megerősítését teszi szükségessé, beleértve az intelligens hálózat és a rendszerösszekötések kialakítását is. A 2009/28/EK irányelv a megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelés továbbfejlesztése érdekében előírja a tagállamoknak a szükséges fejlesztések biztosításához szükséges lépések megtételét és a hálózati infrastruktúrával kapcsolatos engedélyezési eljárások felgyorsítását, valamint a hálózati infrastruktúra jóváhagyásának az igazgatási és tervezési eljárásokkal való összehangolását. A közeljövőben tervezett és a nemzeti hatóságok által bejelentett (vagy más forrásokból ismert) határon átnyúló rendszer-összeköttetési projektek listája a jelentés 1. mellékletében található.

7. CIKK: JELENTÉSTÉTEL

Az ellátásbiztonság figyelemmel kíséréséről és az erre vonatkozó jelentéstételről már a 2003/54/EK irányelv 4. cikke is rendelkezett. E cikk szerint a tagállamoknak kétévente jelentést kell készíteniük, kitérve a következő 5 év vonatkozásában a belföldi piacon a kereslet és kínálat egyensúlyára, a következő legalább 5 évre a tervezett új beruházásokra, a kapacitásra, a hálózati karbantartás minőségére és szintjére, valamint a csúcsigények kielégítése és az esetleges kiesések céljából hozott intézkedésekre. A 2005/89/EK irányelv 7. cikke tovább részletezi az ellenőrző jelentések tartalmát és hatókörét.

A legtöbb tagállam jelenti a fogyasztási és termelési előrejelzések adatait, illetve a 20 évnél hosszabb időre a termelési és beruházási hálózati igényeket is. A nemzeti jelentésekből az energiarendszer megfelelőségére vonatkozóan levonható általános következtetés az, hogy ez a jelenlegihez képest változatlan marad.

A tagállami jelentések minősége eltérő. Egyes tagállamok átfogó adatokat tesznek közzé, és kitérnek az irányelvben meghatározott valamennyi kérdésre (például Finnország), míg más jelentések részletessége egyelőre nem éri el a kívánt szintet. A kevésbé érett villamosenergia-piacokról érkező jelentések nem ismertetik kellő részletességgel azt, hogy a nagykereskedelmi piacaik működése miként fog hozzájárulni a termelés és az átvitel megfelelőségéhez.

A harmadik energiacsomag jelentős változásokat hozott a nyomon követés szabályozásában. A ENTSO-E 2010–2025-ös időszakra szóló, a rendszer megfelelőségére vonatkozó előrejelzéseit tartalmazó jelentése volt az első kísérlet a villamosenergia-rendszer európai szinten megfelelőségének értékelésére. Az új tízéves fejlesztési terv ki fog térni minden olyan elemre, amely az ellátásbiztonság figyelemmel kísérése tekintetében jelentős, a termelés és az átvitel megfelelősége tekintetben egyaránt.

A Bizottság az Európai Közösségen belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről szóló rendeletjavaslaton keresztül tett javaslatot a hatályos szabályozói keretrendszer fejlesztésére, és ez a javaslat a tagállamok számára bejelentési kötelezettséget ír elő energiainfrastruktúrájuk tekintetében.

KÖVETKEZTETÉSEK

A tagállamok eredményesen hajtották végre az irányelv rendelkezéseit, vagy új jogszabályi rendelkezések megalkotása vagy az európai jogszabályokból származó, meglévő rendelkezések alkalmazása útján. Rövid távon a hálózati kapacitás a jelek szerint elegendő, és a termelés képes az európai villamosenergia-kereslet kielégítésére. A kép azonban valamivel kevésbé egyértelmű közép- és hosszú távon. Az elöregedő erőművek cserére szorulnak. Ehhez az új beruházásokra vonatkozó egyértelmű piaci jelzésekre van szükség, és a tagállamoknak ismerniük kell a tervezési eljárásaik okozta késedelmeket. A mostani gazdasági környezetben a finanszírozáshoz való hozzáférés is nehezebb lehet.

A tagállamoknak teljes körűen figyelembe kell venniük azt a hatást, amit a megújuló forrásokból származó energiának, különösen a parti és tengeri szél energiájának a rendszereikbe nagy mennyiségben történő bevezetése jelent, illetve fel kell készülniük rá. A penetráció fokozódásával ez az integráció megköveteli a kiegyenlítési szabályok és eljárások módosítását azon jelentős hálózati beruházásokon túlmenően, amelyek az új termelési profil beillesztése érdekében idővel szükségessé válnak. Ugyanígy az energiahatékonysági intézkedések – köztük az intelligens mérőberendezések – bevezetése során szükség lesz a keresletoldali magatartásminták változásainak külön faktorként való figyelembe vételére. Amint azt a szabályozók is támogatják, ösztönzőkön alapuló rendszereket kell bevezetni az új hálózati beruházások elősegítésére, és meg kell vizsgálni az intelligens hálózatok technológiájának hasznosítását is.

A harmadik energiacsomag jelentős változásokat hozott az ellátásbiztonság figyelemmel kísérésében. Fontos eredmény az ENTSO-E azon kötelezettsége, hogy kétévente olyan tízéves fejlesztési tervet kell készítenie, amely kiterjed az ellátásbiztonság figyelemmel kísérésének valamennyi lényeges vonatkozására, a termelés és az átvitel megfelelősége tekintetében egyaránt. Noha ez a terv jogilag nem kötelező, megfelelő alapot fog biztosítani az ENTSO-E hálózatbiztonságra és –megbízhatóságra vonatkozó hálózati kódexe számára.

Mivel az EU közelít a 2020-as éghajlati célkitűzések felé, a tagállamoknak egyre határozottabban kell összpontosítaniuk a potenciális ellátásbiztonsági kérdésekre, és kellő időben megfelelő intézkedéseket kell hozniuk rendszereik korszerűsítésére és a kihívásokhoz való hozzáigazítására, biztosítva ezel azt, hogy a fogyasztók kiváló minőségű, kis széndioxid-kibocsátással járó és folyamatos villamosenergia-ellátásban részesülhessenek.

Ez a jelentés kifejtette az európai villamosenergia-rendszer néhány jövőbeli fejleményét, konkrétan a megújuló energiaforrásokból származó nagy mennyiségű energia integrálását és az energiatermelési ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátása csökkentésének szükségességét illetően: az energiaforrások összetételében az üzemanyag eltolódása a villamos energia irányába; a termelés és a fogyasztás helye közötti távolság növelése a megújuló energiaforrásokra való nagyobb mértékű hagyatkozás miatt; a főbb megújuló energiaforrások (szél és fotovoltaikus napenergia) váltakozása, a kiegyenlítési kapacitás iránti növekvő igény, legyen az hagyományos vagy megújuló; az EU-n kívülről érkező villamosenergia-behozatal potenciálisan növekvő szerepe a szomszédos régiók jelentős környezetbarát villamosenergia-termelési kapacitásának köszönhetően. Ezek a fejlemények hatalmas beruházásokat és megfelelő ösztönző rendszereket igényelnek e beruházások időben történő végrehajtásához, a verseny, a fenntarthatóság és az ellátásbiztonság egyidejű garantálása mellett. Az Európai Bizottság ezért most készít elő egy energiainfrastruktúra-csomagot, amelynek a szerepe az lesz, hogy ösztönözze az európai energiainfrastruktúra fejlesztését. Ez az új csomag a jelenlegi TEN-E keretrendszerre fog építeni és teljes szakpolitikai rendszert fog létrehozni, figyelembe véve az infrastruktúrafejlesztés terén meglévő intézkedéseket és finanszírozást.

1. melléklet

Az elkövetkező öt évre tervezett, bejelentett határon átnyúló rendszer-összeköttetési beruházások listája

1. Franciaország–Belgium;

2. Franciaország–Spanyolország;

3. Franciaország–Olaszország;

4. Bulgária–MVJK;

5. Dánia–Norvégia;

6. Észtország–Finnország;

7. Észtország–Lettország;

8. Finnország–Svédország;

9. Svédország–Norvégia;

10. Svédország-Litvánia;

11. Litvánia–Lengyelország;

12. Görögország–Törökország;

13. Németország–Lengyelország;

14. Németország–Hollandia;

15. Írország – Egyesült Királyság;

16. Egyesült Királyság – Hollandia;

17. Egyesült Királyság – Belgium;

18. Egyesült Királyság – Franciaország;

19. Románia–Szerbia;

20. Szlovákia–Magyarország;

21. Szlovénia–Olaszország;

22. Ausztria–Magyarország;

22. Ausztria–Olaszország;

23. Málta–Olaszország;

24. Portugália–Spanyolország.

A tengeri szélenergia hálózatba való integrálásának támogatásáról az európai gazdaságélénkítő program is rendelkezik. A két tengeri vezetékhálózat-integrációs projekt a Baltic-Kriegers Flak és az északi-tengeri hálózat.

[1] http://ec.europa.eu/energy/gas_electricity/benchmarking_reports_en.htm

[2] A villamosenergia-ellátás minőségéről szóló 4. összehasonlító jelentés, C08-EQS-24-04, 2008. december 10. A felmérés nem szolgáltatott adatokat Írországról, Görögországról, Bulgáriáról, Ciprusról, Lettországról, Máltáról és a Szlovák Köztársaságról.

[3] http://ec.europa.eu/energy/strategies/2008/doc/2008_11_ser2/strategic_energy_review_wd_future_position2.pdf

[4] Trends to 2030 – update 2007 (Tendenciák 2030-ig – 2007. évi frissítés); http://bookshop.europa.eu/is-bin/INTERSHOP.enfinity/WFS/EU-Bookshop-Site/en_GB/-/EUR/ViewPublication-Start?PublicationKey=KOAC07001.

[5] www.entsoe.eu/fileadmin/user_upload/_library/publications/entsoe/outlookreports/SAF_2010-2025_final.pdf

[6] A részletes elemzést lásd az európai villamosenergia-piacokról szóló negyedéves jelentésben, a következő címen: http://ec.europa.eu/energy/observatory/electricity/electricity_en.htm

[7] A részleteket lásd az Európai Bizottság Energiapiaci Megfigyelőközpontjának 2009. évi éves jelentésében, SEC(2009) 1734.

[8] http://www.ewea.org/fileadmin/emag/statistics/2009generalstats/

[9] Az ábra figyelembe veszi az EU-27-et és a ENTSO-E más tagjait.

[10] http://www.entsoe.eu/index.php?id=55, Statistical Yearbook, Tie-lines data (Statisztikai évkönyv, Összekötő vonalak adatai), T9 táblázat.

[11] Az országonkénti behozatal összesítéséhez a ENTSO-E 2009–2010-es NTC-adatait használtuk, figyelembe véve az összes behozatal mértékére vonatkozóan bejelentett korlátozásokat. A létesítményi kapacitások tekintetében az Eurostat 2007-es értékei kerültek felhasználásra.