[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.5.17.

COM(2010)241 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Konzultáció a 2011. évi halászati lehetőségekről

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Konzultáció a 2011. évi halászati lehetőségekről

1. Bevezetés 3

2. Új szakpolitikai fejlemények 3

3. Az erőforrások állapota 4

3.1. Áttekintés 4

3.2. Vándorló nyílt tengeri állományok 5

3.3. Északi-tenger, Skagerrak és Kattegat 5

3.4. A Skóciától nyugatra lévő vízterületek, Ír-tenger és Kelta-tenger 5

3.5. A Vizcayai-öböl és az Atlanti-óceán ibériai-tengeri térsége 5

3.6. Mélytengeri fajok 6

3.7. Balti-tenger 6

3.8. Földközi-tenger 6

4. A halászati lehetőségek megállapítása 7

4.1. A teljes kifogható mennyiségek megállapítása 7

4.2. Halászati erőkifejtés 7

5. Hosszú távú terveken alapuló gazdálkodás 8

6. A munkamódszer változásai olyan esetekben, ahol még nincsenek hatályban hosszú távú tervek 8

7. A javaslatok ütemezése 9

8. Az érdekelt felekkel folytatott párbeszéd 10

9. Következtetés 11

BEVEZETÉS

Ez sorrendben az ötödik olyan éves közlemény, amely megállapítja a Bizottság javaslattételi munkamódszerét az európai halászok számára és az európai vizeken fennálló halászati lehetőségekre (kvótákra és halászati erőkifejtésre) vonatkozóan. A közlemény alapján kerül sor az érdekelt felekkel és a tagállamokkal folytatott konzultációra.

A javaslatok hét irányadó elvet követnek:

a közös halászati politika (KHP)[1] főbb célkitűzései szerint a halászati lehetőségeket olyan szinten kell meghatározni, amely biztosítja az erőforrások fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel történő kiaknázását;

ahhoz, hogy a halászattól függő gazdasági szereplők számára stabil és kiszámítható kereteket lehessen biztosítani és el lehessen kerülni a szükségtelen kvótaváltozásokat, az éves ingadozásokat a gyakorlati megvalósíthatóság függvényében korlátozni kell;

tiszteletben kell tartani a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, ideértve azt is, hogy a halállományokat a legnagyobb produktivitás elérését lehetővé tévő szintre kell helyreállítani[2]. A 2015-re elfogadott célkitűzések megvalósítása érdekében a Bizottságnak az a szándéka, hogy 2011-re vonatkozóan megváltoztatja a 2010-re alkalmazott munkamódszerét;

a hatályos hosszú távú terveket végre kell hajtani;

a túlhalászott állományokra irányuló halászatot csökkenteni kell, és a kimerített állományokat helyre kell állítani;

a javaslatok a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) (általában a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) szakvéleményén alapuló) szakvéleményén alapulnak;

az elővigyázatosság elvén alapuló megközelítést alkalmazni kell: a bizonyítékok hiánya nem a fenntarthatóság bizonyítéka.

ÚJ SZAKPOLITIKAI FEJLEMÉNYEK

2011-re lejár a 2015-re szóló legnagyobb fenntartható hozamra (Maximum Sustainable Yield; MSY) vonatkozó célértékek elérésének ideje. Számos fontos állomány jelenleg Fmsy-célkitűzéseket tartalmazó, hosszú távú tervek hatálya alá tartozik. Ezeket a terveket végre kell hajtani, és a célértékeket mind az új tervek, mind pedig a felülvizsgálatra szoruló meglévő tervek esetében a legnagyobb fenntartható hozamhoz kell igazítani; a Bizottság az Fmsy-n alapuló[3] megfelelő javaslatokat fog tenni.

Az olyan állományok esetében, amelyekre vonatkozóan még nem születtek hosszú távú tervekre irányuló javaslatok, célszerű a legnagyobb fenntartható hozamra áttérni, a halászat okozta állománypusztulást a 2011-es halászati évtől a 2014-es halászati évig egyenlő szakaszokban az Fmsy szintjére csökkentve, valamint 2015-ben és azt követően az Fmsy szintjén halászva az állományokat. 2011-től kezdődően ez négy egyenlő szakaszt jelent.

A KHP végrehajtása regionálisabb szemléletének összefüggésében a Bizottság konzultációt kíván folytatni az érdekelt felekkel azt illetően, hogy a csak egyetlen tagállamra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek (TAC) kezelése az adott tagállamra háruljon, a jelentéstételi kötelezettségekkel és a helyes kezelési gyakorlattal kapcsolatos hosszú távú kötelezettségvállalásokra is figyelemmel.

A TAC-egységeknek a biológiai területekhez történő hatékonyabb igazítása 2008-ban és 2009-ben megvalósult. A sima lepényhal tekintetében 2011-re fontolóra kell venni a TAC-terület elkülönítését a VIId és a VIIe övezetben.

AZ ERőFORRÁSOK ÁLLAPOTA

Áttekintés

A halállományok állapotát illetően vannak kedvező hírek (Ia. melléklet).

• Az ismereteink szerint nem túlhalászott állományok száma a 2005. évi 2-ről 2010-ben 11-re emelkedik.

• 20 állomány szerepelt egy halászat leállítására vonatkozó szakvéleményben, ezek száma azonban mostanra 14-re csökkent.

• A „biztonságos biológiai határértékeken kívüli” (de halászat leállítására vonatkozó szakvélemény tárgyát nem képező) állományok száma a 2003. évi 30-ról 2010-ben 22-re csökkent.

• Bár a teljes kifogható mennyiségek még mindig a kutatók által javasoltnál jóval magasabb szinteken kerültek megállapításra, ez a túllépés a 47 % körüli szintről 2010-ben 34 %-ra csökkent.

Több olyan állomány van azonban (számuk átlagosan 35-ről 42-re emelkedett), amelyek esetében a kutatók adatminőséggel kapcsolatos aggályok vagy más okok miatt nem adtak szakvéleményt. Ezen állományok között szerepel a Kelta-tengerben élő szárnyas rombuszhal, a közönséges tőkehal és a közönséges nyelvhal, valamint a La Manche csatornában élő nyelvhal, bár a norvéghomár-állományok értékelésében előrelépés történt.

Vannak ugyan javulásra utaló jelek, ám ez csak a kezdet kezdete. Az állományok helyreállításának sikere távolról sem garantált, és a túlhalászás felszámolására irányuló erőfeszítéseket fenn kell tartani.

Vándorló nyílt tengeri állományok

A makrélára vonatkozó hatályos rendelkezések 2010-ben közel 40 %-kal nagyobb fogásmennyiséget tennének lehetővé, mint amekkora fenntartható fogásmennyiség megállapítására akkor került volna sor, ha az EU, Norvégia és a Feröer szigetek között 2009-ben elfogadott hosszú távú tervet alkalmazni kezdik. Az EU, Norvégia, a Feröer szigetek, Oroszország és Izland között a szóban forgó állomány 2010 során történő kimerítésére vonatkozóan nem jött létre megállapodás. Bár az állomány egyedszáma jelenleg magas, fennáll a gyors kimerülés kockázata, ha nem áll helyre a gazdálkodás rendje.

A kék puhatőkehal és az északi-tengeri hering állományainak megújulása alacsony szintű, a teljes kifogható mennyiségek azonban megfelelően kiigazításra kerültek.

Északi-tenger, Skagerrak és Kattegat

Ezen a területen több eredmény született, mint máshol. A biztonságos biológiai határértékeken kívül eső állományok száma 8-ról 6-ra csökkent, és csak az elmúlt évhez viszonyítva jelenleg 5 olyan állomány ismert, amelyet tilos túlhalászni. A teljes kifogható mennyiségek 2010-re 17 %-kal meghaladták a tudományos szakvélemények szerinti mennyiségeket, szemben a 2009. évi 37 %-kal. Ugyanakkor azoknak az állományoknak a száma, amelyekre vonatkozóan a kutatók nem adtak szakvéleményt, 10-ről 11-re nőtt.

A Skóciától nyugatra lévő vízterületek, Ír-tenger és Kelta-tenger

A 2008. évhez hasonlóan számos állomány kimerült, és széles körben merülnek fel problémák a fogások és más adatok nyilvántartásával kapcsolatban – olyannyira, hogy 48 állományból 29 esetében az erőforrások állapota nem volt értékelhető. 18 olyan állományból, amelyeknél a legnagyobb fenntartható hozam értékelhető volt, 13-at túlhalásztak. Tíz állomány esetében készült halászat leállítására vonatkozó szakvélemény. Vannak javulásra utaló jelek: például a kelta-tengeri hering esetében állománygyarapodás következett be. A teljes kifogható mennyiségek 49 %-kal haladták meg a tudományos szakvélemények szerinti mennyiségeket.

A Vizcayai-öböl és az Atlanti-óceán ibériai-tengeri térsége

E térség 17 állományára vonatkozóan kevés értékelés áll rendelkezésre. Ismereteink szerint csak a Vizcayai-öbölben élő közönséges nyelvhal marad a biztonságos biológiai határértékeken belül. Ismereteink szerint négy állományt túlhalásznak, és két állomány (a déli szürke tőkehal és a szardella) a biztonságos biológiai határértékeken belül van. A teljes kifogható mennyiségek átlagosan 55 %-kal haladták meg a tudományos szakvélemények szerinti mennyiségeket. Három állomány a halászat leállítására vonatkozó szakvélemény tárgyát képezte.

A déli szürke tőkehalra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket túlzott mértéken állapították meg, emellett a közelmúltban a halászati erőkifejtés és a halászat okozta állománypusztulás is nőtt. A gazdálkodási terv végrehajtása a jelek szerint elégtelennek bizonyult a fogások szabályozásához, illetve a halászat okozta állománypusztulás visszaszorításához.

Mélytengeri fajok

A z állományok többségére vonatkozóan a szakvélemények azt javasolják, hogy a halászatot vagy mérsékelni kell, vagy a növelését nem szabad engedélyezni, amennyiben az állományok nem fenntarthatóként ismertek. Néhány állományt, például az atlanti tükörhalat egyáltalán nem kellene halászni. Más állományok, például a norvég menyhal, az északi menyhal és a nagyszemű vörösdurbincs esetében – a halászati területtől függően –a jövőben elképzelhető a hosszú távon fenntartható halászat kialakulása. 2010 nyarán új, kétéves tudományos szakvélemény várható a 2011. és a 2012. évre vonatkozóan.

Balti -tenger

Két állomány halászata az Fmsy szintjén, illetve ez alatt folyik. A fennmaradó öt állományt túlhalásszák. 2010-ben az elfogadott teljes kifogható mennyiségek átlagosan 16 %-kal haladták meg a tudományos szakvélemények szerinti mennyiségeket, szemben a 2009. évi 22 %-kal. Azoknak az állományoknak a száma, amelyekre vonatkozóan a kutatók nem adtak szakvéleményt, 3-ról 2-re csökkent.

Földközi-tenger

Bár többek között a HTMGB és a Földközi-tengeri Általános Halászati Tanács tudományos tanácsadó bizottsága (GFCM-SAC) is rendszeresen végzett a tengerfenéken élő és a kis nyílt tengeri állományokra vonatkozó tudományos értékeléseket az elmúlt évtizedben, a HTMGB csak 2009-ben készített összegzést a földközi-tengeri állományokról a biológiai referenciapontokkal összefüggésben (Ib. melléklet).

A kijelölt 102 fajból (a porcoshalak, a tonhalak és a tonhalfélék kivételével) mindössze 16 fajra vonatkozóan állnak rendelkezésre értékelések. E 16 fajon belül 42 biológiai állományt lehetett azonosítani és értékelni. További 18 állományt csak azonosítani lehetett, de sem az állomány állapota, sem a halászati terhelés nem ismert még.

Abból a 42 állományból, amelyek esetében becslést lehetett készíteni a biztonságos biológiai határértékek tekintetében, az állományok 40 %-a a biztonságos biológiai határértékeken belül, 60 % pedig azokon kívül volt. Abból a 46 állományból, amelyek esetében a túlhalászás a legnagyobb fenntartható hozam tekintetében vizsgálható volt, 54 %-ot túlhalásztak, 46 %-ot nem.

A HALÁSZATI LEHETőSÉGEK MEGÁLLAPÍTÁSA

A teljes kifogható mennyiségek megállapítása

A túlhalászás és az állományok kimerítése részben a túl sok fogás és erőkifejtés engedélyezésének tudható be. A Tanács által a Bizottság javaslata alapján elfogadott teljes kifogható mennyiségek (amelyek nem korlátozzák a visszadobott fogásokat) mintegy 48 %-kal meghaladták a fenntartható fogásmennyiséget (4. táblázat, Ia. melléklet). Örvendetes, hogy ez a számadat 2010-re 34 %-ra csökkent, de a fenntartható halászat megvalósulásához további eredmények szükségesek. A legnagyobb fenntartható hozamra vonatkozó szakpolitikákra való fokozott áttérésnek (2. szakasz) ezt a változást ösztönöznie kell, és elő kell mozdítania a gyakorlatban.

A Bizottság javaslatai számos esetben eltértek a tudományos szakvéleményektől, mert a TAC változásának szintje rögzített százalékra korlátozódott. A végrehajtással kapcsolatos ismert problémákon túlmenően a kvóták túlságosan magas szinten történő megállapítása hozzájárult a tengeri erőforrások alacsony szinteken tartásához.

Halászati erőkifejtés

A halászati erőkifejtést több hosszú távú terv (az északi-tengeri és a balti-tengeri tőkehal, az északi-tengeri sima lepényhal és közönséges nyelvhal, a La Manche csatornában élő közönséges nyelvhal, valamint a déli szürke tőkehal és a norvég homár állományai) esetében ki kell igazítani. Az erőkifejtés a tervek bevezetése óta a legtöbb területen csökkent, viszont nem csökkent a VIIIc és a IXa övezetben alkalmazott erőkifejtés tekintetében, amely a déli szürke tőkehal és a norvég homár[4] szempontjából lényeges (II. melléklet).

A tőkehalra és a lepényhalra vonatkozó északi tengeri tervek[5] esetében a hajótípusonként tengeren töltött napokról az erőkifejtési csoportonkénti kilowattnapokra történő áttérést 2010-ben be kell fejezni. Szükség lehet bizonyos kiigazításokra az erőkifejtésre vonatkozó eredeti alapértékek kiszámításával kapcsolatban. Néhány szabályozott halászeszköz és övezet által tett erőkifejtéseket mindkét terv érinti. Az erőkifejtés kiigazítására vonatkozó szabályoknak a mindkét terv által érintett halászeszközökre történő alkalmazása eddig nem okozott komolyabb problémákat. A lepényhalra vonatkozó tervet 2010-ben felülvizsgálják, míg a tőkehalra vonatkozó tervet 2011-ben kell felülvizsgálni. A 2011-re vonatkozó erőkifejtés-elosztás a hatályos terveket fogja követni.

Azon állományok esetében, amelyek tudományos szakvéleményen alapuló erőkifejtési szintekhez történő igazodást meghatározó tervek hatálya alá tartoznak, a Bizottság – amennyiben az adott szakvélemény a HTMGB-től nem hozzáférhető – a terv legjobb rendelkezésre álló közelítése szerint tesz javaslatot.

A Bizottság külön-külön fog konzultálni az érdekelt felekkel és a tagállamokkal a kelta-tengeri erőkifejtés kezelésére vonatkozóan.

A balti-tengeri erőkifejtés az elmúlt években nyugat felé tevődött át, 2008-ra pedig 14 %-kal csökkent 2002-höz képest. Áttértek a főként a nyílt tengeri állományok halászatában használt szabályozatlan halászeszközökre. A 2011-re vonatkozó erőkifejtés-elosztás a hatályos terveket fogja követni. A balti-tengeri tőkehalra vonatkozó terv[6] értékelése 2010 végén várható.

Az Atlanti-óceán északkeleti térségében élő mélytengeri állományokhoz kapcsolódó halászati erőkifejtésre vonatkozó döntések e tekintetben az Északkelet-Atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) 2009. évi ajánlásán alapulnak majd, amely a 2010., a 2011. és a 2012. évre vonatkozik, és megállapítja, hogy az alkalmazott erőkifejtés nem haladhatja meg az érintett fajok esetében a korábbi években mélytengeri halászatra bocsátott legmagasabb szint 65 %-át.

HOSSZÚ TÁVÚ TERVEKEN ALAPULÓ GAZDÁLKODÁS

A hosszú távú tervek továbbra is a Bizottság szakpolitikájának középpontjában maradnak; mind a hosszú távú tervekre vonatkozó közösségi rendeleteket, mind pedig a nemzetközi megállapodások értelmében kidolgozott terveket végre kell hajtani. Az említett tervek eredményesebbnek bizonyultak az állományok kezelésében, és javították a döntéshozatalt.

2009-ben új terv nem lépett hatályba. 2010-re várható, hogy:

- a szardellára és a fattyúmakréla nyugati állományára vonatkozó terveket kell elfogadni;

- a Bizottságnak a Skóciától nyugatra lévő vízterületeken élő foltos tőkehalra és a kelta-tengeri heringre vonatkozó terveket kell javasolnia;

- az északi szürke tőkehalra, a déli szürke tőkehalra, a norvég homárra és a Vizcayai-öbölben élő közönséges nyelvhalra vonatkozó tervek felülvizsgálata folytatódni fog 2010 során;

- a balti-tengeri tőkehalra vonatkozó többéves terv értékelésre kerül.

2010-ben továbbra is arra törekednek, hogy még több állományra vonatkozzon hosszú távú gazdálkodási terv, a balti-tengeri lazacot és nyílt tengeri állományokat, valamint néhány földközi-tengeri halállományt is ideértve. Amennyiben az említett tervek elfogadásáig a Tanács és a Bizottság nem nyilatkozik a kitermelésre vonatkozó szabályokkal kapcsolatos konkrét szándékairól, ezeket bizottsági javaslatok fogják követni.

A MUNKAMÓDSZER VÁLTOZÁSAI OLYAN ESETEKBEN, AHOL MÉG NINCSENEK HATÁLYBAN HOSSZÚ TÁVÚ TERVEK

Az Fmsy-re való áttérés érdekében (III. melléklet) szükség van a korábban alkalmazott munkamódszerek bizonyos kiigazításaira. A túlhalászott, de a biztonságos biológiai határértékeken belüli állományok esetében a teljes kifogható mennyiségek kiigazítására a Bizottság olyan módon tesz javaslatot, hogy a legnagyobb fenntartható hozamon belül a halászat okozta állománypusztulás 2015-ig megvalósuljon. A teljes kifogható mennyiség változásaira vonatkozó korlátozás 15 %-ról 25 %-ra fog emelkedni, hogy ne sérüljön a legnagyobb fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzés elérése.

A túlhalászott és a biztonságos biológiai határértékeken is kívül eső állományok esetében a meglévő szabály módosulni fog úgy, hogy 2015-re át lehessen térni a legnagyobb fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzésre. A halászat okozta állománypusztulás 30 %-os minimális csökkentése szükség esetén fennmarad.

2009-ben a Bizottság a teljes kifogott mennyiségek megállapítására vonatkozó tudományos szakvéleményt kért olyan állományok esetében, amelyeknél nem álltak rendelkezésre fogási lehetőségek. Kimerítő válasz még nem érkezett, ezért a IV. mellékletben meghatározott kérelmet megismételték, úgy az ICES, mint a HTMGB felé (az 1. pont kisebb pontosítással bővül). Ezen túlmenően megvitatásra kerül a tagállamokkal, a regionális tanácsadó testületekkel, az ICES-szel és a HTMGB-vel a teljes kifogható mennyiség megállapítására vonatkozó ad hoc eljárás olyan állományok esetékben, amelyeknél nem áll rendelkezésre szakvélemény (11. kategória).

A tagállamoknak egyeztetést kell végrehajtaniuk, és javítaniuk kell az adatszolgáltatást. Az adatgyűjtési keretrendszer[7] a kötelező adatgyűjtés – a tengeren végzett vizsgálatokat is ideértve – hatálya alá tartozó fajok számának növelésével elő fogja mozdítani egyes, adatokkal kapcsolatos kérdések megoldását. Ezen túlmenően a KHP ellenőrző rendszerének jelenlegi reformja várhatóan kiküszöböli ezeket a hiányosságokat azáltal, hogy rendelkezik a műholdas hajómegfigyelési rendszer javításáról, valamint az elektronikus hajónapló gyorsabb és szélesebb körű bevezetéséről.

A megengedhető halászati lehetőségek a halállományok állapotától függnek, márpedig ezeket nemcsak az ejtett fogások, hanem az ejtett és visszadobott fogások is befolyásolják. A Bizottság kiemelt jelentőséget tulajdonít a visszadobások csökkentésének, mivel a visszadobások csökkentésének bizonyított és dokumentált sikere magasabb teljes kifogható mennyiségeket eredményezhet. Ezzel összefüggésben a Bizottság 2010 során meg fogja vizsgálni a visszadobás-csökkentési kezdeményezések eredményeit.

A JAVASLATOK ÜTEMEZÉSE

A munka menetrendje előreláthatólag a következő:

A halászati lehetőségekről szóló rendelet | Rendelkezésre álló szakvélemény | Bizottsági javaslat | A Tanács általi lehetséges elfogadás |

Fekete-tenger | November | Október (+) | December |

Fekete-tenger | Május | Szeptember eleje | Október |

Mélytenger | Július | Szeptember vége | November |

Atlanti-óceán, Északi-tenger és más területek | Július (*) | Október vége | December |

(+) novemberi befejezés

(*) októberi befejezés

A Bizottság ezt a közleményt a Tanács 2010. júniusi ülésén szándékozik megvitatni a tagállamokkal.

AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT PÁRBESZÉD

A Bizottság nagyra értékeli az érdekelt felek halászati lehetőségekre vonatkozó információit. A tavalyi konzultáció során az érdekelt felek a következő fontosabb problémákat határozták meg, amelyeket figyelembe kell venni a halászati lehetőségekről szóló közleményben:

i. társadalmi-gazdasági elemzést kell kidolgozni,

ii. a halászati lehetőségek megállapításakor figyelembe kell venni más uniós rendeleteket és irányelveket, és

iii. regionális megközelítést kell alkalmazni az erőforrás állapotának leírásakor.

Ezeket az észrevételeket a Bizottság lehetőség szerint figyelembe vette. A társadalmi és a gazdasági tényezőkkel azonban csak hosszú távú tervek kidolgozása során lehet foglalkozni, éves szakvélemény összefüggésében nem.

A regionális tanácsadó testületekkel konzultáció folyt a konkrét állományokra vonatkozó gazdálkodási intézkedések – például a Porcupine-pad térségében élő norvég homár védelme – kialakításakor. Az északnyugati vizek regionális tanácsadó testülete (NWWRAC) a halászat szezonális leállítását javasolta, amelyet a HTMGB, és következésképpen a Bizottság is támogatott.

A regionális tanácsadó testületek felhívták a figyelmet a számos állományt érintő adathiányra is. A halászatra és az állományokra vonatkozóan megfelelő információkra van szükség annak érdekében, hogy hiteles szakvéleményt lehessen adni. A Bizottság arra ösztönzi az érdekelt feleket, hogy biztosítsák a meglévő fogásbejelentési és adatgyűjtési rendszerek teljes körű végrehajtását. E cél előmozdítása érdekében az érdekelt felek felkérést kapnak az adatminőségre vonatkozó felülvizsgálatokban való részvételre.

A helytálló adatok elengedhetetlenek a halászati gazdálkodás működtetéséhez. Stabil információs bázissal az érdekelt felek szakvéleménnyel is hatékonyabban tudnak szolgálni a Bizottságnak a fenntartható halászati módszerekkel kapcsolatban.

KÖVETKEZTETÉS

A Bizottság a 2011-re megállapított szemlélettel kapcsolatos véleményt kér a tagállamoktól, a regionális tanácsadó testületektől és a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottságtól a Bizottság azon megközelítésére vonatkozóan, hogy a közös halászati politika célkitűzései szerint betartsa a fenntarthatóság érdekében történő gazdálkodást érintő kötelezettségét.

Az érdekelt felek szakvéleményét a Bizottság azonban csak akkor használhatja fel, ha azt a fenntartható halászat bizonyítékalapú megközelítése segítségével dolgozzák ki, azaz az érdekelt felek szakvéleményének alátámasztásához adatokra van szükség.

Annak érdekében, hogy a konzultációk eredményei időben felhasználhatók legyenek, a Bizottság azt kéri, hogy 2010. június 1-jéig véglegesítsék az ezzel a közleménnyel kapcsolatos észrevételeiket. A tagállamokkal folytatott politikai szintű vitára előreláthatólag a Halászati Tanács június 28–29-i ülésén kerül sor.

Ia. MELLÉKLET – Az Atlanti-óceán északkeleti térségének és szomszédos vizeinek állományai

1. táblázat. Az állomány állapotára vonatkozó tudományos szakvélemény | Halállományok száma |

2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | Átlag |

A biztonságos biológiai határértékeken kívül | 30 | 29 | 26 | 26 | 26 | 28 | 27 | 22 | 27 |

A biztonságos biológiai határértékeken belül | 12 | 10 | 14 | 11 | 12 | 13 | 12 | 15 | 12 |

Az állomány állapota ismeretlen a hiányos adatok miatt | 48 | 53 | 53 | 57 | 58 | 55 | 57 | 60 | 55 |

Halállományok száma |

2. táblázat. A túlhalászásra vonatkozó tudományos szakvélemények | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | Átlag |

Az állomány halászatának mértéke ismert a legnagyobb fenntartható hozam mértékéhez viszonyítva | 34 | 23 | 32 | 33 | 35 | 39 | 33 |

Az állományt túlhalásszák | 32 | 21 | 30 | 29 | 30 | 28 | 28 |

Az állomány halászata a legnagyobb fenntartható hozam szintjén folyik | 2 | 2 | 2 | 4 | 5 | 11 | 4 |

Halállományok száma |

3. táblázat. „Sürgősségi” tudományos szakvélemény | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | Átlag |

A tudományos szakvélemény a halászat tilalmát javasolja | 24 | 13 | 12 | 14 | 20 | 18 | 17 | 14 | 17 |

4. táblázat. A teljes kifogható mennyiségek és a fenntartható fogások közötti különbség | Halállományok száma |

2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | Átlag |

A teljes kifogható mennyiségnek a fenntartható fogásmennyiség feletti többlete[8] (%) | 46% | 49% | 59% | 47% | 45% | 51% | 48% | 34% | 47% |

5. táblázat. A halászati lehetőségekről szóló tudományos szakvélemények összefoglalása | Halállományok száma |

2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | Átlag |

Olyan állományok, amelyek esetében megjósolható a méret és a halászat okozta állománypusztulás mértéke | 40 | 34 | 40 | 31 | 29 | 30 | 34 | 36 | 34 |

Olyan állományok, amelyek esetében rendelkezésre áll a halászati lehetőségekről szóló tudományos szakvélemény | 59 | 52 | 54 | 65 | 61 | 62 | 63 | 60 | 60 |

Olyan állományok, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre tudományos szakvélemény | 31 | 40 | 39 | 29 | 35 | 34 | 33 | 42 | 35 |

Ib. MELLÉKLET – Földközi-tengeri halállományok

1. táblázat – A földközi-tengeri állományok állapotára vonatkozó tudományos szakvélemény | szám | % |

A biztonságos biológiai határértékeken kívül | 17 | 28,3 |

A biztonságos biológiai határértékeken belül | 25 | 41,7 |

Az állomány állapota ismeretlen a hiányos adatok miatt | 18 | 30,0 |

Összes állomány (16 faj) | 60 | 100 |

A fenti kritériumok szerint besorolt fajok | 16 | 15,7 |

Nagyon hiányos adatok miatt kihagyott fajok | 86 | 84,3 |

Figyelembe vett fajok | 102 | 100 |

2. táblázat – A földközi-tengeri állományok túlhalászására vonatkozó tudományos szakvélemény | no. | % |

Az állományt túlhalásszák | 25 | 54,3 |

Az állomány halászata a legnagyobb fenntartható hozam szintjén folyik | 21 | 45,7 |

Az állomány halászatának mértéke ismert a legnagyobb fenntartható hozam mértékhez viszonyítva | 46 | 76,7 |

Az állomány halászatának mértéke nem ismert a legnagyobb fenntartható hozam mértékhez viszonyítva | 14 | 23,3 |

Összes állomány (16 faj) | 60 | 100 |

A fenti kritériumok szerint besorolt fajok | 16 | 15,7 |

Hiányos adatok miatt kihagyott fajok | 86 | 84,3 |

Figyelembe vett fajok | 102 | 100 |

II. MELLÉKLET – A tagállamok által a HTMGB-nek bejelentettek szerinti, többéves tervek alapján szabályozott halászati erőkifejtés

[pic]

1. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés a Balti-tenger nyugati térségében (22–24. ICES-alkörzet).

[pic]

2. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés a Balti-tenger központi térségében (25–28. övezet)[9].

[pic]

3. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés Kattegatban (IIIaS).

[pic]

4. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés az Északi-tengeren, Skagerrakban és a La Manche csatorna keleti részében (IV, IIIa és VIId).

[pic]

5. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés az Ír-tengeren (VIIaN).

[pic]

6. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés a Skóciától nyugatra lévő vízterületeken (VI).

[pic]

7. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés a La Manche csatornában (VIIe).

[pic]

8. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés az Atlanti-óceán ibériai-tengeri vizein (VIIIc , IXa).

III . MELLÉKLET – A teljes kifogható mennyiségre vonatkozó szabályok

A teljes kifogható mennyiségekre vonatkozó döntéseket a HTMGB tudományos szakvéleménye alapján kell meghozni, amely mind biológiai, mind társadalmi-gazdasági szempontokat mérlegel.

Az állományokat fenyegető kockázatnak megfelelően különböző szabályokat kell alkalmazni. Az állományokat nagy kockázat fenyegeti, ha egyedszámuk az „elővigyázatossági szint” (Bpa) alá csökken – ez az a biomassza, amelynek esetében az állomány jövőbeli produktivitását csökkenés fenyegeti –, vagy ha a halászat okozta állománypusztulás mértéke meghaladja az „elővigyázatossági arányt” (Fpa). A halászat okozta állománypusztulás aránya (F) az éves fogás és az éves átlagos állományméret hányadosa.

Amennyiben az állomány mérete kisebb a Bpa értéknél, vagy ha halászatának mértéke meghaladja az Fpa értéket, kívül esik a biztonságos biológiai határértéken, és megfordítva.

Amennyiben a teljes kifogható mennyiség több fajra vonatkozik, a leginkább veszélyeztetett fajra vonatkozó szabály alkalmazandó.

A következő táblázatban a korábban használt szabályokhoz képest bekövetkezett változások vastagon vannak szedve.

Kategória | Tudományos szakvélemény | A TAC megállapításakor hozandó intézkedés |

1 | Az állomány kiaknázása a legnagyobb fenntartható hozam szintjén folyik. | A teljes kifogható mennyiséget ahhoz az előre jelzett fogásmennyiséghez kell igazítani, amely a hosszú távon legnagyobb hozamot biztosító, halászat okozta állománypusztulásnak felel meg, de a TAC 25 %-nál nagyobb mértékben nem módosítható. |

2 | A legnagyobb fenntartható hozamhoz képest túlhalászott, de a biztonságos biológiai határértéken belüli halállományok. | A teljes kifogható mennyiséget: a) a hosszú távon legnagyobb hozamot biztosító előre jelzett fogásmennyiség[10], vagy b) a halászat okozta állománypusztulásnak a halászat okozta aktuális állománypusztulás és a hosszú távon legnagyobb hozamot biztosító arány közötti különbség egynegyedével történő csökkentésével összhangban lévő fogásmennyiség közül a magasabb értékhez kell igazítani, de a TAC nem módosítható 25 %-nál nagyobb mértékben |

3 | A biztonságos biológiai határértékeken kívül eső állomány. | A teljes kifogható mennyiséget a következők közül a legmagasabb értékhez kell igazítani: a) a hosszú távon legnagyobb hozamot biztosító előre jelzett fogásmennyiség, vagy b) a halászat okozta állománypusztulásnak az alábbiak közül a magasabb értékkel történő csökkentésével összhangban lévő fogásmennyiség: i. 30 % ii. a halászat okozta aktuális állománypusztulás és a hosszú távon legnagyobb hozamot biztosító arány közötti különbség egynegyede, de a TAC nem csökkenthető 30 %-nál nagyobb mértékben, amíg a halászat okozta állománypusztulás nem emelkedik. |

4 | Az állomány hosszú távú terv hatálya alá tartozik, és a fogásmennyiség a kutatók szakvéleménye szerint összhangban van a tervvel. | A teljes kifogható mennyiséget a vonatkozó tervnek megfelelően kell megállapítani. Ez a kategória felülír más kategóriákat. |

5 | Az állomány rövid élettartamú, ezért nem adható egyéves előrejelzés. | Ideiglenes teljes kifogható mennyiséget kell megállapítani, amelyet az év során új információ rendelkezésre állásakor módosítani kell. |

6* | Az állomány állapota nem pontosan ismert, és a HTMGB ennek megfelelő fogásmennyiséget javasol. | A teljes kifogható mennyiséget a HTMGB szakvéleménye szerint kell megállapítani, de a TAC nem módosítható 15 %-nál nagyobb mértékben. |

7* | Az állomány állapota nem pontosan ismert, és a HTMGB a halászati erőkifejtés csökkentését javasolja. | A teljes kifogható mennyiséget legfeljebb 15 %-kal csökkenteni kell, és a HTMGB-t fel kell kérni, hogy adjon szakvéleményt az erőkifejtés megfelelő szintjét illetően. |

8* | Az állomány állapota nem pontosan ismert, és a HTMGB szerint az állomány mérete növekszik. | A teljes kifogható mennyiséget legfeljebb 15 %-kal növelni kell. A halászati erőkifejtést nem kell növelni§. |

9* | Az állomány állapota nem pontosan ismert, és a HTMGB szerint az állomány mérete csökken. | A teljes kifogható mennyiséget legfeljebb 15 %-kal csökkenteni kell. A halászati erőkifejtést csökkenteni kell§. |

10 | A HTMGB halászati tilalmat javasol, a fogások lehető legkisebb szintre történő csökkentését javasolja, vagy ehhez hasonló javaslatot tesz. | A teljes kifogható mennyiséget legalább 25%-kal csökkenteni kell. Helyreállítási intézkedéseket kell végrehajtani, beleértve a halászati erőkifejtés csökkentését és a szelektívebb halászeszközök használatát. |

11 | Nincs HTMGB-szakvélemény, vagy az állomány állapota nem pontosan ismert, és a HTMGB nem ad szakvéleményt azt illetően, hogy az állomány növekszik vagy csökken. | A teljes kifogható mennyiségeket a legutóbbi tényleges fogásmennyiséghez kell igazítani, de azok nem módosíthatók évi 15 %-nál nagyobb mértékben, vagy a tagállamoknak végrehajtási tervet kell kidolgozniuk, amelynek révén rövid időn belül szakvélemény nyújtható. A halászati erőkifejtést nem kell növelni§. |

* Ez a szabály még módosulhat. A Bizottság felkérte az ICES-t, hogy adjon szakvéleményt a IV. mellékletben foglalt új lehetőségekről. A végleges szabály az említett szakvélemény alapján kerül meghatározásra.

§ Amennyiben releváns.

IV . MELLÉKLET – A 6–9. kategóriával összefüggésben az ICES-hez benyújtott kérelem

A rövid élettartamú fajok kivételével azoknál az állományoknál, amelyek esetében az elővigyázatossági határértékekkel összefüggésben nem adható a fogási előrejelzéseken alapuló szakvélemény, a Bizottság felkérte az ICES-t, hogy:

I) adjon szakvéleményt az alábbi szabály alkalmazásának megfelelő teljes kifogható mennyiségekről;

II) értékelje az alábbi szabály végrehajtásának következményeit az elővigyázatossági megközelítés és a legnagyobb fenntartható hozammal való összeegyeztethetőség tekintetében;

III) szükség esetén tegyen javaslatot alternatív szabályra és az annak megfelelő teljes kifogható mennyiségekre, amelyek fokoznák az összhangot az elővigyázatossági megközelítéssel, a legnagyobb fenntartható hozammal vagy a teljes kifogható mennyiségek megnövelt stabilitásával. Ez eseti alapon is alkalmazható.

Szabály:

1. Amennyiben bizonyíték van arra, hogy egy állományt túlhalásznak a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító, halászat okozta állománypusztuláshoz viszonyítva (korábbi szintekhez képest alacsony szintre merül ki), a teljes kifogható mennyiséget az Fmsy-érték eléréséhez szükséges mértékben csökkenteni kell, ez azonban nem haladhatja meg a 15 %-ot.

2. Amennyiben bizonyíték van arra, hogy egy állományt a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító, halászat okozta állománypusztuláshoz viszonyítva alulhalásznak, a teljes kifogható mennyiséget az Fmsy-érték eléréséhez szükséges mértékben növelni kell, ez azonban nem haladhatja meg a 15%-ot.

3. Az 1. és 2. pontban szereplő megfontolások felülírják az alábbi pontokban foglaltakat

4. Ha az állományméretre vonatkozó adatok nem mutatnak változást az állomány méretében, vagy ilyen adatok nem állnak rendelkezésre, illetve nem tükrözik megfelelően az állományméret változásait, a teljes kifogható mennyiség nem változik.

5. Amennyiben az ICES úgy véli, hogy az állományméretre vonatkozóan reprezentatív adatok állnak rendelkezésre, a következő szabály alkalmazandó:

a) Ha az előző két évi becsült átlagos állományméret 20 %-kal vagy annál nagyobb mértékben meghaladja az előző három évi becsült átlagos állományméretet, a teljes kifogható mennyiséget 15 %-kal növelni kell.

b) Ha az előző két évi becsült átlagos állományméret 20 %-kal vagy azt meghaladó mértékben alacsonyabb az előző három évi becsült átlagos állományméretnél, a teljes kifogható mennyiséget 15%-kal csökkenteni kell.

Amennyiben a teljes kifogható mennyiségek nem voltak korlátozó jellegűek, és az 1. vagy az 5.b) pont szerinti csökkentést kell alkalmazni, az ICES szakvéleményt nyújt a tervezett fogáscsökkentés eléréséhez szükséges megfelelő szintű TAC-csökkentés mértékéről. Az ICES minden esetben meghatározza a megfelelő Fmsy-változót.

[pic][pic][pic][pic][pic][pic]

[1] A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 358., 2002.12.31., 59. o.) 2. cikke.

[2] A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az EU halászatában a fenntarthatóság elvének a legnagyobb fenntartható hozamon keresztül történő végrehajtásáról. COM(2006) 360 végleges.

[3] A halászat legnagyobb fenntartható hozamának szintje (Fmsy): azon halászati tevékenység intenzitása, amely hosszú távon az állományból a legnagyobb hozamot eredményezi, anélkül, hogy rövid távon kimerítené az állományok hozamkapacitását.

[4] A Tanács 2166/2005/EK rendelete (2005. december 20.). HL L 345., 2005.12.28., 5. o.

[5] A Tanács 676/2007/EK rendelete (2007. június 11.). HL L 157., 2007.6.19., 1. o.

[6] A Tanács 1098/2007/EK rendelete (2007. szeptember 18.). HL L 248., 2007.9.22., 1. o.

[7] A Tanács 199/2008/EK rendelete (2008. február 25.). HL L 60, 2008.3.5., 1. o.

[8] A fenntartható fogás az ICES és a HTMGB által az elővigyázatossági megközelítés szerint javasolt fogást jelenti.

[9] A számadatok magukban foglalják az azokon a területeken alkalmazott erőkifejtést, ahol eltérések alkalmazandóak (lásd az 1268/2009/EK rendeletet).

[10] A nullához közelítő állománypusztulás (F0.1) mellett folytatott halászat során elért marginális hozam 10 %-a marginális hozamának megfelelő halászat okozta állománypusztulásként kell kiszámítani..