[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.2.9.

COM(2010)46 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az 577/98/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról

SEC(2010)115

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az 577/98/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról

BEVEZETÉS

Ez a negyedik jelentés a közösségi munkaerő mintavételes felmérésének megszervezéséről szóló 577/98/EK tanácsi rendelet[1] (a továbbiakban: munkaerő-felmérésről szóló vagy MEF jogszabály) 7. cikke értelmében a Bizottság által háromévente benyújtandó jelentések sorában. A Bizottság az 1998-1999 közötti időszakot felölelő első jelentést 2000-ben, a 2000-2002 közötti időszakra vonatkozó második jelentést 2003-ban, a 2003-2005 közötti időszakra kiterjedő harmadik jelentést pedig 2006-ban nyújtotta be.

Ez a jelentés ismerteti a tagállamokban, a tagjelölt országokban[2] és az EFTA-országokban (a továbbiakban: részt vevő országok) 2006 és 2007[3] folyamán a 2104/2002/EK bizottsági rendelettel[4] és a 2257/2003/EK európai tanácsi rendelettel[5] módosított 577/98/EK tanácsi rendelet rendelkezései tekintetében tett előrelépéseket. Mindenekelőtt a 2257/2003/EK rendelet vezetett be néhány újdonságot 2006-tól a MEF jogszabályba, köztük az alábbiakat:

- további hat felmérési jellemző;

- az atipikus munkaidőre vonatkozó „n” modul kötelező bevezetése, amely felmérése azelőtt hallgatólagos megállapodás alapján történt;

- különbségtétel a negyedévenként felmérendő alapváltozók és az éves átlagértékként felmérendő strukturális változók között, amelyekhez a teljes évre vonatkozó minta almintája alkalmazható.

FőBB PONTOK

A MEF jogszabály sajátos szempontjainak végrehajtása terén tett, az előző bekezdésben említett előrelépések összegzése az alábbiakban olvasható. Az e jelentésben ismertetett értékelések a nemzeti kérdőívek elemzése mellett az érintett országok által rendelkezésre bocsátott minőségjelentéseken, adatokon és egyéb információkon alapulnak.

A folyamatos negyedéves felmérések elvégzése – 1. cikk

További javulás történt a folyamatos felmérések elvégzése és a negyedéves eredmények összeállítása és terjesztése terén. 2007 folyamán Luxemburg elkezdett negyedéves eredményeket összeállítani, Horvátország pedig folyamatos felmérésre tért át. Kizárólag Törökország és Svájc nem végez még folyamatos felmérést. Ugyanakkor Törökország negyedéves eredményeket állít össze, Svájc pedig 2010-ben tervezi bevezetni a folyamatos felmérést.

2007 folyamán Bulgária kivételével valamennyi, folyamatos felmérést végző, részt vevő ország megfelelt az év valamennyi hetére kiterjedő adatszolgáltatásra vonatkozó követelménynek. Ez előrehaladást jelent Magyarország[6], Szlovénia és Románia esetében, mivel ezek az országok 2005-ig csupán részleges adatokat szolgáltattak, valamint Horvátország esetében is a 2007-ben bevezetett folyamatos felmérésnek köszönhetően.

Másrészt azonban csupán csekély vagy semmiféle előrehaladás nem történt Luxemburg, Szlovénia, Magyarország, Hollandia és Németország esetében a bázishetek egész év folyamán történő egyenletes eloszlása tekintetében, miután ezek az országok továbbra is jelentősen eltérnek ettől.

A felmérés egységei és köre – 2. cikk

A részt vevő országok a rezidens népesség vonatkozásában még mindig különböző megközelítéseket alkalmaznak; vannak olyanok, amelyek a tartózkodás időtartamát veszik alapul, mások a jogi státust, amely rendszerint a népesség-nyilvántartásba való felvétellel jár.

Ami a nemzeti gazdasági terület lefedettségét illeti, Franciaország még mindig nem felel meg az előírásnak, mivel az 1., 3. és 4. negyedévben végzett felmérései nem terjednek ki a tengerentúli megyékre (départements d'outre-mer). Ugyanakkor azonban lépéseket tettek annak érdekében, hogy 2013-ra teljes lefedettséget érjenek el.

A földrajzi összehasonlítás tekintetében további szempontot jelent az a tény, hogy eltérő nemzeti gyakorlatokat alkalmaznak a közös háztartásokra vonatkozóan. E gyakorlatok az intézeti népesség mintán belüli lefedettségi fokát (teljes, részleges vagy semmilyen fokú lefedettség), az adatgyűjtési módszereket (intézeti háztartások körében végzett közvetlen adatgyűjtés vagy abban a magánháztartásban végzett adatgyűjtés, amellyel a közös háztartásokban élők kapcsolatokat tartanak fenn), valamint azoknak a célpopuláció szempontjából történő figyelembevételét vagy figyelembe nem vételét a felmérés súlyozásának kiszámítása során. Néhány ország következetlen módon nem veszi be a mintába a közös háztartásokat, hanem a kapott eredményeket a teljes népességre vetíti (Belgium, Írország, Lettország, Málta, Románia és Szlovénia, vagy pedig – alternatív lehetőségként – közös háztartásban élő személyek körében végez felmérést, azonban a felmérés súlyozásának kiszámításához kizárólag a magánháztartásokban élő személyeket veszi figyelembe (Litvánia).

A mintába egyéneket is felvevő hat ország közül egyedül Dánia és Finnország nyújt be az Eurostatnak alminta alkalmazásával kapott, háztartásokra vonatkozó információkat. Ugyanakkor Dánia esetében az alminta korántsem teljes. Másrészt azonban Svédország, Norvégia, Izland és Svájc nem szolgáltat háztartásokra vonatkozó adatokat. Dánia és Svédország nemrégiben arra kötelezte el magát, hogy 2010-től a szabályozási keretnek teljes mértékben megfelelve háztartásokra vonatkozó adatokat szolgáltat.

Az adatok pontosságára vonatkozó követelmények – 3. cikk (1) és (2) bekezdése[7]

Ami a 3. cikk (1) bekezdésében előírt pontossági követelményt illeti, a munkaképes korú népesség 5%-ának megfelelő, becsült munkanélküliségi arány esetében a relatív standard hiba 8%-os küszöbét a 288 NUTS II régió (2007-ben 292) közül 35-ben mind 2006-ban, mind pedig 2007-ben összesen 300 000 lakossal túllépték. Ezek a régiók Franciaországban (10 régió), az Egyesült Királyságban (8), Görögországban (5), Lengyelországban (5), Romániában (3), Portugáliában (2), Bulgáriában (1) és Belgiumban (1) találhatók. Franciaországban ugyanakkor munka folyik a munkaerő-felmérés átalakítása érdekében, beleértve a minta fokozatos kibővítését is, mely révén 2011 elejétől lehetővé válna, hogy megfeleljenek az említett követelménynek. Lengyelország 2007-ben és 2008-ban átlagban 7%-kal, fokozatosan kibővítette a 3. cikk első bekezdésének nem megfelelő régiók mintáját.

A 3. cikk (2) bekezdésében szereplő pontossági követelményeket illetően Németország, Lengyelország és Románia nem tartotta be a munkaképes korú népesség 5%-át kitevő részpopulációnál a két egymást követő negyedév közötti változásbecslésének országos szintű relatív standard hibája tekintetében, a 20 millió vagy több lakossal rendelkező országokra vonatkozóan megállapított 2%-os küszöböt. A követelménynek való megfelelés érdekében Lengyelország 2010-től a minta kétszeresére való bővítését tervezi. Belgium, Bulgária, Dánia, Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia és Horvátország esetében a relatív standard hiba meghaladta a 3%-ot – ez az 1 és 20 millió közötti lakossal rendelkező országokra vonatkozóan megállapított küszöbérték.

Felmérési jellemzők – 4. cikk (1) bekezdése

A legutóbbi jelentés óta általános javulás figyelhető meg az adatállományok teljessége, így például a demográfiai háttérre vonatkozó „a” modulban vagy a látható alulfoglalkoztatásra vonatkozó „f” modulban szereplő változók tekintetében. A 2257/2003/EK rendelettel bevezetett hat új jellemzőt 2006-ban a legtöbb ország maradéktalanul alkalmazta[8]. Egyes részt vevő országok a kötelező változók közül ugyanakkor néhányat (néhány esetben pedig teljes alcsoportokat) még mindig nem bocsátanak rendelkezésre Írország továbbra sem küld pontos adatokat a háztartások összetételére és a válaszadók nemzetiségére vonatkozóan. A MEF jogszabályhoz való alkalmazkodás érdekében tett erőfeszítéseket 2009 őszén ugyanakkor fokozták, és ez év végéig kielégítő megoldás várható.

Ad hoc modulok – 4. cikk (2) bekezdése

2006-ra a munkából a nyugdíjba történő átmenetre, 2007-re pedig a munkahelyi balesetekre és a munkával kapcsolatos egészségügyi problémákra vonatkozó ad hoc modul bevezetését tervezték.

E két ad hoc modult valamennyi részt vevő ország végrehajtotta Horvátország és Írország kivételével 2006-ban, valamint Törökország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Svájc kivételével 2006-ben és 2007-ben[9]. A kiindulási adatokat általában időben továbbították, kivéve Írországot 2006-ban, valamint Dániát, Franciaországot, Izlandot és Norvégiát 2007-ben. A pontos adatállomány létrehozása érdekében azonban gyakran vált szükségessé az adatok ismételt továbbítása. Egyes országok eltértek a megfelelő bázisidőszaktól, amelyet vagy a teljes évben vagy pedig a második negyedévben állapítottak meg. A 2007-es modul esetében az Egyesült Királyság az első negyedévet alkalmazta bázisidőszakként, míg Hollandia és Ausztria a mintát több mint egy negyedévre osztotta el, azonban nem fedte le az egész évet.

A munkanélküliség fogalommeghatározása és a kérdőívszerkesztés 12 alapelve – 4. cikk (3) bekezdése

2006-ban és 2007-ben nyolc ország – Lettország, Luxemburg, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Horvátország és Norvégia – megváltoztatta kérdőíveit annak érdekében, hogy jobban megfeleljen a „munkanélküliség” fogalommeghatározásnak, amelyet az 1897/2000/EK bizottsági rendeletben[10] állapítottak meg. 2007 végéig Dánia, Franciaország, Olaszország, Lettország, Ausztria, Románia, Norvégia és Svájc teljes már mértékben megfeleltek. Az ettől eltérő országokban a legtöbb probléma a munkavállalás céljaira történő rendelkezésre állásra vonatkozó bázisidőszakkal (Belgium, Bulgária, a Cseh köztársaság, Görögország, Írország, Ciprus, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Hollandia, Lengyelország, Szlovénia, Finnország, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Törökország és Izland esetében) és az elbocsátott személyek foglalkoztatási helyzetének ellenőrzése érdekében feltett nyomon követő kérdésekkel (Bulgária, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Szlovákia, Svédország, az Egyesült Királyság, Horvátország és Izland esetében) kapcsolatban merült fel. Spanyolország, az Egyesült Királyság és Izland a legalacsonyabb korhatárt 16 évben határozta meg, míg Szlovénia és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság nem megfelelően mérték fel azokat a személyeket, akik már nem keresnek állást, mert azok már találtak munkát.

2006-ban és 2007-ben több ország is megváltoztatta kérdőívét annak érdekében, hogy jobban megfeleljen legyen a kérdőívszerkesztésre vonatkozó 12 alapelvnek. 2007-ben ugyanakkor kizárólag a 8. és a 11. elvet tartotta valamennyi részt vevő ország tiszteletben.

A legtöbb eltérés továbbra is az alábbiak esetében tapasztalható:

- az elbocsátott munkavállalók munkahelyhez való tartozását vizsgáló tesztek (2. alapelv),

- a munkakeresésre vonatkozó kérdés annak pontosítása nélkül, hogy a csekély munkaidős foglalkoztatások keresését figyelembe kell-e venni (3. alapelv),

- a foglalkoztatás bázisidőszakának, a munkakeresésnek és munkakeresési módszereknek, valamint a munkakezdésre való jelenlegi rendelkezésre állásnak a meghatározása (6. alapelv),

- annak meghatározása, hogy egy munkaügyi hivatallal való kapcsolatfelvétel aktív munkakeresési módszerként nem egyezik meg a munkanélküli ellátások igénylésénél a nyilvántartásba vétel kötelező államigazgatási úton történő megújításával és a munkaügyi hivatal által a foglalkoztathatóság elősegítéséhez nyújtott támogatással (10. alapelv).

Írország, Málta és Horvátország továbbra is a főállásra vonatkozó kérdésekkel kezdi a kérdőívet, megsértve ezzel az 1. alapelvet. Hollandia a jelenlegi helyzetet alkalmazza a foglalkoztatás bázisidőszakként, eltérve ezáltal a 6. alapelvtől, és a munkakeresésre vonatkozó kérdéseket csak a munkavállalásra hajlandó személyeknek teszi fel, ami ellentmond a 7. alapelvnek[11]. Négy ország – Spanyolország, Ausztria, Románia és Svédország – az összes alapelvet teljes mértékben tiszteletben tartja[12].

2007 után több ország is megváltoztatta kérdőívét, vagy az elkövetkezendő években tervezi annak megváltoztatását annak érdekében, hogy megfeleljen a munkanélküliség meghatározásának vagy hogy teljes mértékben tiszteletben tarthassa a tizenkét alapelvet (lásd a 15. táblázatot). Litvánia arra kötelezte el magát, hogy 2010-től mindkét tekintetben meg fog felelni.

Strukturális változók – 4. cikk (4) bekezdése

Hét ország, nevezetesen Spanyolország, Németország, Franciaország, Hollandia, Finnország, az Egyesült Királyság és Norvégia élt 2006-ban és 2007-ben az (éves) strukturális változók egy teljes éves minta almintája alapján történő felmérésének lehetőségével. Ugyanakkor csak Spanyolország alkalmazott almintát közel valamennyi 42 strukturális változó esetében. Hollandia, az Egyesült Királyság és Norvégia a változók közel felének esetében élt e lehetőséggel, míg Finnország, Németország és Franciaország az éves változók csupán csekély számához alkalmazta azt. Néhány ország nem biztosította az összegek konzisztenciáját az éves alminta és a negyedéves eredmények éves átlagértéke között. Ezen túlmenően – és feltehetőleg az alminták alkalmazásának kezdeti technikai nehézségei miatt – az éves súlyozást általában túl későn bocsátották rendelkezésre arra az évre vonatkozóan, amelyikben bevezették az almintát, akadályozva ezáltal az éves eredmények időben történő terjesztését.

Az eredmények továbbítása – 6. cikk

Kiindulási adatait csaknem valamennyi részt vevő ország elküldte a 12 hetes adattovábbítási határidőn belül. Gyakran volt szükség azonban az adatok időigényes, ismételt továbbítására. A pontos fájlok beküldési határidejének betartását illetően csak Spanyolország és Portugália szolgáltatott időben mikroadatokat a 2006. és 2007. év valamennyi negyedévére vonatkozóan, míg Málta, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, és Izland mindkét évben, Belgium, Írország, Olaszország, Törökország és Svájc[13] pedig 2006-ban késett valamennyi beküldéssel.

KÖVETKEZTETÉSEK

Összességében megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a részt vevő országok jelentős előrelépést tettek a MEF jogszabálynak való megfelelés felé. A nemzeti felméréseket hozzáigazították mind az Európai Unió jogszabályaiban eszközölt módosítások figyelembevétele, mind pedig az előző jelentés elkészítésekor már hatályban lévő azon követelményeknek való megfelelés érdekében, melyektől eddig nemzeti szinten eltértek. Ezáltal egészét tekintve javult mind a nemzeti, mind a közösségi munkaerő-felmérés minősége, különösen a relevancia, pontosság, földrajzi összehasonlíthatóság és időszerűség tekintetében.

Ma már minden tagállam folyamatos felmérést végez és negyedéves eredményeket szolgáltat, és csaknem mindegyikük lefedi az év valamennyi hetét. A közösségi munkaerő-felmérés relevanciája javult a hat új jellemző bevezetése és a nem továbbított kötelező változók számának csökkentése révén, valamint annak köszönhetően, hogy további két ország küld mikroadatokat az Eurostatnak. Javult továbbá az országok közötti összehasonlítás is, mivel több ország is átdolgozta kérdőíveit a munkanélküliség fogalommeghatározásának, valamint a foglalkoztatási helyzetre vonatkozó kérdéseknél alkalmazott tizenkét alapelvnek való következetesebb megfelelés érdekében. Több nemzeti felmérés pontossága szempontjából hasznos volt a tökéletesített tervezés és szervezés – például a minta méretének növelése, hatékonyabb rotációs rendszerek, javított súlyozási rendszer vagy olyan, számítógéppel támogatott módszerek révén, amelyek helyettesítik a papír alapú kérdőíveket. Néhány kevés kivétellel javult a rendelkezésre bocsátott adatok időszerűsége is.

Az adatcsatornákban is történt már további javulás mind nemzeti, mind pedig európai szinten. A közösségi munkaerő-felmérések minőségbeli javulása terén további lendület a következő években várható a munkaerő-felmérés minőségével foglalkozó munkacsoport 43 ajánlásának végrehajtása révén[14].

A MEF jogszabály teljes végrehajtását tekintve ugyanakkor még mindig vannak eltérések. A Bizottság véleménye szerint e tekintetben a legfőbb aggályok az alábbiak.

Az első adattovábbítások minősége nem mindig volt megfelelő a terjesztéshez, és gyakran kellett átdolgozni azokat, míg végül elfogadható változatot továbbítottak. Ez negatív hatással volt az adatterjesztés időszerűségére, és akadályozta, hogy a munkaerő-felmérés terjesztésére vonatkozóan időtervet vezessenek be, amit a felhasználók nagyra értékelnének, és ami tovább fokozhatná a felmérés relevanciáját.

Az előző jelentés óta elért előrelépések ellenére eddig a legtöbb ország még mindig nem felel meg teljesen a munkanélküliség fogalommeghatározásának, és a foglalkoztatási helyzetre vonatkozó kérdéseknél alkalmazott tizenkét alapelvet sem tartja teljes mértékben tiszteletben. Ezáltal csökken a foglalkoztatással és munkanélküliséggel kapcsolatos kulcsfontosságú becslések földrajzi összehasonlíthatósága. A földrajzi összehasonlíthatóságot továbbá az eltérő megközelítések és gyakorlatok alkalmazása is befolyásolja, például a rezidens népesség vagy az intézeti népesség lefedettsége tekintetében.

Ugyan nem lehetséges egyértelmű következtetéseket levonni a pontossági követelményeknek való megfelelésre vonatkozóan (lásd a 7. oldalon található lábjegyzetet), az e jelentésben ismertetett értékelésből származó bizonyítékok azt mutatják, hogy az eddig tett erőfeszítések nem mindig tették lehetővé teljes mértékben megbízható becslések elkészítését. Néhány országnak még változtatnia kell felmérései kialakításán, például a minták méretének bővítésével vagy megfelelő rotációs rendszerek alkalmazásával, mindamellett pedig jelentős mértékben kell javítaniuk becsléseik pontosságán mind regionális szinten, mind pedig az egymást követő negyedévek közötti becsléseket illetően.

Egyes országok a mellett az opció mellett döntöttek, hogy almintákat alkalmaznak a strukturális változók felméréséhez; az elsősorban a válaszadási terhek csökkentését hivatott szolgálni.

Ami az ad hoc modulokat illeti, az adattovábbítás lefedettsége és határidejének tiszteletben tartása kielégítő volt. A bizottság továbbra is szorosan együttműködik a tagállamokkal annak biztosítása érdekében, hogy azok teljes mértékben megfeleljenek a MEF jogszabálynak. Az Eurostat rendszeresen ellenőrzi a jogszabálynak való megfelelést. Amennyiben fény derül a megfelelés hiányára, a Bizottság megfelelő intézkedéseket tesz.

[1] HL L 77., 1998.3.14., 3. o.

[2] A jelentés az első alkalommal Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságra is kiterjed. Néhány táblázatban az ország teljes neve helyett az MK rövidítést alkalmazták. Ez egy ideiglenes kód, amely nem befolyásolja az ezen országnak az Egyesült Szervezetben jelenleg folyó tárgyalások lezárását követően megállapításra kerülő végleges megnevezését.

[3] A 2008-as minőségi jelentések késedelmes benyújtása miatt, valamint a NACE-nómenklatúra változásának fényében úgy határoztak, hogy e jelentés nem terjed ki a 2008. évre.

[4] HL L 324., 2002.11.29., 14. o.

[5] HL L 336., 2003.12.23., 6. o.

[6] Noha az adatok formálisan valamennyi hétre kiterjednek, Magyarország továbbra is nagyon ritkán, minden egyes negyedév utolsó hetére vonatkozóan végez adatfelvételt.

[7] Az 577/98/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdésében az adatok pontosságára vonatkozóan megállapított követelmények tágan értelmezhetők. Ezenfelül olyan elméleti helyzetre vonatkoznak, amely a gyakorlatban alig fordul elő. Értékelésük ezért szükségszerűen ad hoc hipotézisen alapul. Értékelésüket következésképpen nem a megfelelést alátámasztó meggyőző bizonyítéknak, hanem csupán a követelményektől való eltérésekre utaló közvetett bizonyítéknak kell tekinteni.

[8] Írország 2007-ben bevezetett négy új jellemzőt, egy azonban még mindig hiányzik. Finnország és Norvégia a jellemzők közül 2008-ban néhányat alkalmazott, Svájc pedig 2010-ben fogja alkalmazni azokat.

[9] Törökország végrehajtotta a 2007-es ad hoc modult, azonban nem küldte el az eredményeket az Eurostatnak.

[10] HL L 228., 2000.9.8., 18. o.

[11] Hollandia jelenleg tesz lépéseket annak érdekében, hogy teljes mértékben megfeleljen a 6. és 7. alapelvnek.

[12] Nemrégiben a munkaerő-felmérés minőségével foglalkozó munkacsoport, amelyet az Eurostat koordinált, elismerte, hogy az alapelvek némelyikét még tisztázni kellene. Ezért azt javasolta, hogy egy, az Eurostat által létrehozott szakértői csoport vizsgálja felül a tizenkét alapelvet.

[13] Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Törökország a 2006-os adatállomány benyújtásával kezdte el az adattovábbítást. Svájc éves felmérést végez, és eddig csak egy adatállományt továbbított.

[14] A munkacsoport végső jelentését kérésre rendelkezésre bocsátják.