2.9.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 259/70

—

azt kívánja, hogy az uniós szintű stratégia – éppen a különböző bűnözési formák fokozódó transznacionális jellege miatt – az egyes tagállamok hasonló kezdeményezéseihez képest valódi hozzáadott értéket képviseljen,

—

aláhúzza annak rendkívüli fontosságát, hogy az előirányzott intézkedések végrehajtási szakaszában a belső biztonság és – különös tekintettel a magánélet védelmére – a polgárok biztonságának a védelmére vonatkozó követelménynek összhangban kell lennie az alapvető jogok tiszteletben tartásának követelményével,

—

javasolja, hogy az Európai Unió támogassa a regionális intézményi dimenzióval ellátott egységes kiíró szervezetek létrehozásának lehetőségét annak érdekében, hogy egy előzetesen meghatározott területen belül egységes legyen a közbeszerzések odaítélése, és ezzel párhuzamosan az építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzések odaítélésére jogosult közintézmények száma jelentősen csökkenhessen,

—

támogatja az Európai Bizottság döntését, amely szerint az EU elkobzásra vonatkozó jogi kereteinek megerősítése érdekében hamarosan jogalkotási intézkedést fog meghatározni, és azt ajánlja, hogy a mellékletben szereplő jogalkotási javaslat a lehető leghamarabb határozza meg azt a települést, amelyet a tulajdonhoz való jog alapján az elkobzott vagyoni eszköz illet,

—

pozitívan értékeli azt a kezdeményezést, amely a Régiók Bizottságával való partnerségben kíván létrehozni (már ez év folyamán) „egy radikalizálódással kapcsolatos uniós tudatosságnövelő hálózatot”,

—

részt kíván venni a belügyi és biztonsági terület 2013 utáni évekre vonatkozó pénzügyi eszközeinek felülvizsgálatában, valamint hozzá kíván járulni a lehetséges pénzügyi eszközök kialakításához.

Előadó

Giuseppe VARACALLI (IT/ALDE), Gerace (Reggio Calabria tartomány) polgármestere

Referenciaszöveg

Az Európai Bizottság közleménye a Parlamentnek és a Tanácsnak – Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé

COM(2010) 673 végleges

1.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság „Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása” című, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett közleménye (1), amelyet a 2009-es Stockholmi Program, illetve az ötéves bel- és igazságügyi program keretében fogadtak el, tartalmaz egy globális belső biztonsági stratégiát, valamint meghatároz egy tényleges négyéves operatív menetrendet;

2.

úgy véli, hogy a belső biztonságot szolgáló európai stratégia kidolgozása és végrehajtása olyan kihívás, amellyel az uniós intézményeknek, az egyes tagállamoknak, a helyi és regionális önkormányzatoknak és a civil társadalomnak az eltérő szerepek és hatáskörök mellett közösen kell szembenéznie;

3.

kiemeli, hogy az Európai Bizottság fellépése az Európai Unió intézményei közötti hatalmi egyensúly szempontjából rendkívül fontos történelmi pillanatban történt, különösen az Európai Parlament hatáskörének a Lisszaboni Szerződéssel történő megerősítését követően, amelynek következtében az egyes intézmények belső biztonság terén viselt felelőssége világosabb meghatározást nyert;

4.

alapvetően nagyon pozitív véleménnyel van a közlemény általános szerkezetéről, amely az elfogadott dokumentum típusából fakadó terjedelmi korlátok figyelembevétele mellett alaposan és mélyrehatóan vizsgálja az Unió belső biztonsággal kapcsolatos problémaköreit;

5.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a helyi és regionális önkormányzatok különleges tevékenységei révén a polgárok alapvetően nagyfokú biztonságot élvezhetnek. A cél az, hogy a szavatolt alapjogokkal és a jogállami garanciákkal kapcsolatos előírások keretében továbbfejlesszük ezt a magas szintet. Ebben az összefüggésben különösen fontos az adatvédelmi szempontok figyelembevétele. Az adott szerződésekből következő végrehajtási intézkedések miatt az Európai Uniónak akkor is figyelembe kell vennie ezeket a követelményeket, ha harmadik államokkal köt szerződéseket;

6.

úgy véli, hogy a nyilvánvalóan célszerű és elfogadható módszertannal az öt stratégiai célkitűzés extrapolációja mérhető és jól azonosítható fellépések korlátozott számban történő meghatározásával és ebből kifolyólag jobb megvalósíthatóságával fog együtt járni;

7.

megerősíti a korábbi véleményekben már kifejezett elkötelezettségét amellett, hogy a különböző intézményi szinteknek összehangoltan kell megközelíteniük a kérdést, természetesen a regionális és helyi önkormányzatoktól kiindulva, amelyeket jellegüknél fogva elkerülhetetlenül érintenek az adott területen előforduló legkritikusabb biztonsági szempontok;

8.

különösen rámutat arra, hogy a biztonság témakörének elemzése, főként az utóbbi évek során, a biztonsági kockázatok határokon átnyúló jellemzői miatt mindinkább nemzetek feletti vetületet ölt;

9.

kiemeli tehát, hogy az egyes nemzeti közösségek biztonsági problémái nem választhatók külön egy olyan, európai szintű belső biztonsági politikától, amely – a tagállamok előjogának tiszteletben tartása mellett – koordinálja azokat a tevékenységeket, amelyek esetében a nemzetek feletti megközelítés fokozottabb és megfelelőbb hatékonysággal járhat;

10.

azt kívánja tehát, hogy az uniós szintű stratégia – éppen a különböző bűnözési formák fokozódó transznacionális jellege miatt – az egyes tagállamok hasonló kezdeményezéseihez képest valódi hozzáadott értéket képviseljen;

11.

kiemeli, hogy a szükségszerűen nemzetek feletti fellépések mellett fel kell értékelni az ezekhez hasonló, alulról felfelé építkező és a helyi és regionális önkormányzatok együttműködésével megvalósuló fellépést is, hiszen ezeket a közösségeket közvetlenebb módon érintik a bűncselekmények;

12.

pontosítja, hogy a stratégiában szereplő egyes kezdeményezésekkel kapcsolatos bármely intézkedés megkezdése előtt értékelni kell a már hatályos jogszabályi keretet és a Régiók Bizottsága, valamint a nemzeti és regionális parlamentek bevonásával a szubszidiaritás elvének való megfelelés értékelését is el kell végezni;

13.

kiemeli – az átfogó stratégiára vonatkozó, általánosan kedvező értékelése mellett –, hogy a stratégiát általában nem kíséri az előirányzott intézkedések hatásvizsgálata, ezért azt a helyi és regionális szervekkel folytatott konzultáció bevonásával el kell végezni; e konzultációban pedig a Régiók Bizottsága a lehető legnagyobb mértékben kész együttműködni a kidolgozási szakaszban;

14.

aláhúzza annak rendkívüli fontosságát, hogy az előirányzott intézkedések végrehajtási szakaszában a belső biztonság és – különös tekintettel a magánélet védelmére – a polgárok biztonságának a védelmére vonatkozó követelménynek összhangban kell lennie az alapvető jogok tiszteletben tartásának és a gyanúsítottakat/vádlottakat a méltányos peres eljárás biztosítása során megillető eljárási jogok megerősítésének a követelményével – figyelembe véve egyfelől az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatálybalépését és azt, hogy az Unió hamarosan csatlakozik az emberi jogok európai egyezményéhez, másfelől a strasbourgi Európai Bíróságnak az uniós intézményekkel szemben érvényesíthető hatáskörét;

15.

kiemeli tehát, hogy az alapvető jogok jobb védelmének érdekében kész továbbra is együttműködni az EU Alapjogi Ügynökségével (Fundamental Rights Agency, FRA), illetve a stratégiában szereplő intézkedések végrehajtása során támogatást nyújtani a helyi és regionális önkormányzatoknak a biztonság javítása és az alapvető személyi és kollektív jogok, valamint az adatvédelmi szempontok tiszteletben tartása közötti helyes egyensúly nem éppen könnyű megtalálásához;

16.

komoly fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy mit jelent az Európai Bizottság által a közleményben hangsúlyozott „erős uniós biztonsági ipar”. Evvel szemben inkább az erőszak alkalmazásával kapcsolatos állami monopóliumot kell hangsúlyozni. A nyilvános engedélyezés és felügyelet hatékony rendszere révén gondoskodni kell a magánkézben lévő biztonsági cégek tevékenységére vonatkozó előírások és a – mindenekelőtt a polgárok alapjogait illető – garanciák mindenkori betartásáról. Ezen túlmenően meg kell akadályozni, hogy a magáncégek alkalmazását a jogállami előírások kikerülésére használhassák ki;

17.

hangsúlyozza, hogy miközben a közleményben szereplő célkitűzések és fellépések összességükben a helyi és regionális önkormányzatok számára általában fontos szempontokat fogalmaznak meg, egyes kifejtett problémakörök esetében még specifikusabban érintik ezeket az önkormányzatokat;

18.

úgy véli, hogy az 1. célkitűzést illetően a 2. fellépés (A gazdaság védelme a bűnözés beszivárgása ellen) a helyi és regionális önkormányzatok tevékenysége szempontjából különösen relevánsnak tűnik; e fellépés keretében „a működési engedélyek kiadásáért, az engedélyezésért és a közbeszerzési szerződések vagy támogatások odaítéléséért felelős kormányzati és szabályozási szervek” összefogását célzó szakpolitikákra való pontos utalás (a „közigazgatási megközelítés”) határozott jelentőséggel bír;

19.

kiemeli, hogy ebben az összefüggésben fontos figyelembe venni azt a gyakorlati támogatást, amelyet az Európai Bizottság a tagállamoknak nyújt azáltal, hogy „nemzeti kapcsolati pontok hálózatát fogja kialakítani a legjobb gyakorlat kialakításának céljával”, és „a gyakorlati problémákat kezelő kísérleti projektek finanszírozásával”; sürgősen szükségesnek tartja a regionális és helyi önkormányzatok közvetlen, formális és szerves bevonását ezekbe a kezdeményezésekbe, és felhívja a figyelmet arra, hogy a biztonság tényleges fokozása kizárólag a szervezett bűnözés érdeklődésének gyakran tárgyát képező közpénzek felhasználásának folyamatos és szigorú ellenőrzése mellett lehetséges az adott területeken;

20.

javasolja – különös tekintettel a közbeszerzési eljárások és a támogatások odaítélésének kényes kérdésére –, hogy az Európai Unió a nemzeti kapcsolati pontok utólagos és hatékonyabb kialakítása mellett támogassa a regionális intézményi dimenzióval ellátott egységes kiíró szervezetek esetleges létrehozását annak érdekében, hogy egy előzetesen meghatározott területen belül egységes legyen a közbeszerzések odaítélése, és ezzel párhuzamosan az építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzések odaítélésére jogosult közintézmények száma jelentősen csökkenhessen (2).

21.

úgy véli továbbá – az 1. célkitűzésnél maradva –, hogy az Unió belső biztonsága szempontjából még fontosabb a bűncselekményekből származó vagyoni eszközök elkobzására irányuló 3. fellépés, amely ágazatközi jellemzőinél fogva a bűnözés valamennyi formája elleni küzdelem egyik vitathatatlan oszlopa, hiszen kétségtelen és bizonyított tény, hogy a bűncselekményekből származó vagyoni eszközök tényleges elkobzása a küzdelmet szolgáló különböző ismert eszközök közül talán az, amely a legnagyobb visszatartó erővel bír;

22.

ezzel kapcsolatban támogatja az Európai Bizottság álláspontját, amely szerint az EU elkobzásra vonatkozó jogi kereteinek megerősítése érdekében hamarosan jogalkotási intézkedést fog meghatározni, amelynek kapcsán különösen jelentősnek tűnnek az intézmény kiterjesztő jellegű pontos hivatkozásai, kiváltképp a harmadik felektől való elkobzás és a kiterjesztett elkobzás, illetve a nem bírósági ítéleten alapuló vagyonelkobzást elrendelő határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerése: a közjogi hatalom hatáskörének a lehetséges eljárások fokozatos javításán keresztül történő szubjektív és objektív bővítése az adott területen mindenképpen hatékonyabbá és kézzelfoghatóbbá teszi a bűncselekményekkel szembeni fellépést, valódi átfogó rendszer szintjére emelve az intézmények által megvalósított intézkedéseket;

23.

mindamellett – különösen a vagyonelkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerését illetően – aggodalmát fejezi ki a Tanács 2006/786/IB kerethatározata (3) végrehajtásának helyzete miatt; az Európai Bizottság szerint a kerethatározat rendelkezéseinek a tagállamok nemzeti jogába való átültetése nem kielégítő, különösen annak figyelembevételével, hogy 2010. február végéig, azaz tizenöt hónappal a kerethatározatban megállapított határidő után csak 13 tagállam hajtotta végre a kerethatározatot (4);

24.

ezzel kapcsolatban egyetért azzal, hogy a Bizottság sürgeti a tagállamokat a kerethatározat végrehajtására;

25.

támogatja a kezdeményezések időbeli ütemezését, amelyet az Európai Bizottság alkalmazni kíván az elkobzások területén, kiemelve hogy a javasolt négyéves időszak (ettől az évtől 2014-ig) megfelelő hivatkozási időszak a program végrehajtásához;

26.

elengedhetetlennek tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – az európai szinten egységesen meghatározandó elvek és kritériumok szerint – már a struktúrák létrehozásától kezdve aktívan részt vegyenek különösen a „vagyon-visszaszerzési hivatalok” 2014-ig megvalósuló létrehozására irányuló kezdeményezésekben azáltal, hogy azok politikai és operatív struktúráinak kialakításában hivatalosan is képviseltetik magukat;

27.

hangot ad abbéli határozott meggyőződésének, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak lehetőséget kell találniuk az Európai Bizottság által 2013-ra tervezett két tájékoztatási eszközben való részvételre, amely tartalmazza a hivatalok működésének és eredményeinek értékelésére szolgáló „közös mutatók”, valamint a „bevált módszerekkel kapcsolatos iránymutatások” annak érdekében történő kidolgozását, hogy meg lehessen előzni az elkobzott vagyoni eszközöknek a bűnözői csoportok általi ismételt megszerzését: a Régiók Bizottsága mindkét kezdeményezés esetében már az eszközök bevezetésétől kezdve fontosnak tartja a helyi önkormányzatok formális partnerség formájában történő bevonását;

28.

azt ajánlja, hogy a mellékletben szereplő jogalkotási javaslat a lehető leghamarabb határozza meg azt a települést, amelyet a tulajdonhoz való jog alapján az elkobzott vagyoni eszköz illet, meghatározva ezáltal egy intézményesített kiindulási pontot a következő szakasz, az elkobzott vagyoni eszköz újrahasznosításához is, amely esetében a Régiók Bizottsága támogatja a társadalmi hasznosság figyelembevételét, azaz az elkobzott vagyoni eszköz társulásoknak és szövetkezeteknek való odaítélését, figyelembe véve, hogy a helyi közösségek fizetik meg leginkább a szervezett bűnözés árát, valamint hogy az elkobzott vagyoni eszköz társadalmi újrahasznosítása egyértelmű kártérítés a bűncselekmény által sújtott közösségek számára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy létezzen szilárd jogi útmutatás az elkobzott javak sorsát illetően, és aláhúzza, hogy amennyiben a jelenleg hatályban levő jogi keret megerősítése vagy módosítása érdekében még több intézkedés születne, figyelembe kellene venni azt is, hogy a helyi közösségeket többek között súlyosan érintik a szervezett bűnözés által elkövetett cselekmények;

29.

hangsúlyozza mindazonáltal, hogy az elkobzott vagyoni eszközök konkrét felhasználásához meg kell határozni az elkobzott javak tényleges hasznosítását lehetővé tevő eszközöket, figyelembe véve, hogy azok gyakran olyan állapotban vannak, amely nem teszi lehetővé a használatukat.

30.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2. célkitűzést illetően (A terrorizmus, a radikalizálódás és a toborzás megelőzése) az 1. fellépés (A közösségek felruházása a radikalizálódás és a toborzás megelőzéséhez szükséges eszközökkel) már előírja többek közt, hogy a megelőzéshez „szoros együttműködésre van szükség a helyi hatóságokkal”, azaz a közlemény a helyi és regionális önkormányzatokkal való közvetlen interakció kérdését már kellő mértékben körbejárta;

31.

utal arra, hogy ügyelni kell az intézkedésekből, és különösen a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedésekből eredő különleges veszélyekre az alapvető jogok megsértése esetén;

32.

pozitívan értékeli tehát azt az ebből következő kezdeményezést, amely a Régiók Bizottságával való partnerségben kíván létrehozni (ez év folyamán) „egy radikalizálódással kapcsolatos uniós tudatosságnövelő hálózatot”, amely a radikalizálódás veszélyének tudatosítása és a terroristacsoportok retorikájának kivédésére szolgáló kommunikációs technikák kidolgozása érdekében hozzájárulhat a tapasztalatok, ismeretek és bevált gyakorlatok megosztásához;

33.

kiemeli, hogy a terveknek megfelelően a hálózat összetétele, amelynek működtetésében több, a bűncselekmények elleni harcban szilárdan elkötelezett személy is részt vesz, megfelelő alap lenne a Régiók Bizottsága és az Európai Bizottság gyakorlati és fenntartható együttműködéséhez, valamint állandó és informális fórumot biztosítana az érdekeltek számára, ahol ez utóbbiak ötletekkel állhatnak elő stratégiai vitákat ösztönözve, és amely a kísérleti kezdeményezések terepe is lehet;

34.

ebből következően támogatni kívánja internetes fórumok és konferenciák szervezését Unió-szerte, egyértelművé téve, hogy ennek a partnerségnek mielőbb meg kell valósulnia, ezért a Régiók Bizottságának haladéktalanul fel kell vennie a kapcsolatot az Európai Bizottság illetékes szervezeteivel;

35.

felkéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy építsen ki hasonló operatív kapcsolatokat a partnerség bővítése érdekében a 2012-re tervezett miniszteri konferencia megszervezéséhez, valamint a tagállamok tevékenységének támogatásához szükséges fellépéseket és tapasztalatokat tartalmazó kézikönyv kidolgozásához: a partnerség elősegítheti a közös kezdeményezések még szervesebb rendszerének a kidolgozását, hozzájárulva ahhoz, hogy az uniós polgárok a jelenlegi történelmi pillanatban még pontosabb képet kapjanak a helyi és regionális önkormányzatok határozott elkötelezettségéről egy ilyen rendkívül jelentős témában;

36.

felajánlja a támogatását és az együttműködését a kritikus infrastruktúrák meghatározásakor a terroristatámadások megelőzésének keretében;

37.

a 2. célkitűzéssel kapcsolatban továbbá kiemelt érdeklődéssel tekint a 3. fellépésre (A közlekedés védelme), amellyel összefüggésben – amellett, hogy kedvezően értékeli az EU légi közlekedési és tengerbiztonsági rendszerének legutóbbi fejlesztését –, támogatja az Unió szárazföldi közlekedéssel kapcsolatos munkájának tervezett megerősítését;

38.

a helyi és regionális vasúttal, valamint a nagysebességű vasúttal kapcsolatban tehát egyetért a szárazföldi közlekedés biztonságával kapcsolatos állandó bizottság létrehozására vonatkozó időszerű felvetéssel; e bizottság összetételével kapcsolatban az objektív operatív szükségesség alapján javasolja a helyi és regionális önkormányzatok megfelelő és a tárgyalt témától függően rugalmasan változó létszámú képviselőinek formális szerepvállalását;

39.

úgy véli ugyanis, hogy egyértelműen bizonyítást nyert: a vasúti közlekedés biztonságával kapcsolatos számos közismert probléma rendkívül jelentős hatással van a helyi közösségek mobilitáshoz való jogaira, ezért a helyi hatóságok képviselőit feltétlenül szükséges közvetlenül bevonni az e kérdésekkel foglalkozó európai szervek munkájába;

40.

utal az utas-nyilvántartási adatállomány felhasználását érintő számos kritikus véleményre, és azt szorgalmazza, hogy ezeket vegyék figyelembe az utas-nyilvántartási adatok összegyűjtéséről szóló, bejelentett jogi aktus megalkotása során;

41.

a 3. célkitűzéssel (A virtuális tér biztonságának növelése a polgárok és a vállalkozások számára) kapcsolatban mindenekelőtt hatékony szerepet kíván játszani a polgárok és helyi vállalkozások azzal kapcsolatos tájékoztatásában, hogy egyre fokozottabb mértékben kell küzdeni az információs rendszereket növekvő mértékben sújtó fenyegetések és támadások ellen, figyelembe véve az ilyen természetű bűncselekmények elkövetése érdekében alkalmazott új módszereket is;

42.

egyetért a kérdésnek a közleményből kiolvasható kiemelt megközelítésével, és támogatja azt az alapvető megfontolást, amely szerint az informatikai hálózatok biztonsága alapvető eleme az információs társadalom működésének. Ezek az informatikai hálózatok főként a városi területeken tömörülnek, ráadásul csomópontjaik is itt találhatók. Az RB ezért ajánlja, hogy az Európai Bizottság a területi önkormányzatokkal együttműködésben olyan támogató politikát dolgozzon ki, amely a városi területeken gondoskodik az informatikai hálózatok csomópontjainak biztonságvédelméről és működtetéséről;

43.

úgy véli, hogy e kérdés vonatkozásában hozzá tud járulni az EU reagálási képességének feltételezett fokozásához; továbbá megjegyzi, hogy 2013-ig a meglévő struktúrákon belül létre kell hozni egy számítástechnikai bűnözéssel foglalkozó központot, amely szorosan együttműködik olyan európai intézményekkel, mint a CEPOL, az Europol és az Eurojust. Az alaposabb megvalósíthatósági elemzéshez a Régiók Bizottsága is hozzájárulhat;

44.

kiemeli, hogy az ilyen jellegű helyi kompetenciákat mindenképpen javítani kell, ezért az önkormányzatokon belül megfelelő képzésre van szükség;

45.

a 4. célkitűzést illetően (A biztonság megerősítése a határigazgatás útján) előzetesen kiemeli annak jelentőségét, hogy a közlemény egyértelműen utal a kérdés hatékony megközelítésének alapelveire, a „szolidaritásra” és a „felelősség tagállamok közötti igazságos elosztására” (EUMSZ 80. cikk), és szeretné, ha ezek az elvek konkrét támogatási intézkedések formáját öltenék a problémában leginkább érintett tagállamok és területeik számára;

46.

kiemeli továbbá, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell az egyensúlyt a meglévő és az utóbbi időkben fokozódó problémák elleni küzdelmet célzó mechanizmusok megerősítésének vitathatatlan szükségessége, illetve ezzel párhuzamosan az EU külső partnereivel fenntartott, határokon átnyúló együttműködés folyamatainak hatékony megóvására vonatkozó követelmény között; e két követelmény egymást kiegészítő jellegének szem előtt tartása mellett a Régiók Bizottsága kész minden olyan tevékenység támogatására, amely hozzájárul e két cél maradéktalan megvalósításához;

47.

tekintettel az egyre gyakoribb migráció szociális vetületére, hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van egy, a régiókkal és helyi önkormányzatokkal egyeztetett, európai bevándorlási és menekültügyi politikára, amely az emberi jogok, a szolidaritás és a felelősség tiszteletben tartásán alapul. Külön ki kell emelni a különböző országok között utazó személyek adatainak védelmét. Fontos ugyanakkor több országot arra ösztönözni, hogy több ember előtt nyissa meg határait, mivel így leküzdhetné az európai népesség és munkaerő csökkenése által okozott demográfiai kihívást.

48.

megjegyzi a személyek mozgásával kapcsolatban javasolt fellépések összességével kapcsolatban, hogy ezek a fellépések összhangban állnak egy támogatható integrált feltétellel, mivel a határellenőrzés és a határőrizet új technológiáinak (Eurosur-rendszer, amellyel kapcsolatban a közlemény többek között egy ez évi konkrét jogalkotási javaslatot helyez kilátásba) fokozott használatára és a (közlemény értelmében megerősített információkezelési potenciállal ellátandó) Frontex-ügynökség keretében történő, tagállamok közötti fokozott koordinációra irányulnak;

49.

hangsúlyozza, hogy a személyek ellenőrzésére szolgáló új határbiztosítási intézkedések (például a testszkennerek) is összeegyezethetőek és célirányosak kell, hogy legyenek a kívánt eredmény tekintetében, és biztosítaniuk kell az érintettek alapjogait, főként az emberi méltóság, a magánélet védelme és a szabad mozgáshoz való jog szempontjából. A közelmúltbeli események tükrében üdvözli azt a kezdeményezést, amely az összes szállítmányt kockázatelemzésnek kívánja alávetni. Ezeket az intézkedéseket úgy kell kialakítani, hogy a korlátozott technikai ellenőrzési lehetőségeket az egyes esetekben célirányosan lehessen alkalmazni, mindazonáltal biztosítva legyen a – gazdaság szempontjából fontos – gyors áruszállítás;

50.

az 5. célkitűzést (Európa válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének javítása) illetően támogat minden, a válságokra és a katasztrófákra adott uniós választ, hozzátéve, hogy a közleményben foglaltakkal összhangban az általa képviselt helyi intézmények hatásköreinek és tapasztalatainak köszönhetően hatékonyan részt tud venni a veszélyek és kockázatok értékelésében, a tájékoztatási tevékenységek szervezésében, valamint a szükséghelyzetekhez kapcsolódó operatív szakaszban;

51.

ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy kész a koordináció és az információcsere javításában való részvételre, főként helyi, regionális és határokon átnyúló szinten a reaktorok biztonságával és a lakosság radioaktív sugárzás elleni védelmével kapcsolatban;

52.

végezetül, ahogy már fent említésre került, alapvető fontosságúnak tartja, hogy az Unió belső biztonságának javításában való nélkülözhetetlen részvétele összekapcsolódjon a helyi és regionális önkormányzatok képességeinek és hatásköreinek módosításával. Ezért van szükség egyfelől további kutatási és innovációs befektetésekre olyan területeken, mint a számítástechnikai biztonság, a kriminalisztika, a létfontosságú infrastruktúra védelme és a városi biztonság, másfelől az Európai Bizottság támogatására ezen a téren. Ily módon szembe lehet nézni az egyre sajátosabb és összetettebb kérdésekkel;

53.

részt kíván tehát venni a belügyi és biztonsági terület 2013 utáni évekre vonatkozó pénzügyi eszközeinek felülvizsgálatában, valamint hozzá kíván járulni a lehetséges pénzügyi eszközök kialakításához, ezáltal biztosítva, hogy a helyi intézményekben szerzett tapasztalatainak köszönhetően ésszerűen és hatékonyan osszák el az erőforrásokat.