11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/14

—

úgy véli, hogy az intelligens szabályozásnak csökkentett bürokráciával és adminisztratív terhekkel kell együtt járnia nemcsak a polgárokra és az érintett felekre, hanem a helyi és regionális önkormányzatokra nézve is; elutasítja ugyanakkor a szabályozás kizárólag mennyiségi megközelítését;

—

megjegyzi, hogy egyre több utalás történik az intelligens szabályozás helyi és regionális dimenziójára és az RB ezzel kapcsolatos tevékenységeire és lehetőségeire, ennek révén ugyanis elismerést kap Európa helyi és regionális önkormányzatainak az uniós politikák kidolgozásában és a jogszabályok végrehajtásában betöltött szerepe;

—

arra kéri az Európai Bizottságot és a többi uniós intézményt, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a helyi és regionális önkormányzatokra a jogszabályok kidolgozása, azok hatásainak értékelése, illetve az európai politikák és célkitűzések megvalósításának megtervezése során;

—

úgy véli, hogy az Európai Unió egyik célját képező területi kohézió (EUSZ 3. cikk) mellett mind a Lisszaboni Szerződésnek a szociális (EUMSZ 9. cikk) és a környezetvédelmi (EUMSZ 11. cikk) követelményekről szóló horizontális záradékai, mind az Európa 2020 stratégia hármas célkitűzése olyan hatástanulmányokat tesznek szükségessé, amelyek a szabályozás gazdasági, szociális és környezeti következményeit kiegyensúlyozott módon elemzik;

—

megjegyzi, hogy kész támogatni az uniós intézményeket ilyen erőfeszítéseikben, amennyiben helyi és regionális önkormányzatoktól származó adatokra van szükségük, emlékeztetve ugyanakkor korlátozott erőforrásaira és fő feladatára;

—

úgy véli, hogy az EU intézményeinek a hatáselemzés során közös megközelítést kellene követniük, amelynek a kialakításába az RB-t be kellene vonniuk;

—

támogatja az RB és az Európai Bizottság közötti együttműködési megállapodás felülvizsgálatára vonatkozó terveket, melyek célja, hogy figyelembe vegyék a Lisszaboni Szerződésből eredő intézményi változásokat, a többszintű kormányzás megvalósításának szükségességét és az RB politikai szerepének alakulását, valamint rendelkezzenek a hatáselemzéssel kapcsolatos együttműködés javításáról és fejlesztéséről, és hozzanak létre egy mechanizmust az RB-nek a hatékonyabb jogalkotásról szóló éves jelentéshez való hozzájárulásához.

Előadó

Lord Graham TOPE (UK/ALDE), Sutton londoni kerület önkormányzatának képviselője

Referenciaszöveg

Az Európai Bizottság közleménye: Intelligens szabályozás az Európai Unióban COM(2010) 543 végleges

Az Európai Bizottság jelentése a szubszidiaritásról és az arányosságról (17. jelentés a jogalkotásról – 2009. év)

COM(2010) 547 végleges

1.

üdvözli az intelligens szabályozás koncepcióját, amely megerősíti és kiterjeszti egy olyan uniós politikai ciklus elképzelését, melynek során a jogszabályokat alapos értékelés és a végrehajtás során szerzett konkrét tapasztalat alapján folyamatosan felülvizsgálják és az új kihívásokhoz és körülményekhez igazítják;

2.

úgy véli, hogy az intelligens szabályozásnak csökkentett bürokráciával és adminisztratív terhekkel kell együtt járnia nemcsak a polgárokra és az érintett felekre, hanem a helyi és regionális önkormányzatokra nézve is; elutasítja ugyanakkor a szabályozás kizárólag mennyiségi megközelítését, mivel a politikai prioritásokat nem lehet a jogszabályok összmennyiségére vonatkozó megfontolásoknak alárendelni; nyomatékosan kéri tehát, hogy a hatástanulmányok arra is térjenek ki, hogy az európai szabályozás hiánya milyen költségekkel jár;

3.

sajnálja, hogy az intelligens szabályozás eszközei láthatóan nem terjednek ki a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási (komitológiai) jogi aktusokra; ezen eljárások esetében nincs elegendő felügyelet és átláthatóság;

4.

megjegyzi, hogy egyre több utalás történik az intelligens szabályozás helyi és regionális dimenziójára és az RB ezzel kapcsolatos tevékenységeire és lehetőségeire, ennek révén ugyanis elismerést kap Európa helyi és regionális önkormányzatainak az uniós politikák kidolgozásában és a jogszabályok végrehajtásában betöltött szerepe;

5.

emlékeztet arra, hogy az RB legtöbb véleményében aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU-kezdeményezések előkészítése során nem konzultálnak kellő mértékben a helyi és regionális önkormányzatokkal, illetve nem vonják be őket megfelelően a folyamatba. A véleményekben az RB gyakran kéri a helyi és regionális önkormányzatok fokozottabb mértékű bevonását az új politikák és jogszabályok előkészítésébe, várható hatásaik értékelésébe és végrehajtásukba;

6.

arra kéri az Európai Bizottságot és a többi uniós intézményt, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a helyi és regionális önkormányzatokra a jogszabályok kidolgozása, azok hatásainak értékelése, illetve az európai politikák és célkitűzések megvalósításának megtervezése során;

7.

ezért üdvözli a jelenlegi konzultatív eljárások felülvizsgálatára, valamint a válaszadási időszak kiterjesztésére irányuló szándékot;

8.

úgy véli, hogy a konzultáció eredményeit közzé kell tenni, és elemezni kell például, hogy a hozzájárulásokat milyen módon használták fel egy-egy javaslat megszerkesztése és módosítása során, milyen hozzájárulásokat nem használtak fel stb;

9.

ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nyilvános konzultációk a jól szervezett és megfelelő forrásokkal rendelkező résztvevőknek, illetve speciális kisebbségi érdekeknek kedveznek. Ezért továbbra is kiemelt fontosságot tulajdonít a helyi és regionális önkormányzatok reprezentatív szövetségei által adott, valamint egyéb válaszoknak;

10.

tudomásul veszi az adminisztratív terhek csökkentésével foglalkozó magas szintű csoport („Stoiber-csoport”) tevékenységét;

11.

ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a csoport és az Európai Bizottság szinte kizárólag az európai uniós jogszabályok által a kisvállalkozások tekintetében okozott közvetlen terhekre összpontosít. Bár ezek kétségtelenül a gazdasági növekedés komoly akadályai, emlékeztet arra, hogy a nemzeti, regionális, illetve helyi önkormányzatok megterhelő beszámolási kötelezettségei nemzeti vagy annál alacsonyabb szinten adminisztratív terheket rónak a polgárokra és a vállalkozásokra. Úgy véli, hogy a helyi és regionális szintű testületekre nehezedő adminisztratív terhekkel is foglalkozni kell, és le kell építeni azokat;

12.

üdvözli azt a jelenlegi kezdeményezést, hogy azonosítsák az új jogszabályok kevésbé megterhelő alkalmazásával kapcsolatos helyes gyakorlatokat, és emlékeztet arra, hogy az RB – egy erről szóló jelentés és a Stoiber-csoportban részt vevő állandó megfigyelője révén – tevékenyen hozzájárult az ezzel kapcsolatos legjobb helyi és regionális gyakorlatok összegyűjtéséhez. Hangsúlyozza azonban, hogy az EU-nak arra kellene összpontosítania, hogy eleve elkerüljük a túlzott adminisztratív terhek megjelenését;

13.

tudomásul veszi az Európai Bizottság szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2010-es jelentését (a jogalkotás minőségének javítása 2010. – 18. jelentés), és annak jeleként ismeri el, hogy az Európai Bizottság figyelembe veszi az RB által végzett szubszidiaritáselemzést;

14.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés szerint minden uniós jogalkotási tervezetnek tartalmaznia kell egy, a várható hatásokról szóló vizsgálatot, amelynek a helyi és regionális szintekre is ki kell terjednie;

15.

ismételten hangsúlyozza mind az előzetes hatástanulmányok, mind az utólagos értékelések jelentőségét a politikaalkotásban és a jogalkotásban, mindeközben üdvözli az utólagos értékelés szerepének megerősítését;

16.

elismeri, hogy az uniós jogszabályok egyszerűsítésére és hatékonyabbá tételére irányuló erőfeszítéseknek egyensúlyt kell teremteniük egyrészt az előzetes hatásvizsgálatok és az utólagos értékelések elvégzése, másrészt pedig annak biztosítása között, hogy az ilyen gyakorlatok ne rójanak további adminisztratív terheket a különböző kormányzati szintekre;

17.

tudomásul veszi a hatásvizsgálati testület (IAB) 2010-es jelentését. Úgy véli, hogy az IAB-nak fontos szerepe van, ám előnyösebb lenne, ha nagyobb függetlenséget kapna az Európai Bizottságtól;

18.

úgy véli, hogy bebizonyosodott, hogy a hatáselemzés folyamatának és az IAB szerepének köszönhetően az Európai Bizottság szolgálatai szorosabban nyomon követik a szubszidiaritás elvének érvényesülését. Ennek világos példája, ha egy jelentés olyan esetekre mutat rá, amelyekben a hatáselemzési folyamat során összegyűjtött adatok arra sarkallták az Európai Bizottság főigazgatóságát, hogy a jogalkotás szükségességére és esetleges hozzáadott értékére való tekintettel megváltoztassa eredeti szándékát;

19.

megjegyzi, hogy az IAB jelentése egy olyan tendenciára hívja fel a figyelmet, mely szerint a hatáselemzéseket általában nem a korai szakaszban, a politikai közlemények szakaszában, hanem a végeleges jogszabály-javaslatok megfogalmazását követően készítik el. Magas szintű és nagy hatású politikai kezdeményezéseket sürget, melyeket már egy korai szakaszban hatáselemzésnek kellene kísérnie, főként ha a javaslat célja az, hogy tájékoztassa a döntéshozókat a későbbi szakaszok meghatározott politikai lehetőségeiről;

20.

megállapítja, hogy az IAB jelentése utal arra, hogy az egyes főigazgatóságok által készített hatáselemzésekben helyet kell adni a társadalmi hatások és az adminisztratív költségek elemzésének, a specifikus területi hatások elemzéséről viszont nem tesz említést, sem az RB lehetséges szerepéről abban, hogy a hatáselemzési folyamat során segítse az Európai Bizottságot. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel, az IAB-t pedig arra, hogy a 2011-es jelentésében számoljon be a vonatkozó előrelépésekről;

21.

kívánatosnak tartja, hogy a Regionális Politikai Főigazgatóságot teljes mértékben bevonják a hatásvizsgálati testületbe, mivel ez a főigazgatóság fordítja a legnagyobb figyelmet a területi ügyekre;

22.

úgy véli, hogy az Európai Unió egyik célját képező területi kohézió (EUSZ 3. cikk) mellett mind a Lisszaboni Szerződésnek a szociális (EUMSZ 9. cikk) és a környezetvédelmi (EUMSZ 11. cikk) követelményekről szóló horizontális záradékai, mind az Európa 2020 stratégia hármas célkitűzése olyan hatástanulmányokat tesznek szükségessé, amelyek a szabályozás gazdasági, szociális és környezeti következményeit kiegyensúlyozott módon elemzik;

23.

úgy véli, hogy a minőségi hatásvizsgálatok és a jogszabályok alkalmazásának a nyomon követése időt és jelentős emberi erőforrás hozzárendelését igényli a szakértelem és az átfogó megközelítés biztosítása érdekében;

24.

fenntartásainak ad hangot azzal a tendenciával kapcsolatban, hogy a hatástanulmányok elvégzését „független” szervekre bízzák, tehát kiszervezik ezt a feladatot megbízott tanácsadó cégekhez vagy ad hoc bizottságokhoz. Kétséges, hogy egy ilyen kiszervezés ténylegesen több átláthatóságot és függetlenséget teremt. Ez az Európai Bizottság azon feladatának a megtagadását is jelenti, amely az általános közösségi érdek képviseletére vonatkozik. Továbbá az a veszély is fennáll, hogy a kiszervezés előnyben részesíti az ilyen tanulmányok vizsgálatához elegendő forrással rendelkezőket a sokkal szerényebb forrásokkal rendelkező területi önkormányzatokkal, nem kormányzati szervezetekkel, illetve a civil társadalom vagy munkavállalók képviselőivel szemben;

25.

megjegyzi, hogy kész támogatni az uniós intézményeket ilyen erőfeszítéseikben, amennyiben helyi és regionális önkormányzatoktól származó adatokra van szükségük, emlékeztetve ugyanakkor korlátozott erőforrásaira és fő feladatára;

26.

emlékeztet arra, hogy az új uniós jogszabályok helyi és regionális testületekre gyakorolt hatásai az Európai Parlament és az Európai Tanács módosításaiból ugyanúgy származhatnak, mint az Európai Bizottság eredeti javaslataiból. Arra kéri az előbbi két intézményt, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet döntéseik területi hatásaira a jogalkotási folyamat egésze során, valamint felajánlja az e területre vonatkozó szakértelmét. Úgy véli, hogy fel lehetne tárni, hogy az RB milyen konkrét területeken működhetne együtt az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal például a hatáselemzések, a szubszidiaritás ellenőrzése, az uniós jogszabályok végrehajtása, valamint az előzetes és az utólagos értékelés vonatkozásában;

27.

arra kéri saját előadóit, hogy mérjék fel, ajánlásaik milyen hatást gyakorolnak a pénzügyi és adminisztratív terhek tekintetében, valamint a környezetre, a társadalmi struktúrára, a kis- és középvállalkozásokra és a civil társadalomra;

28.

úgy véli, hogy az EU intézményeinek a hatáselemzés során közös megközelítést kellene követniük, amelynek a kialakításába az RB-t be kellene vonniuk;

29.

üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződés által létrehozott korai előrejelző rendszer kapcsán az Európai Bizottság megfelelő hangsúlyt helyez a tagállami parlamentek indokolással ellátott véleményeire, jóllehet a „sárga laphoz” szükséges küszöböt még nem érték el. A szubszidiaritásfigyelési folyamatban betöltött szerepe és felelősségi köre alapján az RB kéri az Európai Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésére a tagállami parlamentek által megküldött, indokolással ellátott véleményeket, valamint azok fordításait és az Európai Bizottság válaszát;

30.

támogatja az RB és az Európai Bizottság közötti együttműködési megállapodás felülvizsgálatára vonatkozó terveket, melyek célja, hogy figyelembe vegyék a Lisszaboni Szerződésből eredő intézményi változásokat, a többszintű kormányzás megvalósításának szükségességét és az RB politikai szerepének alakulását, valamint rendelkezzenek a hatáselemzéssel kapcsolatos együttműködés javításáról és fejlesztéséről, és hozzanak létre egy mechanizmust az RB-nek a hatékonyabb jogalkotásról szóló éves jelentéshez való hozzájárulásához;

31.

úgy véli, hogy ez a csoport hasznos adminisztratív fórum, amelyben a tagállamok és az európai uniós intézmények – köztük az RB – tisztviselői megvitathatják az európai kormányzással kapcsolatos gyakorlati kérdéseket, valamint kicserélhetik egymással a legjobb gyakorlatokat;

32.

emiatt sajnálja, hogy sem a magyar, sem a lengyel elnökség nem rendez teljes ülést 2011-ben, és kéri, hogy 2012-ben kerüljön sor erre;

33.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés kimondottan utal a helyi és regionális önkormányzatokra, valamint a szubszidiaritás elvének helyi és regionális dimenziójára, ami azt jelenti, hogy az EU-nak tiszteletben kell tartania a helyi és regionális önkormányzatok hatásköreit akkor, amikor a megosztott hatáskörök alapján új jogalkotási aktusokra tesz javaslatot vagy ilyeneket fogad el. Arra is emlékeztet, hogy a Lisszaboni Szerződés a szubszidiaritás tekintetében kiemelt szereppel ruházta fel az RB-t. Ez nem csupán azt jelenti, hogy biztosítania kell a helyi és regionális önkormányzatok hatásköreinek tiszteletben tartását, hanem arról is gondoskodnia kell, hogy a szubszidiaritás az összes kormányzati szint tekintetében érvényesüljön;

34.

ismételten hangsúlyozza elkötelezettségét amellett, hogy továbbra is együttműködjön az Európai Bizottsággal a többszintű kormányzásnak a főbb európai stratégiákba és közösségi politikákba való beépítése érdekében, különösen az EU 2020 stratégia végrehajtása során;

35.

felhívja a figyelmet az RB szubszidiaritásról szóló 2010. évi jelentésére, amelyet az RB Elnöksége 2011. március 4-én fogadott el azokkal a témákkal együtt, amelyek strukturálni fogják a szubszidiaritásfigyelő hálózat munkaprogramját. A jelentés taglalja a szubszidiaritásfigyelő tevékenység megerősödését, és annak hozzájárulását az EU döntéshozatali folyamatában a szubszidiaritás kultúrájának elterjedéséhez, amelyek az RB legfőbb prioritásai;

36.

pozitívan értékeli azt a tényt, hogy egyetlen véleményben sem állapították meg a szubszidiaritás elvének közvetlen megsértését. Ez azt mutatja, hogy az Európai Bizottság komolyan veszi a szubszidiaritás elvének betartását, és kiemeli az RB ellenőrző szerepét;

37.

üdvözli, hogy egyre gyakrabban konzultálnak a szubszidiaritásfigyelő hálózattal, amely részletes és gyakorlati észrevételeket szolgáltathat a helyi és regionális testületek széles spektruma részéről. Arra kéri a szubszidiaritásfigyelő hálózathoz kapcsolódó partnereket, hogy nagyobb mértékben vegyenek részt a hálózat tevékenységeiben és konzultációiban, és hogy növeljék konzultatív tevékenysége eredményeinek reprezentativitását;

38.

elismeri, hogy az európai uniós jogszabályok időben történő, pontos és hatékony végrehajtására van szükség, valamint annak helyes alkalmazására a tagállamok valamennyi kormányzati szintjén, és tudatában van annak, hogy időnként jogsértési eljárásokat lehet indítani a nemteljesítés büntetése és az attól való visszatartás céljából; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az Európai Bizottság egyre gyakrabban kívánja meghatározni, hogy a tagállamok kormányai mikor és hogyan tartassák be a jogszabályokat a helyi és regionális önkormányzatokkal. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával a végrehajtásért maguk a nemzeti kormányzatok – illetve adott esetben a regionális kormányzatok – kell, hogy feleljenek, mindaddig, amíg az EU általános jogalkotási céljainak végrehajtása biztosítva van.