(1)

Az Európai Unió szintjén – néhány különleges esettől eltekintve a mezőgazdasági ágazatban – nem léteznek harmonizált rendelkezések illetve egységes gyakorlat az eredetjelzés tekintetében.

(2)

E rendeletet importált ipari termékekre kell alkalmazni, kivéve a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló, 1999. december 17-i 104/2000/EK tanácsi rendelet (2) 1. cikkében meghatározott halászati és akvakultúra-termékeket, valamint az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 2. cikkében meghatározott élelmiszereket.

(3)

Már most is számos vállalkozás használja önkéntes alapon az Unióban az eredetmegjelölést.

(4)

Az uniós szabályok hiánya és a tagállamokban hatályban lévő rendszerek közötti különbségek a származási országnak egyes termékeken történő feltüntetését illetően olyan helyzetet teremtettek, hogy számos ágazatban a harmadik országból importált és az Unióban terjesztett áruk nagy része nem ad információt, illetve megtévesztő információt ad származási országáról. Ezek az eltérések eredményezik azt a helyzetet is, hogy a harmadik országokból származó import olyan uniós belépési pontok irányába mozdul el, amelyek az exportáló ország számára a legmegfelelőbbek.

(5)

A Bizottság az érintettekkel (köztük az iparági képviselőkkel, importőrökkel, fogyasztói szervezetekkel, szakszervezetekkel) az eredetjelzésről szóló EU-rendelet lehetséges fejleményeiről folytatott általános konzultációjának eredményei azt mutatják, hogy az uniós fogyasztók tudatossága az eredetjelzéssel kapcsolatban általában véve magas szintű.

(6)

Az eredetmegjelölésről szóló uniós szabályozás az uniós polgárok szemében szorosan kapcsolódik egészségük védelméhez és a termékbiztonsághoz.

(7)

A lisszaboni menetrendben az EU az uniós gazdaság megerősítését tűzte ki célul maga elé, többek között az uniós ipar versenyképességének javításával a világgazdaság porondján, és az EU 2020 stratégia elkötelezett amellett, hogy a versenyképesség javítása iránti igényre építsen; a fogyasztási cikkek egyes kategóriáinak versenyképessége attól függhet, hogy a fogyasztók az EU-ban készült árukat a jó minőséggel és a szigorú gyártási szabványokkal társítják-e.

(8)

Az eredetmegjelölésre vonatkozó uniós szabályok erősítenék az uniós vállalkozások és az uniós gazdaság egészének versenyképességét, azáltal, hogy lehetővé teszik a polgárok és fogyasztók számára, hogy tudatosan válasszanak.

(9)

Az eredetmegjelölés gazdasági jelentőségét a fogyasztói döntés és a kereskedelem terén elismeri azon más jelentős kereskedelmi partnerek gyakorlata, akik kötelező eredetmegjelölési követelményeket vezettek be. Az uniós exportőröknek meg kell felelniük ezeknek a követelményeknek, és meg kell jelölniük azon termékek származását, amelyeket ezekre a piacokra kívánnak exportálni.

(10)

Az EU-ba harmadik országokból behozott termékek esetében számos egészségügyi és biztonsággal kapcsolatos incidens történt. Az eredet egyértelmű jelzése az uniós állampolgárok számára nagyobb fokú tájékoztatást és kontrollt jelent a termékek kiválasztása során, és így védelmet nyújt számukra az ellen, hogy tudtukon kívül potenciálisan kétes minőségű termékeket vásároljanak.

(11)

A tagállamok vámszervei a az adminisztratív teher csökkentése érdekében egyetlen harmonizált eljárással végeznek határellenőrzéseket és ellenőrzik a rendelet végrehajtását.

(12)

Mivel annak érdekében, hogy e rendelet hatékony legyen és ne okozzon nagy adminisztratív terheket, de eközben a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítsa az uniós vállalkozásoknak, összhangban kell állnia a jelenleg világszerte alkalmazott „made in” rendszerrel.

(13)

Az Unió és kereskedelmi partnerei között azonos feltételeket kell teremteni azáltal, hogy egyenértékű jogszabályokat alkotunk, amelyek hozzájárulnak az egyes importált árukra vonatkozó hamis vagy megtévesztő eredetnyilatkozatokat megakadályozásához is.

(14)

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) szerint a fogyasztók kereskedelmi értéket tulajdoníthatnak az áru földrajzi eredetére vonatkozó információnak. Az említett irányelv szerint, ha a fogyasztó a földrajzi eredetre vonatkozó hamis vagy megtévesztő információ hatására veszi meg a terméket, amelyet egyébként nem vásárolt volna meg, ez tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet. Ez az irányelv nem rendelkezik úgy, hogy a termékek földrajzi eredetére vonatkozó információt meg kell adni, és az eredet fogalmát sem határozza meg.

(15)

Az eredetjelzési rendszer lehetővé tenné a fogyasztók számára, hogy a termékeket a származási országgal általában összekapcsolt társadalmi, környezetvédelmi és biztonsági szabványokkal azonosíthassák.

(16)

A megjelölési célú eredetnek, a megjelölési szabályoknak, valamint az ellenőrzés közös szabályainak közös fogalommeghatározását megalkotása azonos feltételeket teremtene, elősegítené a fogyasztói választást az érintett ágazatokban, és hozzájárulna ahhoz, hogy csökkenjen a megtévesztő eredetnyilatkozatok száma.

(17)

Az eredetmegjelölés bevezetése hozzájárulhat ahhoz, hogy a szigorú uniós előírások az uniós gazdasági ágazat hasznára váljanak, különösen a kis-és középvállalkozások esetében , amelyek gyakran valódi erőfeszítéseket tesznek termékeik minősége érdekében, és amelyek megőrzik a hagyományos és kézműves szakmákat és termelési módszereket is, ugyanakkor rendkívüli mértékben ki vannak téve a globális versenynek, amely nem tesz különbséget az egyes termelési módszerek között . Ez abban is segít, hogy megakadályozza az uniós gazdasági ágazat jó hírének a pontatlan eredetnyilatokozatok általi csorbítását. A jobb átláthatóság és a fogyasztó tájékoztatása a termék eredetéről így hozzájárul a lisszaboni menetrend és az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához.

(18)

Az 1994. évi Általános Vám-és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) IX. cikke szerint a WTO tagjai elfogadhatnak és végrehajthatnak a behozatalok eredetjelére vonatkozó törvényeket és szabályozásokat, hogy megvédjék a fogyasztókat a hamis vagy megtévesztő jelölésektől.

(19)

Az eredetmegjelölésre vonatkozó szabályok hatékony védelmet biztosítanak a hamisítással és a tisztességtelen versennyel szemben is, és ezáltal fokozzák az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló 2003. július 22-i 1383/2003/EK tanácsi rendelet (5) (a hamisítás elleni rendelet) hatékonyságát is, hiszen további fontos eszközt biztosítanak az uniós termelés megvédésére és támogatására.

(20)

Az Európai Közösség és ▐ Törökország, valamint az EGT-megállapodás szerződő felei közötti megállapodás szerint az ezekből az országokból származó termékeket ki kell vonni e rendelet hatálya alól.

(21)

Az Unió nem preferenciális származási szabályait a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (6) határozza meg, végrehajtási rendelkezéseit pedig a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezéseinek megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (7) tartalmazza. Célszerű ezekre a származási szabályokra támaszkodni az importált áruk eredetének a rendelet céljából történő meghatározásához. Egy olyan fogalom használata, amely a kereskedelem résztvevői és a hatóságok számára jól ismert, megkönnyíti annak bevezetését és használatát. A nem preferenciális származási szabályokat valamennyi nem preferenciális kereskedelempolitikai célra alkalmazni kell. A nyilatkozatok és dokumentációk megkettőzését el kell kerülni.

(22)

Az iparra, kereskedelemre és a közigazgatásra nehezedő teher csökkentése érdekében az eredetmegjelölést kötelezővé kell tenni az olyan ágazatokban, amelyek esetében a Bizottság előzetes konzultáció alapján megállapította a hozzáadott érték meglétét. Rendelkezést kell hozni ▐ meghatározott termékek technikai ▐ okokból történő mentességére, vagy ▐ arra az esetre, ha az eredetmegjelölés e rendelet alkalmazásában egyébként felesleges. Ez különösen abban az esetben történhet meg, ha az eredetmegjelölés kárt okozna az érintett termékben, vagy bizonyos nyersanyagok tekintetében.

(23)

Rendelkezni kell arról, hogy a termék eredetére vonatkozó, az illetékes hatóságok által folytatott ellenőrzések során keletkezett és/vagy ellenőrzött adatok kicserélhetők legyenek többek között olyan hatóságok, egyéb személyek és szervezetek között, amelyeket a tagállamok a 2005/29/EK irányelv szerint végrehajtói szerepkörrel ruházzák fel. Figyelembe kell venni a személyes adatok, az üzleti és ipari titok védelmét, valamint a szakmai és igazgatási titoktartást.

(24)

Az Európai Unió működéséről (EUMSz.) szóló szerződés 291. cikke értelmében a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályait és általános elveit rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletben előre meg kell határozni. Az új rendelet elfogadásáig továbbra is a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK határozat  (8) rendelkezéseit kell alkalmazni, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás kivételével, amely nem alkalmazandó .

(25)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSz. 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon esetek meghatározására, amelyekben az árukon történő jelzés helyett a csomagoláson található jelzés is elfogadható, vagy amelyekben technikai okok miatt az árukat nem lehet vagy nem kell jelzéssel ellátni, illetve olyan intézkedéseket, amelyek más, ezen rendelet előírásainak meg nem felelő áruk esetében alkalmazandó szabályokat határoznak meg, illetve a rendelet mellékletének aktualizálására, ha megváltozott a megítélése annak, hogy egy meghatározott ágazatban szükséges-e az eredetmegjelölés.

(26)

Az utasok személyi poggyászában szállított áruk mentesülnek e rendelet alkalmazása alól a vámmentességre vonatkozó keretek között, és amennyiben semmi sem jelzi, hogy az áruk kereskedelmi forgalomba kerülnek. Rendelkezni kell arról, hogy a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16-i 1186/2009/EK tanácsi rendelet (kodifikált változat) (9) hatálya alá tartozó egyéb esetek szintén kikerüljenek e rendelet hatálya alól a végrehajtási rendelkezések által,

—

az eredetmegjelölés részletes formájának és módjainak meghatározása;

—

azon kifejezések listájának összeállítása az Európai Unió összes hivatalos nyelvén, amelyek világosan kifejezik, hogy az áruk a jelölésben megadott országból származnak;

—

azon esetek meghatározása, amelyekben a gyakran használt rövidítések félreérthetetlenül jelzik a származási országot, és ezen rendelet alkalmazásában alkalmazhatók.

—

azon esetek meghatározása, amelyekben az árukat technikai ▐ okok következtében nem lehet vagy nem szükséges megjelölni;

—

egyéb olyan szabályok meghatározása, amelyek szükségesek lehetnek abban az esetben, ha az áruk nem felelnek meg e rendeletnek;

—

e rendelet mellékletének aktualizálása, ha megváltozott a megítélése annak, hogy egy meghatározott ágazatban szükséges-e az eredetmegjelölés.

—

nincs rajtuk feltüntetve az eredetmegjelölés;

—

az eredetmegjelölés nem felel meg az áruk eredetének;

—

az eredetmegjelölést megváltoztatták, eltávolították vagy bármi más módon változást idéztek elő rajta, kivéve abban az esetben, ha e cikk (3) bekezdése értelmében helyreigazítás volt szükséges.