15.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 48/107

1.1

A vállalatoknak és a civil társadalomnak könnyen érthető és alkalmazható jogi keretre van szükségük. A jobb szabályozás elősegíti a versenyképesség növekedését azzal, hogy megszabadítja ezt a jogi keretet a felesleges költségektől és terhektől.

Az EGSZB határozottan támogatja ezt a politikát, és a jelenlegi gazdasági válság idején a vállalkozások támogatásának egyik módjaként tekint a jobb szabályozásra, mely nem kíván további költségeket és beruházásokat.

1.2

A jobb szabályozásnak köszönhetően jobb lesz a minőség, nagyobb a koherencia, illetve arányos és célzott jogi lépéseket lehet tenni a piaci hiányosságokkal és az Európa 2020 stratégiával kapcsolatban. A jobb szabályozást a felesleges szabályozás megszüntetésével lehet elérni, ugyanakkor az nem jelenti a szabályozás teljes hiányát. (1) A cél egyszerű és megvalósítható szabályok kidolgozása, melyek kevesebb költséggel járnak a felhasználókra és az adófizetőkre nézve. A jobb szabályozás célja a gyors és hatékony döntéshozatal és a hatékony végrehajtás elősegítése, és a teljes körű elszámoltathatóság garantálása érdekében az eljárások nyomon követése szükséges.

1.3

Abból kell kiindulni, hogy a jobb szabályozás olyan egységes és koherens politika, amely egy sor olyan elvre épül, mint a kisvállalkozói intézkedéscsomagban meghatározott „Gondolkozz előbb kicsiben” elv, a „kisvállalkozói teszt” jelenleginél rendszeresebb és módszeresebb alkalmazása mellett. Az EGSZB azt javasolja, hogy a politika legyen átfogó és következetes, és hogy ennek érdekében jobban vonja be az érdekelt feleket. A konzultációk során átlátható prioritásokat kell követni, és autentikusan, nyitottan és következetesen kell eljárni.

1.4

A jobb szabályozás terén sokkal nagyobb előrelépéseket lehetne elérni, ha az a civil társadalom minden szabályozási szinten történő széles körű bevonása révén kevésbé technokrata lenne és több információra épülne. A nemzeti és az uniós szinten a gszt-khez időben el kellene juttatni a hatáselemzéseket, és teljes körű adatbázist kellene rendelkezésre bocsátani. Az ilyen megfontolásokból eredő legitimáció, nagyobb tudatosság és innovatív megoldások az uniós szabályozások javára válnának.

1.5

Átláthatóbb lenne a helyzet, hatékonyabb lenne a végrehajtás, és nagyobb erővel is bírna az, ha irányelvek helyett rendeleteket alkalmaznának. Számos szabályozási probléma a nemzeti jogba történő átültetés során lép fel. Nem jó az, ha a tagállamok megkettőzik vagy bonyolítják az uniós jogszabályokat, ezért az Európai Bizottságnak és valamennyi szociális partnernek szorosan nyomon kellene követnie a tagállamok idevonatkozó tevékenységét. (2)

1.6

Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy abból a szempontból is foglalkozzon a jobb szabályozás témájával, hogy a tagállamok hogyan alkalmazzák és kezelik az európai alapokat. Ennek érdekében meg kell szüntetni az olyan felesleges vagy alkalmatlan nemzeti szabályokat és adminisztratív eljárásokat, amelyek gátolják az ilyen források megfelelő és gyors elosztását. (3)

1.7

Az EGSZB azzal támogathatja a jobb szabályozást, hogy bemutatja az elért eredményeket, illetve azt, hogy a politika milyen kihívásokat tartogat a civil társadalom és egyéb szervek számára. Ez kézzelfogható bizonyítéka lenne annak, hogy a Lisszaboni Szerződés 11. cikkében foglaltaknak megfelelően (4) az EGSZB milyen fontos szerepet játszik a részvételi demokráciában.

2.1

A szabályozás az uniós politika egyik központi eleme. Az uniós jogalkotási eszközök teremtették meg az egységes európai piacot, erősítették meg a versenyképességet, növelték a fogyasztók választási lehetőségeit, erősítve magát a fogyasztóvédelmet, csökkentették az egyes tranzakciók költségeit, alapozták meg a környezetvédelmet, és egy sor egyéb haszonnal járnak a vállalatok és a magánszemélyek számára az EU-ban. Jogbiztonságot is hoztak a piacon, mivel a sokféle nemzeti szabályozást olyan egyértelmű, közös szabályokkal váltották fel, amelyekhez egyrészt alkalmazkodhatnak a vállalkozások és amelyeket betarthatnak, másrészt pedig amelyek Európa-szerte hasznosak a polgároknak, a munkavállalóknak és a fogyasztóknak is.

2.2

A szabályozási reform sikerén felbuzdulva nagyobb lett az igény az olyan szabályozás iránt, amely kiterjed a nem gazdasági jellegű kockázatokra is. A tagállamokban nem új keletű dolog, hogy szabályozással érjenek el szociális célokat, az uniós szintű szabályozás kialakítása viszont végrehajtási, átfedési, illetve túlszabályozási problémákat vet fel, és félreértéseket szül. A szabályozások akadályozhatják is a normatív jelleggel nem rendelkező eszközök alkalmazását. Az EU hitelessége az uniós politikák összehangolt alkalmazásának függvénye, ezért mára alapvető fontosságúvá vált a jobb szabályozásra irányuló stratégia.

2.3

A jobb szabályozásnak köszönhetően jobb lesz a minőség, nagyobb a koherencia, illetve megfelelő jogi lépéseket lehet tenni a piaci hiányosságokkal kapcsolatban, hiszen a piacok nem mindig érik el az optimális eredményeket, és gyakran nem veszik figyelembe a külső költségeket. Az ennek eredményeként megvalósuló rossz forráselosztást úgy kell kezelni, hogy közben hatékonyan védik a legfőbb felhasználók (azaz a fogyasztók, munkavállalók, kkv-k) érdekeit, figyelnek a főbb kockázatokra (a környezeti, egészségügyi, biztonsági kockázatokra és a szociális szükségletekre), és teljes mértékben szem előtt tartják a versenyképesség és a vállalkozói szellem védelmét. Ennélfogva a jobb szabályozást sosem szabad úgy felfogni, mintha egyenértékű lenne a deregulációval, még ha azt a célt szolgálja is, hogy egyszerű és megvalósítható szabályok kerüljenek kidolgozásra, melyek kevesebb költséggel járnak a felhasználókra és az adófizetőkre nézve. A jogállamiság jelenti minden szervezett társadalom alapját, de amennyiben a jogszabályok rosszul kidolgozottak, akadályozhatják a társadalom megfelelő működését, és a polgárok, munkavállalók és vállalkozások egyenlőtlen kezeléséhez vezethetnek.

2.4

Rendkívül fontos a megfelelő konzultáció. A jól kialakított és célzott szabályozás biztonságot teremt azzal, hogy érthetőséget és következetességet biztosít a szabályokban, illetve hogy megkönnyíti ez utóbbiak betartását és végrehajtását. Világosan meg kell határozni a célokat, illetve az azok elérésére szolgáló, leghatékonyabb, legegyszerűbb és legolcsóbb módszereket. Természetesen segítséget jelent egy számos mutatóra épülő, jobb adatbázis megléte, de a politikák többségét nem lehet csupán ennek alapján értékelni. Az érintettekkel és a szakértőkkel folytatott széles körű konzultáció fontos szerepet játszik abban, hogy megtalálják az egyensúlyt a politikai célok elérése, illetve a vállalkozásokra és a magánszemélyekre nehezedő adminisztratív terhek korlátozása között. Amennyiben ezt nem sikerül elérni, olyan komplex szabályok jöhetnek létre, melyeket nehéz alkalmazni, betartani vagy végrehajtani, és amelyek aránytalan költésekkel is járnak. A jobb konzultáció nagyobb tudatosságot eredményez, javítva ezzel a végrehajtást.

3.1

A 2005-ös közleményének (5) végrehajtásáról szóló harmadik jelentésében az Európai Bizottság felülvizsgálja, hogy milyen előrelépéseket sikerült elérni a meglévő jogszabályok javítása, a vállalkozásokat és a magánszemélyeket érintő adminisztratív terhek csökkentése, illetve a jobb szabályozási kultúra előmozdítására szolgáló új kezdeményezések meghonosítása terén.

3.2

A jelentés ismerteti az elért eredményeket, valamint a frissítési, modernizálási és egyszerűsítési folyamatra vonatkozó új célkitűzéseket. (6) A közlemény becslései szerint az egyszerűsítés a 2007-ben meghatározott 13 kiemelt területen 115–130 milliárd euróval csökkenti majd az adminisztratív költségeket. A kkv-k statisztikai jelentési kötelezettség alóli mentesítése több mint 200 milliárd euró megtakarítást fog jelenteni 2010-től kezdve. Az elektronikus számlázás előtti akadályok megszüntetése a héa-irányelv értelmében, valamint a papír nélküli környezet megteremtése az EU vámhivatalaiban szintén jelentős megtakarításokat fog eredményezni.

3.3

A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy az integrált hatásvizsgálatok miként javítják az EU jogi keretének minőségét és koherenciáját. A hatásvizsgálatok ezen mechanizmusát még tovább fogják fejleszteni és meg fogják erősíteni. A jelentés kiemeli, hogy a Jobb szabályozást az EU minden szintjén, valamennyi intézményen és szerven belül prioritásként kell kezelni. Szintén elengedhetetlen a közösségi jog alkalmazásának javítása érdekében a tagállamokkal folytatott együttműködés, az eddig elért eredmények korlátozott volta ellenére is. A jelentés hangsúlyozza továbbá, hogy szorosabb együttműködésre van szükség az EU kereskedelmi partnereivel, illetve hogy a globális szabályozás létrehozását illetően több harmonizációra lenne szükség, a G20 erre vonatkozó menetrendjének formálása révén.

3.4

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság eredményeit és a hatékonyság növelésére vonatkozó új prioritásait. Az e politika folytatása iránti elkötelezettség hozzájárul a versenyképességhez és a munkahelyteremtéshez, és ezáltal segíteni fogja a gazdasági fellendülést, azonban sürgető szükség van egy szélesebb körű párbeszéd kialakítására ezen politikák kedvezményezettjeivel.

4.1

A Jobb szabályozás teljes értékű politika, mely az átfogó és összehangolt cselekvés révén a vállalkozások terheinek csökkentését, valamint a jogalkotási folyamat hatékony eszközzé történő átalakítását célozza annak érdekében, hogy a társadalom szükségleteivel arányos és a gyakorlatban is használható módon lehessen foglalkozni. Ennek a folyamatnak egy sor olyan elvre kell épülnie, mint a kisvállalkozói intézkedéscsomagban meghatározott „Gondolkozz előbb kicsiben” elv, a prioritásokat átlátható módon kell kiválasztani, az érdekelt felekkel folytatott szoros együttműködésben és széles körű konzultáció mellett, valamint gyors és hatékony döntéseket kell hozni, és a teljes körű elszámoltathatóság érdekében nyomon kell követni a végrehajtást és az eljárásokat.

4.2

Következetesebb és átfogóbb módon kellene folytatni a Jobb szabályozás programot, mivel az elszigetelt kezdeményezések nem hordoznak magukban többletértéket. A közlemény leírja ugyan a cselekvéseket és a konkrét terveket, azonban nem ad áttekintést arról, hogy ezek a tervek miként kapcsolódnak egymáshoz, illetve miként válaszolnak az eredeti program gyenge pontjaira. (7) Ahhoz, hogy a Jobb szabályozás következetes legyen, világosabbá kellene tenni, hogy hogyan épül fel. Az EGSZB megítélése szerint valamennyi uniós intézménynek, és különösen az Európai Bizottságnak, ahol az eredmények változóak lehetnek, együtt kell megoldania ezt a kérdést.

4.3

A jelenlegi szabályozás javítása a Hivatalos Lap terjedelmének és a jogszabályok számának csökkentésénél többet foglal magában. Az EGSZB tehát üdvözli az Európai Bizottságnak egy integráltabb megközelítés irányába tett elköteleződését, mely az átfedésekre, felesleges szabályozásra, hiányokra, következetlenségekre, és mindenekelőtt az adminisztratív akadályok csökkentésére irányul. (8) E téren kulcsfontosságú a tájékoztatási és közzétételi követelmények hatékony csökkentése, különösen a kkv-k esetében, olyan területeken, mint a statisztika, a héa vagy a társasági jog. Az EGSZB támogatja a jelenlegi szabályozás egyszerűsítésére, frissítésére és javítására irányuló új lépések mögötti általános irányvonalat.

4.4

Az EGSZB kedvezően fogadja a hatásvizsgálati folyamat keretében végzett értékelést, mivel az lehetővé teszi az új szabályok szükségességének átfogóbb felmérését. Az EGSZB egyébiránt gratulál a hatásvizsgálatokat végző bizottságnak a munkája minőségéhez. Az e szerv által végzett független ellenőrzés, mely átláthatósággal és az érdekelt felekkel való széles körű konzultációval párosul, nélkülözhetetlen a jobb szabályozáshoz. Az EGSZB támogatja az ezen cselekvési irány keretében tervezett javításokat.

4.5

Mindazonáltal az Európai Bizottság átvilágítási programjának befejezéséhez egyértelműen politikai elhatározásra lesz szükség e kérdésben. (9) Semmilyen említés nem történik ezzel kapcsolatban a közleményben, ami kétségeket hagy afelől, hogy az Európai Bizottság vajon úgy ítéli-e meg, hogy már elvégezte ezt a feladatot.

5.1

Az EGSZB némi aggodalommal jegyzi meg, hogy az erőfeszítések tagállamokkal való koordinálására vonatkozó tervek késedelmet szenvednek. Ez csökkenti a kezdeményezés hatékonyságát. A tagállamoknak hatásvizsgálatokat kell végezniük a szabályozások elfogadását megelőzően, és – amennyiben lehetséges –, minden olyan alkalommal, amikor jelentős változtatásokat vezetnek be, továbbá a hatásvizsgálatokat végző nemzeti szerveket jobban be kell vonni az uniós szintű vitákba. Alapvetően fontos a nemzeti programok koordinációja a bürokrácia csökkentése érdekében, és e téren mindennemű késedelem veszélyezteti az európai gazdaság versenyképességét. Ezt a kérdést közérdeknek kell tekinteni.

5.2

A jobb szabályozást nem kellene a jogszabályok készítésének javítására vagy a jogalkotás túltengésének megelőzésére korlátozni. Alternatív módokat kellene megfontolni a hasonló eredmények eléréséhez az együttszabályozás előmozdítása, valamint a magatartási kódexek szélesebb körű használata révén, a tanácskozást előnyben részesítő módszerek segítségével. (10) A technikai követelmények szabványosítása a jó gyakorlatok példáival szolgál ennek az összetett kérdésnek a kezelésével kapcsolatban, anélkül hogy nehézkes harmonizációs irányelvekhez fordulna, melyek nem tartanak lépést a fogyasztók és a vállalkozások igényeivel. Az ipari javak területén elért eredményeknek más tevékenységi területeken, különösen a szolgáltatások terén is tükröződniük kell. (11)

5.3

Miközben az Európai Bizottságnak nem sikerül ilyen kiegészítő tevékenységet előmozdítania, a joghézagot betölti a nemzeti szabályok növekvő száma, és ez aláássa a belső piac koherenciáját. A nem egyértelmű nemzeti szabályozást el kell kerülni. E tekintetben ösztönözni kell a legjobb gyakorlatok cseréjét és a teljesítményértékelést a tagállamok között. A jobb szabályozás csak akkor eredményezhet kézzelfogható előnyöket a polgárok számára, ha a nemzeti hatóságok teljes mértékben részt vesznek a folyamatban. Az átültetésnek szintén az egyszerűsítés és a jogalkotási folyamat javításának szellemében kell történnie, elzárva az utat az akadályok és terhek újbóli „becsempészése” előtt.

5.4

A belső piac eredményeit túl sokszor rontják le a nemzeti szinten felmerült akadályok. A feltérképezés eredményei azt mutatják, hogy „úgy tűnik, az adminisztratív terhek nagyon jelentős hányada a nem megfelelő hatósági és vállalati adminisztrációs gyakorlatok eredménye (30 % és 40 % között)”. (12) A közlemény mégsem tesz semmilyen utalást ezekre a gyakorlatokra, és nem tervez semmilyen intézkedést az ilyen indokolatlan tendenciák kompenzálására. Az EGSZB attól tart, hogy ha további követelményeket állítunk fel az irányelvek nemzeti jogba való átültetésén keresztül, az alááshatná a közös szabályok érvényesítését a belső piacon. Az EGSZB megítélése szerint többet kell tenni uniós szinten annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a nemzeti hatóságok által bevezetett potenciális terhek körét. Alapvetően fontosnak tűnik a jobb szabályozás átfogóbb megközelítése, mely szorosan bevonja a nemzeti hatóságokat, a magánszerveket és az érdekelt feleket. Az irányelveknek nem csupán a minimumkövetelményekre kellene irányulniuk, hanem a tagállamok jogalkotás során gyakorolt szabad mérlegelési körének korlátaira is. A távközlési szabályokat említhetjük példaként, ahol ilyen korlátokat állítottak fel bármilyen egyoldalú cselekvés megfékezése érdekében.

5.5

Az EGSZB emellett úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak tartózkodniuk kellene az olyan uniós szabályok átültetésétől, amelyeket valójában nem szükséges átültetni a nemzeti jogba, mivel ez bizonytalanságot eredményez, és esetleges inkoherenciához vezet. Az eredeti 2005-ös program az irányelvek rendeletekkel történő felváltását javasolta ott, ahol az praktikus, illetve a Szerződés értelmében megvalósítható. Ezt az elgondolást nem fejlesztették tovább, és a közlemény nem tesz róla említést. A rendeletek nagyobb biztonságot hordoznak magukban, egyenlő versenyfeltételeket teremtenek, és biztosíthatják az intézkedések egyidejű megvalósítását, amit az irányelvek sokszor nem tesznek lehetővé. Abban az esetben, ha rendeletek vagy állami támogatásra vonatkozó iránymutatások átültetésre kerülnek a nemzeti jogba, azonban eltérő megfogalmazással vagy jelentéssel, az Európai Bizottságnak orientálnia kell a tagállamokat. Bizonyos esetekben a „28. rendszer” lehet a választható opció. (13)

6.1

Az EGSZB mélyreható és időigényes elemzést végzett a jobb szabályozás programjával kapcsolatban. Általános és célzott véleményeket alkotott az EU jogalkotásának javításáról, és kérdéseket vetett fel az Európai Bizottság javaslataival kapcsolatban. Konkrét javaslatokat tett az EU jogi keretének megerősítésére a tekintetben, hogy miként lehetne javítani az EU jogalkotási eljárásain, jogszabályain és azok végrehajtásán. (14) A jogalkotás integrált megközelítését szorgalmazta a proaktív megközelítés, a nagyobb átláthatóság és szélesebb körű konzultáció, valamint az intézményi elszámoltathatóság jelentőségére helyezve a hangsúlyt. (15) Kiterjesztette továbbá a jobb szabályozást a nemzeti jogra mint az uniós szintű gyakorlat szükséges kiegészítőjére. (16)

6.2

Az EGSZB Egységes Piac Megfigyelőközpontja (SMO) csatornát biztosított az érdekelt felek nézetei és kezdeményezései számára a jobb szabályozással kapcsolatos helyes gyakorlatok bemutatása érdekében. A szervezett civil társadalom intézményes érdekérvényesítési fórumaként szorosan együttműködött az uniós intézményekkel, különösen az Európai Bizottsággal, tanácsokkal és támogatással szolgálva a jobb szabályozással kapcsolatos kérdésekben. Ez a vélemény a korábbi hozzájárulásokra, a mindennapos együttműködésre és a helyes gyakorlatokra építve készült el.

6.3

Az EUSz. 11. cikke speciális szereppel ruházza fel az EGSZB-t a vertikális és horizontális párbeszéd megvalósításában. (17) Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében az érdekelt felekkel folytatott konzultáció még mindig nem kielégítő. Az érdekelt felekből álló magas szintű csoport hasznos hozzájárulást nyújt, de a főbb érdekelt feleket – munkaadókat, munkavállalókat, fogyasztókat, környezetvédelmi és más érdekeket – képviselő európai szövetségeknek és szervezeteknek is jobban részt kellene venniük a konzultációs folyamatban. Csupán 148 beadvány érkezett online, és csupán 237 elgondolás érkezett beszámolókban és levelekben az adminisztratív terhek csökkentésére vonatkozóan. (18) A civil társadalmi csoportokat nagyobb mértékben be kell vonni a jobb szabályozás programjába. Ők szélesebb körben vállalnak kötelezettséget, közvetítik a program értékét a polgárok, a vállalkozások és a munkavállalók felé, és hangsúlyt adnak Európa arra irányuló elkötelezettségének, hogy könnyen érthető és alkalmazható politikákat dolgozzon ki.

6.4

E tekintetben a közlemény túlzottan technokrata beállítottságú, nem közvetíti kellő mértékben a jobb szabályozás dinamikájából az európai polgárok és vállalkozások számára adódó előnyöket. A szervezett civil társadalom ebben segíthet azáltal, hogy terjeszti az eredményeket, és világosan megfogalmaz egy olyan politika iránti igényt, mely egyszerre nyomon követi és előmozdítja a jobb szabályozás elveinek megvalósítását mind nemzeti, mind pedig uniós szinten. (19)

6.5

Az EGSZB meggyőződése szerint a kiegyensúlyozottabb áttekintés érdekében törekedni kellene a civil társadalom és a szociális partnerek szorosabb bevonására. Túl gyakori, hogy az érdekelt felek speciális érdekeket képviselnek, melyeket ötvözni kellene a civil társadalom egészéből érkező általánosabb szempontokkal. Az SMO és a Régiók Bizottsága már aktív szerepet játszik ezzel kapcsolatban, és az EGSZB megismétli, hogy kész szorosabban együttműködni a döntések megalapozását szolgáló szilárd információs bázis létrehozásában.

6.6

Az EGSZB támogatja azt a nézetet, mely szerint az összes uniós intézménynek koordinálnia kell a jobb szabályozással kapcsolatos megközelítését. Alapvetően fontos, hogy az egyszerűsítésre irányuló intézkedéseket gyorsan fogadják el a jogalkotói szervek, ahogyan az is, hogy az eredeti javaslatok módosításra kerüljenek, egyértelműen jelezve az előírásoknak való megfelelés költségeit és előnyeit.

6.7

A hatásvizsgálatokat ezért átfogó és összehasonlítható módon kell lefolytatni, az azokat végző intézménytől függetlenül. Egy sor olyan tényalapot kell felsorakoztatniuk, melyek lehetővé teszik a jogszabályok gazdasági, szociális és környezeti érdekeket érintő hatásainak feltérképezését.

6.8

Az EGSZB javasolja, hogy a jobb szabályozás programja jobban támaszkodjon a felsőoktatási ágazatra, hogy a hatásvizsgálatok kidolgozásakor tovább bővíthesse tényadatait. Az egyetemi oktatók kutatásokat folytatnak, és arra tanítják hallgatóikat, hogy színvonalas, objektív adatokat produkáljanak, melyeket gyakran kollégáik értékelnek és ellenőriznek. Ennek a kérdésnek a nagy része azonban mégsem szerepel a politikai vitákban, pedig javítaná a jobb szabályozás biztosításának lehetőségeit, valamint az európai társadalom szélesebb körével való párbeszédet.

7.1

Az uniós alapok felhasználásának hatékonyságát sokszor akadályozzák az állami támogatásra vonatkozó nemzeti szabályok vagy a közösségi követelményeken jóval túllépő közbeszerzések. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy e kérdés megoldása érdekében kezelje kiemelten az uniós alapokat szabályozó jogi keret javítását. Az erőforrások alacsony felhasználási aránya és rossz elosztása azt mutatja, hogy az uniós alapokat hátrányosan érintik a nemzeti szabályozás által állított akadályok.

7.2

Az EGSZB üdvözli a globális szabályozás formálására irányuló, a közleményben említett szándékot, valamint a kereskedelmi partnereinkkel való jobb együttműködés biztosítása érdekében tett gyakorlati lépéseket. Európának vezető szerepet kellene játszania e téren oly módon, hogy felajánlja szaktudását egy integráltabb és koherensebb globális szabályozási környezet kialakítása érdekében. Kulcsfontosságú befolyással bír a pénzügyi reformok formálására, és minden téren folytatnia kell erőfeszítéseit, elsősorban annak révén, hogy közös normákat állít fel a kereskedelem megkönnyítésére, és növeli a jogbiztonságot a vállalkozások és a közvetlen beruházások számára az egész világon.