21.1.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 21/1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A városrehabilitáció integrált megközelítésének szükségessége (feltáró vélemény)

2011/C 21/01

Előadó: Angelo GRASSO

2009. december 2-án a spanyol lakásépítési minisztérium az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke rendelkezésének megfelelően, a spanyol elnökség nevében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot feltáró vélemény kidolgozására a következő témában:

A városrehabilitáció integrált megközelítésének szükségessége

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2010. május 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. május 26–27-én tartott 463. plenáris ülésén (a 2010. május 26-i ülésnapon) 87 szavazattal 4 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Mára a városok energiafaló rendszerekké és egyben a környezet átalakításának legfőbb tényezőjévé váltak. Ezért a városrehabilitációs politikák határozottabb fejlődését elősegítő európai szintű koordinált fellépés egyike a legfontosabb eszközöknek a káros szén-dioxid-kibocsátás és az éghajlatváltozás elleni harcban.

1.2 Az EGSZB olyan városi vagy nagyvárosi léptékű beavatkozási stratégiát helyesel, mely az építészeti, urbanisztikai, szociális és környezeti szempontból leromlott városrészek újrahasznosítását célozza.

1.3 Sajnos a hagyományos területrendezési eszközök nem bizonyultak eddig alkalmasnak egy ilyen típusú megközelítéshez, többek között azért, mert a városok egymástól különbözőek lévén földrajzi helyzetük, elhelyezkedésük és a városi szolgáltatások szempontjából egyaránt, a szabványmegoldások nem vezetnek eredményre. AZ EGSZB tehát egyrészt olyan intézkedési eszközök bevezetését javasolja az EU-nak, melyek a városi életminőségnek a – várossal, társadalommal és a környezettel kapcsolatos rossz közérzet küszöbértékein alapuló – mutatóihoz kapcsolódnak, másrészt pedig olyan városrehabilitációs mutatók egyidejű kidolgozását, melyek képesek mérni a közigazgatási hatékonyságot, az intézkedés sikerességének mértékét és a lakosság elégedettségi fokát.

1.4 Evvel kapcsolatban az EGSZB korábbi véleményeiben kidolgozott némely javaslatot megismételve azt tartjuk kívánatosnak, hogy a fenntartható városokról Európában folyó vita elmélyítése és kiszélesítése érdekében kerüljön elfogadásra a „városfejlesztés és fenntarthatóság” (1) témájával foglalkozó magas szintű csoport felállításának ötlete.

1.5 A városrehabilitáció integrált modelljét előtérbe helyező városi „újjászületés” elindítása érdekében, mely a lakosság demográfiai változásait, a társadalmi kohéziót, a városi gazdaság alapjainak felülvizsgálatát, a természeti örökség átértékelését, a dematerializációs folyamatokat, az energiatakarékos várost és a biodiverzitást helyezi a figyelem középpontjába, az EGSZB a különböző kormányzási szintek (Európai Bizottság, kormányok, régiók, helyi önkormányzatok) erőteljes együttműködését tartja szükségesnek a „szubszidiaritás” elvének rugalmasabb, kevésbé merev alkalmazása mellett, mely nem pusztán az illetékességi körök hierarchikus keretét követi. Ennek érdekében a városok közötti tematikus hálózatok előmozdítását szorgalmazzák a fenntartható városrehabilitációs folyamatok megvalósítását elősegítendő.

1.6 Az épületek és infrastruktúrák energia-hatékonyságának növelése a városrehabilitáció iránti politikai elkötelezettség stratégiai tényezője kell, hogy legyen az EU-ban mindazon haszon okán, mely az energiaszükséglet csökkenése révén és az Európában így létrehozandó új munkahelyek jelentős száma folytán keletkezik. Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy az EU ezeket a célokat kövesse a most készülő ágazati programok fokozódó integrációja révén a következő témákban: EU innovációs politika, EU közlekedés-politika és a SET terv (stratégiai energiatechnológia). Ezen felül a beruházások növelését is elvárja a rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek (Jessica, Jaspers stb.) az EBB-n keresztül történő növelése, illetve a magán-és közszféra hatékony partnerségeinek előmozdítása által.

1.7 Az EGSZB azt óhajtja, hogy a fenntartható közlekedési rendszer és az energia-ellátás rendszere közötti integráció a városrehabilitációs politika gerincét képezze. Ezt az integrációs politikát olyan uniós pénzalapokból kellene támogatni, melyek a peremvidékek rehabilitációjához elengedhetetlen fenntartható közlekedési hálózatokat és alternatív energiapolitikákat célozzák.

1.8 Ezen felül azt óhajtja, hogy a tagállamok vezessenek be olyan ösztönző adópolitikát, mely a polgárokat együttműködésre készteti annak érdekében, hogy a város minden egyes épülete energia-fejlesztő egységgé alakuljon át.

1.9 Az EGSZB a kulturális fejlesztés és a vállalkozói fellépések előmozdítására szólít fel, különösen a városrehabilitációt és a zöld munkahelyek teremtését elősegítő innovatív megoldások felkutatására képes kis és középvállalatok esetében.

1.10 Az EGSZB szerint ezen kívül az integrált városrehabilitációs programok megvalósításában való erőteljesebb és felelős polgári szerepvállalás előmozdítása érdekében párbeszédet kell folytatni a városközpontok közösségeivel, beleértve a nőket, a fiatalokat és a kirekesztés által leginkább veszélyeztetett személyeket, kikérve a véleményüket is. A polgárok és ágazatok képviseleti hálózataival együttműködésben európai szintű információs kampány indítása szükséges a tiszta energiák előállításából adódó konkrét megtakarítási lehetőségekről. A jelenleg folyó kampány nem eléggé célirányos, és túlontúl korlátozott forrásokkal rendelkezik.

1.11 Az ázsiai megapoliszokkal szembeni versenyképesség érdekében az európai városokat érintő városrehabilitációs politikáknak képeseknek kell lenniük a fizikai tér – hagyományos módszert követő – újrahasznosítását a távközlési technológiák által is képviselt dematerializációval együtt alkalmazni, ami lehetővé teszi a természeti környezet fennmaradását és annak elkerülését, hogy a városok további zöld területeket emésszenek fel.

1.12 Az EGSZB stratégiai fontosságúnak tartja továbbá egy új vezető réteg széleskörű képzésének elindítását a nagyobb felelősségvállalás, kreativitás és minőség érdekében. Ezáltal a döntéshozók választási képessége növekedni fog ahhoz, hogy az EU által szorgalmazott fenntartható növekedési célkitűzésekkel összeegyeztethető városrehabilitációs és városfejlesztési politikákat irányítsanak. Az EGSZB emellett az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságával (DG REGIO) való együttműködés hasznosságát is hangsúlyozza, és erősíteni kívánja azt. De az EGSZB elengedhetetlennek tartja a DG REGIO várospolitikával foglalkozó operatív csoportjának megerősítését is az Európai Bizottság által követni kívánt fejlesztési programok megvalósításához kapcsolódó folyamatok felgyorsítása érdekében.

2. Bevezetés

2.1 Az elmúlt 10 év során a fenntartható európai városok (2007. májusi) lipcsei chartája volt az egyik legfontosabb tanújele a tagállamok arra irányuló akaratának, hogy egyeztessenek a városfejlesztési politikákkal kapcsolatos stratégiákról és közös elvekről. Ezt követően érezhetően intenzívebbé vált az várospolitikákkal kapcsolatos vita az Unión belül. Ezt tovább folytatva az EU spanyol elnöksége nagy figyelmet szentel e témának, és arra kérte az EGSZB-t és az RB-t, hogy a fenti kérdést elemzését követően járuljanak hozzá az európai miniszterek informális találkozója során lefolytatandó vitához.

2.2 Az elmélkedés a városrehabilitációs politikák révén a városokban megoldandó néhány fontos kérdést érint avval a célkitűzéssel kapcsolatban, hogy integrált megközelítés által a városi fenntarthatóság olyan fokát érjük el, mely a különböző igényeknek egyaránt megfelel.

—	javítani kell a városi életminőséget súlyosan veszélyeztető káros kibocsátásokért is felelős elavult európai ingatlanpark energia-hatékonyságát, ezáltal erősíthető a foglalkoztatás és ösztönözhető az innováció és a technológiai fejlődés;

—	erősíteni kell a társadalmi kohéziót a leromlott városrészek rehabilitációjának integrált programja révén a társadalmi integráció, a kirekesztés elleni harc, a képzés stb. érdekében;

—

a leromlott városrészek rehabilitációja által is fokozni kell a környezeti fenntarthatóságot, a meglévő ingatlanparknak az energia-hatékonyságra, a lakhatásra és a hozzáférhetőségre vonatkozó célkitűzésekkel való megfeleltetése révén annak érdekében, hogy ne kerüljön sor újabb zöld területek bekebelezésére.

3. Integrált várostervezés

3.1 A tagállamok és az EU regionális politikáinak egyik fontos operatív célkitűzése kell, hogy legyen a különböző városi léptékekben megvalósított környezetvédelem, valamint az emberek életminőségének javítása.

3.2 Jelen véleményével az EGSZB meg kívánja erősíteni, hogy egyetért az integrált városrehabilitációs politikák kifejlesztésének szükségességével az EU 2020 tervezési stratégiáját bemutató dokumentumban, valamint az Európai Unió Tanácsának spanyol elnöksége által jegyzett program-dokumentumban (2) lefektetett távlatok szerint.

3.2.1 Az EGSZB egyetért az EU 2020 c. dokumentum tartalmával és az abban kifejezett operatív irányvonalakkal, melyek értelmében a rehabilitációs politikáknak az alábbi újszerű fogalmakat is figyelembe kell venniük.

—	a humán erőforrások javítása, különösen az időskorú lakosság igényeivel, a bevándorlók beilleszkedésével, a szegénység – és különösen a gyermekek körében jelentkező szegénység – leküzdésével, és a nemzedékek közötti szolidaritás növelésével kapcsolatban;

—	a tudásra alapozott növekedés;

—	a részvételen és kreativitáson alapuló társadalom;

—	versenyképes, összefonódó és a szociális és zöld piacra figyelő gazdaság.

3.2.2 Az EGSZB a spanyol elnökség dokumentumát e fogalmakkal összeegyeztethetőnek találja ott, ahol az emberi jogokról és alapvető szabadságjogokról szóló európai egyezménnyel összhangban kiáll azon célkitűzés megerősítése mellett, hogy az állampolgárság joga és az alapjogok védelme mindenki számára legyen biztosítva.

3.2.3 Ezek a célkitűzések olyan városrehabilitációs elképzelést ösztönöznek, melyben a városi közterület minősége szorosan összefügg a befogadás minőségével, vagyis nyelvtől, származástól vagy vallástól függetlenül minden polgár számára nyitott városrehabilitációról van szó.

4. A városokkal kapcsolatban felmerülő néhány kérdés

4.1 A fenti dokumentumokban kijelentett elvekkel összhangban az rehabilitáció elképzelése a város formájában és természetében bekövetkezett fontos változások rendszerével (3) szembesül:

—	az urban sprawl, vagyis a városok szétterülése mind gyakoribbá válik a földterületek nagymértékű felhasználásával és a belőle következő méretgazdaságtalansággal,

—	a történelmi városmag, a leromlott peremkerületek és az iparterületek válságával gyengül a városon belüli szerepek funkcionális eloszlása,

—	továbbra is alapvetően olyan hagyományos válaszok születnek a válságra, melyek kevés képzelőerőről és kreativitásról tanúskodnak, és főként nem felelnek meg a globalizált világ kihívásainak,

—	a „funkciók” rendszerét a „tárolók” rendszere váltja fel: ezek összetett és felettébb könnyen lezülleszthető helyek a nagyvárosok uniformizált terén belül,

—	elvész a határ fogalma, mely közigazgatási jelentését megtartva egyre kevésbé őriz valamit földrajzi, szimbolikus és politikai értelméből,

—	a városokat körülvevő zöldterületek leromlanak, ami a biológiai sokféleség súlyos veszteségeivel jár,

—	nő az ingázással eltöltött idő, ami negatívan hat az életminőségre,

—

a városi területek, beleértve a hagyományos régi városrészeket is, egyre inkább zárt és szakosodott területekké válnak: (villanegyed, mely nem rendelkezik egyéb funkciókkal; a szórakoztatásnak szentelt tematikus parkok; az iskolákra vagy campusokra korlátozódó oktatás; a kultúra múzeumokban és a színházakban stb.). A zárt tér a magánszféra mindenhatóságát erősíti (életmódként és jogfelfogásként, illetve a jogok gyakorlásaként is) a közösségi szükségletek kárára.

4.2 A zárt tér logikájával a végtelen tér logikáját kell szembehelyezni, melyet az anyagtalan kapcsolatok jellemeznek, ahol az idő fogalma egyre inkább helyettesíti a fizikai távolság fogalmát.

4.3 A városi területek rehabilitációjának tehát ötvöznie kell a fizikai tér hagyományos módon történő átalakítását a dematerializálással, mely legerőteljesebben az információs technológiában fejeződik ki. A megoldandó probléma ugyanis a mindenütt jelenvalóság elve szerint gondolkodó elme és az állandó mozgásban és kiszakítottságban élni nem képes – és minőségi helyen és térben elhelyezkedni kívánó – test között meglévő dilemma.

4.4 A rehabilitációs folyamat tehát a város alábbi három dimenziójának együtthatásából és egybefoglalásából fog állni:

— az agora-város: emberközpontú; a lakóövezetek és a városi tér közötti, valamint a társadalmi kohézió és a gazdasági fejlődés közötti tökéletes harmónia jellemzi,

— glokális város (globális/lokális): a globalizációs folyamatok és a helyi erőforrások, sajátosságok és szokások között létrejött nagyobb egyensúly eredménye,

— fenntartható város: képesnek kellene lennie saját területén belül megoldani a saját maga által gerjesztett problémákat anélkül, hogy másokra vagy a jövő nemzedékekre ruházná át azokat.

5. A város-újrahasznosítás átfogó modellje

5.1 Az EGSZB a következők által jellemzett „város-újjászületés” (4) elindítását kívánja:

—	a társadalmi kohézió növekedése,

—	kulturális megújulás,

—	a városi gazdaság alapjának felülvizsgálata a jelenleg tapasztalható erőteljes recesszió ellenszereként,

—	a természeti örökség átértékelése a dematerializációs folyamatok és a biodiverzitás növekedése révén.

5.2 A város újjászületésének fogalmán alapuló politika tovább szélesíti „Az európai gazdasági fellendülés tervét a régiókban és a városokban” (EERP) (5) című dokumentum jelentését, amennyiben a helyi önkormányzatoknak a válság leküzdésében játszott szerepét olyan strukturális tényezőként értelmezi, mely nem csupán a gazdasági válságra kell, hogy hasson, hanem közösségeink valamennyi erőforrásának felértékeléshez is hozzájárul.

5.3 Így ölthet testet a város-újrahasznosítás integrált modellje a green new deal (6) olyan térbeli megjelenéseként, melyben az emberi, természeti és fizikai erőforrásokra irányuló beavatkozások átfogó rendszerének fő viszonyítási alapja a gazdagság új definíciója lenne: ez nem csupán a javak felhalmozáson, hanem főként az erőforrásokkal való takarékos bánásmódon és a polgárok jólétének növekedésén alapulna (7).

Egy ilyen modell a helyi önkormányzatok vezető szerepét feltételezi a polgárok és a helyi gazdaság aktív bevonásáért a piacok és a zöld technológiák fejlődésének gyorsítás érdekében. A fenntartható fejlődés magasszintű csoportjára vonatkozó javaslat segíthet az e célkitűzések elérésére irányuló városközi – beleértve a kis- és a közepes városokat is – tematikus hálózatok előmozdításában és kibontakozásában.

6. A városrehabilitációra irányuló beavatkozások átfogó rendszere a következőket tartalmazza:

6.1 Humán erőforrások

6.1.1 A tudás és a kreativitás növelésére alapozott versenyképesebb társadalom felépítésének a lisszaboni szerződésben lefektetett célkitűzését harmonikusan ötvözni kell az EU 2020-as program-dokumentum célkitűzésével, mely aláhúzza a kohéziós folyamatok ösztönözésének jelentőségét az elesettek, főként az idősek támogatását célzó politikák által, a – főként a bevándorlók vonatkozásában fontos – beilleszkedés szintjének növelése által, a szegénység leküzdése révén, valamint a nemzedékek közötti szolidaritás növelése által.

6.1.2 Az EU kulturális és gyakorlati vonatkozásban teret adott:

—	a közösségépítés fejlesztésének, hogy a műszaki-szakmai szervezetektől (várostervezők, építészek, mérnökök stb.) a vállalati szférán át a lakásügyi szervezetekig az érdekeltek minden köre hozzáférhessen a várostervezés folyamatához,

—

újfajta tudások kifejlesztésének és a kreativitás elvének az egyetemeket is bevonó új kutatási és oktatási formák előmozdítása révén, valamint a városok kreatív tervezési formáinak (8) ösztönzése által. Ezen újszerű elképzelések hatékonyságát legjobban a magán- és közszféra partnerségi formáinak előmozdításával lehet növelni.

6.1.3 E politikákat újra kell gondolni, hogy

—	a városok – beleértve a városok körüli és vidéki területeket is – helyes kormányzásának gyakorlatait előmozdítsuk a gazdasági jólét növelésén túl a lelki, társadalmi és lélektani jólét előmozdítása céljából,

—	új munkahelyek szülessenek – különösen a fiatalok és a bevándorlók számára – a jelenlegi válság által sújtott hagyományos fehér- és kékgalléros rétegek átképzésén túlmenően. E tekintetben az EGSZB a városok fenntartható szerkezetváltásához kapcsolódó „szénhadsereg” felállítását javasolja.

6.1.4 A demográfiai előrejelzések szerint 2060-ra a lakosság több, mint fele idősebb lesz 48 évesnél, megerősödnek az új vándorlási hullámok, főként a fiatalok városokba való költözése, és tovább fog folytatódni a vidéki és hátrányos helyzetű régiók hanyatlása. Helyi szinten a következő intézkedéseket kell megfontolni e forgatókönyv esetén:

—	az állami és a magánvállalatok között szinergiát teremtő kultúra kifejlesztése, mely a kkv-k növekedését elősegítve a részvételen és a kreativitáson alapuló városi közösséget serkenti,

—	olyan mechanizmusok kifejlesztése, melyek a városi közösségekkel való párbeszédet és konzultációt erősítik, beleértve ebbe a folyamatba a nőket, a fiatalokat és a kirekesztés veszélyének leginkább kitett személyeket is,

—	az életminőség javítása a fenntartható szociális lakhatást, az egészségügyi ellátást és az oktatási rendszert érintő innovatív megoldások révén.

6.1.5 Az új zöld gazdaságpolitikával és a káros kibocsátások csökkentésével létrejövő új munkahelyek oktatással és ismeretterjesztéssel kapcsolatos szakpolitikákat szükségeltetnek. Erőfeszítésekre van szükség a következők érdekében:

—	az EU információs platformjaihoz való hozzáférés könnyítése (a környezetvédelemmel, a hatékony energiafelhasználással, a közlekedéssel, a gazdasággal stb. kapcsolatos kérdésekben);

—	bekapcsolódás az EIT (Európai technológiai intézet) Knowledge and Innovation Communities (KIC) nevű programjába az új technológiák helyi szintű gyors átvitele érdekében;

—	erőteljes stratégia kifejlesztése a zöld technológiák városi közösségekben történő alkalmazására vonatkozó bevált gyakorlatok terjesztéséhez.

6.2 Természeti erőforrások

6.2.1 A természeti erőforrásoknak a fizikai erőforrásokkal szembeni elsőbbsége miatt alapvetően fontos a városi anyagcsere tanulmányozása a nyersanyagok takarékos felhasználásán és a hulladéktermelés csökkentésén alapuló új eljárások bevezetése érdekében.

6.2.2 A városi anyagcsere ismerete fontos eszköz a városi környezet minőségének javítására vonatkozó azon célkitűzések eléréséhez, melyeket az éghajlatváltozás elleni fellépésként a természeti környezet megőrzése érdekében létrejött nemzetközi egyezmények (Kiotó, biológiai sokféleség, vízminőség stb.) definiáltak (9).

6.3 Fizikai erőforrások

6.3.1 A jelenleg folyó átalakulási folyamatokkal kapcsolatos városmegújítást egyre kevésbé szabad, hogy elszigetelt, behatárolt és korlátozott beavatkozások jellemezzék, hanem mindinkább olyan összetett fejlesztési folyamatok felé kell irányulnia, melyeket a terek minősége és változatossága jellemez, csakúgy, mint a különböző elemek – a rugalmasság, az „alakváltoztatásra” és a „befogadásra” való képesség – kölcsönhatása.

6.3.2 Az EGSZB szerint az épületek és infrastruktúrák újrahasznosítása nem tekinthet el a természeti környezet által szabott határok növekvő súlyától, az integrációs folyamatoktól és az interaktivitás növekvő szerepétől sem.

6.4 Nem anyagi természetű erőforrások

6.4.1 Az Európai Tanács az e-Europe programon (1999), a lisszaboni egyezményen (2000) és az i-2010 operatív programokon keresztül az e-társadalomban jelöli ki az EU fejlődésének elsődleges tényezőjét. Ennek következtében az Európai Unió Tanácsa olyan projekteket kíván előmozdítani, melyek felgyorsítják az elektronika és az interaktivitás kínálta lehetőségekkel élni képes társadalom fejlődését. Ezt elősegítendő olyan intézkedések körvonalazódnak, melyek valamennyi európai polgár számára lehetővé teszik a digitális korszakba való belépést és az on-line internetes kapcsolatot a nyílt, befogadó és együttműködő társadalom létrehozása érdekében.

6.4.2 Ezért a városokra bízza azt a feladatot, hogy vonzzák magukhoz a tudást, újítsák meg a közigazgatás és a polgárok közötti kapcsolatok rendszerét, valamint ösztönözzék a termelési eszközök átalakítását (10).

6.4.3 Kétségtelen, hogy a városi technológiai innovációval kapcsolatos tömeges beruházásokra van sürgősen szükség a távol-keleti versenytársak részéről tapasztalt fokozódó nyomás miatt (11).

7. A város számára bevezetendő zöld new deal felé

7.1 Összetettségénél fogva a városrehabilitáció kérdését csak egy stratégia részeként lehet hatékonyan kezelni.

7.2 A legsürgetőbb kérdés minden bizonnyal a város rehabilitációnak, a városi környezetnek és a gazdasági válság problémájának szoros egybefüggésével kapcsolatos. Az EGSZB szerint a városrehabilitációs folyamatokat a zöld gazdaság elveivel összhangban kell értelmezni egy európai zöld new deal-lel (12) kapcsolatos lehetőségként, melynek lényeges elemeit a különböző várostípusok együttese alkotná: a biotikus város, az anyagi város, illetve a bitek városa, melyek valamennyien a szolidáris város megerősítését szolgálják.

Ebből a szempontból újra kell értékelni a természeti környezetnek az emberi élet számára alapvető javak és szolgáltatások előállítójaként játszott szerepét.

8. A biotikus város

8.1 Az ökológiai hálózat megerősítése

8.1.1 Az EGSZB különösen fontosnak tartja a városnak, mint ökológiai rendszernek a tanulmányozását, valamint annak számbavételét, hogy a természeti infrastruktúrák a kulturális örökség szempontjából milyen értékeket képviselnek (amennyiben például vizet és tiszta levegőt szolgáltatnak, védelmet adnak a szél ellen, és biztosítják a talaj termékenységét vagy a beporzást): ezeket nehezen lehet technológiai megoldásokkal helyettesíteni, hacsak nem rendkívül magas költséggel és a biotikus rendszerekhez képest sokkal alacsonyabb hatásfokkal.

8.1.2 A becslések szerint 2050-re Európa további 11 %-o veszít el a 2000-ben meglévő természeti erőforrásaiból (13): a közintézményeknek tehát különös figyelmet kell fordítaniuk e jelenség következményeire, és növelniük kell az ökológiai rendszerek védelmére szánt beruházásokat, szem előtt tartva a városi ökoszisztémákat is.

8.2 Megújuló forrásokból termelt energia

8.2.1 A megújuló energiaforrások fejlesztése szempontjából a város stratégiai helyet foglal el. A világ energiafogyasztásának 40–50 %-át jelentő fűtő- és hűtőrendszerek technológiai megújítása áll az energia-teljesítmény javítását célzó 20-20-20-as (az üvegházhatású gázkibocsátás 20 %-os csökkentése, az energiafelhasználás 20 %-os csökkentése, a megújuló energiaforrások használatának 20 %-os növelése) európai politika középpontjában.

8.2.2 A megújuló forrásokból származó energiatermelésnek a SET terv (Strategic Energy Technology Plan) által előirányzott növelése nagy jelentőséggel bír a foglalkoztatásra való kihatása miatt is. Ennek megfelelően a városi önkormányzatoknak kellene elsőként beszerezniük az új technológiákat: e cél eléréséhez nagyon fontosak az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a SET terv finanszírozására vonatkozó határozatai.

9. Az anyag városa

9.1 Az épületek energia-hatékonyságának növelése

9.1.1 Az EU városmegújítási stratégiájának kulcsfontosságú tényezőjét jelenti az épületek és az infrastruktúrák energia-hatékonyságának növelése. Az új technológiáknak köszönhetően az energiahatékonyság potenciális növekedése hatalmas mértékű: 2050-re a primer energiafogyasztást kb. 300 exajoule-lal lehetne csökkenteni, ami az éves CO2 kibocsátást 20-25 gigatonnával mérsékelné. Jelenleg az EU-ban éves szinten 60 milliárd eurót fektetnek be az energiahatékonyságot növelő technológiákba.

9.1.2 Az Európai Bizottság 2005-ben készült tanulmányának becslése szerint egy millió (közvetlen és közvetett) munkahely létesülhet az energia-felhasználás 20 %-os megtakarításához szükséges beruházások nyomán. A megtakarítás elsősorban az épületek világításában, az irodai felszerelésekben, a háztartási gépekben és a kogenerálás (együttes áram- és hőfejlesztés) szintjén fog jelentkezni.

9.1.3 Az EGSZB azt üdvözölné, ha a célkitűzés nem korlátozódna az energia-megtakarításra, hanem arra irányulna, hogy minden egyes épület energiatermelő egységgé váljon (every building a power station).

9.1.4 Ez jelentős kutatási beruházásokat von maga után az elkövetkező években azzal a céllal, hogy a városi építkezések során a városi anyagcsere optimális szintet érjen el innovatív anyagok használata által, valamint az építkezéseken alkalmazott egyre kifinomultabb logisztikai megoldások révén.

9.1.5 Az épületpark megújítása pénzügyi és politikai szinten egyaránt a globális együttműködés szinergiáit szükségelteti, amennyiben:

—	ha veszít a versenyképességéből, az negatív hatással jár a foglalkoztatásra nézve;

—	nemzetközi rendszerekkel kell felvennie a versenyt, különösen a látványosan terjeszkedő ázsiai versenytársakkal, ezért a városrehabilitációs intézkedéseket export-lehetőségeknek is kell tekinteni;

—	ebbe a folyamatba be kell vonni az alacsonyabb jövedelmű európai országokat is;

—	nem szabad különválasztani a szociális lakhatás európai polgárok millióit érintő problémájától.

9.2 Integrált infrastruktúra-rendszer

9.2.1 A társadalmi kohézióról szóló uniós dokumentumok aláhúzzák az integráció fontosságát valamennyi infrastruktúra-típus között: ez a fogalom tovább megy annál, hogy az egyes területek között megfelelő kapcsolatokat kell biztosítani. Az európai hálózatok korszerűsítésére 600 millió eurót irányoztak elő 2020-ig, ebből 90-et az „intelligens” infrastruktúrákra szánnak.

9.2.2 Az integrált infrastruktúra fogalma is a városrehabilitáció fontos célkitűzését kell, hogy jelentse, és tartalmaznia kell a következőkhöz való hozzáférést:

—	az olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférést, amilyen az egészségügyi ellátás, az oktatás és a fenntartható energia, melyek a telekommunikációs hálózatoknak köszönhetően interaktívakká válnak a távgyógyászat vagy a távoktatás mintájára;

—

a közlekedési szolgáltatásokhoz való hozzáférést, melyeknek fenntartható integrációja a vasúti kapcsolatok, a vízi utak és a repülőterekre való eljutás javítását egyaránt feltételezi, csakúgy, mint az intermodális szállítási láncok, a fejlett közlekedésirányítási rendszerek, a kerékpár- és gyalogutak fejlesztését. Az integrált közlekedési rendszer támogatja a lakóövezetek szétterülését meggátolni igyekvő várospolitikát is az ingázás és a kereskedelmi tranzakciók energetikai és társadalmi költségeinek csökkentése céljából. A hatékony energetikai rendszerrel ötvözött fenntartható közlekedési rendszer szilárdítja meg az EU városrehabilitációs politikáját, melynek elsősorban a rehabilitálandó peremterületeken működő fenntartható és energiahatékony közlekedési hálózatokat kellene finanszíroznia;

—

az energiahálózathoz való hozzáférést. Az elektromos járművek (lásd a megújuló energiáról szóló irányelvet), a telekommunikáció és az informatika ágazatainak növekedése az energiafogyasztás exponenciális növekedését fogja előidézni; e célból a veszteségeket a lehető legkisebbre korlátozó intelligens hálózatot kell létrehozni, mely a hatékonyságot is növeli, valamint a mindenkori szükségletekhez alkalmazkodva a napenergiából származó fölös energiatermelést is képes elraktározni. Ezenkívül ösztönözni kell a helyben termelt és megújuló forrásból táplált villany- és hidrogén-feltöltőpontok városi hálózatának létrehozását;

—	a tematikus hálózatokhoz, különösen a szélessávú internethez való hozzáférést, mely ma már nélkülözhetetlen a vállalatok és a családok számára.

10. A bitek városa

10.1 Az új generációs technológiák segítségével most megvalósuló magas interaktivitású városi platformok révén gyorsítható a városmegújítás folyamata, és jelentős innovatív tényezők vezethetőek be a következő célokkal:

—

a közúti infrastruktúrák központosított jellegének meghaladása a közút, a GPS és számítógép közötti szinergia révén, melynek segítségével interaktív logisztikai rendszerek jönnek létre; a lakóhely összekapcsolása a világgal, kiszélesítvén annak szerepét és az internet-kapcsolat révén munka- pihenő és gyógyászati stb. hellyé alakítva azt át;

—	a közszféra szolgáltatásainak a magánszolgáltatásokkal való egybefűzése. Ennek révén megújulnak a közigazgatás „platformjai” (építési engedélyek, földhivatal, adóhivatal stb.), és a vállalatok és a magánszemélyek számára egyaránt hozzáférhetővé válnak otthonról vagy a PDA segítségével bárhonnan.

—	gyökeres előrelépés az egészségügyi szolgáltatások nyújtása terén a költségek erőteljes csökkenése mellett. Az új hálózati technológiák, a miniatürizálás és a készülékek hordozhatósága lehetővé teszik a legfontosabb életfunkciók otthonról való követését és az on-line orvosi rendelést is;

—	a polgárok és a tudás birtokosai (technikusok, orvosok, politikusok stb.) között fennálló aszimmetria csökkentése, melynek eredményeképpen a hagyományos hierarchikus viszonyok az együttműködés új struktúrái felé mozdulnak el;

—	a városi életciklus egészének nyomon követése a város erőforrásainak kezelésében megvalósítandó jelentős megtakarítások érdekében.

11. A szolidáris város

11.1 Az eddig számba vett tényezők mind fontosak ugyan, de csupán eszközei lehetnek egy olyan városrehabilitációs folyamatnak, melynek fő célja a társadalmi kohézió megerősítése európai közösségünk már többször említett alapító elvének megfelelően.

11.2 A társadalmi kohézió növelése az irányítási rendszerek minden szinten történő megújítását teszi szükségessé az uniós szinttől egészen a helyi szintig: csak így lehet a társadalmunkat jellemző kapcsolatok sokféleségét és különbözőségét megfelelően kezelni. Ennek keretében megújul a kapcsolatok láncolata az együttműködésre alapozott megközelítés, az aszimmetriák csökkenése és a vezetés fogalmának változása révén.

11.3 Együttműködésre alapozott megközelítés: a fenntartható irányítás alapvető gyakorlata, mely valamennyi érdekelt fél számára igyekszik beleszólást adni a döntéshozatalba. A civil fórumok beindítása révén lépett működésbe, és az interaktív technológiák fejlődése következtében tovább erősödött. Ezt a megközelítést az Amerikai Közigazgatási Akadémia (National Academy of Public Adminsitration) jelmondata foglalja össze: „Ne azt kérdezzék, hogy mit tehetünk Önökért! Azon gondolkodjunk, hogy mit tehetünk együtt!” (14).

11.4 Az aszimmetriák csökkentése: az egyre hatékonyabb tudásrendszerekhez valós időben történő hozzáférés és a párbeszédek valós időben történő folytatásának lehetősége lecsökkenti a tudás birtokosai és a korábban azt csupán passzívan felhasználók közötti távolságot. Mindez megváltoztatja az emberek közötti kapcsolatokat, de egyben a városi tér jelentését is; ez utóbbi új kapcsolatok katalizátorává lép elő (például a kórházakból a metróállomásokhoz, hipermarketekhez átköltöző ambuláns betegellátó/elsősegélynyújtó helyek).

11.5 A vezetés fogalmának változása: a kapcsolati rendszerek átstrukturálódása és az együttműködési lehetőségek kiszélesedése új szerepeket oszt a közületi képviselők számára, akiknek immáron egyszerre kell vezetői és közvetítői képességekkel rendelkezniük.

11.6 A kapcsolati rendszerek alapvető változása lehetőséget nyújt a szervezeti modelleknek különösen a helyi közigazgatás szintjén jelentkező mélyreható átalakulására egy olyan tendencia szerint, mely a stratégiai tervekre jellemző intézkedésektől a fenntarthatóság ihlette irányításra jellemző megosztott platformok felé való elmozdulást követi. A termelési és a tudáságazatok szervezése kapcsán az EU által már kipróbált platform-modell kiszélesítésére kerülne sor olyan sűrű kapcsolati háló létrehozása érdekében, mely a városi közösségek érdekelt feleinek összességét bevonná a gyönge és erős közösségek közötti szubszidiaritás politikáinak támogatása mellett. Ennek kapcsán beszélhetünk:

—	közösségépítő platformról, melynek célja az érdekelt felek és helyi közösségi társulások legszélesebb körének befogadása,

—	tudásplatformról, melynek célja a város kreatív megújításának ösztönzése mellett a tudást és a kutatást szolgáló innovatív politikák kifejlesztése,

—	technológiai platformról, melynek célja az innovatív folyamatok beindításához és irányításához nélkülözhetetlen szakértelem biztosítása,

—

forrás-platformról, melynek célja:

—	a Jessica és Jaspers programok mintájára a köz- és a magánszféra partnerségén alapuló együttműködésből származó innovatív finanszírozási eszközök kifejlesztése,

—	olyan pénzügyi szakpolitikák megvalósítása, melyek pozitívan befolyásolják az igazságos újraelosztás szintjét, amennyiben az alacsony jövedelmű polgárokat részesítik előnyben, és a városrehabilitáció összetett stratégiáinak részeseivé teszik őket,

—

olyan számviteli politikák kifejlesztése, melyek a javak és szolgáltatások értékének meghatározásakor a természeti erőforrások igénybevételével és a keletkezett hulladékkal járó költségeket is számításba veszik. Ennek révén indítható el a természeti erőforrások pazarlásától való elrettentést célzó adópolitika. Az innen befolyó adókat pedig az elesett társadalmi rétegek javára szolgáló beruházásokra kellene fordítani.

Kelt Brüsszelben, 2010. május 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI

(1) HL C 77., 2009.3.31., 123. o.

(2) AZ Európai Közösségek Bizottsága, az EU 2020 jövőbeli stratégiával kapcsolatos konzultáció bizottsági munkadokumentuma, Brüsszel, 2009 és Ministerio de Asuntos Exteriores y Cooperación, Secretaría de Estado para la Unión Europea, Programme for the Spanish Presidency of the Council of the European Union 1 january - 30 june 2010: „Innovating Europe”, Imprenta Nacional Boletín Oficial del Estado, Madrid, 2010.

(3) A városok átalakulásával kapcsolatos főbb problémák sziporkázó kifejtését találjuk Massimo Cacciarinál: La città, Pazzini Stampatore Editore, Villa Verucchio (RN), 2004.

(4) Richard Rogers, Toward an Urban Renaissance, Urban Task Force, London, 2005. Letölthető a következő címről: www.urbantaskforce.org.

(5) Európai Unió – Régiók Bizottsága, Az európai gazdasági fellendülés terve a régiókban és a városokban, Brüsszel, 2008. Letölthető a következő címről: http://portal.cor.europa.eu/europe2020/Pages/Library.aspx.

(6) A következő dokumentumokat ajánljuk: A green new deal for Europe (készítette a Wuppertal Intézet); Rethinking the Economic Recovery: A Global Green New Deal (ENSZ környezetvédelmi program); A green new-deal (az angol New economic foundation-tól); Toward a Transatlantic Green New Deal: Tackling the Climate and Economic Crises (a Heinrich Böll Alapítvány számára készítette a Worldwatch Institute).

(7) Így teljes körűen megvalósulnának a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez címzett bizottsági közleményben („A GDP-n innen és túl: a haladás mérése változó világunkban” COM(2009) 433) foglalt ajánlások; letölthető innen: http://www.beyond-gdp.eu/. Ezek a Stiglitz, Fitoussi és Sen által kidolgozott jelentésen alapulnak, melyet a francia kormány kérésére az EU rendelt meg. A jelentés letölthető innen: http://www.stiglitz-sen-fitoussi.fr/en/index.htm.

(8) Jan Jacob Trip, Creative city development in the Lisbon strategy, TU Delft, 2009. Xavier Vives, Lluís Torrens, The strategies of european metropolitan areas in the context of the European Union enlargement, Pla Estratègic Metropolità de Barcelona, 2005.

(9) Rudolf de Groot, Function-analysis and valuation as a tool to assess land use conflicts in planning for sustainable, multi-functional landscapes, Landscape and Urban Planning 75 (2006), 175-186.

(10) Világgazdasági fórum, The Lisbon review 2002-2006, letölthető innen: www.weforum.org/pdf/gcr/lisbonreview/report2006.pdf;

Európai Bizottság, i2010 az információs társadalom és a média a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatában, letölthető innen: http://europa.eu/legislation_summaries/employment_and_social_policy/job_creation_measures/c11328_it.htm.

Ugo Bordoni Alapítvány, Dossier EU i 2010, letölthető innen: http://www.fub.it/osservatorio/dossieruei2010/liniziativai2010.

(11) Az u-city-vel kapcsolatos tapasztalatokat a következő honlapokon lehet megtalálni:

MIT: http://web.mit.edu/cre/research/ncc/casestudies.html;

Milla digital: http://www.milladigital.org/ingles/home.php;

Tokió: http://www.tokyo-ubinavi.jp/en/about.html;

Szingapúr: http://www.itu.int/ubiquitous;

Hong Kong: http://www.info.gov.hk/digital21/eng/strategy/2008/Foreword.htm;

Arabianranta (Helsinki): https://www.taik.fi/en/about_taik/arabianranta_.html.

(12) Ez a bekezdés a következő művön alapul: New economic foundation, A green new-deal, Londra, 2009, mely letölthető innen: www.neweconomics.org/projects/green-new-deal.

(13) Európai Bizottság: The Economics of Ecosystems and Biodiversity (TEEB). Letölthető innen: http://ec.europa.eu/environment/nature/biodiversity/economics/.

(14) Letölthető innen: http://www.collaborationproject.org/display/home/Home.