28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/8

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) kéri, hogy az EU 2020 stratégia elfogadásakor a foglalkoztatásra vonatkozó irányelvek, valamint a szociális menetrend tartalmazzon egy bekezdést a fogyatékosságról, hogy e témakör átfogó jellege és jobb koordinációja minden közösségi politikában biztosítva legyen.

1.2

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos politikákat megerősítő kritériumok jövőbeni EU 2020 stratégiába való beillesztése a társadalom egészére nézve gazdasági haszonnal járna, továbbá előrelépést jelentene a társadalmi befogadás és a megkülönböztetésmentesség terén.

1.3

Az EGSZB szükségesnek véli egy európai fogyatékossági paktum elfogadását, amely lefekteti a fogyatékossággal kapcsolatos új európai politika alapját, és összhangban van az Európai Bizottság fogyatékosokra vonatkozó jövőbeni stratégiájával, a Lisszaboni Szerződés és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (UNCRPD), valamint az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyv keretében. Ezt az egyezményt az Európai Uniónak és tagállamainak minél előbb ratifikálniuk kell.

1.4

Az EGSZB olyan politikák kidolgozását kéri, amelyek ösztönzik az innovációt, és olyan statisztikákon alapulnak, amelyek révén minden vonatkozó európai és nemzeti statisztikában megjelennek a fogyatékos személyek.

1.5

Az EGSZB támogatja a mindenkit befogadó piacot, és rámutat, hogy a fogyatékos személyeket célzó foglalkoztatáspolitika fókuszában a foglalkoztatással kapcsolatos teljes életfolyamatnak (lifestreaming) – különösen az oktatás, a munkaerő-felvétel, a munkahely megtartása és az újbóli munkába állás – kell állnia. A fogyatékossággal élő fiatalokra irányuló politikák, – valamint a fogyatékosság későbbi bekövetkezte esetén alkalmazandó politikák – élvezzenek elsőbbséget a jövőbeni EU 2020 stratégiában és a fogyatékosságról és a foglalkoztatásról szóló új európai bizottsági stratégiában.

1.6

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy egy éven belül terjesszen be jelentést a 2000/78/EK irányelv fogyatékosságról és foglalkoztatásról szóló rendelkezéseinek végrehajtásáról.

1.7

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a fogyatékos személyek rendes munkakörülmények közé történő felvételéhez megfelelő szociális szolgáltatások kialakítására, valamint ösztönzőkre és motivációra van szükség; az EGSZB elismeri azon vállalatok szerepét, amelyek elsősorban fogyatékos személyeket alkalmaznak, és általában a szociális gazdaság területén működő vállalatok és kkv-k szerepét, amelyek szintén igénylik a megfelelő szociális szolgáltatások és ösztönzők támogatását, továbbá kiemeli a szociális partnerek fontosságát ezen a területen.

1.8

Az EGSZB olyan tudatosságnövelő politikák bevezetését kéri, amelyek semlegesítik a fogyatékos munkavállalókkal szemben még meglevő sztereotípiákat, és kiemeli a tájékoztatási eszközök szerepét a sokféleség elfogadtatásában.

1.9

Az EGSZB megerősíti, hogy a hozzáférhetőség nemcsak a fogyatékos személyekre, hanem az egész társadalomra nézve előnyös, és szélesíti a vállalatok ügyfélkörét.

1.10

A hozzáférhetőség tekintetében az EGSZB olyan közös rövid, közép- és hosszú távú célok révén történő fokozatos megvalósítást ajánl, amelyek az új és a már létező termékekre, szolgáltatásokra és infrastruktúrákra vonatkozóan is világos és végleges dátumot tartalmaznak.

1.11

Az EGSZB támogatja a Teljesen Akadálymentes Európai Főváros cím létrehozását.

1.12

Az EGSZB jelzi, hogy sürgősen jogszabályt kell előterjeszteni az elektronikus hozzáférhetőségről (e-hozzáférhetőség), és újfent megerősíti elkötelezettségét a „mindenki számára történő tervezés” (Design for all) és a hozzáférhetőségi normák kidolgozása iránt; sürgeti, hogy e tárgyban még 2011 előtt nyújtsanak be intenzív cselekvési tervet, és támogatja egy „Európai Fogyatékossági Kártya” bevezetését, amely megkönnyítené a fogyatékos személyek jogainak kölcsönös elismerését és e személyek határátlépését.

1.13

A nemek fogalmát átfogó módon be kell vonni a fogyatékossággal kapcsolatos politikák tervezésébe, kidolgozásába, nyomon követésébe és értékelésébe, hogy meg lehessen akadályozni a fogyatékos nők és leánygyermekek helyzete iránti érdektelenséget és többszörös megkülönböztetésüket.

1.14

Az EGSZB elismeri a szociális partnerek jelentőségét annak biztosításában, hogy a fogyatékos személyek másokkal megegyező, igazságos és kedvező munkafeltételekkel dolgozhassanak.

1.15

A szociális partnereknek minden – de különösen a foglalkoztatás, a hozzáférhetőség és a szociális védelem tárgyában végrehajtott – fellépésükbe, illetve az ágazatok közötti, ágazati és vállalati tárgyalásaikba is be kell építeniük a fogyatékosság dimenzióját.

1.16

Az EGSZB megerősíti, hogy maradéktalanul támogatja azt a szemléletet, amely szerint nem hozhatók fogyatékosügyi döntések az érintettek véleményének kikérése nélkül, és azt, hogy ezt az elvet az EU 2020 stratégiában, valamint a fogyatékos személyeket célzó közfinanszírozású programokban egyaránt alkalmazni kell.

1.17

Az EU-nak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a civil társadalom fejlődését, és garantálniuk kell a finanszírozást, biztosítva a civil társadalom függetlenségét és azt, hogy képes legyen részt venni a politikák kidolgozásában és/vagy a szociális szolgáltatások nyújtásában.

2.1

Az EGSZB megelégedettséggel fogadja a spanyol elnökség azon kérését, hogy dolgozza ki a „Fogyatékos személyek: foglalkoztatás és fokozatos hozzáférhetőség a fogyatékos személyek számára az EU-ban. A 2010 utáni lisszaboni stratégia” című véleményt.

2.2

Az EGSZB – már az első saját kezdeményezésű véleménytől kezdve (ezt „Fogyatékos személyek társadalmi beilleszkedése” címmel 2002 júliusában (1) fogadták el); – állandó, átfogó megközelítést alakított ki, amely támogatta a fogyatékos személyekkel és családtagjaikkal történő egyenlő bánásmódot és megkülönböztetésmentességüket (2).

2.3

A fogyatékos személyek a népesség több mint 16 %-át (legalább 80 millió főt) (3) teszik ki, és ez az arány a népesség öregedésével csak tovább nő.

2.4

Az EGSZB elismeri, hogy a jogszabályok (4) és az európai politikák (5) alkalmazásában elért előrelépések a 2002. évi madridi nyilatkozattal (6) együtt hozzájárultak ahhoz, hogy az EU befogadóbb legyen a fogyatékos személyek iránt. Mindazonáltal van még tennivaló, tekintve, hogy – amint azt a 2003–2010-es (7) európai cselekvési terv félidős értékelése is megerősítette – a fejlődés ágazati jellegű, szétaprózódik, és nagy hibája, hogy hiányzik mögüle egy egységes stratégia; ugyanakkor meg kell erősíteni az Európai Bizottság fogyatékos személyekkel kapcsolatos európai politikákkal foglalkozó szolgálatait.

2.5

Az EGSZB emlékeztet az Eurobarométer legfrissebb, 2009-es eredményeire (8), amelyek a fogyatékos személyeket ért megkülönböztetés tekintetében erőteljes – az elmúlt évben 8 %-os – növekedést mutatnak (2009-ben 53 % szemben a 2008 évi 45 %-kal) és amelyek szerint 2009-ben a fogyatékossággal élő személyek több mint 33 %-a érezte úgy, hogy megkülönböztetés áldozatává vált.

2.6

Az EGSZB elismeri, hogy a fogyatékosügyi politikák terén elért haladás nagyban köszönhető a fogyatékossággal élők európai fóruma (EDF) által tömörített európai fogyatékosügyi mozgalmak és képviseleti szervezetek által végzett tudatosító munkának és nyomásgyakorlásnak, valamint a szociális partnerek támogatásának.

2.7

Az EGSZB emlékezteti a Tanács elnökségi trojkáját e vélemény figyelembevételének fontosságára elnökségi feladataik ellátása során.

3.6.1.1

Az EGSZB kéri, hogy az EU 2020 stratégia és a szociális menetrend erősítse meg a jelenlegi lisszaboni stratégia és a megújított szociális menetrend (12) koordinációját és hatását; ennek érdekében a stratégiába és a szociális menetrendbe be kell iktatni egy pontot a fogyatékos személyekről és családtagjaikról, amelynek többek között foglalkoznia kell az oktatás, a befogadás, a szociális védelem és a hozzáférés kérdéseivel, biztosítva, hogy a fogyatékosság a három fő prioritásban (13) egyaránt szerepet kapjon.

3.6.1.2

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy – amint azt számos mostanában készült költség-haszon elemzés (14) is alátámasztja – ha az EU 2020 stratégia a fogyatékossági politikákat az EU hatáskörei közé sorolná, az gazdasági értelemben az egész társadalom számára nyereséges lenne, továbbá előrelépést jelentene a társadalmi befogadás és a megkülönböztetésmentesség terén.

3.6.1.3

A fogyatékosságról szóló európai paktumnak összhangban kell lennie a fogyatékossággal élő személyek számára készülő jövőbeni európai bizottsági stratégiával; (15) e stratégia a jelenlegi 2003–2010-re szóló fogyatékosügyi cselekvési terv helyébe lép.

3.6.1.4

Az európai foglalkoztatási stratégiának és a társadalmi befogadás, a szociális védelem, a nyugdíjak, az oktatás, az ifjúság és más területeken alkalmazott nyitott koordinációs módszer tagállamok részére szóló iránymutatásainak és közös célkitűzéseinek a jövőben is tartalmazniuk és tökéletesíteniük kell a fogyatékosság témakörét annak érdekében, hogy a tagállamok nemzeti terveiben ez a témakör megjelenjen, erősödjön a tagállamok analitikai képessége, és időszakos jelentéseikben számoljanak be az eredményekről.

3.6.1.5

Az európai politikák támogatni fogják az alapjogokat sértő valamennyi szélsőséges jelenség, de különösen a következők felszámolását: a fogyatékos személyek internálása zárt intézményekbe, a szegregált oktatás, a jogképesség megtagadása, a fogyatékos személyek elleni erőszak, beleértve a fogyatékos és leánygyermekek, valamint a fokozott támogatásra szoruló személyek súlyos helyzetét (16).

3.6.1.6

Statisztikai bizonyosságon alapuló és az innovációt ösztönző politikákra van szükség. A paktum célja, hogy a fogyatékossággal élő személyek minden jelentősebb statisztikai eszközben egyforma hangsúllyal szerepeljenek; (17) ehhez egyfelől olyan harmonizált, naprakész és megbízható forrásokra, mutatókra, statisztikai eszközökre van szükség, amelyek valósághű képet festenek a helyzetről, másfelől az Európai Munkaerő-felmérésben többek között egy állandó fogyatékossági modul mellett egy másik modult is ki kell alakítani a fogyatékos személyek társadalmi részvételéről, illetve az általános vonatkozó modulba kérdéseket lehet beiktatni a fogyatékosságról.

3.6.1.7

Az EGSZB kéri, hogy iktassanak be egy iránymutatást a fogyatékossággal élő személyek jogairól az „Iránymutatás az emberi jogokról és a nemzetközi humanitárius jogszabályokról az EU-ban” című dokumentumba, amelyet az Európai Unió Tanácsa fogad majd el.

3.6.2.1

Az EGSZB kijelenti, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése új jogalapot teremt. Emlékeztet továbbá annak 10., 11. és 19. cikkére, valamint az alapszerződés értékű Alapjogi Charta 21. és 26. cikkére.

3.6.2.2

A fogyatékos személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyv új kötelezettségeket ró az EU-ra, ezért az EGSZB sürgeti a következőket:

3.6.2.3

Az EGSZB üdvözli a nem csak a foglalkoztatásra kiterjedő megkülönböztetésmentességre vonatkozó új irányelv-javaslat (21) beterjesztését, de úgy véli, hogy nincs eléggé összhangban a fogyatékos személyek jogairól szóló egyezménnyel. Ennek a Tanács által most megvitatás alatt álló irányelvnek garantálnia kell, hogy a megkülönböztetés fogalma bizonyos körülmények között – adott esetben a szociális védelem, az egészségügy és az oktatás terén – preferenciális bánásmódot biztosítson a fogyatékos személyek számára. Jeleznie kell, hogy a szegregált oktatás diszkriminatív; a hozzáférhetőséget általában minden területen biztosítani kell a fogyatékossággal élő személyek számára, minden területen ésszerű kiigazításokat kell végezni, és ezekhez állami támogatásokat kell folyósítani; a hozzáférhetőségnek valamennyi közszolgáltatásban és az összes javakban jelentkeznie kell; végül a végrehajtás tekintetében pontosítani kell az EU kötelezettségeit e területen, hogy azok az új európai építkezéseken azonnal kifejthessék hatásukat, míg a már meglévő uniós épületekre nézve ésszerű kötelezettségvállalást jelentsenek.

3.6.3.1

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a strukturális alapokról szóló általános rendeletnek a fogyatékos személyek megkülönböztetésmentességéről és a hozzáférhetőségről szóló általános rendelkezéseit – amelyek az EU társfinanszírozásával megvalósuló projektek kiválasztási és végrehajtási kritériumai (22) – meg kell őrizni, és a jövőbeni kohéziós politikában meg kell erősíteni: e politika keretében kellő pénzügyi támogatással minden tagállamban további lépésekre kerül sor a fogyatékos személyek érdekében és részéről. Ezeket az elveket az európai költségvetésre, valamint más európai kutatási, versenyképességi, képzési, foglalkoztatási, szociális, fejlesztési együttműködési programok mellett a 2014-től kezdődő új programokra is ki kell terjeszteni.

3.6.3.2

Az EGSZB elismeri, hogy a civil társadalomnak az Európai Szociális Alap (a képzés és a foglalkoztatás területén), illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alap közvetlen igazgatásába való bevonása nagyon pozitív eredményeket hozott, és azt javasolja, hogy e modellt 2013-tól vonják be a strukturális alapok operatív programjaiba.

3.6.3.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a Progress programon keresztül juttatott pénzügyi támogatás fenntartása a fogyatékossággal élő személyek európai szervezetei (köztük az Európai Fogyatékosügyi Fórum), valamint a társadalmi beilleszkedést segítő szervezetek számára erősíti a demokráciát az EU-ban és a strukturált civil társadalom kialakulását.

4.1

A fogyatékos személyek foglalkoztatásának illeszkednie kell az európai foglalkoztatási stratégiába. Az európai munkavállalók foglalkoztatási helyzete bonyolult, de a fogyatékos munkavállalóké még nehezebb, ezért meg kell erősíteni a mindenkit befogadó munkaerőpiacot.

4.2

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a fogyatékos személyek munkanélküliségét illetően: a súlyos fogyatékossággal élő személyek 78 %-a már a válság előtt sem jutott el a munkaerőpiacra, inaktivitási szintjük a lakossági átlag kétszerese, míg foglalkoztatási rátájuk 20 %-kal elmaradt az egészséges munkavállalók átlagos foglalkoztatási rátájától (23).

4.3

A válság (amelynek következtében a munkanélküliség 10 %-ra nőtt az EU-ban) (24) kétszeresen is megnehezíti a fogyatékos személyek munkaerő-piaci helyzetét: egyfelől azért, mert a munkaerőpiacra való belépés nehezebb lesz (25), másfelől azért, mert napjainkban a kormányzatok költségvetési hiányuk kiigazítása érdekében megnyirbálják a támogatásokat és a járadékokat. Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek nem válhatnak a válság fő áldozataivá, és ellenzi a számukra nyújtott támogatás megnyirbálását (26).

4.4

Fennáll annak a veszélye, hogy a válság miatt fokozódik a fogyatékossággal élő személyek és családjaik elszegényedése, ugyanakkor a válság esélyt is jelenthet a befogadóbb vállalkozási tevékenység kifejlesztésére olyan ösztönzőkkel, amelyek növelik a vállalatok termelékenységét, és összességükben hozzájárulnak a gazdaság javításához.

4.5

Az EGSZB kijelenti, hogy az európai foglalkoztatási stratégia egyik fő célja a fogyatékos személyek foglalkoztatásának fejlesztése kell, hogy legyen, és felszólít arra, hogy a foglalkoztatási iránymutatások közé be kell illeszteni a célt, amelyet a 2006 tavaszán megtartott Európai Tanács ülésének 34. következtetése kimond: (27)„(…) Kulcsfontosságú cél a munkaerő-piaci részvétel fokozása, különösen (…) a fogyatékkal élő személyek (…) esetében. E célok elérése érdekében a szociális partnerekkel szoros együttműködésben kell folytatni a munkát.” Ki kell dolgozni egy intézkedéssort, amelyet az államoknak nemzeti terveikben alkalmazniuk kell.

4.6

A szociális partnerek a kollektív tárgyalásokon keresztül döntő fontosságú szerepet játszanak a fogyatékos személyek munkaerőpiacra való belépésében és vállalati beilleszkedésében. Elősegítik a sokféleséggel kapcsolatos politikák kialakítását, és részt vesznek a sokféleséggel összefüggő tervek munkaadókkal történő megvitatásában; ez utóbbiak ösztönzőket kapnak az előrelépéshez, amelynek megvalósításához a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó politikák használhatók fel. Ebben a tekintetben az EGSZB örömmel nyugtázza, hogy az európai szociális partnerek 2009 decemberében sikerrel zárták a befogadó munkaerőpiacokról szóló, új önálló megállapodás létrejöttéért folytatott tárgyalásaikat.

4.7

Az EGSZB szorgalmazza, hogy egy éven belül készüljön jelentés a fogyatékosságról és a foglalkoztatásról szóló 2000/78/EK irányelv (28) rendelkezéseinek teljesítéséről.

4.8

Az EGSZB újfent megerősíti, hogy a fogyatékos személyek ugyanolyan képességekkel rendelkeznek a teljes értékű munkavállalói léthez, mint bárki más, és képességeik alulbecslése helyett inkább ösztönözni kellene őket. A fogyatékossággal élő személyeknek ugyanolyan joguk van a munkavégzéshez, mint bárki másnak.

4.9

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az EUROFUND kutatása szerint a mentális egészségi problémák növekvő száma miatt legtöbbször ez a fogyatékosság okozza a munkaerőpiac korai elhagyását (mértéke egyes országokban a korengedményes nyugdíjazások 40 %-át (29) jelenti). Meg kell változtatni az ilyen munkavállalók helyzetének megítélését, és tudatosítani kell ezt a polgárokban és a hatóságokban.

4.10

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy e kompetenciák elismerése olyan mechanizmusok létrehozását igényli, amelyek tanúsítják a tapasztalat révén (azaz az informális oktatás során) vagy a formális oktatásban megszerzett ismeretet. Ezért az EGSZB szót emel egy ún. „képesítéseket igazoló útlevél” (30) mellett, amely lehetővé tenné a fogyatékossággal élő személyek szakmai mobilitását az EU-n belül.

4.11

A fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásával kapcsolatos politikáknak a foglalkoztatással kapcsolatos valamennyi életszakaszt le kell fedniük (lifestreaming  (31)): a lakhatást, az alapfokú oktatást, a képzést, a család eladósodását, a pénzügyi nehézségeket, a kedvezőtlen környezetet, a helyi gazdaságot, valamint a munkába állást, a munkahely megtartását és az újra beilleszkedést.

4.12

A szabad mozgás (közösségi alapelv) nem realitás a fogyatékossággal élő személyek számára, és ez nemcsak az EU-n belüli munkavállalási lehetőségeikre hat ki, hanem befolyásolja az oktatást, a nyugdíjazást vagy bármilyen más tevékenységet is.

4.13

A szabad mozgás korlátai közül megemlítendő, hogy bizonyos jogok (mint pl. a személyes segítségnyújtás) nem exportálhatók, pedig ez a társadalombiztosítási rendszerek összehangolását célzó konkrét intézkedésekkel és európai tudatosítási és képzési kampányokkal valóság lehetne.

4.14

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az „aktív befogadás” fogalmának szorosan kapcsolódnia kell a munkaerőpiac fogalmához, továbbá biztosítani kell a megfelelő keresetet és a színvonalas szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést, hiszen ez kihat az életminőség javítására, még azokéra is, akik nem dolgoznak (32).

4.15

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a rendes munkahelyre történő alkalmazás foglalkoztatási, szakmai rehabilitációs, szociális és egészségügyi szolgáltatások mellett bérmegtartást-, bérgazdálkodást, valamint ösztönzőket igényel (33).

4.16

Az EGSZB kiáll a szociális szolgáltatások és az adózás kiigazítása mellett annak érdekében, hogy a munkaerő-piaci beilleszkedés ne jelentsen vásárlóerő-csökkenést a fogyatékossággal élő személyek számára, és hogy e munkavállalók motiváltak legyenek a minőségi munkahelyeken, igazságos bérezéssel történő munkavállalásra; az EGSZB szót emel továbbá a vállalatok számára nyújtandó pénzügyi ösztönzők, a foglalkoztatás növelése, a rendes munkaerő-piaci foglalkoztatás támogatása, a fogyatékos személyek önfoglalkoztatása és a vállalkozói szellem – többek között mikrofinanszírozással (34) történő – bátorítása, valamint az olyan nem kormányzati szervezetek mellett, amelyek a fogyatékos munkavállalókat és családjukat támogató szolgáltatásokat nyújtanak.

4.17

Intézkedéseket kell foganatosítani a következőkre: a szerzett fogyatékosságtól szenvedők folyamatos foglalkoztatására és átképzésére, hogy emiatt ne kelljen idő előtt kilépniük a munkaerőpiacról; a munkahely és környezet testre szabására (ésszerű kiigazítások) a fogyatékossággal élő személyek számára; valamint olyan képzési és szakmai átképzési programok biztosítására, amelyek a fogyatékos személyek pályafutásának kibontakoztatását (35) teszik lehetővé. A kvótarendszert alkalmazó országokban megfelelő mechanizmusok és támogatás révén kell biztosítani a kitűzött foglalkoztatási célok teljesítését. A közbeszerzésekbe illesztett szociális dimenzió ugyancsak erősítheti a fogyatékos személyek foglalkoztatását.

4.18

Az EGSZB szilárd meggyőződése, hogy a foglalkoztatás finanszírozása előnyösebb a munkanélküli segélyeknél, és fontosnak tartja, hogy a fogyatékossággal élő személyek motiváltak legyenek a munkába állás tekintetében, csakúgy, mint azt, hogy a munkaadók alkalmazzák őket, és támogassák a fogyatékos személyek önfoglalkoztatását.

4.19

Az EGSZB hisz a fogyatékos fiatalok érdekében kialakított politikákban: a korai oktatásban és a képzéstől az első munkahelyig tartó átmenetben, csakúgy, mint azokban a politikákban, amelyek a szerzett fogyatékossággal küzdők esetében alkalmazandók, és garantálják a munkahely megtartását és a visszahelyezést. E csoportokat kiemelten kell kezelni az EU 2020 stratégiá ban, és részét kell képezniük a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos stratégia Európai Bizottság általi felülvizsgálatának. Az EGSZB emlékeztet a SOC 349. számú véleményére, amely szerint nemcsak a fiatalok SZÁMÁRA, hanem a fiatalokKAL EGYÜTT kell kialakítani a stratégiát (36).

4.20

Az EGSZB elismeri, hogy fontos szerepet játszanak a vállalatok, amelyek a fogyatékos személyek többségét alkalmazzák, valamint az ezen a téren aktívabb résztvevők és általában a szociális gazdasági vállalatok (pl. szövetkezetek, betegbiztosítók, egyesületek vagy alapítványok), amelyek támogatják a társadalmi befogadást, és egyenlő jogok biztosításával és a tagállamok által meghatározott speciális támogatási rendszer kidolgozásával szorgalmazzák a fogyatékossággal élő személyek munkavállalását a munkaerőpiacon.

4.21

Az EGSZB kiemeli a kkv-knek nyújtott támogatás jelentőségét, hogy a munkával kapcsolatban befogadó szellemet alakítsanak ki, és eleget tegyenek kulcsfontosságú szerepüknek abban a tekintetben, hogy biztosítják a fogyatékossággal élő személyek érdekében hozott intézkedések hatékonyságát a munka terén.

4.22

Az európai és a tagállami intézményeknek és szervezeteknek ismerniük kell a helyzetet, és a fogyatékos munkavállalók konkrét lépéseket tartalmazó terv alapján történő befogadásával jó példával kell elöl járniuk ahhoz, hogy javuljanak a jelenlegi, általában nagyon alacsony alkalmazási mutatók.

4.23

Az EGSZB kiemeli a rugalmas biztonság elvének fontosságát a fogyatékossággal élő személyek vonatkozásában: ez a vállalatoknál a rugalmasság és az emberi erőforrások adaptálhatósági feltételeinek javítását jelenti, amelyet a munkafeltételek minőségének és a foglalkoztatás biztonságának a javulása kísér. A stratégiáknak biztosítaniuk kell a munka, a képzés és a magánélet összeegyeztethetőségét az egész élet során csakúgy, mint a különböző lehetséges helyzetek és társadalmi erőforrások közötti átmenetet a fogyatékossággal élő személyek életében.

4.24

Az EGSZB támogatja az új iparágak ösztönzését zöld munkahelyek és a szociális foglalkoztatás megvalósítására; támogatja a hozzáférhetőség előmozdítását, a mindenkire kiterjedő, azaz „egyetemes” tervezést, amely mind esélyt jelent a fogyatékos személyek foglalkoztatásához.

4.25

Az EGSZB a segítségre szoruló, fogyatékos munkavállalóknak nyújtott támogatások mellett azokat a szolgáltatásokat is védi, amelyeket a fogyatékossággal élő személyek családtagjai vesznek igénybe a munkavállalás érdekében.

4.26

A tudatosságnövelő politikák ellensúlyozzák a fogyatékossággal élő munkavállalókról kialakult sztereotípiákat (37) és a szociális partnerekhez, a munkahelyi vezetőkhöz, az alkalmazottakhoz, az egészségügyi szakemberekhez és a közigazgatáshoz kell szólniuk (38).

4.27

Az említett ösztönzési eszközök használata a vállalatok és a munkavállalók számára legyen könnyű, a közszervek fordítsanak gondot eredményes promóciójukra és felhasználásukra.

4.28

Ki kell emelni a kommunikációs eszközök szerepét mint a tolerancia, a társadalmi befogadás és a sokféleség európai társadalmak általi elfogadása tudatosításának és népszerűsítésének kulcsfontosságú eszközeit.

4.29

Az EGSZB támogatja az olyan innovatív kezdeményezések kialakítását, mint a már említett „kompetencia-kártya” és a lifestreaming, de olyan más példákat kiemel, mint:

5.1

Az EGSZB emlékeztet az EU Tanácsának 2008. március 17-i határozatára, mely szerint „az ilyen hozzáférhetőség nem kevesebb, mint a megkülönböztetés-mentességen alapuló, befogadó társadalom egyik sarokköve”, (42) ahol a szociális partnerek szerepe alapvető, hiszen a hozzáférhetőség a foglalkoztatás előfeltétele.

5.2

Az EGSZB megerősíti az „Esélyegyenlőség a fogyatékkal élőknek” című feltáró véleményt, (43) amely megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élők jogai ugyanazok, szükségleteik azonban mások, és emiatt a javakhoz és a szolgáltatásokhoz is más hozzáférési módokat igényelnek.

5.3

Az EGSZB rövid, közép- és hosszú távú közös célok fokozatos teljesítését ajánlja (az új és a már létező árukra, szolgáltatásokra és infrastruktúrákra vonatkozó világos és végleges dátum kitűzésével), amelyek a tagállamokra nézve kötelezőek, többek között, a közbeszerzésben rejlő lehetőségek felhasználása terén.

5.4

Az EGSZB elismeri, hogy a hozzáférhetőség alapvető fontosságú az azonnal alkalmazandó politikai és polgári jogok által nyújtott lehetőségek kiaknázása szempontjából, és hogy ennek olyan, normákat és szankciókat tartalmazó speciális hozzáférhetőségi terveken keresztül kell megvalósulnia, amely minden hatóságra nézve kötelező, és amely hozzájárul ahhoz, hogy a fogyatékos személyek jogaik védelme érdekében mechanizmusokat vehessenek igénybe. Ezért nem lenne szabad újra EP-választásokat tartani a szavazóhelyiségekhez való hozzáférés biztosítása és a fogyatékossággal élő személyek választólistákon való számottevő arányú részvétele nélkül, és ezen túlmenően nemzeti szinten is megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani.

5.5

Az EGSZB kiemeli a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak a hozzáférhetőség biztosítása érdekében tett erőfeszítését, melynek célja az egyetemes hozzáférhetőség elérése kell, hogy legyen (középületek, közérdekű épületek; javak és szolgáltatások, turizmus, elektronikus kereskedelem, információ, közlekedési eszközök, technológiák és kommunikáció).

5.6

Az EGSZB megerősíti, hogy a hozzáférhetőség mindenki számára hasznos (idősek, várandós nők, mozgáskorlátozott személyek stb.). A megközelíthető vállalatok ügyfélköre tovább bővül (a fogyasztók 15 %-a). Az új termékek amellett, hogy több piacot teremtenek, a gazdaság fenntartható növekedésének egyik forrását is adják.

5.7

Ezenkívül az EGSZB rámutat arra, hogy a hozzáférhetőség iránti elkötelezettség egyben az európai polgárság alapvető jogai iránti elkötelezettség is, amint az „elektronikus hozzáférhetőségről” szóló vélemény is megerősítette (44).

5.8

Az EGSZB emlékezteti az európai intézményeket – és különösen az Európai Bizottságot – arra, hogy épületeik és elektronikai információs rendszereik (pl. weboldalak, az Európai Bizottság nyilvános konzultációs oldalai) hozzáférhetősége korlátozott. Ezért szükségessé válik egy hozzáférési terv elkészítése, amely bizonyítaná a fogyatékos személyek iránti valódi elkötelezettséget (45).

5.9

Az EGSZB állami támogatásokat (46) kér a magánvállalatok és szolgáltatók számára, hogy el lehessen érni a 2000/78/EK irányelv (47) által előírt ésszerű kiigazításokat. A preventív hozzáférhetőség elvét a magánszolgáltatásokban is ki kell dolgozni.

5.10

Folytatni kell a hozzáférhetőségre vonatkozó előírások kidolgozását a közbeszerzési jogszabályok megtámogatása érdekében: ehhez jó példa lehet a sikeres amerikai szabályozás. Az EGSZB emlékeztet az intézmények, az ipar és a civil társadalom közötti párbeszéd fontosságára az említett előírások meghatározásában (48).

5.11

Az EGSZB támogatja a Teljesen Akadálymentes Európai Főváros cím bevezetését, amelynek keretében olyan európai városokat és régiókat jutalmaznak zászlóval, amelyek a környezetük, javaik és szolgáltatásaik hozzáférhetővé tétele érdekében kiemelkedő erőfeszítéseket tettek, és ezáltal hozzájárultak a helyi önkormányzatok fenntartható fejlődéséhez.

5.12

Az EGSZB reméli, hogy a tengeri közlekedésről, illetve a városi és helyközi autóbusz- és taxiközlekedésről szóló új rendeletek kellően szem előtt tartják a fogyatékossággal élő személyek különféle szükségleteit, és – akárcsak a légi és a vasúti közlekedésről szóló jelenlegi rendeletek – előírják, hogy valamennyi közlekedési eszköz és beszállási pont akadálymentesített legyen.

5.13

Az EGSZB kedvezően fogadta az Európai Bizottság „elektronikus hozzáférhetőségről” (e-hozzáférés) szóló közleményét, (49) és felkérte az Európai Uniót, hogy a javasolt fellépéseket illessze az információs társadalom európai referenciakeretébe. Az e-hozzáférés tárgyában sürgősen jogszabályt kell beterjeszteni olyan kérdésekben, mint többek között a weboldalakhoz való hozzáférés, a befogadó kommunikáció, a távszolgáltatások, a mobiltelefonok, a digitális technológia és a bankautomaták. E célkitűzések már a 2003-as Krétai Miniszteri Nyilatkozatban (50) és a Rigai Nyilatkozatban is megjelentek. Mára azonban kétségessé vált, hogy sikerül-e adott határidőre elérni a célokat, ezért az EGSZB – a célok elérése érdekében – egy intenzív cselekvési terv még 2011 előtti megvalósítására szólít fel.

5.14

Az EGSZB megerősíti az „egyetemes tervezés” elve iránti elkötelezettségét, és mind a szakképzés, mind az egyetemi képzés szintjén alapvető fontosságúnak tartja ezen elv felvételét a tantervekbe annak érdekében, hogy minden szakember alkalmazza azt.

5.15

Az EGSZB hisz az „Európai fogyatékossági kártya” kidolgozásában, amely – követve az Uniós parkolási kártya példáját – határátlépéseik alkalmával biztosítaná a fogyatékossággal élő személyek jogainak kölcsönös elismerését és a közlekedéshez, a kultúrához és a szabadidőhöz való azonos szintű hozzáférést.

6.1

Az EGSZB rámutat arra, hogy Európában a fogyatékos személyek 60 %-át a fogyatékos nők képviselik, akik egyenlőtlen helyzetben élnek, és jogaik elismerése és a javakhoz és az (egészségügyi, oktatási, és az erőszak megelőzését célzó) szolgáltatásokhoz való hozzáférésük tekintetében folyamatosan megkülönböztetés áldozatai.

6.2

A fogyatékos nők foglalkoztatottságának szintje egy évtized alatt sem változott: magas az inaktivitási és a munkanélküliségi ráta, bérük alacsonyabb, és munkaerő-piaci belépésük alkalmával további nehézségekkel kell megküzdeniük.

6.3

A fogyatékosügyi politikák kialakítása, követése és értékelése során a nemek kérdését a maga teljességében kell vizsgálni. E nők foglalkoztatáshoz való hozzáférésének és alkalmazásának biztosítása érdekében sajátos intézkedésekre és fellépésekre van szükség.

7.1

Az EGSZB felhívást intéz a szociális partnerekhez, hogy a fogyatékossággal élő személyek méltányos és kedvező munkafeltételekhez való jogát másokkal azonos alapon védjék, beleértve az esélyegyenlőséget és az azonos értékű munkáért járó azonos díjazást, a biztonságos és egészséges munkakörülményeket, beleértve a zaklatás elleni védelmet és a sérelmek orvoslását; biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon gyakorolhassák munkaügyi és szakszervezeti jogaikat (51) (a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 27. cikke).

7.2

A foglalkoztatásban, a társadalombiztosításban, az egészségügyben, a munkavédelemben és más összefüggésekben, a munkakapcsolatokban a szociális párbeszéd kulcsfontosságú szerepet játszik a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelme, esélyegyenlősége és megkülönböztetésmentessége szempontjából. A pozitív cselekvési intézkedések meghozatala alapvető fontosságú a foglalkoztatás és a hozzáférhetőség, valamint a fogyatékossággal élő munkavállalók képzése és segítése szempontjából.

7.3

A szociális partnereknek – a fogyatékos személyek civil szervezeteivel együttműködésben – minden fellépésükbe és ágazati, ágazatközi, vállalati tárgyalásukba be kell építeniük a fogyatékosság dimenzióját, elsődlegesen a foglalkoztatás, a hozzáférhetőség és a szociális védelem vonatkozásában.

7.4

A szociális partnereknek részt kell venniük a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény munkakapcsolatok és a szociális védelem területén megvalósuló végrehajtásában és nyomon követésében.

8.1

Az EGSZB megerősíti, hogy maradéktalanul támogatja azt a szemléletet, amely szerint nem hozhatók fogyatékosügyi döntések az érintettek véleményének kikérése nélkül, (52) és hisz az egyéni felelősségvállalási politikákban és a jogaik előmozdításában.

8.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a fogyatékos személyekkel és családjukkal folytatott civil párbeszéd – mechanizmusok és kötelezően teljesítendő protokollok létrehozásával, „ad hoc” képviseleti és konzultációs szervek alakításával az EU-n belül – megfelelő keretet nyújt az EU kormányzásának javításához.

8.3

A fogyatékos személyek szervezeteinek részt kell venniük az időszakos jelentések elkészítésében, amelyek értékelik a foglalkoztatással és a hozzáférhetőséggel kapcsolatos politikákat, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtását, valamint az Európai Bizottság programjait és pénzügyi eszközeit annak érdekében, hogy – pl. alternatív jelentés formájában – biztosítva legyen a civil társadalom szempontjainak szem előtt tartása.

8.4

Az EU-nak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a civil társadalom népszerűsítését, és biztosítaniuk kell fejlesztésének finanszírozását, melynek segítségével garantálják függetlenségét és a politikai döntéshozatalban és/vagy a szociális szolgáltatások nyújtásában vállalt szerepét is.