A meghallgató tisztviselő zárójelentése a COMP/C-3/37.990 – Intel ügyben (1)

2009/C 227/06

Az Intel-ügy eljárási kérdések terén a legösszetettebb ügyek közé tartozik. Az ügy panaszosa, az Advanced Micro Devices (a továbbiakban: AMD) és az Intel Corporation (a továbbiakban: Intel) közötti ellentét messze túlterjed az európai színtéren, és az eljárás során számos jogorvoslati kérelemhez vezetett valamennyi érintett fél és információt szolgáltató vállalkozás részéről. Számos eljárási kérdés, amelyek egy része a határozattervezetben is kifejezetten említésre került, érintette a meghallgató tisztviselő alapvető feladatait, és tette szükségessé értékelés előterjesztését e zárójelentésben.

Az előző meghallgató tisztviselő, Serge Durande 2007. december 31-i távozását követően változás állt be az ügyért felelős meghallgató tisztviselő személyében.

A határozattervezettel kapcsolatban az alábbi észrevételek tehetők:

I.   ÍRÁSBELI ELJÁRÁS

1.   Kifogásközlés

A Bizottság 2007. július 25-én fogadta el a kifogásközlést. Az Intel tíz hetet kapott a válaszadásra, 2007. október 11-ig. A meghallgató tisztviselő az Intel indokolt kérésére 2008. január 4-ig meghosszabbította a határidőt, amelyet később még tovább hosszabbítottak, 2009. január 7-ig, főként az iratbetekintéssel összefüggő megoldatlan kérdésekre, valamint arra tekintettel, hogy az Intel üzleti tevékenysége során felmerülő átlagos elkerülhető költségek teljes körű elemzése legitim védekezésnek tekinthető a kifogásközlésben szereplő gazdasági modellekben használt, az árengedményekre vonatkozó összetett értékelésekkel (2) szemben. A meghallgató tisztviselő értékelése szerint biztosítani kellett a védekezéshez való jog teljes körű gyakorlását, bár annak kimutatása gazdasági elemzés segítségével, hogy a feltételhez kötött árengedmények alkalmasak voltak arra, hogy versenyellenes piaclezáró hatást fejtsenek ki vagy valószínűleg ilyen hatást fejtettek ki, – a határozattervezet szerint – „nem nélkülözhetetlen” visszaélés megállapításához a jelen ügyben (3).

Az Intel a kifogásközlésre időben válaszolt.

2.   Kiegészítő kifogásközlés

A Bizottság 2008. július 17-én kiegészítő kifogásközlést fogadott el. Ugyanekkor a Bizottság a COMP/C-3/39.493. sz. ügyben tett megállapításait egyesítette a COMP/C-3/37.990. sz. üggyel, és az eljárást a COMP/C-3/37.990. ügyszámon folytatta.

Az Intel nyolc hetet kapott arra, hogy a kiegészítő kifogásközlésre válaszoljon. A meghallgató tisztviselő az Intel indokolt kérése nyomán 2008. szeptember 15-én kelt levelével 2008. október 17-ig meghosszabbította a határidőt, főként az egyesített ügyek összetettségére és az 1997-ig visszanyúló és az Intelen belül további vizsgálatot szükségessé tevő állítások kiterjedtségére tekintettel.

Az Intel a meghosszabbított határidőn belül nem válaszolt a kiegészítő kifogásközlésre. Ehelyett 2008. október 10-én ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz, amelyben többek között a meghallgató tisztviselő 2008. szeptember 15-i, a határidőt meghosszabbító határozatának megsemmisítését kérte, valamint további ideiglenes intézkedéseket (4).

2009. január 27-én hozott végzésével az Elsőfokú Bíróság elnöke elutasította az Intel ideiglenes intézkedés iránti kérelmét arra hivatkozással, hogy az Intel alapügyben benyújtott keresete első látásra nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Az elutasítás kiterjedt az Intel azon kérelmének elutasítására is, amely a 2008. július 17-i kiegészítő kifogásközlésre való válaszadásra kitűzött, 2008. október 17-i határidő további meghosszabbítására irányult.

3.   Tényállást közlő levél

2008. december 19-én a Bizottság levelet küldött az Intelnek, amelyben felhívta az Intel figyelmét a Bizottság fennálló kifogásaival összefüggő egyes bizonyítékokra, és jelezte, lehetséges, hogy ezeket egy esetleges végleges határozatában felhasználja majd (tényállást közlő levél). A Bizottság 2009. január 19-ig terjedő határidőt szabott az Intelnek, hogy e bizonyítékokra vonatkozóan észrevételeket tegyen. A határidőt a Versenypolitikai Főigazgatóság 2009. január 23-ig meghosszabbította. A tényállást közlő levél nem változtatta meg lényegesen a bizonyítékokat, amelyeken a Bizottságnak az Intellel szembeni, a kifogásközlésben, illetve a kiegészítő kifogásközlésben leírt kifogásai alapulnak. Az Intel az ügy iratainak állítólagos hiányosságaira (lásd lent az I.4. d) pontot), valamint egyes iratokról tartandó szóbeli meghallgatás iránti függőben levő kérelmére (lásd lent a II.2. pontot) hivatkozással határidő-hosszabbítást kért. A meghallgató tisztviselő 2009. január 22-i levelével elutasította e kérelmet.

4.   Iratbetekintés

a)   Az iratbetekintés előkészítése: a titoktartási megállapodások

A jelen ügy aktája rendkívül terjedelmes volt. Az iratbetekintés előkészítéseként több eredetiberendezés-gyártó (original equipment manufacturer, OEM) kétoldalú titoktartási megállapodást kötött az Intellel, amelyek csak részleteikben tértek el egymástól. Néhány titoktartási megállapodás egyes esetekre vonatkozóan úgy rendelkezik, hogy a felek közötti nézeteltérés esetén a meghallgató tisztviselő dönt. Ettől függetlenül az Intel részlegesen lemondott iratbetekintési jogáról a Bizottsággal szemben arra az esetre, ha az eredetiberendezés-gyártóktól kapott hozzáférése korlátozná a 773/2004/EK (5) rendelet szerinti iratbetekintési jogait, míg az érintett eredetiberendezés-gyártók az Intellel a megállapodások alapján kölcsönösen megosztott információk tekintetében lemondtak az üzleti titkok és más bizalmas információk védelméhez való jogukról. A meghallgató tisztviselő közreműködött e titoktartási megállapodások kialakításában és a jelen ügyben támogatta azok megkötését.

b)   A Dell-AMD titoktartási megállapodás

A kifogásközlésről tartandó szóbeli meghallgatást megelőzően az AMD tájékoztatta a meghallgató tisztviselőt, hogy titoktartási megállapodást kötött a Dellel, amelynek értelmében hozzáférést kapott a Dell hivatkozásokhoz, amelyeket a kifogásközlésben felhasználtak. Az Intellel kötött titoktartási megállapodásokkal szemben ez a megállapodás, amelyet védelemhez való joggal vagy iratbetekintési joggal önmagában nem rendelkező fél kötött, pusztán kétoldalú volt, és nem keletkeztetett jogokat vagy kötelezettségeket a Bizottság számára. Ezért – és az Intel téves állításaival ellentétben – a meghallgató tisztviselő a kifogásközlésben szereplő Dell hivatkozásokat, amelyeket az AMD panaszossal szemben bizalmasként fogadtak el, az AMD-vel szemben az igazgatási eljárás során végig továbbra is bizalmasnak tekintette, a szóbeli meghallgatást is ideértve.

c)   Az iratbetekintés teljessége

A fent említett titoktartási megállapodások (lásd fent az I.4. a) pontban) ellenére az ügy iratainak összetettsége és az iratok között szereplő különféle bizalmas információk következtében az Intel számos iratbetekintési kérelmet nyújtott be. Annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb iratbetekintési jogot biztosítsa az Intelnek, a meghallgató tisztviselőnek számos alkalommal kellett személyesen megvizsgálnia az Intel által a hatékony védekezéshez szükségesként megjelölt iratokat. Az Intel indokolásának mérlegelése alapján a meghallgató tisztviselő számos ilyen kérelemnek helyt adott.

Az Intel a Bizottság és egy eredetiberendezés-gyártó közötti találkozó (6) vonatkozásában kifogásolta a teljes körű iratbetekintés hiányát. Az Intel indokolt kérése nyomán a meghallgató tisztviselő kivizsgálta, hogy létezik-e bármilyen írásos dokumentum erről a találkozóról. A főigazgatóság felfedte egy 2006. augusztus 29-i keltezésű, az aktához tartozó feljegyzés létezését, és a meghallgató tisztviselő 2008. május 7-i döntését követően elhelyezte az ügy iratai között. Ezzel egyidejűleg a meghallgató tisztviselő úgy határozott, hogy e feljegyzés az 1/2003/EK rendelet 27. cikkének (2) bekezdése és a 773/2004/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdése értelmében belső jellegű. Az a kérdés, hogy kellett volna-e tárgyszerű jegyzőkönyvet vagy rendes leiratot készíteni e találkozóról vagy sem, elvben a jó igazgatással összefüggő kérdés, így azt a meghallgató tisztviselő zárójelentésében nem kell vizsgálni.

A meghallgató tisztviselő úgy ítéli meg, hogy az Intel teljes körű iratbetekintésben részesült.

d)   Hozzáférés az ügy iratai között nem szereplő iratokhoz

Mint azt a határozattervezet részletesen leírja (7), az Intel 2008. szeptember 4-i levelében kérte a Bizottságot, hogy szerezze be az AMD-től és bocsássa az Intel rendelkezésére az Intel és az AMD között az Amerikai Egyesült Államokban a delaware-i Federal District Court előtt folyamatban levő polgári perhez kapcsolódó, 81 kategóriába sorolt iratok listáját, amely iratok az Intel szerint valószínűleg felmentő jellegűek. Ezt követően 2008. szeptember 25-én az Intel arra kérte a Bizottságot, hogy „legalábbis kérje az AMD-től a kifogásközlésben és a kiegészítő kifogásközlésben szereplő állítások szempontjából releváns valamennyi belső dokumentuma rendelkezésre bocsátását”. 2008. szeptember 17-i és 29-i levelében az Intel kifogásolta a meghallgató tisztviselő előtt, hogy „az akta nyilvánvalóan hiányos”, és ezért a védekezéshez való joga sérült.

A meghallgató tisztviselő 2008. október 7-i levelében – e tárgyban írt korábbi, 2008. augusztus 22-i és 2008. szeptember 15-i leveleire hivatkozással – a következőt válaszolta az Intelnek: az a kérdés, hogy az akta mint olyan teljes-e, különbözik attól a kérdéstől, hogy teljes körű hozzáférést kapott-e az állítólagosan hiányos aktához. Ennek megfelelően az állítólagosan hiányos aktára vonatkozó érvekkel nem támasztható alá az az állítás, hogy az aktának egy adott időpontban fennálló állapota tekintetében biztosított iratbetekintés nem teljes körű.

Ezenkívül annak ellenére, hogy a meghallgató tisztviselő felelőssége megbízásának (3) preambulumbekezdése szerint abban áll, hogy hozzájáruljon az eljárás tárgyilagosságához, átláthatóságához és hatékonyságához, sem jelenlegi megbízása, sem az ítélkezési gyakorlat nem jogosítja fel a meghallgató tisztviselőt arra, hogy az ügy iratainak állítólagos hiányosságaira tekintettel bármilyen vizsgálatot rendeljen el. Így tehát, függetlenül attól, hogy az érintett dokumentumok önmagukban relevánsak-e a védekezéshez való jog szempontjából, a meghallgató tisztviselő megbízását meghaladja azon kérdés eldöntése, hogy egy másik bíróság előtti ügy iratai, még ha ezen iratok állítólag potenciálisan felmentő jellegűek is, kellően részletes és alapos módon kerültek-e bemutatásra, és/vagy ezeket meg kell-e vizsgálni. Az Intel kérését ezért ultra vires jellegűnek kellett tekinteni.

e)   A kifogásközlés és a kiegészítő kifogásközlés nem bizalmas változata az AMD panaszos számára

A 773/2004/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a panaszosnak joga van ahhoz, hogy rendelkezésére bocsássák a kifogásközlés és a kiegészítő kifogásközlés nem bizalmas változatát. Ez a jog súlyosan sérülne és e szabály céltalanná válna, ha a végül rendelkezésre bocsátott változat nem lenne érthető a címzett számára.

A harmadik felek által szolgáltatott, a kifogásközlés címzettje és a panaszos számára egyaránt ismertetendő információkat illetően különbséget kell tenni a bizalmasnak nem tekinthető információk és azon információk között, amelyeket bizalmas jellegűnek tekintenek és ezt alá is támasztották, azonban mégis ismertetnek annak érdekében, hogy érthetővé tegyék a nem bizalmas változatot. Az üzleti titkot nem szabad felfedni, és a panaszossal szembeni bizalmas kezelés iránti kérelmek, amennyiben megalapozottak, elvben teljes körűek. Ha azonban a releváns információk felfedése mindenképpen elkerülhetetlen a kifogásközlés fő állításának megértése érdekében, a jogsértés bizonyításához szükséges információhoz kapcsolódik, és feltétlenül szükséges ahhoz, hogy biztosítsa a panaszos eljáráshoz való kapcsolatát oly módon, hogy a panaszos megalapozott észrevételeket tudjon tenni az eljárásra vonatkozóan, úgy a bizalmas információk – a meghallgató tisztviselő mérlegelt és indokolt értékelése alapján – ismertethetők.

A meghallgató tisztviselő mind a kifogásközlés, mind a kiegészítő kifogásközlés tekintetében elutasította az Intel majdnem teljes körű bizalmas kezelés iránti kérelmét, és mind az Intel, mind az információt szolgáltató felek részéről rendkívül nagy számú indokolt és részletes, bizalmas kezelés iránti kérelmet kellett értékelnie. Erre anélkül került sor, hogy akár az Intel, akár más érintett vállalkozás igénybe vette volna a megbízás 9. cikke szerinti határozat meghozatalához vezető eljárást (az ún. AKZO-eljárás (8) kezdeményezése).

2008 októberében az Intel az egyesült államokbeli eljárásban a kifogásközlés bizalmas változatának teljes szövegét felfedte az AMD előtt. Az Intel azt állítja, hogy erre nem szándékosan került sor. Az Intel 2009. március 17-én tájékoztatta erről a Bizottságot.

f)   Harmadik felek

Három vállalkozás kérte, hogy engedélyezzék az eljárásban érdekelt harmadik félként való részvételét. E kérelmek alapján a meghallgató tisztviselő engedélyezte a Silicon Graphics Inc. (2007. szeptember 25.), az International Business Machines (a továbbiakban: IBM; 2007. október 2.) és – közvetlenül a szóbeli meghallgatás előtt – a Hewlett Packard Company (a továbbiakban: HP; 2008. március 10.) eljárásban való részvételét. Ezenkívül két fogyasztóvédelmi szervezet érdekelt harmadik félként való részvételét is engedélyezték, miután ezek megfelelően igazolták különleges érdekeltségüket és jogállásukat: a Bureau Européen des Unions des Consommateurs európai fogyasztóvédelmi szervezet (a továbbiakban: BEUC; 2008. február 22.) és az Union Fédérale des Consommateurs — Que Choisir, egy francia fogyasztóvédelmi szervezet (a továbbiakban: UFC; 2008. március 6.). Valamennyi fél kérte és megkapta a kifogásközlés és a kiegészítő kifogásközlés nem bizalmas összefoglalását. A felek egyike sem nyújtott be írásbeli észrevételeket.

g)   További kiegészítő kifogásközlés kérése az objektív módon való igazolhatóság tárgyában

Az Intel a kifogásközlésre adott válaszában (9) arra az álláspontra helyezkedett, hogy további kifogásközlésre lenne szükség az objektív módon való igazolhatóság kérdéséről. Kizárólag az objektív módon való igazolhatóság kérdésében azonban nem volt szükség további kiegészítő kifogásközlésre. Míg az objektív módon való igazolhatóság hiánya a visszaélés megállapításának negatív feltétele (10), a bizonyítási teher az objektív módon való igazolhatóságot állító felet terheli. Amennyiben az Intel a kifogásközlésben állított különböző magatartások állítólagos objektív módon való igazolhatóságát felkínálta, azzal a Bizottság foglalkozott. A meghallgatáshoz való jogot e tekintetben tehát tiszteletben tartották.

II.   A SZÓBELI ELJÁRÁS

1.   Szóbeli meghallgatás a kifogásközlés tárgyában

A kifogásközlés tárgyában szóbeli meghallgatásra 2008. március 11-én és 12-én került sor. Az Intelen és az AMD-n kívül három érdekelt harmadik fél vett részt a meghallgatáson és adta elő álláspontját: a HP, az UFC Que Choisir és a BEUC. A tagállamok képviselőin kívül az 1999-es igazgatási megállapodás alapján a Federal Trade Commission (az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága) egy képviselője megfigyelőként vett részt. Emellett az Egyesült Államokkal kötött megállapodáson túlmenően a meghallgató tisztviselő engedélyezte New York állam főügyésze számára (11), hogy a meghallgatáson megfigyelőként részt vegyen. Részvételükhöz az Intel kifejezetten hozzájárult. A részvétel engedélyezése előtt a főügyész kötelezettségeket vállalt a titoktartás és az információk felhasználása tekintetében.

A szóbeli meghallgatás – a bizalmas kezelés iránti megalapozott kérelmek miatti számos zárt ülés ellenére – értékes alkalmat szolgáltatott az Intelnek arra, hogy ismertesse az állításokra vonatkozó véleményét, az alapul szolgáló érvelést (12) és a gazdasági értékelést. E tekintetben fontos megjegyezni, hogy a meghallgatás során a Bizottság egyértelművé tette az Intel számára és az Intel megértette, hogy a gazdasági értékelés nem feltétele a visszaélés megállapításának.

Ennek alapján nem szükséges, hogy a meghallgató tisztviselő állást foglaljon a gazdasági értékelésről és arról a következtetésről, hogy az Intel által nyújtott kifizetések alkalmasak arra, hogy versenyellenes piaclezáró hatást fejtsenek ki, vagy valószínűleg ilyen hatást fejtenek ki (13).

2.   A kiegészítő kifogásközlés és a tényállást közlő levél tárgyában kért szóbeli meghallgatás

Az Intel szóbeli meghallgatást kért a) a tényállást közlő levél egyes részei, és b) a kiegészítő kifogásközlés tárgyában.

Így a meghallgató tisztviselő 2009. február 17-i levelében azt válaszolta az Intelnek, hogy a szóbeli meghallgatáshoz való szubjektív jog csak a kifogásközlésre való válaszadás határidejének végéig áll fenn. A szóbeli meghallgatás határidőn belüli kérésének elmulasztása nem jelenti azt automatikusan, hogy meghallgatásra ezt követően semmi esetre sem kerülhet sor. A 773/2004/EK rendelet 10. cikkének (2) bekezdése a 12. cikkel összefüggésben értelmezve nem feltétlenül zárja ki, hogy a fél szóbeli meghallgatást kérjen. Az említett határidő elmulasztása azt jelentette, hogy már nem volt kötelező ilyen meghallgatást biztosítani. Ha elkésett és megfelelően indokolt kérelmet nyújtanak be hozzá, a meghallgató tisztviselő jogosult és köteles mérlegelési jogkörével élni.

A kiegészítő kifogásközlésre való válaszadásra megállapított határidőt nem hosszabbították meg. A meghallgató tisztviselő tudomásul vette a Bizottság szolgálatainak 2009. február 2-i, az Intelhez címzett levélben (14) kifejtett álláspontját, amely szerint az eljárás megfelelő lefolytatása nem teszi szükségessé szóbeli meghallgatás tartását. Ugyanígy figyelembe vette a meghallgatás biztosítása mellett szóló, az Intel által előadott érveket, amelyek főként az Intel szóbeli meghallgatás biztosításához való „korlátlan” jogára hivatkoztak.

Mérlegelési jogkörében eljárva a meghallgató tisztviselő többek között köteles tekintettel lenni a versenyszabályok hatékony alkalmazásának szükségességére, amelynek lényegi részét alkotja a Bizottság azon kötelezettsége, hogy ésszerű időn belül határozatot hozzon. Míg a versenyjogi eljárás szervezésének módjából következő időbeli korlátozások nem igazolhatják a meghallgatáshoz való alapvető jog megsértését, a jelen ügyben ilyen ütközés nem merült fel. A jelen ügyben az Intelt semmi nem akadályozta abban, hogy a rendelkezésére álló információk alapján megfelelő időben benyújtsa a kiegészítő kifogásközlésre adott válaszát, legalábbis elővigyázatosságból, annál is inkább, mivel a meghallgató tisztviselő meghosszabbította a határidőt. Az Intelnek időt adtak arra, hogy szóbeli meghallgatást kérjen, a kiegészítő kifogásközlés 2008. júliusi kézbesítésétől a – meghosszabbított – határidő végéig 2008. októberben. Nem lett volna lehetetlen meghallgatást biztosítani még ezen időpont után sem, ha az Intel kérte volna, amit azonban nem tett. Semmi nem gátolta volna a meghallgató tisztviselőt abban, hogy a meghallgatás időpontját az ideiglenes intézkedés iránti, folyamatban levő kérelemmel összeegyeztethető módon és így a Bíróság előtti eljárás teljes tiszteletben tartásával tűzze ki. Így tehát, mivel az Intel az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott fellebbezéséig az egész eljárás során általában gyorsan és a megadott határidőket betartva járt el, teljes mértékben kihasználva védekezéshez való jogát, ha az Intel számára éppen a 2009. február 17-i körülmények között biztosítunk szóbeli meghallgatást, ez súlyosan veszélyeztette volna az eljárás megfelelő időben való lefolytatását. Erre, valamint az ügyhöz kapcsolódó más körülményekre tekintettel a kérelmet el kellett utasítani.

Az Intel nem fordult a meghallgató tisztviselőhöz a 2009. február 5-i írásbeli beadvány minősítésével kapcsolatban.

III.   KÖVETKEZTETÉSEK

A fentiek alapján megállapítom, hogy a jelen ügyben tiszteletben tartották a felek meghallgatáshoz való jogát.

A határozattervezet csak azokat a kifogásokat érinti, amelyekre vonatkozóan az Intelnek lehetősége nyílt saját álláspontja ismertetésére.

(1)  Az egyes versenyjogi eljárásokban a meghallgatási tisztviselők megbízásáról szóló, 2001. május 23-i 2001/462/EK, ESZAK bizottsági határozat (HL L 162., 2001.6.19., 21. o., a továbbiakban: a megbízás) 15. és 16. cikkével összhangban.

(2)  Lásd a határozattervezet (1045)–(1156) preambulumbekezdését, amelyek ezen elemzést vizsgálják, például az (1066) és azt követő preambulumbekezdéseket az Intel által alkalmazott regressziós analízisről.

(3)  Mint azt a határozattervezet (925) preambulumbekezdésében kifejezetten rögzítik, valamint a kifogásközlés (337) bekezdésében jelzik és a kiegészítő kifogásközlés (260) bekezdésében említik.

(4)  A részletekért lásd a határozattervezet (18) és (22) preambulumbekezdését, valamint az Elsőfokú Bíróság elnökének a T-457/08. sz., Intel Corp. kontra Bizottság ügyben 2009. január 27-én hozott végzését (az EBHT-ben még nem tették közzé).

(5)  HL L 123., 2004.4.27., 18. o.

(6)  Részletekért lásd a határozattervezet (39) és azt követő preambulumbekezdéseit.

(7)  A (71) és azt követő preambulumbekezdésekben.

(8)  A Bíróság 53/85. sz., AKZO Chemie BV és AKZO Chemie UK Ltd kontra Bizottság ügyben hozott ítélete (EBHT 1986., 1965. o.).

(9)  (823) preambulumbekezdés.

(10)  A Bíróság C-95/04. P sz., British Airways kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének (EBHT 2007., I-2331. o.) 69. pontja; a Bíróság C-468/06–C-478/06. sz., Sot. Lélos kai Sia és társai egyesített ügyekben hozott ítéletének (az EBHT-ben még nem tették közzé) 39. pontja, és legutóbb a C-52/07. sz., Kanal 5 Ltd. ügyben 2009. december 11-én hozott ítéletének (az EBHT-ben még nem tették közzé) 47. pontja.

(11)  Lásd a határozattervezet (35) preambulumbekezdését.

(12)  Lásd például a határozattervezet (281) és azt követő preambulumbekezdéseit.

(13)  A határozattervezet (1002)–(1578) preambulumbekezdése.

(14)  Lásd a határozattervezet (24) preambulumbekezdését.