11.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 301/5

1.

A generációk óta zajló migráció jelentős mértékben hozzájárult az európai társadalmi-gazdasági fejlődéshez, és ez a jövőben sem lesz másként. Napjaink egyre növekvő globalizációjának és demográfiai változásainak összefüggésében a migránsok sikeres társadalmi integrációja továbbra is Európa gazdasági versenyképességének, egyszersmind a társadalmi stabilitás és kohézió megteremtésének az előfeltétele.

2.

Az oktatásnak kulcsszerepet kell játszania nemcsak annak biztosításában, hogy a migráns hátterű gyermekek a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatása révén jól beilleszkedjenek és sikeres polgárokká váljanak, hanem a méltányos, befogadó és a sokféleséget tisztelő társadalom megteremtésében is. Mégis számos ilyen gyermek változatlanul kevésbé jól boldogul az oktatási eredményeket illetően, emellett a faji vagy az etnikai megkülönböztetés, valamint a társadalmi kirekesztettség kérdései az Európai Unió egész területén felmerülnek. Sok tagállamban tehát a migráns hátterű tanulók jelentős létszáma számos kihívást rejt az adott oktatási rendszer szempontjából – ugyanakkor értékes lehetőségeket is kínál.

3.

A migránsok integrációja olyan kollektív törekvés, amely erőfeszítéseket igényel maguknak a migránsoknak a részéről, és amely az oktatási szektor mellett a társadalom számos területét is érinti. A migráns hátterű gyermekek és családjuk megfelelő szintű támogatásának biztosítása érdekében tehát igen lényeges az ágazatközi szakpolitikai együttműködés – többek között az érintett minisztériumok, az oktatásért felelős hatóságok, a szociális szolgálatok, az egészségügyi intézmények, a lakhatásért felelős hatóságok, valamint a bevándorlási és menekültügyi szolgálatok között –, továbbá a civil társadalommal folytatott párbeszéd.

4.

Míg sok migráns hátterű gyermek jól boldogul az oktatásban – és némelyikük a legjobban teljesítők közé tartozik –, a belföldi mutatók és a nemzetközi tanulmányok (mint pl. a PISA (10) egyértelműen és következetesen azt mutatják, hogy a legtöbb migráns tanuló iskolai előmenetele jelentősen gyengébb a kortársaiénál. Ennek következtében az ilyen diákok körében gyakoribb a korai iskolaelhagyás, az alacsonyabb képzettségi szint, és kevesebben vesznek részt közülük a felsőoktatásban. Csökkentheti a marginalizálódást, a kirekesztődést és az elidegenedést az, ha a migráns hátterű gyermekek jobb esélyt kapnak arra, hogy az oktatásban sikeresek legyenek.

5.

Különös aggodalomra ad okot azoknak a fiataloknak a helyzete, akiknek az esetében az otthon és az iskola között mutatkozó nyelvi és kulturális különbségek mellé kedvezőtlen társadalmi-gazdasági körülmények is társulnak. Ilyenkor az alacsony társadalmi-gazdasági státuszból eredő nehézségeket olyan tényezők súlyosbíthatják, mint például a nyelvi korlátok, az alacsony szintű elvárások, a család vagy a közösség által nyújtott elégtelen támogatás, illetve a megfelelő magatartási minták hiánya.

6.

A felsorolt hátrányok – különösen, ha azok az iskolarendszer átjárhatatlanságával, valamint az iskolák között mutatkozó minőségbeli különbségekkel párosulnak – olyan helyzetet szülhetnek, amelynek eredményeként a migráns hátterű gyermekek tömegei az alulteljesítő iskolákban összpontosulnak. Az ilyen jellegű trendek komoly kihívásokat támasztanak az Európai Unió jelenleg működő iskolarendszereivel szemben, ez pedig valamennyi szereplő eredményességét megnehezíti, és a nagyfokú társadalmi kohéziót is aláássa.

7.

Jóllehet az oktatáspolitika meghatározásának felelőssége továbbra is egyértelműen az egyes tagállamok ügye, az e következtetésekben vázolt kérdésekkel és kihívásokkal kapcsolatban egyre szélesebb körű az egyetértés. Ezért aztán egyértelműen vannak még lehetőségek az európai szintű támogatás, kutatás és együttműködés terén az olyan releváns közösségi programokra támaszkodva, mint az egész életen át tartó tanulás programja és az Európai Integrációs Alap, és olyan eszközöket felhasználva, mint a nyitott koordinációs módszer, a legjobb gyakorlatok megosztása, valamint a migráns hátterű gyermekek oktatási hátrányainak kezelését célzó politikákat és intézkedéseket érintő kölcsönös tanulás előmozdítása érdekében.

1.

Az oktatásnak fontos szerepet kell játszania a migránsok európai társadalmakba történő sikeres integrációja érdekében. Célzott intézkedésekre és fokozottabb rugalmasságra van tehát szükség már a kisgyermekkori neveléstől és az alapfokú oktatástól kezdve egészen az egész életen át tartó tanulás valamennyi szintjéig, annak érdekében, hogy kellően lehessen gondoskodni a migráns hátterű tanulókról – életkoruktól függetlenül –, és hogy ezek a gyermekek minden olyan támogatást és lehetőséget megkapjanak, amely ahhoz szükséges, hogy aktív és sikeres polgárok lehessenek, továbbá, hogy maradéktalanul kibontakoztathassák a bennük rejlő képességeket. Az említett intézkedéseket a migráns hátterű gyermekek és családjaik szükségleteinek kezelésében érintett többi szakterület politikáival összehangoltan kell végrehajtani.

2.

A jelek szerint azok az oktatási rendszerek bizonyulnak a leghatékonyabbnak a migráns hátterű tanulók egyedi szükségleteinek kielégítése tekintetében, iskolai előmenetelük javításában, egyúttal a kortársakhoz való szociális kötelékek kialakításában, amelyek egyaránt nagy súlyt fektetnek a méltányosságra és a minőségre, amelyek egyértelmű és közös célkitűzések megvalósításán munkálkodnak, ugyanakkor minden szinten a befogadó megközelítés elvét vallják.

3.

A társadalmainkban tapasztalható kulturális sokszínűséget az életerő és a gyarapodás forrásának kell tekinteni. Jóllehet a legkisebb mértékben sem szabad csorbítani az elsődlegesen a fogadó ország kulturális identitására, alapvető értékeire és jogaira helyezett hangsúlyt, mindenki számára hosszú távon is üdvös az interkulturális oktatás ösztönzése az európai iskolákban a tudás jobb megosztása és az egymás kultúrája iránti megértés elmélyítése, továbbá a kölcsönös tisztelet erősítése és az előítéletek elleni küzdelem érdekében.

4.

Az olyan megközelítések, mint például a hátrányos megkülönböztetés elleni mechanizmusok kialakítása, illetve megerősítése, továbbá az iskolarendszerek közötti átjárhatóság javítása és a rendszer által az egyéni előmenetel elé gördített akadályok felszámolása segíthet a szegregáció elleni küzdelemben, és fokozhatja a migráns tanulók eredményességének szintjét. A fokozottan személyre szabott oktatás, valamint az egyén támogatása a rendszer valamennyi diákja számára hasznos lehet és minden szempontból emelt minőséghez vezethet. Az alulteljesítő iskolákban az oktatás minőségének javítása valamennyi gyermek esélyét javítja, beleértve a migránsokét is.

5.

Ösztönözni kell a nyelvi és kulturális sokszínűséget kezelő speciális képzést, valamint az interkulturális kompetenciák fejlesztését annak érdekében, hogy az oktatási hatóságokat, az oktatási intézmények vezetőit, a tanárokat és az adminisztratív személyzetet segíteni lehessen abban, hogy sikerrel alkalmazkodjanak a migráns hátterű tanulókat is oktató iskolák vagy osztályok szükségleteihez, és hogy maradéktalanul kiaknázhassák az ezekben rejlő lehetőségeket. Emellett fontolóra kell venni azokat a kérdéseket is, hogy miként lehetne az oktatási módszereket, tananyagokat és tanterveket származástól függetlenül valamennyi diák számára relevánssá tenni, a legjobb tanárokat az alulteljesítő iskolák számára továbbra is megnyerni vagy ott tartani, az irányítási funkciót ebben az összefüggésben megerősíteni, valamint hogy – a nemzeti eljárásokkal összhangban – miként lehetne azon tanárok számát emelni, akik maguk is migráns hátterűek.

6.

Az integráció folyamata a helyi közösségekkel – ide értve a migráns hátterű tanulók családját és a migráns egyesületeket – kialakított partnerség fejlesztése révén elősegíthető, ez pedig az iskola mint tanulóközösség fejlődéséhez is hozzájárul. A kölcsönös megértés, bizalom és együttműködés légkörének megteremtésével az ilyen jellegű partnerségek több szempontból is jó szolgálatot tehetnek, például segíthetnek a tolmácsolásban, kapcsolódási pontként, bizonyos esetben akár közvetítőként is szolgálhatnak az iskolák és az érintett közösség között, továbbá elősegíthetik a kulturális és nyelvi örökséghez való pozitív kötődések kialakulását. Ebben az összefüggésben a migráns hátterű tanulók szülei részére biztosított, a fogadó ország nyelvén (nyelvein) folyó tanítás, valamint a tájékoztató programok jelentős mértékben hozzájárulhatnak az iskolák és a családok között folyó párbeszéd javításához, és így erősíthetik a sikeres társadalmi integrációhoz szükséges feltételeket.

7.

A fogadó ország hivatalos nyelvében (vagy hivatalos nyelveinek egyikében) való jártasság elengedhetetlen az oktatásban elért sikeresség szempontjából, egyben alapjaiban meghatározza a társadalmi és szakmai beilleszkedést is. A tagállamok ezért mérlegeljék az ezt támogató specifikus intézkedések kidolgozásának lehetőségét, mint például az intenzív nyelvoktatás újonnan érkezett migráns hátterű tanulók számára, további támogatás a nehézségekkel küzdők részére, továbbá speciális tanfolyamok valamennyi tanár részére, amely felvértezi őket az oktatás nyelvétől eltérő anyanyelvű diákok oktatásához szükséges képességekkel. Támogatni kell továbbá a tantervekbe illesztve a szükségletekhez igazított nyelvtanítást, például a fogadó ország nyelvének intenzívebb oktatását az attól eltérő anyanyelvű tanulók esetében.

8.

Jóllehet az elsődleges fókusz továbbra is a fogadó ország nyelvén (nyelvein) marad, több szempontból is hasznos lehet, ha a diákokat arra bátorítják, hogy megtanulják, illetve ápolják a származási nyelvüket: társadalmi értelemben erősíti a kulturális identitást és az illető önbizalmát, szakmai téren elősegíti a jövőbeli foglalkoztathatóságot, emellett oktatási szempontból is kedvezően hat a tanulásra a későbbiekben. Noha az ilyen jellegű tanuláshoz rendelkezésre álló források korlátozottak lehetnek, mégis többféleképpen lehet szélesebb teret engedni neki, például az érintett országokkal kötött kétoldalú megállapodások, a helyi közösségek együttműködő partnersége, vagy az új technológiák kiaknázása – internetes kapcsolatok létrehozása, e-twinning (elektronikus testvérkapcsolatok) kialakítása – révén.

9.

A koragyermekkori nevelés – különösen, ha erőteljesen koncentrál a nyelvi fejlődésre – sarkalatos szerepet játszhat a migráns hátterű gyermekek beilleszkedésében, mivel többek között ez veti meg a későbbi beiskolázás alapjait. Erőfeszítéseket kell tehát tenni annak szavatolására, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű családok számára is elérhetők legyenek a minőségi gyermekgondozó, illetve iskola-előkészítő intézmények szolgáltatásai.

10.

A célzott támogatás révén – például többletforrások a hátrányos helyzetű térségekben működő iskolákban folyó oktatásra, személyre szabottabb oktatás biztosítása – ellensúlyozhatók az oktatásbeli hátrányok és az elégtelen integráció negatív hatásai. Meg kell vizsgálni továbbá annak módjait, hogy miként lehet további támogatást nyújtani az oktatáshoz, többek között mentorálás és a tanuláshoz nyújtott egyéni segítség formájában, továbbá mind a diákoknak, mind a szülőknek az oktatási rendszerben számukra rendelkezésre álló lehetőségekkel kapcsolatos tájékoztatása révén, vagy iskola utáni, tanulást és leckeírást támogató központok létesítésével, partnerségben a szülőkkel és közösségi szerveződésekkel. Rugalmas rendszert kell kialakítani az újonnan érkezett migránsok számára, különösen a nyelvtanulást illetően. E tekintetben a fogadó országba való megérkezést követő rövid időn belül nem csak gyors és célzott reagálásra van szükség, hanem a nyelvi támogatást biztosító, tartós programokra is.

1.

Tegyék meg a megfelelő lépéseket az adott illetékességi szinteken – helyi, regionális vagy országos szinten – annak érdekében, hogy oktatási rendszerük háttértől függetlenül minden egyes gyermek számára azonos lehetőségeket kínáljon méltányosság és esély tekintetében, továbbá mindegyikük számára megadja a képességeik maradéktalan kibontakoztatásához szükséges támogatást. Különösen lényegesek az alábbi intézkedések:

2.

Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének („ET 2020”) ernyője alatt és a nyitott koordinációs módszert alkalmazásával fejlesszék a migráns hátterű tanulók oktatásával összefüggő legjobb gyakorlatokkal kapcsolatos kölcsönös tanulást.

3.

Célzottan használják fel az egész életen át tartó tanulás programját, az Európai Szociális Alapot, és más forrásokat, így az Európai Beilleszkedési Alapot olyan projektek fejlesztésére és támogatására, amelyek az interkulturális oktatásra, valamint a migráns hátterű tanulók oktatására irányulnak.

1.

Segítse elő és támogassa a tagállamok közötti együttműködést az e következtetésekben felvetett kérdések tárgyában, többek között a fentiekben tárgyalt területeken szerzett tapasztalatok és kialakított legjobb gyakorlatok azonosításával, megosztásával, összeállításával és hatékony terjesztésének biztosításával, továbbá a meglévő közösségi programok felhasználásával.

2.

Vizsgálja meg, hogy hogyan és milyen eszközökkel lehetne a leginkább előmozdítani a 77/486/EGK tanácsi irányelvben lefektetett célok megvalósulását a migráció összefüggésében, hiszen az jelentősen megváltozott az irányelv elfogadása óta.

3.

A rendelkezésre álló adatok és mutatók alapján kísérje figyelemmel a nem migráns, illetve a migráns hátterű tanulók előmenetelében mutatkozó különbségeket.

4.

Működjön együtt szorosan az oktatással és migrációval összefüggő kérdésekkel foglalkozó más nemzetközi szervezetekkel, például az Európa Tanáccsal, az UNESCO-val és az OECD-vel (11).

5.

Biztosítsa, hogy a migrációval összefüggő kérdések kellően tükröződjenek az egész életen át tartó tanulás programjában és egyéb releváns közösségi programokban, a felnőttoktatási cselekvési tervben, valamint a koppenhágai folyamatban, továbbá az oktatás és a képzés területét – beleértve a felsőoktatást – érintő egyéb kezdeményezésekben.

6.

Gondoskodjon róla, hogy a migráns hátterű gyermekek oktatása megfelelő teret kapjon a szociális védelem és a társadalmi befogadás folyamatában.