11.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 188/6

1.

A Közösség és a tagállamok gazdaság- és szociálpolitikájának központi célja a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió elősegítése. A Közösség egyes területein a munkanélküliség – különösen a strukturális munkanélküliség – továbbra is jelentős probléma, és a munkavállalók egyes csoportjai továbbra is nehezen tudnak a munkaerőpiacra lépni. A bérköltségekhez nyújtott támogatás – ahol a bérköltség az érintett munkahelyek vonatkozásában a támogatás kedvezményezettje által ténylegesen fizetendő teljes összeget jelenti, amely a következőket foglalja magában: a) az adózás előtti bruttó bér és b) a kötelező járulékok, mint például a társadalombiztosítási járulék, valamint c) a gyermekgondozás és a szülői ellátás költsége – (a továbbiakban: bértámogatás) további ösztönzőt biztosíthat ahhoz, hogy a vállalkozások emeljék az általuk foglalkoztatott hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő munkavállalók számát. Az ilyen támogatás célja tehát az, hogy ösztönözze a célcsoportot képező munkavállalók alkalmazását.

2.

E közleményben a Bizottság útmutatást nyújt arra vonatkozóan, hogy a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet (1) (általános csoportmentességi rendelet) 6. cikke (1) bekezdésének h) és i) pontja értelmében egyedi bejelentéshez kötött, bértámogatás formájában nyújtott állami támogatások értékelése során milyen kritériumokat alkalmaz. Ezen útmutatás célja, hogy átláthatóvá tegye a Bizottság indokolásait, és biztosítsa a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot.

3.

Ezen útmutatás a 800/2008/EK rendelet 2. cikkének (18), (19) és (20) bekezdése értelmében hátrányos helyzetű, súlyosan hátrányos helyzetű, illetve fogyatékkal élő munkavállalók béréhez nyújtott állami támogatásra alkalmazandó. Ez az útmutatás alkalmazandó minden olyan egyedi intézkedésre – függetlenül attól, hogy azt ad hoc módon vagy valamilyen program alapján nyújtják-e – amelyek támogatástartalma a hátrányos helyzetű munkavállalók és súlyosan hátrányos helzetű munkavállalók (a továbbiakban együttesen: hátrányos helyzetű munkavállalók) foglalkoztatása esetében meghaladja a vállalkozásonkénti évi 5 millió EUR-t, illetve a fogyatékkal élő munkavállalók esetében az évi 10 millió EUR-t (2).

4.

Az ezen útmutatásban meghatározott kritériumok alkalmazása nem mechanikus módon történik. A bizottsági értékelés szintje és a Bizottság által esetlegesen kért információk jellege arányban áll a verseny torzulásának kockázatával. Az elemzés terjedelme az eset jellegétől függ.

5.

Bizonyos munkavállalói csoportok nagyon nehezen találnak munkát, mert a munkáltatók nem tartják őket elég termelékenynek, illetve előítéleteik vannak velük szemben. A vélt vagy valós alacsonyabb termelékenység magyarázható az aktuális munkatapasztalat hiányával (például fiatal munkavállalók és tartósan munkanélküli személyek esetében) vagy valamilyen tartós fogyatékossággal. E vélt vagy valós alacsonyabb termelékenységük miatt e munkavállalók valószínűleg kiszorulnának a munkaerőpiacról, amennyiben a munkáltatók nem részesülnének alkalmazásukért ellentételezésben.

6.

Társadalmi szempontból kívánatos, hogy a munkaerőpiacra minden munkavállalói csoport be legyen vonva. Ez azt jelenti, hogy újra el lehet osztani a hazai jövedelem egy részét az intézkedés által érintett munkavállalói csoportoknak. Az állami támogatás segítheti a hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő munkavállalók munkaerőpiacra való belépését vagy munkaerőpiacon maradását a vélt vagy valós alacsonyabb termelékenységükből fakadó többletköltségek fedezése révén.

7.

A tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy a támogatás közérdekű célt szolgál. Vizsgálatában a Bizottság többek között a következő tényezőket veszi figyelembe:

8.

Nem a bértámogatás formájában nyújtott állami támogatás az egyedüli olyan szakpolitikai eszköz, amely a tagállamok rendelkezésére áll a hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatásának ösztönzésére. A tagállamok alkalmazhatnak általános intézkedéseket, amelyek irányulhatnak például a bérköltségek és szociális járulékok adójának általános csökkentésére, fellendítve a beruházást az oktatás és képzés területén, a munkanélkülieknek iránymutatást és tanácsadást, valamint segítséget és képzést nyújtó intézkedésekre, továbbá a munkajog továbbfejlesztésére.

9.

Azok az intézkedések minősülnek megfelelő eszköznek, amelyeknél a tagállam más szakpolitikai lehetőségeket is megfontolt, valamint amelyeknél megalapozottak a szelektív eszköz – úgymint egy adott vállalkozásnak nyújtott állami támogatás – használatának előnyei. A Bizottság különösen figyelembe veszi a tagállam által a javasolt intézkedésről esetlegesen készített hatásvizsgálatokat.

10.

A hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatásának elősegítésére nyújtott állami támogatás eredményeként a kedvezményezett magatartásának oly módon kell változnia, hogy ez az érintett vállalkozásban alkalmazott hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő munkavállalók számának nettó növekedését biztosítsa. Az újonnan felvett hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő munkavállalókkal kizárólag olyan álláshelyeket lehet betölteni, amelyeket újonnan hoztak létre, illetve amelyek megüresedése önkéntes kilépés, munkaképtelenné válás, öregségi nyugdíjazás, önkéntes munkaidő-csökkentés vagy kötelességszegés miatti jogszerű elbocsátás miatt következik be. Létszámleépítés eredményeként keletkező álláshelyek nem tölthetők be támogatott hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő munkavállalókkal. Ebből következően nem használható fel az állami támogatás arra, hogy olyan támogatott munkavállalók helyére vegyenek fel embereket, akik támogatása lejárt, és ezért elbocsátották őket.

11.

A tagállamoknak bizonyítaniuk kell a Bizottság felé az ösztönző hatás meglétét és a támogatás szükségességét. Először is, a kedvezményezettnek támogatás iránti kérelmet kell benyújtania az érintett tagállamhoz az intézkedés által érintett munkavállalói csoportok alkalmazását megelőzően. Másodszor, a tagállamnak bizonyítania kell, hogy a támogatást olyan vállalkozásnál alkalmazott hátrányos helyzetű, illetve fogyatékkal élő munkavállaló után fizetik, ahol a támogatás nélkül nem került volna sor a munkavállaló felvételére.

12.

Vizsgálatában a Bizottság többek között a következő szempontokat fogja figyelembe venni:

13.

A tagállamnak bizonyítania kell, hogy a támogatásra szükség van, és a támogatás összege a minimálisan szükséges szintet nem haladja meg.

A tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy a támogatás összege nem haladja meg az intézkedés által érintett munkavállalói csoportok alkalmazásának a nem hátrányos helyzetű vagy nem fogyatékkal élő munkavállalók alkalmazásának költségeihez viszonyított nettó többletköltségeit (3).

A támogatási intenzitás soha nem haladhatja meg a 800/2008/EK rendelet 40. cikkében (4) és 41. cikkében (5) meghatározott szinteket. A 800/2008/EK rendelet 40. cikkével (6) és 41. (7) cikkével összhangban kell kiszámítani a támogatható költségeket, amelyekre vonatkozóan alkalmazni kell a támogatási intenzitást.

14.

Amennyiben a támogatás a támogatás céljának elérése szempontjából arányos, valószínűsíthetően korlátozott negatív hatásokkal jár, így lehetséges, hogy a negatív hatások elemzésére nincs szükség. Néhány esetben azonban jelentős versenytorzító hatással járó változást idézhet elő a támogatás a kedvezményezett magatartásában még akkor is, ha a támogatás szükséges és arányos az adott vállalatnál az intézkedés által érintett munkavállalók csoportjai foglalkoztatottsági szintjének nettó emelése szempontjából. Ilyen esetekben a Bizottság elemzést végez a verseny torzulására vonatkozóan. A támogatás versenytorzító hatásának mértéke változó lehet, a támogatás jellemzőitől és az érintett piacok sajátosságaitól függően (8).

15.

A támogatás következő jellemzői befolyásolhatják a verseny torzulásának valószínűségét és kiterjedését:

16.

Például más hatást fejt ki a piacra egy olyan támogatási program, amely a tagállamban található vállalkozásokat általánosságban arra ösztönzi, hogy több hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő munkavállalót alkalmazzanak, mint egy olyan nagy összegű ad hoc támogatás, amelyet egyetlen vállalatnak nyújtanak abból a célból, hogy fokozhassa egy bizonyos munkavállalói csoporthoz tartozók foglalkoztatási szintjét. Ez utóbbi valószínűleg jelentősebb mértékben torzítja a versenyt, mivel a kedvezményezett versenytársai kevésbé tudják vele felvenni a versenyt. A verseny torzulása még nagyobb lesz akkor, ha a kedvezményezett vállalkozásának összköltségében a munkaerő költségei jelentős részt képviselnek.

17.

A piac jellemzőinek értékelése során – amely sokkal pontosabb képet nyújthat a támogatás valószínűsíthető hatásáról – a Bizottság többek között a következő tényezőket veszi figyelembe:

18.

A piac szerkezetének értékelése a következők figyelembevételével történik: a piaci koncentráció, a vállalkozások mérete (9), a termékdifferenciálás jelentősége (10), valamint a belépési és kilépési korlátok. A piaci részesedések és a koncentrációs arány kiszámítására az érintett piac meghatározása után kerül sor. Általában minél alacsonyabb a vállalkozások száma, annál nagyobb piaci részesedéssel rendelkeznek, és annál alacsonyabb szintű verseny jelentkezésére lehet számítani (11). Amennyiben az érintett piacon jelentős a koncentráció és magas a belépési korlát (12), továbbá a kedvezményezett jelentős piaci szereplő itt, nagyobb a valószínűsége annak, hogy versenytársai magatartásuk megváltoztatására kényszerülnek a támogatás következtében, például el kell halasztaniuk egy új termék vagy technológia bevezetését, illetve el kell állniuk ettől, vagy akár a piacról is ki kell vonulniuk.

19.

A Bizottság az ágazati jellemzőket is figyelembe veszi, pl. a túlkínálatot, vagy azt, hogy az ágazat piacai növekvő (13), érett vagy hanyatló piacok-e. Például, ha az iparágat túlkínálat vagy érett piacok jellemzik, nagyobb lehet annak a kockázata, hogy a támogatás a hatékonyság csökkenéséhez és a támogatott munkavállalókat nem foglalkoztató vállalkozások körében a termelés visszaszorulásához vezet.

20.

Végül az intézkedést a munkaerő-piaci helyzet – munkanélküliségi ráta, foglalkoztatottsági arány, bérszint, munkajog – összefüggésében vizsgáljuk.

21.

A bértámogatás bizonyos esetekben a 22–27. bekezdésben tárgyalt versenytorzító hatásokat idézheti elő.

22.

A helyettesítő hatás olyan helyzetre utal, amelyben a munkavállalók meghatározott csoportjainak juttatott állások egyszerűen felváltják a más csoportok által betöltött álláshelyeket. A meghatározott munkavállalói alcsoportra irányuló bértámogatás a munkaerőt támogatott és támogatásban nem részesülő munkavállalókra osztja fel, és arra késztetheti a vállalkozásokat, hogy a támogatásban nem részesülő munkavállalókat támogatott munkavállalókkal váltsák fel. Ennek oka, hogy a támogatott és a támogatásban nem részesülő munkavállalók egymáshoz viszonyított bérköltségei megváltoznak (14).

23.

Mivel a támogatott munkavállalókat foglalkoztató vállalkozások a termékek vagy szolgáltatások ugyanazon piacain versenyeznek mint a nem támogatott munkavállalókat foglalkoztató vállalkozások, a bértámogatás hozzájárulhat ahhoz, hogy a gazdaságban másutt esetleg csökkenjen az álláshelyek száma. Ilyen helyzet akkor áll elő, amikor egy támogatott munkavállalókat foglalkoztató vállalkozás fokozza termelését, ugyanakkor visszaszorítja a támogatott munkavállalókat nem alkalmazó vállalkozások termelését, és ennek eredményeképpen a támogatás kiszorítja a támogatás nélküli foglalkoztatást.

24.

A foglalkoztatási költségek minden vállalkozás általános működési költségeinek részét képezik. Ezért különösen fontos, hogy a támogatás pozitív hatást gyakoroljon a foglalkoztatásra, és ne pusztán arra adjon lehetőséget, hogy a vállalkozások az egyébként őket terhelő költségeket csökkentsék. Például a bértámogatás csökkenti a folyamatos termelési költségeket és így a piacra lépést vonzóbbá tenné, és lehetővé tenné, hogy egyébként bizonytalan üzleti kilátásokkal rendelkező vállalkozások lépjenek be a piacra vagy vezessenek be új termékeket hatékonyabb versenytársaik rovására.

25.

Az állami támogatás biztosítása hatást gyakorolhat arra is, hogy egy vállalkozás kivonuljon-e egy olyan piacról, ahol már jelen van. A bértámogatás csökkentheti a veszteséget, és képessé teheti a vállalkozást arra, hogy a piacon maradjon – ami azzal járhat, hogy más, hatékonyabb, ám támogatásban nem részesülő vállalkozások kényszerülnek arra, hogy elhagyják a piacot.

26.

A bértámogatás által érintett piacok a vállalkozásokat nem késztetik versenyre, és e vállalkozások csökkenthetik a hatékonyság és az innováció érdekében tett befektetéseiket és erőfeszítéseiket. Lehetséges, hogy a kedvezményezett később vezet be új, kevésbé munkaerőigényes technológiákat, mivel megváltozik a munkaerőigényes és a technológiaigényes termelési módszerek egymáshoz viszonyított költsége. A versengő vagy kiegészítő termékek gyártói szintén csökkenthetik vagy későbbre halaszthatják befektetéseiket. Ennek következtében az érintett iparágban csökken a befektetések általános szintje.

27.

Az egy adott régióban alkalmazott bértámogatás egyes térségekben előnyösebb termelési feltételeket idézhet elő más térségekkel szemben. Ennek eredményeként a kereskedelmi forgalom a támogatásban részesített területek felé tolódhat el.

28.

Az elemzés utolsó lépését annak értékelése képezi, hogy a támogatás előnyös hatásai mennyiben ellensúlyozzák annak negatív hatásait. Ennek elvégzése minden egyedi intézkedésre vonatkozóan eseti alapon történik. A pozitív és negatív hatások mérlegelése érdekében a Bizottság felméri ezeket, és általános értékelést végez az összes érintett piac termelőire és fogyasztóira gyakorolt befolyásukra vonatkozóan. Könnyen elérhető mennyiségi adatok hiányában a Bizottság minőségi információkat használ fel értékeléséhez.

29.

A Bizottság általában kedvezőbb nézetet alakít ki, és így nagyobb fokú versenytorzító hatást tekint elfogadhatónak abban az esetben, ha a támogatás céljának elérése szempontjából a támogatás szükséges és célzott, továbbá az intézkedés által érintett munkavállalói csoportok alacsonyabb termelékenységének ellensúlyozásához szükséges nettó többletköltségekre korlátozódik.