9.4.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 85/1

1.

A Bizottság az EK-Szerződés szerinti állami támogatási rendszer hatékonyságának, átláthatóságának, hitelességének és kiszámíthatóságának javítása érdekében 2005-ben elfogadta az állami támogatásokra vonatkozó reform ütemtervét, az állami támogatási cselekvési tervet (1) (a továbbiakban: ÁTCST). A „kevesebb és célzottabb állami támogatás” elve alapján az ÁTCST központi célkitűzése a tagállamok arra való ösztönzése, hogy csökkentsék az általános támogatást, miközben az állami támogatási forrásokat horizontális, közös érdekű célkitűzések felé irányítják át. Ezzel összefüggésben a Bizottság újólag megerősítette a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásra irányuló szigorú megközelítés iránti elkötelezettségét. Az ÁTCST kiemelte a célzottabb végrehajtás, illetve nyomon követés szükségességét a tagállamok által nyújtott állami támogatások tekintetében, valamint hangsúlyozta, hogy a nemzeti bíróságok előtt folytatott magánjogi jogviták az állami támogatások terén biztosított fokozott fegyelem révén járulhatnának hozzá e cél eléréséhez (2).

2.

Az ÁTCST elfogadása előtt a Bizottság már foglalkozott a nemzeti bíróságok szerepével az 1995-ben közzétett, a nemzeti bíróságok és a Bizottság állami támogatások terén folytatott együttműködéséről szóló közleményben (3) (a továbbiakban: az 1995-ös együttműködési közlemény). Az 1995-ös együttműködési közlemény a Bizottság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködést és információcserét szolgáló mechanizmusokat vezetett be.

3.

A Bizottság 2006-ban egy az állami támogatásra vonatkozó jogszabályok nemzeti szintű végrehajtásáról szóló tanulmányt (4) (a továbbiakban: végrehajtási tanulmány) készíttetett. E tanulmány célja az volt, hogy részletes elemzést nyújtson az állami támogatások terén a különböző tagállamokban a magánfelek általi jogérvényesítésről. A végrehajtási tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az 1999 és 2006 közötti időszakban a tagállami szintű állami támogatási jogviták száma jelentősen megemelkedett (5).

4.

A végrehajtási tanulmány azonban azt is feltárta, hogy a tagállami szinten zajló bírósági eljárások nagy száma nem a szóban forgó állami támogatási intézkedések versenyellenes hatásának csökkentésére irányult. Ez amiatt volt, mert az elemzett ítéletek csaknem kétharmada olyan keresetekre vonatkozott, amelyeket az (adó)teher állítólagosan megkülönböztető jellegű kivetése okán könnyítést kérő adófizetők terjesztettek elő (6), valamint olyan keresetekre, amelyeket a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatás visszafizettetésének kifogásolása miatt indítottak a kedvezményezettek (7). Az állami támogatási szabályok betartásának kikényszerítésére irányuló peres eljárások száma viszonylag alacsony volt: a versenytársak által egy tagállam hatóságával szembeni kártérítés, visszafizettetés és/vagy az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésén alapuló, a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések iránt benyújtott keresetek az elemzett ítéleteknek csupán 19 %-át, míg a versenytársak által a kedvezményezettek ellen benyújtott közvetlen keresetek csak az ítéletek 6 %-át tették ki.

5.

Annak ellenére, hogy – amint erre a végrehajtási tanulmány rávilágít – a nemzeti bíróságok előtti, magánfelek általi tényleges jogérvényesítés az állami támogatásban eleddig viszonylag korlátozott szerepet játszott, a Bizottság úgy véli, hogy a magánfelek által indított keresetek jelentős előnyökkel járhatnak az állami támogatásra vonatkozó politika tekintetében. A nemzeti bíróságok előtt zajló eljárások alkalmat biztosítanak harmadik személyek számára arra, hogy közvetlenül nemzeti szinten kezeljenek és oldjanak meg számos, állami támogatással kapcsolatos kérdést. Ezen túlmenően az Európai Közösségek Bírósága (a továbbiakban: EB) ítélkezési gyakorlata alapján a nemzeti bíróságok igen hatékony jogorvoslatokat kínálhatnak a panaszosoknak az állami támogatásra vonatkozó szabályok megsértése esetén. Ez viszont hozzájárulhat a nagyobb általános állami támogatási fegyelemhez.

6.

Ennek megfelelően e közlemény legfőbb célja, hogy tájékoztassa a nemzeti bíróságokat és harmadik feleket az állami támogatásra vonatkozó szabályok megsértése esetén rendelkezésre álló jogorvoslatokról, valamint hogy iránymutatást nyújtson részükre e szabályok gyakorlati alkalmazására vonatkozóan. A Bizottság ezen túlmenően a nemzeti bíróságokkal folytatott együttműködés fejlesztésére törekszik azáltal, hogy gyakorlatiasabb eszközöket vezet be a nemzeti bírók mindennapi munkájának támogatása céljából.

7.

Ez a közlemény az 1995. évi együttműködési közlemény helyébe lép, és nem sérti az alkalmazandó Szerződés és a szabályozási rendelkezések közösségi bíróságok általi értelmezését. A nemzeti bíróságoknak szánt további információk a Bizottság honlapján lesznek majd elérhetők.

8.

Az első kérdés, amellyel a nemzeti bíróságok és az esetleges panaszosok az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének alkalmazása során szembesülnek az az, hogy a szóban forgó intézkedés valóban a Szerződés értelmében vett állami támogatás-e.

9.

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése a következőre vonatkozik: „a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

10.

Az EB kifejezetten kimondta, hogy a nemzeti bíróságok, ugyanúgy mint a Bizottság jogosultak az állami támogatás fogalmának értelmezésére (8).

11.

Az állami támogatás fogalma nem korlátozódik a támogatásokra (9). Kiterjed többek között az adókedvezményekre és a közalapokból olyan körülmények között megvalósított beruházásokra is, amelyek között egy magánbefektető tartózkodna a beruházásban való részvételtől (10). E tekintetben lényegtelen, hogy a támogatást közvetlenül az állam vagy az általa a támogatás kezelésére létrehozott, illetve kijelölt állami vagy magánszervek nyújtják-e. (11) Ahhoz azonban, hogy az állam részéről érkező támogatás állami támogatásnak minősüljön, annak bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését kell előnyben részesítenie (szelektivitás), szemben azokkal az általános intézkedésekkel, amelyekre az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése nem vonatkozik (12). Ezen túlmenően a támogatásnak torzítania kell a versenyt, illetve annak torzításával kell fenyegetnie, valamint érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet (13).

12.

A közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata (14), valamint a Bizottság határozatai gyakran foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy bizonyos intézkedések állami támogatásnak minősülnek-e. Ezen túlmenően a Bizottság részletes útmutatást adott ki egy sor összetett kérdésről, mint például a magánbefektető elvének alkalmazása (15) és a magánhitelezői teszt (16), azok a körülmények, amelyek mellett az állami kezességvállalást állami támogatásnak kell tekinteni (17), az állami földterületek értékesítésének kezelése (18), a privatizáció és a kapcsolódó állami tevékenységek (19), a de minimis küszöbérték alatti támogatások (20), exporthitel-biztosítás (21), a vállalkozások közvetlen adóztatása (22) a kockázatitőke-befektetések (23), valamint a kutatási, fejlesztési és innovációs célú állami támogatások (24). Az ítélkezési gyakorlat, a bizottsági útmutatás és a döntéshozatali gyakorlat értékes segítséget jelenthet a nemzeti bíróságok és az esetleges panaszosok számára az állami támogatás tekintetében.

13.

Ha kétséges az állami támogatásnak minősülés, a nemzeti bíróságok e közlemény 3. szakasza alapján kérhetik a Bizottság véleményét. Ez nem sérti azt a lehetőséget vagy kötelezettséget, hogy a nemzeti bíróság az ügyet az EK-Szerződés 234. cikke értelmében az EB elé terjessze előzetes döntéshozatal céljából.

14.

Az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamok a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül nem hajthatnak végre állami támogatási intézkedéseket (a továbbiakban: felfüggesztési kötelezettség):

„A Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti eljárást. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre.”  (25)

15.

Számos olyan körülmény van azonban, amelyek között az állami támogatás bizottsági jóváhagyás nélkül jogszerűen végrehajtható:

16.

A nemzeti bíróságok előtt állami támogatási ügyekben folyó eljárások olykor egy csoportmentességi rendelet illetve egy létező vagy jóváhagyott támogatási program alkalmazhatóságát is érinthetik. Amennyiben egy ilyen rendelet vagy program alkalmazhatóságáról van szó, a nemzeti bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a rendelet vagy a program valamennyi feltétele teljesül-e. Nem vizsgálhatja egy támogatási intézkedés összeegyeztethetőségét, akkor sem, ha ez nem áll fenn, hiszen ennek vizsgálata a Bizottság kizárólagos felelőssége (31).

17.

Ha a nemzeti bíróságnak arról kell határoznia, hogy az intézkedés egy jóváhagyott támogatási program hatálya alá tartozik-e, csak azt ellenőrizheti, hogy a jóváhagyó határozat valamennyi feltétele teljesül-e. Amennyiben a nemzeti szinten felmerült kérdések egy bizottsági határozat érvényességére vonatkoznak, akkor a nemzeti bíróságnak nincs hatásköre a közösségi intézmények jogi aktusainak érvénytelenné nyilvánítására (32). Ha érvényességi kérdés vetődik fel, a nemzeti bíróság az ügyet előzetes döntéshozatalra az EB elé terjesztheti, vagy egyes esetekben az EB elé kell terjesztenie (33). A jogbiztonságnak az EB értelmezése szerinti elve alapján a szóban forgó bizottsági határozat érvényességének előzetes döntéshozatal révén történő megkérdőjelezésének lehetősége sem áll már rendelkezésre, amennyiben a panaszos minden kétséget kizáróan megtámadhatta volna a bizottsági határozatot a közösségi bíróságok előtt az EK-Szerződés 230. cikke szerint, de ezt elmulasztotta megtenni (34).

18.

A nemzeti bíróság e közlemény 3. szakasza értelmében kikérheti a Bizottság véleményét, ha kétségei merülnek fel egy csoportmentességi rendelet illetve egy létező vagy jóváhagyott támogatási program alkalmazhatóságát illetően.

19.

Az EB több alkalommal megerősítette, hogy mind a nemzeti bíróságok, mind pedig a Bizottság alapvető, de eltérő szerepet játszanak az állami támogatás végrehajtásával összefüggésben (35).

20.

A Bizottság legfőbb szerepe a javasolt támogatási intézkedések közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében megállapított kritériumok alapján. Az összeegyeztethetőség értékelése a Bizottság kizárólagos felelősségi körébe tartozik, ahol a felülvizsgálatot a közösségi bíróságok végzik. Az EB állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy egy állami támogatási intézkedést az EK-Szerződés 87. cikkének (2) vagy (3) bekezdésével összeegyeztethetőnek nyilvánítsanak (36).

21.

A nemzeti bíróság szerepe a szóban forgó támogatási intézkedéstől, valamint attól függ, hogy ezen intézkedést megfelelően bejelentették-e, és hogy azt a Bizottság jóváhagyta-e:

22.

Az egyének érdekeinek védelme során a nemzeti bíróságoknak teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének hatékonyságát és közvetlen hatályát (40) valamint a Közösség érdekeit (41).

23.

A nemzeti bíróságok által az ilyen helyzetekben játszott szerepet részletesebben a 2.2. és 2.3. szakasz tartalmazza.

24.

Az EK-Szerződés 81. és 82. cikkéhez hasonlóan a 88. cikk (3) bekezdésében rögzített felfüggesztési kötelezettség is közvetlen hatályú egyéni jogokat keletkeztet az érintett felek (pl. a kedvezményezett versenytársai) számára. Ezek az érintett felek például a támogatást nyújtó tagállam ellen az illetékes nemzeti bíróságnál kezdeményezett perben érvényesíthetik jogaikat. Az állami támogatások területén a nemzeti bíróságok egyik legfontosabb szerepe az ilyen peres ügyek lefolytatása, és ezáltal a versenytársak jogainak védelme az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerint.

25.

A nemzeti bíróságok által ezzel összefüggésben játszott alapvető fontosságú szerep abból a tényből is ered, hogy a Bizottságnak a versenytársak és más harmadik személyek jogellenes támogatással szembeni védelmére irányuló saját hatásköre korlátozott. A leglényegesebb – amint azt az EB a Boussac-ügyben (42) és a Tubemeuse-ügyben (43) hozott ítéleteiben is kimondta –, hogy a Bizottság nem fogadhat el egy visszafizettetést elrendelő végleges határozatot pusztán amiatt, mert a támogatást nem jelentették be az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésével összhangban. A Bizottságnak ennélfogva teljes összeegyeztethetőségi értékelést kell lefolytatnia, függetlenül attól, hogy a felfüggesztési kötelezettséget betartották-e vagy sem (44). Ez az értékelés időigényes lehet, a Bizottságnak az előzetes visszafizettetési határozatok kibocsátására irányuló hatáskörére pedig igen szigorú jogi követelmények vonatkoznak (45).

26.

Következésképpen a nemzeti bíróságokhoz benyújtott keresetek fontos jogorvoslati eszközt kínálnak a versenytársak és más, a jogellenes állami támogatással érintett harmadik felek részére. A nemzeti bíróságok által nyújtható jogorvoslatok többek között az alábbiak:

27.

Az említett jogorvoslatokat a 2.2.1–2.2.6. szakasz részletesebben tartalmazza.

28.

A nemzeti bíróságok kötelesek védeni a felfüggesztési kötelezettség megsértésével érintett személyek jogait. A nemzeti bíróságoknak ezért az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértése esetén valamennyi megfelelő jogi lépést meg kell tenniük a nemzeti joggal összhangban (46). A nemzeti bíróságok kötelezettségei azonban nem korlátozódnak a már kifizetett jogellenes támogatásokra. Kötelezettségeik azokra az esetekre is kiterjednek, amikor jogellenes kifizetés fog bekövetkezni. Az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezettségeik részeként a nemzeti bíróságoknak védeniük kell a személyek jogait e jogok esetleges figyelmen kívül hagyásával szemben (47). A tervbe vett jogellenes támogatás kifizetését a nemzeti bíróság tehát köteles megakadályozni.

29.

A nemzeti bíróságoknak a jogellenes támogatás kifizetésének megakadályozására irányuló kötelezettsége a nemzeti jog értelmében rendelkezésre álló különféle keresettípusokról függően sokféle eljárási keretben merülhet fel. A panaszos igen gyakran a jogellenes állami támogatás nyújtásáról szóló nemzeti jogi aktus érvényességének megtámadásával próbálkozik. Ilyen esetekben a jogellenes kifizetés megakadályozása általában logikus következménye azon tény megállapításának, hogy a támogatás nyújtására vonatkozó jogi aktus érvénytelen, mert a tagállam megsértette az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdését (48).

30.

Amennyiben a nemzeti bíróság jogellenesen nyújtott támogatással szembesül, a jogellenességnek a nemzeti jog szerinti valamennyi jogi következményét ki kell merítenie. A nemzeti bíróságnak tehát elvileg el kell rendelnie a jogellenes állami támogatás kedvezményezettől történő teljes visszafizettetését (49). A jogellenesen nyújtott támogatás teljes visszafizettetése része a nemzeti bíróság azon kötelezettségének, hogy védje a felperesnek (pl. a versenytárs) az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti egyéni jogait. A nemzeti bíróság visszafizettetésekre vonatkozó kötelezettsége tehát nem függ a támogatási intézkedésnek az EK-Szerződés 87. cikkének (2) vagy (3) bekezdésével való összeegyeztethetőségétől.

31.

Mivel a nemzeti bíróságoknak azok összeegyeztethetőségétől függetlenül kell elrendelniük a jogellenes támogatás teljes visszafizettetését, a visszafizettetésre gyorsabban sor kerülhet egy nemzeti bíróság előtt, mint egy, a Bizottságnál benyújtott panaszon keresztül. Valójában – a Bizottságtól eltérően (50) – a nemzeti bíróság annak megállapítására szorítkozhat és arra is kell szorítkoznia, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősül-e és hogy arra vonatkozik-e a felfüggesztési kötelezettség.

32.

A nemzeti bíróságok visszafizettetés előírására vonatkozó kötelezettsége azonban nem abszolút. A SFEI-ügyben hozott ítélet (51) értelmében létezhetnek olyan kivételes körülmények, amelyekben egy jogellenes állami támogatás visszafizettetése nem volna helyénvaló. Az ezzel összefüggésben alkalmazandó jogi követelményeknek hasonlónak kell lennie az eljárási rendelet 14. és 15. cikke szerint alkalmazandóhoz (52). Más szóval: azok a körülmények, amelyek nem akadályoznák a Bizottság által kiadandó visszafizettetési határozatot, nem indokolhatják, hogy egy nemzeti bíróság tartózkodjon az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti teljes visszafizettetés elrendelésétől. A közösségi bíróságok által e tekintetben alkalmazott feltételek nagyon szigorúak (53). Az EB következetesen kimondta, hogy elvben egy jogellenesen nyújtott támogatás kedvezményezettje nem hivatkozhat jogos elvárásokra a Bizottság visszafizettetési határozatával szemben (54). Ez azért van, mert egy körültekintően eljáró gazdasági szereplő meg tudott volna győződni arról, hogy az általa kapott támogatást bejelentették-e vagy sem (55).

33.

Egy különös és konkrét ténynek kellett tehát jogos elvárásokat támasztania a kedvezményezett részére ahhoz, hogy indokolt legyen, hogy a nemzeti bíróság miért nem rendeli el az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése alapján visszafizettetést (56). Ez lehet a helyzet akkor, ha maga a Bizottság nyújtott pontos biztosítékokat arra vonatkozóan, hogy a kérdéses intézkedés nem minősül állami támogatásnak, vagy hogy az nem tartozik a felfüggesztési kötelezettség hatálya alá (57).

34.

A CELF-ügyben hozott ítéletben (58) az EB egyértelművé tette, hogy a nemzeti bíróságnak megszűnik egy jogellenes állami támogatás teljes visszafizettetésének elrendelésére irányuló kötelezettsége, ha a nemzeti bíróság ítéletének meghozataláig a Bizottság már úgy határozott, hogy a támogatás összeegyeztethető a közös piaccal. Mivel a felfüggesztési kötelezettség célja annak biztosítása, hogy kizárólag összeegyeztethető támogatást lehessen végrehajtani, ez a cél már nem lehet veszélyben akkor, ha a Bizottság már megerősítette az összeegyeztethetőséget (59). Ennélfogva a nemzeti bíróságnak az egyéni jogok védelmére irányuló, az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezettsége érintetlen marad, ha a Bizottság nem hozott még határozatot, függetlenül attól, hogy a bizottsági eljárás zajlik-e már vagy sem (60).

35.

Míg egy pozitív bizottsági határozat után a nemzeti bíróságot már nem terheli a teljes visszafizettetés elrendelésére irányuló közösségi jogi kötelezettség, az EB azt is kifejezetten elismeri, hogy a nemzeti jog értelmében létezhet ilyen visszafizettetési kötelezettség (61). Amennyiben azonban létezik ilyen visszafizettetési kötelezettség, akkor ez nem érinti a tagállamnak a támogatás ezt követő újbóli nyújtásához való jogát.

36.

Ha a nemzeti bíróság úgy határozott, hogy a jogellenes támogatást az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértésével fizették ki, a támogatást számszerűsítenie kell a visszafizettetendő összeg meghatározása érdekében. A közösségi bíróságoknak az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó joggyakorlatának, valamint a Bizottság útmutatásainak és a döntéshozatali gyakorlatnak segítenie kell a bíróságot e tekintetben. Amennyiben a nemzeti bíróság nehézségekbe ütközik a támogatás összegének kiszámítása során, a Bizottság segítségét kérheti az e közlemény 3. szakaszában meghatározottaknak megfelelően.

37.

A jogellenes támogatásból származó gazdasági előny nem korlátozódik annak névleges összegére. A kedvezményezett ezen felül a támogatás idő előtti végrehajtásából eredő pénzügyi előnyben is részesül. Ez abból adódik, hogy ha a támogatást bejelentették volna a Bizottságnak, akkor a kifizetésre később került volna sor (már ha egyáltalán sor került volna rá). Ez pedig arra kényszerítette volna a kedvezményezettet, hogy a megfelelő pénzösszegeket a tőkepiacokon vegye kölcsön, ami piaci kamat megfizetésével jár.

38.

E jogtalan időelőny miatt, amennyiben a Bizottság elrendeli a visszafizettetést, az eljárási rendelet 14. cikkének (2) bekezdése nemcsak a támogatás névleges összegének visszafizettetését írja elő, hanem a jogellenes támogatás kedvezményezett rendelkezésére bocsátásának napjától a tényleges visszafizetés napjáig tartó időszakra felszámított kamat visszatérítését is. Az ezzel összefüggésben alkalmazandó kamatlábat az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: végrehajtási rendelet) (62) 9. cikke határozza meg.

39.

A CELF-ügyben hozott ítéletében az EB egyértelművé tette, hogy a nemzeti bíróságoknak az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezettségének részét képezi a támogatás idő előtti végrehajtásából eredő pénzügyi előny (a továbbiakban: a jogellenes támogatás kamata) visszafizettetése. A jogellenes támogatás idő előtti végrehajtása legalábbis azt idézi elő, hogy a versenytársak a körülményektől függően korábban szenvedik el a támogatás hatásait, mint versenykörülmények között kellett volna. A kedvezményezett ezért indokolatlan előnyhöz jutott (63).

40.

A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy elrendelje a jogellenes támogatás kamatának visszafizettetését, kétféleképpen állhat elő:

41.

A jogellenes támogatás kamata tekintetében fennálló visszafizettetési kötelezettségüknek való megfelelés érdekében a nemzeti bíróságoknak meg kell határozniuk a visszafizetendő kamat összegét. E tekintetben a következő elveket kell alkalmazni:

42.

A nemzeti bíróság kétség esetén e közlemény 3. szakasza szerint segítséget kérhet a Bizottságtól.

43.

A nemzeti bíróságok – az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerint játszott szerepük részeként – kötelesek lehetnek továbbá helyt adni a kedvezményezett versenytársainak és más harmadik személyeknek a jogellenes állami támogatással okozott kár megtérítése iránti kérelemnek (70). Ezek a kártérítési keresetek általában az állami támogatást nyújtó hatóság ellen indulnak. Különösen fontosak lehetnek ezek a panaszos számára, mivel – a pusztán a visszafizettetésre irányuló keresetekkel szemben – egy sikeres kártérítési kereset a panaszos számára közvetlen anyagi kártérítést biztosít az elszenvedett veszteség tekintetében.

44.

Az EB több alkalommal kimondta, hogy az érintett harmadik személyek a nemzeti jog alapján nyújthatnak be ilyen kártérítési kereseteket (71). Ezek a keresetek természetesen a nemzeti jogszabályoktól függnek. Ennélfogva az Európai Unión belül jelentősen eltérőek azok a jogalapok, amelyekre a panaszosok a múltban hivatkoztak.

45.

A nemzeti jog szerinti kártérítési igény lehetőségétől függetlenül a felfüggesztési kötelezettség megsértése közvetlen és kötelező közösségi jogi következményekkel jár. Ennek az az oka, hogy az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti felfüggesztési kötelezettség a közösségi jognak egy olyan közvetlenül alkalmazandó szabálya, amely a tagállamok valamennyi hatóságára nézve kötelező (72). A felfüggesztési kötelezettség megsértése tehát elvben az EB által a Frankovich-ügyben (73) és a Brasserie du Pêcheur ügyben (74) hozott ítéleten alapuló kártérítési keresetekhez vezethet (75). Ez az ítélkezési gyakorlat megerősíti, hogy a tagállamok kötelesek megtéríteni a közösségi jog megsértéséből eredő, az egyéneknek okozott azon veszteséget és kárt, amelyért az állam felelős (76). E felelősség akkor áll fenn, amikor: i. a megsértett jogszabály arra irányul, hogy jogokat biztosítson az egyének számára; ii. a jogsértés kellően egyértelmű és iii. közvetlen okozati összefüggés áll fenn a tagállamot terhelő kötelezettség megsértése és a jogsérelmet szenvedett felek kára között (77).

46.

Az első követelmény (az egyén jogainak védelmére irányuló közösségi jogi kötelezettség) az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértésével kapcsolatban. Az EB nemcsak több alkalommal megerősítette hogy az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése az egyén számára jogokat keletkeztet, hanem azt is egyértelművé tette, hogy ezen egyéni jogok védelme a nemzeti bíróságok tényleges feladata (78).

47.

A közösségi jog kellően egyértelmű megsértésének követelménye az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértése esetén általánosságban szintén teljesül. Annak megállapításakor, hogy a közösségi jog megsértése kellően egyértelmű-e vagy sem, az EB erőteljes hangsúlyt helyez az érintett hatóságok által élvezett mérlegelési lehetőségek terjedelmére (79). Amennyiben a kérdéses hatóság nem rendelkezik mérlegelési lehetőséggel, a közösségi jog puszta megsértése is elegendő lehet a kellően súlyos jogsértés meglétének megállapításához (80). Az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése tekintetében azonban a tagállamok hatóságai nem mérlegelhetik, hogy bejelentik-e az állami támogatási intézkedéseket. Elvben tehát kifejezett kötelezettségük az összes ilyen intézkedés bejelentése azok végrehajtása előtt. Noha az EB olykor figyelembe veszi a közösségi jog adott megsértésének kimenthetőségét (81), az állami támogatások esetében a tagállamok hatóságai általában nem állíthatják, hogy nem volt tudomásuk a felfüggesztési kötelezettségről. Ennek az az oka, hogy nagy mennyiségű ítélkezési gyakorlat és bizottsági iránymutatás áll rendelkezésre az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének és 88. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról. Kétség esetén a tagállamok jogbiztonsági okokból mindig bejelenthetik az intézkedést a Bizottságnak (82).

48.

A harmadik követelmény, hogy a közösségi jog megsértésének tényleges és biztos anyagi kárt kellett okoznia a panaszosnak, többféleképpen teljesülhet.

49.

A panaszos gyakran azzal érvel, hogy a támogatás közvetlenül felelős volt az elmaradt haszonért. Ha a nemzeti bíróság ilyen követeléssel szembesül, akkor a következő megfontolásokat kell figyelembe vennie:

50.

A kártérítés igénylésének lehetősége elvileg nem függ az ugyanazon támogatási intézkedés vonatkozásában párhuzamosan folytatott, egyetlen bizottsági vizsgálattól sem. Az ilyen, folyamatban lévő vizsgálat nem mentesíti a nemzeti bíróságot azon kötelezettsége alól, hogy óvja az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti egyéni jogokat (85). Mivel a panaszos képes lehet bizonyítani, hogy veszteséget szenvedett a támogatás idő előtti végrehajtása miatt és – még pontosabban – a kedvezményezett jogellenes időelőnyének eredményeként, nem kizárt a sikeres kártérítési követelés még akkor sem, ha a Bizottság a nemzeti bíróság döntésének időpontjáig már jóváhagyta a támogatást (86).

51.

A nemzeti eljárási szabályok olykor lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy a panaszos számára megítélendő tényleges kártérítési összeg megállapítása céljából ésszerű becslésekre hagyatkozzon. Amennyiben ez a helyzet – és feltéve, hogy a tényleges érvényesülés elvét (87) tiszteletben tartják –, az ilyen becslések alkalmazása az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti kártérítési követelésekkel kapcsolatban szintén lehetséges. Ez hasznos eszköz lehet azon nemzeti bíróságok számára, amelyek a kártérítés kiszámításával kapcsolatban nehézségekbe ütköznek.

52.

A közösségi jog szerinti kártérítési követelések jogi előfeltételei és a kártérítés kiszámításával kapcsolatos kérdések tekintetében szintén kérhető az e közlemény 3. szakasza szerinti bizottsági segítség.

53.

Az esetleges panaszosok jogosultak az állami támogatást nyújtó hatósággal szemben kártérítési keresetek benyújtására. Lehetnek azonban olyan körülmények, amelyekben a panaszos jobbnak látja, hogy közvetlenül a kedvezményezettől igényeljen kártérítést.

54.

A SFEI-ügyben hozott ítéletében az EB kifejezetten foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy indíthatók-e közvetlen kártérítési keresetek a kedvezményezettel szemben a közösségi jog értelmében. Az EB arra a következtetésre jutott, hogy – mivel az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése nem ró semmiféle közvetlen kötelezettséget a kedvezményezettre – ezeknek az kereseteknek nincs meg a megfelelő közösségi jogi alapja (88).

55.

Ez azonban semmilyen módon nem sérti a kedvezményezettel szembeni, a nemzeti anyagi jogon alapuló, sikeres kártérítési kereset lehetőségét. Ezzel összefüggésben az EB kifejezetten utalt arra a lehetőségre, hogy az esetleges panaszosok hivatkozhatnak a szerződésen kívüli felelősségre irányadó nemzeti szabályokra (89).

56.

Nem korlátozódik a végső ítéletekre a nemzeti bíróságok azon kötelessége, hogy a felfüggesztési kötelezettség megsértéséből eredő, szükséges jogkövetkezményeket levonják. Az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti szerepük részeként a nemzeti bíróságok ideiglenes intézkedéseket is kötelesek hozni, amennyiben ez az egyének jogainak védelméhez (90) és az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének hatékony érvényesüléséhez célszerű.

57.

A nemzeti bíróságok ideiglenes intézkedések meghozatalára irányuló hatásköre az érdekelt felek szempontjából központi jelentőséggel bírhat, amennyiben gyors intézkedésre van szükség. A jogellenes támogatással szembeni gyors fellépési készségük, közelségük, valamint a rendelkezésükre álló intézkedések széles választéka miatt a nemzeti bíróságok igen jó helyzetben vannak ahhoz, hogy ideiglenes intézkedéseket hozzanak, amennyiben a jogellenes támogatást már kifizették vagy annak kifizetésére készülnek.

58.

A legegyértelműbb ügyek azok, amelyekben a jogellenes támogatást még nem fizették ki, de amelyeknél fennáll annak kockázata, hogy a kifizetéseket a nemzeti bíróság előtt folyó eljárás ideje alatt fogják eszközölni. Ezekben az esetekben a nemzeti bíróságnak az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdése megsértésének megakadályozására irányuló kötelezettsége (91) azt igényelheti, hogy ideiglenes végzést hozzon, amely a kérdés érdemi részének rendezéséig megakadályozza a jogellenes kifizetést.

59.

Amennyiben a jogellenes kifizetésre már sor került, a nemzeti bíróságoknak az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti szerepe általában a teljes visszafizettetés (beleértve a jogellenes támogatás kamatát is) elrendelésére kötelezi őket. A tényleges érvényesülés elve (92) miatt a nemzeti bíróság ezt nem késleltetheti az eljárás szükségtelen elhalasztásával. Ezek a halasztások nemcsak hogy érintenék az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése által védelemben részesített egyéni jogokat, hanem közvetlenül növelnék a támogatás jogellenességéből eredő versenyjogi károkat.

60.

Ezen általános kötelezettség ellenére lehetnek azonban olyan körülmények, amelyekben a nemzeti bíróság végső határozatának meghozatalát elhalasztja. Ilyen esetekben az egyéni jogoknak az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése értelmében való védelmére vonatkozó kötelezettség szerint a nemzeti bíróságnak az alkalmazandó nemzeti eljárási keretek között rendelkezésére álló valamennyi ideiglenes intézkedést alkalmaznia kell annak érdekében, hogy a támogatás versenyellenes hatásait legalább átmenetileg megszüntesse (a továbbiakban: ideiglenes visszafizettetés) (93). Ebben az összefüggésben a nemzeti eljárási szabályok alkalmazása az egyenértékűségi és tényleges érvényesülési követelmények hatálya alá tartozik. (94)

61.

Amennyiben – a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatára és a Bizottság gyakorlatára alapozva – a nemzeti bíró arra az ésszerű előzetes meggyőződésre jutott, hogy a kérdéses intézkedés jogellenes állami támogatást foglal magában, a Bizottság véleménye szerint és a nemzeti eljárási jog alapján a leggyorsabb jogorvoslat a jogellenes támogatás és a jogellenes támogatás kamatának az ügy érdemi részének rendezéséig egy zárolt számlán történő letétbe helyezésének elrendelése lesz. A nemzeti bíróság végső ítéletében ezután vagy elrendeli, hogy a zárolt számlán lévő pénzeszközöket az állami támogatást nyújtó hatóság részére térítsék vissza, ha a jogellenesség megállapítást nyert, vagy pedig elrendeli, hogy a pénzeszközöket bocsássák a kedvezményezett rendelkezésére.

62.

Az ideiglenes visszafizettetés szintén igen hatékony eszköz lehet azokban az esetekben is, amikor a nemzeti bírósági eljárások a bizottsági vizsgálattal párhuzamosan zajlanak (95). Egy folyamatban lévő bizottsági vizsgálat nem mentesíti a nemzeti bíróságot az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti egyéni jogok védelmére irányuló kötelezettség alól (96). A nemzeti bíróság ezért nem függesztheti fel egyszerűen a saját eljárását a Bizottság döntéséig és nem hagyhatja mindeközben védelem nélkül a panaszosnak az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti jogait. Amennyiben a nemzeti bíróság a végleges és jogerős visszafizettetési végzés elfogadása előtt meg kívánja várni a Bizottság összeegyeztethetőségre vonatkozó értékelésének eredményét, megfelelő ideiglenes intézkedéseket kell hoznia. Ebben az esetben is megfelelő jogorvoslatnak tűnik a pénzeszközök zárolt számlára való elhelyezésének elrendelése. Abban az esetben ha:

63.

A nemzeti bíróságok olyan esetekben is találkozhatnak állami támogatási kérdésekkel, amikor a Bizottság már elrendelte a visszafizettetést. Noha a legtöbb eset a nemzeti visszafizettetési végzés megsemmisítésére irányuló kereset lesz, harmadik személyek is igényelhetnek kártérítést a nemzeti hatóságoktól a Bizottság visszafizettetési határozata végrehajtásának elmulasztása miatt.

64.

Az eljárási rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamoknak haladéktalanul végre kell hajtaniuk a visszafizettetésre vonatkozó határozatokat. A visszafizettetésre a nemzeti jog által meghatározott eljárásnak megfelelően kerül sor, feltéve, hogy azok lehetővé teszik a visszafizettetési határozat azonnali és hatékony végrehajtását. Amennyiben egy nemzeti eljárási szabály akadályozza az azonnali és/vagy hatékony visszafizettetést, a nemzeti bíróságnak mellőznie kell a rendelkezés alkalmazását (100).

65.

A Bizottság visszafizettetést elrendelő határozatának végrehajtása érdekében a nemzeti hatóságok által kiadott visszafizettetési végzések érvényességét olykor a nemzeti bíróság előtt támadják meg. Az ilyen keresetekre irányadó szabályokat részletesen a Bizottság 2007. évi visszafizettetési közleménye (101) tartalmazza, amelynek főbb elveit e szakasz tartalmazza.

66.

A nemzeti bíróság előtti keresetek különösen nem támadhatják az irányadó bizottsági határozat érvényességét, amennyiben a panaszos ezt a határozatot közvetlenül a közösségi bíróságok előtt is megtámadhatta volna (102). Ez egyszersmind azt is jelenti, ha lehetséges lett volna az EK-Szerződés 230. cikke szerinti megtámadás, a nemzeti bíróság nem függesztheti fel a visszafizettetési végzés végrehajtását a bizottsági határozat érvényességével kapcsolatos alapon (103).

67.

Amennyiben nem világos, hogy a panaszos indíthat-e megsemmisítés iránti keresetet az EK-Szerződés 230. cikke értelmében (pl. mivel az intézkedés olyan széleskörű kérdésekre kiterjedő támogatási program volt, amellyel kapcsolatban a felperes nem biztos, hogy ki tud mutatni személyes érintettséget), a nemzeti bíróságnak elvben jogi védelmet kell nyújtania. Azonban a nemzeti bírónak még ilyen feltételek mellett is az EK-Szerződés 234. cikke szerinti előzetes döntést kell kérnie, amennyiben a kereset a bizottsági határozat érvényességére és jogszerűségére vonatkozik (104).

68.

Ilyen körülmények között az ideiglenes intézkedés meghozatala a Zuckerfabrik-ügyben (105) és az Atlanta-ügyben (106) hozott ítéletekben meghatározott, igen szigorú jogi követelményektől függ: a nemzeti bíróság csak akkor függesztheti fel a visszafizettetési végzéseket, ha i. komoly kétségei vannak a közösségi jogi aktus érvényességét illetően. Ha a megtámadott jogi aktus érvényessége még nem vitatott az EB előtt akkor magának a nemzeti bíróságnak kell a kérdést az EB elé terjesztenie; ii. az ideiglenes intézkedés sürgősen szükséges az intézkedést kérő félnél felmerülő súlyos és helyrehozhatatlan károk elkerülése érdekében; és iii. a bíróságnak kellően figyelembe kell vennie a közösségi érdeket. Az összes említett körülmény értékelésekor a nemzeti bíróságnak tiszteletben kell tartania a közösségi bíróságoknak a bizottsági határozat jogszerűségéről vagy a közösségi szintű ideiglenes intézkedés alkalmazásáról hozott döntését (107).

69.

A felfüggesztési kötelezettség megsértéséhez hasonlóan az eljárási rendelet 14. cikke értelmében egy bizottsági visszafizettetési határozat betartásának a tagállamok hatóságai általi elmulasztása is kártérítési követelésekhez vezethet a Francovich-ügyben és a Brasserie du Pêcheur ügyben hozott ítéleteknek megfelelően (108). A Bizottság véleménye szerint az ilyen kártérítési követelések kezelése a felfüggesztési kötelezettség megsértése tekintetében alkalmazott elveket tükrözi (109). Ennek az az oka, hogy i. a tagállam visszafizettetési kötelezettsége ugyanazon egyéni jogok védelmére irányul, mint a felfüggesztési kötelezettség és ii. a Bizottság visszafizettetési határozatai nem hagynak semmiféle mérlegelési lehetőséget a nemzeti hatóságok számára; a visszafizettetési kötelezettség megsértését tehát elvben kellően egyértelműnek kell tekinteni. Következésképpen a Bizottság visszafizettetési határozata végrehajtásának hiányára vonatkozó kártérítési kereset sikere ismét attól függ, hogy a panaszos tudja-e bizonyítani azt, hogy közvetlenül a késedelmes visszafizettetés miatt szenvedett veszteséget (110).

70.

A nemzeti bíróságok kötelesek érvényre juttatni a felfüggesztési kötelezettséget és védeni az egyének jogait a jogellenes állami támogatással szemben. Elvben ezekre az eljárásokra a nemzeti eljárási szabályokat kell alkalmazni (111). A közösségi jog általános elvei alapján azonban a nemzeti jog ilyen körülmények közötti alkalmazása két alapvető feltételre figyelemmel történik:

71.

A közösségi jog elsőbbsége miatt a nemzeti bíróságoknak el kell tekinteniük a nemzeti eljárási szabályok alkalmazásától, ha azok alkalmazása sértené a 70. pontban foglalt elveket (114).

72.

A tényleges érvényesülés elve közvetlenül kihat az esetleges panaszosoknak a nemzeti bíróságok előtti, az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti kereshetőségi jogára. E tekintetben a közösségi jog előírja, hogy a kereshetőségi jogra vonatkozó nemzeti szabályok nem áshatják alá a hatékony bírói védelemhez való jogot (115). A nemzeti szabályok ennélfogva a kereshetőségi jogot nem korlátozhatják kizárólag a kedvezményezett versenytársaira (116). A támogatási intézkedés miatti versenytorzulás által nem érintett harmadik személyek is elegendő, eltérő jellegű jogos érdekkel rendelkezhetnek nemzeti bíróság előtti eljárás indításához (ahogyan ezt adóügyekben már elismerték) (117).

73.

A fent idézett ítélkezési gyakorlat különös jelentőséggel bír az adó- és más pénzügyi kötelezettségek alóli mentességek formájában nyújtott állami támogatás tekintetében. Ilyen esetekben nem szokatlan, hogy azok a személyek, akik nem részesülnek ugyanebből a mentességből, az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése alapján kifogásolják saját adóterhüket (118).

74.

Harmadik személy adófizetők azonban a közösségi bíróságok joggyakorlata alapján csak akkor hivatkozhatnak a felfüggesztési kötelezettségre, amennyiben saját adófizetésük a jogellenes állami támogatási intézkedés szerveses részét képezi (119). Ez a helyzet akkor, amikor a vonatkozó nemzeti szabályok értelmében az adóbevételt kizárólag a jogellenes állami támogatás finanszírozására tartják fenn és e bevétel közvetlen hatással van az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértésével nyújtott állami támogatás összegére (120).

75.

Ha általános adók alól adtak mentességet, akkor e követelmények általában nem teljesülnek. Egy adók megfizetésére kötelezett vállalkozás ennélfogva általánosságban nem állíthatja azt, hogy más adómentessége jogellenes az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése értelmében (121). Az állandó ítélkezési gyakorlatból továbbá az is következik, hogy a jogellenes adómentesség panaszosra történő kiterjesztése nem helyénvaló jogorvoslat az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértése tekintetében. Egy ilyen intézkedés nem megszüntetné, hanem – épp ellenkezőleg – megerősítené a jogellenes támogatás versenyellenes hatásait (122).

76.

A tényleges érvényesülés elve a bizonyítékok gyűjtésének folyamatát is befolyásolhatja. Amennyiben például egy adott igény tekintetében a bizonyítási teher lehetetlenné vagy túlságosan nehézzé teszi a panaszos számára igényének bizonyítását (pl. ha nincs birtokában a szükséges okirati bizonyíték), akkor a nemzeti bíróság köteles a nemzeti eljárási jog alapján rendelkezésére álló valamennyi eszközt felhasználni annak érdekében, hogy biztosítsa a panaszos hozzáférését e bizonyítékhoz. Amennyiben a nemzeti jog előírja, ez magában foglalhatja a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy elrendelje azt, hogy az alperes vagy egy harmadik személy a panaszos rendelkezésére bocsássa a szükséges okiratokat (123).

77.

Az EK-Szerződés 10. cikke értelmében az európai intézmények és a tagállamok kölcsönös felelőssége az EK-Szerződés célkitűzéseinek elérése céljából folytatott jóhiszemű együttműködés. Az EK-Szerződés 10. cikke tehát magában foglalja azt is, hogy a Bizottságnak segítséget kell nyújtania a nemzeti bíróságok számára, amikor azok a közösségi jogot alkalmazzák (124). Megfordítva pedig: a nemzeti bíróságok kötelesek lehetnek a Bizottság számára segítséget nyújtani feladatainak teljesítésében (125).

78.

A nemzeti bíróságok által az állami támogatási szabályok végrehajtásában játszott kulcsfontosságú szerep miatt a Bizottság elkötelezetten segíti a nemzeti bíróságokat, amikor az utóbbiak szükségesnek tartják az ilyen jellegű segítséget egy előttük folyó ügyben meghozandó határozathoz. Jóllehet az 1995. évi együttműködési közlemény már felkínálta a nemzeti bíróságoknak azt a lehetőséget, hogy segítségért forduljanak a Bizottsághoz, a nemzeti bíróságok nem éltek rendszeresen ezzel a lehetőséggel. A Bizottság ezért újból meg szeretné kísérelni, hogy szorosabb együttműködést alakítson ki a nemzeti bíróságokkal azáltal, hogy gyakorlatiasabb és még inkább felhasználóbarát segítségnyújtási mechanizmusokat biztosít. Ennek során a trösztellenes együttműködési közleményből (126) indul ki.

79.

A nemzeti bíróságoknak nyújtott bizottsági segítség két formában jelenhet meg:

80.

A nemzeti bíróságok számára történő segítségnyújtás során a Bizottságnak tiszteletben kell tartania a szolgálati titoktartási kötelezettségét, valamint védenie kell saját működését és függetlenségét (127). A nemzeti bíróságok felé fennálló, az EK-Szerződés 10. cikke szerinti kötelezettségének teljesítése során a Bizottság ezért elkötelezett az iránt, hogy semleges és objektív maradjon. Mivel a Bizottság által a nemzeti bíróságoknak nyújtott segítség a közérdek védelmére irányuló feladatának részét képezi, a Bizottságnak nem áll szándékában a nemzeti bíróság előtt folyó ügyben érintett felek magánérdekeit szolgálni. A Bizottság ezért nem hallgatja meg a nemzeti eljárásban részt vevő feleket a nemzeti bíróságnak nyújtott segítségével kapcsolatban.

81.

Az e közlemény értelmében a nemzeti bíróságoknak felkínált segítség önkéntes, és nem érinti a nemzeti bíróság azon lehetőségét vagy kötelezettségét (128), hogy az EK-Szerződés 234. cikkével összhangban az EB előzetes döntését kérje a közösségi jog értelmezését vagy érvényességét illetően.

82.

A Bizottságnak az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazása során a nemzeti bíróságok részére nyújtandó segítségre irányuló kötelezettsége magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy továbbítsa a birtokában lévő lényeges információkat a nemzeti bíróságoknak (129).

83.

A nemzeti bíróság többek között a következő típusú információkat kérheti a Bizottságtól:

84.

A nemzeti bíróságokkal folytatott együttműködés hatékonyságának biztosítása érdekében az információ iránti kérelmeket a lehető leggyorsabban feldolgozzák. A Bizottság arra törekszik, hogy a kéréstől számított egy hónapon belül a nemzeti bíróság rendelkezésére bocsássa a kért információkat. Amennyiben a Bizottságnak további felvilágosítást kell kérnie a nemzeti bíróságtól, az említett egy hónapot a felvilágosítás kézhezvételétől kell számítani. Amennyiben a Bizottságnak olyan harmadik személyekkel kell konzultálnia, akiket az információk továbbítása közvetlenül érint, úgy az egy hónapos időszak e konzultáció befejeződésétől kezdődik. Ez lehet például a helyzet egy magánszemély által benyújtott bizonyos típusú információk esetében (131), vagy amennyiben az egyik tagállam által benyújtott információkat egy másik tagállambeli bíróság kéri.

85.

Az információk nemzeti bíróságoknak történő továbbítása során a Bizottságnak fenn kell tartania az EK-Szerződés 287. cikkében a természetes és jogi személyek részére biztosított garanciákat (132). Az EK-Szerződés 287. cikke megakadályozza, hogy a Bizottság tagjai, tisztviselői és egyéb alkalmazottai a szolgálati titoktartási kötelezettség alá tartozó információkat fedjenek fel. Ez kiterjedhet a bizalmas információkra és az üzleti titkokra is.

86.

Az EK-Szerződés 10. és 287. cikke a Bizottság számára nem tiltja meg teljesen, hogy a nemzeti bíróságok számára a szolgálati titoktartás alá tartozó információkat továbbítson. Amint azt a közösségi bíróságok megerősítették, a jóhiszemű együttműködés arra kötelezi a Bizottságot, hogy biztosítsa a nemzeti bíróság számára mindazon információkat, amelyeket az utóbbi esetleg kér (133). Ez magában foglalja a szolgálati titoktartási kötelezettség alá tartozó információkat is.

87.

Amennyiben a Bizottság a nemzeti bíróság számára szolgálati titoktartási kötelezettség alá tartozó információkat kíván nyújtani, a Bizottság emlékezteti a bíróságot az EK-Szerződés 287. cikke szerinti kötelezettségeire. Megkérdezi a nemzeti bíróságtól, hogy tudja, illetve fogja-e garantálni a bizalmas információk és üzleti titkok védelmét. Amennyiben a nemzeti bíróság nem tud ilyen garanciát felkínálni, a Bizottság nem továbbítja az adott információt (134). Másfelől viszont, amennyiben a nemzeti bíróság felkínálta ezt a garanciát, a Bizottság továbbítani fogja a kért információt.

88.

Léteznek további olyan esetek is, amikor a Bizottság esetleg nem tárhat fel információt egy nemzeti bíróság részére. A Bizottság különösen akkor utasítja el az információk nemzeti bíróság részére történő továbbítását, amennyiben azok továbbítása a Közösségek működésébe és függetlenségébe ütközne. Ez a helyzet állna elő akkor, ha az információk feltárása veszélyeztetné a Bizottságra ruházott feladatok teljesítését (135) (pl. a Bizottság belső határozathozatali eljárására vonatkozó információk).

89.

Amennyiben a nemzeti bíróság egy előtte folyamatban lévő ügyben az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazására köteles, tiszteletben kell tartania az állami támogatás területén meglévő valamennyi vonatkozó közösségi szabályt és a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatát. A nemzeti bíróság ezen túlmenően útmutatást kereshet a Bizottság döntéshozatali gyakorlatában, valamint az állami támogatási szabályok alkalmazására vonatkozóan a Bizottság által kiadott közleményekben és iránymutatásokban. Lehetnek azonban olyan körülmények, amelyekben ezen eszközök nem kínálnak a nemzeti bíróság számára elégséges útmutatást a szóban forgó kérdésekben. Az EK-Szerződés 10. cikke szerinti kötelezettségei tükrében, valamint az állami támogatás végrehajtásában a nemzeti bíróságok által játszott fontos és összetett szerep miatt a Bizottság ezért lehetőséget ad a nemzeti bíróságok számára, hogy kikérjék a Bizottság véleményét az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazását érintő, lényeges kérdéseket illetően (136).

90.

A Bizottság ilyen véleménye elvben a nemzeti eljárások keretében felmerülő valamennyi gazdasági, ténybeli vagy jogi kérdésre kiterjedhet (137). A közösségi jog értelmezésével kapcsolatos kérdések is nyilvánvalóan alkalmat nyújtanak a nemzeti bíróságok számára, hogy az EB-től az EK-Szerződés 234. cikke alapján előzetes döntést kérjenek. Amennyiben a nemzeti jog alapján a bíróság határozata ellen nincs lehetőség további jogorvoslatra, az előzetes döntéshozatali eljárás elvileg kötelező (138).

91.

A bizottsági vélemények tárgyát képezhetik többek között az alábbiak:

92.

A 20. pontban kifejtetteknek megfelelően egy támogatási intézkedés közös piaccal való – az EK-Szerződés 87. cikkének (2) bekezdése és 87. cikkének (3) bekezdése szerinti – összeegyeztethetőségének értékelése a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik. A nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel a támogatási intézkedés összeegyeztethetőségének értékelésére. Amíg tehát a Bizottság nem tud véleményt nyilvánítani az összeegyeztethetőségről, ez nem akadályozza meg a nemzeti bíróságot abban, hogy eljárási jellegű információkat kérjen arra vonatkozóan, hogy a Bizottság már értékeli-e (vagy szándékozik-e értékelni) egy bizonyos támogatási intézkedés összeegyeztethetőségét és ha igen, mikorra valószínűsíthető határozatának elfogadása (140).

93.

Véleményének megadása során a Bizottság arra szorítkozik, hogy a nemzeti bíróság részére tényszerű információkkal, illetve a kért gazdasági vagy jogi pontosításokkal szolgáljon, anélkül, hogy a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy érdemi részét vizsgálná. Ezen túlmenően – a közösségi jog közösségi bíróságok általi hiteles értelmezésétől eltérően – a Bizottság véleménye jogilag nem köti a nemzeti bíróságot.

94.

A nemzeti bíróságokkal folytatott együttműködésének lehető leghatékonyabbá tétele érdekében a Bizottság a véleménye iránti kérelmeket a lehető leggyorsabban dolgozza fel. A Bizottság arra törekszik, hogy a kért véleményt a kérelem időpontjától számított négy hónapon belül megadja a nemzeti bíróság részére. Amennyiben a Bizottságnak a nemzeti bíróságtól további felvilágosítást kell kérnie, ez a négyhónapos időszak a kért felvilágosítás kézhezvételének időpontjában kezdődik.

95.

Ezzel összefüggésben azonban meg kell jegyezni, hogy a nemzeti bíróságoknak az egyéni jogok védelmével kapcsolatos, az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti általános kötelezettsége arra az időszakra is vonatkozik, amelynek során a Bizottság a kért vélemény készíti. Ez azért van – amint ezt a fenti 62. pont is tartalmazza –, mert a nemzeti bíróságnak az egyéni jogok védelmére vonatkozó, az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezettsége attól függetlenül alkalmazandó, hogy a Bizottságtól még vár-e valamiféle nyilatkozatot vagy sem. (141).

96.

A 80. pontban meghatározottaknak megfelelően a Bizottság véleményének a nemzeti bíróság részére történő megadása előtt nem hallgatja meg a feleket. A Bizottság véleményének a nemzeti eljárásban való szerepeltetése a vonatkozó nemzeti eljárási szabályoktól függ, amelyeknek tiszteletben kell tartaniuk az általános közösségi jogi elveket.

97.

A nemzeti bíróságok és a Bizottság közötti hatékonyabb együttműködéshez és kommunikációhoz való további hozzájárulás érdekében a Bizottság egy olyan egységes kapcsolattartó pont létrehozásáról határozott, amelyhez a nemzeti bíróságok az e közlemény 3.1. és 3.2. szakasza szerinti, segítségre irányuló valamennyi kérésükkel, valamint a mindennapi munkájuk során az állami támogatási politikával kapcsolatban esetlegesen felmerülő írásbeli vagy szóbeli kérdésükkel fordulhatnak.

98.

A Bizottság a versenypolitikáról szóló éves jelentésben közzé fog tenni egy, a nemzeti bíróságokkal az e közleménynek megfelelően folytatott együttműködésével kapcsolatos összefoglalót. Honlapján véleményeit és megfigyeléseit is hozzáférhetővé teheti.

99.

E közlemény célja, hogy segítséget nyújtson a nemzeti bíróságok számára az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazása során. A közlemény nem kötelező a nemzeti bíróságokra nézve, illetve nem érinti függetlenségüket. A közlemény nem érinti a tagállamok és a természetes vagy jogi személyek közösségi jog alapján fennálló jogait és kötelezettségeit.

100.

E közlemény az 1995. évi együttműködési közlemény helyébe lép.

101.

A Bizottság elfogadása után öt évvel felül kívánja vizsgálni e közleményt.