[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 21.10.2009 COM(2009) 551 végleges 2009/0164 (COD) Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére és jogállására, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó minimumszabályokról (átdolgozás) {SEC (2009) 1373} {SEC (2009) 1374} INDOKOLÁS A JAVASLAT HÁTTERE A javaslat okai és céljai E javaslat a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv[1] (a továbbiakban: az elismerésről szóló irányelv vagy az irányelv) átdolgozása. A hágai program arra szólította fel a Bizottságot, hogy zárja le az első szakasz során elfogadott jogi aktusok értékelését, valamint terjessze a Tanács és az Európai Parlament elé a Közös Európai Menekültügyi Rendszer második szakaszának eszközeit azzal a céllal, hogy azokat 2010 vége előtt elfogadhassák. A menekültügyről szóló politikai tervben[2] a Bizottság a Közös Európai Menekültügyi Rendszer második szakaszának lezárását javasolta a védelmi előírások szigorítása és EU-szerte egységes alkalmazásuk biztosítása révén. A 2008. október 16-án elfogadott Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum (a továbbiakban: a Paktum) további politikai támogatást biztosított és további lendületet adott e célkitűzésnek azáltal, hogy kezdeményezéseket sürgetett a Közös Európai Menekültügyi Rendszer létrehozásának befejezésére magasabb szintű védelem biztosítása céljából. Jelenleg nagymennyiségű információ áll a Bizottság rendelkezésére az irányelv végrehajtásával kapcsolatban, ideértve az irányelv rendelkezéseit érintő hiányosságokat, valamint az irányelv gyakorlati alkalmazását érintő kimerítő információkat is. - 2007 júniusában a Bizottság zöld könyvet[3] adott ki azzal a céllal, hogy meghatározza, melyek a Közös Európai Menekültügyi Rendszer második szakasza kialakításának lehetséges módjai. E nyilvános konzultációra válaszul 89 véleménynyilvánítás érkezett az érdekeltek széles köréből , többek között jelentős számú tagállamtól és nem kormányzati szervezetektől[4], amelyek az ötletek széles tárházát kínálták az irányelv lehetséges módosításaira. - Rendszeres monitoring tevékenysége révén a Bizottság információkat gyűjtött az irányelv nemzeti jogba történő átültetéséről és végrehajtásáról, valamint figyelembe vett az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a különböző nem kormányzati szervezetek[5] által az irányelv végrehajtásának értékeléséről készített számos tanulmányt , valamint egy, a Bizottság megbízásából az Odysseus egyetemi hálózat[6] által készített jelentést is. - A Bizottság által a tagállamokhoz és a civil társadalomhoz intézett részletes kérdőívek útján további adatokat gyűjtöttek. - Továbbá, a Bizottság megbízásából külső tanulmány készült , amely – az e javaslathoz csatolt hatásvizsgálat[7] elkészítése céljából – elemezte a rendelkezésre álló adatokat, valamint a konzultációk és kérdőívek eredményeit. - Emellett a Bizottság számos szakértői találkozót szervezett az irányelv lehetséges módosításainak megvitatására: egy találkozót bírákkal, az egyetemi körök szereplőivel, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával, valamint a tagállamokból meghívott szakértőkkel 2008. június 26-án; két találkozót a tagállamokkal (egyet szakértői szinten 2008. november 19-én, valamint egy másikat a Bevándorlással és Menekültüggyel Foglalkozó Bizottság keretében 2008. december 12-én), valamint két találkozót nem kormányzati szervezetekkel 2009. január 8-án és 2009. február 23-án. Ennek alapján a Bizottság fő problémaként azt állapította meg, hogy az elfogadott minimumszabályok tágan értelmezhetők és kétértelműek. Következésképpen: - nem elegendőek kialakuló emberi jogokkal és menedékjogi előírásokkal való teljes körű összeegyeztethetőség biztosításához, - nem eredményeztek megfelelő szintű jogharmonizációt, és - negatívan hatnak a döntéshozatal minőségére és hatékonyságára Ugyanerre a megállapításra jutottak a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló 2005/85/EK tanácsi irányelv[8] (a továbbiakban: a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv) tekintetében is. E javaslatot a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv átdolgozásával egyidejűleg fogadják el azzal a céllal, hogy magasabb szintű jogharmonizációt, valamint a védelem tekintetében hatékonyabb érdemi és eljárási szabályokat biztosítsanak a jelenlegi jogalapon, előmozdítva ezáltal a hágai program által sürgetett közös menekültügyi eljárás és egységes jogállás létrehozását. A várt módosítások a következők: a) a döntéshozatali eljárások egyszerűsítése és első fokon a kellően átgondolt és megalapozottabb döntések elősegítése, megelőzve ezáltal a visszaélést ; b) a jogok megadására vonatkozó eljárások ésszerűsítése, javítva ezáltal a menekültügyi folyamat hatékonyságát , és c) az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) joggyakorlatával való összhang biztosítása. Konkrétabban: a) Az irányelv számos rendelkezésének tágan értelmezhetőségéből és kétértelműségéből fakadóan a döntéshozóknak nehéz gyors és megalapozott döntéseket hozni, míg a fogalmak eltérő értelmezési lehetőségei a jogorvoslatok gyakori igénybevételét, ismételt kérelmeket, valamint az elutasító határozatokkal szembeni fellebbezések jelentős arányát eredményezik. A bizonytalanság eloszlatásával, az adminisztratív hibák lehetőségének korlátozásával, a jogi fogalmak tisztázásával, így alkalmazásuk egyszerűsítésével a javaslat megerősíti a hatóságok arra vonatkozó kapacitását, hogy kezeljék a megalapozatlan és visszaélésszerű kérelmeket, illetve általánosságban gyorsabban dolgozzák fel a kérelmeket, ugyanakkor olyan kellően átgondolt és megalapozott határozatokat hozzanak, amelyeket a jogorvoslati eljárás során nem lehet rendszeresen megsemmisíteni, így elkerülhetőek a hosszadalmas jogviták. A fentiek emellett elősegítik, hogy a ténylegesen védelemre szorulók gyorsabban hozzáférhessenek az irányelvben előírt jogokhoz, valamint támogatja a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az elutasított menedékkérőket gyorsan kiutasítsák országuk területéről, és javítsák az egész folyamat hitelességét. b) A javaslat célja, hogy ésszerűsítse az eljárásokat, valamint csökkentse a két védelmi jogállás fenntartásához kapcsolódó adminisztratív költségeket és terheket . A védelemben részesülők két kategóriáját megillető jogok közelítésének eredményeként a hatóságoknak nem kell többé különböző feltételeket és eljárásokat alkalmazniuk a tartózkodási engedélyek és úti okmányok kiállítása, valamint a foglalkoztatáshoz, szociális juttatásokhoz, egészségügyi ellátáshoz, a családtagokat megillető ellátásokhoz, valamint az integrációt célzó programokhoz történő hozzáférés elősegítése céljából. A vonatkozó adminisztratív eljárások egyszerűsödnek, a különböző infrastruktúrák létrehozásával és fenntartásával járó költségek pedig csökkennek. c) Végül pedig, a javaslat biztosítani kívánja az uniós vívmányokban foglalt szabályok teljes körű összeegyeztethetőséget az irányelv elfogadása óta az Európai Bíróság és az EJEB ítélkezési gyakorlatában kidolgozott szabályokkal azon menedékjogi és emberi jogi kötelezettségek vonatkozásában, amelyek tartalmát a hatáskörrel rendelkező nemzeti és nemzetközi szervek és bíróságok folyamatosan alakuló irányadó értelmezése alakítja. Azon tagállamok tekintetében, amelyek nemzeti menekültügyi rendszerére – főként földrajzi elhelyezkedésük és népességi helyzetük miatt – különös és aránytalan nyomás nehezedik, és amelyekre a tervezett intézkedések is pénzügyi és adminisztratív terheket rónak, mozgósítani fogják az Európai Menekültügyi Alap erőforrásait, hogy e tagállamoknak megfelelő támogatást nyújtsanak, és biztosítsák a teher méltányosabb elosztását valamennyi tagállam között. Továbbá, az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal koordinálni és támogatni fogja a különös nyomással szembesülő tagállamok támogatására irányuló közös fellépést, és általánosságban – a helyes gyakorlatok összegyűjtésével, valamint magas szintű szakértelem szervezett megosztásával – segít a tagállamoknak beazonosítani a tervezett intézkedések legköltséghatékonyabb végrehajtási lehetőségeit. Háttér-információk A Közös Európai Menekültügyi Rendszer első szakaszára vonatkozóan az Európai Tanács tamperei ülése azt tűzte ki célul, hogy a tagállamok jogi kereteit közös minimumszabályok alapján összehangolják. Az elismerésről szóló irányelvet tehát azzal a céllal fogadták el, hogy közös kritériumokat határozzon meg a nemzetközi védelemre szoruló személyek beazonosítására, valamint biztosítsa, hogy e személyek számára valamennyi tagállam legalább minimális szintű ellátásokat nyújt. E javaslat orvosolni kívánja a menekültügyi jogalkotás első szakaszában feltárt hiányosságokat, valamint magasabb szintű és összehangoltabb védelmi szabályokat kíván biztosítani, előmozdítva ezáltal az előrelépést – a tamperei következtetésekben előírt, valamint a hágai programban ismételten megerősített – közös menekültügyi eljárás és egységes jogállás felé. Az e javaslathoz csatolt hatásvizsgálat részletes elemzést tartalmaz az ezen irányelvvel kapcsolatban feltárt és az elfogadása céljából végzett előkészületekkel kapcsolatos problémákról, beazonosítja és elemzi a szakpolitikai lehetőségeket, valamint az előnyben részesített szakpolitikai lehetőséget. Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel A Közös Európai Menekültügyi Rendszer létrehozásával kapcsolatosan e javaslat teljes mértékben összhangban van az 1999-i tamperei Európai Tanács következtetéseivel, valamint a 2004-es hágai programmal. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL A 2007. júniusi zöld könyvre válaszul előterjesztett javaslatok, valamint az irányelv végrehajtását értékelő fenti tanulmányok alapján a Bizottság értékes információkat kapott a módosító javaslatban megválaszolandó kérdések tekintetében. Ahogyan fent részletesen szerepel, a Bizottság számos konzultációt szervezett tagállamokkal, nem kormányzati szervezetekkel, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával, a menedékjog területével foglalkozó bírákkal és az egyetemi élet szereplőivel, hogy nagy vonalakban megvitassa a javasolt módosításokat. A megkérdezettek támogatásukat fejezték ki a további jogharmonizáció tekintetében, mind a védelem indokait, mind annak tartalmát illetően. A családtag fogalmának kiterjesztése, valamint a „meghatározott társadalmi csoport” fogalmának módosítása megosztotta a tagállamokat. A tagállamok általánosságban egyetértettek a menekültjogálláshoz és a kiegészítő védelemhez kapcsolódó jogok közelítésének, ugyanakkor két külön jogállás fenntartásának szükségességéről. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a civil társadalom ugyanakkor egy egységes jogállás létrehozása mellett tette le a voksát. Az érdekelt felek tovább hangsúlyozták, hogy egyértelművé kell tenni a 15. cikk c) pontját. A Bizottság pragmatikus megközelítést javasol, amelyben családtag fogalmát olyan mértékben terjesztené ki, amennyiben az a dublini rendelet[9] és a befogadási feltételekről szóló irányelv[10] módosítására irányuló javaslatokkal való következetesség biztosításához szükséges. Ami a „meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás” okát illeti, a középpontban az áll, hogy konkrétabb iránymutatást kell biztosítani azzal kapcsolatban, hogy mekkora jelentőséget kell tulajdonítani a nemet érintő szempontoknak. Továbbá, a módosítások célja a két kategóriát illető bánásmódban fennálló, tényszerűen nem indokolható különbségek felszámolása, azaz a védelem egységességének előmozdítása, ugyanakkor a két jogállás közötti különbségtétel fenntartása. A 15. cikk c) pontjában szereplő „súlyos és egyedi fenyegetettség” fennállását az Európai Bíróság a C-465/07. ügyben hozott 2009. február 17-i ítéletében[11] értelmezte. A Bíróság meghatározta azon feltételeket, amelyek mellett az ilyen fenyegetés fennállása kivételesen bizonyítottnak tekinthető egy olyan kérelmező esetében, aki nem konkrétan a személyes helyzetére jellemző tényezők miatti érintett, valamint iránymutatást adott a fegyveres konfliktust jellemző megkülönböztetés nélküli erőszak fokának – mint a súlyos és egyedi fenyegetettség megállapítására szolgáló kritériumnak – alkalmazását illetően. Ebben az összefüggésben a Bíróság megvizsgálta az irányelv számos rendlelkezésének logikáját, szerkezetét és megfogalmazását, és megállapította, hogy mindegyik következetesen ezen értelmezést támasztja alá és igazolja. Ezen felül, megállapította, hogy ezen értelmezés teljes mértékben összeegyeztethető az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel (a továbbiakban: EJEE), ideértve az EJEB 3. cikkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát is. Így az ezen ítélettel biztosított értelmezési iránymutatásból és a vonatkozó rendelkezések EJEE-vel összeegyeztethetőségének megállapításából következően nem szükséges módosítani a 15. cikk c) pontját . A JAVASLAT JOGI ELEMEI A javaslat összefoglalása E javaslat fő célkitűzése az alábbiak biztosítása: - magasabb szintű védelmi szabályok mind a védelem indokai, mind tartalma tekintetében, a nemzetközi szabályokkal összhangban, és különösen az 1967. január 31-i Új szöveg York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-i genfi egyezmény (a továbbiakban: a Genfi Egyezmény) teljes és mindenre kiterjedő alkalmazásának, valamint az EJEE és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: EU-Charta) teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása céljából; továbbá - a védelemre vonatkozó szabályok további harmonizálása a másodlagos migráció korlátozása céljából, amennyiben az ilyen migrációt a nemzeti jogi keretek és határozathozatali gyakorlatok különbözősége, valamint a különböző tagállamok által biztosított jogok eltérő szintje idézi elő. E célból a javaslat foglalkozik az alábbiakban ismertetett kérdésekkel. A módosítások részletes magyarázatát az e javaslathoz csatolt melléklet tartalmazza. 1. A védelem nyújtói A fogalom egyértelműségének hiánya nagy eltéréseket és – a Genfi Egyezmény által meghatározott szabályoknak esetleg meg nem felelő – széles körű értelmezéseket tett lehetővé azzal kapcsolatban, hogy mi képez megfelelő védelmet. A jelenlegi meghatározást tágan értelmező nemzeti hatóságok például a védelem potenciális szereplőjének tekintették a klánokat és törzseket, noha a védelemnyújtási képesség tekintetében ezeket nem lehet államokkal összehasonlítani. Más esetekben, a női nemi szervek megcsonkítása vagy becsületgyilkosságok által veszélyeztetett nők tekintetében a hatóságok nem kormányzati szervezeteket tekintettek a védelem szereplőinek, noha az ilyen szervezetek csak ideiglenes biztonságot vagy csupán menedéket tudnak nyújtani az üldözöttek számára. E védelmi hiányosságok megakadályozása, illetve a genfi egyezménnyel való teljes körű összeegyeztethetőség, a döntéshozatal tekintetében a fokozott minőség és hatékonyság, valamint az irányelv egyéb rendelkezéseivel való értelmezési következetesség és összhang biztosítása érdekében a javaslat egyértelművé teszi a védelem jellegének értékelésére vonatkozó szempontokat. Ahol az irányelv irányadó listákat állít össze, ott olyan fogalmakat használ, mint például a „magában foglalja” vagy a „többek között”; így az a tény, hogy ilyen fogalmak nem szerepelnek a 7. cikkben, már jelzi, hogy teljes körű listáról van szó. A fokozott egyértelműség érdekében ugyanakkor célszerű kifejezetten pontosítani, hogy a védelmet nyújtók listája kimerítő jellegű. Azt is meg kell határozni, hogy a védelem hatékony és tartósnak legyen, illetve hogy a védelem nem állami szereplőinek hajlandónak és képesnek kell lenniük a jogállamiság érvényesítésére. A „védelemre való hajlandóság” az irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében már előírt elvet tükrözi, amely szerint a kérelmező számára biztosítani kell a védelemhez való hozzáférést . Nem elegendő pusztán az a tény, hogy egy szervezet képes védelmet nyújtani, hanem hajlandónak is kell lennie megvédeni az adott egyént. Ez fordítva is igaz, a „védelemre való hajlandóság” – a „védelemre való képesség nélkül” – önmagában nem elegendő . Továbbá, a fogalom alkalmazási köréből azon szereplőket is kizárják, akik elvileg hajlandóak és képesek védelmet nyújtani, de ezt a valóságban nem teszik , vagy akik csak átmenetileg vagy ideiglenes alapon tudnak védelmet nyújtani. A jogállamiság érvényesítésére való hivatkozás nagyobb nyomatékot ad a 7. cikk (2) bekezdésében már előírt feltételnek, nevezetesen a hatékony jogi rendszer működésének. Végül pedig, azon feltétel, hogy a védelemnek hatékonynak és tartósnak kell lennie, összhangot biztosít az irányelv 11. cikkének (2) bekezdésével, amely a védelem megszűnése esetén megköveteli, hogy a származási országban uralkodó körülmények megváltozása jelentős és nem ideiglenes jellegű legyen. 2. Belföldi védelem A nemzetközi védelem célja és tartalma nem korlátozódik a visszaküldés tilalmának elvére . Ezért pontosítani kell, hogy az csak akkor tagadható meg, ha a származási ország legalább egy részében biztosított a védelem . Biztosítani kell továbbá a nemzetközi védelem fogalmának az EJEE 3. cikkével való összeegyeztethetőségét, az EJEB közelmúltbeli ítéletében[12] szereplő értelmezés szerint. A jelenlegi meghatározásból nemcsak az ezen ítéletből fakadó alapvető követelmények hiányoznak, hanem kifejezetten ellentmond az e Bíróság által szabott feltételeknek. Ezért a javaslat: – a nemzetközi védelem fogalmának alkalmazhatóságára vonatkozóan teljes terjedelmében átveszi a fenti ítéletben előírt előfeltételeket, nevezetesen azt, hogy a kérelmezőnek az alternatív helyszínre bebocsátást kell nyernie, illetve ott utazhat és letelepedhet – eltörli a technikai akadályok ellenére történő belső menekülés alternatívája alkalmazásának lehetőségét, mivel az nem összeegyeztethető a fenti követelményekkel – hivatkozik a tagállamok azon kötelezettségére, hogy pontos és friss információkat szerezzenek az országban fennálló általános helyzetről, ezáltal tükrözi a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv 8. cikkének (1) bekezdését. 3. Az „okozati kapcsolat” követelménye Számos olyan esetben, amikor az üldöztetés nem állami szereplő – például a miliciák, klánok, bűnügyi hálózatok, helyi közösségek vagy családok – részéről jelentkezik, az üldözetést nem egy, a Genfi Egyezményben meghatározott indokkal kapcsolatos okokból követik el, hanem például bűnügyi célokból vagy magán bosszúállás céljából. Ilyen esetekben ugyanakkor gyakran előfordul, hogy az állam – a Genfi Egyezményhez kapcsolódó okokból (például vallás, nem, etnikai hovatartozás, stb.) – nem képes vagy nem hajlandó védelmet nyújtani az érintett egyénnek. Az esetleges védelmi hiányosságok megszüntetése céljából a javaslat egyértelműen kimondja, hogy az üldöztetés és az üldöztetés okai közötti kapcsolat fennállásra vonatkozó követelmény akkor is teljesül, ha kapcsolat áll fenn az üldöztetés és az ilyen üldöztetés elleni védelem hiánya között . 4. Egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás A nem kérdése önmagában általában nem elegendő kritérium egy meghatározott társadalmi csoport meghatározásához; általában olyan más tényezőkkel együtt használják, mint például a társadalmi osztály, a családi állapot, etnikai hovatartozás vagy klánhoz tartozás. Egyes társadalmakban ugyanakkor a nők sajátos társadalmi csoportot képezhetnek, ahogyan azt az alapvető jogaikban mutatkozó megkülönböztetés is tanúsítja. A 10. cikk (1) bekezdése d) pontjának kétértelmű megfogalmazása védelmi hiányosságokat és nagyon eltérő értelmezéseket tesz lehetővé. Egyértelmű és hasznos iránymutatás biztosítása, valamint a következetesség érdekében a módosítás pontosítja, hogy egy meghatározott társadalmi csoport meghatározása során kellő figyelmet kell szentelni a nem szempontoknak. 5. A menekült és kiegészítő védelmi jogállás megszűnése Az elismerésről szóló irányelvből kimaradtak a Genfi Egyezmény 1C. cikkének (5) bekezdésében és (6) bekezdésében előírt „megszűnt körülményeket” tartalmazó megszűnési záradékok alóli kivételekre történő hivatkozások. E kivételek előírják a védelem „korábbi üldöztetésből fakadó kényszerítő okokból” történő fenntartását, és általános humanitárius elvet tükrözőként értelmezendők. A javaslat a menekültjogállás és a kiegészítő védelem tekintetében egyáltalán bevezeti e kivételeket. 6. A két védelmi jogállás tartalmát érintő különbségtétel A javaslatban szereplő, a védelemben részesülők két kategóriájának nyújtott jogok közelítését célzó módosítás várhatóan jelentősen egyszerűsíti és ésszerűsíti az eljárásokat, valamint csökkenti az adminisztratív költségeket. A kiegészítő védelem bevezetésekor azt feltételezték, hogy e jogállás ideiglenes jellegű lesz. Ennek eredményeként az irányelv mozgásteret tesz lehetővé a tagállamok számára ahhoz, hogy bizonyos tekintetben alacsonyabb szintű jogokat nyújtsanak számukra. Az eddig szerzett gyakorlati tapasztalatok szerint viszont e kezdeti feltételezés nem volt helyes. Ezért meg kell szüntetni a kiegészítő védelemben részesülők jogait érintő azon korlátozásokat, amelyek többé nem szükségesek és tényszerűen nem indokoltak. A jogok ilyen közelítésére szükség van az EJEB legutóbbi ítélkezési gyakorlatában[13] értelmezettek szerinti megkülönböztetés-mentesség elve, valamint az ENSZ gyermekjog egyezménye teljes mértékű tiszteletben tartásának biztosításához. Továbbá, e közelítés megválaszolja a hágai program egységes védelmi jogállás létrehozására vonatkozó felhívását. 7. A védelem tartalma A védelemben részesülőket hivatalosan megillető jogok hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében foglalkozni kell a beilleszkedésüket nehezítő sajátos kihívásokkal. a) Az iskolai végzettségek elismerése Azon gyakorlati nehézségek megoldása céljából, amelyek abból fakadnak, hogy a védelmet élvezők nem tudnak iskolait végzettségüket igazoló dokumentumokat felmutatni, valamint korlátozott pénzügyi kapacitással rendelkeznek, a javaslat arra ösztönzi a tagállamokat, hogy megfelelő alternatív eljárásokat fogadjanak el, valamint szükség esetén mentesítse e személyeket a díjak alól vagy biztosítson számukra pénzügyi támogatást. b) Szakképzéshez és foglalkoztatáshoz való hozzáférés: A védelemben részesülők gyakran évekig nem tudnak dolgozni, vagy nem ismerik a munkaerőpiaci követelményeket és felvételi gyakorlatokat. A javaslat arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsanak számukra továbbképzéseket és foglalkoztatási hivatalok által kínált tanácsadó szolgáltatásokat. c) Az integrációt elősegítő intézkedésekhez való hozzáférés: A védelemben részesülők hatékony integrációs lehetőségei jelentősen megerősödnének, ha az integrációt elősegítő intézkedésekben hatékonyan figyelembe vennék különböző iskolai és szakmai hátterüket és helyzetük egyéb sajátosságait. A javaslat előírja a tagállamok számára, hogy az integrációt célzó politikáikban dolgozzanak ki általuk megfelelőnek ítélt megoldásokat e sajátos szükségletek megválaszolására. d) A lakhatás elősegítése A lakáspiacon a védelemben részesülők közül sokan közvetlen, illetve közvetett megkülönböztetést tapasztalnak. Az integrációról szóló kézikönyv[14] által javasolt megközelítéssel összhangban a javaslat arra szólítja fel a tagállamokat, hogy a megkülönböztetés megakadályozását és az esélyegyenlőség megteremtését célzó politikákat vezessenek be. e) Az ellátások csökkentésének lehetősége az ún. „gyártott” kérelmek esetében: E lehetőségek nem segítik elő a társadalmi beilleszkedést, és aggályokat vetnek fel a megkülönböztetés-mentésség elve szempontjából. Továbbá, korlátozott gyakorlati alkalmazásuk rámutat korlátozott hozzáadott értékükre. Ezért e lehetőség elhagyását javasoljuk. 8. Családtagok A családtagok meghatározását kiterjesztettük, hogy figyelembe vegye azt az esetet, amikor kiskorú részesül nemzetközi védelemben, valamint egy sor olyan helyzetet, amikor a kiskorú eltartott lehet, biztosítva ezáltal, hogy döntő szempont a gyermek elsődleges érdeke. Jogalap E javaslat módosítja a 2004/83/EK irányelvet, és ugyanarra a jogalapra támaszkodik, vagyis az EK-Szerződés 63. cikke első bekezdése 1. pontjának c) alpontjára, 2. pontjának a) alpontjára és 3. pontjának a) alpontjára. Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez mellékelt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. cikke alapján Írország és az Egyesült Királyság nem vesz részt a Közös Európai Menekültügyi Rendszer létrehozásában. A jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően az Egyesült Királyság és Írország bejelentették azon óhajukat, hogy részt kívánnak venni a jelenlegi irányelv elfogadásában és alkalmazásában E tagállamok jelenlegi irányelv tekintetében kifejezett jogállása ugyanakkor nem befolyásolja esetleges részvételüket az új irányelv tekintetében. Az Európai Unióról szóló Szerződéshez, valamint az Európai Közösséget létrehozó Szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban az irányelv Dániára nem kötelező és nem alkalmazandó. A szubszidiaritás elve Az EK-Szerződés vízumokról, menekültügyről, bevándorlásról és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikákról szóló IV. címe ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban bizonyos hatásköröket ruház az Európai Közösségre. E hatásköröket az 5. cikkel összhangban kell gyakorolni. A menekültüggyel kapcsolatos problémák nemzetek feletti jellegéből fakadóan az EU kiváló helyzetben van ahhoz, hogy megoldásokat javasoljon, különös tekintettel a védelemben részesülők elismerését és jogállását érintő kérdésekre. Noha a jelenlegi irányelv elfogadásával jelentős szintű jogharmonizációt sikerült elérni, további uniós fellépésre van szükség magasabb szintű és összehangoltabb védelmi szabályokat megállapításához, valamint az egységes jogállás kialakításának továbbviteléhez. Sürgős további erőfeszítéseket kell tenni különösen az egyenlő feltételek megteremtése érdekében annak biztosítása céljából, hogy a dublini rendszer méltányosan és hatékonyan működhessen. Ahogyan a politikai terv is hangsúlyozza, az e rendszer működésével kapcsolatban fennálló aggályok eloszlatásához biztosítani kell a hatálya alá tartozó menedékkérők védelemhez való azonos hozzáférését. Az Európai Tanács a paktumban hangsúlyozta azon aggályát, hogy a tagállamok között továbbra is jelentős eltérések mutatkoznak a védelem megadása, illetve e védelem formái tekintetében, ezért a hágai programban előírt Közös Európai Menekültügyi Rendszer befejezése, és ezáltal magasabb szintű védelem biztosítása céljából új kezdeményezéseket sürgetett, a Bizottság politikai tervében javasoltak szerint. Az arányosság elve A kapcsolódó hatásvizsgálat mérlegelte a feltárt problémák valamennyi megoldási lehetőségét, hogy megfelelő arányt találjon a gyakorlati érték és a szükséges erőfeszítések között, és megállapította, hogy az EU-fellépés nem haladja meg a célkitűzés, azaz a fenti problémák orvoslásához szükséges mértéket. Az alapvető jogokra gyakorolt hatás E javaslatot alapos vizsgálatnak vetették alá annak biztosítása céljából, hogy rendelkezései teljes mértékben összeegyeztethetők egyrészt a közösségi jog általános elveiből fakadó alapvető jogokkal, amelyek ők maguk a tagállamok alkotmányos hagyományaiból, valamint az – Európai Unió Alapjogi Chartájában is belefoglalt – emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéből fakadnak, másrészt a nemzetközi jogból – különösen a Genfi Egyezményből és az ENSZ gyermekjogi egyezményéből – fakadó követelményeknek. A javaslat várhatóan fokozza a védelemhez és igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést azáltal, hogy: a védelem alapjául szolgáló indokok egyértelmű meghatározásával csökkenti a védelemben mutatkozó hiányosságokat és a különféle elismerési gyakorlatokat, ezzel általánosságban javítja a határozathozatal minőségét. Fokozza továbbá a szociális védelemhez és a munkaerőpiachoz való hozzáférést, illetve az általában véve a társadalmi beilleszkedést azzal, hogy növeli a kiegészítő védelemben részesülők, és általánosabban a nemzetközi védelemben részesülők, valamint kibővíti családtagjaik jogait (a két jogálláshoz kapcsolódó jogok közelítésével, a védelemben részesülőket megillető jogok általános szintjének emelésével, a családtag fogalmának kiterjesztésével, valamint az ún. „gyártott” kérelmek esetében az ellátások csökkentésére vonatkozó lehetőség elhagyásával). A jogok közelítése és a nők védelemhez való hozzáférésének fokozása (az „okozati követelménnyel” és a „meghatározott társadalmi csoporttal” kapcsolatos módosítások) megszilárdítja a megkülönböztetés-mentesség elvét . Végül pedig a családtag fogalmának kiterjesztését, valamint a védelemben részesülőket és családtagjaikat megillető jogok kibővítését célzó számos módosítás ugyancsak kedvező hatással lesz a gyerekjogok megerősítése tekintetében. ê 2004/83/EK ð új szöveg 2009/0164 (COD) Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a harmadik országbeliok állampolgárokainak, illetve a és hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként ð nemzetközi védelemre jogosultként ï való elismerésére és jogállására, valamintnek feltételeiről és a nyújtott védelem az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCS, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 63. cikke első bekezdése 1. pontjának c) alpontjára, 2. pontjának a) alpontjára és 3. pontjának a) alpontjára, tekintettel a Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[15], tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[16], a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően[17], mivel: ò új szöveg 1. A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelvet[18] jelentősen módosítani kell. Az áttekinthetőség érdekében az említett irányelvet át kell dolgozni. ê 2004/83/EK (1) preambulumbekezdés (adapted) 2. A közös menekültpolitika, beleértve a Közös Európai Menekültügyi Rendszert is, lényeges alkotóelemét képezi az Európai Unió azon célkitűzésének, hogy a szabadság, biztonság és jog érvényesülésének olyan térségét hozza fokozatosan létre, amely nyitva áll azok előtt, akik kényszerítő körülmények miatt jogosan keresnek védelmet a Közösségen belül. ê 2004/83/EK (2) preambulumbekezdés 3. Az Európai Tanács 1999. október 15–16-i tamperei ülésén megállapodás született arról, hogy az 1967. január 31-i Új szöveg York-i jegyzőkönyvvel (a továbbiakban: a Jegyzőkönyv) kiegészített, a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-i genfi egyezmény (a továbbiakban: a Genfi Egyezmény) teljes és mindenre kiterjedő alkalmazásán alapuló Közös Európai Menekültügyi Rendszer kialakítása szükséges, ily módon fenntartva a visszaküldés tilalmának elvét és biztosítva azt, hogy üldöztetés esetén senkit ne küldjenek vissza oda, ahol üldöztetésnek lenne kitéve. ê 2004/83/EK (3) preambulumbekezdés 4. A Genfi Egyezmény és a Jegyzőkönyv a menekültek védelmét szolgáló nemzetközi jogi rendszer sarokkövét képezi. ê 2004/83/EK (4) preambulumbekezdés 5. A tamperei következtetések úgy rendelkeznek, hogy a Közös Európai Menekültügyi Rendszernek rövid távon magába kell foglalnia a menekültjogállás elismeréséről és tartalmáról szóló szabályok közelítését. ê 2004/83/EK (5) preambulumbekezdés 6. A tamperei következtetések arról is rendelkeznek, hogy a menekültjogállásra vonatkozó szabályokat ki kell egészíteni a védelem kiegészítő formáira vonatkozó intézkedésekkel, amelyek valamennyi ilyen védelmet igénylő személy részére megfelelő jogállást kínálnak. ò új szöveg 7. Mostanra lezárult a Közös Európai Menekültügyi Rendszer bevezetésének első szakasza. Az Európai Tanács 2004. november 4-i ülésén elfogadta a hágai programot, amely kitűzte a 2005–2010 közötti időszakban a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés területén megvalósítandó célokat. E tekintetben a hágai program arra szólította fel az Európai Bizottságot, hogy zárja le az első szakasz során elfogadott jogi aktusok értékelését, valamint terjessze a Tanács és az Európai Parlament elé a Közös Európai Menekültügyi Rendszer második szakaszának eszközeit és intézkedéseit azzal a céllal, hogy azokat 2010 vége előtt elfogadhassák. A hágai programmal összhangban a Közös Európai Menekültügyi Rendszer létrehozása érdekében követendő cél közös menekültügyi eljárás és egységes jogállás kialakítása Unió-szerte. 8. A 2008. október 16-án elfogadott Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban az Európai Tanács megjegyezte, hogy a tagállamok között továbbra is jelentős eltérések mutatkoznak a védelem megadása, illetve e védelem formái tekintetében, ezért a hágai programban előírt Közös Európai Menekültügyi Rendszerbefejezése, és ezáltal magasabb szintű védelem biztosítása céljából új kezdeményezéseket sürgetett. 9. A végzett értékelések eredményeinek fényében, e szakaszban helyénvaló megerősíteni a 2004/83/EK irányelv alapjául szolgáló elveket, valamint törekedni a nemzetközi védelem elismerésére és tartalmára vonatkozó szabályok szigorúbb előírások alapján történő további közelítésére, – a hágai program által kijelölt célkitűzéssel összhangban – egy Unió-szerte egységes védelmi jogállás meghatározásának előmozdítása céljából. 10. Mozgósítani kell az Európai Menekültügyi Alap és az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal erőforrásait, hogy megfelelő támogatást nyújtsanak a Közös Európai Menekültügyi Rendszer második szakaszában előírt szabályok végrehajtásával kapcsolatban tett tagállami erőfeszítésekhez, különös tekintettel azon tagállamokra, amelyek nemzeti menekültügyi rendszerére – főként földrajzi elhelyezkedésük és népességi helyzetük miatt – különös nyomás nehezedik. ê 2004/83/EK (6) preambulumbekezdés 11. Ezen irányelv legfőbb célja egyrészről annak biztosítása, hogy valamennyi tagállamban azonos feltételeket alkalmazzanak a nemzetközi védelemre valóban rászorulók beazonosítására, másrészről annak elősegítése, hogy e személyek valamennyi tagállamban hozzáférhessenek az ellátások egy minimális szintjéhez. ê 2004/83/EK (7) preambulumbekezdés ð új szöveg 12. A menekült és a kiegészítő védelmi jogállás elismerésére és tartalmára vonatkozó szabályok közelítésének lehetővé kell tennie a ð nemzetközi védelmet kérelmezők ï menedékkérők tagállamok közötti másodlagos migrációjának mozgásának korlátozását, amennyiben az ilyen mozgást kizárólag a jogi szabályozások eltérései idézik elő. ê 2004/83/EK (8) preambulumbekezdés 13. A minimumszabályok jellegéből következik, hogy a tagállamok kedvezőbb rendelkezéseket vezethetnek be, vagy tarthatnak fenn azon harmadik országokbeli azon állampolgárokai, illetve azon vagy hontalan személyek vonatkozásában, akik valamely tagállam területén védelmet keresnek, kedvezőbb rendelkezéseket vezethetnek be, vagy tarthatnak fenn, amennyiben a védelem kérése úgy értelmezendő, hogy a kérelem benyújtására nyilvánvalóan azért kerül sor, mert az érintett személyt a Genfi Egyezmény 1. cikkének A. pontja értelmében menekült, illetve olyan személy, aki egyéb okból kifolyólag szorul nemzetközi védelemre. ê 2004/83/EK (9) preambulumbekezdés 14. Nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá azon harmadik országbeliok azon állampolgárokai, illetve azon és hontalan személyek, akik számára nem a nemzetközi védelem szükségessége miatt, hanem kivételes vagy humanitárius okból hozott diszkrecionális döntés alapján engedélyezték a tagállamok területén való tartózkodást. ê 2004/83/EK (10) preambulumbekezdés (adapted) ð új szöveg 15. Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája[19] által elismert alapelveket. Így biztosítani kívánja különösen az emberi méltóság, valamint a menedékkérők és az őket kísérő családtagjaik menedékhez való jogának teljes körű tiszteletben tartását ð, valamint a Charta 1., 7., 14., 15., 16., 18., 21., 24., 34. és 35. cikke alkalmazásának előmozdítását, és ennek megfelelően kell végrehajtani. ï ê 2004/83/EK (11) preambulumbekezdés 16. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó személyekkel való bánásmód tekintetében a tagállamokat kötelezik a hátrányos megkülönböztetést tiltó azon nemzetközi jogi okmányok, amelyeknek szerződő felei. ê 2004/83/EK (12) preambulumbekezdés ð új szöveg 17. Ezen irányelv végrehajtása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük „a gyermek érdekének elsődlegességét” ð, összhangban az Egyesült Nemzetek 1989. évi gyermekjogi egyezményével ï. ò új szöveg 18. Ki kell terjeszteni a családtag fogalmát, figyelembe véve az eltartotti viszony különféle sajátos körülményeit, valamint a gyermek elsődleges érdekének szentelendő külön figyelmet. ê 2004/83/EK (13) preambulumbekezdés 19. Ezen irányelv nem sérti az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Európai Unió tagállamainak állampolgárai számára nyújtott menedékjogról szóló jegyzőkönyvet. ê 2004/83/EK (14) preambulumbekezdés 20. A menekültjogállás elismerése deklaratív aktus. ê 2004/83/EK (15) preambulumbekezdés 21. Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságával folytatott egyeztetések értékes iránymutatásként szolgálhatnak a tagállamok számára a menekültjogállásnak a Genfi Egyezmény 1. cikke alapján történő meghatározásához. ê 2004/83/EK (16) preambulumbekezdés 22. Meg kell állapítani a menekültjogállás meghatározásának és tartalmának minimumszabályait annak érdekében, hogy a tagállamok illetékes nemzeti hatóságai a Genfi Egyezmény alkalmazása során iránymutatást kapjanak. ê 2004/83/EK (17) preambulumbekezdés 23. Közös feltételeket kell elfogadni a menedékkérőknek a Genfi Egyezmény 1. cikke értelmében menekültként történő elismerésére vonatkozóan. ê 2004/83/EK (18) preambulumbekezdés 24. Így különösen szükséges a következőkre vonatkozó közös fogalmak bevezetése: sur place védelem szükségessége; a sérelem és védelem forrásai; a belföldi védelem; és az üldöztetés, beleértve az üldöztetés okait is. ê 2004/83/EK (19) preambulumbekezdés ð új szöveg 25. Nemcsak az állam, hanem olyan pártok és szervezetek is – ideértve nemzetközi szervezeteket is – nyújthatnak védelmet, amelyek valamely régiót vagy az államterület egy jelentős részét ellenőrzésük alatt tartják, amennyiben teljesítik ezen irányelv feltételeit ð , továbbá hajlandóak és képesek a jogállamiság érvényesítésére. E védelemnek hatékonynak és tartósnak kell lennie ï. ò új szöveg 26. Hatékony belföldi védelmet kell biztosítani a kérelmező számára a származási ország azon részén, ahová a kérelmező biztonságosan és jogszerűen elutazhat, bebocsátást nyerhet és letelepedhet. ê 2004/83/EK (20) preambulumbekezdés 27. Különösen fontos az, hogy a tagállamok a kiskorúak nemzetközi védelem iránti kérelmének elbírálása során tekintettel legyenek az üldöztetésnek kifejezetten a gyermekeket veszélyeztető formáira. ò új szöveg 28. A Genfi Egyezmény 1(A). cikke szerinti menekültkénti elismerés egyik feltétele, hogy okozati kapcsolat álljon fenn az üldöztetés, illetve a faji, vallási, nemzeti hovatartozás, politikai meggyőződés avagy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás oka között. Amennyiben az üldöztetés nem állami szereplő részéről jelentkezik, elegendő okozati kapcsolat megléte az üldöztetés elleni állami védelem hiánya, illetve a fenti okok egyike között. ê 2004/83/EK (21) preambulumbekezdés ð új szöveg 29. Hasonlóképpen szükséges bevezetni a „meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás” miatti üldöztetés közös fogalmát. ðEgy meghatározott társadalmi csoport meghatározása céljából kellő figyelmet kell fordítani a kérelmező neméből fakadó szempontokra. ï ê 2004/83/EK (22) preambulumbekezdés 30. Az Egyesült Nemzetek céljaival és alapelveivel ellentétes cselekményeket az Egyesült Nemzetek Alapokmányának preambuluma, valamint 1. és 2. cikke sorolja fel, valamint belefoglalták azokat a terrorizmus leküzdésére irányuló intézkedésekről szóló ENSZ-határozatokba is, amelyek szerint: „a terrorcselekmények, illetve a terrorista módszerek és gyakorlatok ellentétesek az Egyesült Nemzetek céljaival és alapelveivel”, továbbá: „a terrorcselekmények tudatos finanszírozása és megtervezése, illetve az arra való felbujtás szintén ellentétes az Egyesült Nemzetek céljaival és alapelveivel”. ê 2004/83/EK (23) preambulumbekezdés 31. A „jogállás” fogalma a 14. cikk értelmében magában foglalhatja a menekültjogállást is. ê 2004/83/EK (24) preambulumbekezdés 32. Meg kell állapítani a kiegészítő védelmi jogállás meghatározásának és tartalmának minimumszabályait is. A kiegészítő védelem biztosítása a Genfi Egyezményben meghatározott menekültvédelmi rendszerhez képest kiegészítő és pótlólagos jellegű. ê 2004/83/EK (25) preambulumbekezdés 33. Meg kell állapítani azon kritériumokat, amelyek alapján a nemzetközi védelmet kérők a kiegészítő védelemre jogosultként ismerhetők el. E kritériumok a tagállamok emberi jogi okmányokból fakadó alapján fennálló nemzetközi kötelezettségein és a fennálló gyakorlatokon alapulnak. ê 2004/83/EK (26) preambulumbekezdés 34. Valamely ország lakosságát vagy lakosságának bizonyos csoportját rendszeresen fenyegető veszélyek önmagukban általában nem keletkeztetnek olyan egyéni fenyegetettséget, amely súlyos sérelemnekként minősülne. ê 2004/83/EK (27) preambulumbekezdés 35. A menekültek családtagjai azon puszta tényből kifolyólag, hogy a menekült személlyel rokonsági kapcsolatban állnak, általában olyan fokú üldöztetésnek vannak kitéve, ami a menekültjogállás elismeréséhez alapul szolgálhat. ê 2004/83/EK (28) preambulumbekezdés 36. A nemzetbiztonság és a közrend fogalma magában foglalja azon eseteket is, amikor a harmadik ország állampolgára a nemzetközi terrorizmust támogató szervezethez tartozik vagy ilyen szervezetet támogat. ê 2004/83/EK (29) preambulumbekezdés A kiegészítő védelemben részesülő személyek családtagjai számára ugyan nem kell szükségszerűen biztosítani az e jogállás kedvezményezettje számára nyújtott ellátásokat, mindazonáltal a családtagok számára nyújtott ellátásoknak – a kiegészítő védelemben részesülő személy ellátásaihoz viszonyítva – méltányosnak kell lenniük. ò új szöveg 37. A hágai program egységes jogállás megállapítására vonatkozó felhívásának eleget téve biztosítani kell a megkülönböztetés-mentesség elvének teljes mértékű tiszteletben tartását. E célból, valamint a szükséges és tényszerűen indokolt eltérések kivételével, a kiegészítő védelemben részesülők számára a menekülteket megilletőkkel azonos jogokat és ellátásokat kell biztosítani, valamint azonos jogosultsági feltételek szerint kell elbírálni. ê 2004/83/EK (30) preambulumbekezdés 38. A nNemzetközi kötelezettségeik keretein belül a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a munkavállaláshoz, a szociális és egészségügyi ellátáshoz, valamint a beilleszkedést elősegítő intézkedésekhez való hozzáféréssel kapcsolatos kedvezmények nyújtásához tartózkodási engedély előzetes kiállítása szükséges. ò új szöveg 39. Ahhoz, hogy a nemzetközi védelemben részesülő személyek hatékonyabban gyakorolhassák és igénybe vehessék az ezen irányelvben meghatározott jogaikat és ellátásaikat, figyelembe kell venni különleges igényeiket, valamint a társadalmi beilleszkedésük sajátos kihívásait. 40. Ebben az összefüggésben különösen törekedni kell azon pénzügyi korlátokkal kapcsolatos problémák megoldására, amelyek akadályozzák a nemzetközi védelemben részesülő személyek foglalkoztatáshoz kapcsolódó képzési lehetőségekhez és szakképzéshez való hatékony hozzáférését. ê 2004/83/EK (31) preambulumbekezdés 41. Ezen irányelv nem érinti a tagállamok által az oktatás és a képzés előmozdítására biztosított pénzügyi támogatásokat. ê 2004/83/EK (32) preambulumbekezdés Figyelembe kell venni azon gyakorlati nehézségeket, amelyekkel a menekültként elismert, illetve a kiegészítő védelemben részesített személyek külföldi diplomájuk, oklevelük vagy képesítést igazoló egyéb okiratuk hitelesítésével kapcsolatban szembesülhetnek. ò új szöveg 42. Különleges intézkedéseket kell kilátásba helyezni a nemzetközi védelmet élvezők által külföldi diplomáik, okleveleik vagy képesítést igazoló egyéb okirataik hitelesítése kapcsán tapasztalt gyakorlati nehézségek hatékony megoldása céljából, különös tekintettel az igazoló okmányok hiányára, illetve arra, ha e személyek nem tudják fedezni az elismertetési eljárásokkal kapcsolatos költségeket. ê 2004/83/EK (33) preambulumbekezdés ð új szöveg 43. Különösen a szociális nehézségek elkerülése érdekében helyénvaló, hogy a menekült, illetve a kiegészítő ð nemzetközi ï védelemben részesülőített személyeknek a szociális ellátás keretén belül, hátrányos megkülönböztetés nélkül, megfelelő szociális védelmet és megélhetést biztosítsanak. ê 2004/83/EK (34) preambulumbekezdés A szociális védelem és az egészségügyi ellátás vonatkozásában, a kiegészítő védelemben részesülőknek biztosítandó alapellátások nyújtásának módját és részleteit a nemzeti jogszabályok határozzák meg. Azon lehetőséget, amely szerint a kiegészítő védelemben részesülőknek nyújtandó ellátások az alapellátásokra korlátozhatók, úgy kell értelmezni, hogy ennek keretében legalább egy minimális jövedelemtámogatás, valamint betegségi, terhességi, illetve gyermeknevelési támogatás biztosítva legyen, amennyiben ezen ellátásokat az adott tagállam nemzeti jogszabályai a saját állampolgárok számára is biztosítják. ê 2004/83/EK (35) preambulumbekezdés ð új szöveg 44. A ð nemzetközi ï menekült, illetve a kiegészítő védelemben részesülőített személyek számára biztosítani kell az egészségügyi ellátáshoz – beleértve a fizikai és a pszichológiai ellátást is – való hozzáférést. ò új szöveg 45. A nemzetközi védelemben részesülő személyeknek kínált integrációs programokban a lehető leginkább figyelembe kell venni különleges igényeiket, valamint helyzetük sajátosságait. ê 2004/83/EK (36) preambulumbekezdés 46. Ezen irányelv végrehajtását rendszeres időközönként értékelni kell, figyelembe véve különösen a tagállamok nemzetközi kötelezettségeinek alakulását a visszaküldés tilalma terén, munkaerőpiacaik helyzetét, valamint az integráció közös alapelveinek kibontakozását. ê 2004/83/EK (37) preambulumbekezdés 47. Mivel a tervezett irányelv céljait, nevezetesen azon minimumszabályok megállapítását, amelyek a tagállamok által harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek számára biztosított a nemzetközi védelemrenek a tagállamok által harmadik országok állampolgárai és hontalan személyek részére történő nyújtására megadására és e védelem tartalmára vonatkozó minimumszabályok megállapításátnak, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az irányelv terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban. Az ugyanazon cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket. ê 2004/83/EK (38) preambulumbekezdés Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban, az Egyesült Királyság 2002. január 28-án kelt levelében bejelentette, hogy részt kíván venni ezen irányelv elfogadásában és alkalmazásában. ê 2004/83/EK (39) preambulumbekezdés Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban, Írország 2002. február 13-án kelt levelében bejelentette, hogy részt kíván venni ezen irányelv elfogadásában és alkalmazásában. ê 2004/83/EK (40) preambulumbekezdés 48. Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmébenével összhangban, Dánia nem vesz részt ennek ezen az irányelvnek az elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandóirányelv vagy annak alkalmazása számára nem kötelező, ò új szöveg 49. Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből következik. 50. Ez az irányelv nem érinti az I. melléklet B. részében feltüntetett irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket, ê 2004/83/EK (kiigazított szöveg) ð új szöveg ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: I. FEJEZET Általános rendelkezések 1. cikk Tárgyi hatály √ Cél Õ Ezen irányelv célja a harmadik ország beliok állampolgárokai, illetve és hontalan személyek menekültként vagy más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerése feltételeinek és a védelem tartalmára vonatkozó minimumszabályoknak a megállapítása. 2. cikk Fogalommeghatározások Ezen irányelv alkalmazásában √ az alábbi fogalommeghatározások alkalmazandók Õ : a) „nemzetközi védelem”: az d)e) pont szerinti menekültjogállás, illetve az f)g) pont szerinti kiegészítő védelmi jogállás; ò új szöveg b) „nemzetközi védelemben részesülő személyek”: az e) és g) pont szerint meghatározott menekültjogállásban vagy kiegészítő védelmi jogállásban részesülő személyek; ê 2004/83/EK b)c) „Genfi Egyezmény”: az 1967. január 31-i Új szöveg York-i jegyzőkönyvvel módosított, a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-án Genfben megkötött egyezmény; c)d) „menekült”: harmadik ország olyan állampolgára, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése avagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy olyan hontalan személy, aki korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva a fenti okoknál fogva nem tud, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem akar oda visszatérni, és akirerá a 12. cikk nem vonatkozik; d)e) „menekültjogállás”: egy harmadik országbeli állampolgárának, illetve vagy hontalan személynek valamely tagállam által menekültként történő elismerésetsége; e)f) „kiegészítő védelemre jogosult személy”: olyan harmadik országbeli olyan állampolgára, illetve olyan vagy hontalan személy, aki nem minősül menekültnek, de akivel kapcsolatban megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy származási országába, illetőleg hontalan személy esetében a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országba való visszatérése esetén a 15. cikk szerinti súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének lenne kitéve; valamint akirerá a 17. cikk (1) és (2) bekezdése nem vonatkozik, és nem tudja vagy az ilyen veszélytől való félelmében nem kívánja ezen ország védelmét igénybe venni; f)g) „kiegészítő védelmi jogállás”: egy harmadik országbeli állampolgárának, illetve vagy hontalan személynek valamely tagállam által kiegészítő védelemre jogosult személyként történő elismerésetsége; g)h) „nemzetközi védelem iránti kérelem”: egy harmadik országbeli állampolgárának, illetve vagy hontalan személynek által valamely tagállamnál előterjesztett, olyan védelem iránti olyan kérelem, amely a menekültjogállás, illetve a kiegészítő védelmi jogállás kérelmezéseként értelmezhető, és amely kapcsán a kérelmező nem kéri kifejezetten egy más jellegű, ezen irányelv hatálya alá nem tartozó olyan védelem biztosítását, amelynek megadását külön kell kérelmezni; ò új szöveg i) „kérelmező”: olyan harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy, aki nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, amelynek tárgyában még nem hoztak jogerős határozatot; ê 2004/83/EK (kiigazított szöveg) ð új szöveg h)j) h) „családtagok”: a ð nemzetközi ï menekült, illetve a kiegészítő védelemben részesülőített személy alábbi olyan családtagjai, akik a nemzetközi védelem iránti kérelemmel összefüggésben a kérdéses tagállamban tartózkodnak, amennyiben a családi kötelék már a származási országban is fennállt: - a ð nemzetközi ï menekült, illetve a kiegészítő védelemben részesülőített személy házastársa vagy nőtlen/hajadon élettársa, amennyiben az érintett tagállam harmadik ország állampolgáraira vonatkozó idegenrendészeti jogszabályai vagy gyakorlata az élettársakat a házaspárokhoz hasonló módon kezeli, - az első francia bekezdésben említett pár √ párok Õ kiskorú gyermekei, valamint a ð nemzetközi ï menekült, illetve a kiegészítő védelemben részesülőített személy kiskorú gyermekei, amennyiben azok eltartottak és nem házasok, függetlenül attól, hogy házasságban vagy házasságon kívül születtek, vagy nemzeti jogszabályok értelmében örökbe fogadták őket tekintet nélkül arra, hogy törvényes házasságban vagy azon kívül születtek, illetve a nemzeti jog rendelkezései szerint örökbefogadottak-e; ò új szöveg - az első francia bekezdésben említett párok vagy a nemzetközi védelemben részesülő személy házas kiskorú gyermekei – függetlenül attól, hogy házasságban vagy házasságon kívül születtek, vagy nemzeti jogszabályok értelmében örökbe fogadták őket –, amennyiben az érdekeiket szolgáló legjobb döntés az, hogy a kérelmezővel azonos országban tartózkodjanak; - amennyiben a nemzetközi védelemben részesülő személy kiskorú és nem házas, az apja, az anyja vagy a felügyeletéért jogszabály vagy szokás alapján felelős egyéb felnőtt rokon, vagy amennyiben kiskorú és házas, de érdekeit az szolgálja leginkább, ha apjával, anyjával vagy az érte felelős egyéb felnőtt személlyel azonos országban tartózkodik; - a nemzetközi védelemben részesülő személy kiskorú, nem házas testvérei, amennyiben az előbbi kiskorú és nem házas, vagy amennyiben a nemzetközi védelemben részesülő személy vagy testvérei kiskorúak és házasok, de legalább egyikük érdekét az szolgálja leginkább, ha ugyanazon országban tartózkodnak. k) „kiskorú”: a 18. életévét be nem töltött harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy; ê 2004/83/EK (kiigazított szöveg) ð új szöveg i)l) „kísérő nélküli kiskorú”: harmadik ország olyan állampolgára, illetve olyan hontalan személy, aki 18. életévét még nem töltötte be, ð olyan kiskorú ï, aki ha a jogszabály vagy szokás alapján felügyeletéért felelős nagykorú személy kísérete nélkül lépett a tagállamok területére, mindaddig, amíg ilyen személy tényleges felügyelete alá nem kerül; ide tartoziknak azon kiskorúak is, akik a tagállamok területére történt belépést követően maradtak felügyelet nélkül; j)m) „tartózkodási engedély”: a tagállam hatóságai által az említett állam jogszabályai alapján előírt formában kiállított, harmadik országbeli állampolgára vagy hontalan személy számára az ország területén történő tartózkodást lehetővé tévő engedély; k)n) „származási ország”: az állampolgárság, illetve hontalan személyek esetében a korábbi szokásos tartózkodási hely szerinti ország vagy országok. 3. cikk Kedvezőbb elbírálás elve A tagállamok kedvezőbb szabályokat vezethetnek be, illetve tarthatnak fenn annak meghatározására, hogy ki minősül menekültnek, illetve kiegészítő védelemre jogosult személynek; valamint úgyszintén a nemzetközi védelem tartalmának meghatározására is, amennyiben e vonatkozó szabályok összeegyeztethetők ezen irányelvvel. II. FEJEZET A nemzetközi védelem iránti kérelem értékelése 4. cikk A tények és körülmények értékelése 51. A tagállamok a kérelmező kötelezettségének tekinthetik, hogy a lehető leggyorsabban bemutasson minden, a nemzetközi védelem iránti kérelem megalapozásához szükséges valamennyi bizonyítékot. A kérelem szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékok értékelését – a kérelmező közreműködésével – a tagállam végzi. 52. Az (1) bekezdésben említett bizonyítékok közé tartoznak a kérelmező által az alábbiak tekintetében szolgáltatotttől kapott, az alábbiakra vonatkozó információk, valamint ezek alátámasztására a kérelmező birtokában lévő rendelkezésére álló, az előbbieket alátámasztó dokumentumok: a kérelmező életkora, háttere – ideértve az érintett hozzátartozókét is –, személyazonossága, állampolgársága(i), korábbi tartózkodási helye(i), illetve a korábbi tartózkodási helye(i) szerinti ország(ok), menedékjog iránt korábban benyújtott kérelmei, utazásának útvonala, személyazonossági és úti okmányai, továbbá a nemzetközi védelem iránti kérelmének indokai. 53. A nemzetközi védelem iránti kérelem értékelése egyedi alapon, a következők figyelembevételével történik: a) a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában a származási országra vonatkozó valamennyi releváns tény, ideértve a származási ország törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, valamint azok alkalmazási módját is; b) a kérelmező releváns nyilatkozatai és az általa bemutatott dokumentumok, ideértve az arra vonatkozó információkat is, hogy a kérelmező üldöztetésnek, vagy súlyos sérelemnek ki volt-e téve, illetve, hogy ezek veszélye fennáll-e; c) a kérelmező egyéni helyzete és személyes körülményei, ideértve az olyan tényezőket is, mint a háttér, nem és életkor, annak megállapítása érdekében, hogy a személyes körülményeit figyelembe véve a vele szemben elkövetett cselekmények vagy azon cselekmények, amelyeket vele szemben elkövethetnek, üldöztetésnek, illetve súlyos sérelemnek minősülnek-e; d) azon kérdés megválaszolása, hogy a kérelmező a származási ország elhagyása után végzett-e olyan tevékenységet, amelynek kizárólagos vagy legfőbb célja a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásához szükséges feltételek megteremtése volt, annak megállapítása érdekében, hogy e tevékenysége miatt az említett országba való visszatérése esetén a kérelmező vonatkozásában üldöztetés vagy súlyos sérelem veszélye fennáll-e; e) azon kérdés megválaszolása, hogy ésszerűen elvárható-e a kérelmezőtől, hogy egy olyan másik állam védelmét vegye igénybe, amelynek állampolgárságát megszerezheti. 54. Azon tény, hogy a kérelmező korábban már üldöztetésnek, vagy súlyos sérelemnek volt kitéve, illetve vele szemben ilyen üldöztetés vagy súlyos sérelem közvetlen veszélye állt fenn, komoly alátámasztásául szolgál a kérelmező üldöztetéstől való megalapozott félelmének, valamit a súlyos sérelem tényleges veszélyének, kivéve, amennyiben alapos okból feltételezhető, hogy a kérelmezőt nem fogják újból üldözni, illetve hogy a súlyos sérelem veszélye vele szemben már nem áll fenn. 55. Amennyiben a tagállamok alkalmazzák az (1) bekezdés első mondatában említett elvet, amely szerint a kérelmezőnek meg kell indokolnia a nemzetközi védelem iránti kérelmét, és amennyiben a kérelmező állításait nem támasztják alá dokumentumok vagy egyéb bizonyítékok, úgy ezen állításokat nem kell bizonyítani, amennyiben: a) a kérelmező láthatóan mindent megtett kérelmének alátámasztása érdekében; b) a kérelmező átadta a rendelkezésére álló valamennyi bizonyítékot, és az egyéb jelentős, de hiányzó bizonyítékok vonatkozásában kielégítő magyarázatot adott; c) megállapítható, hogy a kérelmező állításai logikailag összefüggőek és hihetőek, és nem mondanak ellent a kérelmével kapcsolatban ismert általános és egyedi információknak; d) a kérelmező az első adandó alkalommal benyújtotta a nemzetközi védelem iránti kérelmét, kivéve, amennyiben alapos indokkal igazolni tudja ennek elmulasztását; és e) általánosságban megállapítható a kérelmező szavahihetősége. 5. cikk Sur place nemzetközi védelem menekültek 56. Az üldöztetéstől való megalapozott félelem, illetve a súlyos sérelem tényleges veszélye alapulhat olyan eseményeken is, amelyek azután következtek be, hogy a kérelmező a származási országát elhagyta. 57. Az üldöztetéstől való megalapozott félelem, illetve a súlyos sérelem tényleges veszélye alapulhat a kérelmezőnek a származási ország elhagyása után folytatott tevékenységén is, különösen amennyiben megállapítható, hogy a kérelem alapjául szolgáló tevékenységek a származási országban már meglévő meggyőződés vagy beállítottság kifejezését és folytatását képezik. 58. A Genfi Egyezmény sérelme nélkül, a tagállamok megállapíthatják, hogy az ismételt kérelmet benyújtó kérelmező rendszerint nem ismerhető el menekültként, amennyiben az üldöztetés veszélye olyan körülményeken alapul, amelyeket a származási ország elhagyását követően a kérelmező maga idézett elő. 6. cikk Az üldöztetés, illetve a súlyos sérelem forrásai Az üldöztetés, illetve a súlyos sérelem forrásai az alábbiak lehetnek: a) az állam,; b) az államot vagy az államterület egy jelentős részét ellenőrzésük alatt tartó pártok vagy szervezetek,; c) az államtól független szereplők, amennyiben megállapítható, hogy az a) és b) pontban említett szereplők, ideértve a nemzetközi szervezeteket is, nem képesek vagy nem hajlandók az üldöztetéssel, illetve a súlyos sérelemmel szemben a 7. cikk szerint védelmet nyújtani. 7. cikk A védelem nyújtói szereplői 59. ð Az üldöztetés vagy súlyos sérelem elleni védelemnek hatékonynak és tartósnak kell lennie, és csak az alábbiak nyújthatják ï A következő szereplő nyújthatnak védelmet: a) az állam,; vagy b) az államterület egy jelentős részét ellenőrzésük alatt tartó olyan pártok vagy szervezetek, ideértve a nemzetközi szervezeteket is ð , amelyek hajlandóak és képesek a jogállamiság érvényesítésére ï. 60. A ð hatékony és tartós ï védelem rendszerint akkor valósul meg, ha az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett szereplők – például az üldöztetésnek, illetve súlyos sérelmet okozónak minősülő cselekmények felderítéséhez, büntetőeljárás útján történő üldözéséhez és szankcionálásához szükséges hatékony jogszabályokkal – megfelelő lépéseket tesznek az üldöztetés, illetve a súlyos sérelem megakadályozása érdekében, és ha a kérelmező hozzáférhet e védelemhez. 61. Annak értékelésekor, hogy egy adott államot vagy ezen állam területének egy jelentős részét egy nemzetközi szervezet ellenőrzi-e, és hogy e szervezet biztosítja-e a (2) bekezdés szerinti védelmet, a tagállamok figyelembe veszik a vonatkozó tanácsi jogi aktusokban adott esetben meghatározott iránymutatásokat. 8. cikk Belföldi védelem 62. A nemzetközi védelem iránti kérelem értékelésének részeként a tagállamok megállapíthatják, hogy a kérelmező nem szorul nemzetközi védelemre, amennyiben a származási ország egy részében nem áll fenn az üldöztetéstől való megalapozott félelem követelménye, illetve a súlyos sérelem tényleges veszélye, ð a származási ország egy részében hozzáférhet a 7. cikk szerint meghatározott, üldöztetés vagy súlyos sérelem elleni védelemhez, ï valamintés amennyiben a kérelmezőtől ésszerűen elvárható, hogy ð biztonságosan és jogszerűen odautazhat, bebocsátást nyerhet, letelepedhet ï az adott érintett országrészbenmaradjon. 63. Annak megvizsgálása során, hogy ð a kérelmező – az (1) bekezdéssel összhangban – ï a származási ország valamely részeében ð hozzáférhet-e az üldöztetés vagy súlyos sérelem elleni védelemhez ï megfelel-e az (1) bekezdésben említett feltételeknek, a tagállamok a kérelemről szóló határozat meghozatalakor figyelembe veszik az érintett országrészben fennálló általános helyzetet, valamint a kérelmező személyes körülményeit. ðE célból a tagállamok biztosítják, hogy olyan különböző forrásokból szerezzenek pontos és naprakész információkat, mint például az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal. ï 64. Az (1) bekezdés akkor is alkalmazható, ha származási országba való visszatérésnek technikai akadályai vannak. III. FEJEZET A menekültkénti elismerés feltételei 9. cikk Az üldöztetés 65. √Egy cselekmény Õ aA Genfi Egyezmény 1. A. cikke szerinti √ akkor minősül Õ üldözésnek, ha: minősülnek azon cselekménye a) jellegéüknél, illetve ismétlődéséüknél fogva elegendően súlyosak ahhoz, hogy az alapvető emberi jogokat súlyosan megsértseék, különös tekintettel az állam azon kötelezettségeire, amelyektől az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Európai Egyezmény 15. cikkének (2) bekezdése értelmében nem lehet eltérni; vagy b) különböző olyan intézkedések együtteséből állnak össze, amelyek elég súlyosan sértik az emberi jogokat ahhoz, hogy az érintett személy helyzetére az a) pontban említetthez hasonló módon hassanak. 66. Az (1) bekezdés szerinti üldözés többek között a következő cselekmények formájában jelenhet meg: a) fizikai vagy pszichikai erőszak alkalmazása, ideértve a nemi erőszakot is; b) olyan törvényi, rendeleti, közigazgatási, rendőrségi és/vagy igazságszolgáltatási intézkedések, amelyek önmagukban hátrányosan megkülönböztető jellegűek, vagy amelyeket hátrányosan megkülönböztető módon alkalmaznak; c) aránytalanságok vagy hátrányos megkülönböztetés a büntetőeljárás során, aránytalan vagy hátrányosan megkülönböztető jellegű büntetés; d) a bírósági jogvédelem megtagadása, amennyiben mindez aránytalan vagy hátrányosan megkülönböztető jellegű büntetéssel jár; e) konfliktushelyzetben történő katonai szolgálatmegtagadás miatti büntetőeljárás vagy büntetés, amennyiben a katonai szolgálat teljesítése bűncselekmény vagy a 12. cikk (2) bekezdése szerinti kizárási rendelkezések hatálya alá tartozó valamely cselekmény elkövetésével járna; f) olyan cselekmények, amelyeket nemi hovatartozás miatt vagy gyermekekkel szemben követtek el. 67. A 2. cikk c) pontjával összhangban, a 10. cikkben említett okok és az (1) bekezdésben üldözésnek minősített cselekmények ð vagy az ilyen cselekményekkel szembeni védelem hiánya ï között összefüggésnek kell lennie. 10. cikk Üldöztetési okok 68. Az üldöztetési okok értékelésekor a tagállamok a következőket veszik figyelembe: a) a faj fogalma magában foglalja különösen a bőrszín, származás, illetve meghatározott etnikai csoporthoz való tartozás szempontjait; b) a vallás fogalma magában foglalja különösen a teista, nem teista és ateista meggyőződéseket, magánjellegű, illetve nyilvános vallási szertartásokon akár egyedül, akár másokkal való részvételt, illetve az ilyen szertartásokon történő részvételtől való tartózkodást, más vallásos jellegű tevékenységeket vagy véleménynyilvánítást, illetve bármilyen vallásos hiten alapuló, illetve e hit által megkövetelt személyes vagy közösségi magatartásformát; c) a nemzetiség fogalma nem korlátozódik az állampolgárságra vagy annak hiányára, hanem magában foglalja különösen az olyan csoporthoz való tartozást is, amelyet annak kulturális, etnikai, illetve nyelvi identitása, közös földrajzi vagy politikai származása, illetve egy másik állam lakosságához fűződő viszonya határoz meg; d) valamely csoport különösen akkor minősül meghatározott társadalmi csoportnak, ha: – a csoport tagjai veleszületett jellemzőkkel vagy meg nem változtatható közös háttérrel rendelkeznek vagy olyan közös meggyőződésük, illetve jellemzőik vannak, amelyek olyannyira alapvetők az identitás, illetve lelkiismeret szempontjából, hogy az érintett személyeket nem lehetne azok feladására kényszeríteni; illetve – a csoport az érintett országban egyértelműen elkülöníthető identitással rendelkezik, mivel a csoportot az azt körülvevő társadalom "más"-ként kezeli;. A származási ország körülményeitől függően meghatározott társadalmi csoportnak minősülhet az olyan csoport is, amely tagjainak közös jellemzője a szexuális irányultságon alapul. Nem tartoznak a szexuális irányultság fogalma alá az olyan cselekmények, amelyek a tagállamok nemzeti joga értelmében bűncselekménynek minősülnek;. ð Egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás meghatározása vagy egy ilyen csoport jellemzőinek beazonosítása céljából kellő figyelmet kell fordítani ï aA nemre vonatkozó szempontokra figyelembe vehetők, anélkül azonban, hogy ezek önmagukban megalapoznák e cikk alkalmazhatóságát. (e) a politikai vélemény fogalma különösen azt foglalja magában, hogy a kérelmező egy olyan ügyben, amely a 6. cikkben említett potenciális üldözőt, annak politikáját vagy eljárását érinti, meghatározott véleményt, gondolatokat vagy meggyőződést képvisel, függetlenül attól, hogy a kérelmező az adott vélemény, gondolatok vagy meggyőződés alapján cselekedett-e. 69. Annak értékelésekor, hogy a kérelmező üldöztetéstől való félelme megalapozott-e, nincs jelentősége annak, hogy a kérelmező ténylegesen rendelkezik-e az üldöztetés alapjául szolgáló faji, vallási, nemzetiségi, társadalmi vagy politikai jellemzőkkel, amennyiben üldözője úgy tekinti, hogy rendelkezik e jellemzőkkel. 11. cikk Megszűnés 70. A harmadik országbeli állampolgára, illetve a vagy hontalan személy a továbbiakban már nem minősül menekültnek, amennyiben: a) az állampolgársága szerinti ország védelmét önként újra igénybe veszi; vagy b) állampolgárságának elvesztését követően azt önként újra megszerzi; vagy c) új állampolgárságot szerez, és az új állampolgársága szerinti ország védelmét élvezi; vagy d) önként újra letelepszik azon országban, amelyet az üldöztetéstől való félelmében elhagyott, illetve amelybe ezért nem tért vissza; vagy e) azon körülmények megszűnése miatt, amelyek kapcsán menekültként ismerték el, az állampolgársága szerinti ország védelmének igénybevételét a továbbiakban már nem utasíthatja el, vagy; f) azon körülmények megszűnése miatt, amelyek kapcsán menekültként ismerték el, az állampolgársággal nem rendelkező hontalan személyként vissza tud térni a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országba. 71. Az (1) bekezdés e) és f) pontjának alkalmazásakor a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a körülményekben bekövetkezett változás annyira jelentős és maradandó jellegű-e, hogy a menekült üldöztetés miatti félelme már nem tekinthető megalapozottnak. ò új szöveg 72. Az (1) bekezdés e) és f) pontja nem vonatkozik azon menekültre, aki egy korábbi üldöztetésből fakadó kényszerítő okokra tud hivatkozni arra vonatkozóan, hogy miért nem kíván élni az állampolgársága szerinti ország, illetve hontalan személy esetén a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti ország védelmével. ê 2004/83/EK (kiigazított szöveg) 12. cikk Kizáró okok 73. A harmadik országbeli állampolgárának, illetve a vagy hontalan személynek nem ismerhető el menekültként való elismerése kizárt, amennyiben az érintett személy(t): a) a Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja szerint nem az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervének vagy ügynökségének védelmében vagy támogatásában részesül. Amennyiben e védelem vagy támogatás bármely okból anélkül szűnt meg, hogy e személyek helyzetét az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének megfelelő határozataival összhangban véglegesen rendezték volna, e személyeket ipso facto megilletik az ezen irányelv által biztosított ellátásokelőnyök; b) a tartózkodási helye szerinti ország hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságai olyan személyként ismerték el, akit az érintett ország állampolgáraiéval megegyező vagy az azokéval egyenértékű jogok és kötelezettségek illetnek meg. 74. A harmadik országbeli állampolgárának, illetve a vagy hontalan személynek nem ismerhető el menekültként való elismerése kizárt, amennyiben nyomós okkal feltételezhető van annak feltételezésére, hogy az érintett személy: a) béke elleni, háborús-, vagy emberiség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi okmányokban meghatározott bűncselekményt követett el; b) a menedéket nyújtó országon kívül, az országba menekültként történő befogadását megelőzően – vagyis a menekültjogállás elismerésén alapuló tartózkodási engedély kiállításának időpontja előtt – súlyos, nem politikai bűncselekményt követett el; a különösen kegyetlen cselekmények akkor is súlyos, nem politikai bűncselekménynek minősíthetők, ha azokat állítólagos politikai célból követték el; c) az Egyesült Nemzetek – az Egyesült Nemzetek Alapokmányának preambulumában, illetve 1. és 2. cikkében meghatározott – céljaiba és elveibe ütköző cselekményekben bűnös. 75. Az (2) bekezdés rendelkezéseit az abban említett bűncselekmények vagy cselekmények felbujtóira, illetve az azok elkövetésében bármilyen módon részt vevő személyekre is alkalmazni kell. IV. FEJEZET A menekültjogállás 13. cikk A menekültként való elismerés A tagállamok olyan harmadik országbeli olyan állampolgártát, illetve olyan vagy hontalan személyt ismernek el menekültként, aki megfelel a II. és III. fejezetben előírt feltételeknek. 14. cikk A menekültjogállás visszavonása, megszüntetése, illetve megújításának megtagadása 76. Amennyiben a harmadik ország állampolgára vagy a hontalan személy a 11. cikk értelmében már nem minősül menekültnek, úgy a √ 2004/83/EK Õz ezen irányelv hatálybalépése után benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelmek tekintetében a tagállamok visszavonják, illetve megszüntetik az érintett személy valamely kormányzati, közigazgatási, bírósági vagy kvázi-bírósági szerv által elismert menekültjogállását, illetve megtagadják annak megújítását. 77. A menekült 4. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettségének sérelme nélkül, amelynek értelmében köteles minden jelentős tényt felfedni, illetve a rendelkezésére álló, jelentőséggel bíró dokumentumokat bemutatni, a menekültjogállást elismerő tagállamnak egyedi alapon kell bizonyítania, hogy az érintett személy e cikk (1) bekezdésének értelmében már nem minősül menekültnek, illetve, hogy sohasem minősült annak. 78. A tagállamok visszavonják, illetve megszüntetik a harmadik ország állampolgárának vagy a hontalan személynek a menekültjogállását, illetve megtagadják annak megújítását, ha a menekültjogállás elismerése után az érintett tagállam megállapítja, hogy: a) az érintett személy menekültként való elismerését a 12. cikkel összhangban ki kellett volna zárni, illetve az érintett személy menekültként való elismerése a 12. cikkel összhangban kizárt; b) a menekültjogállás elismerésében döntő szerepet játszott az, hogy az érintett személy nyilatkozata során megváltoztatta a tényeket vagy tényeket elhallgatott, ideértve hamis vagy hamisított dokumentumok felhasználását is. 79. A tagállamok visszavonhatják, illetve megszüntethetik a menekült valamely kormányzati, közigazgatási, bírósági vagy kvázi-bírósági szerv által elismert jogállását, illetve megtagadhatják annak megújítását, amennyiben: a) alaposan feltehető, hogy veszélyt jelent a tartózkodási helye szerinti tagállam biztonságára; b) mivel különösen súlyos bűncselekményért jogerősen elítélték, veszélyt jelent az érintett tagállam társadalmára. 80. A (4) bekezdésben említett esetekben a tagállamok határozhatnak úgy, hogy nem ismerik el a menekültjogállást, amennyiben még nem született arról határozat. 81. A (4) és (5) bekezdés hatálya alá tartozó személyeket megilletik a Genfi Egyezmény 3., 4., 16., 22., 31., 32., és 33. cikkében meghatározott vagy az azoknak megfelelő jogok, amennyiben e személyek az érintett tagállamban tartózkodnak. V. FEJEZET A kiegészítő védelemre való jogosultság feltételei 15. cikk Súlyos sérelem Az alábbiak minősülnek súlyos sérelemnek: a) halálbüntetés kiszabása vagy végrehajtása; vagy b) kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása a kérelmezővel szemben a származási országban; c) nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktushelyzetekben felmerülő megkülönböztetés nélküli erőszak következtében polgári személy életének vagy sértetlenségének súlyos és egyedi fenyegetettsége. 16. cikk Megszűnés 82. A harmadik ország állampolgárának, illetve a hontalan személynek a kiegészítő védelemre való jogosultsága megszűnik, amennyiben a kiegészítő védelem elismeréséhez vezető körülmények megszűntek, vagy olyan mértékben változtak meg, hogy az említett védelem már nem szükséges. 83. Az (1) bekezdés alkalmazásakor a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a körülményekben bekövetkezett változás annyira jelentős és maradandó jellegű-e, hogy a kiegészítő védelemre jogosult személy súlyos sérelemmel szembeni fenyegetettsége már nem megalapozott. ò új szöveg 84. Az (1) bekezdés nem vonatkozik azon kiegészítő védelmet élvezőkre, akik egy korábbi súlyos sérelemből fakadó kényszerítő okokra tudnak hivatkozni arra vonatkozóan, hogy miért nem kívánnak élni az állampolgárság szerinti ország, illetve hontalan személy esetén a korábbi szokásos tartózkodási hely szerinti ország védelmével. ê 2004/83/EK ð új szöveg 17. cikk Kizáró okok 85. A harmadik országbeli állampolgárának, illetve a vagy hontalan személynek nem ismerhető el kiegészítő védelemre jogosultként való elismerése kizárt, amennyiben nyomós okkal feltételezhető van annak feltételezésére, hogy az érintett személy: a) béke elleni, háborús-, vagy emberiség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi okmányokban meghatározott bűncselekményt követett el; b) súlyos bűncselekményt követett el; c) az Egyesült Nemzetek – az Egyesült Nemzetek Alapokmányának preambulumában, illetve 1. és 2. cikkében meghatározott – céljaiba és elveibe ütköző cselekményekben bűnös; d) veszélyt jelent a tartózkodási helye szerinti tagállam társadalmára vagy biztonságára. 86. Az (1) bekezdés rendelkezéseit az abban említett bűncselekmények vagy cselekmények felbujtóira, illetve az azok elkövetésében bármilyen módon részt vevő személyekre is alkalmazni kell. 87. A tagállamok kizárhatják a harmadik ország állampolgárátnak, illetve a hontalan személytnek a kiegészítő védelemre jogosultak körébőlként való elismerését, amennyiben az érintett személy az adott tagállamba történő befogadását megelőzően egy vagy több, az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó olyan bűncselekményt követett el, amely az érintett tagállamban történő elkövetés esetén szabadságvesztéssel lenne büntetendő, és amennyiben a kérelmező csak az e bűncselekmény elkövetésével járó büntetés elkerülése érdekében hagyta el származási országát. VI. FEJEZET A kiegészítő védelmi jogállás 18. cikk A kiegészítő védelmi jogállás elismerése A tagállamok olyan harmadik országbeli olyan állampolgárát vagy, illetve olyan hontalan személyt részesítenek kiegészítő védelemben, aki megfelel a II. és V. fejezetben előírt feltételeknek. 19. cikk A kiegészítő védelmi jogállás visszavonása, megszüntetése, illetve megújításának megtagadása 88. Amennyiben a harmadik ország állampolgára vagy a hontalan személy a 16. cikk értelmében már nem jogosult kiegészítő védelemre, úgy az ezen irányelv hatálybalépése után benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelmek tekintetében a tagállamok visszavonják, illetve megszüntetik az érintett személy valamely kormányzati, közigazgatási, bírósági vagy kvázi-bírósági szerv által elismert kiegészítő védelmi jogállását, illetve megtagadják annak megújítását. 89. A tagállamok visszavonhatják, illetve megszüntethetik a harmadik ország állampolgára, illetve a hontalan személy valamely kormányzati, közigazgatási, bírósági vagy kvázi-bírósági szerv által elismert kiegészítő védelmi jogállását, illetve megtagadhatják annak megújítását, amennyiben az érintett személyt a kiegészítő védelmi jogállás elismerését követően a 17. cikk (3) bekezdésével összhangban ki kellett volna zárni a kiegészítő védelemre jogosultak közül. 90. A tagállamok visszavonják, illetve megszüntetik a harmadik országbeli állampolgárának vagy a hontalan személynek a kiegészítő védelmi jogállását, illetve megtagadják annak megújítását, ha: a) az érintett személyt a kiegészítő védelmi jogállás elismerését követően a 17. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban ki kell vagy ki kellett volna zárni a kiegészítő védelemre jogosultak közül; b) a kiegészítő védelmi jogállás elismerésében döntő szerepet játszott az, hogy az érintett személy nyilatkozata során megváltoztatta a tényeket vagy tényeket elhallgatott, ideértve hamis vagy hamisított dokumentumok felhasználását is. 91. A harmadik ország állampolgára, illetve a hontalan személy 4. cikk (1) bekezdése szerinti azon kötelezettségének sérelme nélkül, amelynek értelmében köteles minden jelentős tényt felfedni, illetve a rendelkezésére álló, jelentőséggel bíró dokumentumokat bemutatni, a kiegészítő védelmi jogállást elismerő tagállamnak egyedi alapon kell bizonyítania, hogy az érintett személy e cikk (1), (2) és (3) bekezdésének értelmében nem vagy már nem jogosult kiegészítő védelemre. VII. FEJEZET A nemzetközi védelem tartalma 20. cikk Általános rendelkezések 92. E fejezet rendelkezései nem sértik a Genfi Egyezményben megállapított jogokat. 93. Eltérő rendelkezés hiányában e fejezetet mind a menekültek, mind pedig a kiegészítő védelemre jogosult személyek vonatkozásában alkalmazni kell. 94. A tagállamok e fejezet rendelkezéseinek végrehajtása során figyelembe veszik a sérülékeny veszélyeztetett csoporthoz tartozó személyek, mint például kiskorúak, kísérő nélküli kiskorúak, fogyatékkal élő személyek, időskorúak, várandós nők, kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülők, ð az emberkereskedelem áldozatai, a pszichikai problémákkal küzdő személyek, ï valamint a kínzás, nemi erőszak vagy a pszichikai, fizikai, illetve szexuális erőszak más súlyos formái áldozatainak sajátos helyzetét. 95. A (3) bekezdés csak azon személyekre alkalmazandó, akik különös szükségleteit helyzetük egyedi értékelését követően elismerték. 96. E fejezet kiskorúakat érintő rendelkezéseinek végrehajtása során a tagállamoknak mindenek előtt a gyermek elsődleges érdekét kell szem előtt tartaniuk figyelembe kell venniük a gyermek érdekének elsődlegességét. 6. A Genfi Egyezmény által megállapított kereteken belül, a tagállamok csökkenthetik a menekültet e fejezet szerint megillető jogosultságokat, amennyiben menekült jogállását olyan tevékenységek alapján ismerték el, amelyek kizárólagos vagy legfőbb célja a menekültként való elismeréshez szükséges feltételek megteremtése volt. 7. A tagállamok nemzetközi kötelezettségei által megállapított kereteken belül, a tagállamok csökkenthetik a kiegészítő védelemre jogosult személyt e fejezet szerint megillető jogosultságokat, amennyiben kiegészítő védelemi jogállását olyan tevékenységek alapján ismerték el, amelyek kizárólagos vagy legfőbb célja a kiegészítő védelemre jogosult személyként való elismeréshez szükséges feltételek megteremtése volt. 21. cikk Visszaküldés elleni védelem 97. A tagállamok nemzetközi jogi kötelezettségeiknek megfelelően tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét. 98. Amennyiben azt az (1) bekezdésben említett nemzetközi kötelezettségek nem tiltják, úgy a tagállamok – a menekültként való hivatalos elismerés tényétől függetlenül – visszaküldhetik a menekültet, ha: a) alaposan feltételeztehető, hogy veszélyt jelent a tartózkodási helye szerinti tagállam biztonságára; vagy b) mivel különösen súlyos bűncselekményért való jogerősen elítéléséből fakadóanték, veszélyt jelent az érintett tagállam társadalmára. 99. A tagállamok visszavonhatják, illetve megszüntethetik a (2) bekezdés hatálya alá tartozó menekült tartózkodási engedélyét, illetve megtagadhatják annak megújítását vagy megadását. 22. cikk Tájékoztatás A tagállamok az adott védelmi jogállás megadását követően haladéktalanul tájékoztatják a nemzetközi védelemre szorulóként elismert ð védelmben részesülő ï személyeket a jogállásukkal kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről, olyan nyelven, amelyetaz adott védelmi jogállás megadását követően a tagállamok ð az érintett személyek ésszerűen feltételezhetően megértenek ï által feltehetőleg megértett nyelven haladéktalanul tájékoztatják a jogállásukkal kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről. 23. cikk A család egységének fenntartása 100. A tagállamok biztosítják a család egységének fenntarthatóságátgondoskodnak arról, hogy a családi kapcsolatok fenntarthatóak maradjanak. 101. A tagállamok biztosítjákgondoskodnak arról, hogy a menekült, illetve a kiegészítő ð nemzetközi ï védelemben részesülőített személy azon családtagjai, akik személyükben nem teljesítik e jogállások valamelyike elismerésének feltételeit ð jogosultak e védelemre ï, a nemzeti eljárásokkal összhangban jogosultak legyenek igényelhessék a 24–34. cikkben említett ellátásokatra, amennyiben mindez összeegyeztethető a családtag személyes jogállásával. A tagállamok meghatározhatják azon feltételeket, amelyek mellett ezen ellátások a kiegészítő védelmi jogállásúként elismert személyek családtagjainak nyújthatók. Ezen esetekben a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az így nyújtott ellátás megfelelő életszínvonalat biztosítson. 102. Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazható, amennyiben a családtagot a III. és V. fejezet alapján kizárták vagy ki kell zárni a menekült, illetve a kiegészítő védelmi jogállásból ð nemzetközi védelemből ï ki kell, vagy ki kellene zárni. 103. Az (1) és (2) bekezdés ellenéretől eltérve, a tagállamok nemzetbiztonsági vagy közrendi okokból megtagadhatják, korlátozhatják vagy visszavonhatják az azokbanott említett ellátásokat. 104. A tagállamok határozhatnak úgy, hogy e cikk azon egyéb közeli hozzátartozókra is alkalmazandó, akik a származási ország elhagyásának időpontjában a családdal együtt éltek, és akik ezen időpontban teljes mértékben vagy nagy részben a menekült, illetve a kiegészítő ð nemzetközi ï védelemben részesülőített személy eltartottjai voltak. 24. cikk Tartózkodási engedély 105. A tagállamok közvetlenül a jogállás magadását követően és a 21. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, legalább három évig érvényes és megújítható tartózkodási engedélyt állítanak ki a menekült jogállásúként elismert ð nemzetközi védelemben részesülő ï személyek számára részére legalább három éves érvényességű idejű és megújítható tartózkodási engedélyt állítanak ki, kivéve, ha ennek kényszerítő nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok ellentmondanak. A 23. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, a menekült jogállásúként elismert ð nemzetközi védelemben részesülő ï személyek családtagjai részére kiállítandó tartózkodási engedély három évnél rövidebb érvényességi idejű és megújítható érvényességi ideje kevesebb lehet három évnél; e tartózkodási engedély megújítható. 2. A tagállamok közvetlenül a jogállás magadását követően a kiegészítő védelemben részesített személyek részére legalább egy éves érvényességű idejű és megújítható tartózkodási engedélyt állítanak ki, kivéve, amennyiben ennek nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok ellentmondanak. 25. cikk Úti okmányok 106. A tagállamok a menekült jogállásúként elismert személyek részére, a saját területükön kívülre történő utazás céljából a Genfi Egyezmény mellékletében meghatározott formájú úti okmányokat állítanak ki, kivéve, amennyiben ennek kényszerítő nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok ellentmondanak. 107. A tagállamok legalább olyan esetekben, amikor nyomós humanitárius okokból egy másik államban való tartózkodásuk válik szükségessé, az utazásukat ð a területükön kívüli utazást ï lehetővé tevő okmányokat állítanak ki a kiegészítő védelemben részesülőített olyan személyek számárarészére, akik nem kaphatnak nemzeti útlevelet, kivéve, amennyiben ennek kényszerítő nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok ellentmondanak. 26. cikk A munkavállaláshoz való hozzáférés 108. A tagállamok közvetlenül a menekült jogállás elismerését ð nemzetközi védelem megadását ï követően engedélyezik a menekült jogállásúként elismert ð nemzetközi védelemben részesülő ï személyek számára, hogy az adott foglalkozásra, illetve a közszolgálatra vonatkozó általános szabályokkal összhangban, önálló vagy nem önálló jövedelemszerző tevékenységet folytassanak. 109. A tagállamok biztosítjákgondoskodnak arról, hogy a menekült jogállásúként elismert ð nemzetközi védelemben részesülő ï személyek számára – a saját állampolgárokra vonatkozókkal azonos feltételek mellett – olyan tevékenységeket kínáljanak fel, mint például a foglalkoztatáshoz kapcsolódó felnőttképzési lehetőségek, a szakmai képzés ð – ideértve szakmai továbbképzéseket is –, ï és a munkahelyi gyakorlati tapasztalatok szerzése, ð valamint a foglalkoztatási hivatalok által kínált tanácsadás ï. ò új szöveg 110. A tagállamok arra törekednek, hogy megkönnyítsék a nemzetközi védelemben részesülő személyek (2) bekezdésben említett foglalkoztatáshoz kapcsolódó felnőttképzési lehetőségekhez és szakképzéshez való hozzáférését olyan intézkedések révén, mint például szükség esetén megélhetési juttatások és hitelek biztosítása, illetve a részmunkaidős munkavégzés és tanulmányok lehetősége. ê 2004/83/EK ð új szöveg 3. A tagállamok a kiegészítő védelemben részesített személyek számára közvetlenül a kiegészítő védelmi jogállás elismerését követően engedélyezik, hogy az adott foglalkozásra, illetve a közszolgálatra vonatkozó általános szabályokkal összhangban, önálló vagy nem önálló jövedelemszerző tevékenységet folytassanak. Figyelembe lehet venni a tagállamok munkaerőpiaci helyzetét, ideértve adott esetben a munkavállaláshoz való hozzáférésre vonatkozóan a nemzeti jogszabályokkal összhangban meghatározandó korlátozott időszakra megállapított prioritásokat is. A tagállamok biztosítják, hogy a kiegészítő védelemben részesített személyek hozzáférhessenek a munkaerőpiacra vonatkozó prioritási rendet meghatározó nemzeti jogszabályokkal összhangban számukra felkínált álláshoz. 4. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kiegészítő védelemben részesített személyek a tagállamok által megállapítandó feltételekkel összhangban hozzáférhessenek olyan tevékenységekhez is, mint például a foglalkoztatáshoz kapcsolódó felnőttképzési lehetőségek, a szakmai képzés és a munkahelyi gyakorlati tapasztalatok szerzése. 54. A javadalmazás, az önálló vagy nem önálló jövedelemszerző tevékenységekkel kapcsolatos társadalombiztosítási rendszerek elérhetősége és más foglalkoztatási feltételek tekintetében a tagállamok hatályos jogszabályait kell alkalmazni. 27. cikk Az oktatáshoz való hozzáférés 111. A tagállamok – a saját állampolgárokra vonatkozókkal azonos feltételek mellett – az oktatási rendszerhez teljes körű hozzáférést biztosítanak a menekült, illetve a kiegészítő ð nemzetközi ï védelemben részesülőített valamennyi kiskorú számára, a saját állampolgárokra vonatkozók feltételek mellett, az oktatási rendszerhez teljes körű hozzáférést biztosítanak. 112. A tagállamok – a harmadik országok területükön jogszerűen tartózkodó állampolgáraira vonatkozókkal azonos feltételek mellett – lehetővé teszik a menekült, illetve a kiegészítő ð nemzetközi ï védelemben részesülőített felnőttek számára, a harmadik országok területükön jogszerűen tartózkodó állampolgáraira vonatkozó feltételek mellett, lehetővé teszik a közoktatási rendszerhez, a továbbképzéshez és az átképzéshez való hozzáférést. 3. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a külföldi diplomák, oklevelek vagy képesítést igazoló egyéb okiratok elismerésére irányuló meglévő eljárások keretében a menekült, illetve a kiegészítő védelemben részesített személyek a saját állampolgárokkal egyenlő elbánásban részesüljenek. ò új szöveg 28. cikk A képesítések elismertetésére alkalmazott eljárásokhoz történő hozzáférés 1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a külföldi diplomák, oklevelek vagy képesítést igazoló egyéb okiratok elismerésére irányuló meglévő eljárások keretében a nemzetközi védelemben részesülő személyek a saját állampolgárokkal egyenlő elbánásban részesüljenek. 2. A tagállamok törekednek annak biztosítására, hogy az iskolai képesítésüket dokumentumokkal igazolni nem képes, nemzetközi védelemben részesülő személyek hozzáférhessenek a korábbi tanulmányaik értékelését, érvényesítését és akkreditálását szolgáló megfelelő rendszerekhez. Az ilyen intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[20] 2. cikkének (2) bekezdését és 3.cikkének (3) bekezdését. 3. A tagállamok törekednek annak biztosítására, hogy a nemzetközi védelemben részesülő személyeket a kapcsolódó költségek nem akadályozzák meg abban, hogy elismertessék külföldi diplomáikat, okleveleiket, vagy képesítésüket más formában igazoló egyéb okiratokat, illetve akkreditálhassák korábbi tanulmányaikat. ê 2004/83/EK (kiigazított szöveg) ð új szöveg 2829. cikk Szociális védelem 113. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a menekült, illetve a kiegészítő ð nemzetközi ï védelemben részesülőített személyek az adott jogállást elismerő tagállamban a saját állampolgárok számára meghatározottakkal azonos feltételek mellett részesüljenek a szükséges szociális ellátásokban. 114. 2. Az (1) bekezdésben meghatározott általános szabálytól eltérve, a tagállamok a kiegészítő védelemben részesített személyek számára nyújtandó szociális ellátásokat az alapellátásokra korlátozhatják, amelyeket aztán a saját állampolgároknak nyújtott mértékben és a rájuk alkalmazandó feltételek szerint kell biztosítani. 2930. cikk Egészségügyi ellátás 115. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a menekült, illetve a kiegészítő ð nemzetközi ï védelemben részesülőített személyek az e védelmet nyújtó adott jogállást elismerő tagállam állampolgáraira vonatkozókkal azonos feltételek mellett juthassanak hozzá az egészségügyi ellátáshoz. 2. Az (1) bekezdésben meghatározott általános szabálytól eltérve, a tagállamok a kiegészítő védelemben részesített személyek számára nyújtandó egészségügyi ellátásokat az alapellátásokra korlátozhatják, amelyeket aztán a saját állampolgároknak nyújtott mértékben és a rájuk alkalmazandó feltételek szerint kell biztosítani. 32. A tagállamok, –az adott jogállást elismerő tagállam állampolgáraira vonatkozókkal azonos feltételek mellett, – megfelelő egészségügyi ellátást ð , ideértve szükség esetén pszichiátriai gondozást is, ï biztosítanak a menekült, illetve a kiegészítő ð nemzetközi ï védelemben részesülőített, különleges igényekkel rendelkező személyek, így például a várandós nők, a fogyatékkal élő személyek, a kínzás, nemi erőszak vagy a pszichikai, fizikai, illetve szexuális erőszak más súlyos formáinak áldozatai, valamint az olyan kiskorúak számára, akik bármilyen formájú visszaélés, elhanyagolás, kizsákmányolás, kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód, illetve fegyveres konfliktus áldozatai voltak. 3031. cikk Kísérő nélküli kiskorúak 116. A tagállamok a menekült, illetve a kiegészítő ð nemzetközi védelem ï védelmi jogállás elismerése megadása után haladéktalanul megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kísérő nélküli kiskorúak számára eseti gondnok, illetve szükség esetén a kiskorúak gondozásáért és jólétéért felelős szerv általi képviseletet, vagy bármely más megfelelő képviseletet biztosítsanak, ideértve a jogszabályon vagy bírósági határozaton alapuló képviseletet is. 117. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kijelölt gondnok vagy a képviselő ezen irányelv rendelkezéseinek végrehajtása során megfelelően figyelembe vegye a kiskorú szükségleteit. Az hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságok rendszeres értékeléseket végeznek. 118. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kísérő nélküli kiskorúakat a következőknél helyezzék el: a) felnőtt hozzátartozók; vagy b) nevelőcsalád; vagy c) kiskorúak elhelyezésére szakosodott gondozó központok; vagy d) kiskorúak elhelyezésére alkalmas más szálláshelyek. Ilyenkor a gyermek kívánságait életkorára és érettségi fokára tekintettel kell figyelembe venni. 119. Biztosítani kell, hogy a testvérek, figyelembe véve az érintett kiskorú érdekének elsődlegességét, ésvalamint különösen életkorát és érettségi szintjét, lehetőség szerint együtt maradhassanak. A kísérő nélküli kiskorúak tartózkodási helyét a lehető legritkábban szabad változtatni. 120. ð A tagállamok eljárásokat állapítanak meg a kísérő nélküli kiskorú családtagjainak – a nemzetközi védelem megadását követő – mielőbbi felkutatására, ï √ ugyanakkor Õ védelmezik a A kísérő nélküli kiskorú elsődleges érdekéte elsődlegességének védelmében eljárva, a tagállamok a kiskorú családtagjainak mihamarabbi felkutatására törekszenek. Amennyiben a kiskorú, illetve a kiskorú közeli hozzátartozóinak élete vagy testi épsége veszélybe kerülhet, különösen amennyiben azok a származási országban maradtak, ügyelni kell arra, hogy az érintett személyekre vonatkozó információk gyűjtése, feldolgozása és közlése bizalmasan történjen. 121. Kísérő nélküli kiskorúakkal csak az azok szükségleteit illetően megfelelő képzésben részesült ð , illetve folyamatosan ï vagy részesülő személyek foglalkozhatnak. 3132. cikk Szálláshoz való hozzáférés A lakhatás elősegítése A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a menekült, illetve a kiegészítő ð nemzetközi ï védelemben részesülőített személyek, a harmadik országok területükön jogszerűen tartózkodó más állampolgáraira vonatkozó feltételekkel egyenértékű azonos feltételek mellett, szálláshelyhez jussanak. ð A tagállamok olyan politikákat igyekeznek végrehajtani, amelyek célja a nemzetközi védelemben részesülő személyeket érő hátrányos megkülönböztetés megelőzése, valamint a lakhatás egyenlő eséllyel történő elősegítésének biztosítása. ï 3233. cikk Tagállamon belüli mozgásszabadság A tagállamok saját területükön a harmadik országok területükön jogszerűen tartózkodó más állampolgáraira vonatkozókkal azonos feltételek és korlátozások mellett engedélyezik a ð nemzetközi ï menekült, illetve a kiegészítő védelemben részesülőített személyek számára a harmadik országok területükön jogszerűen tartózkodó más állampolgáraira vonatkozó feltételekkel és korlátozásokkal engedélyezik a szabad mozgását. 3334. cikk Az integrációt elősegítő intézkedésekhez való hozzáférés 122. A menekültek ð nemzetközi védelmben részesülő személyek ï társadalomba történő integrációjának elősegítése érdekében a tagállamok ð hozzáférést biztosítanak ï az integrációt szerintük legjobban ð – a nemzetközi védelmben részesülő személyek sajátos igényeinek figyelembe vételével – ï elősegítő programokhozról gondoskodnak, vagy megteremtik az ilyen programokhoz való hozzáférés előfeltételeit. 1 Amennyiben a tagállamok azt célszerűnek tartják, úgy a kiegészítő védelemben részesített személyek számára is hozzáférést biztosítanak az integrációs programokhoz. ò új szöveg 123. Ezen integrációs programok között szerepelhetnek olyan bevezető jellegű programok és nyelvi képzések, amelyeket a lehető leginkább a nemzetközi védelemben részesülő személyek igényei szerint alakítottak ki. ê 2004/83/EK (kiigazított szöveg) ð új szöveg 3435. cikk Hazatelepülés A tagállamok támogatást nyújthatnak a menekült, illetve kiegészítő a ð nemzetközi ï védelemben részesülőített azon személyek részére, akik haza kívánnak települni. VIII. FEJEZET Közigazgatási együttműködés 3536. cikk Együttműködés A tagállamok mindegyike kijelöl egy nemzeti kapcsolattartó pontot √ , és ennek Õ , amelynek címét megküldi közlik a Bizottságnakgal., √ A Bizottság ezen információt Õ amely közli azt a többi tagállammal. A tagállamok a Bizottsággal összeköttetésben minden megfelelő intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy az hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságok között közvetlen együttműködést és információcserét hozzanak létre. 3637. cikk Személyzet A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen irányelvet végrehajtó hatóságok és más szervezetek megkapják a szükséges képzést, és a tevékenységük során tudomásukra jutott információkkal kapcsolatban betartsák a nemzeti jogban előírt titoktartási kötelezettséget. IX. FEJEZET Záró rendelkezések 3738. cikk Jelentések 124. A Bizottság legkésőbb 2008. április 10-ig ð […]-ig ïjelentést készít az Európai Parlament és a Tanács részére ezen irányelv alkalmazásáról, és javaslatot tesz az esetlegesen szükséges módosításokra. E módosítási javaslatokat elsősorban a 15., 26. és 33. cikkel kapcsolatban kell megtenni. A tagállamok legkésőbb 2007. október 10-ig ð […]-ig ï megküldik a Bizottság részére az említett jelentés elkészítéséhez szükséges valamennyi információt. 125. A Bizottság a jelentés benyújtását követően legalább ötévenként jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács részére ezen irányelv alkalmazásáról. 3839. cikk Átültetés a nemzeti jogba 1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2006. október 10-e előtt √ a […] cikkeknek [Azok a cikkek, amelyek tartalma a korábbi irányelvhez képest jelentős mértékben változott] legkésőbb […]-ig Õ megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. √ E rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak. Õ Amikor a tagállamok √ által elfogadott rendelkezéseknek Õ elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniükt kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. √Tartalmazniuk kell továbbá egy olyan nyilatkozatot, hogy a meglévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekben szereplő, az ezen irányelv által hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat az ezen irányelvre történő hivatkozásként kell tekinteni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg. Õ 2. A tagállamok közlik megküldik a Bizottságnakgal nemzeti joguknak √ ezen irányelv tárgykörébe tartozó főbb Õ azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el √ valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot Õ. ê 40. cikk Hatályon kívül helyezés A 2004/83/EK irányelv [az ezen irányelv … cikke (1) bekezdésének első albekezdésében megállapított időpontot követő nap]-ával/-ével hatályát veszti, az I. melléklet B. részében az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozóan meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül. A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozások ezen irányelvre való hivatkozásnak tekintendők, és a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell őket értelmezni. ê 2004/83/EK 3941. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. ⎢ A(z) … cikkeket [a(z) … cikk (1) albekezdésének első albekezdésében megállapított időpontot követő nap]-tól/-től kell alkalmazni. ê 2004/83/EK 4042. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt, ... az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök […] […] ⎢ I. MELLÉKLET A. rész Hatályon kívül helyezett irányelv(lásd a 40. cikket) 2004/83/EK tanácsi irányelv | (HL L 304., 2004.9.30., 12. o.) | B. rész A nemzeti jogba való átültetésre előírt határidő(lásd a 39. cikket) Irányelv | Átültetés határideje | 2004/83/EK | 2006. október 10. | _____________ II. MELLÉKLET Megfelelési táblázat 2004/83/EK irányelv | Ez az irányelv | 1. cikk | 1. cikk | 2. cikk, bevezető fordulat | 2. cikk, bevezető fordulat | 2. cikk a) pont | 2. cikk a) pont | - | 2. cikk b) pont | 2. cikk b)–g) pont | 2. cikk c)–h) pont | - | 2. cikk i) pont | 2. cikk h) pont - | 2. cikk j) pont, első és második francia bekezdés 2. cikk j) pont, harmadik, negyedik és ötödik francia bekezdés | - | 2. cikk k) pont | 2. cikk i) pont | 2. cikk l) pont | 2. cikk j) pont | 2. cikk m) pont | 2. cikk k) pont | 2. cikk n) pont | 3. cikk | 3. cikk | 4. cikk | 4. cikk | 5. cikk | 5. cikk | 6. cikk | 6. cikk | 7. cikk | 7. cikk | 8. cikk (1) és (2) bekezdés | 8. cikk (1) és (2) bekezdés | 8. cikk (3) bekezdés | - | 9. cikk | 9. cikk | 10. cikk | 10. cikk | 11. cikk (1) és (2) bekezdés | 11. cikk (1) és (2) bekezdés | - | 11. cikk (3) bekezdés | 12. cikk | 12. cikk | 13. cikk | 13. cikk | 14. cikk | 14. cikk | 15. cikk | 15. cikk | 16. cikk (1) és (2) bekezdés | 16. cikk (1) és (2) bekezdés | - | 16. cikk (3) bekezdés | 17. cikk | 17. cikk | 18. cikk | 18. cikk | 19. cikk | 19. cikk | 20. cikk (1)–(5) bekezdés | 20. cikk (1)–(5) bekezdés | 20. cikk (6) és (7) bekezdés | - | 21. cikk | 21. cikk | 22. cikk | 22. cikk | 23. cikk (1) bekezdés. | 23. cikk (1) bekezdés. | 23. cikk (2) bekezdés első albekezdés | 23. cikk (2) bekezdés első albekezdés | 23. cikk (2) bekezdés második albekezdés | - | 23. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés | - | 23. cikk (3)–(5) bekezdés | 23. cikk (3)–(5) bekezdés | 24. cikk (1) bekezdés | 24. cikk (1) bekezdés | 24. cikk (2) bekezdés | - | 25. cikk | 25. cikk | 26. cikk (1)–(3) bekezdés | 26. cikk (1)–(3) bekezdés | 26. cikk (4) bekezdés | - | 26. cikk (5) bekezdés | 26. cikk (4) bekezdés | 27. cikk (1) és (2) bekezdés | 27. cikk (1) és (2) bekezdés | 27. cikk (3) bekezdés | 28. cikk (1) bekezdés | - | 28. cikk (2) és (3) bekezdés | 28. cikk (1) bekezdés | 29. cikk (1) bekezdés | 28. cikk (2) bekezdés | - | 29. cikk (1) bekezdés | 30. cikk (1) bekezdés | 29. cikk (2) bekezdés 29. cikk (3) bekezdés | - 30. cikk (2) bekezdés | 30. cikk | 31. cikk | 31. cikk | 32. cikk | 32. cikk | 33. cikk | 33. cikk | 34. cikk | 34. cikk | 35. cikk | 35. cikk | 36. cikk | 36. cikk | 37. cikk | 37. cikk | 38. cikk | 38. cikk | 39. cikk | - | 40. cikk | 39. cikk | 41. cikk | 40. cikk | 42. cikk | – | I. Melléklet | – | II. Melléklet | [1] HL L 304., 2004.9.30., 12. o. [2] Politikai terv a menekültügyről – Az Unió országaiban biztosított védelem összehangolt megközelítése, COM (2008) 360 végleges. [3] COM(2007) 301 [4] Elérhető az alábbi címen: http://ec.europa.eu/justice_home/doc_centre/immigration/integration/doc/2007/handbook_2007_en.pdf [5] UNHCR, „Asylum in the European Union, A study on the implementation of the Qualification Directive”, 2007. november; ELENA/ECRE, „The impact of the EU Qualification Directive on International protection”, 2008. október; France Terre d'Asile, „Asile La protection subsidiaire en Europe: Un mosaïque de droits”, Les cahiers du social no 18, 2008. szeptember; Dutch Refugee Council/ECRE, ‘Networking on the Transposition of the Qualification Directive’, December 2008, Nijmegen University, "The Qualification Directive: Central themes, Problem issues, and Implementation in selected MS", Karin Zwaan (ed), 2007 [6] Elérhető: http://ec.europa.eu/justice_home/új szövegs/consulting_public/gp_asylum_system/új szövegs_contributions_asylum_system_en.htm [7] GHK, hatásvizsgálatok tanulmányok a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek nemzetközi védelemre szorulóként való elismerésére és a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó intézkedések jövőbeni alakulásáról a 2004/83/EK tanácsi irányelv alapján, valamint a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárásokkal kapcsolatos intézkedések jövőbeni alakulásáról a 2005/85/EK tanácsi irányelv alapján, JLS/2006/A1/004. sz. többszörös szolgáltatási keretszerződés. [8] HL C 326., 2005.12.13., 13. o. [9] Az egy harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat, COM (2008) 820 végleges/2. [10] A menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat, COM (2008) 815 végleges/2. [11] A Bíróságot felkérték, hogy hozzon előzetes döntést arról, hogy egy kiegészítő védelmet kérő élete vagy sértetlensége elleni súlyos és egyedi fenyegetettség fennállása függ-e azon feltételtől, hogy e személy bizonyítsa a konkrétan a személyes helyzetére jellemző tényezők miatti érintettségét, és amennyiben nem, jelölje ki azt a kritériumot, amely alapján az ilyen fenyegetettség fennállása kivételesen bizonyítottnak tekinthető. [12] A Salah Sheekh kontra Hollandia ügyben hozott 2007. január 11-i ítélet, (141) bekezdés. [13] A Niedzwiecki kontra Németország és az Okpisz kontra Németország ügyekben hozott 2006. február 15-i ítéletek. [14] Második kiadás, elérhető a http://ec.europa.eu/justice_home/doc_centre/immigration/integration weboldalon, 32-36. o. [15] HL L […], […], […] o. [16] HL L […], […], […] o. [17] HL C […]., […]., […]. o. [18] HL L 304., 2004.9.30., 12. o. [19] HL C 364., 2000.12.18., 1. o. [20] HL L 255., 2005.9.30., 22. o.