[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 30.7.2009 COM(2009) 410 végleges Javaslat: A TANÁCS IRÁNYELVE a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg) INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE 1.1. A javaslat okai és célkitűzései A javaslat célja az Európa különböző gazdasági ágazatait képviselő szociális partnerek (BUSINESSEUROPE, UEAPME, CEEP és ESZSZ) által 2009. június 18-án a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás jogerőre emelése. Ez a keretmegállapodás az 1995. december 14-i korábbi megállapodás helyébe lép. Az első megállapodást jogerőre emelő 96/34/EK irányelv ezért hatályát veszti. A felülvizsgált megállapodás a férfi és női munkavállalók szülői szabadsághoz való egyéni jogát háromról négy hónapra emeli, valamint e jog gyakorlásával kapcsolatban számos fejlesztést és egyértelműsítést vezet be. A munkavállalók védelmet fognak élvezni a szülői szabadság igénybevétele miatt történő megkülönböztetés ellen. A szabadság után a munkába való visszatérés könnyebbé válik, különösen azáltal, hogy a munkavállalóknak jogában áll rugalmas munkaidőt kérni. A megállapodás és ez a javaslat elősegíti a szakmai, a magán- és családi élet jobb összehangolását, valamint a nemek közötti esélyegyenlőséget a munkaerőpiacon. 1.2. Általános háttér A 2006 márciusában elfogadott, „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006-2010” című közleményben[1] a Bizottság kötelezettséget vállalt, hogy áttekinti a nemek közötti egyenlőségről szóló azon hatályos uniós jogszabályokat, amelyek nem kerültek be a 2005-ben átdolgozott jogszabályok közé, hogy szükség esetén aktualizálja, korszerűsítse és átdolgozza őket. Az átdolgozási gyakorlat a 96/34/EK irányelvre nem terjedt ki. 2007 decemberében[2] a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy értékelje a szakmai, a magán- és a családi élet összehangolását támogató jogi keretet, illetve a jogi keret esetleges javításának szükségességét. Az Európai Parlament rendszeresen hangoztatta a szakmai, a magán- és a családi élet összehangolására irányuló intézkedések, különösen a szülői szabadságot szabályozó jelenlegi jogszabályok javításának szükségességét. 2008. szeptember 3-i állásfoglalásában[3] a Parlament azt a nézetet képviselte, hogy a szülői szabadságról szóló keretmegállapodást a következő módon lehetne javítani: az apákat a szülői szabadság igénybevételére kellene ösztönözni, meg kellene szilárdítani a szülői szabadságot igénybe vevő munkavállalók munkavállalói jogait, rugalmasabbá kellene tenni a szabadság körülményeit, növelni kellene időtartamát és az ez idő alatti juttatást. 2008. október 3-án a Bizottság a szakmai, a magán- és a családi élet összehangolására – a szülési szabadsággal[4], valamint az önálló vállalkozó nők és a segítő házastársak helyzetével[5] kapcsolatban – két jogszabályjavaslatot terjesztett elő. Ezt az „összehangolási csomagot” egy, az uniós gyermekgondozás biztosításáról szóló áttekintő jelentés[6] és egy szakpolitikai közlemény[7] kísért, amelyben a Bizottság kijelentette, hogy a szociális partnerek kérésére irányelvjavaslat formájában meghozná a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a családi jellegű szabadsággal foglalkozó új megállapodást jogerőre emelje. 1.3. A javaslattal kapcsolatos kérdések terén meglévő rendelkezések A 96/34/EK irányelv, amely a szociális partnerek 1995. december 14-i megállapodását jogerőre emeli, a férfi és női munkavállalók számára gyermek születésekor vagy örökbefogadásakor legalább három hónapos szülői szabadságra biztosít egyéni jogot. Ez a jogosultság elméletileg nem ruházható át, sok tagállam azonban megengedte, hogy a szülői szabadságra irányuló jogosultságot át lehessen ruházni egyik szülőről a másikra, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az anyák hosszabb szülői szabadságot vettek ki, mint az apák. Az irányelv a szülői szabadságon lévő munkavállalók elbocsátás elleni védelmét, az azonos vagy a korábbival egyenértékű munkába való visszatérés jogát és a szülői szabadság alatt a munkavállalói jogosultságok fenntartását is előírja. Előírja a szülői szabadságot szabályozó feltételeket és alkalmazása részletes szabályait, amelyeket a tagállamok és/vagy szociális partnerek nemzeti szinten meghatározhatnak. Végül az irányelv biztosítja a munkavállalók számára, hogy olyan betegség vagy baleset esetén, amikor a munkavállaló jelenléte nélkülözhetetlen, sürgős családi okokból szabadságra mehessenek. 1.4. Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel A javaslat célja összhangban van az Európai Unió más szakpolitikáival, különösen a növekedést és a foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégiával. Azáltal, hogy javulnak a szülői szabadság igénybevételének feltételei, az anyák és apák családi kötelezettségei egyenlőbb mértékben oszlanak meg, ami a foglalkoztatási arányok tekintetében elősegíti a nemek közötti különbségek megszüntetését: ez a lisszaboni stratégia egyik célkitűzése. Hozzájárul az európai demográfia okozta kihívás kezelésére irányuló szakpolitikákhoz is. 2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT 2.1. Konzultáció Az EK-Szerződés 138. cikkével összhangban a Bizottság konzultációt folytatott az európai szociális partnerekkel a szakmai, a magán- és a családi élet összehangolásának hatékonyabb módjairól. A konzultációs eljárás első szakaszát[8] 2006. október 12-én kezdték meg, amelynek témája a további uniós szintű intézkedések szükségessége volt. Mindegyik válaszoló szociális partner elismerte az összehangolás fontosságát, és a szervezetek többsége úgy vélte, hogy további intézkedésekre van szükség. A szükséges fellépések és azok szintje tekintetében azonban a vélemények eltértek. A konzultációs eljárás 2007. május 30-án megkezdett második szakaszában[9] a Bizottság feltérképezte a hatályos anyavédelmi és a szülői szabadsággal kapcsolatos jogszabályok javításának módozatait, és hangsúlyozta a családi vonatkozású szabadságok új típusait (apasági szabadság, örökbefogadási szabadság és családtag ápolása miatti szabadság). A szülői szabadság tekintetében a bizottsági dokumentum a hatályos irányelv javítására irányulóan több ötlettel is előállt: ezek az ösztönzőket, amelyek hatására az apák szívesen vennének igénybe szülői szabadságot, a munkavállalói jogosultságokat és a megkülönböztetés tilalmát, a szülői szabadság időtartamát, a szabadság igénybevételének rugalmasságát, a gyermek korát és a szülői szabadság alatti juttatást érintették. A konzultációs dokumentum a következőket kérte a szociális partnerektől: (1) véleményezzék a javaslatok célkitűzéseit és tartalmát, (2) amennyiben az EK-Szerződés 138. cikke (4) bekezdése és 139. cikke értelmében tárgyalásokat kívánnak kezdeni, értesítsék róla a Bizottságot, és (3) értékeljék a keretmegállapodás szülői szabadságra vonatkozó rendelkezéseit, majd 2008 márciusáig tekintsék át az előrehaladást, és számoljanak be róla. 2007. július 11-én kelt közös levelükben az ESZSZ, a BUSINESSEUROPE, a CEEP és az UEAPME azt válaszolták, hogy a szülői szabadságra vonatkozó intézkedéseket a szülőket és a munka-magánélet közötti egyensúlyt támogató többi intézkedéssel összefüggésben – például rugalmas munkaidő és gyermekgondozás, a szabadság többi formája – kívánják értékelni, hogy fel tudják mérni a közös intézkedések szükségességét. 2008. március 13-án a háromoldalú szociális csúcstalálkozón jelentést mutattak be az elért előrehaladásról, amelyben az Európa különböző gazdasági ágazatait képviselő szociális partnerek megegyeztek, hogy közösen lépnek fel a szülői szabadságról szóló irányelv mint az összehangolásra irányuló, szélesebb körű munka egy része céljainak hatékonyabb elérése érdekében. 2008. szeptember 11-én a szociális partnerek értesítették a Bizottságot, hogy a szülői szabadságról az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által kötött keretmegállapodásról hivatalos tárgyalásokba kezdenek az 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelv felülvizsgálatának céljából. A hivatalos tárgyalások 2008. szeptember 17-én vették kezdetüket, és hat hónap és hét tárgyalási forduló után 2009. március 23-án fejeződtek be. 2009. június 18-án a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ főtitkárai saját szervezetük nevében aláírták a szülői szabadságról szóló felülvizsgált keretmegállapodást, és felkérték a Bizottságot, nyújtsa be a megállapodást döntéshozatalra a Tanácsnak, hogy ezáltal valamennyi tagállamban kötelező erejű legyen. „Összehangolási csomagja” összeállításakor a Bizottság konzultációt folytatott a tagállamokkal és a szóban forgó területen fellépő európai NGO-kkal ugyanazokról a lehetőségekről, amelyekről a szociális partnerekkel konzultáltak. 2.2. Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása A tagállamokban elfogadása után több mint tíz évvel a szülői szabadságról szóló irányelv, valamint a szakmai, a magán- és a családi élet összehangolása terén meglévő egyéb dokumentumok végrehajtása során elért haladás értékelése érdekében az európai szociális partnerek nemzeti szinten konzultációt folytattak tagjaikkal, és e célból 2007 novemberében kérdőívet küldtek ki. Az összehangolással foglalkozó ad hoc munkacsoport, amelyet a beérkezett információk elemzésére állítottak fel, kétszer ült össze: 2008 januárjában és februárjában. A háromoldalú szociális csúcstalálkozóra készült 2008. márciusi időközi jelentés felvázolja a szociális partnerek elemzését, és megvizsgálja a szabadsággal és a munkával kapcsolatos intézkedéseket, valamint a gondozáshoz szükséges infrastruktúrát. „Összehangolási csomagja” összeállításakor a Bizottság az összehangolási intézkedésekről (2008 júniusában véglegesített) költség-haszon elemzést végeztetett, amely a szülői szabadságról szóló hatályos jogszabályok módosítására több lehetőséget kínált fel. A nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó független jogi szakértőkből álló bizottsági hálózat 2007-ben jelentést készített a tagállamokban a terhességi, anyasági, szülői és apasági szabadságra való jogosultságokról[10]. 2.3. Hatásvizsgálat A Bizottság a hatásvizsgálatot[11] a 2007-ben, a konzultációs folyamat második szakaszában a szociális partnerekhez eljuttatott konzultációs dokumentumban ismertetett jogalkotási lehetőségek alapján készítette el. A hatásvizsgálat, amely a szülési szabadságról szóló javaslatot kísérte, fontolóra vette a szülői szabadsággal foglalkozó rendelkezések módosításának lehetőségét is. A további egy hónap szülői szabadság odaítélésének lehetőségét kedvezően értékelte azzal a kitétellel, hogy a szülői szabadság ideje alatt a legutolsó fizetés 66 %-ának megfelelő juttatást biztosítsanak, és a további egy hónap csak abban az esetben járjon, ha korábban már mindkét szülő igénybe vett legalább egy hónapot. Mivel a lehetőséget a szociális partnerek nem pártolták, a következtetés eltérő lesz. Egyfelől a közvetlen költségek kisebbek lehetnek, ugyanis a kifizetést nem tették kötelezővé. Másfelől pedig a munkaviszonyban álló szülők előnyei szintén kevésbé egyértelműek, mivel a fizetés nélküli szülői szabadság igénybevétele, különösen apák esetében, várhatóan nem lesz olyan számottevő. A Bizottság a javaslatról nem készített külön hatásvizsgálatot, mivel amennyiben az EK-Szerződés 139. cikkének (2) bekezdése értelmében a szociális partnerek megállapodásának jogerőre emelésére tesz javaslatot, nem szükséges hatásvizsgálatot végeznie. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1. Jogalap A javaslat alapja az EK-Szerződés 139. cikkének (2) bekezdése. Az EK-Szerződés 139. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a szociális partnerek által közösségi szinten megkötött megállapodásokat a 137. cikk hatálya alá tartozó kérdésekben „az aláíró felek együttes kérelmére a Tanács által a Bizottság javaslata alapján hozott határozattal kell végrehajtani.” Továbbá azt is előírja, hogy „a Tanács minősített többséggel jár el, kivéve ha a kérdéses megállapodás egy vagy több, valamely olyan területre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, amelyre nézve a 137. cikk (2) bekezdése értelmében egyhangúságra van szükség. Ebben az esetben a Tanács egyhangúlag határoz.” A BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által kötött megállapodás célja a szakmai, a magán- és a családi élet összehangolásának javítása, amely az EK-Szerződés 137. cikke által szabályozott területein belül „a férfiak és nők munkaerő-piaci egyenlősége és az egyenlő munkahelyi bánásmód” megvalósításához járul hozzá. Ezen a területen a Tanács minősített többséggel határozhat. A bizottsági javaslat megfelelő jogalapját ezért a 139. cikk (2) bekezdése képezi. A 139. cikk (2) bekezdése nem írja elő a Parlament bevonását a jogalkotási folyamatba. A korábbi kötelezettségvállalásokkal összhangban azonban a Bizottság tájékoztatja a Parlamentet a javaslatról, hogy amennyiben szándékában áll, véleményt küldhessen a Bizottságnak és a Tanácsnak. Ugyanez vonatkozik az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságra is. 3.2. A megállapodás elemzése Az EK-Szerződés 139. cikke értelmében kötött megállapodások végrehajtásának szabályait előíró bizottsági közlemény[12] szerint a Bizottság határozatjavaslatokat készít a Tanács számára, figyelembe véve a szerződő felek képviseleti jogát, mandátumát és a kollektív szerződés egyes szakaszainak „jogszerűségét” a közösségi jog értelmében, valamint az EK-Szerződés 137. cikke (2) bekezdésének b) pontjában a kis- és középvállalkozásokról írt rendelkezéseket. Az előzetes értékelés az alábbiakban olvasható. 3.2.1. Az aláíró felek reprezentativitása és megbízásuk A szociális partnerek konzultációhoz és tanácsi határozat útján végrehajtandó megállapodások megkötéséhez való joga reprezentativitásuktól függ. 1995-ben a szülői szabadságról szóló keretmegállapodást az Európa különböző gazdasági ágazatait képviselő szociális partnerek, az ESZSZ, a CEEP és az UNICE (ma már BUSINESSEUROPE) aláírták. A Bizottság által 1999-ben[13] és 2004-ben[14] megrendelt tanulmányok szerint reprezentativitásuk nem változott jelentősen, és tagságuk ma már magában foglalja az új tagállamokban működő fő szociális partnereket is. Az Európai Unióban a legreprezentatívabb munkáltatói szervezet továbbra is a BUSINESSEUROPE (Confederation of European Business), amely minden gazdasági ágazatra és vállalati kategóriára kiterjed, és tagjai valamennyi tagállamban jelen vannak.. A tagállamok túlnyomó többségében a fő nemzeti munkáltatói és ipari szövetségek a BUSINESSEUROPE tagjai közé tartoznak. Tagjainak a kollektív tárgyalásokban közvetett vagy közvetlen szerepe van. A CEEP (European Centre of Employers and Enterprises providing Public Services, közszolgáltatást nyújtó munkáltatók és vállalatok európai központja) a közszférába tartozó vállalatokat vagy az általános érdekeltségű vállalatokat tömöríti a legtöbb tagállamban, ezért jócskán hozzájárul a munkáltatók reprezentativitásához, különösen a helyi szintű közszférában és az általános gazdasági érdekeket képviselő ágazatokban. Az ESZSZ (Európai Szakszervezetek Szövetsége), amely a legreprezentatívabb szakszervezeti szövetségeket gyűjti egybe valamennyi tagállamból, továbbra is messze a legnagyobb európai ágazatközi szakszervezeti testület. Tagjai kulcsszerepet játszanak a tagállamokban a kollektív tárgyalások során, és képviselik az összes gazdasági ágazatot. Az Eurocadres/CEC összekötő bizottság az ESZSZ-küldöttség részeként szintén részt vesz a tárgyalásokon. Az Eurocadres (Európai Vezetők és Értelmiségiek Tanácsa, Council of European professional and managerial staff) és a CEC (Európai Vezetők Szövetsége, European Managers), a két európai ágazatközi szervezet, amely a vezetői személyzetet képviseli, rendszeresen részt vesz az ESZSZ küldöttségében, így az európai szociális párbeszédben is, ami növeli reprezentativitását. Az új megállapodásról ugyanazok az aláíró felek tárgyaltak majd írták alá, akárcsak 1995-ben, mint a három elismert általános ágazatközi szervezet. Ezen túlmenően az UEAPME (a Kézművesek és Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetsége) szintén részt vett a tárgyalásokon, majd aláírta a megállapodást. Az UEAPME olyan európai ágazatközi szociális partnerszervezetként ismeretes, amely a vállalkozások egy bizonyos kategóriáját képviseli. Ez az európai szervezet képviseli leginkább a kkv-k érdekeit, tagjai a legtöbb tagállamban megtalálhatók, közülük néhány aktívan részt is vesz a nemzeti szintű kollektív tárgyalásokban. Ez a szervezet ezért nagyban hozzájárul a munkáltatók reprezentativitásához. A Bizottság megjegyzi, hogy a szülői szabadságról folytatott tárgyalásokra mind a négy szervezet külön megbízást kapott nemzeti tagjaitól, és a megállapodást tagjaik nevében kötötték meg. Mind a négy szervezet belső döntéshozatali eljárásaival összhangban jóváhagyta a tárgyalások eredményeit. A reprezentativitás feltételei ezért teljesülnek. 3.2.2. A megállapodás szakaszainak jogszerűsége A Bizottság megvizsgálta a keretmegállapodás valamennyi szakaszát, és egy olyat sem talált, amely ellentmondana a közösségi jognak. A tagállamok kötelezettségei az irányelvvel összhangban a megállapodás végrehajtására irányuló intézkedésekből származnak, nem pedig közvetlenül magából az megállapodásból. A megállapodás tárgya az EK-Szerződés 137. cikkének, valamint a konzultáció második szakaszában írt bizottsági dokumentumban felvázoltak hatálya alá tartozik. Számos kiigazítást tartalmaz, azonban megtartja a jelenlegi megállapodás alapelveit. Előírja a minimumkövetelményeket, és az EK-Szerződés 137. cikkével összhangban lehetővé teszi, hogy a tagállamok kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a megállapodás megfelel a jogszerűség követelményeinek. 3.2.3. A kis- és középvállalkozásokat érintő rendelkezések Az EK-Szerződés 137. cikke (2) bekezdésének értelmében a szociális kérdésekkel foglalkozó jogszabályok nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését. Elődjéhez hasonlóan a megállapodás különleges figyelmet szentel a kkv-k helyzetének. A 3. szakasz (1) bekezdésének d) pontja „a kisvállalkozások működési és szervezeti követelményeinek kielégítése érdekében különleges intézkedéseket” tesz lehetővé. Más szakaszok a szülői szabadság rugalmas kezelését írják elő, amely során figyelembe lehet venni a kisvállalkozások munkáltatóinak különleges szükségleteit (lásd a 3. szakasz (1) bekezdésének a) és c) pontját, a 3. szakasz (2) bekezdését és a 6. szakasz (1) bekezdését). Úgy tűnik, hogy egyik szakasz sem hárít indokolatlan terheket a kkv-kra. Az UEAPME, az EU-ban a kkv-k sajátos érdekeit képviselő szervezet továbbá részt vett a tárgyalásokban, és jóváhagyta a megállapodást. 3.3. Szubszidiaritás és arányosság A javaslat célja a kisgyermekes munkavállalóknak a szülői szabadság megadását, valamint munkaviszonyuk védelmét szabályozó, hatályos közös európai minimumkövetelmények aktualizálása, és ezáltal a szakmai, a magán- és a családi élet összehangolásának különösen fontos területén egyenlő feltételek kialakítása. Mindezt kizárólag közösségi szintű intézkedéssel lehet elérni, nem pedig az egyes tagállamok külön fellépése által. Az európai szociális partnerek és a Bizottság egyaránt meg vannak róla győződve, hogy ezen a téren közösségi fellépésre van szükség. A megállapodás azonban csak általános elveket fektet le a szülői szabadság szabályozására, és az elvek alkalmazásának szabályairól a döntések meghozatalát a tagállamokra bízza. Azáltal, hogy jó néhány sajátos területen gyakran hivatkozik a tagállamok és a nemzeti szociális partnerek mérlegelési jogkörére, a megállapodás és a javaslat kerüli a túlzott előíró jelleget, és bőséges teret ad a rendelkezéseknek az érintett tagállam munkaerőpiacához történő hozzáigazítására. Az, hogy a javaslat alapvető rendelkezéseit (amelyeket a különböző intézkedések a leginkább érintenek) a munkavállalók és munkáltatók jogos képviselői dolgozták ki, nem pedig a Bizottság, további biztosíték a szubszidiaritás elvének betartására. Az arányosságot illetően a javaslat nem lépi túl a célkitűzések eléréséhez feltétlenül szükséges kereteket. Előírja az alapvető minimumkövetelményeket, miközben lehetővé teszi, hogy a tagállamok szándékuknak megfelelően adott esetben szigorúbb követelményeket vezethessenek be. A javaslat, amelyet a megfelelő szinten állítottak össze, és nem lépi túl uniós szinten a célkitűzések eléréséhez feltétlenül szükséges kereteket, ezért megfelel a szubszidiaritás és az arányosság elvének. 3.4. A jogi aktus típusának megválasztása A javaslat célja, hogy egy hatályos irányelv helyébe egy újat léptessen. Az EK-Szerződés 139. cikke (2) bekezdésében a „tanácsi határozat” kifejezés általánosan értendő, amely a 249. cikk értelmében jogilag kötelező érvényű jogi aktusokra utal. A Bizottságnak kell eldöntenie és javasolnia, hogy a három kötelező erejű jogi aktus (irányelv, rendelet vagy határozat) közül melyik a megfelelő. A megállapodás célja minimumkövetelmények megállapítása, amelyek a megállapodás típusából és tárgyából adódóan közvetetten, a tagállamok és/vagy a szociális partnerek által a nemzeti jogszabályokba átültetendő rendelkezéseken keresztül alkalmazhatók a leghatékonyabban. A megfelelő jogi aktus ezért a tanácsi irányelv, amelynek melléklete a megállapodás. 3.5. Megfelelési táblázat A tagállamok az irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseik szövegét, valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot kötelesek elküldeni a Bizottságnak. 3.6. Európai Gazdasági Térség Mivel a megállapodás az Európai Gazdasági Térségre vonatkozik, az irányelv az EGT Vegyesbizottság döntését követően az Európai Gazdasági Térség nem uniós tagállamaiban is alkalmazandó. 4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK A javaslat nincs hatással a Közösség költségvetésére. 5. AZ EGYES RENDELKEZÉSEK RÉSZLETES MAGYARÁZATA 5.1. Az irányelv szövege 1. cikk Ez a cikk a szociális partnerek közötti megállapodást, amely az irányelv mellékletét képezi, az egész Európai Unióban jogilag kötelező érvényűvé teszi, ami az EK-Szerződés 139. cikke (2) bekezdése értelmében elfogadott tanácsi határozat célja. 2. cikk A javasolt cikk a szankciókkal kapcsolatos szabványos cikk. Várhatóan jelentősen hozzájárul a keretmegállapodás eredményes végrehajtásához. A Bíróság joggyakorlatával[15] összhangban a szankciókra vonatkozó cikk előírja, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértése esetén fizetendő kártérítésnek nem lehet felső határa. A rendelkezés nem írja elő büntetőjogi szankciók bevezetését. A meglévő joggyakorlatot kodifikálja, és az irányelvet harmonizálja az egyenlő bánásmódról szóló többi irányelvvel. 3., 5. és 6. cikk Ezek a cikkek a nemzeti jogszabályokba történő átültetésről szóló szokásos rendelkezéseket tartalmazzák, valamint különleges rendelkezéseket határoznak meg a kollektív tárgyalás útján történő átültetés lehetőségéről. A megállapodás különleges rendelkezéseit a szociális partnerek állapították meg, és ezek megegyeznek a jelenlegi irányelv rendelkezéseivel. 4. cikk Ez a cikk egyértelművé teszi, hogy az irányelv hatályon kívül helyezi a szülő szabadságról szóló jelenleg hatályos irányelvet, és annak helyébe lép. 5.2. Az irányelv mellékletében található megállapodás szövege Az alábbi magyarázatok csak a megállapodás azon szakaszaira vonatkoznak, amelyek a jelenleg hatályos irányelv rendelkezéseit módosítják . 1. szakasz: Cél és hatály Az 1. bekezdés kijelenti, hogy a megállapodás rendelkezései figyelembe veszik a családszerkezet egyre nagyobb változatosságát (ideértve az egyedülálló szülőket, az össze nem házasodott párokat és az azonos nemű párokat) anélkül, hogy a családjogi kérdések terén megkérdőjelezné a tagállamok kompetenciáját. A 3. bekezdés egyértelművé teszi, hogy a megállapodás a munkaszerződések és –viszonyok minden formájára vonatkozik, ideértve a részmunkaidős foglalkoztatást, a határozott ideig tartó munkát és a munkaerő-kölcsönző cégen keresztül kapott munkát is. 2. szakasz: Szülői szabadság A munkaviszonyban álló szülők szülői szabadságra való jogosultsága minden gyermek után háromról négy hónapra emelkedik. Az általános elv, amely szerint a szülői szabadság egyéni jog, így egyik szülőről a másikra nem ruházható át, továbbra is megmarad. Ezen túlmenően az anyák és apák által kivett szülői szabadságok egyenlőbb megoszlása érdekében a megállapodás előírja, hogy a négyből legalább egy hónap semmilyen körülmények között sem ruházható át (ezért ha csak az egyik szülő megy szülői szabadságra, ez az egy hónap elvész). 3. szakasz: Alkalmazási szabályok Az (1) bekezdés a) pontja egyértelművé teszi, hogy a szülői szabadság rugalmasságát a munkavállaló és a munkáltató érdekeivel összhangban kell meghatározni. Az (1) bekezdés b) pontja fenntartja, hogy a jogosultsághoz legfeljebb egy éves, a munkában eltöltött időtartam szükséges, de egyértelművé teszi, hogy ugyanannál a munkáltatónál egymás után több határozott időre szóló szerződés esetén a jogosultsághoz szükséges időtartam kiszámításakor az ilyen szerződések teljes időtartamát figyelembe kell venni. Az (1) bekezdés c) pontjában az olyan körülmények indikatív listáját, amely értelmében a szülői szabadság engedélyezését el lehet halasztani, a rendelkezés tartalmának bármilyen módosítása nélkül eltörölték. A (2) bekezdés nemzeti szinten kötelezővé teszi az értesítési idő megállapítását, amennyivel a jogosultság gyakorlása előtt a munkavállalónak értesítenie kell a munkáltatót. Az időtartam megállapításakor a munkavállaló és a munkáltató érdekeit is figyelembe kell venni. A (3) bekezdés arra ösztönzi a tagállamokat és a nemzeti szociális partnereket, hogy vizsgálják meg annak szükségességét, hogy a szülői szabadságot szabályozó feltételeket hozzá kell-e igazítani a fogyatékossággal élő vagy hosszan tartó betegségben szenvedő gyermekek szüleinek igényeihez. 4. szakasz: Örökbefogadás Ez a szakasz előírja, hogy meg kell vizsgálni, szükség van-e nemzeti szinten további intézkedésekre az örökbefogadó szülők sajátos igényeinek kielégítésére. Az örökbefogadó szülők szülői szabadságra való általános jogosultságai megmaradnak a 2. szakasz (1) bekezdésében. 5. szakasz: Munkavállalói jogok és megkülönböztetésmentesség A (4) bekezdés tiltja a kedvezőtlenebb bánásmód minden formáját, nem csak a szülői szabadság igénylése vagy igénybevétele miatti elbocsátást. Ennek eredményeként a szülői szabadságot igénybevevő munkavállalók nagyobb védelmet élveznek a megkülönböztetéssel szemben. Az (5) bekezdés (második mondata) egyértelművé teszi, hogy a szülői szabadság alatti fizetéssel vagy jövedelemmel kapcsolatos döntéseket nemzeti szinten a tagállamok és/vagy a szociális partnerek hozzák meg, és hangsúlyozza a jövedelem fontos szerepét a szülői szabadság tényleges igénybevétele során. 6. szakasz: Visszatérés a munkába Az (1) bekezdés megállapítja, hogy a szülői szabadságról visszatérő munkavállalóknak egy adott időszakra jogában áll kérni munkaideje és/vagy munkakörülményei megváltoztatását. A munkáltatóknak saját és a munkavállalók érdekei fényében kell figyelembe venniük a rugalmas munkára irányuló kéréseket, illetve reagálni rájuk. Az intézkedés célja a munkavállaló szülők szakmai és családi életének jobb összehangolásának elősegítése, még a szülői szabadság után is. A (2) bekezdés arra ösztönzi a munkavállalókat és a munkáltatókat, hogy a szabadság ideje alatt maradjanak kapcsolatban, és a szabadság után hozzanak intézkedéseket az újbóli beilleszkedés elősegítése érdekében. Ennek az ajánlásnak az a célja, hogy a szülői szabadság után a munkavállaló visszatérése zökkenőmentesebb legyen. 7. szakasz: Munkából történő távolmaradás vis maior következtében Ez a szakasz nem vezet be új elemeket. 8. szakasz: Záró rendelkezések Ez a szakasz fenntartja a jelenlegi megállapodás általános zárórendelkezéseit, beleértve a „minimumkövetelmények” záradékát, amely szerint a tagállamok a megállapodásban foglaltaknál kedvezőbb rendelkezéseket is fenntarthatnak vagy bevezethetnek, valamint a csökkentést kizáró záradékot. Javaslat: A TANÁCS IRÁNYELVE a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 139. cikke (2) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára[16], mivel: (1) A Szerződés 137. cikke lehetővé teszi a Közösség számára, hogy többek között a férfiak és nők munkaerő-piaci esélyegyenlősége és az egyenlő munkahelyi bánásmód terén támogassa és kiegészítse a tagállamok tevékenységeit. (2) A 139. cikk (1) bekezdése értelmében a szociális partnerek közötti közösségi szintű párbeszéd, amennyiben úgy kívánják, szerződéses kapcsolatokhoz, így megállapodásokhoz vezethet. A szociális partnerek a Szerződés 139. cikke (2) bekezdésének megfelelően együttesen kérhetik, hogy a Szerződés 137. cikkének hatálya alá tartozó területeken a közösségi szinten megkötött megállapodásokat a Bizottság javaslatára hozott tanácsi határozattal hajtsák végre. (3) A szülői szabadságról az Európa különböző gazdasági ágazatait képviselő szociális partnerek (ESZSZ, UNICE és CEEP) között 1995. december 14-én keretmegállapodás született, amelyet az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelv[17] emelt jogerőre. Ez az irányelv nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tagállamokban egyre jobb lehetőségek álljanak a munkavállaló szülők rendelkezésére, így a szabadságra vonatkozó intézkedések segítségével jobban össze tudják hangolni munkavállalói és családi kötelezettségeiket. (4) A Szerződés 138. cikke (2) és (3) bekezdésével összhangban a Bizottság 2006-ban és 2007-ben konzultációt folytatott az európai szociális partnerekkel arról, hogy hogyan lehetne tovább javítani a szakmai, a magán- és a családi élet összehangolását, különös tekintettel az anyavédelmi és szülői szabadságról szóló meglévő közösségi jogszabályokra, és hogy milyen lehetőségek lennének új típusú családi vonatkozású szabadságok, mint pl. az apasági szabadság, az örökbefogadási szabadság és a családtag ápolása miatti szabadság bevezetésére. (5) A három európai általános ágazatközi szociális partnerszervezet (az ESZSZ, a CEEP és a BUSINESSEUROPE, korábban UNICE) és a vállalatok egy bizonyos kategóriáját képviselő, európai ágazatközi szociális partnerszervezet (UEAPME) 2008. szeptember 11-én tájékoztatta a Bizottságot, hogy a Szerződés 138. cikkének (4) bekezdése és 139. cikke értelmében tárgyalásokba kíván kezdeni azzal a céllal, hogy felülvizsgálják a szülői szabadságról 1995-ben kötött keretmegállapodást. (6) 2009. június 18-án ezek a szervezetek aláírták a szülői szabadságról szóló felülvizsgált keretmegállapodást, és közösen arra kérték fel a Bizottságot, hogy nyújtson be egy tanácsi határozatjavaslatot, amely végrehajtaná a keretmegállapodást. (7) A tárgyalások során az európai szociális partnerek teljes egészében felülvizsgálták az 1995. évi keretmegállapodást. A 96/34/EK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni, és módosítása helyett új irányelv lép helyébe. (8) Mivel a meghozandó intézkedések célkitűzését, azaz a munkavállaló szülők szakmai és családi életének jobb összehangolását, valamint az egész Közösségben a férfiak és nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségét és az egyenlő munkahelyi bánásmódot a tagállamok nem tudják kellőképpen megvalósítani, így ezek közösségi szinten hatékonyabban megvalósíthatók, a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban az irányelv nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. (9) Az irányelvjavaslat kidolgozása során a Bizottság figyelembe vette az aláíró felek képviseleti jogát, mandátumát és a keretmegállapodás szakaszainak jogszerűségét, valamint összhangját a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó rendelkezésekkel. (10) A Bizottság tájékoztatta javaslatáról az Európai Parlamentet és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot. (11) A közösségi jog általános szociálpolitikai elveivel összhangban a keretmegállapodás 1. szakaszának (1) bekezdése megállapítja, hogy a megállapodás minimumkövetelményeket ír elő. (12) A 8. szakasz (1) bekezdése megállapítja, hogy a tagállamok kedvezőbb rendelkezéseket is bevezethetnek vagy fenntarthatnak azoknál, amelyek a megállapodásban szerepelnek. (13) A 8. szakasz (2) bekezdése megállapítja, hogy a megállapodás rendelkezéseinek végrehajtása nem jelent jogalapot a munkavállalók általános védelmi szintjének csökkentésére a megállapodás hatálya alá tartozó területeken. (14) Az irányelvből adódó kötelezettségek megsértésének esetére a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell előírniuk. (15) A tagállamok megbízhatják a szociális partnereket, azok közös kérése esetén, ezen irányelv végrehajtásával, feltéve hogy a tagállamok megtesznek minden szükséges lépést annak biztosítására, hogy bármikor garantálni tudják az irányelv által elérni kívánt eredményeket, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Ez az irányelv hatályba lépteti az Európa különböző gazdasági ágazatait képviselő szociális partnerek (BUSINESSEUROPE, UEAPME, CEEP és ESZSZ) által 2009. június 18-án a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodást, amely a mellékletben található. 2. cikk A tagállamok meghatározzák az irányelv értelmében hozott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést ezek végrehajtásának biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. Előírhatják kártérítés fizetését, amely felső határérték megállapításával nem korlátozható. A tagállamok ezekről a rendelkezésekről legkésőbb a 3. cikkben meghatározott időpontig tájékoztatják a Bizottságot, továbbá haladéktalanul értesítik a Bizottságot az ezeket érintő minden későbbi módosításról. 3. cikk 1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [az elfogadás után két évvel]-ig megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy legkésőbb eddig az időpontig a szociális partnerek a szükséges rendelkezéseket megállapodás útján bevezessék. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak. A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. 2. A tagállamoknak különös nehézség vagy az irányelv kollektív szerződés útján történő végrehajtása esetén további legfeljebb egy év áll rendelkezésükre ahhoz, hogy megfeleljenek az irányelvnek. Erről legkésőbb [a végrehajtás határideje]-ig tájékoztatják a Bizottságot, és megindokolják a hosszabbítás szükségességét. 3. A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el. 4. cikk A 96/34/EK irányelv [a végrehajtás határideje]-tól/-től hatályát veszti. 5. cikk Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 6. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, […]-án/-én. a Tanács részéről az elnök […] MELLÉKLET KERETMEGÁLLAPODÁS A SZÜLŐI SZABADSÁGRÓL (FELÜLVIZSGÁLT) 2009. június 18. PREAMBULUM Ez az európai szociális partnerek – BUSINESSEUROPE, UEAPME, CEEP és ESZSZ (és az Eurocadres/CEC összekötő bizottság) – közötti keretmegállapodás felülvizsgálja az 1995. december 14-én a szülői szabadságról kötött keretmegállapodást, amely minimumkövetelményeket határozott meg a szülői szabadságra, mint a munkavállalói és családi kötelezettségek összehangolásának, valamint a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód előmozdításának fontos eszközére vonatkozóan. Az európai szociális partnerek felkérik a Bizottságot, hogy a keretmegállapodást terjessze a Tanács elé, hogy a Tanács határozatot hozzon, és ezáltal a követelmények az Európai Unió valamennyi tagállama számára kötelező érvényű legyenek. I. Általános szempontok 1. Tekintettel az EK-Szerződésre és különösen annak 138. és 139. cikkére; 2. tekintettel az EK-Szerződés 137. cikke (1) bekezdésének c) pontjára és 141. cikkére, az egyenlő bánásmód elvére (EK-Szerződés 2., 3. és 13. cikke), valamint az erre épülő másodlagos joganyagra, különösen a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 75/117/EGK tanácsi irányelvre[18], a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelvre[19], a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról szóló 86/378/EGK irányelv módosításáról szóló 96/97/EK tanácsi irányelvre[20] és a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelvre (átdolgozott szöveg)[21]; 3. tekintettel az Európai Unió 2000. december 18-án létrejött Alapjogi Chartájára és annak 23. és 33. cikkére, amely a férfiak és nők közötti egyenlőségre és a szakmai, a magán- és a családi élet összehangolására vonatkozik; 4. tekintettel az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló, 2003. évi bizottsági jelentésre; 5. tekintettel a növekedésről és foglalkoztatásról szóló lisszaboni stratégia célkitűzésére, amely szerint a teljes foglalkoztatottsági arányt 70 %-ra, a nők foglalkoztatottsági arányát 60 %-ra és az idősebb munkavállalók foglalkoztatottsági arányát 50 %-ra kell növelni; a gyermekgondozási szolgáltatások biztosításáról szóló barcelonai célkitűzésekre; és e célok megvalósítása érdekében a szakpolitikáknak a szakmai, a magán- és a családi élet összehangolásához történő hozzájárulására; 6. tekintettel az európai szociális partnerek 2005. március 22-i „A nemek közötti egyenlőség cselekvési kerete” című dokumentumára, amelyben a munka és magánélet egyensúlyának támogatása kiemelt intézkedési területként szerepel, és amely elismeri, hogy az összehangolás terén tapasztalt előrehaladás továbbviteléhez kiegyensúlyozott, integrált és koherens szakpolitikai együttműködésre van szükség, amely a szabadságokat szabályozó intézkedéseket, a munkaszervezést és az ellátási infrastruktúrát egyaránt magában foglalja; 7. mivel az összehangolás javítására irányuló intézkedések egy olyan szélesebb körű szakpolitikai menetrend részei, amely a rugalmas biztonsági megközelítés részeként számba veszi a munkáltatók és munkavállalók igényeit, és javítani hivatott az alkalmazkodóképességet és a foglalkoztathatóságot; 8. mivel a családpolitikáknak hozzá kell járulniuk a nemek közötti egyenlőség megvalósításához, és a családpolitikát a demográfiai változásoknak, a népesség elöregedése következményeinek, a generációs ellentét megszüntetésének, a munkaerőpiacon a női munkavállalás ösztönzésének és a nők és férfiak között a gondozási feladatok megosztásának összefüggésében kell vizsgálni; 9. mivel a Bizottság 2006-ban és 2007-ben a szakmai, a magán- és a családi élet összehangolásáról folytatott konzultáció első és második szakasza keretében konzultált az európai szociális partnerekkel, többek között foglalkozott a közösségi szintű szabályozási keret aktualizálásának kérdésével, és arra biztatta az európai szociális partnereket, hogy értékeljék keretmegállapodásuk szülői szabadságról szóló rendelkezéseit egy későbbi felülvizsgálat céljából; 10. mivel az európai szociális partnereknek az 1995-ben a szülői szabadságról kötött keretmegállapodása pozitív változásokat idézett elő, a tagállamokban közös alapokat teremtett a szakmai és magánélet egyensúlya számára, és jelentős szerepet játszott abban, hogy Európában a dolgozó szülők könnyebben összehangolhassák szakmai és családi életüket; a közös értékelés alapján azonban az európai szociális partnerek úgy vélik, hogy a megállapodás bizonyos elemeit céljai jobb megvalósítása érdekében ki kell igazítani vagy felül kell vizsgálni; 11. mivel figyelembe véve az aktív népesség egyre növekvő sokféleségét és a társadalmi fejleményeket, többek között a családszerkezet egyre nagyobb változatosságát, egyes szempontokat ki kell igazítani, ám emellett tiszteletben kell tartani a nemzeti jogszabályokat, a kollektív szerződéseket és/vagy gyakorlatokat; 12. mivel számos tagállamban a férfiak arra való ösztönzése, hogy vállaljanak egyenlő részt a családi kötelezettségekből, nem vezetett elég eredményhez, hatékonyabb intézkedéseket kell hozni, hogy a nők és férfiak egyenlőbb mértékben vegyenek részt a családi kötelezettségek vállalásában; 13. mivel számos tagállam már eddig is sokféle szakpolitikai intézkedést hozott és gyakorlatot alkalmazott a szabadságokkal, a gyermekgondozással és a rugalmas munkakörülményekkel kapcsolatban, amelyek a munkáltatók és munkavállalók igényeihez vannak igazítva, és céljuk a szülők támogatása szakmai, a magán- és a családi életük összehangolásában, és ezeket a megállapodás végrehajtásakor figyelembe kell venni; 14. mivel ez a keretmegállapodás az európai szociális partnerek fellépéseinek egyik eleme a munka és a magánélet összehangolása terén 15. mivel ez a megállapodás keretmegállapodás, amely a szülési szabadságtól eltérő szülői szabadság, illetve a vis maior következtében a munkából való távolmaradás minimumkövetelményeit és feltételeit határozza meg, és az egyes tagállamokban fennálló helyzetre tekintettel a tagállamokra, illetve a szociális partnerekre bízza az igénybevétel feltételeinek és alkalmazása módjainak a kidolgozását; 16. mivel ebben a megállapodásban a szülői szabadsághoz való jog egyéni jog, amely elméletileg nem ruházható át, de a tagállamoknak módjukban áll átruházhatóvá tenni. A tapasztalatok szerint a szabadság átruházhatatlanná tétele pozitív ösztönző lehet az apák számára, ezért az európai szociális partnerek egyetértenek abban, hogy a szabadság egy részét átruházhatatlanná kell tenni; 17. mivel különösen fontos figyelembe venni azoknak a szülőknek a különleges igényeit, akiknek gyermekei fogyatékossággal élnek, vagy hosszan tartó betegségben szenvednek; 18. mivel a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a szülői szabadság minimális időszaka alatt a betegbiztosításon alapuló természetbeni ellátásokra való jogosultság fennmaradjon; 19. mivel a megállapodás végrehajtásakor a tagállamoknak – amennyiben a nemzeti feltételek mellett és költségvetési helyzetük figyelembevételével lehetséges – meg kell fontolniuk a szülői szabadság minimális időszaka alatt a változatlan szociális biztonsági ellátásokra való jogosultságok fenntartását, valamint a szülői szabadság igénybevételekor a többi tényező között a jövedelem szerepét; 20. mivel a tagállamokban a tapasztalat azt mutatja, hogy a szülői szabadság során a jövedelem mértéke olyan tényező, amely befolyásolja a szabadság igénybevételét, különösen az apák esetében; 21. mivel a rugalmas munkaszervezés hatására a szülők könnyebben össze tudják egyeztetni munkavállalói és szülői kötelezettségeiket, és könnyebb az újbóli beilleszkedés a munkába, különösen a szülő szabadságból való visszatéréskor; 22. mivel a szülői szabadságra vonatkozó intézkedések célja egy adott időszakban a dolgozó szülők támogatása, valamint munkaerőpiacon való részvételük fenntartása és elősegítése, ezért nagyobb figyelmet kell szentelni a szabadság alatt a munkáltatóval való kapcsolattartásra vagy a munkába való visszatérés megszervezésére; 23. mivel ez a megállapodás figyelembe veszi a szociálpolitika követelményrendszerének javítására, az Európai Unió gazdasági versenyképességének fokozására és az olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátok elkerülésére irányuló igényt, amelyek visszatarthatják a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését; 24. mivel helyzetükből adódóan a szociális partnerek a legalkalmasabbak arra, hogy olyan megoldásokat találjanak, amelyek megfelelnek mind a munkaadók, mind a munkavállalók igényeinek, és ezért különös szerepet kell kapniuk e megállapodás végrehajtása, alkalmazása, ellenőrzése és értékelése során, összefüggésben más olyan intézkedésekkel is, amelyek a munkavállalói és családi kötelezettségek összehangolását javítják, és elősegítik a férfiak és nők esélyegyenlőségét és az egyenlő bánásmódot. II. TARTALOM 1. szakasz: Cél és hatály 1. Ez a megállapodás a dolgozó szülők szülői és munkavállalói kötelezettségeinek összehangolását elősegítő minimumkövetelményeket rögzíti, figyelembe véve a családszerkezet egyre nagyobb változatosságát, ezzel egyidőben azonban betartva a nemzeti jogszabályokat, a kollektív szerződéseket és/vagy gyakorlatokat. 2. Ez a megállapodás minden olyan férfi és női munkavállalóra kiterjed, aki az egyes tagállamokban hatályos jogszabályok, kollektív szerződések és/vagy gyakorlat által meghatározott munkaszerződéssel, illetve munkaviszonnyal rendelkezik. 3. A tagállamok és/vagy szociális partnerek e megállapodás hatálya és alkalmazása alól nem zárhatnak ki munkavállalókat, illetve munkaszerződéseket és munkaviszonyokat kizárólag azon oknál fogva, hogy azok részmunkaidős munkavállalókra, határozott idejű szerződés alapján munkát vállalókra, illetve munkaerő-kölcsönzőkkel kötött munkaszerződéssel rendelkező vagy ott munkaviszonyban álló munkavállalókra vonatkoznak. 2. szakasz: Szülői szabadság 1. Ez a megállapodás gyermek születése, illetve örökbefogadása esetén egyéni jogot biztosít a férfi és a női munkavállalóknak szülői szabadság igénybevételére, hogy a gyermeket adott életkoráig, akár 8 éves koráig gondozhassák. A részletes szabályokat a tagállamok és/vagy a szociális partnerek határozzák meg. 2. A szabadság időtartama legalább négy hónap, és a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód előmozdítása érdekében elméletileg nem ruházható át. Abból a célból, hogy a szabadságot a két szülő egyenlőbb mértékben vegye igénybe, a négy hónap közül legalább egy nem ruházható át. Az átruházhatatlan időszak alkalmazásának módját jogszabályok és/vagy kollektív szerződések útján nemzeti szinten határozzák meg, figyelembe véve a tagállamokban a szabadságra vonatkozóan jelenleg hatályos intézkedéseket. 3. szakasz: Alkalmazási módozatok 1. A tagállamokban a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és az alkalmazás részletes szabályait jogszabályokban és/vagy kollektív szerződésekben kell meghatározni az egyezmény minimumkövetelményeinek tiszteletben tartásával. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek különösen: a) meghatározhatják, hogy a szülői szabadságot teljes munkaidőben, részmunkaidőben, részletekben, illetve munkaidő-jóváírásos rendszerben biztosítják, számításba véve a munkáltató és a munkavállaló igényeit egyaránt, b) a szülői szabadságra való jogosultságot a munkaviszonyban töltött időhöz és/vagy az adott munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő hosszához köthetik, mely idő azonban nem haladhatja meg az egy évet. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek gondoskodnak róla, hogy e rendelkezés alkalmazásakor az ugyanannál a munkáltatónál töltött, egymást követő, határozott időre szóló szerződések esetén – a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló 1999/70/EK tanácsi irányelvben foglaltak szerint – a jogosultsághoz szükséges időszak kiszámításakor e szerződések összességét figyelembe kell venni, c) meghatározhatják azokat a körülményeket, amelyek között a munkaadó a nemzeti jogszabályoknak, a kollektív szerződéseknek és/vagy gyakorlatnak megfelelő konzultációt követően elhalaszthatja a szülői szabadság kiadását a szervezet működéséhez kapcsolódó, megalapozott indokkal alátámasztva. E rendelkezés alkalmazásából fakadó bármely problémát a nemzeti jogszabályokkal, a kollektív szerződésekkel és/vagy gyakorlattal összhangban kell kezelni, d) a c) pontot kiegészítve a kisvállalkozások működési és szervezeti követelményeinek kielégítése céljából különleges megoldások alkalmazását engedélyezhetik. 2. A tagállamok és/vagy szociális partnerek értesítési határidőket határoznak meg, amelyen belül a munkavállalónak a munkáltatót tájékoztatnia kell, ha élni kíván a szülői szabadsághoz való jogával, megadva a szabadság idejének kezdetét és végét. A tagállamok és/vagy szociális partnerek az értesítési időszak meghatározásakor figyelembe veszik a munkavállalók és a munkáltatók érdekeit. 3. A tagállamok és/vagy szociális partnerek felmérik, hogy olyan szülők esetében, akiknek gyermeke fogyatékossággal él, vagy hosszan tartó betegségben szenved, szükség van-e a szülői szabadság igénybevétele és módja feltételeinek kiigazítására. 4. szakasz: Örökbefogadás 1. A tagállamok és/vagy szociális partnerek megvizsgálják, hogy az örökbe fogadó szülők különleges szükségletei miatt szükség van-e további intézkedésekre. 5. szakasz: Munkavállalói jogok és megkülönböztetésmentesség 1. A szülői szabadság leteltével a munkavállalók jogosultak korábbi munkahelyükre visszatérni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor munkaszerződésükkel vagy munkaviszonyukkal egyező, az előző munkahelyüknek megfelelő vagy ahhoz hasonló munkahelyet elfoglalni. 2. A munkavállaló által a szülői szabadság megkezdéséig megszerzett vagy megszerzés alatt álló jogok a szülői szabadság végéig változatlanok maradnak. A szülői szabadság végével ezek a jogok érvényesülnek, beleértve a nemzeti jogszabályokból, kollektív szerződésekből és/vagy gyakorlatból származó bármely változást is. 3. A szülői szabadság idejére a tagállamok és/vagy a szociális partnerek meghatározzák a munkaszerződés, illetve a munkaviszony jellegét. 4. Annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók érvényesíthessék a szülői szabadsághoz való jogukat, a tagállamoknak és/vagy a szociális partnereknek meg kell hozniuk az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy védelmet biztosítsanak a munkavállalók kedvezőtlenebb elbírálása vagy elbocsátása ellen, ha arra a szülői szabadság nemzeti jogszabályok, kollektív szerződések és/vagy gyakorlatok alapján való kérelmezése, illetve igénybevétele miatt kerül sor. 5. Az e megállapodással kapcsolatban felmerülő szociális biztonságot érintő valamennyi ügyet a tagállamoknak és/vagy szociális partnereknek meg kell vizsgálniuk, és el kell dönteniük a nemzeti jogszabályoknak és/vagy kollektív szerződéseknek megfelelően, figyelembe véve a különböző rendszereken, de különösen az egészségbiztosításon alapuló szociális biztonsági fedezetre való jogosultságok folytonosságának fontosságát. Az e megállapodással kapcsolatban felmerülő jövedelmet érintő valamennyi ügyet a tagállamoknak és/vagy szociális partnereknek meg kell vizsgálniuk, és el kell dönteniük a nemzeti jogszabályoknak és/vagy a kollektív szerződéseknek és/vagy gyakorlatnak megfelelően, figyelembe véve, hogy a jövedelem – többek között – milyen szerepet játszik a szülői szabadság igénybevételében. 6. szakasz: Visszatérés a munkába 1. A munka és a családi élet összehangolásának elősegítése érdekében a tagállamok és/vagy szociális partnerek meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a szülői szabadságból visszatéréskor a munkavállalók adott időszakra kérhessék munkaidejük és/vagy –körülményeik megváltoztatását. A munkáltatók megvizsgálják a kérést, és válaszolnak rá, számításba véve a munkáltató és a munkavállaló igényeit egyaránt. E bekezdés módozatait a nemzeti jogszabályok, a kollektív szerződések és/vagy a gyakorlat határozza meg. 2. A munkába való visszatérés megkönnyítése érdekében javasolt, hogy a szülői szabadság ideje alatt a munkavállalók és munkáltatók maradjanak kapcsolatban, így együtt határozhatják meg az érintett felek közötti, megfelelő újbóli beilleszkedési intézkedéseket, figyelembe véve a nemzeti jogszabályokat, a kollektív szerződéseket és/vagy gyakorlatot. 7. szakasz: Munkából történő távolmaradás vis maior következtében 1. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek a nemzeti jogszabályoknak, kollektív szerződéseknek és/vagy gyakorlatnak megfelelően megtesznek minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a munkavállalók azonnali jelenlétét követelő betegség vagy baleset esetén, sürgős családi okból adódó vis maior alapján távolmaradhassanak a munkából. 2. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek meghatározhatják a 7. szakasz 1. pontjának alkalmazására vonatkozó igénybevételi feltételeket és részletes szabályokat, és korlátozhatják a jogosultságot annak meghatározásával, hogy az évente mennyi időre és/vagy hány esetben vehető igénybe. 8. szakasz: Záró rendelkezések 1. A tagállamok az e megállapodásban rögzítetteknél a munkavállalókra előnyösebb rendelkezéseket is alkalmazhatnak vagy bevezethetnek. 2. E megállapodás rendelkezéseinek végrehajtása nem jelent jogalapot a munkavállalók általános védelmi szintjének csökkentésére az e megállapodás hatálya alá tartozó területeken. Ez nem sérti a tagállamoknak és/vagy a szociális partnereknek azt a jogát, hogy a bekövetkező változások (beleértve az át nem ruházhatóság bevezetését) figyelembevételével eltérő törvényi, rendeleti vagy szerződéses rendelkezéseket állapítsanak meg, feltéve hogy azok az e megállapodásban megállapított minimumkövetelményeknek eleget tesznek. 3. Ez a megállapodás nem sérti a szociális partnereknek azt a jogát, hogy különleges körülmények figyelembevételével megfelelő szinten, beleértve az európai szintet is, olyan megállapodásokat kössenek, amelyekben átveszik és/vagy kiegészítik ennek a megállapodásnak a rendelkezéseit. 4. A tagállamok elfogadják azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ennek a megállapodásnak a Tanács határozatának elfogadásától számított két éven belül megfeleljenek, és biztosítsák azt, hogy ennek az időszaknak a végéig a szociális partnerek megállapodás útján meghozhassák a szükséges intézkedéseket. A tagállamoknak különös nehézség vagy az irányelv kollektív szerződés útján történő végrehajtása esetén erre további legfeljebb egy év áll a rendelkezésükre. 5. A megállapodás alkalmazásából eredő viták és panaszok megelőzése és rendezése a nemzeti jogszabályokkal, a kollektív szerződésekkel és/vagy a gyakorlattal összhangban történik. 6. A Bizottság, a nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság hatáskörének sérelme nélkül a Bizottság e megállapodás európai szintű értelmezésével kapcsolatos bármilyen ügyet, első fokon, az aláíró felek elé utal, akik véleményt nyilvánítanak róla. 7. A Tanács határozatának meghozatalát követő öt év elteltével az aláíró felek áttekintik e megállapodás alkalmazását, ha a megállapodás bármely aláírója ezt kéri. Kelt Brüsszelben, 2009. június 18-án. az ESZSZ részéről John Monks főtitkár A szakszervezeti küldöttség nevében: a BUSINESSEUROPE részéről Philippe de Buck főigazgató az UEAPME részéről Andrea Benassi főtitkár a CEEP részéről Ralf Resch főtitkár [1] COM(2006) 92. [2] Tanácsi következtetések: A nők és a férfiak kiegyensúlyozott szerepe a foglalkoztatás, a növekedés és a társadalmi kohézió tekintetében (SOC 385). [3] Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőségről – 2008 (2007/2047(INI)), 28. pont [4] Az Európai Parlament és a Tanács irányelvjavaslata a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról (COM(2008)637 végleges). [5] Az Európai Parlament és a Tanács irányelvjavaslata az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (COM(2008)636 végleges). [6] „A barcelonai célkitűzések megvalósítása az iskoláskor alatti gyermekek gondozására létrehozott rendszerek tekintetében” című jelentés, (COM(2008) 638 végleges; technikai melléklet, SEC(2008) 2597). [7] A Bizottság „Növekvő egyensúly a munka és a magánélet között: a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” című közleménye, COM(2008) 635 végleges [8] SEC(2006) 1245. [9] SEC(2007) 571. [10] Lásd http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=641&langId=en&moreDocuments=yes. [11] SEC(2008) 2526/2. [12] A Bizottság közleménye a szociális politikáról szóló megállapodás alkalmazásáról (COM(93) 600 végleges, 1993. december 14.). [13] Jelentés az európai szociális partnerszervezetek reprezentativitásáról, 1. rész, Institut des Sciences du Travail — Université Catholique de Louvain, 1999. szeptember. [14] Monográfiák a szociális partnerek helyzetéről a csatlakozó és tagjelölt országokban, ,ágazatok közötti szint, Institut des Sciences du Travail — Université Catholique de Louvain, 2004. március [15] 13 C-180/95. sz. Draehmpaehl-ügy [1997] ECR I-2195; C-271/91. sz. Marshall-ügy [1993] ECR I-4367. [16] HL C […]., […]., […]. o. [17] HL L 145., 1996.6.19., 4. o. [18] HL L 45., 1975.2.19., 19–20. o. [19] HL L 348., 1992.11.28., 1–8. o. [20] HL L 46., 1997.2.17., 20–24. o. [21] HL L 204., 2006.7.26., 23–36. o.