[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 8.7.2009

COM(2009) 338 végleges

2009/0101 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS KERETHATÁROZATA

a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról

{SEC(2009) 915}{SEC(2009) 916}

INDOKOLÁS

1. BEVEZETÉS

1. E tanácsi kerethatározat-javaslat célja, hogy az egész Európai Unióban közös minimumkövetelményeket határozzon meg a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog tekintetében. A mostani javaslat azon tervbe vett intézkedéssorozat első lépése, amely szándékunk szerint az alábbi 2004-es bizottsági javaslat helyébe lép: a Tanács kerethatározata a büntetőeljárás bizonyos eljárási jogairól az Európai Unióban – COM (2004) 328, 2004.4.28. Ezt a javaslatot a Tanács és az Európai Parlament megfelelő értesítését követően visszavontunk. A tanácsi munkacsoportban 3 évig folytatott megbeszélések ellenére sem sikerült megállapodást elérni az említett javaslatról, amelynek tényleges elvetésére 2007 júniusában, az IB-Tanács terméketlen vitája után került sor. Jelenleg a lépéséről lépésre haladó megközelítésmód tekinthető általánosan elfogadott eljárásnak; e módszer egyaránt szolgálja a bizalom és a kölcsönös megértés fokozatos erősítését. A mostani javaslat tehát egy olyan átfogó jogalkotási csomag részének tekintendő, amely rögzíteni kívánja az Európai Unión belüli minimális eljárási jogokat a büntetőeljárás során. A 2004-es javaslatban az ingyenes fordításához és tolmácsoláshoz való jog mellett a jogi tanácsadáshoz való jogot, a gyanúsított személynek jogairól írásban történő tájékoztatásának kötelezettségét (Levél a jogokról), a kiszolgáltatott vádlottakra fordított speciális figyelemhez való jogot, a konzuli hatóságokkal történő kommunikációhoz való jogot, és a családdal történő kommunikációhoz való jogot soroltuk fel. Jelen javaslat esetében a Bizottság amellett döntött, hogy a tolmácsolás és fordítás igénybevételéhez való jogra összpontosít, mivel a 2004-es javaslat megvitatása során ezt a jogot érte a legkevesebb kritika, valamint erre vonatkozóan állt rendelkezésre a legtöbb információ és kutatási eredmény.

2. E javaslat elő kívánja mozdítani azon gyanúsítottak jogait, akik nem értik és beszélik az eljárás nyelvét. A tárgyalt jogokra vonatkozó minimumkövetelmények elfogadásával elő kell segíteni a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását.

3. A jogalap tekintetében a javaslat az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikkének (1) bekezdésére épül. A 31. cikk (1) bekezdésének c) pontja előírja, hogy az EU „közös fellépéseket” dolgozhat ki a szabályok olyan mértékű összeegyeztethetőségének biztosítására, amely az együttműködés javításához szükséges. Az igazságügyi együttműködés terén – különösen a kölcsönös elismerés esetében – kölcsönös bizalomra van szükség. A kölcsönös bizalom, és ezáltal az együttműködés erősítése érdekében bizonyos mértékű összeegyeztethetőség szükséges.

4. Az eljárás nyelvét nem értő, bűncselekménnyel vádolt személyek számára az ellenük felhozott vádak megismeréséhez és az eljárás megértéséhez alapvetően fontos a tolmácsolás és fordítás igénybevételéhez való jog, amely az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéből (EJEE) következik. A gyanúsítottnak olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy megértse, mivel vádolják. Biztosítani kell a lényeges eljárási iratok fordítását. Az EJEE-nek megfelelően a tolmácsolást és a fordítást térítésmentesen kell nyújtani.

5. Hatásvizsgálat

A javaslat tárgyában hatásvizsgálat készült, amelyet a SEC(2009) 915 dokumentum tartalmaz. A hatásvizsgálati testület megvizsgálta, majd 2009. május 27-én jóváhagyta a hatásvizsgálatot. A testület ajánlásai és azok figyelembevételének módja megtalálható a hatásvizsgálat 25. pontjában (http://ec.europa.eu/governance/impact/practice_en.htm). Az alábbi szakpolitikai lehetőségeket körvonalaztuk:

a) A jelenlegi helyzet fenntartása az uniós fellépés mellőzésével. Minden bizonnyal fennmaradna a vádhatóság és a vádlott közötti érzékelhető egyensúlytalansággal jellemezhető, és mindeddig a kölcsönös elismerés gátját jelentő mostani helyzet, amikor azt várjuk a tagállamoktól, hogy teljesítsék EJEE szerinti kötelezettségeiket. Ez a lehetőség jelentéktelen gazdasági következményekkel járna.

b) Nem jogalkotási intézkedések, így például ajánlások ösztönzik a tagállamok közötti cserét, és hozzájárulnak a bevált gyakorlat azonosításához. A tárgyalt opció az összeegyeztethetőséget elősegítő gyakorlatok terjesztése és ajánlása révén az EJEE normáinak alaposabb ismeretét eredményezné. A jogi normák további közelítésére nem kerülne sor.

c) A 2004-es javaslatnak megfelelően valamennyi jogra kiterjedő új jogi aktus. A tagállami végrehajtás, a bizottsági ellenőrzés, valamint végső esetben az Európai Közösségek Bíróságához való fordulás lehetősége elősegítené az EJEE-vel való eltérő mértékű összhang áthidalását, illetve és a kölcsönös bizalom előmozdítását. A gazdasági hatás kettős lenne, egyrészt költségként jelentkezne a jogok betartásának biztosításához szükséges szolgálatok felállítása, másrészt pedig nyereség mutatkozna a jogorvoslati költségek csökkenése terén.

d) A határokon átnyúló ügyekre korlátozott intézkedés, amely az első lépést jelenti. Gondos vizsgálatra volna szükség annak érdekében, hogy megfelelően kezelhessünk minden olyan kérdést, amikor esetleg megkülönböztetésre kerül sor a határokon átnyúló, illetve a belföldi ügyek gyanúsítottjainak csoportjai között. A gazdasági hatás – az előző opcióhoz hasonlóan – kettős lenne, egyrészt költségként jelentkezne a jogok betartásának biztosításához szükséges szolgálatok felállítása, másrészt pedig nyereség mutatkozna a jogorvoslati költségek csökkenése terén. A nyereség azonban kisebb mértékű volna az előbbinél, mivel ennek az opciónak kevésbé kiterjedt az alkalmazási köre.

e) Az előnyben részesített lehetőség a tolmácsoláshoz és fordításhoz való hozzáférésre vonatkozó intézkedésekkel induló, lépéséről lépésre haladó megközelítés. Ez olyan új kerethatározat kidolgozásával jár, amely kizárólag a tolmácsoláshoz és fordításhoz való hozzáféréssel kapcsolatos minimumkövetelmények biztosítására kötelezi a tagállamokat. A gazdasági hatás kettős lenne, egyrészt költségként jelentkezne a jogok betartásának biztosításához szükséges szolgálatok felállítása, másrészt pedig nyereség mutatkozna a jogorvoslati költségek csökkenése terén.

A hatásvizsgálat a b) és az e) opció kombinációját határozta meg előnyben részesített megközelítésként, amely lehetővé teszi a jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések közötti szinergiák legteljesebb kihasználását. Ezért a bevált gyakorlatra vonatkozó dokumentumnak kell kísérnie e kerethatározatot.

2. HÁTTÉR

6. Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 6. cikke úgy rendelkezik, hogy az Unió tiszteletben tartja az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek. Emellett 2000 decemberében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közösen aláírta és ünnepélyesen kihirdette az Európai Unió Alapjogi Chartáját.

7. A tamperei Európai Tanács elnökségi következtetései[1] kinyilvánították, hogy a kölcsönös elismerésnek az igazságügyi együttműködés sarokkövévé kell válnia, ugyanakkor megállapították, hogy a kölcsönös elismerés, „…valamint a jogszabályok szükséges közelítése elősegítheti […] az egyedi jogok jogi védelmét”[2].

8. A büntetőügyekben hozott jogerős határozatok kölcsönös elismeréséről szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett 2000. július 26-i bizottsági közlemény[3] leszögezte, hogy „ennélfogva biztosítani kell, hogy a [kölcsönös elismerési] elv végrehajtásából kifolyólag ne pusztán sérelmet ne szenvedjen, hanem még javuljon is a gyanúsítottakkal való bánásmód és a védelem jogköre”.

9. Mindezeket megerősítette a Tanács és a Bizottság által elfogadott, a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtására irányuló intézkedési program[4] (a továbbiakban: intézkedési program). A program rámutatott, hogy „a kölcsönös elismerés nagymértékben függ számos, a hatékonyságot meghatározó tényezőtől”.

10. E tényezők közé tartoznak a gyanúsítottak jogait védelmező mechanizmusok (3. tényező), és a kölcsönös elismerés alapelve alkalmazásának elősegítéséhez szükséges közös minimumkövetelmények meghatározása (4. tényező). A mostani kerethatározat-javaslat az egyedi jogok védelmének erősítésére irányuló kinyilvánított célt önti konkrét formába.

3. AZ EJEE ALAPJÁN MEGÁLLAPÍTOTT, FORDÍTÁS ÉS TOLMÁCSOLÁS IGÉNYBEVÉTELÉHEZ VALÓ JOG

11. Az EJEE 5. cikke – Szabadsághoz és biztonsághoz való jog – kimondja, hogy:

„1. Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Szabadságától senkit sem lehet megfosztani, kivéve az alábbi esetekben és a törvényben meghatározott eljárás útján: (…)

f) törvényes letartóztatás vagy őrizetbe vétel…személy…kiadatása céljából.

2. Minden letartóztatott személyt haladéktalanul tájékoztatni kell az általa értett nyelven letartóztatása okairól és az ellene felhozott vádról.”

(…)

4. Szabadságától letartóztatás vagy őrizetbe vétel folytán megfosztott minden személynek joga van olyan eljáráshoz, melynek során őrizetbe vételének törvényességéről a bíróság rövid határidőn belül dönt, és törvényellenes őrizetbe vétele esetén szabadlábra helyezését rendeli el.”

A 6. cikk – Tisztességes tárgyaláshoz való jog – továbbá kimondja, hogy:

„3. Minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van - legalább - arra, hogy

a) a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól;

(…)

e) ingyenes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem érti vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet.”

Ezek a jogok az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6. és 47–50. cikkében is megjelennek.

12. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az EJEE 6. cikke tekintetében úgy döntött, hogy a vádlottnak elítélés esetén is joga van a térítésmentes tolmácsoláshoz, ahhoz hogy általa értett nyelven kézhez kapja a vádat ismertető iratokat, a tolmácsolásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a vádlott megértse az eljárást, továbbá a tolmácsnak hozzáértőnek kell lennie. Amint a Luedicke, Belkacem és Koç kontra Németország ügyben[5] megállapítást nyert, a vádlottnak elítélése esetén is joga van a térítésmentes tolmácsoláshoz. A Kamasinski kontra Ausztria ügyben[6] az EJEB megállapította, hogy a tolmácsolásnak kellően magas színvonalúnak kell lennie ahhoz, hogy a vádlott megismerhesse az ellene felhozott vádat és megvédhesse magát. A jogosultság az iratanyagra és a büntetőeljárás előkészítő szakaszára is vonatkozik. Az EJEB kimondta, hogy a tolmácsolás színvonalának „megfelelőnek” kell lennie, valamint hogy a vád részleteit olyan nyelven kell ismertetni az adott személlyel, amelyet az megért ( Brozicek kontra Olaszország[7] ). Az igazságügyi hatóságokat terheli annak bizonyítása, hogy a vádlott megfelelően beszéli a tárgyalás nyelvét, nem pedig a vádlottnak kell bizonyítania ennek ellenkezőjét[8]. A tolmácsnak hozzáértőnek kell lennie, és a bírónak biztosítania kell az eljárás tisztességességét ( Cuscani kontra Egyesült Királyság[9] ).

4. KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

13. A kerethatározat-javaslat alapvető kötelezettségeket határoz meg, valamint az EJEE-re és az EJEB ítélkezési gyakorlatára épül. A többnyelvűséggel és a tolmácsképzéssel foglalkozó fórum[10] a tolmácsolás és a fordítás minőségére vonatkozó ajánlásokat tartalmazó jelentést készített. E jelentés a fórum 2008 során tartott üléseinek eredményeként született, amelyeket a Bizottság Tolmácsolási Főigazgatósága hívott össze annak eldöntésére, hogy szükséges-e intézkedéseket hozni, és amennyiben igen, mely intézkedések hozhatók meg. A fórum arra a következtetésre jutott, hogy ajánlásokat kell megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy miképpen biztosítható még inkább hozzáértő és szakképzett tolmácsolás a büntetőeljárás folyamán. Az ajánlások között szerepelt a jogi tolmácsolás tanmenetének, valamint a jogi tolmácsolási akkreditációs, tanúsítási és nyilvántartási rendszernek a kiépítése.

1. cikk – Hatály

14. A hatály kiterjed az összes bűncselekménnyel vádolt személyre a jogerős büntetőítélet megszületéséig (beleértve a jogorvoslatot is). E szövegben a „gyanúsított” kifejezést használjuk a szóban forgó személyekre. Ez szándékunk szerint olyan önálló szakkifejezés, amely nem függ attól, hogy a tagállami büntetőeljárás során hogyan nevezik ezeket a személyeket.

15. Mivel az EJEB ítélkezési gyakorlata tisztázta, hogy az EJEE 6. cikke kiterjed a bűncselekményekkel kapcsolatosan gyanúba került személyekre, függetlenül attól, hogy hivatalosan vád alá helyezték őket vagy sem, ezért a fent említett rendelkezés a bűncselekmény vádjával letartóztatott vagy fogvatartott személyekre is vonatkozik. A tárgyalt jogok attól az időponttól fogva alkalmazandók, amikor az adott személyt tájékoztatják arról, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják (pl.: letartóztatáskor vagy amikortól a gyanúsított személy már nem hagyhatja el a rendőri őrizetet).

A tárgyalt cikk egyértelművé teszi, hogy a javaslat az európai letartóztatási parancs alkalmazásával járó ügyekre is vonatkozik. Fontos kérdés, hogy a javaslat az európai letartóztatási parancs alkalmazásával járó ügyekre is kiterjed, mivel az európai letartóztatási parancsról szóló kerethatározat csak általánosságban foglalkozik a szóban forgó jogokkal. E tekintetben a javaslat az EJEE 5. cikkének továbbfejlesztése.

2. cikk – A tolmácsolás igénybevételéhez való jog

16. E cikk állapítja meg azt az alapelvet, hogy tolmácsolást kell biztosítani a büntetőeljárás nyomozati és bírósági szakaszában, vagyis a rendőrségi kihallgatás során, a tárgyaláson, továbbá bármely közbenső meghallgatáskor vagy fellebbezéskor. E jog a gyanúsítottnak nyújtott jogi tanácsadásra is kiterjed, amennyiben az érintett személy ügyvédje olyan nyelven beszél, amelyen az nem ért.

3. cikk – A lényeges iratok lefordításához való jog

17. Az eljárás tisztességességének megőrzése érdekében a gyanúsítottnak joga van a lényeges iratok lefordításához. A Kamasinski kontra Ausztria ügyben[11] az EJEB kimondta, hogy a tolmácsolás igénybevételéhez való jog az „iratanyagra” is alkalmazandó, és a vádlottnak kellően ismernie kell az ellene felhozott vádat, hogy megvédhesse magát[12]. A büntetőeljárás lényeges iratai tehát az alábbiakat ölelik fel: vádirat vagy vádindítvány, továbbá bármely egyéb vonatkozó iratanyag, így például azok a leglényegesebb tanúvallomások, amelyek szükségesek ahhoz, hogy – az EJEE 6. cikk (3) bekezdése a) pontjának megfelelően – a vádlott ismereteket szerezzen „a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól”. Fordítást kell biztosítani továbbá minden szabadságelvonással járó intézkedés esetében, és olyan bírósági határozatokról, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az érintett személy élhessen a jogorvoslathoz való jogával (EJEE 7. jegyzőkönyv, 2. cikk).

Európai letartóztatási parancs végrehajtásával járó büntetőeljárások esetén a parancsot le kell fordítani.

4. cikk - A tagállamoknak kell fedezniük a tolmácsolási és fordítási költségeket

18. E cikk előírja, hogy a tolmácsolási és fordítási költségeket a tagállamoknak kell fedezniük. Amint a Luedicke, Belkacem és Koç kontra Németország ügyben[13] megállapítást nyert, a vádlottnak elítélés esetén is joga van a térítésmentes tolmácsoláshoz.

5. cikk – A tolmácsolás és fordítás színvonala

19. E cikk rögzíti a tolmácsolás és fordítás színvonalának biztosítására irányuló alapvető követelményeket. Erre vonatkozó ajánlások találhatók a többnyelvűséggel és a tolmácsképzéssel foglalkozó fórum jelentésében[14].

6. cikk - Csökkentést kizáró rendelkezés

20. E cikk célja annak biztosítása, hogy az e kerethatározattal összhangban megállapított minimumkövetelmények ne járjanak az egyes tagállamokban megállapított normák színvonalának csökkenésével, valamint fenntartsák az EJEE-ben meghatározott szintet. A tagállamoknak továbbra is teljes mértékben jogában áll az e kerethatározatban elfogadottnál magasabb szintű normákat megállapítani.

7. cikk – Végrehajtás

21. E cikk előírja, hogy a tagállamoknak 20xx/xx/xx-ig végre kell hajtaniuk a keretirányelvet, és ugyaneddig az időpontig meg kell küldeniük a Tanácsnak és a Bizottságnak a tagállami jogba átültető rendelkezések szövegét.

8. cikk – Jelentéstétel

22. A Bizottságnak – szükség esetén jogalkotási javaslatok kíséretében – legkésőbb a végrehajtás után XX hónappal jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy a tagállamok mennyiben tették meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy e kerethatározatnak megfeleljenek.

9. cikk - Hatálybalépés

23. E cikk úgy rendelkezik, hogy a kerethatározat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetés napját követő huszadik napon lép hatályba.

5. A SZUBSZIDIARITÁS ELVE

24. A javaslat célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítő mértékben megvalósítani, mivel a javaslat célja a köztük lévő bizalom előmozdítása, és ezért fontos megállapodásra jutni az Európai Unió egészében alkalmazandó minimumkövetelményekről. A javaslat – a kölcsönös bizalomépítés érdekében – közelíteni fogja a tagállamok főbb eljárásjogi szabályait a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsolás és fordítás tekintetében. A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének.

6. AZ ARÁNYOSSÁG ELVE

25. A javaslat megfelel az arányosság elvének, mivel az említett célkitűzés európai szintű megvalósításához szükséges minimumra szorítkozik, és nem lépi túl az e célból szükséges mértéket.

2009/0101 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS KERETHATÁROZATA

a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösségről szóló szerződésre és különösen annak 31. cikke (1) bekezdésének c) pontjára,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

mivel:

(1) Az Európai Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését tűzte ki célul. Az 1999. október 15–16-i tamperei Európai Tanács következtetéseivel, különösen annak 33. pontjával összhangban, a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unióban mind a polgári, mind a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés sarokkövévé kell válnia.

(2) 2000. november 29-én a Tanács, a tamperei következtetésekkel összhangban, olyan intézkedési tervet fogadott el, melynek célja a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben történő megvalósítása[15]. Az intézkedési terv bevezetője szerint a kölcsönös elismerés „a tagállamok közötti együttműködés erősítését szolgálja, de fokozza az egyedi jogok védelmét is”.

(3) A büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének megvalósítása szükségessé teszi, hogy a tagállamok megbízzanak egymás büntetőjogi igazságszolgáltatási rendszerében. A kölcsönös elismerés megvalósulásának foka nagymértékben függ számos tényezőtől, többek között az alábbiaktól: a […] gyanúsítottak jogait védelmező mechanizmusok”[16], és a kölcsönös elismerés elve alkalmazásának elősegítéséhez szükséges közös minimumkövetelmények.

(4) Kölcsönös elismerés csak a bizalom szellemében működhet hatékonyan, amikor nem csupán az igazságügyi hatóságok, hanem a büntetőeljárás összes szereplője egyenértékűnek tekinti a többi tagország igazságügyi hatóságainak határozatait a saját tagállamáéval. Ez „nem csak a partner szabályainak megfelelőségébe, hanem ezen szabályok megfelelő alkalmazásába vetett bizalmat”[17] jelent.

(5) Noha mindegyik tagállam részes fele az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek (EJEE), a tapasztalatok szerint önmagában ez a tény nem minden esetben nyújt alapot arra, hogy kellő mértékben megbízzanak a többi tagállam büntetőjogi igazságszolgáltatási rendszerében.

(6) Az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikkének (1) bekezdése előírja „a tagállamokban alkalmazandó szabályok olyan mértékű összeegyeztethetőségének biztosítását, amely [a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés] javításához szükséges”. A közös minimumkövetelmények eredményeként erősödnie kell a tagállamok büntetőjogi igazságszolgáltatási rendszerébe vetett bizalomnak, ennek következtében pedig a kölcsönös bizalom légkörében hatékonyabb igazságügyi együttműködés alakul ki.

(7) A tárgyalt minimumkövetelmények alkalmazandók a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsolás és fordítás terén. A tagállamok között szükséges bizalom erősítése érdekében e kerethatározat – az EJEE vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatos tagállami hagyományokat tükröző – közös minimumkövetelményeket ír elő az Európai Unión belüli büntetőeljárások során igénybe vehető tolmácsolás és fordítás tekintetében.

(8) Az EJEE – az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatában értelmezett – 5. és 6. cikke tartalmazza a tolmácsolás és fordítás igénybevételéhez való jogot azon személyek esetében, akik nem értik az eljárás nyelvét. E kerethatározat rendelkezései elősegítik az említett jog gyakorlati alkalmazását.

(9) E kerethatározat rendelkezéseinek ingyenes és pontos nyelvi segítségnyújtás révén biztosítaniuk kell azon gyanúsítottak jogainak védelmét, akik nem beszélik és nem értik az eljárás nyelvét abból a célból, hogy megértsék az ellenük felhozott vádakat, valamint az eljárást, és élni tudjanak a jogaikkal. Szükség esetén a vádlott és védője közötti kapcsolatokra is ki kell terjeszteni az említett segítségnyújtást.

(10) Megfelelő segítséget kell nyújtani továbbá a beszédben akadályozott vagy hallássérült gyanúsítottak számára.

(11) Az igazságszolgáltatás tisztességét alátámasztja az olyan vádlottak iránt tanúsított figyelem kötelezettsége, akik nem képesek az eljárás megértésére vagy figyelemmel kísérésére. Az ügyészségnek, a bűnüldözésnek és az igazságügyi hatóságoknak ezért gondoskodniuk kell arról, hogy a potenciálisan gyengébb helyzetű gyanúsítottak hatékonyan gyakorolhassák a jogaikat. Az említett hatóságoknak ismerniük kell a potenciális kiszolgáltatottságot, és meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket az említett jogok garantálása céljából. Ennek minden olyan esetben meg kell történnie, amikor a gyanúsított kiskorú vagy fogyatékossága korlátozza aktív részvételét az eljárásban.

(12) A tagállamok számára kötelezővé kell tenni, hogy képzésben részesítsék a bírákat, az ügyvédeket és az egyéb érintett bírósági személyzetet a tolmácsolás és a fordítás minőségének garantálása céljából.

(13) E kerethatározat tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartája által megerősített elveket. E kerethatározat különösen a szabadsághoz, a tisztességes tárgyaláshoz és a védelemhez való jog előmozdítására törekszik.

(14) Mivel a közös minimumkövetelmények elérésének célját a külön-külön eljáró tagállamok nem képesek megvalósítani, és csak uniós szinten valósítható meg, a Tanács intézkedéseket fogadhat el Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében említett és az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elvével összhangban. Az utóbbi cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez a kerethatározat nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

ELFOGADTA EZT A KERETHATÁROZATOT:

1. cikk Hatály

1. E kerethatározat meghatározza a büntetőeljárás és az európai letartóztatási parancs végrehajtására irányuló eljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogra vonatkozó szabályokat.

2. E jog valamennyi személyre alkalmazandó attól az időponttól kezdve, hogy az illetékes tagállami hatóságok közölték az érintettel, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják egészen a büntetőeljárás lezárultáig (a továbbiakban: gyanúsított).

2. cikk A tolmácsolás igénybevételéhez való jog

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az eljárás nyelvét nem beszélő és nem értő gyanúsított a büntetőeljárás során tolmácsolást vehessen igénybe a büntetőeljárás tisztességességének megőrzése érdekében. Tolmácsolást kell biztosítani a nyomozó és az igazságügyi hatóságok előtt folyó eljárások, így többek között a rendőrségi kihallgatás, a gyanúsított és ügyvédje közötti valamennyi szükséges megbeszélés, az összes bírósági tárgyalás és szükség es közbenső meghallgatás során.

2. A tagállamok szükség esetén gondoskodnak arról, hogy a büntetőeljárás során nyújtott jogi tanácsadást tolmácsolják a gyanúsított számára.

3. A tagállamok gondoskodnak annak ellenőrzésére irányuló eljárásról, hogy a gyanúsított megérti és beszéli-e a büntetőeljárás nyelvét.

4. A tagállamok jogorvoslathoz való jogot biztosítanak a tolmácsolás szükségtelenségét megállapító határozattal szemben.

5. A tolmácsolás igénybevételéhez való jog a beszédben akadályozott vagy hallássérült személyeknek történő segítségnyújtásra is kiterjed.

6. Az európai letartóztatási parancs végrehajtására irányuló eljárás tekintetében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ilyen eljárás alá vont, az eljárás nyelvét nem beszélő és nem értő személy tolmácsolást vehessen igénybe az említett eljárás során.

3. cikk A lényeges iratok lefordításához való jog

1. A tagállamok biztosítják, hogy az adott büntetőeljárás nyelvét nem értő gyanúsított megkapja az összes lényeges irat fordítását a büntetőeljárás tisztességességének védelme érdekében.

2. A lefordítandó lényeges iratok többek között az alábbiak: a szabadságelvonással járó intézkedés, a vádirat/vádindítvány, a lényeges okirati bizonyítékok és az ítélet.

3. A gyanúsított vagy ügyvédje indoklással ellátott kérelmet nyújthat be további iratok – így például a gyanúsított ügyvédjétől származó írásbeli jogi tanácsok – lefordítása iránt.

4. A tagállamok jogorvoslathoz való jogot biztosítanak a (2) bekezdésben említett bármely irat lefordítását elutasító határozattal szemben.

5. Az európai letartóztatási parancs végrehajtására irányuló eljárás tekintetében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az az ilyen eljárás alá vont személy, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az európai letartóztatási parancsot kiállították, megkapja az említett irat fordítását.

4. cikk A tagállamoknak kell fedezniük a tolmácsolási és fordítási költségeket

A tagállamok fedezik a 2. és 3. cikk alkalmazásából származó tolmácsolási és fordítási költségeket.

5. cikk A fordítás és tolmácsolás minősége

1. A tolmácsolást és a fordítást oly módon kell biztosítani, hogy a gyanúsított teljes mértékben gyakorolhassa a jogait.

2. A tagállamok képzést nyújtanak a bírák, az ügyvédek és az egyéb érintett bírósági személyzet számára annak biztosítása érdekében, hogy a gyanúsított képes legyen megérteni az eljárást.

6. cikk Csökkentést kizáró rendelkezés

E kerethatározatban semmi sem értelmezhető úgy, hogy alapot teremt az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben vagy a tagállamok jogszabályaiban biztosított, magasabb szintű védelmet nyújtó jogok és eljárási biztosítékok korlátozására vagy az azoktól való eltérésre.

7. cikk Végrehajtás

A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek a kerethatározatnak legkésőbb …… -ig[18] megfeleljenek.

A tagállamok ugyaneddig az időpontig eljuttatják a Tanácsnak és a Bizottságnak azon rendelkezések szövegét, amelyekkel az e kerethatározatból fakadó kötelezettségeket nemzeti jogukba átültetik.

8. cikk Jelentéstétel

A Bizottság …-ig [19] jelentést nyújt be – szükség esetén jogalkotási javaslatok kíséretében – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ezen kerethatározatnak megfeleljenek.

9. cikk Hatálybalépés

Ez a kerethatározat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

A Tanács részéről

az elnök

[1] 1999. október 15. és 16.

[2] 33. következtetés.

[3] COM (2000) 495, 2000.7.29.

[4] HL C 12., 2001.1.15., 10.o.

[5] 1978. november 28., A. sorozat 29. sz. „46. A Bíróság tehát megállapítja, hogy a 6. cikk (3) bekezdésének e) pontjában szereplő “ingyenes” [..] szó általános jelentését […] megerősíti a 6. cikk tárgya és célja. A Bíróság arra a megállapítása jutott, hogy a 6. cikk (3) bekezdésének e) pontjából következően bárki, aki nem beszéli vagy nem érti a tárgyaláson használt nyelvet, jogosult ingyenes tolmácsolást igénybe venni anélkül, hogy utólag visszakövetelhetnék tőle az ennek kapcsán felmerült költségeket.”

[6] 1989. december 19., A sorozat 168. sz.

[7] 1989. december 19., (10964/84. sz.) [1989] Ítéletek és Határozatok Tára 23.

[8] „41.[…] Az olasz igazságügyi hatóságok kötelesek lettek volna megtenni az ennek teljesítéséhez szükséges lépéseket a 6. cikk (3) bekezdésének a) pontjában (6-3-a. cikk) szereplő követelmények betartása érdekében, kivéve amennyiben képesek voltak megállapítani, hogy a panaszos valóban kellően ismeri az olasz nyelvet ahhoz, hogy megértse az ellene felhozott vádakat közlő levél célját. Az aktában szereplő iratokból, illetve a tanúk 1989. április 23-án tett vallomásaiból ez nem látszik bizonyítottnak. Ebben a kérdésben tehát megsértették a 6. cikk (3) bekezdésének a) pontját (6-3-a. cikket).”

[9] 2002. szeptember 24. – 3277/96. sz.

[10] http://ec.europa.eu/commission_barroso/orban/docs/FinalL_Reflection_Forum_Report_en.pdf

[11] 1989. december 19., A. sorozat 168. sz.

[12] „74. Az ingyenes tolmács igénybevételéhez való […] jog nem korlátozódik a tárgyalás során tett szóbeli kijelentésekre, hanem az eljárás előkészítő szakaszában keletkezett iratanyagra is vonatkozik. A (3) bekezdés e) pontja (6-3-e. cikk) jelzi, hogy az a „bűncselekmény elkövetésével vádolt” személy, aki nem érti vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet, jogosult tolmács ingyenes segítségét igénybe venni az ellene indított eljárás során keletkezett összes olyan irat vagy nyilatkozat fordításához vagy tolmácsolásához, amelyeket szükséges megértenie vagy a tárgyalás nyelvére fordíttatnia ahhoz, hogy élni tudjon a tisztességes tárgyalás jogával. […] Mindazonáltal a 3. cikk e) pontja szerint (6-3-e. cikk) e jog nem terjedhet ki minden okirati bizonyíték vagy az ügyiratban szereplő hivatalos irat írásbeli fordításának megkövetelésére. A tolmácsolási segítségnyújtásnak olyannak kell lenni, hogy a vádlott megismerhesse az ellene felhozott vádat és megvédhesse magát, különösen képes legyen a bíróság előtt előadni a saját álláspontját. A 3. cikk e) pontjában (6-3-e. cikk) biztosított jog gyakorlati és hatékony biztosítása érdekében az illetékes hatóságok kötelezettsége nem korlátozódik a tolmács kijelölésére, hanem – amennyiben az adott esetben erre felhívják figyelmüket – a biztosított tolmácsolás megfelelő minőségének bizonyos mértékű utólagos ellenőrzésére is kiterjedhet. (lásd az Artico ügyben hozott határozatot).”

[13] „46. A Bíróság tehát megállapítja, hogy a 6. cikk (3) bekezdésének e) pontjában szereplő “ingyenes” [..] szó általános jelentését […] megerősíti a 6. cikk tárgya és célja. A Bíróság arra a megállapítása jutott, hogy a 6. cikk (3) bekezdésének e) pontjából következően, bárki, aki nem beszéli vagy nem érti a tárgyaláson használt nyelvet, jogosult ingyenes tolmácsolást igénybe venni anélkül, hogy utólag visszakövetelhetnék tőle az ennek kapcsán felmerült költségeket.”

[14] Lásd a 10. lábjegyzetet.

[15] HL C 12., 2001.1.15., 10.o.

[16] HL C 12., 2001.1.15., 10.o.

[17] COM(2000) 495, 2000.7.26., 4. o.

[18] E kerethatározatnak a Hivatalos Lapban való kihirdetését követő 24 hónappal.

[19] E kerethatározatnak a Hivatalos Lapban való kihirdetését követő 36 hónappal.