[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 2.2.2009

COM(2009) 29 végleges

2009/0004 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS IRÁNYELVE

az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKOLÁS

A JAVASLAT HÁTTERE |

110 | A javaslat okai és céljai A globalizáció korában a tagállamoknak egyre sürgetőbb szüksége van az adózás, különösen a közvetlen adózás területén a kölcsönös segítségnyújtásra. Az adófizetők mobilitása, a határokon átnyúló ügyletek száma, és a pénzügyi eszközök nemzetközivé válása terén olyan hatalmas fejlődés mutatkozik, amely egyre nehezebbé teszi a tagállamok számára az esedékes adó helyes megállapítását, miközben az adók szintjét illetően ragaszkodnak a nemzeti szuverenitáshoz. Az, hogy egyre nehezebb helyesen megállapítani az adókat, hatással van az adózási rendszerek működésére és magában hordozza a kettős adóztatás lehetőségét, amely önmagában adócsalásra és adókikerülésre ösztönöz, az ellenőrzési hatáskörök ennek ellenére továbbra is nemzeti szintűek. Ezért egyetlen tagállam nem tudja a többi tagállamtól származó információ nélkül kezelni saját belső adózási rendszerét, különös tekintettel a közvetlen adózásra. E jelenség negatív hatásainak leküzdéséhez elengedhetetlen a tagállamok adóhatóságai közötti új közigazgatási együttműködés kidolgozása. Olyan eszközökre van szükség, amelyek bizalmat teremtenek a tagállamok között azáltal, hogy minden tagállam számára ugyanazokat a szabályokat, kötelezettségeket és jogokat határozzák meg. E tekintetben a közelmúltbeli bírósági ügyek arra hívták fel a figyelmet, hogy az együttműködési mechanizmusok a gyakorlatban nem működnek hatékonyan és kielégítően, a tagállamok azonban mégsem hivatkozhatnak az adóhatóságaik közötti együttműködés hiányosságaira az alapvető szabadságok korlátozásának indoklása céljából. Teljesen új megközelítésre van tehát szükség egy egészében megújított szöveg megalkotása révén, amely hatáskört biztosít a tagállamok számára ahhoz, hogy az egyre fokozódó globalizáció belső piacot érintő negatív hatásait nemzetközi szintű hatékony együttműködéssel küzdjék le. A közigazgatási együttműködés ily módon a nemzeti jogok felett áll, azok helyettesítése vagy közelítése nélkül. |

120 | Háttérinformációk A hatályos, a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 1977. december 19-i 77/799/EGK tanácsi irányelv már nem megfelelő eszköz. Súlyos gyengeségeit a Tanács csalással foglalkozó magas szintű munkacsoportja egy 2000. májusi jelentésben vizsgálta (8668/00 számú dokumentum) és újabban a Bizottság két közleményben, 2004-ben (COM(2004) 611 végleges) és 2006-ban (COM(2006)254 végleges). A tanácsi irányelvre irányuló javaslatot megelőző konzultációs folyamat során a tagállamok is kitértek véleményükben a gyengeségekre. Az irányelvet – sőt, későbbi módosításait is – a jelenlegi belső piaci követelményektől eltérő körülmények között alkották. 1977-ben nem létezett szabad mozgás és nagyon gyenge volt az integráció. A tagállamoknak ma a nemzetközi kölcsönös segítségnyújtás érdekében az irányelvtől eltérő eszközöket kell használniuk. Ez a helyzet bizonytalanságot teremt és ellentétes az átláthatósággal, az egyenlő bánásmóddal, a tisztességes versennyel és a belső piac zavartalan működésével. A hatályos irányelv a gyakorlatban már nem képes megfelelni a közigazgatási együttműködés jelenlegi követelményeinek. A megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv tartalmazza a nemzetközi befektetések negatív adózási hatásait korlátozó első megközelítést. Ez az irányelv azonban csak bizonyos típusú megtakarításokkal foglalkozik. Mindazonáltal ez a megtakarításokról szóló irányelv jó példa arra, hogy ha egységes eszközök jönnek létre, a tagállamok képesek a megfelelő és hatékony információcserére. Az adózás terén történő közigazgatási együttműködést szolgáló megerősített eszköz biztosítja és fenntartja a teljes nemzeti szuverenitást az adók típusát és mértékét illetően. E területen a harmonizáció hiánya miatt a helyes adómegállapítás egyetlen módja a fokozott adóügyi közigazgatási együttműködés, amellyel megelőzhető és leküzdhető az adócsalás és az adókikerülés. Az adóügyi közigazgatási együttműködés megerősített formája döntő fontosságú a tagállami és az európai uniós érdekek szempontjából; a fő cél a tagállamok pénzügyi érdekeinek hatékonyabb védelme és a piactorzulás elkerülése. |

130 | Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen 1979-től 1992-ig a héa a 77/799/EGK irányelv hatályába tartozott. A jövedéki adók 1992-től 2004-ig szintén az irányelv hatályába tartoztak. A Tanács csalással foglalkozó magas szintű munkacsoportjának 2000. májusi jelentésében foglalt következtetései nyomán – amelyek megállapították, hogy a szóban forgó irányelv alkalmatlan célkitűzéseinek elérésére – a Bizottság két különálló rendelettervezetet terjesztett elő, melyek célja a héa és a jövedéki adók terén a közigazgatási együttműködés számára teljesen új környezet megteremtése volt. Ezeket a rendeleteket a héa vonatkozásában 2003. október 7-én (1798/2003/EK rendelet) és a jövedéki adók vonatkozásában 2004. november 16-án (2073/2004/EK rendelet) fogadták el. A héa és a jövedéki adók így kikerültek a 77/799/EGK irányelv hatálya alól. A jelenlegi javaslat hasonló megközelítés eredménye. Az új megerősített irányelv rendelkezik a szervezeti felépítésről, a közös eljárási szabályzatról, az információcsere közös formanyomtatványairól, formátumairól és csatornáiról. A technikai intézkedések és az információmegosztás, valamint a hatékony információcsere akadályainak minimalizálását szolgáló eszközök létrehozása céljából bizottsági eljárást is előír. Ezenkívül a 77/799/EGK irányelv hatálya a közvetlen adókra és a biztosítási díjakra korlátozódik, ez a javaslat viszont az összes olyan közvetlen adóra kiterjed, amellyel eddig nem foglalkozott európai közösségi jogi aktus, azaz a héa-tól és a jövedéki adóktól eltérő közvetlen adókra. Így ez az irányelv első alkalommal teremt szabályrendszert számos olyan adó tekintetében, amelyre egyetlen hatályos közösségi jogi keret sem terjedt ki. |

141 | Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel Tárgytalan. |

KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT |

Konzultáció az érdekeltekkel |

211 | A konzultáció módja, a legfontosabb célterületek és a válaszadók általános bemutatása A konzultáció munkacsoportokban zajlott a fennálló helyzet javítására vonatkozó javaslatokra irányuló kérdőív segítségével. |

212 | Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése A tagállamok általános véleménye szerint a jelenlegi irányelv teljes egészében megerősítésre szorul. Kiemelték, hogy az irányelv jelenlegi formájában nem tud olyan egységes kötelezettségi szintet létrehozni, amely kívánt céljait szolgálná. Az új eszköz tartalmára vonatkozóan konkrét véleményeket is kifejtettek. A Bizottság figyelembe vette a tagállamok véleményét, az eredmény tanácsi irányelvre vonatkozó javaslat. |

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása |

229 | Külső szakértők bevonására nem volt szükség. |

230 | Hatásvizsgálat A javaslattal összefüggésben nem készült hatásvizsgálat. A másik megvizsgált lehetőség a hatályos irányelv módosítása volt. A fent leírt okokból azonban ez nem volt megfelelőnek tekinthető. |

A JAVASLAT JOGI ELEMEI |

305 | A javaslat összefoglalása A Bizottság javasolja a Tanácsnak az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló új irányelv elfogadását. Célja magas színvonalú jogi eszköz megalkotása az adózás területén történő közigazgatási együttműködés fokozására, annak érdekében, hogy a káros adózási gyakorlatok negatív hatásainak elkerülésével lehetővé váljon a belső piac zavartalan működése. Ennek a kezdeményezésnek összhangba kell hoznia az együttműködést a héa és a jövedéki adók területén folytatott közigazgatási együttműködésre vonatkozó hatályos rendelkezésekkel. |

310 | Jogalap Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 93. és 94. cikke. |

320 | A szubszidiaritás elve Érvényesül a szubszidiaritás elve, mivel a javaslat nem esik a Közösség kizárólagos hatáskörébe. |

A javaslat célkitűzéseit a tagállamok a következők miatt nem tudják megfelelően megvalósítani. |

321 | A nemzeti adóhatóságok illetékessége hagyományosan a területükre korlátozódik. Az adócsalás elleni küzdelemhez európai uniós szintű fellépésre van szükség, ahogyan azt számos bizottsági dokumentum megerősíti. |

323 | Az e hatóságok közötti együttműködés alapját kétoldalú vagy többoldalú megállapodások képezhetnék. Az ilyen rendelkezéseket szokás szerint a kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodásokba foglalják bele, melyek hatálya általában a jövedelemadókra korlátozódik. Az adók helyes megállapítása és a határokon átnyúló adócsalás és adókikerülés csak uniós szintű közös intézkedésekkel kezelhető. |

A javaslat célkitűzéseit közösségi fellépéssel a következők miatt lehet hatékonyabban megvalósítani. |

324 | Maguk a tagállamok fejezték ki igényüket nagyobb kötelező erővel bíró átfogó uniós szabályrendszer iránt, amely minden olyan típusú adóra alkalmazandó, amelyről még nem rendelkezik európai uniós jogszabály. Ha a közigazgatási együttműködés ugyanazon feltételeit, ugyanazon módszereit és ugyanazon gyakorlatát alkalmazzák az összes említett adó tekintetében, ez megkönnyíti a hatóságok munkáját, és növeli a cserélt információ mennyiségét valamint javítja minőségét. E célkitűzés elérését segíti egy részletesebb, megerősített irányelv elfogadása. |

325 | Az Európai Unióban igen nagymértékű az adócsalás, melynek alapvető eleme az adók meg nem fizetése. Leküzdéséhez egyesített erőfeszítésre van szükség, amely közös eljárási szabályzatot és közös módszerekről, formanyomtatványokról, formátumokról és kommunikációs csatornákról szóló rendelkezéseket tartalmazó erősebb közösségi eszköz révén jobban megvalósítható. |

326 | A Bizottság becslése szerint az új irányelv elfogadása után a közigazgatási együttműködés típusai számban növekednek majd (több információkérés, spontán információcsere, automatikus csere, egyidejű ellenőrzés, ellenőrök más tagállam hivatalaiban, és információmegosztás). |

327 | Az ügy jellege a feltételek, eljárási szabályzatok, alapelvek és eszközök közös megközelítését kívánja meg, amit csak közös jogi aktussal lehet elérni. |

A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének. |

Az arányosság elve A javaslat megfelel az arányosság elvének a következők miatt: |

331 | A javasolt intézkedés kizárólag a tagállamok közötti napi közigazgatási együttműködés megkönnyítése érdekében határoz meg közös eljárási szabályzatokat és eszközöket, így a tagállamok teljes mértékben felelősek maradnak a források belső szervezéséért és elosztásáért, annak meghatározásáért, hogy mely ügyek tartoznak nemzetközi közigazgatási együttműködés keretébe és az eredmények felhasználási módjáért. |

332 | A javasolt intézkedés nem jelent további pénzügyi és adminisztratív terhet a Közösség, a tagállamok kormányai, a regionális és helyi hatóságok, a gazdasági szereplők és a polgárok számára, hanem ezzel ellentétben ésszerűsíti a humán és pénzügyi költségeket a nemzetközi közigazgatási együttműködés közös megközelítésének megteremtése révén. |

A jogi eszköz megválasztása |

341 | Javasolt eszköz: irányelv. |

342 | Más eszköz nem felelne meg a következők miatt: E javaslat célja a hatályos irányelv rendelkezéseinek megerősítése, szigorítása és modernizálása a belső piac jobb működésének és hatékonyabb közigazgatási együttműködésnek az elérése érdekében. Ebből az okból szükséges az irányelv hatályban lévő rendelkezéseinek felváltása. Ebben az esetben a megfelelő jogi eszköz az irányelv. |

KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK |

409 | A javaslatnak nincsenek a közösségi költségvetést érintő vonzatai. |

KIEGÉSZÍTő INFORMÁCIÓK |

510 | Egyszerűsítés |

511 | A javaslat eredményeképpen egyszerűsödnek a jogszabályok, az (uniós vagy nemzeti) hatóságok közigazgatási eljárásai, valamint a magánfelekre vonatkozó közigazgatási eljárások. |

512 | A jogszabály egyszerűsített, mivel közös intézkedéseket tartalmaz, amelyeket könnyű értelmezni és alkalmazni. |

513 | A hatóságok egy előre meghatározott szervezeti keretben használhatnak közös eszközöket. Ez az intézkedéscsomag egyszerűsíti a nemzetközi közigazgatási együttműködés alkalmazását. Az uniós jogszabály hatályának kiterjesztése révén a közigazgatási hatóságoknak nem kell többféle – eltérő szabályokat és feltételeket előíró – jogszabályt alkalmazniuk az ügy típusától függően, amelyhez együttműködést kérnek. |

514 | A nemzetközi adminisztratív együttműködés által érintett magánfelek egyszerűsített eljárások keretében egyenlő bánásmódban részesülnek. |

520 | Meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezése A javaslat elfogadása meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezéséhez vezet. |

570 | A javaslat részletes magyarázata Az I. fejezet általános kérdésekkel foglalkozik. Az 1. cikk meghatározza az irányelv célját és a tagállamok közötti együttműködés módját. A 2. cikk az irányelv alkalmazási körét érinti, amely kiterjeszti a tagállamok együttműködését minden adótípusra. Ez a cikk az Európa Tanács és az OECD adózási kérdésekben folytatott kölcsönös igazgatási jogsegélyről szóló közös egyezménye példáját követi. Az alkalmazási kör kiterjed a közigazgatási együttműködésről szóló, az európai uniós jogszabályokkal eddig nem lefedett közvetett adókra is. Ez azt jelenti, hogy a héa-n és a jövedéki adókon kívül az irányelv (a közvetlen adókkal együtt) az összes többi közvetett adóra alkalmazandó, hatékonyabbá téve az együttműködést. A 3. cikk a hatályos rendelkezésekben nem létező fogalommeghatározásokkal foglalkozik. A 4. cikk közigazgatási együttműködésről szóló, hatályos héa-rendeletben előírt feladatszervezésen alapul, a szükséges kiigazításokkal. Az információcserét tárgyaló II. fejezetben az 5. és 6. cikk a megkeresésre történő információcserével és a közigazgatási vizsgálatokkal foglalkozik. A 7. cikk az információnyújtás határidejét szabályozza. A 7. cikk (5) és (6) bekezdését a 2002. évi, az adóügyekkel kapcsolatos információcseréről szóló OECD modellegyezmény inspirálta. A 8. cikk az automatikus információcserével foglalkozik. A javaslat számos, a komitológiai eljárás keretében meghatározandó jövedelemtípus esetében előírja az automatikus információcserét. Egyéb jövedelemtípusok esetében lehetővé teszi a tagállamok számára kiegészítő megállapodások megkötését. A 9. cikk a spontán információcserét tárgyalja. A III. fejezet a közigazgatási együttműködés egyéb formáival foglalkozik. Az I. szakasz szabályozza a tisztviselők jelenlétét más tagállamok közigazgatási hivatalaiban és részvételüket a közigazgatási eljárásokban. A megkereső tagállam tisztviselői gyakorolhatják a megkeresett tagállam tisztviselőinek vizsgálati hatáskörét. Az egyidejű ellenőrzéseket kifejtő II. szakaszban a 11. cikk megtartja az irányelv 2004-ben elfogadott 8b. cikkének szövegét. A III. szakaszban a közigazgatási kézbesítésről szóló 12. cikk szintén viszonylag új rendelkezés a hatályos irányelvben, ezért megmaradt. A IV. szakaszban a 13. cikk a tagállamok szigorúbb rendelkezés iránti igénye miatt megerősíti a visszajelzési kötelezettséget. A visszajelzés arra ösztönzi a terület tisztviselőit, hogy jobban kihasználják az információcsere különféle formáit. Az V. szakasz 14. cikke szabályozza a tagállamok tapasztalatmegosztási kötelezettségét. A cikk konzultációs bizottságként kiterjeszti a 24. cikkben említett bizottság szerepét. A IV. fejezetben a 15. cikk az információk és dokumentumok közzétételével foglalkozik. A javaslat átfogó megközelítést alkalmaz, melynek célja a tagállamok és az adófizetők érdekeinek védelme. A 16. cikk bevezeti az aránytalan adminisztratív teher és az információforrások kimerítésének elvét és rendelkezik az együttműködés elutasításának indokairól. A 17. cikk a kötelezettségek korlátozásáról szól. Az OECD adóügyi modellegyezménye 26. cikkének (4) bekezdésén alapuló első bekezdés kizárja a saját adózási célt és a hazai érdeket mint az elutasítás alapját, míg a második bekezdés – amely az OECD adóügyi modellegyezménye 26. cikkének (5) bekezdésére épül – célja annak biztosítása, hogy a 16. cikk (2) és (4) bekezdésében leírt korlátozásokat ne lehessen az információszolgáltatás elutasítására felhasználni csak azért, mert az információ bankok vagy más pénzügyi intézmények birtokában van, ha ez az információ a megkereső tagállamban adózási szempontból illetőséggel rendelkező személyre vonatkozik. A 18. cikk bevezeti a legnagyobb kedvezmény elvét, amely szerint valamely tagállamnak ugyanolyan feltételek mellett kell együttműködnie más tagállamokkal, mint egy harmadik országgal. A 19. cikk az információcseréhez használt közös formanyomtatványokkal és számítógépes formátumokkal foglalkozik. A közös formátumok már készülnek és egy kísérleti rendszerben használatban vannak. Az automatikus információcsere formanyomtatványának alapja a megtakarításokból származó jövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv 9. cikke alapján az automatikus információcseréhez használt formátum lesz. A 20. cikk a tagállamok összeghatárra és nyelvhasználatra vonatkozó kéréseit tükrözi. A CCN/CSI hálózat használata általános a tagállamokban, ami egyezik a Bizottság arra irányuló terveivel, hogy minden adórendszer ugyanazokat a csatornákat használja. A 21. cikk a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti közigazgatási együttműködésre vonatkozó különleges kötelezettségeket tartalmaz. Az V. fejezetben a 22. cikk meghatározza a Bizottság és a tagállamok közötti kapcsolatot. A tagállamok feladata az irányelv működésére vonatkozó minden releváns információ közlése. A VI. fejezetben a 23. cikk a harmadik országokkal való kapcsolatokat szabályozza. A javaslat előírja az EU-n kívülről származó információ kötelező megosztását és figyelembe veszi a közelmúltbeli olyan csalási ügyeket, amelyekben egy uniós tagállam és egy harmadik ország volt érintett. A VII. fejezet 24. cikke felállítja az adóügyi közigazgatási együttműködéssel foglalkozó bizottságot, amely figyelemmel kíséri az irányelv működését. Tanácsadó bizottságként is működhet. A 25. cikk kötelezővé teszi ezen irányelv működésének értékelését, ebben az esetben a hatályba lépésétől számított 5 év múlva. A 26. cikk a hatályos rendelkezések hatályon kívül helyezésére szolgál, míg a 27. cikk az irányelv tagállamok általi átültetésére vonatkozik, a 28. cikk pedig 2010. január 1-jét írja elő az irányelv hatálybalépésének és alkalmazandóságának dátumaként. |

E-8496 |

2009/0004 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS IRÁNYELVE

az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 93. és 94. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[2],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[3],

mivel:

1. A globalizáció korában a tagállamoknak egyre sürgetőbb szüksége van az adózás területén a kölcsönös segítségnyújtásra Az adófizetők mobilitása, a határokon átnyúló ügyletek száma, és a pénzügyi eszközök nemzetközivé válása terén olyan hatalmas fejlődés mutatkozik, amely egyre nehezebbé teszi a tagállamok számára az esedékes adó helyes megállapítását. Ez az egyre fokozódó nehézség hatással van az adózási rendszerekre és magában hordozza a kettős adóztatás lehetőségét, amely önmagában adócsalásra és adókikerülésre ösztönöz, az ellenőrzési hatáskörök ennek ellenére továbbra is nemzeti szintűek. Mindez veszélyezteti a belső piac működését.

2. Ezért egyetlen tagállam nem tudja a többi tagállamtól származó információ nélkül kezelni saját belső adózási rendszerét, különös tekintettel a közvetlen adózásra. E jelenség negatív hatásainak leküzdéséhez elengedhetetlen a tagállamok adóhatóságai között új közigazgatási együttműködés kidolgozása. Szükség van olyan eszközökre, amelyek bizalmat teremtenek a tagállamok között azáltal, hogy minden tagállam számára ugyanolyan szabályokat, kötelezettségeket és jogokat határoznak meg.

3. Teljesen új megközelítésre van tehát szükség egy új szöveg megalkotása révén, amely hatáskört biztosít a tagállamok számára ahhoz, hogy az egyre fokozódó globalizáció belső piacot érintő negatív hatásait nemzetközi szintű hatékony együttműködéssel küzdjék le. A közigazgatási együttműködés ily módon a nemzeti jogok felett áll, azok helyettesítése vagy közelítése nélkül.

4. Ilyen körülmények között a Tanács hatályos 1977. december 19-i 77/799/EGK irányelve a tagállamok illetékes hatóságainak kölcsönös segítségnyújtásáról a közvetlen adóztatás területén már nem tartalmaz megfelelő intézkedéseket. Súlyos gyengeségeit a Tanács csalással foglalkozó magas szintű munkacsoportja egy 2000. májusi jelentésben vizsgálta (8668/00 számú dokumentum) és újabban a Bizottság két közleményben, 2004-ben (COM(2004) 611 végleges) és 2006-ban (COM(2006)254 végleges).

5. A 77/799/EGK irányelvet – sőt, későbbi módosításait is – a jelenlegi belső piaci követelményektől eltérő körülmények között alkották. Mára a 77/799/EGK irányelv már nem képes megfelelni a közigazgatási együttműködés új követelményeinek.

6. A megteendő kiigazítások száma és fontossága miatt a hatályos irányelv egyszerű módosítása nem lenne elég a célkitűzések eléréséhez. A 77/799/EGK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni és új jogi eszközzel kell felváltani. Ez az eszköz a közvetlen és a közvetett adókra is alkalmazandó, amelyekre még nem terjed ki más közösségi jogszabály. E célból egy új irányelv tekinthető a megfelelő eszköznek a hatékony közigazgatási együttműködés szempontjából.

7. A tagállamok közötti közigazgatási együttműködésre vonatkozóan főként egyértelműbb és pontosabb szabályokra van szükség.

8. Több közvetlen kapcsolat szükséges a közigazgatási együttműködésért felelős helyi és nemzeti hivatalok között, mivel a kommunikáció rendszerint a központi adóügyi összekötő hivatalok között történik. A közvetlen kapcsolat hiánya hátrányos a hatékonyságra, a közigazgatási együttműködés eszközrendszerének kihasználatlanságát okozza, és késedelmeket idéz elő a kommunikációban. Ezért az együttműködés hatékonyabbá és gyorsabbá válása érdekében gondoskodni kell a szolgálatok közötti közvetlenebb kapcsolatokról.

9. A tagállamoknak megkeresésre információt kell cserélniük konkrét esetek kapcsán; az így megkeresett tagállam elvégzi a kért információ megszerzéséhez szükséges vizsgálatokat; és betartja a kérés megválaszolására előre meghatározott határidőt.

10. A tagállamok automatikusan cserélnek információt, ha valamely tagállam okkal feltételezi, hogy a másik tagállamban nem vagy feltehetőleg nem tartották be az adójogszabályokat, ha a másik tagállamban fennáll a helytelen adóztatás kockázata, vagy ha a másik tagállamban bármely oknál fogva adókijátszásra vagy adókikerülésre került vagy kerülhet sor, különösen ha különböző tagállamokban tevékenykedő vállalkozások között mesterséges nyereségátvitel van, vagy ha adókedvezmények kihasználása érdekében két különböző tagállamban működő vállalkozás egy harmadik ország közreműködésével bonyolít le ilyen ügyleteket.

11. A tagállamok közötti spontán információcserét is erősíteni és ösztönözni kell.

12. Fontos, hogy egy tagállam adóhatóságának tisztviselői jelen lehessenek egy másik tagállam területén, és gyakorolhassák a megkeresett tagállam tisztviselőire ruházott vizsgálati hatáskört.

13. Mivel a több tagállamban letelepedett, egy vagy több adóalany adózási helyzete gyakran közös vagy kiegészítő érdekű, az ilyen személyek egyidejű ellenőrzésének végrehajtását kölcsönös megállapodással és önkéntes alapon lehetővé kell tenni kettő vagy több tagállam számára, amennyiben az ilyen ellenőrzések hatékonyabbnak tűnnek, mint a csak egyetlen tagállam által végrehajtott ellenőrzések.

14. Tekintettel bizonyos tagállamok azon jogi követelményeire, hogy az adófizetőnek kézbesíteni kell az adókötelezettségét érintő határozatokat és okiratokat, valamint az ezzel az adóhatóságoknak okozott nehézségekre, beleértve azon eseteket is, amikor az adófizető másik tagállamba költözött, kívánatos, hogy ilyen körülmények között az adóhatóságok együttműködést tudjanak kérni azon tagállam illetékes hatóságaitól, ahová az adófizető költözött.

15. A nemzetközi közigazgatási együttműködés ösztönzése érdekében visszajelzést kell adni azon tagállamok részére, amelyek információkérést adtak ki vagy automatikusan, illetve spontán módon információt küldtek.

16. A tagállamok és a Bizottság között együttműködésre van szükség az együttműködési eljárások folyamatos tanulmányozása és a tapasztalatok, valamint a bevált gyakorlatok megosztása céljából.

17. A közigazgatási együttműködés hatékonysága szempontjából fontos, hogy az ezen irányelv alapján szerzett információkat és dokumentumokat az átvevő tagállam más célra is fel tudja használni, ha ezt a tagállam jogszabályai megengedik. Fontos az is, hogy a tagállamok az információt harmadik országokba is továbbíthassák.

18. Az információnyújtás céljából megkeresett tagállam megtagadhatja a továbbítást, ha jogi okokból nem tudja az információt biztosítani, vagy ha ez kereskedelmi, ipari vagy szakmai titok, vagy egy kereskedelmi eljárás, illetve a közérdeket sértő információ felfedését eredményezheti.

19. A tagállamok azonban nem tagadhatják meg az információ továbbítását azért, mert nem áll fenn hazai érdek, vagy mert a másik tagállamban illetőséggel rendelkező személyre vonatkozó információ egy bank, más pénzügyi intézmény, egy meghatalmazott vagy egy ügynökként vagy vagyonkezelőként fellépő személy birtokában van, vagy mert egy személy tulajdoni érdekeltségére vonatkozik.

20. Egyértelművé kell tenni, hogy ha valamely tagállam az ebben az irányelvben előírtnál szélesebb együttműködést biztosít egy harmadik tagállamnak, nem utasíthatja el ugyanilyen mértékű együttműködés biztosítását a többi tagállam számára sem.

21. Az információcserét formanyomtatványok, közös formátumok és kommunikációs csatornák segítségével kell lebonyolítani.

22. Értékelni kell a közigazgatási együttműködés hatékonyságát, különösen statisztikák alapján.

23. Ennek az irányelvnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[4] összhangban kell elfogadni.

24. Mivel a tervezett intézkedés, azaz az egyre fokozódó globalizáció belső piacot érintő negatív hatásainak leküzdésére irányuló, tagállamok közötti hatékony közigazgatási együttműködés céljait tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és azok a javasolt intézkedés hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvvel összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban az irányelv nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

25. Ez az irányelv tiszteletben tartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapvető jogokat és elveket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv meghatározza azokat a szabályokat és eljárásokat, amelyek alapján a 2. cikkben említett adók helyes megállapítása céljából a tagállamok közigazgatási hatóságai egymással és a Bizottsággal együttműködnek, valamint szabályokat és eljárásokat határoz meg bizonyos információk elektronikus úton való cseréjére.

2. cikk

Alkalmazási kör

1. Az irányelv minden adóra alkalmazandó, tekintet nélkül kivetésük módjára, kivéve a tagállamok közötti közigazgatási együttműködésről szóló közösségi jogszabályok által már szabályozott közvetett adókat.

2. Az irányelv a tagállamnak, a tagállam egyik alegységének vagy a közjog szerint létrehozott társadalombiztosítási intézményeknek fizetendő kötelező társadalombiztosítási járulékokra is alkalmazandó.

3. Ezt az irányelvet az (1) és (2) bekezdésben említett, azon a területen kivetett adókra kell alkalmazni, amelyre a Szerződés annak 299. cikke értelmében vonatkozik.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek:

1. „illetékes hatóság”: bármely hatóság, amelyet valamely tagállam ennek az irányelvnek a közvetlen vagy felhatalmazással történő alkalmazására kijelölt;

2. „közigazgatási vizsgálat”: feladataik ellátása során a tagállamok által végzett minden olyan ellenőrzés, vizsgálat és egyéb intézkedés, amelynek célja az adójogszabályok megfelelő alkalmazásának biztosítása;

3. „megkeresésre történő információcsere”: egy konkrét esetben a megkereső tagállam által a megkeresett tagállamhoz intézett megkeresésen alapuló információcsere;

4. „automatikus csere”: előre meghatározott információ előzetes megkeresés nélküli rendszeres közlése egy másik tagállammal, előre meghatározott időközönként vagy amikor az információ hozzáférhetővé válik;

5. „spontán csere”: az információ bármely pillanatban történő, előzetes megkeresés nélküli nem rendszeres közlése egy másik tagállammal;

6. „személy”:

a) természetes személy;

b) jogi személy; vagy

c) amennyiben hatályos jogszabályok úgy rendelkeznek, a jogi személyiség nélküli jogképes személyegyesülés (társulás);

d) bármely jogi konstrukció, beleértve a partnerségeket és trösztöket, amelyek jövedelmére vagy tőkéjére az ezen irányelv hatálya alá tartozó adók vonatkoznak;

7. „hozzáférés engedélyezése”: a megfelelő elektronikus adatbázishoz való hozzáférés és adatok elektronikus úton történő elérésének engedélyezése;

8. „elektronikus úton”: adatok elektronikus berendezések segítségével történő feldolgozása, a digitális tömörítést is beleértve, és tárolása vezetékes vagy rádión keresztül történő továbbítás, optikai technológiák vagy más elektromágneses megoldás alkalmazásával;

9. „CCN-hálózat”: a közös kommunikációs hálózaton (CCN) alapuló, az illetékes hatóságok között a vám- és adóügy területén a teljes körű elektronikus információtovábbításhoz a Közösség által kifejlesztett közös felület.

4. cikk

Szervezet

1. Ezen irányelv alkalmazása céljából az irányelv hatálybalépését követően legkésőbb egy hónappal minden tagállam megnevez a Bizottság számára egy illetékes hatóságot.

A Bizottság tájékoztatja az összes tagállamot a tagállamok illetékes hatóságairól.

2. Minden tagállam kijelöl egyetlen adóügyi összekötő hivatalt, amely elsődlegesen felelős az ezen irányelv hatálya alá tartozó közigazgatási együttműködés terén a többi tagállammal való kapcsolattartásért.

A tagállam erről értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot.

3. Minden tagállam illetékes hatósága adóügyi összekötő szerveket jelölhet ki.

Az adóügyi összekötő szerv az adóügyi összekötő hivatalon kívül bármely konkrét területi illetékességgel vagy különleges operatív felelősséggel bíró hivatal lehet. Felhatalmazást kap az irányelv alapján közvetlen információcserére.

Az adóügyi összekötő hivatal felelős azért, hogy e szervek jegyzéke naprakész és a többi érintett tagállam adóügyi összekötő hivatala, valamint a Bizottság számára hozzáférhető legyen.

4. Minden egyes tagállam illetékes hatósága kijelölhet illetékes tisztviselőket, akik jogosultak ezen irányelv alapján a közigazgatási együttműködésben való közvetlen részvételre, kivéve, ha az irányelv értelmében külön felhatalmazásra van szükség.

Az adóügyi összekötő hivatal felelős azért, hogy e tisztviselők jegyzéke naprakész és a többi érintett tagállam adóügyi összekötő hivatala, valamint a Bizottság számára hozzáférhető legyen.

5. Azokat a tisztviselőket, akik ezen irányelv alapján közigazgatási együttműködésben vesznek részt, e tekintetben illetékes tisztviselőnek kell tekinteni, az illetékes hatóságok által megállapított feltételekkel összhangban.

6. Az adóügyi összekötő szerv vagy az illetékes tisztviselő az együttműködésre vonatkozó megkeresés vagy egy ilyen megkeresésre adott válasz küldéséről vagy kézhezvételéről a tagállama által erre vonatkozóan meghatározott eljárás alapján értesíti tagállama adóügyi összekötő hivatalát.

7. Az adóügyi összekötő szerv vagy az illetékes tisztviselő a területi vagy működési illetékességén túlmenő intézkedést igénylő együttműködési megkeresés kézhezvétele után a megkeresést haladéktalanul továbbítja tagállamának adóügyi összekötő hivatalához és erről értesíti a megkereső hatóságot. Ilyen esetben a 8. cikkben megállapított időtartam az együttműködési megkeresésnek az adóügyi összekötő hivatal részére történő továbbítása napját követő napon veszi kezdetét.

II. FEJEZET

INFORMÁCIÓCSERE

I. SZAKASZ

MEGKERESÉSRE TÖRTÉNŐ INFORMÁCIÓCSERE

5. cikk

A megkeresésre történő információcsere eljárása

1. Valamely tagállam adóügyi összekötő hivatala, adóügyi összekötő szerve vagy bármely illetékes tisztviselője (a továbbiakban: a megkereső hatóság) megkeresésére az együttműködés iránti megkeresést kézhezvevő tagállam adóügyi összekötő hivatala, adóügyi összekötő szerve vagy bármely illetékes tisztviselője (a továbbiakban: a megkeresett hatóság) közli a 2. cikkben említett adók helyes megállapításához adott esetben szükséges információt, beleértve egy egyedi esetre vagy esetekre vonatkozó információt is.

2. A megkeresett hatóság közöl a megkereső hatósággal minden vonatkozó információt, amely a birtokában van, vagy amelyet közigazgatási vizsgálatok eredményeként megszerez.

6. cikk

Közigazgatási vizsgálatok

1. A megkeresett hatóság intézkedik az 5. cikkben említett információk megszerzéséhez szükséges közigazgatási vizsgálatok elvégzéséről.

2. Az 5. cikk (1) bekezdésében említett megkeresés tartalmazhat konkrét közigazgatási vizsgálat iránti indokolt megkeresést. Amennyiben a megkeresett hatóság úgy véli, hogy nincs szükség közigazgatási vizsgálatra, ennek indokait haladéktalanul közli a megkereső hatósággal.

3. A kért információ megszerzése, illetve a kért közigazgatási vizsgálat lefolytatása céljából a megkeresett hatóság úgy jár el, mintha az eljárást saját kezdeményezésre vagy saját tagállama valamely más hatóságának megkeresésére folytatná le.

7. cikk

Határidők

1. A megkeresett hatóság az 5. cikkben említett információt a lehető leggyorsabban, de legkésőbb a megkeresés kézhezvételétől számított hat hónapon belül rendelkezésre bocsátja.

Ha azonban a megkeresett hatóság már az információ birtokában van, akkor az információt az említett dátumtól számított egy hónapon belül kell továbbítani.

2. Bizonyos különleges esetfajtáknál, többek között összetett esetekben a megkeresett és a megkereső hatóság az (1) bekezdésben megállapított határidőktől eltérő határidőkben is megállapodhat.

3. A megkeresett hatóság azonnal, de legkésőbb a kézhezvétel után öt munkanappal elektronikus úton visszaigazolja a megkeresés kézhezvételét a megkereső hatóság felé.

4. A megkeresett hatóság legkésőbb a kézhezvételtől számított egy hónapon belül értesíti a megkereső hatóságot a kérés esetleges hiányosságairól és további háttérinformáció iránti igényéről.

5. Ha a megkeresett hatóság nem tud határidőn belül válaszolni a megkeresésre, ennek okáról azonnal, de minden esetben a megkeresés kézhezvételétől számított három hónapon belül tájékoztatja a megkereső hatóságot, valamint közli válaszának várható időpontját.

6. Ha a megkeresett hatóság nem tud válaszolni az információkérésre vagy visszautasítja a válaszadást, az okokról azonnal, de minden esetben a megkeresés kézhezvételétől számított egy hónapon belül tájékoztatja a megkereső hatóságot.

II. SZAKASZ

AUTOMATIKUS INFORMÁCIÓCSERE

8. cikk

Az automatikus információcsere alkalmazási köre és feltételei

1. Minden egyes tagállam illetékes hatósága automatikus információcsere útján tájékoztatja a többi tagállamot a különleges jövedelem- és tőkekategóriákról.

2. A Bizottság a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az irányelv hatálybalépésétől számított két éven belül elfogadja a következőket:

a) az alkalmazási körbe bevonandó jövedelem- és tőkekategóriákat;

b) a kicserélendő információ típusát;

c) az a) pontban említett kategóriákon belül bármely különös feltételt vagy korlátozást;

d) az információcsere gyakoriságát;

e) az információcserével kapcsolatos gyakorlati intézkedéseket.

3. A (2) bekezdésben említett jövedelem- és tőkekategóriákon kívül minden tagállam illetékes hatósága automatikus információcsere útján eljuttatja a 2. cikkben említett adók helyes megállapításához szükséges információkat bármely más érintett tagállam illetékes hatóságának, az alábbi esetek bármelyikében:

a) ha az információ rendeltetési tagállama tekintendő az adóztatás helyének, és az ellenőrzési rendszer hatékonysága elősegíthető a származási tagállam által szolgáltatott információval;

b) ha valamely tagállam okkal feltételezi, hogy a másik tagállamban nem vagy feltehetőleg nem tartották be az adójogszabályokat;

c) ha a másik tagállamban fennáll a helytelen adóztatás kockázata;

d) ha a másik tagállamban bármely oknál fogva adókijátszásra vagy adókikerülésre került vagy kerülhetne sor, különösen ha különböző tagállamokban tevékenykedő vállalkozások között mesterséges nyereségátvitel van, vagy ha adókedvezmények kihasználása érdekében két különböző tagállamban működő vállalkozás egy harmadik ország közreműködésével bonyolít le ilyen ügyleteket.

4. Ha a tagállamok a 2. cikkben említett adók helyes megállapítása céljából két- vagy többoldalú megállapodásokat kötnek, rendelkezniük kell a bizonyos jövedelem- és tőkekategóriákhoz kapcsolódó automatikus információcseréről. E célból az említett megállapodásokban a következő elemeket kell meghatározniuk:

a) az alkalmazási körbe bevonandó jövedelem- és tőkekategóriákat;

b) a kicserélendő információ típusát;;

c) az a) pontban említett kategóriákon belül bármely különös feltételt vagy korlátozást;

d) az információcsere gyakoriságát;

e) az információcserével kapcsolatos gyakorlati intézkedéseket.

A tagállamok továbbítják a Bizottságnak az általuk kötött megállapodásokat. A Bizottság ezeket a megállapodásokat az összes többi tagállam számára hozzáférhetővé teszi.

A Bizottság a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogad egy megállapodás-modellt.

III. SZAKASZ

SPONTÁN INFORMÁCIÓCSERE

9. cikk

Alkalmazási kör és feltételek

A tagállamok illetékes hatóságai spontán csere útján bármikor továbbíthatják egymásnak az 1. cikkben említett, tudomásukra jutott információt, különösen ha az információ rendeltetési tagállama tekintendő az adóztatás helyének, és az ellenőrzési rendszer hatékonysága elősegíthető a származási tagállam által szolgáltatott információval.

III. FEJEZET

A KÖZIGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS EGYÉB FORMÁI

I. SZAKASZ

JELENLÉT A KÖZIGAZGATÁSI HIVATALOKBAN ÉS RÉSZVÉTEL A KÖZIGAZGATÁSI VIZSGÁLATOKBAN

10. cikk

Alkalmazási kör és feltételek

1. A megkereső és a megkeresett hatóság közötti megállapodás alapján, az utóbbi által megállapított feltételekkel összhangban a megkereső hatóság által felhatalmazott tisztviselők az 1. cikkben említett információcsere céljából:

a) jelen lehetnek azokban a hivatalokban, amelyekben a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállam közigazgatási hatóságai tevékenységüket végzik;

b) jelen lehetnek a megkeresett tagállam területén végrehajtott közigazgatási vizsgálatoknál.

Amennyiben a kért információt olyan dokumentum tartalmazza, amelyhez a megkeresett hatóság tisztviselői hozzáférhetnek, úgy a megkereső hatóság tisztviselői másolatot kapnak a dokumentumról.

2. Ha a megkereső hatóság tisztviselői jelen vannak az (1) bekezdés szerinti közigazgatási vizsgálatoknál, azzal a feltétellel gyakorolhatják a megkeresett hatóság tisztviselőire ruházott vizsgálati hatáskört, hogy ezt a megkeresett tagállam törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek megfelelően teszik.

Ha a vizsgálat által érintett személy a megkereső hatóság tisztviselői által végzett ellenőrzés során elutasítja azok intézkedéseinek betartását, a megkeresett hatóság ezt a saját tisztviselőivel szembeni elutasításként kezeli.

3. A megkereső hatóság által felhatalmazott, az (1) bekezdéssel összhangban egy másik tagállamban tartózkodó tisztviselőknek bármikor fel kell tudniuk mutatni a személyazonosságukat és hivatalos minőségüket igazoló írásbeli felhatalmazásukat.

II. SZAKASZ

EGYIDEJű ELLENőRZÉSEK

11. cikk

Egyidejű ellenőrzések

1. Ha kettő vagy több tagállam megállapodik abban, hogy saját területükön egy vagy több olyan személyt, akikhez közös vagy egymást kiegészítő érdek fűződik, egyidejű ellenőrzésnek vetnek alá az így szerzett információ cseréje céljából, a (2), (3) és (4) bekezdés alkalmazandó.

2. Minden tagállam illetékes hatósága önállóan azonosítja azokat a személyeket, akiknek az egyidejű ellenőrzését javasolja. Választását megindokolva értesíti a többi érintett tagállam illetékes hatóságát minden esetről, amelynél egyidejű ellenőrzést javasol.

Meghatározza azt az időtartamot, amely alatt az ellenőrzést el kell végezni.

3. Minden érintett tagállam illetékes hatósága eldönti, hogy részt kíván-e venni egyidejű ellenőrzésekben. A tagállam illetékes hatósága visszaigazolja beleegyezését vagy továbbítja indokolt elutasítását az egyidejű ellenőrzést javasló hatóságnak.

4. Az érintett tagállamok minden illetékes hatósága kijelöl egy, az ellenőrzés felügyeletéért és koordinálásáért felelős képviselőt.

III. SZAKASZ

KÖZIGAZGATÁSI KÉZBESÍTÉS

12. cikk

Kézbesítési megkeresés

1. Egy tagállam illetékes hatóságának megkeresésére egy másik tagállam illetékes hatósága, összhangban a megkeresett tagállamban a hasonló jogi aktusok kézbesítésével kapcsolatos szabályokkal, kézbesít a címzettnek minden, a megkereső tagállam közigazgatási hatóságaitól származó és területén az ezen irányelv alá tartozó adókra vonatkozó jogszabályok alkalmazásával összefüggő okiratot és határozatot.

2. A kézbesítésre vonatkozó megkeresés jelzi a kézbesítésre váró okirat vagy határozat tárgyát és megadja a címzett nevét és címét minden olyan egyéb információval együtt, amely megkönnyítheti a címzett azonosítását.

3. A megkeresett hatóság haladéktalanul válaszol a megkereső hatóságnak, és tájékoztatja különösen arról az időpontról, amikor a címzettnek a határozatot vagy okiratot kézbesítette.

IV. SZAKASZ

VISSZAJELZÉS

13. cikk

Feltételek

1. A tagállamok illetékes hatóságai a lehető legkorábban, de legkésőbb az információkérésre adott válasz vagy a spontán információcsere felhasználását követően három hónappal visszajelzést küldenek a többi tagállamnak.

2. Automatikus információcsere esetében a tagállamok illetékes hatóságai évente egyszer küldenek visszajelzést a többi érintett tagállamnak. Ha a visszajelzés a 8. cikk (1) és (2) bekezdése szerint megadott információkhoz kapcsolódik, a visszajelzés elküldésének határidejét a 23. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell meghatározni. Ha a visszajelzés a 8. cikk (3) és (4) bekezdése szerint megadott információkhoz kapcsolódik, a visszajelzés elküldésének határidejét az érintett tagállamok közötti megállapodás útján kell meghatározni.

3. A Bizottság a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározza a gyakorlati intézkedéseket.

V. SZAKASZ

A BEVÁLT GYAKORLATOK ÉS A TAPASZTALAT MEGOSZTÁSA

14. cikk

Alkalmazási kör és feltételek

1. A tagállamok a Bizottsággal együtt figyelemmel kísérik az ezen irányelv szerinti közigazgatási együttműködést, és az együttműködés fejlesztése céljából megosztják egymással tapasztalataikat, valamint adott esetben szabályokat dolgoznak ki az érintett területeken.

2. A Bizottság a 23. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban iránymutatásokat fogadhat el, különösen a következők tekintetében:

a) országismertetők, melyek célja az egyes tagállamokban az adóügyi közigazgatási együttműködés területén alkalmazott nemzeti jogszabályokra vonatkozó információk megosztása;

b) kockázatkezelési módszerek;

c) bármely más intézkedés, amely a bevált gyakorlatok és a tapasztalatok megosztásához szükséges lehet.

IV. FEJEZET

A KÖZIGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS FELTÉTELEI

15. cikk

Információk és dokumentumok közzététele

1. Azok az információk és dokumentumok, amelyekhez a megkereső vagy a megkeresett hatóság ennek az irányelvnek megfelelően jutott hozzá, közzétehetők a többi hatóság előtt ugyanazon tagállamon belül, amennyiben ezt az adott tagállam joga megengedi, akkor is, ha az információ a 2. cikkben említett célokon kívül másra is felhasználható.

2. Amennyiben egy tagállam illetékes hatósága úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállam illetékes hatóságától kapott információ hasznos lehet egy harmadik tagállam illetékes hatósága számára, úgy az illető tagállam illetékes hatósága továbbíthatja az információt a harmadik tagállam illetékes hatóságának, feltéve, hogy a továbbítás összhangban van az ebben az irányelvben meghatározott szabályokkal és eljárásokkal.

3. Azon információkat, jelentéseket, tanúsítványokat és egyéb dokumentumokat vagy ezek hitelesített másolatait vagy kivonatait, amelyeket a megkeresett hatóság szerzett meg és ezzel az irányelvvel összhangban közölt a megkereső hatósággal, a megkereső hatóság tagállamának illetékes szervei ugyanúgy bizonyítékként használhatják fel, mint az ország más hatóságai által kiállított hasonló információkat, jelentéseket, tanúsítványokat és egyéb dokumentumokat.

16. cikk

Kötelezettségek

1. Az egyik tagállam megkeresett hatósága a másik tagállam megkereső hatóságának az 5. cikkben említett információt a következő feltétellel nyújtja:

a) a megkereső hatóság megkereséseinek száma és jellege egy adott időszakon belül nem ró aránytalanul nagy adminisztratív terhet a megkeresett hatóságra;

b) a megkereső hatóság már kimerítette azon szokásos információforrásokat, amelyeket a kívánt cél elérésének veszélyeztetése nélkül az adott körülmények között a kért információ megszerzéséhez felhasználhatott volna.

2. Ez az irányelv nem kötelezi vizsgálatok elvégzésére vagy információközlésre azt tagállamot, amelytől az információt kérik, amennyiben az ilyen vizsgálatok lefolytatása vagy a kért információ gyűjtése saját céljára a tagállam jogszabályaival ellenkezne.

3. A megkeresett tagállam illetékes hatósága visszautasíthatja az információnyújtást, amennyiben a megkereső tagállam jogi okokból nem tud hasonló jellegű adatokat szolgáltatni.

4. Az információszolgáltatást meg lehet tagadni, amennyiben ez kereskedelmi, ipari vagy szakmai titok, vagy egy kereskedelmi eljárás, illetve a közérdeket sértő információ felfedését eredményezheti.

5. A megkeresett hatóság tájékoztatja a megkereső hatóságot az információkérés visszautasításának okáról.

6. Eredeti dokumentumok átadására csak akkor kerülhet sor, ha ez nem ellentétes a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállam hatályos rendelkezéseivel.

17. cikk

Korlátozások

1. Ha egy tagállam ezzel az irányelvvel összhangban információt kér, a másik tagállam a kért információ megszerzése érdekében alkalmazza az információgyűjtésre szolgáló intézkedéseit, még ha a másik tagállamnak saját adózási célokból nincs is szüksége ilyen információkra. Ez a kötelezettség nem sérti a 16. cikk (2), (3) és (4) bekezdését, amelyekre való hivatkozással egy tagállam számára sem válhat lehetővé az információnyújtás elutasítása csak azért, mert nincs hazai érdeke az információban.

2. A 16. cikk (2) és (4) bekezdését semmi esetre sem lehet úgy értelmezni, hogy az lehetővé teszi egy tagállam megkeresett hatósága számára a megkereső tagállamban adózási szempontból illetőséggel rendelkező személyre vonatkozó információszolgáltatás visszautasítását, kizárólag azért, mert ez az információ egy bank, más pénzügyi intézmény, egy meghatalmazott vagy egy ügynökként illetve vagyonkezelőként fellépő személy birtokában van, vagy mert egy személy tulajdoni érdekeltségére vonatkozik.

18. cikk

Szélesebb körű együttműködés

Ha egy tagállam az ebben az irányelvben előírtnál szélesebb körű együttműködést biztosít egy harmadik tagállamnak, nem utasíthatja el ugyanilyen széles körű együttműködés biztosítását a többi tagállam számára sem.

19. cikk

Formanyomtatványok és számítógépes formátumok

1. Az 5. cikk szerinti információ és közigazgatási vizsgálat iránti megkereséseket, valamint a 6. cikk szerinti vonatkozó válaszokat, átvételi elismervényeket, további háttérinformáció iránti kérelmeket, a kérés teljesítésének lehetetlenségét vagy az elutasítását ha lehetséges, a Bizottság által a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadott formanyomtatvány felhasználásával kell megküldeni.

A formanyomtatványokat kísérhetik jelentések, tanúsítványok és egyéb dokumentumok, vagy azok hitelesített másolatai vagy kivonatai.

2. A 8. cikk szerinti spontán információt, a 12. cikk szerinti közigazgatási kézbesítés iránti kérelmeket és a 13. cikk szerinti visszajelzést az (1) bekezdésben említett formanyomtatvány használatával kell elküldeni.

3. A 7. cikk szerinti automatikus információcserét egy, a Bizottság által a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadott, standard számítógépes formátum használatával kell elküldeni, amely megkönnyíti az automatikus információcserét és amely a 2003/48/EK tanácsi irányelv[5] 9. cikkének alkalmazásában már létező számítógépes formátumon alapszik, amelyet minden típusú automatikus információcseréhez használni kell.

20. cikk

Gyakorlati intézkedések

1. Az ezen irányelv alapján közölt információkat lehetőség szerint a közös kommunikációs hálózat/közös rendszerinterfész (CCN-hálózat) használatával, elektronikus úton kell továbbítani.

Szükség esetén a Bizottság a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az első albekezdés végrehajtásához szükséges gyakorlati intézkedéseket fogad el.

2. A Bizottság felelős a CCN-hálózat bármilyen fejlesztéséért, amely a tagállamok közötti információcseréhez szükséges.

A tagállamok felelősek a saját rendszereik bármilyen fejlesztéséért, amely az információ CCN-hálózat segítségével történő cseréjének lehetővé tételéhez szükséges.

A tagállamok lemondanak az ennek az irányelvnek az alkalmazásából eredő költségek visszatérítésével kapcsolatos minden igényükről, kivéve az adott esetben igénybe vett szakértőknek fizetett díjakat.

3. Az Európai Bizottság biztonsági akkreditációs hatósága által megfelelően akkreditált személyek ezen információhoz csak a CCN-hálózat gondozásához, karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges mértékben férhetnek hozzá.

4. Az együttműködési megkeresések, a kézbesítési megkereséseket is beleértve, és az azokhoz csatolt dokumentumok a megkereső és a megkeresett hatóság között egyeztetett nyelven készülhetnek.

E megkereséseket csak különleges esetekben kíséri a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek valamelyikén készült fordítás, ha a megkeresett hatóság az ilyen fordítás kérését megindokolja.

5. A Bizottság a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban a kérdéses adókra vonatkozóan minimális összeget fogadhat el, amely felett együttműködési megkeresés, automatikus információcsere vagy spontán információcsere indítható.

21. cikk

Különleges kötelezettségek

1. A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy:

a) a 4. cikkben említett hatóságok között hatékony belső együttműködést biztosítsanak;

b) a 4. cikkben említett hatóságok között közvetlen együttműködést teremtsenek;

c) biztosítsák az ebben az irányelvben meghatározott közigazgatási együttműködésre vonatkozó rendelkezések zavartalan működését.

2. A Bizottság a tudomására jutó, átadható, ennek az irányelvnek a végrehajtására és alkalmazására vonatkozó általános információkat minden tagállammal közli.

V. FEJEZET

KAPCSOLAT A BIZOTTSÁGGAL

22. cikk

Értékelés

1. A tagállamok és a Bizottság megvizsgálják és értékelik az ebben az irányelvben meghatározott közigazgatási együttműködés működését.

2. A tagállamok közölnek a Bizottsággal minden releváns információt, amely az adókijátszás és adókikerülés leküzdésére ezzel az irányelvvel összhangban folytatott közigazgatási együttműködés hatékonyságának értékeléséhez szükséges.

3. A tagállamok éves értékelést nyújtanak be a Bizottsághoz a 8. cikkben említett automatikus információcsere hatékonyságáról, valamint a gyakorlatban elért eredményekről. A Bizottság a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban megállapítja az éves jelentés formáját, illetve benyújtásának feltételeit.

4. A Bizottság a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározza azoknak a statisztikai adatoknak a jegyzékét, amelyeket a tagállamoknak az irányelv értékelése céljából be kell nyújtaniuk.

VI. FEJEZET

HARMADIK ORSZÁGOKKAL VALÓ KAPCSOLATOK

23. cikk

Információcsere harmadik országokkal

1. Ha egy tagállam illetékes hatósága egy harmadik országtól a 2. cikkben említett adók helyes megállapítása céljából információt kap, az említett hatóság továbbítja az információt azon tagállamok illetékes hatóságának, amelyek számára ez az információ hasznos lehet, és minden esetben továbbítja azoknak, akik ezt kérik, amennyiben ezt a harmadik országgal kötött nemzetközi megállapodások nem zárják ki.

A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a harmadik országokkal a jövőben kötött megállapodások ne tartalmazzanak ilyen kizárást.

2. Az illetékes hatóságok a személyes adatok harmadik országok felé történő kiadására vonatkozó hazai rendelkezésekkel összhangban közölhetik az ezen irányelv szerint megszerzett információkat egy harmadik országgal, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) az információt nyújtó összes illetékes hatóság beleegyezett a közlésbe;

b) az érintett harmadik ország vállalta az együttműködést, amely az adójogszabályokkal feltehetően ütköző vagy azokkal visszaélő ügyletek szabálytalan vagy jogellenes jellegének bizonyításához szükséges.

VII. FEJEZET

ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

24. cikk

A bizottság

1. A Bizottságot az adóügyi közigazgatási együttműködéssel foglalkozó bizottság segíti.

2. Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

3. Az adóügyi közigazgatási együttműködéssel foglalkozó bizottság a (2) bekezdésben említett feladatain túlmenően megvizsgálja az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatban az elnöke által vagy saját kezdeményezésére, vagy valamely tagállam képviselőjének kérésére felvetett ügyeket.

25. cikk

Jelentéstétel

A Bizottság legkésőbb öt évvel az ezen irányelv átültetésére vonatkozóan a 27. cikk (1) bekezdésének első mondatában meghatározott határidő után jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv alkalmazásáról.

26. cikk

A 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezése

A 77/799/EGK irányelv 2010. január 1-jétől kezdődően hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat az erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni.

27. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2010. január 1-jéig megfeleljenek. Haladéktalanul eljuttatják a Bizottsághoz a fenti rendelkezések szövegét, valamint egy táblázatot az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelésről.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

28. cikk

Záró rendelkezések

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

29. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

.

.

Kelt Brüsszelben,

a Tanács részéről

az elnök

[1] HL C […], […], […]. o.

[2] HL C […], […], […]. o.

[3] HL C […], […], […]. o.

[4] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[5] HL L 157., 2003.6.26., 38. o.