6.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 117/166

A.

mivel az Európai Uniónak továbbra is elsőbbséget kell adnia a WTO-n keresztül létrejövő, szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszernek, amely a legjobb kilátásokat nyújtja a tisztességes és méltányos nemzetközi kereskedelem tekintetében azáltal, hogy megfelelő szabályokat állapít meg és biztosítja azok betartását,

B.

mivel a dohai fejlesztési napirend (DDA) sikeres és kiegyensúlyozott lezárása kulcsfontosságú az Európai Unió és India számára egyaránt, és egy ilyen megállapodás nem zárja ki a kétoldalú WTO+ megállapodásokat, amelyek kiegészíthetik a többoldalú szabályokat,

C.

mivel az Indiával fenntartott politikai kapcsolatok a 2004. évi stratégiai partnerségre, a 2005 szeptemberében az EU–India csúcstalálkozón elfogadott és a Marseille-ben tartott 9. EU–India csúcstalálkozón felülvizsgált, 2005. évi közös intézkedési tervre és az 1994. évi együttműködési megállapodásra épülnek; mivel a szabad kereskedelmi megállapodásnak az együttműködési megállapodás 24. cikkében már előírt együttműködésre kellene épülnie és azt kellene kiterjesztenie,

D.

mivel az Európai Unió India legnagyobb külföldi közvetlen tőkebefektetési (FDI) forrása, és 2007-ben 10,9 milliárd (10 900 000 000) eurót fektetett be; mivel az Európai Unió képviselte az Indiába 2007-ben beáramló összes külföldi közvetlen beruházás 65 %-át; továbbá mivel India külföldi közvetlen tőkebefektetései az Európai Unióban a 2006. évi 500 millió euróról 2007-re 9,5 milliárd euróra emelkedtek,

E.

mivel India az Európai Unió 17. legfontosabb kereskedelmi partnere volt 2000-ben és a 9. volt 2007-ben; mivel 2000 és 2006 között az EU Indiával folytatott árukereskedelme mintegy 80 %-kal nőtt,

F.

mivel India kereskedelmi és szabályozási környezete még mindig viszonylag korlátozó jellegű; mivel 2008-ban a Világbank (178 gazdaság közül) a 122. helyre rangsorolta Indiát az „üzleti környezet minősége” szempontjából,

G.

mivel az ENSZ fejlesztési programjának 2007/2008. évi humán fejlődési jelentése szerint India (177 ország közül) a 128. helyen áll a humán fejlődési index szerint, az indiai lakosság 35 %-a kevesebb mint napi 1 dollárból, 80 %-a kevesebb mint napi 2 dollárból él; mivel India a fejlődő országok számára – amelyek tekintetében az indexet kiszámolták – kidolgozott humán szegénységi index szerint a 108 fejlődő ország között a 62. helyen áll; és mivel Indiában az egyik leggyakoribb a gyermekmunka előfordulása,

H.

mivel az India államai közötti gazdasági egyensúlyhiány és ennélfogva a jólét és a nemzeti jövedelem kiegyensúlyozatlan eloszlása megalapozott kiegészítő gazdaságpolitikák elfogadását – beleértve az adóharmonizációt is –, valamint a kapacitásbővítő erőfeszítéseknek a legszegényebb államokra való összpontosítását teszi szükségessé, ami lehetővé teszi számukra e pénzeszközök felhasználását,

I.

mivel India az általános preferenciarendszer (GSP) legnagyobb egyedi kedvezményezettje; mivel az Európai Unió Indiából származó preferenciális importja 2007-ben elérte a 11,3 milliárd eurós értéket a 2006-os 9,7 milliárd euróhoz képest,

J.

mivel mindkét fél megerősíti elkötelezettségét a vámtarifa-csökkentés, valamint a letelepedés és a szolgáltatások további liberalizációja mellett,

K.

mivel a piacra jutáshoz átlátható és megfelelő szabályoknak és normáknak kell kapcsolódniuk, amelyek biztosítják a kereskedelem liberalizációjának hasznosságát,

L.

mivel a piachoz való hozzáférést nem vámjellegű kereskedelmi korlátozások (NTB-k) akadályozzák, hanem például az egészségi és a biztonsági előírások vagy a műszaki korlátok, a mennyiségi korlátozások, a megfelelőségi eljárások, a kereskedelemvédelmi mechanizmusok, a vámeljárások, a belső adórendszer, valamint a nemzetközi normák és szabványok elfogadásának hiánya,

M.

mivel megfelelő módon még jobban figyelembe kell venni a szellemi tulajdonjogok – többek között a szabadalmak, védjegyek vagy kereskedelmi védjegyek, a szerzői jog és hasonló jogok, a földrajzi árujelzők (beleértve az eredetmegjelöléseket), az ipari minta és az integrált áramkörök topográfiája – elismerésével, alkalmas és hatékony védelmével, végrehajtásával és érvényesítésével kapcsolatos szempontokat,

N.

mivel India a tagállamok vámszolgálatai által lefoglalt hamisított gyógyszerek egyik legfőbb forrása (a teljes mennyiség 30 %-át képviselve); mivel a szabványoknak nem megfelelő és hamisított gyógyszerek elősegítik a gyógyszerekkel szembeni rezisztencia kialakulását, továbbá fokozzák a megbetegedési és halálozási arányt,

O.

mivel az együttműködési megállapodás 1. cikkének (1) bekezdése rendelkezik az emberi jogok és demokratikus elvek tiszteletben tartásáról; mivel ez a megállapodás lényeges elemét képezi,

P.

mivel a 2008. évi globális éhezési index szerint India 88 nemzet közül (fejlődő országok és átmenet időszakában levő országok) a 66. helyen áll; mivel India éhezési indexének megállapításai szerint India egyik állama sem esik az „alacsony éhezési” vagy „mérsékelt éhezési” kategóriába; tizenkét állam sorolható a „riasztó” kategóriába; továbbá négy állam – Pundzsáb, Kerala, Harijána és Asszám – a „súlyos” kategóriába,

Q.

mivel a szabad kereskedelmi megállapodásnak a tisztességes munka – az ILO alapvető munkaügyi normáinak hatékony hazai végrehajtásán keresztül történő – előmozdításának támogatásához szükséges feltételként tartalmaznia kell a társadalmi és környezeti normákra és a fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalásokat, továbbá a szociális és környezetvédelmi területeken a nemzetközileg elfogadott normák hatékony végrehajtását,

R.

mivel India nem írta alá az atomsorompó-egyezményt; mivel a nukleáris szállítók csoportja feloldotta az indiai nukleáris kereskedelemre vonatkozó embargót és az Egyesült Államok Kongresszusa jóváhagyta az Egyesült Államok és India közötti nukleáris együttműködési megállapodást,

S.

mivel a 9. EU–India csúcstalálkozón Marseille-ben aláírták a horizontális légi közlekedési megállapodást, India pedig a 11. helyen áll az EU és a harmadik országok közötti utasforgalmat tekintve; mivel az Európai Unió és India elfogadta a 2005. évi stratégiai partnerséget más területekre is kiterjesztő, felülvizsgált közös intézkedési tervet, és mivel Indiában létrejött az Európai Üzleti és Technológiai Központ,

1.

úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie és összhangban kell állnia a WTO szabályaival és a WTO keretében vállalt kötelezettségekkel; úgy ítéli meg, hogy a sikeres DDA az EU kereskedelmi prioritása, és hogy az Indiával folytatott szabadkereskedelmi megállapodási tárgyalásoknak ki kell egészíteniük a multilaterális szabályokat;

2.

emlékeztet arra, hogy az EU–India stratégiai partnerség közös elvekre és megosztott értékekre épül, amint azt az 1994. évi EK–India együttműködési megállapodás és a 2005. évi közös intézkedési terv tükrözi; a versenyképességet ösztönző új szabad kereskedelmi megállapodásnak ki kell egészítenie az 1994. évi együttműködési megállapodást, amelyhez jogilag és intézményileg is kapcsolódnia kell;

3.

üdvözli a 9. EU–India csúcstalálkozó kimenetelét és a felülvizsgált közös intézkedési tervet; arra ösztönzi a tárgyaló feleket, hogy továbbra is konzultáljanak a kulcsfontosságú érdekeltekkel; emlékeztet az Európai Uniónak és Indiának a szabad kereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások felgyorsítására, valamint egy célratörő és kiegyensúlyozott, széles alapokon nyugvó kereskedelmi és befektetési megállapodás korai megkötésével kapcsolatos érdemi és tényleges előrehaladás megtételére irányuló ígéretére; csalódásának ad hangot a tárgyalások lassú üteme miatt; kéri mindkét felet, hogy 2010 végéig kössenek meg egy átfogó, ambiciózus és kiegyensúlyozott szabad kereskedelmi megállapodást;

4.

ösztönzi India szövetségi és központi kormányait, hogy politikáikat és eljárásaikat hozzák összhangba és ezzel tegyék lehetővé a lehetséges előnyök maximalizálását;

5.

a két gazdaság egymást kiegészítő jellege alapján, rámutat az EU és India közötti kereskedelem és a beruházások növekedésével kapcsolatos jövőbeli lehetőségekre, továbbá a szabad kereskedelmi megállapodásból eredő vállalkozási lehetőségekre; az EU és India közötti szabad kereskedelmi megállapodást összességében egy minkét fél számára kedvező forgatókönyvnek tekinti, ugyanakkor ajánlja, hogy végezzék el a meglévő ágazati sajátosságok értékelését; továbbá hangsúlyozza, hogy a szabad kereskedelmi megállapodásnak biztosítania kell, hogy a fokozódó kétoldalú kereskedelem a lehető legtöbb ember számára előnyöket nyújtson, és hozzájáruljon ahhoz, hogy India elérje a millenniumi fejlesztési célokat, beleértve a környezet állapota romlásának megakadályozását;

6.

arra ösztönzi a feleket, hogy foglalkozzanak a szabad kereskedelmi megállapodás esetleges hátrányaival is, valamint azzal, hogy a humán fejlesztést és a nemek közötti egyenlőséget miként érintheti hátrányosan a piacok gyors megnyitása;

7.

kéri a Bizottságot, hogy a szabad kereskedelmi megállapodás alapvető fontosságú részeként és a szokványos vitarendezési mechanizmusra is figyelemmel a megállapodásba foglaljon bele célratörő fejezetet a fenntartható fejlődésről;

8.

üdvözli a számos szabadkereskedelmi szimuláció eredményeit, amelyek azt mutatják, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás növelné a teljes behozatal és kivitel mennyiségét, mind az Európai Unió, mind pedig India tekintetében; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi átlagos növekedési ütemben a kétoldalú kereskedelem 2010-re várhatóan meghaladja a 70,7 milliárd eurót, és 2015-re a 160,6 milliárd eurót;

9.

tudomásul veszi, hogy az India által alkalmazott átlagos vámtételek más ázsiai országokéihoz immár hasonló szintekre csökkentek, így az India által alkalmazott átlagos tarifa most 14,5 % a 4,1 %-os uniós átlaghoz képest;

10.

fontosnak tartja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás megerősíti a kereskedelem technikai akadályairól szóló, valamint az egészségügyi és növény-egészségügyi megállapodás rendelkezéseit; kéri a Bizottságot, hogy e tekintetben foglalkozzon a még rendezetlen ügyekkel, például az állatjólét kérdésével;

11.

tudomásul veszi, hogy India aggódik az Európai Unióban a mikrobiológiai szabványok harmonizálásának hiánya, a REACH következményei, az Európai Unióba irányuló gyümölcsexporttal kapcsolatos költséges tanúsítványok és az EK-jelöléssel kapcsolatos költséges megfelelőségi eljárások miatt, és hangsúlyozza, hogy ezeket a kérdéseket a szabad kereskedelmi megállapodásban kell megoldani; kéri mindkét felet, biztosítsa, hogy a szabályozást és a nem vámjellegű akadályokat oly módon irányítják, hogy az ne gátolja az általános kereskedelmet; felhívja mind az Európai Uniót, mind pedig Indiát, hogy folytassanak szorosabb együttműködést különböző munkacsoportjaikban a műszaki szabályok és szabványok átláthatóbb keretének kidolgozása érdekében; ezenkívül felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson technikai segítséget annak érdekében, hogy támogassa az indiai termelőket az uniós normák – különösen a termelés egészségügyi, környezetvédelmi és társadalmi vetületei vonatkozásában történő – elérésére irányuló erőfeszítéseikben, ezáltal mindenki számára kedvező helyzeteket teremtve;

12.

elismeri, hogy India szabványosítási rendszere még kialakulóban van; kéri az Indiai szabványügyi hivatalt és a gyógyszerszabványokat ellenőrző központi szervezetet, hogy a vizsgálati és a tanúsítási eljárásoknak a nemzetközi szabványokkal összhangban történő fejlesztésével javítsa szabványkészítési tevékenysége színvonalát és átláthatóságát; aggódik az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések és előírások végrehajtása és nyomon követése miatt; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson megfelelő támogatást az indiai szabályozási szervezetek kapacitásának és képzett emberi erőforrásainak a megerősítéséhez;

13.

hangsúlyozza, hogy a szabad kereskedelmi megállapodás kötelező érvényű államközi vitarendezési mechanizmust, a nem vámjellegű korlátozásokra vonatkozó közvetítésről szóló rendelkezéseket, dömpingellenes és kiegyenlítő vámintézkedésekre vonatkozó rendelkezéseket, valamint egy, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XX. és XXI. cikkére épülő általános kivételi záradékot is tartalmaz;

14.

elismeri, hogy az indiai gazdaság leggyorsabban növekedő ágazata a szolgáltatási szektor; tudomásul veszi, hogy Indiának kifejezetten érdeke a Szolgáltatások Kereskedelméről szóló Általános Egyezményben (GATS) található 1. és 4. módozat liberalizációja; az Európai Unió a legtöbb szolgáltatás terén teljessé kívánja tenni a piaci hozzáférés liberalizációját és a nemzeti bánásmódot a 3. módozatban;

15.

hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások liberalizációja semmiképpen nem veszélyeztetheti a szolgáltatások, főleg a közszolgáltatások szabályozásához való jogot;

16.

megjegyzi, hogy az Indiai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége szerint a szolgáltatások kétoldalú kereskedelme 2015-re várhatóan meghaladja a 246,8 milliárd eurót, amikorra a szolgáltatásokról szóló szabad kereskedelmi megállapodást végrehajtják;

17.

megállapítja, hogy a szolgáltatások kereskedelme az Európai Unió és India között viszonylag kiegyensúlyozatlan; az EU szolgáltatásainak 1,5 %-át exportálja Indiába, India pedig összes exportjának 9,2 %-át exportálja az Európai Unióba;

18.

bátorítja Indiát, hogy dolgozzon ki megfelelő adatvédelmi jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik India számára, hogy elérje a megfelelő védelmi szinttel rendelkező ország státuszát, amely az uniós jogszabályok alapján és azokkal összhangban lehetővé teszi személyes adatok átvételét az Európai Unióból;

19.

megállapítja, hogy India az ötödik legnagyobb távközlési szolgáltatási piac a világon, valamint hogy a távközlési piac kb. 25 %-kal nőtt évente az elmúlt 5 évben; a távközlésben üdvözli a külföldiek tulajdonszerzésére vonatkozó korlátozások enyhítését, ugyanakkor sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy belpolitikai akadályok még mindig fennállnak; ezért kéri a szolgáltatókra vonatkozó engedélyezési korlátozások enyhítését és a díjakkal és az összekapcsolási rendszerekkel kapcsolatos politikai bizonytalanság megszüntetését, valamint hangsúlyozza, hogy az ágazatot szabályozó régi jogszabályokat olyan új, előremutató jogszabályokkal kell felváltani, amelyek tartalmazzák a számítógépekre vonatkozó jogszabályokat és az új engedélyezést; úgy véli, hogy a távközlési és az informatikai ágazat az indiai gazdaság fő motorja, továbbá hogy Indiát távközlési eszközök gyártásával foglalkozó csomóponttá kell tenni, a távközlés-specifikus különleges gazdasági övezetek előmozdítása révén; hangsúlyozza, hogy a gyártási ágazatban óriási lehetőségek rejlenek;

20.

a műholdágazat vonatkozásában felszólítja Indiát, hogy kezdjen párbeszédet az európai uniós társaságokkal és nyissa meg előttük piacát az alábbiak érdekében:

21.

üdvözli India arra vonatkozó ígéretét, hogy lehetővé teszi külföldi jogi cégek működését Indiában, mivel ez a nyitás jelentős előnyökkel fog járni az indiai gazdaság és jogi szakma, valamint a nemzetközi jogi téren tapasztalatokkal rendelkező európai ügyvédi irodák és ügyfeleik számára; felhívja a Bizottságot, hogy az indiai hatóságokkal tárja fel a jogi szolgáltatásoknak a szabad kereskedelmi megállapodásban történő liberalizálásával kapcsolatos lehetőséget és annak alkalmazási körét;

22.

megjegyzi, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás valamennyi célja nem érhető el a 4. módozatban való kötelezettségvállalások nélkül; hangsúlyozza, hogy a szakmai képesítések nemzeti szintű és uniós szintű akkreditációjának, valamint mind az EU-ban, mind pedig Indiában a szakmai szolgáltatásokon belül a kölcsönös elismerésről és az engedélyezési követelményekről szóló megállapodásoknak óriási előnyei vannak, amelyekre könnyedén kiterjedhet a szabad kereskedelmi megállapodás hatálya; mindazonáltal alapos elemzést kér az egyes tagállamokkal kapcsolatosan;

23.

ösztönzi Indiát, hogy fokozatosan liberalizálja a banki és biztosítási ágazatot;

24.

arra ösztönzi Indiát, hogy biztosítsa, hogy a postáról szóló törvénytervezet ne csökkentse az expressz-szolgáltatók számára jelenleg rendelkezésre álló piaci hozzáférési lehetőségeket, és felkéri a Bizottságot, hogy törekedjen teljes körű kötelezettségvállalások elérésére India részéről az expressz-szolgáltatásokkal, valamint az expressz árufuvarozókra vonatkozó repülőtéri önkiszolgálással kapcsolatban többek között azzal a céllal, hogy a jövőben biztosítsa a piaci hozzáférési lehetőségeket;

25.

nyitottabb megközelítést kér Indiától a tagállamokból érkező polgárok, vállalkozók és politikusok számára a többszöri belépésre és minimum egyéves időtartamra szóló vízumok megadása tekintetében;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásba építsen be egy fejezetet a befektetésekről, amely rendelkezhet a befektetők számára biztosított egyablakos tájékoztatási ügyintézési rendszerről;

27.

üdvözli az Európai Üzleti és Technológiai Központ Újdelhiben történt létrehozását, amelynek célja a vállalkozások közötti és a technológiai együttműködés fokozása India és a tagállamok között;

28.

emlékeztet arra, hogy ahhoz, hogy a befektetés előnyös legyen, azt megfelelően megtervezett szabályoknak és szabályozásoknak kell kísérniük; ezzel összefüggésben megerősíti a vállalatok társadalmi felelősségéről (új partnerség) szóló, 2007. március 13-i állásfoglalását (13), ezért felszólítja a Bizottságot, hogy álljon ki a transznacionális társaságok számára kialakított szabályoknak a szabad kereskedelmi egyezménybe való belefoglalásáért annak biztosítására, hogy a befektetők tiszteletben tartsák az ILO alapvető normáit, a szociális és környezetvédelmi megállapodásokat, valamint a nemzetközi megállapodásokat a gazdasági növekedés és a magasabb szociális és környezetvédelmi normák közötti egyensúly elérése érdekében;

29.

emlékeztet arra, hogy míg a szabad kereskedelmi megállapodás befektetésekről szóló fejezeteit gyakran kísérik a tőkemozgások liberalizálására és a tőkével kapcsolatos ellenőrzésekről való lemondásra irányuló kötelezettségvállalások, az ilyen záradékokat rendkívül nagy körültekintéssel kell megközelíteni a tőkeellenőrzések pénzügyi válság hatásának csökkentése tekintetében – főként a fejlődő országok számára – meglévő jelentősége miatt; sürgeti az Európai Uniót, hogy nemzetközi fórumokon ösztönözze az Indiában alapított külföldi vállalkozások nagyobb vállalati felelősségvállalását, ugyanakkor sürgeti, hogy szülessen megállapodás az indiai kormánnyal arról, hogy létrehoznak egy, a munkavállalók jogait az indiai székhelyű hazai és külföldi vállalatoknál hatékonyan ellenőrző megfigyelő rendszert;

30.

kéri a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásba vegyen fel az azok fontos részét képező befektetésekről szóló fejezetet, amely így lehetővé teszi, hogy az egymás piacán végzett befektetési folyamat sokkal zökkenőmentesebbé váljon azáltal, hogy a közvetlen lehetőségek egyidejű feltárása mellett előmozdítja és védi a befektetési ügyleteket; javasolja, hogy egy ilyen befektetési megállapodás írja elő mindkét gazdaság befektetői számára az egyablakos tájékoztatás rendszerének létrehozását, amely ismerteti a befektetési szabályokban és gyakorlatokban rejlő különbségeket, továbbá amely valamennyi jogi vonatkozásról tájékoztatást nyújt;

31.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy India nem hajlandó belefoglalni a közbeszerzést a szabadkereskedelmi megállapodásba; kéri a Bizottságot, hogy tárgyaljon a hatékony és átlátható beszerzési rendszerekről; felszólítja Indiát, hogy átlátható és tisztességes eljárásokat alkalmazzon a közbeszerzési szerződések odaítélésére, és tegye hozzáférhetővé a közbeszerzéseket az európai vállalkozások számára;

32.

támogatja az új indiai versenytörvény végrehajtását; úgy véli, hogy az Európai Uniónak a versenypolitikával kapcsolatos kötelezettségvállalások biztosítása érdekében a Szerződés 81. és 82. cikkét be kell építenie a szabad kereskedelmi megállapodásba;

33.

üdvözli India határozott kötelezettségvállalását az erős szellemi tulajdonjogi rendszerre, valamint – közegészségügyi kötelezettségeinek teljesítése, különösen a gyógyszerekhez való hozzáférés érdekében – a TRIPS rugalmassági lehetőségek alkalmazására vonatkozóan; támogatja annak szigorú végrehajtását és érvényesítését; felszólítja a Bizottságot és az érintett indiai hatóságokat, hogy koordinálják fellépéseiket annak érdekében, hogy hatékonyan folytathassák a hamisítás és különösen a hamisított gyógyszerek elleni küzdelmet;

34.

felhívja az Európai Uniót és Indiát annak biztosítására, hogy a szabad kereskedelmi megállapodás szerinti kötelezettségvállalások ne gátolják az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférést, miközben India a kapacitásait a generikus gyógyszeripar helyett a kutatásalapú iparban fejleszti;

35.

felhívja az Európai Uniót és Indiát, hogy a gyógyszerekhez való hozzáférés és az azokkal kapcsolatos innováció támogatása érdekében – különösen az elhanyagolt betegségek tekintetében – támogassanak olyan intézkedéseket és kezdeményezéseket, mint a díjalapok, a közös szabadalmi jogkezelő szervezetek és más alternatív mechanizmusok;

36.

elismeri, hogy egy fenntartható fejlődési fejezet minden szabadkereskedelmi megállapodás létfontosságú részét képezi, és arra a szabványos vitarendezési mechanizmusnak kell vonatkoznia;

37.

felhívja az Európai Uniót és Indiát annak biztosítására, hogy nem ösztönzik a kereskedelmet és a külföldi közvetlen tőkeberuházásokat sem a környezetvédelmi normák, sem az alapvető munkaügyi, foglalkozás-egészségügyi és biztonsági jogszabályok és normák csökkentése árán, amellett, hogy e normák megfelelő ellenőrzését és megfigyelését lehetővé teszik;

38.

kéri az ILO alapvető egyezményeinek ratifikációját és hatékony alkalmazását;

39.

aggodalmát fejezi ki Indiában a gyermekmunka felhasználása miatt, amely nagyon gyakran nem biztonságos és egészségtelen feltételek mellett történik; kéri a Bizottságot, hogy a kérdéssel foglalkozzon a szabad kereskedelmi megállapodásra vonatkozóan folytatott tárgyalások során, továbbá kéri az indiai kormányt, hogy tegye meg a lehető legtöbb erőfeszítést az alapul szolgáló okok felszámolására e jelenség megszüntetése érdekében;

40.

elismeri a gyermekmunkára vonatkozó, 2006-ban végrehajtott új indiai törvényt, amely megtiltja, hogy 14 év alatti gyermekek háztartási alkalmazottként vagy ételárusító standokon dolgozzanak, ezenkívül felhívja az Európai Uniót, hogy továbbra is ösztönözze Indiát a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról szóló 182. számú, a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. számú, valamint a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. számú ILO-egyezmény ratifikálására, ami pozitív lépést jelentene a gyermekmunka végleges felszámolása irányában;

41.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak nyomást kell gyakorolnia az indiai kormányra, hogy megoldást találjon az Indiában milliókat – főként a dalit és az adivasi népcsoportokat (bennszülött törzsek és népek) – érintő kényszermunka problémájára; megállapítja, hogy az igazgatási és politikai akarat hiányában nem foglalkoznak megfelelően e kérdéssel;

42.

sürgeti az Európai Uniót, hogy az Indiával kötendő szabad kereskedelmi megállapodásba foglaljon bele egy olyan rendelkezést, amely biztosítja, hogy a különleges gazdasági övezetet kihasználó uniós vállalatok nem mentesülhetnek az India által is ratifikált ILO-egyezményben meghatározott alapvető, illetve egyéb munkaügyi jogok betartása alól;

43.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogi és demokráciazáradékok a szabad kereskedelmi megállapodás alapvető elemét képezik; aggodalommal tölti el a vallási kisebbségeknek és az emberi jogok védelmezőinek folyamatos üldöztetése Indiában, valamint a jelenlegi emberi jogi és biztonsági helyzet az India által igazgatott Kasmírban;

44.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és Indiát annak biztosítására, hogy a szabad kereskedelmi megállapodás ne sértse az olyan hátrányos helyzetű csoportokat, mint a dalitok és az adivasik, valamint hogy a szabad kereskedelmi megállapodás potenciális előnyei a társadalom valamennyi tagja számára elérhetővé váljanak;

45.

üdvözli az Európai Unió és India kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy együttműködnek a nukleáris energia polgári célú kutatásában; megállapítja, hogy India nem írta alá az atomsorompó-szerződést, és mentességet kapott a nukleáris szállítók csoportjától; felhívja Indiát az atomsorompó-szerződés aláírására;

46.

elvárja, hogy a Tanács és a Bizottság az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján a szabad kereskedelmi megállapodást hozzájárulás céljából terjessze a Parlament elé;

47.

kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy erősítse meg Indiának egy, a közelgő választásokat követően hivatalba lépő indiai kormány révén megkötendő uniós szabadkereskedelmi megállapodás megtárgyalására irányuló elkötelezettségét;

48.

tudomásul veszi az Indiában gyorsan emelkedő inflációt; elismeri, hogy ahhoz, hogy India versenyképes maradjon mint az Európai Unió egyre fontosabb kereskedelmi partnere, nagy infrastrukturális beruházásokra és az energiatermelési kapacitás lényeges növelésére lesz szükség; üdvözli a kormány tervét, mely szerint az elkövetkező öt évben 500 milliárd USD-t kívánnak e területre fordítani, és felhívja a magán- és közszféra szerveit, hogy maradéktalanul működjenek együtt ebben az óriási projektben;

49.

üdvözli a Baramulla és Qazigund közötti új srinagari vasútvonal indiai miniszterelnök általi átadását, amely vasútvonal több ezer új munkahelyet biztosít a helyi lakosság számára; úgy véli, hogy az ehhez hasonló gazdasági kezdeményezések javítani fogják a kasmíri lakosság sikeresebb és békésebb jövőjére vonatkozó kilátásokat;

50.

üdvözli, hogy India fejlődést mutat a fejlesztési segélyek adományozójaként és kedvezményezettjeként egyaránt;

51.

értékeli a kutatás és fejlesztés terén folytatott együttműködés tekintetében – többek között az EU által finanszírozott keretprogram révén – elért előrehaladást; üdvözli, hogy az Erasmus Mundus program révén számos indiai diák tanul európai egyetemeken;

52.

rámutat arra, hogy amennyiben az Európai Unió és India közötti gazdasági együttműködés alapját az Unió egyetemes értékeinek rendszere képezi, akkor az a más országokkal folytatott együttműködés mintájává válhat;

53.

üdvözli az EU és India közötti – különösen az oktatás, a diákcsere, a képzés és a kultúrák közötti párbeszéd területén folytatott – kulturális együttműködést szolgáló, 2007–2009-re vonatkozó külön fellépést;

54.

aggodalmát fejezi ki a fogyasztási cikkek árának globális növekedése, valamint az ezáltal a legszegényebb népességre, köztük India legszegényebb népességére gyakorolt hatás miatt, ami veszélyezteti a tartós növekedést és fokozza a globális egyenlőtlenségeket; felhívja az Európai Uniót és Indiát, hogy hangoljanak össze egy átfogó stratégiát e probléma integrált módon történő megoldása érdekében;

55.

üdvözli, hogy India jelentős előrelépéseket tett az egyetemes alapfokú oktatás megvalósítása, a szegénység felszámolásának előmozdítása és a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés bővítése terén; megjegyzi azonban, hogy India még mindig messze van az egészséggel – például a csecsemőhalandósággal, az anyák egészségével, a gyermekek alultápláltságával, valamint a malária, a tuberkulózis és a HIV/AIDS visszaszorításával – kapcsolatos millenniumi fejlesztési célok elérésétől; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a dalitok és az adivasik tapasztalják legkevésbé a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása tekintetében történő előrelépést, és továbbra is diszkriminációval szembesülnek a lakhatás, az oktatás, a foglalkoztatás, valamint az egészségügyi ellátáshoz és egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén;

56.

megállapítja, hogy a tartós gazdasági növekedés ellenére továbbra is óriási egyenlőtlenségek tapasztalhatók, több mint 800 millió ember él naponta kevesebb mint 2 dollárból; különösen aggódik a népesség hátrányos helyzetben lévő része, különösen a nők, a gyermekek, a perifériára szorult csoportok és a hátrányos megkülönböztetés áldozatai, mint a dalitok és az adivasik, valamint a vidéki népesség helyzete miatt; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a szabad kereskedelmi megállapodás ne korlátozza az indiai kormánynak a szegénység és az egyenlőtlenség kezeléséhez szükséges hatásköreit; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy működjenek együtt az indiai kormánnyal e csoportok helyzetének javítása érdekében, és vizsgálják meg a jövőbeli együttműködés lehetőségét, hogy miként járulhatnának hozzá a nemi és kaszt szerinti diszkrimináció megszüntetéséhez, tekintettel az indiai dalitok emberi jogi helyzetéről szóló, fent említett állásfoglalására;

57.

hangsúlyozza, hogy a fokozódó indiai környezetrombolás elképzelhetetlen gazdasági, társadalmi és környezeti következményekkel járó, egyre növekvő problémát jelent, különösen a jelentős számú, szegénységben elő indiai népesség számára; ezért hangsúlyozza az EU és India további együttműködésének szükségességét ezen a területen;

58.

elismerését fejezi ki a gazdasági növekedés India bizonyos régióira gyakorolt fejlesztési hatásával kapcsolatban, és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a kutatásokat és fő módszereket, valamint az e hatások alapjául szolgáló nemzeti és alacsonyabb szintű politikákat annak érdekében, hogy könnyebbé váljon a régiókon átnyúló tanulás és a legjobb gyakorlatok átadása;

59.

üdvözli, hogy India elkötelezte magát amellett, hogy az egészségügy területén növeli a közkiadások mértékét, és támogatja e tendenciát annak érdekében, hogy biztosítható legyen a hatékony egészségügyi szolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférés, kiváltképpen a vidéki területeken;

60.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak kiemelt figyelmet kell fordítania kis- és középvállalkozási ágazatra Indiában, és ezért az Európai Unió és India közötti valamennyi fejlesztési együttműködési programban a polgárok által javasolt, piacvezérelt helyi projektek finanszírozását elősegítő intézkedéseken keresztül a kis- és középvállalkozások megerősítését javasolja;

61.

üdvözli, hogy India-szerte terjedőben van a mikrohitel, amely a helyi szintről kiinduló fejlődés előmozdításának hatékony eszközeként vált elismertté;

62.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és India kormányainak és parlamentjeinek.