6.5.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 117/38

2009. március 24., kedd
A regionális politika bevált gyakorlatai és a strukturális alapok felhasználásának akadályai

P6_TA(2009)0156

Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a regionális politika terén alkalmazott bevált gyakorlatokról és a strukturális alapok felhasználásának akadályairól (2008/2061(INI))

2010/C 117 E/07

Az Európai Parlament,

tekintettel az URBAN elnevezésű kezdeményezés részeként folyó UBACT programra, amely 200-nál is több európai uniós város bevonásával ösztönzi és fejleszti a helyes gyakorlatokat, valamint a tapasztalatcserét,

tekintettel a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén projektek megalapozásáról szóló, 2008. október 21-i állásfoglalására (1),

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló, 2006. július 5-i 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

tekintettel az EK-Szerződés 158. és 159. cikkére,

tekintettel az Európai Tanács 2000. március 23-i és 24-i lisszaboni ülésének elnökségi következtetéseire,

tekintettel az „Ötödik helyzetjelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról – Növekedésben a régiók, növekedésben Európa” című 2008. június 19-i bizottsági közleményére (COM(2008)0371),

tekintettel a „Zöld könyv a területi kohézióról: Előnyt kovácsolni a területi sokféleségből” című 2008. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2008)0616),

tekintettel a „Régiók a gazdasági változásért” című, 2006. november 8-i bizottsági közleményre (COM(2006)0675),

tekintettel a Strukturális és Kohéziós Politikák Tematikus Osztály „A helyes gyakorlatok a regionális politika területén és a strukturális alapok felhasználásának akadályai” című tanulmányára,

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottsága által szervezett 2008. július 17-i nyilvános meghallgatásra,

tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A6-0095/2009),

mivel a kohéziós politika a legjelentősebb politikai területek közé tartozik az Európai Unióban – nem csupán a költségvetését illetően, hanem mindenekelőtt amiatt is, mert a kohéziós politika az európai integráció egyik fontos pillére, valamint a fejlesztési hiányok és aránytalanságok csökkentésével és az uniós polgárok életének javításával az Európai Unió társadalmi, gazdasági és területi kohéziója és az összesen 268 régió fejlődése tekintetében fennálló jelentősége miatt is,

mivel az Európai Unió régiói nagyon hasonló kihívásokkal néznek szembe, azok hatásai azonban régióról régióra jelentős mértékben változnak, tekintve jellegükből (például a szigeti vagy hegyvidéki régiók esetén) és népességükből adódó sajátosságaikat, ilyen kihívásokat jelent: a globalizáció és az ahhoz kapcsolódó felgyorsult gazdasági szerkezetátalakítás, a kereskedelmi kapcsolatok megnyitása, a technológiai forradalom következményei, az éghajlatváltozás, a tudásalapú gazdaság fejlődése, a demográfiai változás, az elnéptelenedés és a bevándorlás növekedése,

C.	mivel a legjobb eredményeket – mint a tudásbázis növelését és a verseny élénkítését – gyakran az állami szektor, az üzleti vállalkozások, az oktatási ágazat és a helyi érdekel felek közötti együttműködése révén megvalósuló projektek segítségével érik el,

mivel a kohéziós politika nem képes minden eszközét felhasználni a kihívások leküzdése érdekében, miközben a támogatások lehetséges kérelmezői olyan jelentős akadályokkal szembesülnek az Európai Unió strukturális forrásainak felhasználását illetően, mint például:

—	a túlzott bürokrácia,

—	a túlságosan kiterjedt és nehezen érthető szabályozási keret, amelyek bizonyos esetben csak az interneten érhetőek el, kizárva ezzel számos lehetséges kedvezményezettet az e forrásokhoz való hozzáférésből,

—	egyes tagállamok gyakran változtatják a jogosultsági feltételeket és az előírt dokumentációt,

—	az átláthatatlan döntéshozatali folyamatok és a társfinanszírozási rendszerek, valamint a késedelmes fizetések,

—	a tagállamok lassú és nehézkes központilag irányított igazgatása, valamint a szabályok olyan módon történő alkalmazása, hogy az fokozza a már meglévő bürokráciát és hiányos információszolgáltatást eredményez,

—	a nem megfelelő decentralizált igazgatási kapacitás és a tagállamokban a regionális igazgatás egymástól eltérő modelljei, amelyek megakadályozzák az összehasonlítható adatok előállítását és a bevált gyakorlatok cseréjét,

—	a régiók közötti koordináció érdekében történő intézkedések elégtelen volta,

—	a nemzeti, regionális és helyi hatóságok között működő együttműködési rendszer hiánya,

E.	mivel a kohéziós politika területén tapasztalható számos hiányosság ezekre a fennálló akadályokra vezethető vissza,

mivel a strukturális politika végrehajtásának késedelmei részben az eljárások túlzott merevségének tudhatóak be, ebből következően meg kell fontolni e szabályok egyszerűsítését és a felelősség és a hatáskörök egyértelmű megosztását az EU, a tagállamok, valamint a regionális és helyi hatóságok között,

hangsúlyozza, hogy bár figyelembe kell venni a bevált gyakorlatoknak a szélesebb nyilvánosság körében történő terjesztését a hatékonyabb kommunikáció és a kedvezőbb költség-hasznon arány vonatkozásában, az ilyen gyakorlati megoldásoknak az EU regionális politikájába való beépítésére irányuló kísérleteknek elsősorban az irányító hatóságokra kellene irányulniuk, a közös problémák megoldásainak rendelkezésre bocsátásával és a hatékonyabb és célzottabb beavatkozások kiválasztásával iránymutatást adva számukra a strukturális forrásokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok kialakításában annak érdekében, hogy az információ- és tapasztalatcsere hozzájáruljon a projektek minőségének jelentős javulásához,

rámutat a strukturális alap projektjeinek és programjainak végrehajtását szabályozó eljárások egyszerűsítésének szükségességére, különösen az irányítási és ellenőrzési rendszerek vonatkozásában; ezért üdvözli e tekintetben a jelenlegi pénzügyi válságra válaszlépésként a Strukturális Alapok csomagjára vonatkozó szabályozás egyszerűsítését célzó felülvizsgálatot; érdeklődéssel várja ezen területen az elkövetkező néhány hónapban bejelentendő bizottsági javaslatokat;

Az akadályok elhárítása

felszólítja a Bizottságot, hogy az említett akadályok elhárítása céljából tegye meg többek között az alábbiakat:

—	hozzon létre hosszú távra egy értékelési skálát az Európai Unió strukturális alapjaiból társfinanszírozott projektek tekintetében,

—	az innovatív projekteket ne az egyéb projektekre vonatkozó értékelési skála alapján értékelje, hanem dolgozzon ki olyan egyedi – azaz az innovatív projektekre szabott – értékelési skálát, amely lényegét tekintve magasabb hibaszázalékot tesz lehetővé,

—	a jelenlegi tízről évről csökkentse három évre a projektdokumentumok – a Bizottság általi ellenőrzés céljából történő – megőrzésére vonatkozó maximális időtartamot,

—

dolgozzon ki sajátos politikai intézkedéseket és új minőségi mutatókat a sajátos földrajzi jellemezőkkel rendelkező – mint például hegyvidéki, gyéren lakott, legkülső, határ menti és szigeti – régiók számára, továbbá az Európai Unió területi kohéziójának előmozdítása céljából ennek megfelelően alakítsa át a politikai beavatkozások területi léptékét,

—	egyszerűsítse az ellenőrzési rendszert és törekedjen egy egységes ellenőrzési rendszer bevezetésére,

—	alakítson ki szabványokat a közbeszerzési szerződések terén az egyszerűsítés és a harmonizáció céljából,

—	a tagállamokkal együttesen koordinálja a költségek elszámolhatóságára vonatkozó szabályokat,

—	a kedvezményezettek számára nagyobb mértékben biztosítsa az előlegfizetést,

—	javítsa a kohéziós politika, valamint a KAP II. keretein belül (mezőgazdasági területek fejlesztése) megvalósított és társfinanszírozott intézkedések koordinációját,

—	tegye a technikai támogatási programokat rugalmasabbá,

—	vezessen be olyan intézkedéseket, amelyek elősegítik a hálózati együttműködést elő és megkönnyítik a csoportos projektirányítást,

—	könnyítsen a projektek által generált adminisztratív terheken és azokat igazítsa a projekt méretéhez,

—	egyszerűsítse, pontosítsa és gyorsítsa fel a projektgyakorlatokat, tegye azokat továbbá nagyobb mértékben eredményorientálttá,

—	aktívan ösztönözze a tagállamokat arra, hogy hozzanak létre a nemzeti, regionális és helyi szintek között működő, hatékony együttműködési és felelősségmegosztási rendszert,

—	az ügyintézési idő csökkentése érdekében a nemzeti kormányokkal való szorosabb együttműködés révén könnyítse meg a forrásokhoz való hozzáférést,

—	készítsen menetrendet az akadályok lebontása érdekében megtenni tervezett aktív lépésekről és a pénzeszközök hozzáférhetőségének javításáról;

azt javasolja ezen túlmenően, hogy a Bizottság menjen még tovább, és fejlesszen ki összehangolt, általánosan hozzáférhető megközelítést a bevált gyakorlatok régiók közötti cseréjére vonatkozóan azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a kohéziós politikában érintett felek számára, hogy felhasználhassák mások tapasztalatait;

5.	kifejezetten rámutat arra, hogy a bevált gyakorlatok azonosítása nem jelenthet újabb adminisztratív terhet a pályázok és a projektek támogatói számára;

6.	kéri, hogy a strukturális alapok terén a bürokrácia szintjét tartsák a minimumon, és a tagállamok ne emeljék azt feleslegesen egyéni feltételek bevezetésével;

7.	hangsúlyozza, hogy támogatja azt gyakorlatot, amelynek célja, hogy minden tagállam évente készítsen nemzeti megbízhatósági nyilatkozatot a megosztott igazgatáshoz tartozó közösségi alapok tekintetében, és kéri e gyakorlat általánossá tételét;

A bevált gyakorlatok meghatározásának általános és egyedi kritériumai

méltányolja a „Régiók a gazdasági változásért” kezdeményezés keretében rögzített megközelítést, miszerint egyrészt a bevált gyakorlatokat évente a „REGIO STARS” kitüntetéssel értékeljék és megismertessék a nyilvánossággal, másrészt pedig önálló honlapot hozzanak létre a bevált gyakorlatoknak; felhívja a figyelmet arra, hogy egy internetes oldal önmagában korlátozott hatékonyságú;

9.	kifogásolja a Bizottság által a bevált gyakorlatok meghatározásához használt objektív alapok átláthatóságának hiányát;

10.

tekintettel a „bevált gyakorlatok”, valamint a gyakran párhuzamosan használt „helyes gyakorlatok” vagy „sikertörténetek” kifejezések sokrétű alkalmazására, felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy világos és a kohéziós politikára szabott kritériumlistát, amelynek segítségével a bevált gyakorlatok megkülönböztethetők az egyéb projektektől;

11.

javasolja a Bizottságnak, hogy a bevált gyakorlatok azonosításakor vegye figyelembe az alábbiakat:

—	a projekt minősége,

—	a partnerség elvének garantálása,

—	az adott intézkedés fenntarthatósága,

—	az esélyegyenlőséghez általában, valamint a férfiak és nők esélyegyenlőségéhez való pozitív hozzájárulás,

—	a projekt innovatív jellege,

—	az EU ágazati és területi politikái közötti integrált szemlélet,

—	a források felhasználásának hatékonysága,

—	a projekt időtartama annak végrehajtásáig,

—	a projekt időben történő és terv szerinti szigorú végrehajtása,

—	jelentős ösztönző erő a régió vagy az EU egésze számára,

—	foglalkoztatásra gyakorolt hatás,

—	a kis- és középvállalkozások számára biztosított lehetőségek,

—	a régiók közötti kapcsolatépítés és területi együttműködés megkönnyítése,

—	a projekt átültethetősége, azaz az Európai Unió más régióiban való megvalósíthatósága,

—	az Európai Unió politikáinak keretein belül hozzáadott értéket képviselő tevékenységek,

—	a projekt pozitív hatásai a polgárokra, a régiókra és a tagállamokra, valamint a társadalom egészére nézve;

12.

hangsúlyozza, hogy a súrlódások, a nem kívánt hatások és a szubjektív ítéletek elkerülése érdekében a bevált gyakorlatok meghatározásához javasolt kritériumoknak egyértelműen mérhetőnek és megbízhatónak kell lenniük, mivel ezek az ezen kritériumokon alapuló teljes projektértékelési eljárást alááshatják; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy határozza meg ezeket a kritériumokat és alkalmazásuk módját;

13.

több uniós régió számos projektjének elemzése alapján további tényezőket javasol a bevált gyakorlatok minősítésére a kohéziós politika azon területein, amelyek mind az egyes régiók, mind pedig az egész EU továbbfejlesztése szempontjából különösen jelentősek, és amelyek végrehajtás több fajta szemlélet jellemez;

14.

javasolja, hogy a „kutatás és fejlesztés/innováció” területén a következő tényezőket vegyék figyelembe:

—	minőségi szempontból jelentős beruházás a tudomány és a kutatás területén,

—	a gazdaság, a tudomány és a kutatóintézetek közötti kapcsolat, különös hangsúlyt fektetve a kkv-k megerősítésére, nem utolsósorban a területi fejlesztés kiegyenlítésének eszközeként,

—	a tudományos intézmények és a kutatóintézetek közötti kapcsolat,

—	jövőorientált technológiák tovább- és/vagy kifejlesztése és/vagy azok gyakorlati alkalmazása,

—	a hagyományos ágazatokban új technológiák hasznosítása,

—	az üzleti életben való alkalmazás,

—	megoldások az EU kulcságazataiban, mint például a környezetvédelem és az energia;

15.

javasolja, hogy a „környezetvédelem, éghajlatvédelem, fenntartható energiapolitika” területén a következő tényezőket vegyék figyelembe:

—	a különösen veszélyeztetett területek sajátosságait figyelembe vevő védőintézkedések (szenzibilitás), különös tekintettel a vizekre,

—	a szűkös nyersanyagok védelme és hatékony felhasználása,

—	a nyersanyagok felelősségteljesebb felhasználása,

—	az energiaszegénységet kezelő intézkedések,

—	az energiahatékonyság jelentős mértékű növelése,

—	az energiafogyasztás jelentős mértékű csökkentése,

—	a megújuló energiaforrások arányának növelése,

—	a széndioxid-kibocsátás csökkentését célzó intézkedések,

—	szűkös vagy veszélyeztetett nyersanyagok megőrzésére irányuló módszerek és/vagy eljárások;

16.

javasolja, hogy a „minőségi munkahelyek teremtése” területén a következő tényezőket vegyék figyelembe:

—	munkakörülmények javítása,

—	a kiváló minőségű munkahelyek számának növelése,

—	jövőorientált, fenntartható munkahelyek teremtése,

—	mindkét nem számára egyenlő munkaerő-piaci hozzáférés biztosítása,

—	termelékenység növelése,

—	versenyképesség növelése,

—	„helytől független” munkahelyek teremtése – például az e-gazdaság területén,

—	a munkaerő nagyobb fokú szakosodását célzó intézkedések,

—	korszerű információs és kommunikációs eszközök alkalmazása;

—	a családi élet és a munka összeegyeztetése,

—	intézkedések a társadalom legsérülékenyebb csoportjai számára (például a fiatalok, a nők, a fogyatékkal élők, a bevándorlók, a hosszabb távon munkanélküliek, a 45 év feletti személyek és formális oktatásban nem részesült emberek),

—	a közlekedési, hírközlési, oktatási és egészségügyi szolgáltatások jobb hozzáférhetősége és rendelkezésre állása;

17.

javasolja, hogy az „egész életen át tartó tanulás” területén a következő tényezőket vegyék figyelembe:

—

az oktatási körülmények minőségének javítása és az oktatási kínálat mennyiségi növelése, különös tekintettel a lakosság különösen hátrányos vagy veszélyeztetett csoportjainak lehetőségeire (például a fiatalok, a nők, a fogyatékkal élők, a bevándorlók, a hosszabb távon munkanélküliek, a 45 év feletti személyek, az iskolázatlan személyek),

—	az oktatás, képzés és a munkavégzés szoros összefonódása,

—	a képzés területén a követelményeknek minőségileg és mennyiségileg megfelelő projektek,

—	korszerű technológiák és eljárások bevezetése és alkalmazása,

—	a képzési hajlandóság megteremtése és megőrzése,

—	a továbbképzéseken való részvétel növelése,

—	élethosszig tartó nyelvi képzés;

18.

javasolja, hogy az „integrált településfejlesztés” területén a következő tényezőket vegyék figyelembe:

—	a tömegközlekedésre, a gyalogos-, kerékpáros- és autóforgalomra vonatkozó hosszú távú integrált politika, figyelemmel a különféle közlekedési módozatok közötti hatékony integrációra, mind a közösségi, mind az egyéni közlekedés tekintetében,

—	hatékony forgalomirányítás,

—	a városok környezetbarát fejlesztésének támogatása;

—	a vállalkozói beruházások növelése, a foglalkoztatás élénkítése és megőrzése – különös hangsúlyt fektetve a fiatalok foglalkoztatására és a vállalkozásokra –, valamint a társadalmi élet előmozdítása,

—	az olyan szomszédos területek helyreállítása és integrálása, amelyek hanyatlóban vannak vagy ahol az ipari tevékenységet megszűntették,

—	az életminőség javítása a városi területeken; például a közszolgáltatások elérhetősége és rendelkezésre állása,

—	zöldterületek és pihenőövezetek kialakítása, valamint hatékonyabb víz és energiafelhasználás – különösen az lakásépítési ágazatban,

—	létesítmények fogyatékkal élők számára,

—	olyan tevékenységek népszerűsítése, amelyek célja a népesség – különösen a fiatalok – saját városukhoz kötése,

—	a lakókörnyezet figyelembe vétele: a városi, külvárosi és a közel falusi környezeté,

—	a túlzott mértékű területhasználat csökkentése a parlagon hagyott területek átalakítása és a városok terjeszkedésének elkerülése,

—	a csökkent mobilitású személyek számára a városi lét és közlekedés kényelmének jobb hozzáférhetősége,

—	a városi és vidéki területek közötti párbeszéd fokozása,

—	integrált megközelítés alkalmazása;

19.

a „demográfiai fejlődés” területén a következő tényezőket javasolja:

—	a szolgáltatásokhoz való általános hozzáférés,

—	a szakképzett munkaerőre kifejtett nagyobb vonzerőt célzó célzó intézkedések,

—	a legsérülékenyebb csoportok bevonásának fokozása jobb oktatás és képzés által,

—	a rugalmas munkaidőre vonatkozó intézkedések,

—	a dolgozó szülők életének a családi élet és a munka összeegyeztetése révén történő megkönnyítését célzó intézkedések,

—	a migránsok zökkenőmentes beilleszkedését elősegítő intézkedések,

—	a fogyatékkal élők és nyugdíjasok különös igényei,

—	a népesség szintjének fenntartásához való hozzájárulás (az elnéptelenedő területeken),

20.

a „határokon átnyúló együttműködés” területén a következő tényezőket javasolja:

—	a határokon átnyúló kapcsolatok erősítése (minőségi és mennyiségi szempontból),

—	tartós hálózatok, illetve hosszú távú együttműködések létrehozása,

—	a különböző rendszerek és eljárások összehangolása,

—	új partnerek bevonása,

—	pénzügyi függetlenség megteremtése,

—	tartós, határokon átnyúló tudásátvitel- és csere,

—	a lehetőségek közös kiaknázása a partnerrégiókban,

—	infrastrukturális kapcsolatok a partnerrégiók között;

21.

javasolja, hogy a „köz- és magánszféra közötti partnerségek” területén a következő tényezőket vegyék figyelembe:

—	a projekt megvalósításának minőségi javítása a hatékonyság és a jövedelmezőség szempontjából,

—	a projekt megvalósításának gyorsítása,

—	átlátható kockázatelosztási mechanizmus,

—	jobb projektirányítás,

—	a helyi és regionális hatóságok és a köz- és magánszféra közötti partnerségek érdekelt feleinek fokozott részvétele,

—	a közigazgatási szervekre és vállalkozásokra vonatkozó, egyértelmű és átlátható magatartási szabályok;

22.	kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a legjobb gyakorlatok előmozdításának szükségességét a pénzügyi csomagok terén, nevezetesen a köz- és a magánszféra partnerségére vonatkozó, valamint az Európai Befektetési Bank és az Európai Befektetési Alap támogatását élvező csomagokat illetően;

23.

tudatában van annak, hogy egy projekt tekintetében rendkívül nehéz minden fenti kritériumot együttesen teljesíteni; ezért kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza ezeket a kritériumokat, készítsen róluk prioritási sorrendet tartalmazó listát, és határozza meg azokat, amelyek fokozott prioritással rendelkeznek, annak érdekében, hogy megkönnyítse a jelentősebb projektek bevált gyakorlatok közé történő való kiválasztását, hangsúlyozza, hogy a bevált gyakorlatokra vonatkozóan közösen megállapított kritériumokat nyílt és átlátható módon kell felhasználni, ami lehetővé fogja tenni a bevált gyakorlatok hatékonyabb irányítását, jóváhagyását és összehasonlítását, és megelőzi a hasonló fogalmakkal való összetévesztést;

24.

tekintettel a „bevált gyakorlatok” a „helyes gyakorlatok” és a „sikertörténetek” kifejezések jövőbeni alkalmazására, felszólítja a Bizottságot, hogy e tényezők alapján az említett elnevezéseknek megfelelően egyértelmű és átlátható osztályozást, illetve besorolást dolgozzon ki a projektek minősítésére;

A bevált gyakorlatok cseréje

25.	kéri az Európai Bizottságot, hogy a régiók hálózatán keresztül szervezze meg és hangolja össze a bevált gyakorlatok cseréjét, és hozzon létre egy olyan nyilvános weboldalt, amely ennek érdekében az EU összes nyelvén tartalmazza a legfontosabb információkat;

26.

javasolja a Bizottságnak, hogy ebből a célból a jelenlegi igazgatási rendszer keretében a Regionális Politikai Főigazgatóságon belül hozzon létre egy megfelelő irodát, amelynek feladata, hogy a régiók hálózatával együttműködve megszervezze a bevált gyakorlatok értékelését, összegyűjtését és cseréjét, valamint, hogy állandó kapcsolattartóként a keresleti és a kínálati oldalnak egyaránt a rendelkezésére álljon a bevált gyakorlatok kohéziós politika területén történő hosszú távú, folyamatos, megbízható és sikeres cseréje érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a helyes gyakorlatok e kultúráját minden igazgatóságán belül terjessze;

27.

e keretek között javasolja, hogy az értékelő mechanizmusok tanulmányozzák és vegyék figyelembe mindazokat a kipróbált és megbízható módszereket, amelyeket már alkalmaztak; úgy véli, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a regionális hatóságok és a különleges ügynökségek hálózatával való együttműködésre, ugyanis ezek a kulcsforrásai az értékelendő bevált gyakorlatoknak;

28.	rámutat arra, hogy míg az Európai Unió a finanszírozást és a helyes gyakorlatokat biztosítja, a nemzeti, regionális és helyi tisztségviselők feladata ezek hasznosítása; ezzel összefüggésben üdvözli a helyi és regionális választott képviselőknek szóló Erasmus programot;

29.

javasolja, hogy a Bizottság a tagállamok és a régiók közötti bevált gyakorlatok cseréje érdekében alkalmazza a Régiók Bizottságának rendelkezésre álló eszközeit, különösen a lisszaboni folyamatot nyomon követő platformot, valamint a szubszidiaritásfigyelő hálózatot, abból a célból, hogy azonosítsák és együttesen határozzák meg a célkitűzéseket, ezt követően pedig tervezzék meg a fellépéseket, végezetül pedig kezdjék meg a kohéziós politika eredményeinek összehasonlító kiértékelését;

* *

30.	utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0492.

(2) HL L 210., 2006.7.31., 25. o

(3) HL L 210., 2006.7.31., 1. o.