25.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 76/38

A.

mivel a Bizottság a közös halászati politika támogatása érdekében a 4. keretprogram óta ösztönözni kívánja a halászattal és akvakultúrával kapcsolatos európai kutatásokat;

B.

mivel a 7. keretprogramban a halászattal és akvakultúrával kapcsolatos kutatásokat a mezőgazdasági kutatások foglalják magukban (2. téma), míg a tengerkutatás és a part menti területek gazdálkodása a környezettudomány alá tartozik;

C.

mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a felelősségteljes halgazdálkodásra vonatkozó magatartási kódexe, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodása az ágazattal kapcsolatos tudományos ismeretek javítása érdekében hangsúlyozza a kutatási tevékenységek fejlesztése és az adatgyűjtés szükségességét;

D.

mivel a közös halászati politika egyike azon közösségi politikáknak, amelyek igen nagy mértékben függnek a tudományos kutatásoktól, és ahol az elfogadott intézkedések hitelessége magas szintű tudományos véleményeken nyugszik;

E.

mivel a közös halászati politikát a helyes kormányzás elvei vezérlik, amelyek előírják, hogy a döntéshozatali eljárás megbízható tudományos szakvéleményen alapuljon és kellő időben eredménnyel szolgáljon;

F.

mivel a kvótákat és a legnagyobb fenntartható hozamot tudományos adatok alapján kell megállapítani;

G.

mivel a halászok és a tudósok véleménye gyakran eltér a tenger és a halászati erőforrások állapotát illetően;

H.

mivel a tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás stratégiája középpontjában, a különféle tengerkutatási és tengerhasznosítási célú kutatási ágakban megtett eddigi erőfeszítések fontosságának elismerése mellett, a már bejáratott kutatási ágazatok helyett a tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás közötti kölcsönhatás javítása áll;

I.

mivel az új tengeri kutatási stratégia keretében a legkülső régiókban található kutatási központok különösen hasznos eszközök Európa tengeri területeinek megfigyelésére,

J.

mivel a közös halászati politika legközelebbi, a regionális és ökoszisztéma-alapú gazdálkodást ösztönző felülvizsgálatának előfeltételei a szilárd tudományos ismeretek,

1.

meggyőződése, hogy a kutatási politikák terén nagyobb figyelmet kell fordítani a halászatra és az akvakultúrára jellemző problémákra, tekintettel az ágazat unióbeli gazdasági, társadalmi és politikai súlyára;

2.

üdvözli a Bizottság tengerkutatási és tengerhasznosítási célú kutatási stratégiájának új törekvéseit, amelyek a tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás jobb integrációja érdekében mozgósítanak eszközöket;

3.

emlékezteti a Bizottságot, hogy a 2371/2002/EK rendelettel összhangban jogi kötelezettsége, hogy a közös halászati politikára irányuló javaslatait komoly tudományos szakvéleményre és elővigyázatos megközelítésre alapozza; felhívja a Bizottságot, hogy hangsúlyozza a tudományos kutatás fontosságát a tenger és a halászati erőforrások állapota kapcsán;

4.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 7. keretprogramban átszerkesztették a témákat, ami azt jelenti, hogy a haltenyésztés terén folytatott kutatásokat elválasztották a halászterületektől és a tengeri ökológiától, pedig a közös halászati politikának szabott új irány, az ökoszisztéma-alapú megközelítés ennek éppen ellenkezőjét tenné szükségessé;

5.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 7. keretprogram sem a halászatot, sem az akvakultúrát nem tekinti konkrét irányvonalnak, és csupán a halászathoz igen távolról és áttételesen kapcsolódó 2. témára („Élelmiszerek, mezőgazdaság, halászat és biotechnológia”) tesz utalást; megállapítja, hogy ugyanez igaz a 6. témára – „Környezetvédelem (beleértve az éghajlatváltozást is)” – is;

6.

felkéri a Bizottságot, hogy a 2010-re tervezett, félidős értékelés során vizsgálja felül a 7. keretprogramot, figyelembe véve ezt az állásfoglalást és nagyobb figyelmet fordítva a halászatra és az akvakultúrára jellemző problémákra;

7.

meggyőződése, hogy mind a politikai döntéshozóknak, mind a halászati ágazat szereplőinek alapvető szükségük van a gyakorlatibb jellegű kutatásokra, és hogy a 7. keretprogram időtartamára tekintettel a keretprogramba bele kell foglalni a megvalósítandó célokat is;

8.

úgy véli, hogy a halászathoz és az akvakultúrához kapcsolódó konkrét irányvonalak hiánya a 7. keretprogramban akadályozza, hogy e területeken megfelelő számú kutatási projekt induljon, aminek következtében romlik a kiválasztott projektek jelentősége és helytállósága;

9.

hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika hatékony megvalósítása érdekében az alkalmazott kutatás terén konkrét programok szükségesek, amelyek finanszírozását megfelelő költségvetési juttatások révén kell biztosítani; úgy véli, hogy e célból a 7. keretprogramba egy elosztási táblázatot is bele kell foglalni;

10.

kéri a Bizottságot, hogy a közös halászati politika keretében folyó alkalmazott kutatás részére a 7. keretprogram szerinti finanszírozást oly módon használja fel, hogy az előmozdítsa a tagállamok kutatási erőfeszítései közötti szinergiákat, valamint olyan kritikus tömeget hozzon létre, amely révén szembenézhet a több témát átfogó tengerkutatási kihívásokkal;

11.

javasolja, hogy a tengeri tudományos kutatások terén ne csak a halászati erőforrások állapotával foglalkozó kutatások élvezzenek elsőbbséget, hanem a halászati gazdálkodást meghatározó, ökoszisztéma-alapú, kereskedelmi, gazdasági és társadalmi vonatkozásokkal foglalkozók is, mivel ezek alapvető jelentőséggel bírnak;

12.

úgy véli, hogy különösen a halászat és az akvakultúra terén hasznos lenne prioritásként kezelni az alkalmazott kutatásokat, amelyek középpontjában a jogalkotás és a halászati gazdálkodás alapjául szolgáló tudományos adatok javításának kellene állnia, különös tekintettel a biológiai kockázatnak kitett fajok helyreállítási terveire;

13.

megjegyzi, hogy rövid távon egyértelmű érdekellentét tapasztalható a halászok és a tudósok között, ugyanakkor hosszú távú céljaik jobban összeegyeztethetők; úgy véli, hogy a fenntarthatósághoz illeszkedő halászati politika alapját a tenger állapotát illető konszenzusnak kell képeznie; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a halászok és a tudósok jobb együttműködését;

14.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a halászokat tájékoztassák jobban és tegyék egyértelművé számukra, hogy feltételezett rövid távú gazdasági veszteségeik értékelésekor, saját érdekükben a rövid és hosszú távú gazdasági előnyöket is figyelembe kell venni;

15.

rámutat a fiatal kutatók hiányára a halászattal kapcsolatos alkalmazott kutatások terén, mivel az alapkutatásokhoz és más tudományágakhoz képest a karrierlehetőségek itt nem túl vonzók;

16.

hangsúlyozza, hogy olyan érdekes és értéknövelő egyetemi képzéseket kell visszaállítani, amelyek e tudományágban jövedelmező karrier felé nyitják meg az utat;

17.

olyan oktatáspolitikát támogat, amely arra ösztönzi a fiatal tudósokat, hogy az alapkutatások helyett inkább a halászati alkalmazott kutatással foglalkozzanak;

18.

sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokban már létező fizikai infrastruktúrán alapuló és a tengeri környezet megfigyelését és az onnan származó adatok gyűjtését célzó, stabil európai hálózatot hozzon létre, amely elősegítené az ágazat szereplői és az európai kutatószervezetek közötti információcserét és segítségével az Unió megőrizhetné vezető pozícióját; felkéri a Bizottságot, hogy különös figyelmet fordítson a legkülső régiókban található kutatási központok e hálózatára;

19.

emlékeztet arra, hogy az eredmények összehasonlíthatósága és az adatok könnyebb összesítése érdekében az alkalmazott kutatások tagállamonként eltérő modelljeit össze kell hangolni;

20.

felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a tudományos közösséget a halászati kutatásokkal kapcsolatos, több közös módszertan kidolgozására és a nemzeti kutatóintézetek közötti szorosabb együttműködésre;

21.

felkéri a Bizottságot, hogy gyűjtsön konkrét adatokat arról, hogy a tagállamokban jelenleg hogyan folyik a tudósok és a halászok közötti párbeszéd, és készítsen jelentést a legjobb gyakorlatokról;

22.

hangsúlyozza, hogy az alkalmazott kutatások tekintetében fontos szerepet játszanak a regionális tanácsadó bizottságok, és kéri ezért, hogy tudósok is teljes jogú tagjai lehessenek e szervezeteknek;

23.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a tagállamok által a halászati ágazatban adatok gyűjtésére fordított teljes összeg 2006 óta folyamatosan csökken;

24.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel az uniós költségvetésben a halászattal kapcsolatos adatok gyűjtésére elkülönített előirányzatokat és különösen a 11 07 02 sorban („A halászati erőforrás-gazdálkodás támogatása (a tudományos szakvélemények javítása)”) szereplőt;

25.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.