[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 8.7.2009

COM(2009) 334 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állategészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásáról

TARTALOMJEGYZÉK

1. Összefoglaló 3

2. A 882/2004/EK RENDELET ALKALMAZÁSI KÖRE 4

2.1. Ágazati törvénykezés a hatósági ellenőrzésekről: állatgyógyászati készítmények és peszticidek maradékanyagai 4

2.2. Növényegészségügy 6

3. A VÉGREHAJTÁS AKTUÁLIS ÁLLAPOTA 6

3.1. Bizottsági iránymutatások 6

3.2. Többéves Nemzeti Ellenőrzési Tervek (MANCP-k) és éves jelentések 7

3.3. Általános auditok 7

3.4. Behozott takarmányra és élelmiszerre vonatkozó hatósági ellenőrzések 7

3.5. A 23. cikk a kivitel előtt végzett ellenőrzések jóváhagyásáról 10

3.6. Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért 11

3.7. Közösségi Referencialaboratóriumok (KRL-ek) 11

3.8. Adatfrissítések 12

4. ILLETÉKEK 12

4.1. Tényállás 12

4.2. Az értékelés alkalmazási köre 13

4.3. A vizsgálat legfőbb következtetései 13

4.4. A változtatás forgatókönyvei 14

1. ÖSSZEFOGLALÓ

A takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állategészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és bizottsági rendelet[1] (a továbbiakban: a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) 65. cikke előírja a Bizottságnak, hogy jelentést nyújtson be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, különös tekintettel az e rendelet alkalmazása során gyűjtött tapasztalatok felülvizsgálatára.

Ennek a jelentésnek a következő kérdéseket kell mérlegelnie:

„a) az alkalmazási kör átértékelése az állatok egészségére és kíméletére vonatkozóan;

b) a IV. melléklet A. szakaszában és az V. melléklet A. szakaszában említett tevékenységek listájának kibővítése révén annak biztosítása, hogy más ágazatok is hozzájárulnak a hatósági ellenőrzések finanszírozásához, és figyelembe véve különösen a közösségi takarmány- és élelmiszer-higiéniai jog hatását annak elfogadása után;

c) frissített minimális díjtételek meghatározása a IV. melléklet B. szakaszában és az V. melléklet B. szakaszában említett illetékekhez, figyelembe véve különösen a kockázati tényezőket”.

A rendelet alkalmazási körére vonatkozóan, az állategészségügyhöz és állatok kíméletéhez kapcsolódóan, az eddig gyűjtött tapasztalatok nem követelik meg a rendelet hatályának a felülvizsgálatát, amint ahogyan azt az 1. cikk meghatározza. Másrészről, a két jelentős szektor korszerűsítéséről és egyszerűsítéséről folyó tárgyalások segíthetnek az e rendelet által kialakított általános keretszabályozás és a meglévő ágazati törvényhozás közötti kapcsolatok tisztázásában. Különösen ez a helyzet az Állategészségügyi Stratégia (2007-2013)[2] nyomon követő intézkedéseként történő felülvizsgálati tevékenységek tekintetében, amelynek célja, többek között egy, az állategészségügyet érintő egységes keretszabályozás megteremtése („állategészségügyi törvény”), illetve azoknak a tevékenységeknek a vonatkozásában, amelyek a növényegészségügyre vonatkozó meglévő vívmányok („növény-egészségügyi stratégia”) jövőbeni felülvizsgálatából adódnak. Továbbá figyelmet kell szentelni annak szükségességére, hogy a meghatározott tevékenységek (például az állatgyógyászati készítmények és peszticidek maradékanyagai) ellenőrzésére alkalmazandó, meglévő ágazati közösségi rendelkezések összhangban legyenek a rendelet alapelveivel és követelményeivel. A jelentés 2. szakasza ezzel a kérdéssel foglalkozik.

E jelentés 3. szakasza beszámol azokról a tevékenységekről és kezdeményezésekről, amelyek a rendelet végrehajtása során születtek, áttekintve a 2006. január 1-je óta gyűjtött tapasztalatokat. A tagállamok fokozatosan gyakorlati tapasztalatokat szereznek a többéves ellenőrzési terveik (MANCP-k) előkészítésében és végrehajtásában, amelyeket a Bizottság Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatala (ÉÁH) is alkalmaz a rendszeres általános ellenőrző látogatások keretén belül. A nemzeti éves jelentések szintén fontos jellemzői a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet által felállított, a hatósági ellenőrzéseket érintő új keretszabályozásnak, habár az ilyen típusú jelentésekre vonatkozó tapasztalatok még túlságosan korlátozottak ahhoz, hogy ebben a szakaszban mélyreható elemzést lehessen végezni, vagy hogy következtetéseket lehessen levonni.

A 65. cikk előírja, hogy külön figyelmet szenteljenek a hatósági ellenőrzések finanszírozására összegyűjtött díjak („ellenőrzési díjak”) kérdéskörének. A jelentés 4. szakasza beszámol az ezt a meglehetősen összetett kérdést érintő tárgyalások és visszajelzések aktuális állapotáról, egy külső értékelő által a Bizottság számára nemrégiben végzett vizsgálat eredményei alapján.

A kérdéses vizsgálat egy értékes áttekintést nyújt a Bizottság számára a díjak rendszerének jelenlegi működéséről, megnevezi az ellenőrzési díjakra alkalmazandó aktuális jogszabályi keretek néhány hiányosságát és a tagállamok által történő végrehajtása során felmerülő hiányosságokat, valamint tárgyalja a keretszabályozás néhány jellemzőjére vonatkozó felülvizsgálat lehetséges szükségszerűségét. A vizsgálat szerint számos lehetséges változtatási lehetőséget meg lehet fontolni tagállamok képessé tételére annak érdekében, hogy gondoskodni tudjanak a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet 26. cikkében meghatározott cél megvalósításáról, amely kimondja, hogy „ A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő pénzügyi források álljanak rendelkezésre a hatósági ellenőrzésekhez szükséges személyzet és más források biztosításához. ” Erre vonatkozóan lehetséges jövőbeni forgatókönyveket javasol, a díjrendszerek jellemzőinek a teljes harmonizációjától kezdve a tagállamok rugalmasabbá válásáig a rendszer végrehajtásában, ugyanakkor biztosítva az áttekinthetőséget és egyértelműséget a rendszer működését tekintve az egyes tagállamok számára.

A vizsgálat által felvetett kérdések további elemzésére van szükség, beleérve az elvégzett értékelés eredményeinek a nyilvános megtárgyalását az érintettekkel, és a rendelkezésre álló változtatási lehetőségek hatásvizsgálatát. A Bizottság 2009 folyamán kívánja az erre vonatkozó hatásvizsgálatot elindítani.

2. A 882/2004/EK RENDELET ALKALMAZÁSI KÖRE

2.1. Ágazati törvénykezés a hatósági ellenőrzésekről: állatgyógyászati készítmények és peszticidek maradékanyagai

Habár a hatósági ellenőrzésekbe beletartozik az állatgyógyászati készítmények és peszticidek maradékanyagainak az ellenőrzése is, a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet hivatkozik a takarmány és élelmezés és állategészségügy területén létező részletesebb szabályok hatályban tartásának szükségességére, és különösen előírja a bizonyos anyagok és maradványaik vizsgálatára irányuló intézkedésekről szóló 96/23/EK rendelet[3] megtartását és a gabonafélékben, illetve azok felszínén található peszticid-szermaradványok megengedett legmagasabb mértékének meghatározásáról szóló, 1986. július 24-i 86/362/EGK tanácsi irányelvnek[4], amelyet később a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[5] hatályon kívül helyezett.

A 96/23/EK irányelv értelmében a tagállamoknak nemzeti maradékanyag-ellenőrzési terveket kell végrehajtaniuk, amelyeket évente bemutatnak a Bizottságnak az előző évi végrehajtás eredményeivel és a nem kifogásolt eredmények nyomon követéseként tett lépésekkel együtt. Meghatározza az egyes élelmiszerek elemzésére szánt minták minimális számát is a nemzeti termelés szerint, olyan egyéb elemek figyelembevétele nélkül, amelyek a kockázatértékelést befolyásolhatják (pl. tenyésztési módszerek, engedélyezett gyógyszerkészítmények, stb.). Az állatgyógyászati készítményeken és peszticideken kívül, a 96/23/EK irányelv I. és II. melléklete a környezeti szennyező anyagokat[6] is a maradékanyag-ellenőrzési tervek keretén belül ellenőrizendő anyagok csoportjába sorolja.

Már 2003-ban egy vitadokumentumot tettek közzé, elindítva egy széleskörű konzultációs eljárást az irányelv technikai vonatkozásairól[7]. A folyamat során, a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelettel való összehangolás érdekében, az érintettek nagy érdeklődésüket fejezték ki ezen irányelv felülvizsgálata és általában az állatgyógyászati készítmények és szennyezőanyagok közötti választóvonal tisztázásának vonatkozásában.

A peszticidekről szóló 396/2005/EK rendelet számos, közvetlenül az ellenőrzésekre vonatkozó cikket tartalmaz (26.-30. cikk), amelyek célja a véletlenszerű közösségi szintű szermaradvány határértékeknek (MRL) való megfelelés tanúsítása, kiegészítve a tagállami szintű célzott ellenőrzésekkel. A rendelet (31.-32. cikk) az éves jelentésekre vonatkozóan is tartalmaz előírásokat. A 396/2005/EK rendelet és a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet rendelkezései által megfogalmazott megközelítések közötti néhány különbség a különálló, egyidejű intézményközi tárgyalások eredménye, amelyek a két jogi aktus elfogadásához vezettek.

A jobb szabályozás célkitűzését szem előtt tartva meg kell fontolni a jelenleg az élelmiszerekben előforduló peszticidek, szennyezőanyagok és farmakológiailag aktív hatóanyagok hatósági ellenőrzésére alkalmazandó szabályoknak a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet keretszabályozásába való integrációjának a lehetőségét a szükséges jogszabály-módosításokon keresztül, a teljes jogszabályi keret ésszerűsítése és egyszerűsítése érdekében, miközben a szükséges rugalmasságot biztosítani kell mindkét ágazat integrálódásához a tagállamok MANCP-eibe.

2.2. Növényegészségügy

A növény-egészségügyi ágazatban, a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló 2000/29/EK tanácsi irányelv[8] ágazati ellenőrzési szabályokat állapít meg. Így a hatósági ellenőrzéseket azon a területen nem a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet irányítja, kivéve a MANCP-k létrehozására és az éves jelentésekre, valamint a tagállamokon és harmadik országokon belüli közösségi ellenőrzésre alkalmazandó rendelkezéseket (41.-46. cikk).

Egy általánosabb, a növényegészségügy terén meglévő vívmányok értékelését[9] célzó gyakorlat részeként, figyelmet kell fordítani a 2000/29/EK irányelv és a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet hatósági ellenőrzésekre vonatkozó rendelkezései ésszerűsítésének a szükségességére.

3. A VÉGREHAJTÁS AKTUÁLIS ÁLLAPOTA

3.1. Bizottsági iránymutatások

A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet számos új kötelezettséget vezet be a tagállamok számára a hatósági ellenőrzési tevékenységeik tervezésére, auditálására és jelentésére vonatkozóan. A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet 43. cikkével összhangban a Bizottság iránymutatásokat dolgozott ki a tagállamok segítésére, az ezen előírásoknak való megfelelés érdekében. Ennek érdekében a következő bizottsági határozatokat hozták:

- a takarmány- és élelmiszerjognak, illetve az állategészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályoknak való megfelelést igazoló hatósági ellenőrzésekről szóló 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján végzett auditok kritériumok megállapító iránymutatásról szóló 2006. szeptember 29-i 2006/677/EK bizottsági határozat[10].

- A 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott egységes integrált többéves nemzeti ellenőrzési terv tagállamok általi elkészítését segítő iránymutatásokról szóló 2007. május 21-i 2007/363/EK bizottsági határozat.[11]

- A 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott egységes integrált többéves nemzeti ellenőrzési tervről szóló éves jelentés elkészítésében a tagállamokat segítő iránymutatásokról szóló 2008. július 24-i 2008/654/EK bizottsági határozat[12].

A Bizottság rendszeresen munkacsoportokat szervez az iránymutatások végrehajtásának a további fejlesztése érdekében, és a tagállamok segítésére a MANCP-k, jelentések és auditok elkészítésében.

3.2. Többéves Nemzeti Ellenőrzési Tervek (MANCP-k) és éves jelentések

A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet 41. és 42. cikkeinek értelmében, a tagállamok egy-egy integrált többéves nemzeti ellenőrzési tervet (MANCP) készítenek és végrehajtják legkésőbb 2007. január 1-jéig, valamint a Bizottság kérésére megküldik a Bizottságnak a terv legfrissebb változatát.

Minden tagállam megküldte a Bizottságnak a MANCP-jét és ezek értékelés alatt állnak a Bizottság Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatala (ÉÁH) általános auditjának keretein belül (lásd a 3.3 fejezetet).

A 44. cikk értelmében, a MANCP-k végrehajtásának megkezdése után egy évvel, majd ezt követően minden évben a tagállamoknak jelentést kell benyújtaniuk a Bizottsághoz, feltüntetve a MANCP-ket érintő bármely módosítást, az ellenőrzések és auditok eredményeit, azon esetek típusát és számát, amikor nem tartották be a szabályokat, és a hatékony működés és végrehajtás biztosítását célzó intézkedéseket. A mai napig a Bizottság 26 tagállam éves jelentését kapta meg (Portugália nem nyújtott be éves jelentést, mivel az első MANCP-je nem készült el 2008-ra az ellenőrzési szolgáltatásaik átalakítása miatt, és ezért az első jelentését a 2009-es jelentési körben készíti el).

3.3. Általános auditok

A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet 45. cikke előírja, hogy az általános és konkrét auditokat a tagállamokban a Bizottság szakértői végzik annak igazolására, hogy a tagállamokban végzett hatósági ellenőrzések a MANCP-kel és a közösségi joggal összhangban történnek.

A tagállamok általános auditját a Bizottság ÉÁH-ja háromévente végzi el. 2007-ben Ausztriában és Hollandiában, míg 2008-ban további hat tagállamban (Németország, Észtország, Magyarország, Írország, Szlovákia és Spanyolország) folytattak le általános auditokat. 2009-ben kilenc tagállamban lesz általános audit (Belgium, Ciprus, Finnország, Görögország, Lettország, Litvánia, Portugália, Szlovénia és Egyesült Királyság). A fennmaradó 10 tagállamot 2010-ben auditálják.

Az általános auditot követően zárójelentéseket tesznek közé, amelyek a következő címen lesznek megtalálhatóak: http://ec.europa.eu/food/fvo/ir_search_en.cfm

3.4. Behozott takarmányra és élelmiszerre vonatkozó hatósági ellenőrzések

A takarmány- és élelmiszerjog és állatkímélet és állategészségügyi szabályok betartásának felülvizsgálatára irányuló hatósági ellenőrzéseket mind a Közösség területén előállított, mind a behozott élelmiszerek, takarmányok és állatok vonatkozásában el kell végezni. A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet II. címének V. fejezetében és VI. címének II. fejezetében megállapított rendelkezések a Közösség területére harmadik országból behozott takarmányon és élelmiszeren végzett hatósági ellenőrzéseknél alkalmazandó általános szabályozási keretet és eljárásokat alkotják.

A 882/2004/EK rendelet II. címének V. fejezete egységes szabályokat tartalmaz, amelyek az alábbiakra vonatkoznak:

( az illetékes hatóságok fellépése takarmány és élelmiszer behozatalon végzett hatósági ellenőrzéseket követően, mint például a szabályok be nem tartásának gyanúja, vagy megállapítása esetén (18.-22. cikk);

( a harmadik országok által a kivitel előtt végzett ellenőrzések jóváhagyása a behozatalon végzett ellenőrzések gyakoriságának csökkentésének érdekében (23. cikk);

( az illetékes egészségügyi hatóságok és vámszervek közötti kötelező együttműködés a hatósági ellenőrzések megszervezése érdekében (24. cikk).

A 25. cikk felhatalmazza a Bizottságot, az 1999/468/EK tanácsi határozatban[13] előírt eljáráson keresztül (komitológiai eljárás) a takarmányok és élelmiszerek beléptetésével kapcsolatos hatósági ellenőrzések egységes végrehajtásának biztosításához szükséges intézkedések elfogadására.

A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet elismeri az állati eredetű takarmányon és élelmiszeren végzett ellenőrzés sajátosságait (14. cikk), a nem állati eredetű takarmányon és élelmiszeren végzett ellenőrzéssel szemben (15–17. cikk). Az első tekintetében, a rendelet elismeri a 97/78/EK tanácsi irányelv[14] által megállapított, és a Közösség külső határai mentén felállított állategészségügyi határállomások hálózata által megvalósuló harmonizált importeljárások meglévő keretszabályozásának érvényességét. A rendelet előírja a 97/78/EK irányelvnek megfelelően kijelölt illetékes hatóságnak a takarmány és élelmiszerjog ezen irányelvben nem szabályozott szempontjainak való megfelelés igazolásának ellenőrzését.

A Bizottság, az új állategészségügyi stratégiájának (2007–2013) részeként jelenleg vizsgálja felül az állategészségügyi behozatalra vonatkozó ellenőrzéseit, hogy egy jobb kockázat alapú szemlélet szülessen az állategészségügyi határellenőrzésben. A felülvizsgálat érinti, hogyan lehet az állati termékekkel kapcsolatos veszélyekre való korai figyelmeztetést és gyors felismerésüket legjobban biztosítani, hogy ily módon alkalmazni lehessen a behozatalra vonatkozó intézkedéseket az EU-n belüli magas szintű köz- és állategészségügy védelem biztosítására.

Ellentétben azzal, ami jelenleg az állati eredetű takarmánnyal és élelmiszerrel történik, a nem állati eredetű takarmányt és élelmiszert nem vetik alá rendszeres, összehangolt EU ellenőrzéseknek a határon, a Közösség területére való behozatal előtt (kivéve azokat a termékeket, amelyekre a 178/2002/EK rendelet[15] 53. cikkének (1) bekezdésén alapuló szükségintézkedései vonatkoznak). A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet 15. cikkében meghatározott rendelkezések alapján, a nem állati eredetű takarmányok és élelmiszerek ellenőrzését megfelelő helyen kell végezni, ezen belül a Közösség területére történő beléptetés helyén, a szabad forgalomba bocsátás helyén, vámraktárakban, a takarmány vagy élelmiszer behozatalát végző takarmány- vagy élelmiszeripari vállalkozó telephelyén, illetve a takarmány- vagy élelmiszerlánc egyéb pontjain. A tagállamok döntenek, az általuk készített kockázatelemzés alapján, a behozott termékeken végzett hatósági ellenőrzések leginkább megfelelő gyakoriságáról és módozatairól.

Az említett általános szabályoktól való eltérést ugyanezen 15. cikk (5) bekezdése határozza meg, amely előírja, hogy össze kell állítani azon nem állati eredetű takarmányok és élelmiszerek listáját, amelyeken ismert vagy felmerülő kockázat alapján fokozott hatósági ellenőrzéseket kell végezni a Közösség területére történő beléptetésük helyén. Először 2009.x.x.-án/-én [a kibocsátás előtt frissítendő] fogadtak el rendelettervezetet, amelynek célja általános rendelkezéseknek és ennek a listának a meghatározása.

A fenti szabályok kiegészülnek a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet VI. címének I. és II. fejezetében foglaltakkal, amelyek meghatározzák azokat az eljárásokat, amelyeken keresztül a Bizottság összegyűjti a szükséges információkat a harmadik országbeli rendszereknek a takarmányra és élelmiszerre vonatkozó közösségi normákkal való megfelelésének a szintjét illetően (46. és 47. cikk), és határoz arról, hogy amennyiben szükség van rá, milyen különleges behozatali feltételeket vethetnek ki a Közösség területére behozható takarmány és élelmiszer vonatkozásában (48. cikk).

A harmadik országba történő ÉÁH kiküldetések során is gyűjtenek vonatkozó információkat (46. cikk), illetve a nevezett kiküldetések előtt szétküldött kérdőíveken keresztül, amelyek különösen az országok egészségügyi ellenőrzési szervezetéről és irányításáról szolgáltatnak információkat.

Amennyiben a behozatalt érintő feltételeket és részletes eljárásokat a közösségi jogszabályok, (különösen a 854/2004/EK rendelet[16]) nem írják elő, akkor különleges behozatali feltételeket állapíthatnak meg a komitológiai eljárással összhangban. Ezek közé tartozhatnak azon harmadik országok listájának a létrehozása, amelyekből meghatározott termékek behozhatók a Közösség területére, a szállítmányokat kísérő tanúsítványok mintájának meghatározása, és/vagy egyéb, a termék vagy állat kategóriájától, illetve az ezekhez kapcsolódó lehetséges kockázatoktól függő különleges behozatali feltételek (48. cikk).

A harmadik országgal történő egyenértékűségi egyezmény kötésére alkalmazandó szabályokat a 49. cikk írja elő. Ezek az egyezmények elismerhetik, hogy a harmadik országok által meghatározott területeken alkalmazott intézkedések a Közösségben alkalmazottakkal egyenértékű biztosítékot nyújtanak, amennyiben a harmadik országok objektív bizonyítékokkal szolgálnak erre vonatkozóan.

3.5. A 23. cikk a kivitel előtt végzett ellenőrzések jóváhagyásáról

A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet 23. cikke lehetőséget nyújt a Bizottságnak arra, hogy jóváhagyja, a rendelet 62. cikkének (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, a harmadik ország által az adott terméken (takarmány és élelmiszer) végrehajtott kivitel előtti ellenőrzéseket a Közösségbe irányuló kivitel előtt. A kivitel előtti ellenőrzések jóváhagyásának következményeként a takarmányra vagy élelmiszerre vonatkozó importellenőrzések gyakoriságát csökkenteni lehet.

A kivitel előtti ellenőrzések jóváhagyása csak akkor adható meg egy harmadik ország számára, amennyiben:

- a Közösség által végzett audit megállapította, hogy a Közösségbe kivitt takarmány vagy élelmiszer megfelel a közösségi vagy azzal egyenértékű követelményeknek

- a harmadik országban elvégzett kivitel előtti ellenőrzések elég hatékonyak és eredményesek ahhoz, hogy a közösségi jogszabályok alapján végzett irat-, azonosság- és fizikai ellenőrzések helyébe lépjenek vagy azokat csökkentsék.

Más szóval, a jóváhagyott kivitel előtti ellenőrzések biztosítékot jelentenek arra, hogy az ellenőrzéseket a közösségi jog által előírt vonatkozó követelményekkel összhangban végezték.

A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet 23. cikkére alapozott kivitel előtti ellenőrzések jóváhagyása nem befolyásolja a tagállamok illetékes hatóságainak a jogát arra vonatkozóan, hogy hatósági ellenőrzéseket hajtsanak végre a bevitt takarmányon és élelmiszeren. Ugyanakkor a tagállamok illetékes hatóságainak figyelembe kell vennie a kivitel előtti ellenőrzések jóváhagyott rendszerének meglétét, amikor az élelmiszeren és takarmányon végrehajtott fizikai ellenőrzések gyakoriságáról döntenek. Ezeknek a gyakoriságát a különféle típusú takarmányokkal és élelmiszerekkel kapcsolatos kockázatok, a kivitelt végző harmadik ország által nyújtott biztosítékok, a termék behozatalát végző takarmány- vagy élelmiszeripari vállalkozó által elvégzett ellenőrzések, illetve az azzal kapcsolatos korábbi adatok alapján határozzák meg, hogy a származási harmadik ország és létesítmény, valamint a termék behozatalát vagy kivitelét végző takarmány- vagy élelmiszeripari vállalkozók betartották-e a termékre vonatkozó követelményeket.

A 2007. december 20-i 2008/47/EK bizottsági határozat a földimogyoró és a belőle készített termékek aflatoxintartalmának kimutatására az Amerikai Egyesült Államok által végzett, kivitel előtti ellenőrzések jóváhagyásáról[17] az egyetlen eddig hozott bizottsági határozat egy ilyen tervezet jóváhagyásának megadásáról.

3.6. Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért

A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet 51. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy képzést szervezzen a tagállamok és a harmadik országok illetékes hatóságainak személyzete számára az élelmiszer- és takarmányjogról, az állategészségügyi, az állatok kíméletére vonatkozó és a növényegészségügyi szabályokról. Ennek a cikknek megfelelően a Bizottság elindította a „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért” kezdeményezést, amely most már harmadik éve működik. A második év eredményeit a kezdeményezés éves jelentésében tették közé:http://ec.europa.eu/food/training_strategy/annual_report2007/index_en.htm.

2008 végén megközelítőleg 7 500 résztvevő látta közvetlen hasznát a kezdeményezés által indított képzésnek, akiknek 52%-a tagállambeli, 13%-a tagjelölt országbeli, potenciális tagjelölt országbeli, az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz, valamint az európai szomszédságpolitikához tartozó, és 35%-a egyéb harmadik országbeli résztvevő volt. A következő években cél a részvételi szintek növelése és az évente átlag 6 000 résztvevő elérése.

2006 szeptemberében, a Bizottság a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett közleményt fogadott el a „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért” kezdeményezésről[18], amelyben felvázolta a kezdeményezés alkalmazási körét és célját, valamint a jövőbeni fejlesztésre vonatkozó stratégiáját. A közlemény következtetéseivel és egy független tanácsadó által elvégzett költség-haszon elemzés eredményeivel összhangban a Bizottság úgy döntött, hogy az „Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökséget” bízza meg a program végrehajtással kapcsolatos feladataival[19].

3.7. Közösségi Referencialaboratóriumok (KRL-ek)

A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet VII. melléklete meghatározta a takarmányokat és élelmiszereket, valamint az állategészségügyi kérdéseket vizsgáló közösségi referencialaboratóriumok (KRL-ek) egységes szerkezetbe foglalt listáját, amely magában foglal különböző ágazati törvények által korábban kijelölt laboratóriumokat és új KRL-eket, amelyek még nem lefedett területekre vonatkoznak. 2005 júliusa óta a Bizottság három felhívást tett közzé új KRL-ek kiválasztása és kijelölése céljából.

Ez a következő új KRL-ek hozzáadását tették lehetővé a VII. mellékletben szereplő listához:

- Új KRL-ek a következő ágazatokban: ragadós száj- és körömfájás, Brucellózis, Listeria monocytogenes, koaguláz-pozitív Staphylococcus, Escherichia coli köztük a verotoxikus E.coli (VTEC), Campylobacter, paraziták (különös tekintettel a Trichinella, az Echinococcus, és az Anisakis parazitára), antimikrobiális rezisztencia, takarmányokban előforduló állati fehérjék, peszticid-szermaradványok, élelmiszerekben és takarmányokban előforduló mikotoxinok, dioxinok és PCB-k, és policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-ok)[20].

- a lófélék afrikai lópestisen kívüli betegségeit vizsgáló KRL-k[21].

- a rákfélék betegségeit, a veszettséget és szarvasmarha-tuberkolózist vizsgáló KRL-k, a veszettséget és a szarvasmarha-tuberkolózist vizsgáló KRL-k számára további kötelezettségek és feladatok meghatározása[22].

3.8. Adatfrissítések

Az EN ISO 17020 szabvány lép az EN 45004 helyébe

Az ERH 5. cikke alapján az illetékes hatóság a hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos meghatározott feladatokat bizonyos előírásokkal összhangban egy vagy több ellenőrző szervre ruházhatja át. Ezek az ellenőrző szervek európai szabványokkal, különös tekintettel az „A vizsgálatokat végző különféle típusú szervek működésére vonatkozó általános feltételek” című EN szabvánnyal összhangban működnek és kerülnek akkreditálásra. A korábbi EN 45004 szabványok helyére az EN ISO/IEC 17020 szabvány lépett. Ezért a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet-t ennek megfelelően módosítani kell. A Bizottság jelenleg készíti a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet módosítását, amelyet komitológiai eljárással kell elfogadtatni, az ISO szabványokra vonatkozó változások feltüntetésére.

Az EN ISO/IEC 17011 szabvány lép az EN 45002 és az EN 45003 helyébe

A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet 12. cikkének (1)-(2) bekezdése előírja, hogy az illetékes hatóság jelöli ki azokat a laboratóriumokat, amelyek a hatósági ellenőrzések során vett minták elemzését végzik, és ezeknek a laboratóriumoknak az akkreditálása bizonyos európai szabványokkal összhangban történt. A korábbi EN 45002 „A vizsgálólaboratóriumok minősítésének általános feltételei” és az EC 45003 „Kalibráló- és vizsgálólaboratóriumi akkreditációs rendszerek – A működés és elismerés általános követelményei” helyébe lépett az EN ISO/IEC 17011 „A megfelelősség-értékelést végző szervezeteket akkreditáló testületekre vonatkozó általános követelmények” , és az ERH-t ennek megfelelően módosították[23].

4. ILLETÉKEK

4.1. Tényállás

Az ERH 65. cikke előírja, hogy ezen Jelentés külön figyelmet szenteljen a hatósági ellenőrzések finanszírozására gyűjtött illetékek kérdésének („ellenőrzési díjak”).

Annak érdekében, hogy erről az összetett kérdésről jelentést tudjon készíteni, a Bizottság külső értékelést kért az ellenőrzési díjak működésének, ahogyan azt a tagállamok az ERH vonatkozó rendelkezései alapján jelenleg végzik, jobb megértése érdekében (26.-29. cikk).

Az értékelést („a vizsgálatot”) 2008 áprilisa és novembere között végezte el egy vállalkozó egy minden tagállam illetékes hatóságának kiküldött kérdőív, egy a díjrendszerek különböző formáit képviselő hat tagországhoz kapcsolódó mélyreható elemzés (esettanulmányok), az EU vezető szakértőivel és érintettjeivel készített interjúk, a meglévő szakirodalom kiterjedt elemzése és adatok áttekintése (beleértve a vonatkozó ÉÁH jelentéseket és nemzeti jogszabályokat is) segítségével.

A vizsgálat eredményeit véglegesítették és 2009 februárjában a Bizottság rendelkezésére bocsátották.

4.2. Az értékelés alkalmazási köre

A vizsgálatnak kettős célja volt:

a) a jelenlegi helyzet értékelése, tekintettel az illetékekre vonatkozó meglévő rendelkezések alkalmazására, különösen arra a módra, ahogyan a rendszer a gyakorlatban működik;

b) a különböző szakpolitikai alternatívák előnyeinek és hátrányainak felmérése (a jelenlegi szabályok alkalmazási körére és az illetékszabási mechanizmusokra vonatkozóan).

Az értékelőket arra is felkérték, hogy azonosítsák a jelenlegi rendszer legfőbb erősségeit és gyengeségeit, valamint a kulcsproblémákat és a hiányosságokat, amelyekkel a jövőben foglalkozni kell. Megvizsgálták többek között, hogy az ERH 26.-29. cikkei hogyan valósulnak meg és az illetékrendszer, a jelenlegi formájában hogyan járul hozzá az ERH célkitűzéseinek eléréséhez.

4.3. A vizsgálat legfőbb következtetései

A vizsgálat megállapította, hogy az egyes tagállamokban a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet finanszírozásra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtása jelentős fokú változatosságot mutat, és a jelenleg alkalmazott különböző nemzeti illetékrendszereket az áttekinthetőség és átláthatóság nagyfokú hiányosságai jellemzik. Ennek következtében a tényleges illetékmértékek közvetlen összehasonlítása az EU egészére (és a szektorokra) nézve különösen nehéz.

A vizsgálat eredményei továbbá arra engednek következtetni, hogy a rendelet VI. mellékletében szereplő költségkategóriák nagyon tág meghatározása és a számítási módszerek átláthatósági hiányossága miatt nem eléggé egyértelmű, hogy a költségalapú illetékek valóban a tagállamok illetékes hatóságainál azoknak az ellenőrzéseknek a végrehajtása során felmerült tényleges költségeket tükrözik-e, amelyek ellenében illetéket fizetnek.

Általánosabban megfogalmazva a vizsgálat azt kívánta kideríteni, hogy az ellenőrzési díjak jelenleg meglévő rendszere elérte-e a fő célkitűzését, vagyis azt hogy biztosítsák, hogy a tagállamok elegendő pénzügyi forrásokkal rendelkezzenek a hatósági ellenőrzések elvégzéséhez (a rendelet 26. cikke). A vizsgálat szerint ez a fő célkitűzés az EU egészét tekintve jelenleg nagyrészt nem teljesül.

4.4. A változtatás forgatókönyvei

A jelentett megállapítások alapján a vizsgálat értékeli számos politikai alternatíva előnyeit és hátrányait, és összehasonlítja a jelenlegi szabályok lehetséges alternatíváit.

Munkahipotézisként a vizsgálat a következő két szélsőséges forgatókönyvet veszi fontolóra:

- „teljes szubszidiaritás”, amely a meglévő jogi keretekben szereplő legtöbb korlátozás hatályon kívül helyezését vonná maga után, különös tekintettel az illetékek kiszámítására és a kötelező illetékek alkalmazási körére; a tagállamok szabadon dönthetnének a hatósági ellenőrzési szolgálataik legmegfelelőbb finanszírozási módjáról;

- „teljes harmonizáció”, azonos szinten rögzített illetékekkel az Európai Unió egész területén és minden érintett (a közösségi jogszabályok által azonosított) ágazaton belül.

A vizsgálat ezután köztes forgatókönyvek előnyeit és hátrányait értékeli, amelyek a két leginkább radikális lehetőséghez való mérséklő elemek hozzáadásával születnek. Az elemzés különösen annak figyelembevételével készült, hogy hogyan lehetne jellemezni az ellenőrzési díjakra vonatkozó jogszabályi keretek főbb komponenseit egy a „teljes szubszidiaritástól” a „teljes harmonizációig” terjedő skálán. Ilyen főbb komponensek különösen:

( az illeték kötelező/nem kötelező jellege

( harmonizált/nem harmonizált díjtétel-szintek

( harmonizált/nem harmonizált illeték kiszámítási módszer

( harmonizált/nem harmonizált illetékcsökkentés és a szabályok be nem tartása miatti büntetés

( az illetékek által fedezett tevékenységek listája (a rendszer alkalmazási köre).

A rendszer jelenlegi állapotában való megtartásának a lehetőségét is fontolóra veszik, néhány javítással, amelyek – amennyire lehetséges – a jelentett hiányosságokat célozzák meg.

A Bizottság most a rendelkezésre álló lehetőségek és egy jogalkotási javaslat elkészítésének szükségességének értékelése céljából hatásvizsgálatot készít. Ez magában foglal az érintettekkel és más érdekelt felekkel folytatott konzultációt.

A vizsgálatnak az illetékekre vonatkozó eredményeit teljes részletességgel a következő címen tették közzé: [kitöltendő].

[1] HL L 165., 2004.4.30., 1. o.

[2] Az Európai Unió új Állategészségügyi Stratégiája (2007-2013), ahol „Jobb megelőzni, mint gyógyítani”. A Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleménye. COM(2007) 539 végleges.

[3] HL L 125., 2006.5.23., 10. o.

[4] HL L 221., 1986.8.7., 37. o.

[5] HL L 70., 2005.3.16., 1. o.

[6] Az élelmiszerekben előforduló szennyező anyagok ellenőrzésére vonatkozó közösségi eljárások megállapításáról szóló 1993. február 8-i 315/93/EGK tanácsi rendelet szerint szennyezőanyag minden olyan, az élelmiszerhez nem szándékosan hozzáadott anyag, amely az élelmiszerben a termelés (beleértve a növénytermesztésben, állattenyésztésben és állatorvosi gyakorlatban végzett műveleteket), a gyártás, a feldolgozás, az előkészítés, a kezelés, a csomagolás, a szállítás vagy a tárolás, vagy a szennyezett környezet eredményeként van jelen. A 96/23/EK irányelv mellékleteiben felsorolt szennyezőanyagokon kívüli szennyezőanyagok ellenőrzését a szennyezőanyagokra vonatkozó jogszabályok keretei határozzák meg.

[7] Ennek eredményeként, a 2377/90/EK rendeletet módosította az állati eredetű élelmiszerekben előforduló farmakológiai hatóanyagok szermaradék-határértékeinek meghatározására irányuló közösségi eljárásokról szóló xxx/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2007/0064 (COD)).

[8] HL L 169., 2000.7.10., 1. o.

[9] A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy értékelje a jelenlegi növényegészségügyi vívmányokat és vizsgálja meg annak lehetséges módosításait, valamint azt követően dolgozzon ki javaslatot egy közösségi növény-egészségügyi stratégiára vonatkozóan. A Bizottság elindította az értékelést és a vizsgálat 2009 közepén kezdődik.

[10] HL L 278., 2006.10.10., 15. o.

[11] HL L 138., 2007.5.30., 24. o.

[12] HL L 214., 2008.8.9., 56. o.

[13] A Tanács 1999. június 28-i határozata a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról, HL L 184., 1999.7.17., 23. o .

[14] A Tanács 1997. december 18-i 97/78/EK irányelve a harmadik országokból a Közösségbe behozott termékek állategészségügyi ellenőrzésének megszervezésére irányadó elvek megállapításáról ( HL L 24., 1998.1.30., 9. o .).

[15] Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról, HL L 31., 2002.2.1., 1—24. o.

[16] Az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlament és tanácsi rendelet - HL L 139., 2004.4.30, 206. o., helyesbítés és újbóli közzététel: HL L 226., 2004.6.25., 83. o.

[17] HL L 11., 2008.1.15., 12. o.

[18] COM(2006) 519, 2006.9.20., a következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/food/training/communication_final_report_en.pdf

[19] 2008/544/EK: A Bizottság határozata (2008. június 20.) a 2004/858/EK határozatnak a „Közegészségügyi Program Végrehajtó Hivatala” „Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökséggé” történő átalakítása céljából történő módosításáról. HL L 173., 2008.7.3., 27. o.

[20] A Bizottság 2006. május 23-i 776/2006/EK rendelete (HL L 136., 2006.5.24., 3. o.).

[21] A Bizottság 2008. február 28-i 180/2008/EK rendelete (HL L 56., 2008.2.29., 4. o.).

[22] A Bizottság 2008. július 28-i 737/2008/EK rendelete (HL L 201., 2008.7.30., 29. o.).

[23] A Bizottság 2008. október 20-i 1029/2008/EK rendelete a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az egyes európai standardokra való hivatkozás frissítése céljából történő módosításáról. HL L 278., 2008.10.21. 6. o.