Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat tanácsi (Euratom) irányelvre a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozásáról

2003. január 30-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Euratom-Szerződés 31. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

2009. június 4-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy a 2003. március 26-i vélemény kiegészítéseképpen kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét az egyik fenti javaslat módosított változatáról:

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2009. május 20-án elfogadta véleményét. (Előadó: Gérard DANTIN).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. június 10–11-én tartott, 454. plenáris ülésén (a június 10-i ülésnapon) 100 szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

Az EGSZB üdvözli a NAÜ biztonsági alapelveire (SF-1. sorozat, 2006.) és a nukleáris biztonsággal kapcsolatos egyezmény követelményeire való hivatkozást, pontosítani kívánja azonban, hogy az alapelvek mely részei felelnek meg konkrétan a jelen irányelv célkitűzésének. Ezt a jelen vélemény 6. pontjában ismertetett és mellékelt, az irányelvhez csatolt melléklet formájában kellene megvalósítani. Ily módon világosabbá válna az irányelvtervezet, egyúttal néhány cikk is egyszerűsödne.

Az 1. cikk esetében az EGSZB világosabb megfogalmazást javasol: ezen irányelv „célja a nukleáris biztonságnak a Közösségen belüli fenntartása és szintjének folyamatos emelése, továbbá a nemzeti szabályozó testületek szerepének bővítése érdekében a nukleáris biztonság közösségi szabályozási keretének kialakítása, amely meghatározza azokat az alapelveket, amelyekkel a nukleáris biztonságra vonatkozó és a tagállamok szintjén hozott törvényeknek és jogszabályoknak összhangban kell állniuk.”

Az EGSZB a javaslat 4. cikke (3) bekezdésének és a 4. cikk (4) bekezdésének összevonását javasolja, a következő megfogalmazás szerint: „A szabályozó testület adja ki az engedélyeket a kérelmező által bemutatott indokolás alapján, amely bizonyítja, hogy a nukleáris létesítmények helyének kiválasztása, a létesítmények tervezése, építése, üzembe helyezése, működtetése, a működtetés időtartamának meghosszabbítása, a személyzet képesítése és létszáma, egészen a létesítmények leállításáig, megfelel a hatályos biztonsági követelményeknek, feltételeknek és szabályoknak. A szabályozó testület ellenőrzi, hogy az engedély jogosultja megfelelően teljesíti-e a nukleáris biztonság terén tett vállalásait.”

A közösségi szabályozó testületek közötti együttműködés fejlesztése érdekében új (6) bekezdést kell beilleszteni: „A tagállamok szabályozó testületei megosztják egymással a szabályozás területére vonatkozó bevált gyakorlatokat, valamint az elfogadott nemzetközi követelményeket illetően közös értelmezést dolgoznak ki.”

„Átláthatóság”: az EGSZB kiemeli e cikk jelentőségét az atomenergia-ipar titoktartását sérelmező gyakori vádak kezelésében, de azért is, mert a nukleáris létesítmények működésére vonatkozó tájékoztatás kivétel nélkül valamennyi tagállamot érinti, függetlenül attól, hogy területükön igénybe veszik-e vagy sem ezt az energiaforrást. Tekintettel a nukleáris kockázat határokon átnyúló jellegére, a tagállamok e vonatkozásban is felelősek állampolgáraik biztonságáért.

Az EGSZB a NAÜ biztonsági alapelveire való hivatkozás pontosítását javasolja, utalva a már említett mellékletre. A 6. cikk (1) bekezdésének újrafogalmazott szövege a következő: „A nukleáris létesítmények helyének kiválasztását, tervezését, építését, működtetését és leállítását illetően a tagállamok a NAÜ-nek a mellékletben meghatározott biztonsági alapelveit alkalmazzák (NAÜ biztonsági alapelvek: biztonsági alapelvek, a NAÜ biztonsági normái, SF-1. sorozat, 2006).”

Ez a cikk, amely pontatlanul hivatkozik a WENRA-ra és a magas szintű munkacsoportra, problémát jelent: hogyan kötelezhető egy tagállam arra, hogy az irányelv elfogadásakor tekintettel legyen a jövőbeli, a tartalmat és a menetrendet illetően még bizonytalan eredményekre? Az EGSZB ennek a bekezdésnek a törlését javasolja, tekintettel arra, hogy a tudományos és technológiai haladással párhuzamosan a biztonság alapelveinek tiszteletben tartása és a biztonsági kultúra is folyamatosan fejlődik.

Ez a cikk az engedélyek jogosultjainak a felelősségével foglalkozik, de mivel az irányelv címzettjei a tagállamok, az EGSZB azt javasolja, hogy a nem szigorúan a tagállamokhoz kötődő szempontok kerüljenek át a mellékletbe. A 7. cikk tehát a következő módon változik:

Az engedély jogosultjainak kötelezettségei.„A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az engedélyek jogosultjai felelősek legyenek nukleáris létesítményeiknek a 6. cikkel összhangban történő tervezéséért, megépítéséért, működtetéséért és leszereléséért.”

„A biztonság kiemelt fontossága” cím félreérthető, mivel arra enged következtetni, hogy azok a tagállamok, akik nem hoznak az irányelv által előírtnál szigorúbb intézkedéseket, nem tulajdonítanak kiemelt figyelmet a biztonságnak, vagy hogy ezt maga az irányelv sem teszi meg. Az EGSZB ezért javasolja, hogy a címet „A biztonság megerősítése” megfogalmazással helyettesítsék.

A 11. cikk értelmében a tagállamok rendszeresen jelentést tesznek az Európai Bizottságnak az irányelv végrehajtásának hatásáról, ami szükséges és kívánatos is. Mivel a nukleáris biztonságra vonatkozó egyezmény már meghatározza a jelentéstétel ütemét, az EGSZB a jelentések egy közös ütemterv alapján történő összevonását tartja ésszerűnek, annak érdekében, hogy az intézkedések egyszerűbbé és koherensebbé váljanak.

E cikk megfogalmazása a következőképpen módosul: „A tagállamok a nukleáris biztonságról szóló egyezmény szerinti felülvizsgálati ülések keretében benyújtott nemzeti jelentéseikkel egyidejűleg és az azokéval azonos gyakorisággal jelentést tesznek a Bizottságnak ennek az irányelvnek a végrehajtásáról. E jelentés alapján az Európai Bizottság jelentést tesz a Tanácsnak az irányelv végrehajtása terén elért haladásról, és a jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatokat is csatol.”

(3) COM(2003) 32 végleges és COM(2004) 526 végleges (átdolgozott változat).

(5) Németország, Belgium, Bulgária, Spanyolország, Finnország, Franciaország, Magyarország, Litvánia, Hollandia, Csehország, Románia, Egyesült Királyság, Szlovákia, Szlovénia és Svédország.

(7) Ezt a nemzetközi egyezményt az Európai Nemzetek Szövetsége Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ–EB) keretében tárgyaltak. Az ENSZ–EB 55 országa közül 40 ratifikálta.

(9) Lásd az Európai Nukleáris Fórum „Harmonizáció” alcsoportja által a nukleáris biztonságról szóló európai irányelvjavaslat tárgyában készített dokumentumot.

MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság TEN/377. sz. Véleményéhez Tárgy: Javaslat tanácsi (Euratom) irányelvre a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozásáról

COM(2008) 790 végleges – 2008/0231 (CNS)

MELLÉKLET AZ IRÁNYELVHEZ (1)

BIZTONSÁGI CÉLKITŰZÉS

Az alapvető biztonsági célkitűzés a munkavállalóknak és a lakosságnak a nukleáris létesítmények által esetlegesen kibocsátott ionizáló sugárzás káros hatásaitól való megvédése.

A munkavállalók és a lakosság védelmének biztosítása érdekében a nukleáris létesítményeket oly módon kell működtetni, hogy azok teljesítsék a gazdasági és társadalmi tényezők figyelembevétele mellett ésszerűen elérhető legmagasabb szintű biztonsági előírásokat.

A személyek védelmére vonatkozóan az Euratom alapvető előírásaiban (96/29/Euratom irányelv) megállapítottak mellett további intézkedéseket kell hozni:

—	hogy csökkenjen azon események bekövetkeztének a kockázata, amelyek a nukleáris reaktormag, a nukleáris láncreakció és a radioaktív sugárforrás feletti ellenőrzés elvesztéséhez vezethetnek,

—	amennyiben egy ilyen esemény bekövetkezik, a következmények enyhítése érdekében.

Az alapvető biztonsági célkitűzést valamennyi nukleáris létesítmény és a nukleáris létesítmény élettartamának valamennyi szakaszában figyelembe kell venni.

BIZTONSÁGI ELVEK

1. 1. elv: A biztonságért viselt felelősség

Minden egyes tagállam biztosítja, hogy a nukleáris létesítmény biztonságáért a vonatkozó engedély jogosultja viseli az elsődleges felelősséget, és megteszi a megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy az engedély jogosultja eleget tegyen kötelezettségeinek.

Minden egyes tagállam biztosítja, hogy az engedély jogosultja intézkedéseket hajt végre a következők tekintetében:

—	a szükséges hatáskörök létrehozása és fenntartása;

—	a megfelelő képzés és tájékoztatás biztosítása;

—	a biztonság minden körülmények között történő fenntartására irányuló eljárások és mechanizmusok bevezetése;

—	a nukleáris létesítmények megfelelő tervezésének és minőségének ellenőrzése;

—	valamennyi felhasznált, előállított vagy tárolt radioaktív anyag biztonságos kezelésének biztosítása;

—	a keletkezett valamennyi radioaktív hulladék biztonságos ártalmatlanításának biztosítása,

annak érdekében, hogy a nukleáris létesítmény biztonságáért viselt felelősségét teljesítse.

E felelősséget a szabályozó testület által megállapított vagy jóváhagyott, alkalmazandó biztonsági célkitűzésekkel és követelményekkel összhangban kell teljesíteni, teljesítésüket pedig az irányítási rendszer működésének teljes időtartama alatt biztosítani kell.

2. 2. elv: A biztonsági intézkedések irányítása és kezelése

A nukleáris biztonság kérdése által érintett valamennyi vállalatnál létre kell hozni és fenn kell tartani a biztonsági intézkedések hatékony irányítását és kezelését.

2.1

A biztonsági intézkedések irányításáért a vállalati vezetés legmagasabb szintjei a felelősek. Hatékony kezelési rendszert kell kialakítani és fenntartani, amelynek valamennyi kezelési elemet tartalmaznia kell, annak érdekében, hogy a biztonsági előírásokat más előírásokkal – többek között az emberi teljesítményre, a minőségre és a biztonságra vonatkozókkal –összhangban állapítsák meg és alkalmazzák, továbbá hogy a biztonságot ne veszélyeztessék más elvárásokkal vagy követelményekkel.

A kezelési rendszernek biztosítania kell továbbá a biztonsági kultúra fejlesztését, a biztonságra vonatkozó teljesítmény rendszeres értékelését és a tapasztalatokból levonható tanulságok alkalmazását.

2.2

A kezelési rendszernek magában kell foglalnia a valamennyi érintett személy és vállalat biztonságával kapcsolatos hozzáállásra és magatartásra irányadó biztonsági kultúrát. A biztonsági kultúra az alábbiakra terjed ki:

—	a biztonság iránti egyéni és kollektív elkötelezettség a vezetőség, az alkalmazottak és a műszaki személyzet minden szintjén;

—	a vállalat és az egyén minden szinten érvényes felelőssége a biztonság tekintetében;

—	a biztonsági kérdések iránti érdeklődő és tanuló hozzáállás ösztönzése, valamint a biztonsági elégségességtől való eltántorításra irányuló intézkedések.

2.3

A kezelési rendszer a valamennyi szinten elhelyezkedő személyek technológiával és vállalatokkal kapcsolatos kölcsönhatásai teljes skálájának figyelembevételével működik. A biztonságra kiható emberi és szervezeti mulasztások megelőzése érdekében figyelembe kell venni az emberi tényezőket, és ösztönözni kell a megfelelő teljesítményeket és a bevált gyakorlatokat.

3. 3. elv: Biztonsági értékelés

A nukleáris létesítmény megépítése és üzembe helyezése előtt, valamint teljes élettartama alatt átfogó és rendszeres biztonsági értékeléseket kell végezni. Fokozatos megközelítést kell alkalmazni, amely figyelembe veszi az érintett nukleáris létesítményből eredő potenciális kockázatok nagyságrendjét.

3.1

A szabályozó testület valamennyi nukleáris létesítmény tekintetében megköveteli a nukleáris biztonságra vonatkozó és a fokozatos megközelítéssel összhangban álló értékelést. Ez a biztonsági értékelés magában foglalja az üzemszerű működésnek és hatásainak, valamint a problémák esetleges bekövetkeztének és ezek következményeinek rendszeres elemzését. A biztonsági értékelések a kockázatkezeléshez szükséges biztonsági intézkedésekre terjednek ki; a tervezést és a vizsgált biztonsági intézkedéseket értékelik annak bizonyítása érdekében, hogy azok megfelelnek az azoktól elvárt biztonsági feladatoknak. Amennyiben a biztonság fenntartása érdekében az üzemeltetőnek ellenőrzést kell végeznie vagy konkrét intézkedéseket kell tennie, előzetes biztonsági értékelést kell végezni annak bizonyítása érdekében, hogy a megvalósított intézkedések megbízhatóak, és azokra támaszkodni lehet. A tagállam csak akkor ad engedélyt a nukleáris létesítményre, ha a szabályozó testület bizonyítottnak látja, hogy a jogosult által előterjesztett biztonsági intézkedések megfelelőek.

3.2

Az előírt biztonsági értékelést, amennyiben a műveletek során a későbbiekben ez szükségesnek bizonyul, teljes egészében vagy részben megismétlik, a megváltozott körülmények (mint például új előírások vagy tudományos és technológiai fejlesztések alkalmazása), az üzemeltetési tapasztalatokkal kapcsolatos visszajelzés, az esetleges változások és az elöregedés hatásainak figyelembevétele érdekében. A hosszú időn keresztül tartó működés során, ahányszor csak szükséges, felülvizsgálják és megismétlik az értékeléseket. A további működés ezeknek az újraértékeléseknek a függvénye, amelyeknek bizonyítaniuk kell, hogy a biztonsági intézkedések továbbra is megfelelőek.

3.3	Az előírt biztonsági értékelésben azonosítani és elemezni kell a balesetek előfeltételeit (a folyamatot elindító olyan eseményeket, amelyek a baleset körülményeinek kialakulásához vezethetnek), és intézkedéseket kell tenni a balesetek bekövetkeztének megakadályozása érdekében.

3.4

A biztonság további megerősítésére minden létesítményben eljárásokat kell életbe léptetni az információ visszacsatolására és a folyamatosan gyűjtött tapasztalatok kiértékelésére – ideértve a folyamatokat elindító eseményeket, a balesetekhez vezető eseményeket, a „kvázi-baleseteket”, a baleseteket és a nem engedélyezett intézkedéseket – a megfelelő tanulságok levonása, a tapasztalatok megosztása és az alkalmazkodást szolgáló intézkedések meghozatala érdekében.

4. 4. elv: A biztonság optimalizálása

A tagállamok biztosítják, hogy a nukleáris létesítményeket optimalizálják annak érdekében, hogy azok a működésük aránytalan korlátozása nélkül az ésszerűen elérhető legmagasabb szintű biztonsági követelményeknek megfeleljenek.

4.1

A biztonság optimalizálása a különféle tényezők viszonylagos jelentőségének felmérését vonja maga után, vagyis:

—	az előrelátható események bekövetkeztének valószínűsége és ennek következményei;

—	a sugárzás dózisának nagysága és eloszlása;

—	a sugárzási kockázatokból eredő gazdasági, társadalmi és környezeti tényezők;

—	a biztonság optimalizálása azt is jelenti, hogy a mindennapi lehetőségek keretén belül alkalmazzák a bevált gyakorlatokat és a józan ész szerint járnak el.

5. 5. elv: A károk megelőzése és enyhítése

Minden tagállam biztosítja, hogy nukleáris létesítményeikben az üzemzavarok és a balesetek megelőzése és enyhítése érdekében valamennyi intézkedést a gyakorlatban is megvalósítják.

5.1

Minden tagállam biztosítja, hogy az engedélyek jogosultjai minden gyakorlati intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy:

—	megakadályozzák az olyan rendellenes helyzetek vagy események bekövetkeztét, amelyek az ellenőrzés elvesztéséhez vezethetnek;

—	megakadályozzák a már bekövetkezett rendellenes helyzetek vagy események fokozódását, és

—	enyhítsék a balesetek valamennyi káros hatását,

a „mélységi védelem” elvét alkalmazva.

5.2	A „mélységi védelem” elvének alkalmazása biztosítja, hogy egyetlen műszaki, emberi vagy szervezeti hiba sem vezethet káros hatásokhoz, valamint hogy nagyon alacsony a mulasztások olyan kombinációjának a valószínűsége, amely jelentős káros hatással is járhat.

5.3

A „mélységi védelem” elvét több, egymást követő és egymástól független védelmi szint kombinációján keresztül valósítják meg, amelyek mindegyikének kudarcot kell vallania ahhoz, hogy az első, a munkavállalók és a lakosság szempontjából káros hatások megjelenjenek. A „mélységi védelem” szintjei a következők:

a)	a helyszín megfelelő megválasztása;

a nukleáris létesítmény megfelelő tervezése, amely a következőkből áll:

—	a tervezés és a kivitelezés magas színvonala,

—	az alkatrészek és a felszerelés magas fokú megbízhatósága,

—	ellenőrző, korlátozó és védelmi rendszerek, valamint felügyeleti mechanizmusok,

—	a vizsgált biztonsági intézkedések megfelelő társítása;

a következőkkel jellemezhető megfelelő szervezés:

—	hatékony irányítási rendszer, emellett a biztonsági kultúra iránt erőteljes kötelezettséget érző alkalmazottak,

—	átfogó működtetési eljárások és gyakorlatok,

—	átfogó balesetkezelési eljárások,

—	vészhelyzeti készenléti rendelkezések.

6. 6. elv: Reakcióképesség és válasz a vészhelyzetre

A tagállamok biztosítják, hogy a 96/29. sz. irányelvvel összhangban intézkedéseket hoznak a nukleáris balesetek vonatkozásában a reakcióképesség és vészhelyzetre adandó válasz tárgyában.

(1) E szöveg részben megegyezik azzal a dokumentummal, amelyet Európai Nukleáris Fórum „Harmonizáció” alcsoportja készített a nukleáris biztonságról szóló európai irányelvjavaslat tárgyában.