11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/85

1.1

A Migráció és mobilitás: kihívások és lehetőségek az EU oktatási rendszerei számára című zöld könyv (COM(2008) 423 végleges) az európai oktatási rendszerek egyik legnagyobb jelenlegi kihívásával foglalkozik, amely – jóllehet nem új keletű – az elmúlt években még súlyosabb és kiterjedtebb problémává vált: az iskolákban nagy számban előforduló, migráns háttérből érkező, bizonytalan szociális-gazdasági helyzetű gyermekek kérdésével.

1.2

Az Európai Bizottság szerint érdemes lenne konzultálni az érdekelt felekkel a migráns környezetből származó gyerekekre vonatkozó oktatási politikáról. Az érdekelteket ezért felkéri, hogy a következő kérdésekben fejtsék ki álláspontjukat:

1.3

Az EGSZB bonyolult és nehéz kérdésnek tartja a felvetett problémát, amelynek többféle, egyformán helytálló és fontos megközelítése is lehet. A választott módszerre tekintettel azonban az EGSZB csak a feltett öt kérdésre kísérel meg választ adni, továbbá néhány általános észrevételt tesz.

2.1

Az EGSZB teljes mértékben egyetért a zöld könyv bevezetésével, amely a nagyszámú migráns tanuló jelenlétét elsősorban kihívásként, nem pedig problémaként ismerteti. A szöveg korrekt értékelést ad a kérdésről, és szinte minden aspektusára kitér.

2.2

Ugyanakkor a „migráns családból származó gyerekek”, a „migránsok gyerekei” és „migráns tanulók” kifejezések hasonlóan széles értelmezésével – egyformán alkalmazva azokat a harmadik országokból származó, valamint az olyan EU-tagállambeli gyermekekre, akik nem abban az uniós országban élnek, ahonnan származnak – fennáll a veszélye, hogy a zöld könyv homogénként tünteti fel az érintettek körülményeit, holott valójában lényegesen eltérő helyzetekről van szó.

2.3

Mindenki egyetért abban, hogy az uniós polgárok helyzete egészen más, mint a nem EU-s országok állampolgáraié. Maga az Európai Bizottság is elismeri, hogy kockázatos ezt a definíciót használni, kiemelve, hogy az uniós polgárok – a harmadik országok állampolgáraival ellentétben – szabadon mozoghatnak az Európai Unión belül. Az Európai Bizottság azonban választását az adatgyűjtés forrásai (PIRLS illetve PISA) (1) által alkalmazott kritériumok átvételével igazolja.

2.4

Az EGSZB megérti az Európai Bizottság megközelítését, melynek lényege az, hogy megpróbál minden olyan gyermekre odafigyelni, akinek a szülei nem a befogadó társadalom állampolgárai, mert minden gyermeknek a helyzetéhez illő támogatást kell biztosítani. Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, helyesebb volna, ha ezt a kérdést a fent említett kettős megközelítéssel kezelnék, azaz külön foglalkoznának az uniós állampolgárok gyerekeivel és a harmadik országbeli állampolgárok gyerekeivel.

2.5

Ez a vélemény nem foglalkozik kifejezetten a migráció jelenségével; helyette az oktatási rendszereknek a bevándorlók – nevezetesen a migráns gyermekek – integrációjának javításában játszott szerepére összpontosít. A vélemény ugyanakkor számos, a bevándorlás kérdéséről kidolgozott EGSZB-véleményt tekintetbe vesz, melyek jelentős elméleti háttéranyagot biztosítanak (2).

2.6

A bevándorló népesség sikeres integrációja szorosan összefügg a migráns gyermekek számára hozzáférhető oktatással, illetve e gyermekek iskolai eredményeivel. Ez az összefüggés tagadhatatlan, és alapvetően befolyásolhatja az európai társadalmi kohéziós politika sikerét, demokráciáink stabilitását, sőt, magát a hosszú távú gazdasági fejlődést is.

2.7

Minél korábban és minél sikeresebben sikerül integrálni a migráns gyermekeket és fiatalokat az iskolában, annál jobb eredményeik lesznek mind az iskolában, mind későbbi tanulmányaik során. Érdemes tehát hangsúlyozni, hogy az iskolát megelőző nevelés jelentős szerepet játszik a tanulmányi és társadalmi sikerhez szükséges eszközök biztosításában.

2.8

Ugyanakkor, bár az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a korai gyermekkortól iskolába járó migráns hátterű gyerekek rendszerint jobb eredményeket érnek el, ez nem jelenti azt, hogy ezeknek a tanulóknak nagyobb esélyük van egyetemre menni, vagy tisztességes munkát találni.

2.9

Másrészről minél szabadabban és tudatosabban tervezik meg a szakmai pályaválasztást, és minél nagyobb erőfeszítést tesznek a migráns gyermekek és fiatalok oktatásban elért sikereinek biztosítására, annál jobb szociális, gazdasági és politikai eredményeket remélhetünk.

2.10

Az iskolák az integráció lehető legjobb helyszínei, mivel a családon kívül a gyermekek itt teszik meg a szocializáció első lépéseit. Ha a migráns családok szociális és gazdasági hátteréből adódó hatások enyhítése helyett elutasítás, diszkrimináció vagy kirekesztés a válasz, a sikeres integráció nehezen valósul meg, aminek következményeit az egész társadalom elszenvedi.

2.11

Éppen ezért elvetendő a döntően vagy kizárólag migráns gyermekeket tömörítő iskolák gondolata, még ha a mögöttes szándék első látásra dicséretesnek is tűnhet. Az iskoláknak a helyi közösség társadalmi összetételét kell tükrözniük, és egyetlen csoportot sem zárhatnak gettóba. A migráns hátterű gyermekek külön a számukra tervezett iskolákban történő fizikai és társadalmi elkülönítése általában együtt jár a lakóhelyi szegregációval, illetve ez utóbbi következményének tekinthető.

2.12

Az oktatási hatóságoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a tanárokra mint a nevelési folyamat kulcsszereplőire, mert közvetlen felelősségük van a tanulók iskolai eredményeinek alakulásában. A kívánt eredmények elérésében kulcsszerepe van a vonzó, jól megfizetett tanári pályának, és mindenek fölött a megfelelő alap- és továbbképzésnek, amely tekintetbe veszi a fent leírt új helyzetet (3).

2.13

A fenti megfontolásokból hasznos volna növelni a sokféle etnikai és kulturális hátterű tanárok számát, mivel példájuk ösztönzőleg hathat, és javíthatja a tanulók önbecsülését. E cél érdekében felül kell vizsgálni a tanárok felvételének kritériumait és eljárásait, és forrásokat kell elkülöníteni erre a célra.

2.14

A nemzeti nyelv ismerete az iskolai boldogulás előfeltétele. A kérdést eddig nem megfelelően közelítették meg, mert a nyelvtudást összekeverték a kommunikációs képességgel. A terület célzott támogatása, a gyermekek minél korábbi (kora gyermekkori) beiskolázását célzó lépések, az iskolák és a tanulók szülei közötti együttműködés, az utóbbiak számára is biztosítva a nemzeti nyelv oktatását – íme néhány követésre érdemes stratégia a probléma megoldása érdekében, amely napjaink egyik legbonyolultabb kérdése.

2.15

A migráns szülők bevonása az oktatási folyamatba, a helyi közösségbeli családokkal való kapcsolattartás biztosítása, a szülők tudásának és tapasztalatának kamatoztatása mind olyan tényezők, melyek elősegítik a tanulók – és szélesebb értelemben a migráns közösségek – integrációját mind az iskolába, mind a társadalom életébe. Az iskolák számára fontos tehát, hogy megfelelő tanári segéderőkkel és kulturális mediátorokkal rendelkezzenek (4).

3.2.1

Minden bizonnyal az Európa előtt álló jelenlegi legnagyobb kihívás egy befogadó oktatási rendszer kialakítása az egyre kevésbé befogadó társadalomban – gondolunk itt a gazdagok és szegények közötti növekvő szakadékra, az ezzel együtt járó fokozódó társadalmi kirekesztődésre, illetve a bevándorlás kérdésével kapcsolatban az általánosan egyre szigorodó migrációs politikákra. Különös figyelmet kell fordítani a migráns hátterű személyek társadalmi-gazdasági helyzetére, mivel a tanulási lehetőségeket erősen befolyásolja az, ha valaki szociálisan hátrányos helyzetű.

3.2.2

A több millió bevándorló oktatási rendszeren keresztül történő integrálásának hatalmas kihívását nem lehet anélkül elemezni, hogy ne vegyük figyelembe az alábbi szempontokat: a külföldi állampolgárok jogállása, amely befolyásolja a kötelező oktatási rendszerhez való hozzáférésüket (5), az illegális migránsok helyzetének legalizálására irányuló eljárások kérdése, a családegyesítés akadályai, illetve a vízumkiadási kritériumok, mely utóbbiak sokszor az alapvető emberi jogok sérelmével járnak (például a családi kapcsolatok igazolása érdekében megkövetelt DNS-tesztek követelménye esetében).

3.2.3

Amikor migráns családokból származó gyermekek és fiatalok millióinak életére kiható oktatáspolitikai döntéseket hozunk, nem tekinthetünk el ezektől az általános jelentőségű kérdésektől. Az iskolákat nem lehet az őket körülvevő társadalmi keretektől elszigetelten alakítani és fejleszteni. Az iskola a társadalom tükre, jóllehet döntő módon hozzájárulhat a társadalom megváltoztatásához is.

3.2.4

Konkrétan azok az oktatási reformok, amelyek az oktatást puszta üzletágként kezelik, és az iskolákkal kapcsolatban üzleti nyelvezetet használnak (a tanulókat és a szülőket „fogyasztóknak/felhasználóknak”, a tanárokat pedig „szolgáltatóknak” nevezve), és amelyek pusztán a tanulók egyéni teljesítményén alapuló értékelési formát támogatnak, nem szolgálják a gyerekek sikeres beilleszkedését. Az oktatást inkább minden gyermek és fiatal alapvető emberi jogaként kellene meghatározni.

3.2.5

Tekintettel arra, hogy az oktatás még mindig a nemzeti kormányok hatáskörébe tartozik, még nagyobb kihívást jelent, hogy az Európai Unió a gyakorlatban össze tudja hangolni a lehető legmagasabb fokú integráció eléréséhez szükséges politikákat. Az a paradoxon, hogy a migráció jelensége elismerten a Közösség egész területén érezteti hatását, ugyanakkor az intézkedéseket máig nemzeti szinten hozzák meg, csak akkor oldható fel, ha megnyilvánul az oktatási intézkedések szorosabb összehangolására irányuló politikai szándék.

3.2.6

Az Európai Uniónak tehát el kell ismernie, hogy az egyes államok önállóan nehezen tudnak megbirkózni a tömeges migráció kezelésével, és be kell vezetnie az ennek megoldásához szükséges szakpolitikai eszközöket annak érdekében, hogy kezelni lehessen az európai oktatási rendszerekben egyre nagyobb számban tanuló Unión kívüli diákok kérdését.

3.2.7

A migráns hátterű személyeket érő hátrányok a felnőttoktatásba is továbböröklődnek. Ezek az emberek általában kevésbé vesznek részt a folyamatos képzésben, és a számukra felajánlott tanfolyamok általában elsősorban a nyelvi készségek elsajátítására irányulnak. A felnőttoktatásra szakosodott oktatási intézményeknek gondoskodniuk kellene arról, hogy tanfolyamaik a teljes célcsoport számára hozzáférhetők legyenek. A migráns hátterű személyeket a teljes tanfolyamkínálatban figyelembe kell venni. Ezért a felnőttoktatást ki kell bővíteni olyan területekre, mint a kultúra, a politika, a családtervezés, az egészség, a szociális készségek stb.

3.2.8

A másik politikai kihívás, amely mindenfajta döntést befolyásolhat, a jelenlegi gazdasági válságból ered. A növekvő munkanélküliség és a szociális biztonsági rendszerek előtt álló kihívások, melyek egyes országokban magukat a szociális védelmi modelleket veszélyeztetik, a rasszizmus és idegengyűlölet erősödéséhez vezethetnek, ami tökéletesen ellentétes a demokratikus Európa értékeivel. Az iskoláknak és az őket körülvevő közösségeknek szorosan figyelemmel kell kísérniük e jelenségeket, nemcsak megelőző jelleggel, hanem szükség esetén aktívan fel is lépve velük szemben.

3.3.1

A tagállamok elsődleges felelőssége a migránsok társadalomba való integrálására vonatkozó vállalásaik betartása. Ami a gyermekeket és a fiatalokat illeti, ez nemcsak azt jelenti, hogy az oktatási rendszerhez egyetemes hozzáférést kell biztosítani, garantálva a társadalmi helyzeten alapuló kiválasztási kritériumok teljes körű kizárását, hanem azt is, hogy gondoskodni kell arról, hogy a tanulmányi helytállást is a migráns tanulókat/gyermekeket megillető jogok részének tekintsék.

3.3.2

E cél érdekében az oktatáspolitikai válasznak a következőkre kell alapulnia:

3.3.3

A migráns népesség sajátos szükségleteit – pl. az egészségügyi rendszerhez és a munkaerőpiachoz való hozzáférést, a tisztességes lakáskörülményeket – figyelembe vevő általános megoldásokon túllépve hangsúlyozni kell, hogy az oktatásügy terén ágazatspecifikus megoldásokra van szükség. Ilyen például a tananyag felülvizsgálata, azt biztosítandó, hogy a migránsokat nem tüntetik fel rossz fényben, az integrációt javító tanórán kívüli tevékenységek szervezése, az iskolarendszerhez való hozzáférés kora gyermekkortól kezdve, a tanári alap- és továbbképzéshez szükséges erőforrások biztosítása, valamint a szakképzett – és ha lehetséges, migráns hátterű – segédmunkatársak felvétele stb.

3.3.4

A civil társadalom részvétele nemcsak kívánatos, hanem egyúttal megbízható mutatója is a társadalmi és oktatási demokrácia minőségének, és a bevándorlók integrálásának kulcstényezője. A szülői szervezetek és az oktatásban közreműködő társadalmi szereplők segíthetnek egy befogadó, a különbségeket tiszteletben tartó és az erős társadalmi kohézió értékét kellően felfogó társadalom és polgári magatartásforma felépítésében.

Támogatni és ösztönözni kell azt az egyes országokban követett politikát, amely szavazati jogot biztosít a legalizált bevándorlóknak a helyhatósági választásokon, mivel ez a bevándorlók helyi közösségbe való integrációjának elismerését jelenti, és erősíti bennük azt az érzést, hogy ők is a közösséghez tartoznak.

3.4.1

Az új Lisszaboni Szerződés elfogadásakor és végrehajtásakor az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy a tagállamok továbbra is kitartsanak a bevándorlóközösségek integrálására irányuló politikáik mellett, nevezetesen a gyermekeknek biztosítva az oktatáshoz és a saját anyanyelvük tanulásához való jogot, a migráns tanulók szüleinek pedig azt, hogy szerepet vállaljanak ebben, saját készségeik javítása és annak érdekében, hogy támogassák gyermekeiket az oktatással kapcsolatos döntéshozatalban és eljárásokban.

3.4.2

Az Európai Unió ösztönözhetné a tagállamokat a nyitott koordinációs együttműködésre, és ezzel összefüggésben támogathatná a bevált gyakorlatok összegyűjtésére és terjesztésére irányuló összehasonlító tanulmányokat és kutatási programokat, valamint az európai szintű – kizárólag nemzeti szinten olykor nehezebben észrevehető – problémák korai észlelésére irányuló úttörő kezdeményezéseket. Az alábbi pontokban néhány gyakorlati javaslatot terjesztünk elő e cél elérésére.

3.4.3

Rendkívül értékes politikai intézkedés volna olyan mutatók és kritériumok kialakítása, amelyek révén az erőfeszítéseket az iskolai kudarcon túlmenően a migráns tanulókat sajátos körülményeik miatt sújtó objektív problémák felszámolására összpontosíthatjuk. A korai iskolaelhagyás és a rendszertelen iskolalátogatás megelőzése érdekében ehelyett szociális tevékenységek beindítását segítő programok szükségesek.

3.4.4

A nyitott koordinációs együttműködés keretében például az alábbi kritériumok alkalmazhatók: az érintett tanulók társadalmi-gazdasági helyzete, függetlenül attól, hogy migráns hátterűek-e vagy sem; a (kötelező) tanulmányok befejezése, függetlenül attól, hogy a tanulók migráns hátterűek-e vagy sem; a migráns hátterű tanerő aránya; a tanárok interkulturális készségei; az oktatási rendszer társadalmi mobilitást elősegítő képessége; a többnyelvűség előmozdítása a közoktatási rendszerben; az, hogy az oktatási rendszerek mennyire nyitottak az összes gyerek és fiatal irányában stb.

3.4.5

Rendkívül fontos továbbá annak biztosítása, hogy az Európai Parlament közvetlenül is részt vegyen az Európai Unióban tapasztalható kirekesztés és marginalizáció felszámolására irányuló javaslatok és intézkedések kidolgozásában, nyomon követésében és értékelésében.

3.5.1

A 77/486/EGK irányelv jelentős előrelépés volt, amely határozottan a politikai menetrend részévé tette a migráns gyermekek oktatáshoz való jogának kérdését. Ugyanakkor – a fenti valódi érdemek elismerése mellett – nem tagadhatjuk le, hogy az irányelv csak az uniós polgárok gyermekeire vonatkozott, beilleszkedést pedig kizárólag a nyelvhasználat kérdése felől közelítette meg. Ezenfelül az irányelv végrehajtására csak részlegesen került sor, és harminc évvel a hatálybalépése után még mindig nem került maradéktalanul átültetésre a jelenlegi EU-tagállamok jogrendszerébe.

3.5.2

A 77/486/EGK irányelv idejétmúlt és politikai szempontból is elavult, és nem felel meg a beilleszkedéssel kapcsolatos mai szükségleteknek, ezért a magában a migráció jelenségében bekövetkezett fejlemények figyelembevételével lényeges módosításra szorul. Amellett, hogy továbbra is szükség van az EU-nak és a tagállamoknak a nyelvtanulás kérdése iránti maximális elkötelezettségére, az EGSZB úgy véli, hogy egy ilyen irányelvnek ennél jóval tovább kell mennie, és más szempontokra is ki kell terjednie, ha a cél az, hogy a migránsok és gyermekeik társadalmi, gazdasági és politikai beilleszkedését szolgáló eszköz legyen.

3.5.3

Az új irányelvnek figyelembe kellene vennie, hogy a migránsok befogadó társadalomba való integrálásának összetett kérdése ugyan sokkal többől áll, mint hogy biztosítjuk gyermekeik oktatási rendszerbe való beilleszkedését, viszont ez utóbbi folyamat kulcsszerepet játszik az előbbi sikerében.

3.5.4

Ezt szem előtt tartva az új irányelvnek nemcsak a nyelvvel kapcsolatos kérdésekkel kell foglalkoznia (bár ez továbbra is fontos kérdés marad), hanem a gyermekek és fiatalok oktatási rendszerbe való beilleszkedését átfogóbb és következetesebb módon kell kezelnie.