A Bizottság jelentése a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló, 2005. június 27-i 980/2005/EK rendelet 28. cikkének (3) bekezdése szerint

(2008/C 66/01)

TARTALOMJEGYZÉK

1.   BEVEZETÉS

1.1.   Általános áttekintés

Az Európai Unió (EU) Általános Preferenciarendszere (GSP) a legkorábbi és legnagyvonalúbb valamennyi fejlett ország preferenciarendszere közül, 178 fejlődő ország kereskedelmi tevékenységének előmozdítását elősegítve. Célja, hogy segítséget nyújtson a fejlődő országok számára a szegénység mérséklésében, továbbá, hogy támogassa a fenntartható fejlődést és a jó kormányzást. Ennek eszköze a jövedelemtermelés elősegítése a nemzetközi kereskedelembe történő integráció révén, az EU piacára történő előnyösebb bejutás lehetőségének biztosításával.

A célok megvalósítását a termékeknek az egységes piacra irányuló kivitelük tekintetében a teljes vámmentessége vagy a tarifacsökkentése jelenti.

A 2006. január 31-től2008. december 31-ig tartó időszakra vonatkozóan a megújított rendszer háromféle megállapodást tartalmaz a kedvezményezettek számára: elsőként az általános megállapodást, másodszor a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges megállapodást, harmadszor pedig a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó megállapodást, az úgynevezett „Everything but Arms” („Bármit, csak fegyvert ne”) (angol rövidítése: EBA) kezdeményezést.

Az EU GSP-jét (1) egymást követő tízéves ciklusokban hajtják végre a nagyobb folytonosság és a stabilabb rendszer biztosítása érdekében. A 2006–2015-re vonatkozó legfrissebb iránymutatásokat 2004-ben (2) fogadták el.

Az EU 10 000 körüli vámtételéből körülbelül 6 400 termékre kiterjedő általános megállapodás értelmében a (valamivel több mint 3 200, az ide tartozó termékek több mint felét képviselő) nem érzékeny termékek teljes vámmentességet élveznek, míg az érzékeny termékek (valamivel kevesebb mint 3 200 vámtétel, amely megoszlik a mezőgazdasági termékek, a textil, a ruházat, a bőr, a szőnyegek és a lábbeli között) 3,5 %-os tarifacsökkentést élveznek az értékvámok tekintetében a legnagyobb kedvezményben részesülő országok vámtarifájához viszonyítva és (néhány kivételtől eltekintve) 30 %-os csökkentést az egyedi vámok tekintetében (3). A textil és a ruházat tekintetében a csökkentés a legnagyobb kedvezmény elve szerinti értékvámtétel 20 %-a (4).

A fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó megállapodás (GSP+) az általános megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi termék EU-piacra történő vámmentes behozatalát teszi lehetővé (5). A GSP+ rendszer jelenleg 15 országra terjed ki, az Andok közösség 4 országára (Bolívia, Kolumbia, Ecuador és Peru); hat közép-amerikai országra (Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama és Venezuela), két kelet-európai országra (Moldovai Köztársaság és Grúzia) és két ázsiai országra (Srí Lanka és Mongólia).

A korábbi GSP-rendeletek egy külön megállapodást tartalmaztak a legkevésbé fejlett országokról, amelynek alapján ezek az országok lényegében ugyanazokat a preferenciákat élvezték, mint amelyeket a Loméi Egyezmény az AKCS-országoknak biztosít. 2001 februárjában (6) bevezették az EBA-kezdeményezést, amely 926 új vámtétel felvételével bővítette az e külön megállapodás hatálya alá tartozó termékek körét (7). Ma az EBA az 50 legkevésbé fejlett országnak biztosítja, hogy minden termékét – a fegyverek és lőszerek, illetve a mezőgazdasági termékek 41 vámtétele kivételével, főként a rizs és a cukor kivételével, amelyek liberalizálására 2009-ben kerül sor – vámmentesen exportálhassa az EU-ba.

Az a célkitűzés, hogy a leginkább rászoruló GSP-országok kiemelt hangsúlyt kapjanak, az egyes kedvezményezettek legversenyképesebb termékágazatainak átsorolása útján valósul meg. Mivel ezek a termékek rendkívül versenyképesek, semmi sem indokolja, hogy továbbra is preferenciális tarifa vonatkozzék rájuk – így a WTO MFN-tarifái az irányadóak. A GSP-rendszerből való átsorolás annak a jele, hogy a rendszer sikeresen támogatta egy adott ország és termékcsoport nemzetközi kereskedelembe történő integrációját a versenyképesség megszerzésével.

A 980/2005/EK tanácsi rendelet 28. cikke értelmében az általános preferenciarendszer-bizottság felkérést kapott az alábbiak vizsgálatára:

„a rendszer hatásai a Bizottságtól kapott, a 2006. január 1-jén kezdődő időszakra kiterjedő jelentés alapján. Ez a jelentés az 1. cikk (2) bekezdésében említett valamennyi preferenciális előírásra kiterjed.”

Ez a jelentés három GSP-megállapodást vizsgál, a 2004. január 1-je és a 2006. december 31. közötti hároméves időszakra terjed ki, de kivételes figyelmet szentel a 2005–2006-os évnek, amikor az új GPS hatályba lépett.

1.2.   Módszertan és terminológia

A GSP egyes kedvezményezett országai más preferenciális megállapodások keretében is részesülhetnek, ilyenek például, a cotonoui megállapodás vagy a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások. Mivel a behozatali statisztikák nem mindig adnak egyértelmű információkat az adott behozatalra ténylegesen alkalmazott preferencia jellegéről, fontos lenne a preferenciák általános hasznosulási arányának elemzése. Mivel a cotonoui megállapodás vagy a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások már egy következő szakaszt jelentenek a preferenciák terjedelmét és jelentőségét illetően, az ezen, azaz a cotonouihoz hasonló megállapodásokhoz szokott országok nem kívántak átállni a GSP-megállapodásokra. Így a GSP kihasználtsági arányai lefelé torzíthatnak.

A jelentés 107 kedvezményezettől érkezett behozatalt vizsgál (8), azaz

Az ezekből az országokból érkező behozatal 90 %-a tartozik e szabályok hatálya alá.

A három megállapodás hatókörének elemzéséhez a jelentés csak a 2005. és a 2006. évet vette figyelembe, mivel a 2004-ig adott információk feleslegesek lettek volna.

Az átlagos preferenciális árrés kiszámítása elméleti alapon történt, összeadva azon preferenciális árréseket, amelyeket az egyes megállapodások keretében az egyes vámtételek élveznek, majd elosztva a kapott teljes preferenciális árrést az adott megállapodás hatálya alá tartozó vámtételek számával. E módszertant követve megpróbáltuk kiküszöbölni a kereskedelmi volumen bevezetéséből adódó összes lehetséges torzulást. Valójában a kereskedelem volumene az eredményt egy olyan megoldás irányába torzíthatja, amely a legnagyobb számú vámtételt és/vagy az egyes vámtételeken belüli legnagyobb kereskedelmi volument hasznosítja.

Az átlagos preferenciális árrés kiszámítása kizárólag az alkalmazott tarifákra korlátozódott, a különböző egyedi termékilletékek vámegyenértékének kiszámítását nem végeztük el.

Támogatható behozatal: azon termékek behozatala, amelyek tekintetében a származási ország GSP-elbánásra jogosult.

Preferenciális behozatal: azon termékek behozatala, amelyekre ténylegesen igényelték a GSP elbánást.

Hasznosulási arány: A preferenciális behozatal és a támogatott behozatal aránya. Ez a mutató jelzi annak a behozatalnak az arányát, amelyre tényleges tarifális preferenciát kértek, azon összes behozatal teljes mennyiségében, amelyre ilyen preferenciák rendelkezésre állnak.

Bevételkiesés: az EU vámbevételében a preferenciák alkalmazása miatt esetleg keletkező veszteség abból a feltételezésből kiindulva, hogy a kereskedelem egy preferenciák nélküli helyzetben is azonos maradna.

Preferenciális árrés: az MFN-tarifa és a preferenciális tarifa különbözete százalékpontban kifejezve. Példa: a 10 %-os MFN-vámból adott 30 %-os tarifakedvezmény 3 százalékpontos preferenciális árrést és 7 %-os preferenciális tarifát eredményez.

Table X

Example for country X, fish products

Minden statisztikai adat az EUROSTAT-tól származik.

2.   A PREFERENCIÁLIS BEHOZATAL ALAKULÁSÁNAK ELEMZÉSE

Mivel az új rendszert csak 2006. január 1-je (9) óta alkalmazzák, és előfordulhat, hogy a kedvezményezett országok nem használták ki teljesen az új instrumentumokat, végleges következetéseket még nem lehet levonni.

Az új GSP-rendszer 2006. január 1-jével történő hatályba lépésével a fejlődő országok érdekében közelítőleg 250 új termék került fel a GSP-terméklistára, főként hal, feldolgozott gyümölcsök és zöldségek. Emellett a preferenciális árrések (jelenleg 3,5 százalékpont az érzékeny termékek és 100 % a nem érzékeny termékek tekintetében) megmaradtak.

Az GSP-be újonnan felvett ezen termékek behozatala – a 2005. évi adattal (3,3 milliárd EUR) összehasonlítva – 19 %-kal (3,9 milliárd EUR) nőtt 2006-ban. Ami még szembetűnőbb, az a preferenciális behozatal növekedése, amely csaknem megháromszorozódott, jelezve, hogy a GSP-ben szereplő termékek jelentős részét alkotják a fejlődő országok kivitelének. Ezek főként halakból készült termékeket jelentenek.

Table 1

All GSP countries: New GSP products

Az ázsiai és dél-amerikai kis- és közepes országokat előnyösen érintették az új preferenciák (például: Vietnam, a Fülöp-szigetek, Srí Lanka, a Maldív-szigetek, Ecuador, Kolumbia és Salvador).

Ha az EU legnagyobb GSP-importőreit (10) kizárjuk a 2005–2006. évi teljes GSP behozatalból, a fennmaradó 164 országból érkező behozatal 6 %-kal nőtt, és elérte a 10,6 milliárd eurót.

Table 2

GSP Countries without 14 biggest economies

Az új rendszer végrehajtásának első évében kifejezetten a kis gazdaságokból és a legkevésbé fejlett országokból érkező behozatal érte el a legnagyobb importnövekedést. Az 50 legjobban teljesítő ország között csak 4 az úgynevezett nagyobb gazdaság. E csoporton belül huszonhat kis gazdaság 100 % felett növelte az EU-ba irányuló GSP-behozatalt. A fennmaradó nagyobb gazdaságokból az EU-ba érkező preferenciális behozatal 30 % alatti mértékben nőtt (India 14 %, Brazília 26 %) vagy még csökkent is (Kína –67 %, Dél-Afrika –36 %, Oroszország –35) (11).

Különösen a textil- és ruházati ágazatban (a KN XI. áruosztálya) – abban az ágazatban, amelyben átsorolták az EU-piacon lévő legnagyobb GSP-versenytársat (Kínát) – a legnagyobb mértékű importnövekedések olyan kis gazdaságok részéről érkeztek, mint a Fidzsi-szigetek, Haiti, Tunézia, Nigéria, Afganisztán és Srí Lanka (nem abszolút, hanem relatív értékben) (12).

2.1.   Az általános megállapodás

2.1.1.   Az általános megállapodás hatálya

Az általános megállapodás 2006-ra 6 379 olyan vámtételt tartalmaz, amelyből 3 206 100 %-os preferenciát élvez, 3 173 pedig tarifakedvezményt kap az MFN-tarifából. A korábbi megállapodással összevetve 2006-ban az új általános megállapodás 217 további vámtételt vezetett be, amelyből 16 további 100 %-os preferenciát élvez (11 ipari és 5 mezőgazdasági termék), valamint 201 részesül tarifakedvezményben az MFN-tarifához kapcsolódóan.

A „GSP-n kívüli”-ként leírt vámtételek tükrözik a GSP általános megállapodás értelmében preferenciát élvező vámtételek teljes száma (2006-ra 6 379) és az MFN-rendszer alapján vámköteles vámtételek száma (7 280) közötti különbséget. A mezőgazdasági ágazat az, ahol továbbra is a legtöbb a nem liberalizált vámtétel.

Table 3

Coverage in terms of number of lines by sectors of the general arrangement

Ebből az elemzésből elsőként az a következtetés vonható le, hogy az általános megállapodás javult, hiszen nem csak további vámtételeket tartalmaz, de további preferenciális elbánást is bevezet.

2.1.2.   Az általános megállapodás alkalmazásának aránya

A vizsgált három év vonatkozásában az általános megállapodás átlagos hasznosulása viszonylag állandó maradt, 50 % körüli értéken, az ipari és textiltermékek esetében növekedéssel, és a mezőgazdasági termékek esetében csökkenéssel. Mindazonáltal a mezőgazdasági ágazat az, amelyik a legnagyobb hasznosulási arányt, és egyben az is, amelyik a preferenciális behozatal tekintetében a legnagyobb növekedést mutatja (76 %).

Ha összevetjük az általános megállapodás hasznosulási arányát a hároméves megállapodás hasznosulási arányával, valamennyi éves hasznosulási arány a három megállapodás átlaga alatt marad.

Ez az összehasonlítás azonban elfedi az ágazati teljesítményt. A mezőgazdasági és ipari ágazatok hasznosulási aránya mindhárom megállapodás átlagos hasznosulási arányát meghaladja. A textilágazat rossz teljesítménye azonban a másik két ágazat túlteljesítését is túlkompenzálta.

Valamennyi ország hasznosulási aránya megtalálható a IV. mellékletben.

Table 4

Development of preferential imports as well as their share in eligible imports, i.e. the utilisation rate of preferences available under the general arrangement

2.1.3.   Az általános megállapodásból történő átsorolás

Az újonnan bevezetett átsorolási rendelkezések egyértelműen megfeleltek a GSP átsorolási mechanizmusa célkitűzésének (15). (A 178-ból) kilenc GSP-kedvezményezett országot soroltak át az egyes termékcsoportok vagy csoportok tekintetében (16). Az átsorolt országok nagyobb gazdaságok (17), amelyek GSP preferenciális behozatala 2006-ban 1,3 milliárd euró és 9,6 milliárd euró között alakult. Az átsorolás nem hatott kedvezőtlenül a fent említett GSP-kedvezményezettektől származó, átsorolt termékek EU-ba irányuló kivitelére. Az esetek többségében az átsorolt országokból származó e termékek teljes behozatala 2005-höz viszonyítva növekedett (a növekedés 3–51 % közötti) (lásd a III. mellékletet). Az egyetlen kivétel a Kínából származó szállítóberendezések, és a Brazíliából származó élelmiszerkészítmények ágazata, amelyek esetében a behozatal 5, illetve 8 %-kal csökkent (5. és 6. táblázat).

Table 5

China S-XVII — Transport equipment

Table 6

Brazil S-IV — Prepared foodstuffs

Emellett 5 átsorolt ország már diverzifikálta az EU-ba irányuló GSP-importját, amint GSP preferenciális behozataluk 2005 és 2006 között növekedett (a növekedés 14 %-45 % közötti volt) (lásd a II. mellékletet.).

Ezért az átsorolás tekintetében megállapítható, hogy a 2006-ra, a rendszer megvalósításának első évére vonatkozó adatok tanúsága szerint az átsorolás fő célkitűzéseit elértük. Az átsorolt országok behozatala valóban tovább nő az átsorolt ágazatokban, és az átsorolt országok több mint fele képes volt diverzifikálni az EU piacára irányuló behozatalát.

2.2.   A GSP+ különleges megállapodás

2.2.1.   A GSP+ különleges megállapodás hatálya

2006-ra a GSP+ megállapodás 6 454 vámtételt tartalmaz, amelyek, 21 kivételével, 100 %-os preferenciát élveznek. Az általános megállapodással összehasonlítva a GSP+ rendszer 75 olyan további vámtételt tartalmaz, amely preferenciális elbánásban részesül. A GSP+-re alkalmazott irányadó vámtételeket alkalmazták a „drogszabályozás” (kábítószer-előállítás és -kereskedelem elleni ösztönző rendszer) korábbi rendszerében is. Emellett a GSP+ rendszer 22 új vámtételt vezetett be és 100 %-os preferenciát alkalmazott 188 új vámtételre (171 vámtételt töröltek a mezőgazdasági ágazatból, 20-at az ipariból és 3 a textilágazatból).

A „GSP+-on kívüli”-ként leírt vámtételek tükrözik a GSP+ megállapodás értelmében preferenciát élvező vámtételek teljes száma (2006-ra 6 454) és az MFN-rendszer alapján vámköteles vámtételek száma (7 280) közötti különbséget. Itt is a mezőgazdasági ágazat adja a legmagasabb számú, nem liberalizált vámtételt, bár kisebb számban, mint az általános megállapodás keretében (700).

Table 7

Coverage in terms of number of lines by sectors of the GSP+ arrangement

A GSP+ megállapodások összességében javulást mutatnak nemcsak a vámtételek számát tekintve (a korábbi rendszerhez viszonyítva), hanem – mindenek előtt – a 100 %-os preferenciában részesülő vámtételek számában is.

2.2.2.   A GSP+ általános megállapodás alkalmazásának aránya

A GSP+ hasznosulási aránya lényegesen magasabb (70 % feletti), mint az általános megállapodásé (valamivel 50 % feletti). Ez legvalószínűbben a GSP+ rendszere keretében rendelkezésre álló, vonzóbb preferenciális árrések miatt van így. Emellett a két megállapodás hasznosulása közötti fontos eltérést magyarázhatja az is, hogy a GSP+ megállapodás hatálya alá tartozó országokra – az EU-val való kereskedelmi kapcsolataikban – egyéb preferenciális rendszerek nem vonatkoznak.

A GSP+ hasznosulási arányainak a teljes rendszer hasznosulási arányaival való összevetéséből megállapítható, hogy a GSP+ rendszer jóval az átlag felett teljesített, különösen a mezőgazdasági ágazat tekintetében, és a három megállapodás közül a legjobb eredményeket hozta.

A hasznosulási arányok növekedését illetően: a teljes hasznosulási arány 8 %-kal növekedett a vizsgált három év során, 1 %-kal kisebb mértékben, mint a három megállapodás átlaga. A textilágazat növekedése, amely túl is kompenzálta az ipari és mezőgazdasági termékek hasznosulási arányában bekövetkezett enyhe csökkenést, az egyike a legnagyobb növekedést mutató ágazatoknak.

A GSP+ behozatali adatok statisztikai elemzése megerősíti, hogy a GSP+ preferenciális import 2005 és 2006 között 15 %-kal növekedett. Emellett a 15 GSP+ kedvezményezett országból 12-nek az EU-ba irányuló GSP+ preferenciális behozatala átlagosan 28, %-kal nőtt, így hát 9 a 15 GSP+ országból felfelé mozdult el az EU-ba legnagyobb GSP exportőreinek listáján (főként: Moldovai Köztársaság 36 %, Nicaragua 30 % és Bolívia 47 %) (Lásd a II. mellékletet).

A GSP+ rendszer kedvezményezett országainak hasznosulási aránya megtalálható a IV. mellékletben.

Table 8

Development of preferential imports as well as their share in eligible imports, i.e. the utilisation rate of preferences available for beneficiaries of the GSP+ arrangement

A levonható legfőbb következtetés, hogy a preferenciális behozatal – az ipar kivételével – minden ágazatban pozitív növekedési rátát mutatott, és ténylegesen gyorsabban nőtt a 2006. év vonatkozásában, mint amennyivel a támogatható behozatal megemelte a már magas hasznosulási arányokat.

2.2.3.   A GSP+ megállapodásból történő átsorolás

A megállapodás végrehajtásának évei alatt egyetlen országot sem soroltak át.

2.3.   Az „Everything But Arms” (Mindent, csak fegyvert ne – angol rövidítése: EBA) kezdeményezés

2.3.1.   Az általános megállapodás hatálya a legkevésbé fejlett országok tekintetében

2006-ra az EBA megállapodás 7 216 vámtételt tartalmaz, amelyek mindegyike 100 %-os preferenciát élvez. A GSP+ megállapodással összehasonlítva az EBA-rendszer 762 olyan további vámtételt tartalmaz, amelyre vámmentesség vonatkozik. Ezt a megállapodást csak kisebb változtatások érintették, mivel a Kombinált Nómenklatúrából egyes vámtételek kikerültek.

Az „EBA-n kívüli”-ként leírt vámtételek tükrözik az EBA-megállapodás értelmében preferenciát élvező vámtételek teljes száma (2006-ra 7 216) és az MFN-rendszer alapján vámköteles vámtételek száma (7 280) közötti különbséget. Ebben a rendszerben a kimaradó kivételek a „fegyverek” és lőszerek (23 ipari vámtétel) és 41 mezőgazdasági termékcsoport, főként a cukor és a rizs.

Table 9

Coverage in terms of number of lines by sectors of the arrangement for the LDCs

Ezért az EBA-megállapodás a legkedvezményesebb a GSP-rendszer három eleme közül mind a preferenciális elbánásban részesülő vámtételek számát, mind az alkalmazott kedvezmény összegét tekintve, hiszen e megállapodás alapján minden termék vámmentesen és kvótamentesen lép be az EU piacára.

2.3.2.   Az EBA-megállapodás alkalmazásának aránya

Az EBA-kezdeményezés hasznosulási aránya a legalacsonyabb a GSP preferenciális megállapodások közül (átlagosan 44 %), jelezve, hogy van még mit tenni. És valóban: a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó megállapodás hasznosulási arányának a teljes rendszer hasznosulási arányával való összevetéséből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az EBA-rendszer jóval az átlag alatt teljesített a vizsgált három évben. A textilágazat éves hasznosulási aránya mindazonáltal jóval meghaladja az átlagot, ami jelzi az ágazatnak a megállapodáson belüli jó teljesítményét.

Az új rendszer minden esetre hozzájárulni látszik a pozitív eredményekhez, hiszen a 2006. évi hasznosulási arány mutatja a legnagyobb növekedést (9 %) a másik két megállapodással összevetve (lásd a 4. és 8. táblázatot).

Ha az EU-preferenciáknak a legkevésbé fejlett országok általi teljes kihasználását nézzük, a legkevésbé fejlett országoknak két preferenciális megállapodásból származik előnye az EU piacára való bejutáskor. Az egyik a GSP keretében létrehozott EBA-, a másik pedig a cotonoui megállapodás. Az EBA előnyösebb, de a legkevésbé fejlett országok által exportált számos termék tekintetében a kedvezmények megegyeznek. Mivel a legkevésbé fejlett országok jelentős kedvezményeket kaptak a cotonoui megállapodást megelőző, a 70-es évek közepére visszanyúló megállapodásokban – a Loméi Egyezmények –, és az EBA-t egészen 200-ig nem vezették be, a mindkét rendszerben való részvételre jogosult legkevésbé fejlett országok számos esetben továbbra is a cotonoui preferenciákat alkalmazzák. Ez magyarázatul szolgálhat arra, hogy miért 70 %-os az EU-preferenciák legkevésbé fejlett országok általi általános kihasználtsága, ami lényegesen magasabb, mintha az EBA-rendszert csak önmagában vizsgálnánk (48 %).

Table 10

Development of preferential imports as well as their share in eligible imports, i.e. the utilisation rate of preferences available for LDCs

A fő következtetés, hogy a továbbra is alacsony hasznosulási arány ellenére az EBA-rendszer növekedési rátája a legmagasabb. A preferenciális behozatal 2006-ban a korábbi éveknél gyorsabban nőtt, ami magasabb hasznosulási arányokat tett lehetővé. Különösen igaz ez a mezőgazdasági ágazatra.

2.3.3.   Az EBA-megállapodásból történő átsorolás

Mivel az átsorolás szabályai nem vonatkoznak a legkevésbé fejlett országokra, egyik ágazatban sem soroltak át e különleges támogatási megállapodást élvező országot.

3.   A GSP ÁLTAL BIZTOSÍTOTT PREFERENCIÁLIS ÁRRÉSEK

Amint a jelentésben mindenütt szemléltettük, az EBA-megállapodások a legelőnyösebbek a kedvezményezetteknek nyújtott preferenciák tekintetében. Ennek megfelelően e megállapodás átlagos preferenciális árrése a legmagasabb (8,37 %), ezt szorosan követi a GSP+ megállapodásé (8,36 %), a legalacsonyabb pedig az általános megállapodás esetében (3,21 %). Ennek megfelelően ezen előírás átlagos preferenciális rése a legmagasabb (8,37 %), szorosan ezt követi a GSP+ előírásé (8,36 %), a legalacsonyabb pedig az általános előírás esetében (3,21 %)

A 2005. és 2006. év közötti fő eltérések logikusan a mezőgazdasági rendszernek felelnek meg, amelyet az új rendszer a leginkább érint: 222 új vámtétel az általános megállapodás keretében (5 vámmentes, 217 tarifacsökkentést élvez az MFN-tarifáihoz képest), csak 5 új vámtétel a GSP+ keretében, de növekvő számú, az EU-ba vámmentes belépést élvező vámtétel (171).

Az alábbi táblázat az egyes megállapodásokra vonatkozó, valamint a 2005-ös és 2006-os átlagos preferenciális árrést mutatja a mezőgazdasági, a textil- és az ipari ágazatban. Nyilvánvaló, hogy az EBA-megállapodás mutatja a legmagasabb preferenciális árrést, ezt szorosan követi a GSP+ megállapodás, végül pedig az általános megállapodás az, amely a legalacsonyabb preferenciális árrést élvezi.

Table 11

Average preferential margin (percentage points)

4.   A KÖZÖSSÉG KÖLTSÉGVETÉSÉRE GYAKOROLT HATÁS

Nehéz megbecsülni a Közösség költségvetésére gyakorolt hatást. Egyértelmű, hogy a preferenciák nélkül sosem kerülne sor a behozatal egy részére. Még ha bizonyos behozatal továbbra is bejutna az EU piacára, a kereskedelem volumene alacsonyabb lenne a tarifa miatti áremelkedés következtében. Ezért nem lehet a kereskedelemmel súlyozott preferenciális árrést (18) megszorozni a kereskedelem volumenével annak megbecsléséhez, hogy mekkora „veszteség” jelentkezik a vámbevételekben a kereskedelmi preferenciák következtében. Emellett nehéz kiszámítani a vevők és importőrök, valamint a vállalatközi kereskedelem EU-n belüli közvetett költségeit is.

Ezek ismeretében, az összegek érzékeltetésére a 12. táblázat bemutatja az általános megállapodás, a GSP+ megállapodás és az EBA keretében zajló kereskedelem volumenét, a kapcsolódó preferenciális árrések kereskedelmi átlagával. E két változó szorzata adja meg annak a veszteségnek az értékét, amely a vámbevételekben abban az esetben keletkezne, ha minden behozatalra az MFN-vámok vonatkoznának. Ez a szám körülbelül 2 milliárd eurót tesz ki, amely a 2006. évi körülbelül 14 milliárd EUR vámbevételhez viszonyítva értelmezhető (19).

Table 12

Loss of income for the EU budget resulting from granting tariff preferences to imports under the general arrangement

A preferenciális behozatal és a preferenciális árrés mindkét paramétere hozzájárult ahhoz, hogy a közösségi költségvetés bevételkiesésének növekedési üteme nőtt.

Table 13

Loss of income for the EU budget resulting from granting tariff preferences to imports from beneficiary countries of the GSP+ regime

A preferenciális import és a preferenciális árrés volumene egyaránt nőtt a vizsgált három évben, ami hozzájárult a bevételkiesés növekedéséhez. Bár abszolút értékben a legalacsonyabb, a GSP+ rendszernek az EU költségvetésére gyakorolt hatása egyértelműen gyorsabban nő, mint a többi GSP megállapodásé.

Table 14

Loss of income for the EU budget resulting from granting tariff preferences to imports from LDCs

A Közösség költségvetési veszteségének növekedése főként a preferenciális behozatal emelkedéséből ered.

5.   KÖVETKEZTETÉS

E jelentés célja, hogy értékelje a fejlődő országokra vonatkozó GSP-rendszer három megállapodásának teljesítményét.

A 980/2005/EK rendelet 28. cikke (3) bekezdésében előírtak szerint a Bizottságnak a jelentés alapján meg kell vizsgálnia a rendszer hatásait az összes preferenciális megállapodásra és a 2006. január 1-jétől kezdődő időszakra terjedően.

Ennek az értékelésnek a legfőbb megállapítása, hogy az új szabályozás tökéletesebb rendszert vezetett be a kedvezményben részesülő termékek száma, valamint a hozzáférő országok, illetve az igénybe vehető kedvezmények összege tekintetében.

Közelmúltbeli statisztikák azt jelzik, hogy a GSP 2006-ban bevezetett koncepciója a gyakorlatban jól működik, mivel a preferenciális behozatal értéke 8 %-kal nőtt az elmúlt évben, annak ellenére, hogy a fejlődő országoknak alkalmazkodniuk kellett a rendszer új elvárásaihoz.

Emellett a GSP hatékonyan mozdította elő azoknak az országoknak az EU-ba irányuló exportját, amelyeknek arra a legnagyobb a szüksége: a legkevésbé fejlett országokból származó GSP-behozatal 35 %-kal, a GSP+ kedvezményezettektől származó pedig 15 %-kal nőtt 2006-ban. Emellett a rendszer hasznosulási aránya emelkedett.

Az újonnan bevezetett átsorolási rendelkezések is egyértelműen teljesítették a GSP átsorolási mechanizmusának célkitűzését, mivel az átsorolt termékek átsorolt országokból származó, az EU-ba irányuló behozatalát nem érintette hátrányosan.

Azonban maradt még tennivaló, hiszen a hasznosulási arány – különösen a legkevésbé fejlett országok esetében – még mindig alacsony a jó növekedési teljesítmény ellenére; az általános megállapodás tekintetében a hasznosulási arány minden ágazat vonatkozásában esett 2005–2006 során, de továbbra is 3 %-os növekedést tudott felmutatni a 2004–2006 időszakban. Az elkövetkező években ezt a fejleményt fokozott figyelemmel kell kísérni.

A GSP elmúlt három évre – és különösen 2006-ra – szóló, átfogó elemzése ezért vegyes eredményeket ad. Mivel az új rendszert csak 2006. január 1-je óta alkalmazzák, és előfordulhat, hogy a kedvezményezett országok nem használták ki teljesen az új instrumentumokat, végleges következetéseket még nem lehet levonni, és az elkövetkező években is szükség lesz további elemzésre.

(1)  A Tanács 980/2005/EK rendelete (2005. június 27.) a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról (HL L 169., 2005.6.30.)

(2)  A 2004. július 7-i közlemény [COM(2004) 461, HL C 242., 2004.9.29.].

(3)  A tarifa alkalmazását felfüggesztik, ha a kedvezményes elbánás egy százalékos vagy annál alacsonyabb értékvámot, vagy 2 euró vagy annál alacsonyabb egyedi vámot eredményez.

(4)  Ez főként a Kombinált Nómenklatúra 50–63. fejezetében szereplő termékeket érinti.

(5)  A kedvezményezettnek a jogosultsághoz számos szempontnak kell megfelelnie, különösen: sebezhető országnak kell lennie (lásd lentebb), valamint az emberi és munkához kapcsolódó alapvető jogokról szóló kulcsfontosságú nemzetközi egyezményeket ratifikálnia és ténylegesen alkalmaznia kell, a környezetvédelemre és a jó kormányzásra vonatkozó elvekkel együtt. A sebezhetőséget a GSP-rendeletek úgy határozzák meg, hogy a kedvezményezett GSP hatálya alá tartozó közösségi kivitelének öt legnagyobb áruosztályra vonatkozó értéke a GSP hatálya alá tartozó, a Közösségbe irányuló teljes kivitel legalább 75 %-a. Az országból érkező, a GSP hatálya alá tartozó behozatal nem haladhatja meg a Közösségbe a GSP keretében beáramló teljes behozatal 1 százalékát [a Világbank kritériumát is fel kell venni – lásd a GSP-rendelet 9. cikke (3) bekezdését.]

(6)  A 2001. február 28-i 416/2001/EK tanácsi rendelet.

(7)  Az EBA-rendszer azonban nem liberalizálta azonnal a cukor, rizs és banán behozatalát. Ez összesen 43 vámtételt érintett, amelyekre az EBA vámmentes kvótákat biztosít. A 926-os adatban ezek a vámtételek nem szerepeltek.

(8)  Az országokat az I. melléklet sorolja fel.

(9)  Kivételesen, a GSP+ ösztönző rendszert meggyorsították, hogy 2005. július 1-jén ideiglenesen hatályba léphessen.

(10)  Azok az országok, amelyek a GSP alapján 1 milliárd eurót meghaladó mértékben exportálnak az EU-ba, és amelyek a nagyobb gazdaságok: India, Brazília, Banglades, Thaiföld, Vietnam, Indonézia, Pakisztán, Malajzia, Szaúd-Arábia, Ukrajna, Kína, Argentína, Oroszország és Dél-Afrika.

(11)  Lásd a II. mellékletet.

(12)  Lásd a III. mellékletet.

(13)  0: Products that enjoy 100 % preference thus enter the EU Market Duty free.

(14)  <> 0: Dutable products. Products which benefit from a reduction from the MFN tariff but do not enter the EU Market duty free.

(15)  A 2004. július 7-i közleményben foglaltak szerint [COM(2004) 461, HL C 242., 2004.9.29.].

(16)  A 980/2005/EK tanácsi rendelet 14. cikkében előírt átsorolási kritériumok.

(17)  Brazília, Kína, Algéria, Indonézia, India, Malajzia, Oroszország, Thaiföld és Dél-Afrika.

(18)  Kereskedelemmel súlyozott átlagos preferenciális árrés: a terméklista átlagos preferenciális árrése súlyozva az egyes termékek volumenével.

(19)  Nem szabad elfelejteni, hogy a tagállamok a beszedett összegek 25 %-át megtartják a vámbeszedés költségeire, így a Közösség költségvetésére gyakorolt hatás a beszedett összegeknek csak 75 %-a. A költségvetésben tükröződő teljes veszteség így 1,5 milliárd euró körüli.