[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 19.12.2008

COM(2008) 894 végleges

2008/0266 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS RENDELETE

(ÉÉÉÉ. hónap NN.)

a tagállamok és harmadik országok között ágazati kérdésekben létrejövő, a házassági ügyek, a szülői felelősség és a tartási kötelezettség tekintetében a joghatóságról és az e tárgyban hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, továbbá a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos kérdésekben alkalmazandó jogról szóló kétoldalú megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokra és e megállapodások megkötésére vonatkozó eljárás létrehozásáról

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

- A javaslat okai és céljai

Az EK-Szerződés IV. címének az Amszterdami szerződéssel bevezetett 65. cikke alapján már számos közösségi eszközt fogadtak el a polgári igazságszolgáltatás területén[1].

A közösségi vívmányok részét képező fenti jogszabályokon felül sok tagállam kötött harmadik országokkal kétoldalú megállapodásokat a polgári igazságszolgáltatás tárgykörében még azelőtt, hogy az Amszterdami Szerződés. vonatkozó rendelkezései életbe léptek volna, illetve hogy az említett országok csatlakoztak volna az Európai Közösséghez. Amennyiben ezek a már korábban létrejött megállapodások az EK-Szerződéssel össze nem egyeztethető rendelkezéseket tartalmaznak, a tagállamoknak az EK-Szerződés 307. cikke értelmében lépéseket kell tenni az ilyen összeegyeztethetetlenségek felszámolására. Az Európai Közösségek Bírósága megerősítette, hogy szükséges esetben a tagállamok kötelesek felmondani a közösségi vívmányokkal összeegyeztethetetlen megállapodásokat.

Előfordulhat továbbá, hogy a polgári igazságszolgáltatásnak az EK-Szerződés IV. címének hatálya alá tartozó területein – a már létező kétoldalú megállapodásokon kívül – új megállapodásokat is kötni kell harmadik országokkal. A Közösség a jog érvényesülésén alapuló európai térségnek – a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott együttműködés terén történő – kialakításával összhangban kizárólagos külső hatáskört szerzett arra vonatkozóan, hogy az EK-Szerződés IV. címében említett fontos tárgykörökben harmadik országokkal tárgyalásokat folytasson nemzetközi megállapodásokról, és e megállapodásokat megkösse. Ezt az új Luganói Egyezmény megkötésével kapcsolatban megfogalmazott, 2006. február 7-i 1/03. sz. véleményében[2] az Európai Bíróság is megerősítette. A Bíróság megerősítette, hogy a Közösség a többek között a 44/2001/EK (Brüsszel I.) rendeletben meghatározott szabályokat, különösen a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságot, valamint a határozatok elismerését és végrehajtását érintő kérdésekben kizárólagos hatáskört szerzett arra, hogy harmadik országokkal nemzetközi megállapodásokat kössön. Az új Luganói Egyezmény joghatóságra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos rendelkezéseinek elemzése alapján a Bíróság véleményében megállapította, hogy e rendelkezések hátrányosan érintik a bírósági joghatóságról szóló közösségi szabályok egységes és következetes alkalmazását és az e szabályokkal létrehozott rendszer megfelelő működését[3]. A Bíróság hasonló következtetésre jutott a tervezett egyezménynek az ítéletek elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályait illetően is. Leszögezte, hogy a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó közösségi szabályok nem választhatók el a bírósági joghatóságra vonatkozó szabályoktól, amelyekkel átfogó és következetes rendszert alkotnak, valamint hogy az új Luganói Egyezmény mind a bírósági joghatóság terén, mind a határozatok elismerése és végrehajtása terén hátrányosan érintené a közösségi szabályok egységes és következetes alkalmazását, illetve az e szabályokkal létrehozott átfogó rendszer megfelelő működését[4].

Következésképpen feltételeznünk kell, hogy a Közösség immár kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a fent említett kétoldalú megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások folytatására és az ilyen megállapodások megkötésére is.

Ezzel együtt fel kell mérni, hogy a Közösségnek az adott pillanatban kellő érdeke fűződik-e ahhoz, hogy minden e téren meglévő vagy tervezett, tagállamok és harmadik országok közötti megállapodást közösségi megállapodásokkal váltson fel. Szükséges tehát, hogy eljárást hozzon létre, amelynek kettős célja lenne. Egyrészt az, hogy lehetővé tegye a Közösség számára annak felmérését, kellő érdeke fűződik-e a Közösségnek egy adott megállapodás megkötéséhez, másrészt pedig hogy felhatalmazza a tagállamokat a kérdéses megállapodás megkötésére, ha az adott pillanatban a Közösségnek nem áll érdekében közösségi szintű megállapodást kötni[5].

Mindez összhangban van a 2007. április 19-i Bel- és Igazságügyi Tanács következtetéseivel is[6].

A Bizottság elfogadta, hogy eljárást kell kidolgozni a Róma II.[7] és a Róma I.[8] rendeletet érintő megállapodásokra is[9].

A Bizottság ezért javasolja, hogy dolgozzanak ki ilyen eljárást az ágazati kérdésekről kötendő bizonyos kétoldalú megállapodásokra vonatkozóan. A javasolt eljárás az ágazati tárgykörök két különböző kategóriáját érinti. Az egyik javaslat a házassági ügyek, a szülői felelősség és a tartási kötelezettség tekintetében a joghatósággal és az e tárgyban hozott határozatok elismerésével és végrehajtásával, továbbá a tartási kötelezettséggel kapcsolatos kérdésekben alkalmazandó joggal kapcsolatos ágazati kérdésekre, a másik pedig a szerződéses és szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó joggal kapcsolatos ágazati kérdésekre vonatkozik.

Ennek a javaslatnak a tárgya az elsőként említett területen a tagállamok felhatalmazására szolgáló eljárás. A javaslattal párhuzamosan a Bizottság külön javaslatot terjeszt elő a szerződéses kötelezettségek és a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok területén alkalmazandó jogra vonatkozó, hasonló eljárásra is. Mivel a házassági ügyek, a szülői felelősség és a tartási kötelezettség területén egyhangú döntéshozatal szükséges, a javaslatokat külön jogszabályként kell beterjeszteni.

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

A Bizottság a fent megjelölt célkitűzés elérésére számos különböző lehetőséget értékelt, noha hivatalos hatásvizsgálatot nem végzett, figyelemmel a tárgykör sajátos jellegére. Két megbeszélést tartottak a tagállamok szakértőinek részvételével Brüsszelben, 2008. március 11-én és május 26-án, amelyen a résztvevők megosztották egymással elképzeléseiket és véleményüket.

A javaslat alkalmazási köre tekintetében a tagállamok általában a horizontális eszközt részesítenék előnyben, amely a kétoldalú megállapodások ágazati jellegét, és a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatokra vonatkozó joghatósággal, e bírói határozatok elismerésével és végrehajtásával kapcsolatos „Lugano-típusú” megállapodásokat, sőt a büntetőjogi, polgári jogi, családjogi vagy közigazgatási kérdéseket érintő jogi együttműködésről szóló „átfogó megállapodásokat” egyaránt figyelembe venné.

Mindazonáltal az olyan kérdésekkel foglalkozó megállapodások, mint például a polgári és kereskedelmi területen általánosságban a joghatóság, a határozatok elismerése és végrehajtása, valószínűleg aláásnák a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén létrehozott közösségi jogi keretrendszert, vagyis túlságosan is érintik a meglévő közösségi vívmányokat, amelyek alapja – az igazságszolgáltatáshoz való jog érvényesítésének megkönnyítése céljából – az európai polgárok integrációjának és jogbiztonságának fogalma.

Következésképpen, mivel az eljárást a közösségi jogtól való eltérésnek kell tekinteni, a Bizottság által javasolt rendszer a fent bemutatott célkitűzések eléréséhez szükséges minimumra szorítkozik.

A Bizottság az eljárás létrehozása tekintetében számos lehetőséget megvizsgált.

A „passzív” status quo, azaz ha azt választjuk, hogy semmiféle intézkedést nem hozunk a probléma megoldására, nem tenné lehetővé a tagállamok számára, hogy az adott területeken harmadik országokkal megállapodásokat kössenek.

Az „aktív” status quo azt jelentené, hogy semmiféle jogalkotási eljárást nem dolgozunk ki a közösségi hatáskörök újbóli elosztására vonatkozóan. A Közösségnek a tagállamok harmadik országokkal kötött valamennyi megállapodásáról az EK-Szerződés 300. cikkében meghatározott eljárás szerint kellene tárgyalnia és a meg kellene kötnie a megállapodást még akkor is, ha csak egyetlen tagállam érdekelt egy ilyen megállapodásban.

A következő lehetőség lényege, hogy a Közösség jogszabályban (például rendeletben) vagy tanácsi határozatban (az említett jogszabály alapján) megállapított általános kritériumok alapján felhatalmazást ad. E lehetőség előnye, hogy létezne egy egyszerűbb eljárás, amely minden helyzetre közös megközelítést állapítana meg. E lehetőség hátránya viszont, hogy feltételezi azon feltételek előzetes meghatározását, amelyek mellett a tagállam harmadik országokkal kötendő megállapodásokról tárgyalhat és ilyen megállapodásokat köthet. Mivel a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés folyamatosan fejlődik a Közösségen belül, a közösségi joganyag minden egyes eszközére (Brüsszel II. rendelet, Róma I. rendelet, Róma II. rendelet, a tartási kötelezettségekről szóló rendelettervezet stb.) vonatkozóan különböző kritériumokat kellene megállapítani.

Ezzel szemben a Bizottság által választott utolsó lehetőség eseti alapon adott egyedi felhatalmazást irányoz elő, amelyet a tagállam által bejelentett megállapodás objektív kritériumok alapján történő értékelését követően adnak meg. A Bizottság szükség esetén tárgyalási iránymutatást bocsát ki a tagállam részére, és a megállapodás végleges megkötésének engedélyezése előtt értékeli a tárgyalások kimenetelét.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

- A javaslat összefoglalása

A javaslat célja, hogy közösségi eljárást hozzon létre annak felmérésére, hogy a Közösségnek kellő érdeke fűződik-e a javasolt kétoldalú megállapodások megkötésére harmadik országokkal, és amennyiben nem, felhatalmazza a tagállamokat, hogy a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés egyes területein ezeket a megállapodásokat harmadik országokkal megkössék.

Mivel a tagállamoknak adott felhatalmazás eltérést jelent attól a szabálytól, hogy a Közösség e tárgykörben kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodások megkötésére, az eljárást kivételes intézkedésnek kell tekinteni, és mind hatályát, mind időtartamát korlátozni kell.

Javasoljuk, hogy a kérdéses eljárást korlátozzák egyrészt kizárólag a házassági ügyekre, a szülői felelősségre és a tartási kötelezettségekre, másrészt a szerződéses kötelezettségek és a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok esetében alkalmazandó jogra. Az itt csatolt javaslat az első tárgykörre vonatkozik.

A Bizottság a következő garanciákat javasolja annak érdekében, hogy a közösségi vívmányokat – köztük a közösségi rendszer integritását – meg lehessen őrizni a szóban forgó területen.

Az eljárás alapja, hogy a tagállamok, amelyek felhatalmazást kívánnak szerezni a harmadik országgal kötött megállapodás – minden egyes esetben külön-külön értékelendő, különleges feltételek alapján történő – újratárgyalására és megkötésére, előzetesen megküldik a megállapodás tervezetét.

Ha a Bizottság a kérdéses tárgykörben már kötött az adott harmadik országgal megállapodást, a tagállam nem folytathat a megállapodással kapcsolatban tárgyalásokat és nem kötheti meg a megállapodást az adott harmadik országgal, kérelmét pedig elutasítják. Ellenkező esetben a Bizottságnak meg kell állapítania, várható-e ilyen megállapodás a közlejövőben. Amennyiben nem, a Bizottság az alábbi két feltétel teljesülése mellett adhatja meg a felhatalmazást: a) az adott tagállam bizonyítja, hogy konkrét – különösen a tagállam és a kérdéses harmadik ország közötti gazdasági, földrajzi, kulturális vagy történelmi kapcsolatokkal összefüggő – érdeke fűződik ahhoz, hogy a harmadik országgal megállapodást kössön, továbbá b) a Bizottság megállapítja, hogy a javasolt megállapodás csak korlátozott hatást gyakorol a meglévő közösségi szabályok egységes és következetes alkalmazására, valamint az említett szabályok által létrehozott rendszer megfelelő működésére.

Az eljárás előirányozza továbbá, hogy a megállapodások megszüntetési záradékot tartalmazzanak, amely a tagállamok által kötött megállapodások érvényességi idejét addig korlátozza, amíg a Közösség az érintett harmadik országgal azonos tárgyban megállapodást nem köt.

- Jogalap

Az ágazati kérdésekben, közelebbről a házassági ügyek, a szülői felelősség és a tartási kötelezettségek tárgyában kötött megállapodásokra vonatkozó, itt előterjesztett javaslat jogalapja a Szerződés 61. cikkének c) pontja, amely – a 65. cikkben előírtak szerint, a 67. cikk (2) és (5)bekezdésének megfelelően – hatáskört ruház a Közösségre, hogy a polgári kérdésekben folytatott igazságügyi együttműködés területén intézkedéseket fogadjon el. Az intézkedést tehát a Tanács egyhangúlag, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően fogadja el.

- A szubszidiaritás elve

A javaslat a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható.

- Az arányosság elve

A javaslat megfelel meg az arányosság elvének a következők miatt:

A javasolt eljárás kivételt képez a fenti területre vonatkozó kizárólagos közösségi hatáskör gyakorlása alól. Arra korlátozódik, amire a tagállamoknak szigorú értelemben véve szüksége van ahhoz, hogy a meghatározott területeken megállapodásokat köthessenek harmadik országokkal, és feltételeket állapít meg, amelyeknek teljesülniük kell.

Megítélésünk szerint nincs szükség jogalkotási eljárásra, ezért – tekintettel arra is, hogy a javasolt eljárás a Bizottság végrehajtó hatáskörét érinti – a javasolt eljárás él a komitológiai eljárás lehetőségével.

A tervezett eljárás ezáltal a szükséges minimumra csökkenti a Közösségre és a nemzeti kormányokra háruló adminisztratív terhet.

- A jogi eszköz megválasztása

Javasolt eszköz: rendelet.

Más eszköz nem felelne meg a következők miatt:

Mivel a javasolt eljárás eltérést állapít meg a közösségi jogtól, a rendelet az az eszköz, amely közvetlenül alkalmazandó, és a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód vonatkozásában a legteljesebb biztosítékot nyújtja.

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak nincsenek a közösségi költségvetést érintő vonzatai.

5. KIEGÉSZÍTő INFORMÁCIÓK

- Felülvizsgálati/módosítási/megszüntetési záradék

A javaslat felülvizsgálati, valamint megszüntetési záradékot tartalmaz.

- A javaslat részletes magyarázata

Hatály (1. cikk)

Az 1. cikk e javaslat hatályát a házassági ügyek, a szülői felelősség és a tartási kötelezettség tekintetében a joghatósággal és az e tárgyban hozott határozatok elismerésével és végrehajtásával, továbbá a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos kérdésekben alkalmazandó joggal kapcsolatos ágazati kérdésekre korlátozza.

Fogalommeghatározások (2. cikk)

A 2. cikk kimondja, hogy a javaslat által létrehozott eljárás kizárólag a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodásokra terjed ki. A javasolt eljárás tehát a többoldalú megállapodásokat (köztük különösen a regionális megállapodásokat) nem érinti.

A javasolt eljárás (3–8. cikk.)

A javasolt eljárással az a célunk, hogy működőképes, kevés formalitást igénylő rendszert hozzunk létre, amely ugyanakkor biztosítja a közösségi vívmányok megőrzését.

Az eljárás kötelezi a tagállamokat (3. cikk), hogy írásban értesítsék a Bizottságot, ha új megállapodás kötéséről vagy meglévő megállapodás módosítása érdekében tárgyalásokat kívánnak folytatni. A bejelentésnek tartalmaznia kell – amennyiben rendelkezésre áll – a megállapodás tervezetét, valamint minden egyéb vonatkozó dokumentumot. A bejelentést legkésőbb három hónappal az érintett harmadik országokkal folytatandó tárgyalások megkezdése előtt kell benyújtani.

A bejelentés megérkezését követően a Bizottság értékeli, hogy a tagállam megkezdheti-e a tárgyalásokat (4. cikk). Ha azonos a tárgykörben a Közösség már kötött megállapodást az adott harmadik országgal, a kérelmet automatikusan elutasítják. Az értékelés a következő lépéseket foglalja magában: ha a Közösség még nem kötött megállapodást az adott harmadik országgal, a Bizottságnak meg kell állapítania, várható-e ilyen megállapodás a közlejövőben. Amennyiben nem, a Bizottság az alábbi két feltétel teljesülése mellett adhatja meg a felhatalmazást: a) az adott tagállam bizonyítja, hogy konkrét – különösen a tagállam és a kérdéses harmadik ország közötti gazdasági, földrajzi, kulturális vagy történelmi kapcsolatokkal összefüggő – érdeke fűződik ahhoz, hogy a harmadik országgal megállapodást kössön, továbbá b) a Bizottság megállapítja, hogy a javasolt megállapodás csak korlátozott hatást gyakorol a meglévő közösségi szabályok egységes és következetes alkalmazására, valamint az említett szabályok által létrehozott rendszer megfelelő működésére.

Ha a Bizottság a fent említett feltételek alapján úgy ítéli meg, hogy az említett megállapodásnak nincs akadálya, engedélyezheti a tagállam számára a tárgyalások megkezdését (5. cikk). A Bizottság szükség esetén tárgyalási iránymutatást javasolhat, és kérheti bizonyos záradékok beépítését.

A megállapodásnak tartalmaznia kell továbbá a megállapodás felmondására vonatkozó megszüntetési záradékot is arra az esetre, ha az Európai Közösség megállapodást kötne a szóban forgó harmadik országgal.

A Bizottság a tárgyalások engedélyezésére vagy az engedély megtagadására vonatkozó határozatát a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999/468/EK tanácsi határozat 3. cikke szerinti tanácsadó bizottság közreműködésével hozza meg[10]. Mivel cél, hogy az alaki követelmények a szükséges minimumra korlátozódjanak, indokolt a tanácsadóbizottsági eljárás. A Bizottság benyújtja a bizottsághoz a meghozandó intézkedések tervezetét, amelyet a bizottság véleményez. A Bizottság ezt követően – a bizottság véleményének lehető legnagyobb mértékű figyelembe vételével – meghozza határozatát, és tájékoztatja a bizottságot, hogy véleményét miként vette figyelembe.

Ha a Bizottság értékelésének eredménye kedvezőtlen, a Bizottság nem adja meg a felhatalmazást, határozatát pedig véleményezteti a tanácsadó bizottsággal.

A Bizottság dönthet úgy, hogy megfigyelőként részt vesz a tagállam és a harmadik ország között zajló tárgyalásokon. Ha a Bizottság maga nem vesz részt a tárgyalásokon, a tárgyalások különböző szakaszaiban tájékoztatni kell az eredményekről, hogy a megállapodás tartalmáról a hatékonyság érdekében még a megállapodás végleges megkötése előtt kifejthesse véleményét a tagállamnak (6. cikk).

Az eljárás utolsó szakasza a megállapodás megkötésére vonatkozik (7. cikk). A megállapodás parafálása előtt az érintett tagállam értesíti a Bizottságot a tárgyalások kimeneteléről, és mellékeli a megállapodás szövegét. A Bizottság értékeli, hogy a megállapodás összhangban áll-e a tárgyalási iránymutatással, és hogy a megállapodás megkötése nem gyakorol-e kedvezőtlen hatást a meglévő közösségi rendszer működésére, különös tekintettel arra, hogy nem csorbítja-e (illetve milyen mértékben csorbítja) a hatályos közösségi vívmányokat. Kedvező értékelés esetén a Bizottság megadja a felhatalmazást. Ha az értékelés kedvezőtlen, az érintett tagállam nem kap felhatalmazást a megállapodásra irányuló tárgyalások továbbfolytatására. Az erről szóló határozatot az 1999/468/EK tanácsi rendelet 4. cikkében meghatározott irányítóbizottsági eljárásnak megfelelően hozzák meg.

Javasoljuk, hogy az értékelési eljárás minden egyes lényegi szakaszával kapcsolatban a Bizottság a tagállami vonatkozó bejelentésétől számított hat hónapon belül hozza meg határozatát.

Átmeneti és záró rendelkezések (9–11. cikk)

A 9. cikk átmeneti rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket olyan esetben kell alkalmazni, amikor a rendelet hatálybalépésekor az adott tagállam már megkezdte vagy le is zárta a tárgyalásokat a harmadik országgal, de a megállapodást még nem ismerte el magára nézve kötelezőnek[11].

A tervezett eljárás – a szükséges kiigazításokkal – erre a helyzetre is alkalmazandó: a megállapodás (tervezetének) bejelentése a Bizottságnak; a Bizottság általi értékelés a javaslat 4. cikkében felsorolt feltételek alapján; felhatalmazás megadása a tárgyalások folytatására, és – a mennyiben a tárgyalások állása lehetővé teszi – tárgyalási iránymutatás megfogalmazása; végül a tagállam felhatalmazása a megállapodás megkötésére.

A 10. cikk előírja, hogy a Bizottság a rendelet alkalmazásáról legkésőbb 2014 januárjáig jelentést nyújtson be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést mellé megfelelő jogalkotási javaslatnak kell kísérnie, mivel a rendelet alkalmazása a 2014 december 31-ével befejeződő időszakra korlátozódik.

2008/0266 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS RENDELETE

(ÉÉÉÉ. hónap NN.)

a tagállamok és harmadik országok között ágazati kérdésekben létrejövő, a házassági ügyek, a szülői felelősség és a tartási kötelezettség tekintetében a joghatóságról és az e tárgyban hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, továbbá a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos kérdésekben alkalmazandó jogról szóló kétoldalú megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokra és e megállapodások megkötésére vonatkozó eljárás létrehozásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 61. cikke c) pontjára, 65. cikkére, valamint 67. cikke (2) és (5) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[12],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[13],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[14],

mivel:

(1) A Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban EK-Szerződés) megteremti a jogalapot arra, hogy a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén közösségi jogszabályokat fogadjanak el.

(2) A tagállamok és harmadik országok között polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködést hagyományosan a tagállamok és harmadik országok közötti megállapodások szabályozzák.

(3) Az EK-Szerződés 307. cikke előírja, hogy küszöböljenek ki minden olyan összeegyeztethetetlenséget, amely a közösségi vívmányok és a tagállamok és harmadik országok által kötött nemzetközi szerződések között fennáll. Ennek során szükség lehet e megállapodások újratárgyalására.

(4) Szükségessé válhat továbbá, hogy a polgári igazságszolgáltatásnak az EK-Szerződés IV. címének alkalmazási körébe tartozó területein új megállapodásokat kössenek harmadik országokkal.

(5) Az Európai Közösségek Bírósága – az új Luganói Egyezmény megkötésével kapcsolatos 2006. február 7-i 1/03. sz. véleményében – megerősítette, hogy a Közösség kizárólagos külső hatáskört szerzett arra vonatkozóan, hogy az EK-Szerződés IV. címében említett egyes fontos tárgykörökben harmadik országokkal tárgyalásokat folytasson nemzetközi megállapodásokról, és e megállapodásokat megkösse. A Bíróság megerősítette különösen, hogy a Közösség – a többek között a 44/2001/EK (Brüsszel I.) rendeletben meghatározott szabályokat, különösen a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságot, valamint a határozatok elismerését és végrehajtását érintő kérdésekben – kizárólagos hatáskört szerzett arra, hogy harmadik országokkal nemzetközi megállapodásokat kössön.

(6) Ezért az EK-Szerződés 300. cikkének megfelelően a Közösség és valamely harmadik ország közötti ilyen megállapodás megkötése a Közösség feladata, amennyiben a megállapodás közösségi hatáskört érint.

(7) Az EK-Szerződés 10. cikke kötelezi a tagállamokat, hogy segítsék elő a Közösség feladatainak teljesítését, valamint hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását. A jóhiszemű együttműködés kötelezettsége általános érvényű, nem pedig annak függvénye, hogy a Közösség kizárólagos hatáskörrel rendelkezik-e vagy sem.

(8) Fel kell mérni, hogy a Közösségnek az adott pillanatban kellő érdeke fűződik-e ahhoz, hogy minden e téren meglévő vagy tervezett, tagállamok és harmadik országok közötti megállapodást közösségi megállapodásokkal váltsanak fel. Szükséges tehát, hogy eljárást hozzon létre, amelynek kettős célja lenne. Egyik célja, hogy lehetővé tegye a Közösség számára annak felmérését, kellő érdeke fűződik-e a Közösségnek egy adott kétoldalú megállapodás megkötéséhez. Az eljárás másik célja, hogy felhatalmazza a tagállamokat a kérdéses megállapodás megkötésére, ha az adott pillanatban a Közösségnek nem áll érdekében ilyen megállapodást kötni.

(9) Koherens és átlátható eljárást kell létrehozni, amely felhatalmazza a tagállamokat a köztük és harmadik országok között fennálló megállapodások módosítására, illetve – kivételes körülmények fennállása esetén – új megállapodásokról tárgyalások folytatására és azok megkötésére, különösen, ha maga a Közösség nem jelezte, hogy gyakorolni kívánja a megállapodás megkötésére vonatkozó külső hatáskörét. Ez az eljárás sem a Közösség kizárólagos hatáskörét, sem pedig az EK-Szerződés 300. és 307. cikkének rendelkezéseit nem sérti. Mivel azonban eltérést jelent attól a szabálytól, hogy a Közösség e tárgykörökben kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodások megkötésére, a javasolt eljárást kivételes intézkedésnek kell tekinteni, és mind hatályát, mind időtartamát korlátozni kell.

(10) Ezt a rendeletet a házassági ügyek, a szülői felelősség és a tartási kötelezettségek tekintetében a joghatósággal és az e tárgyban hozott határozatok elismerésével és végrehajtásával, továbbá a tartási kötelezettséggel kapcsolatos kérdésekben alkalmazandó joggal kapcsolatos ágazati kérdésekre kell korlátozni.

(11) Annak érdekében, hogy a tagállamok által javasolt megállapodások ne fosszák meg hatályától a közösségi jogot és ne ássák alá a közösségi szabályokkal létrehozott rendszer megfelelő működését, mind a tárgyalások megkezdését és továbbfolytatását, mind a megállapodások megkötését felhatalmazáshoz kell kötni. Ezáltal a Bizottságnak lehetősége nyílik annak értékelésére, hogy a tárgyalások (lehetséges) kimenetele várhatóan milyen módon hat a közösségi jogra. Adott esetben a Bizottság tárgyalási iránymutatást javasolhat, illetve kérheti bizonyos záradékok beépítését a tervezett megállapodásokba.

(12) Annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodások ne akadályozzák a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén folytatott közösségi külpolitika végrehajtását, a megállapodásokban a felmondásról is rendelkezni kell arra az esetre, ha a Közösség ugyanabban a tárgykörben megállapodást kötne az érintett harmadik országgal.

(13) Szükséges rendelkezni átmeneti intézkedésekről is az olyan helyzetekre, amikor egyes tagállamok a rendelet hatálybalépésének időpontjában már folytatnak tárgyalásokat harmadik országgal, vagy pedig már le is zárták e tárgyalásokat, de a megállapodást még nem ismerték el magukra nézve kötelező erejűnek.

(14) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999/468/EK tanácsi határozattal[15] összhangban kell elfogadni.

(15) Az arányosságnak a Szerződés 5. cikkében megállapított elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl a célkitűzése eléréséhez szükséges mértéket.

(16) Az Egyesült Királyság és Írország – az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban –olyan mértékben vesznek rész e rendelet elfogadásában és alkalmazásában, amennyiben a rendelet hatálya alá tartozó rendeletek elfogadásában és alkalmazásában részt vettek, illetve amennyiben e rendeleteket elfogadásukat követően magukra nézve kötelezőnek elfogadták.

(17) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és hatály

1. Ez a rendelet eljárást hoz létre a tagállamok felhatalmazására, hogy – az alábbi rendelkezésekben meghatározott feltételekkel – módosíthassák a köztük és egy harmadik ország között meglévő kétoldalú megállapodásokat, valamint tárgyalásokat folytathassanak új kétoldalú megállapodásokról és ilyen megállapodásokat köthessenek.

2. Ez a rendelet a tagállamok és harmadik országok között ágazati kérdésekben létrejövő, a házassági ügyek, a szülői felelősség és a tartási kötelezettség tekintetében a joghatóságról és az e tárgyban hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, továbbá a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos kérdésekben alkalmazandó jogról szóló kétoldalú megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokra és e megállapodások megkötésére alkalmazandó.

2. cikk

Fogalommeghatározások

1. E rendelet alkalmazásában a „megállapodás” kifejezés egy tagállam és egy harmadik ország között létrejött kétoldalú megállapodást jelent.

2. E rendelet alkalmazásában „tagállam” Dánia kivételével minden tagállam.

3. cikk

Bejelentés a Bizottságnak

1. Amennyiben valamely tagállam tárgyalásokat kíván folytatni egy harmadik országgal a rendelet tárgykörébe tartozó, létező megállapodás módosításáról vagy ilyen új megállapodás kötéséről, erre irányuló a szándékát írásban bejelenti a Bizottságnak.

2. A bejelentésnek tartalmaznia kell – amennyiben rendelkezésre állnak – a létező megállapodás vagy megállapodástervezet, illetve a harmadik ország által készített javaslattervezet egy példányát, valamint minden egyéb vonatkozó dokumentumot. A tagállam bemutatja a tárgyalások célkitűzéseit, megjelöli az érintendő kérdéseket, illetve a létező megállapodás módosítandó rendelkezéseit, és megad minden további lényeges információt.

3. A bejelentést legalább három hónappal az érintett harmadik országgal folytatandó hivatalos tárgyalások megkezdése előtt kell megtenni.

4. cikk

A Bizottság általi értékelés

1. A bejelentést követően a Bizottság értékeli, hogy a tagállam folytathatja-e a tárgyalásokat az érintett harmadik országgal. Ha azonos tárgykörben a Közösség már kötött megállapodást az adott harmadik országgal, a Bizottság automatikusan elutasítja a kérelmet.

2. Amennyiben a Közösség még nem kötött megállapodást az illető harmadik országgal, a Bizottság az értékelés első lépéseként ellenőrzi, nem várható-e a közeljövőben hasonló közösségi megállapodás az adott harmadik országgal. Amennyiben nem, a Bizottság az alábbi két feltétel teljesülése mellett adhatja meg a felhatalmazást:

1. a) az adott tagállam bizonyítja, hogy konkrét – különösen a tagállam és a kérdéses harmadik ország közötti gazdasági, földrajzi, kulturális vagy történelmi kapcsolatokkal összefüggő – érdeke fűződik ahhoz, hogy megkösse a kétoldalú ágazati megállapodást a harmadik országgal; továbbá

2. a Bizottság megállapítja, hogy a javasolt megállapodás csak korlátozott hatást gyakorol a meglévő közösségi szabályok egységes és következetes alkalmazására, valamint az említett szabályok által létrehozott rendszer megfelelő működésére.

5. cikk

Felhatalmazás a tárgyalások megkezdésére

1. Ha a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a 4. cikkben említett körülményekre és feltételekre figyelemmel a megállapodásnak nincs akadálya, felhatalmazhatja a tagállamot, hogy tárgyalásokat kezdjen az érintett harmadik országgal. A Bizottság szükség esetén tárgyalási iránymutatást javasolhat, és kérheti bizonyos záradékok beépítését.

A megállapodásnak felmondási záradékot kell tartalmaznia arra az esetre, ha a Közösség ugyanazon harmadik országgal azonos tárgykörben megállapodást kötne. A megállapodásba a következő záradékot kell beépíteni: „(tagállam neve) felmondja a megállapodást, amikor az Európai Közösség (harmadik ország neve)-val/-vel a polgári igazságszolgáltatásnak ugyanazon tárgyköreiben köt megállapodást, amelyeket e megállapodás szabályoz”.

2. Ha a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a 4. cikkben említett feltételekre figyelemmel a megállapodásnak akadálya van, a tagállam nem kap felhatalmazást a harmadik országgal folytatandó tárgyalások megkezdésére.

3. A Bizottság az (1) és (2) bekezdésben említett felhatalmazásra vonatkozó határozatot a 8. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadja el.

A Bizottság a tagállam kérelméről a 3. cikkben említett bejelentés beérkezésétől számított hat hónapon belül határoz.

6. cikk

A Bizottság részvétele az tárgyalásokon

A Bizottság megfigyelőként részt vehet a tagállam és a harmadik ország között zajló tárgyalásokon. Ha a Bizottság nem vesz részt megfigyelőként, a tárgyalások különböző szakaszaiban folyamatosan tájékoztatni kell a tárgyalások előrehaladásáról és eredményeiről.

7. cikk

Felhatalmazása a megállapodás megkötésére

1. A megállapodás parafálása előtt az érintett tagállam értesíti a Bizottságot a tárgyalások kimeneteléről, és a megállapodás szövegét továbbítja a Bizottságnak.

2. A bejelentést követően a Bizottság értékeli, hogy a tárgyalások eredményeképpen megszületett megállapodás megfelel-e az első bizottsági értékelésnek. E további értékelés során a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a tervezett megállapodás tartalmazza-e a Bizottság által megkövetelt részeket, különösen az 5. cikk (1) bekezdésében említett záradékokat, valamint hogy a tervezett megállapodás megkötése nem fosztja-e meg hatályától a közösségi jogot, és nem ássa-e alá a közösségi jog szabályai révén létrehozott rendszer megfelelő működését.

3. Ha a Bizottság arra az álláspontra jut, hogy a tárgyalások eredményeképpen olyan megállapodás született, amely nem felel meg a (2) bekezdésben említett követelményeknek, a tagállam nem kap felhatalmazást a megállapodás megkötésére.

4. Ha a Bizottság arra az álláspontra jut, hogy a tárgyalások eredményeképpen olyan megállapodás született, amely megfelel meg a (2) bekezdésben említett követelményeknek, a tagállam felhatalmazást kaphat a megállapodás megkötésére.

5. A Bizottság a (3) és (4) bekezdésben említett felhatalmazásra vonatkozó határozatot a 8. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadja el.

A Bizottság a tagállam kérelméről a 1. cikkben említett bejelentés beérkezésétől számított hat hónapon belül meghozza határozatát.

8. cikk

A bizottság eljárása

1. A Bizottság munkáját egy bizottság segíti.

2. Az erre a bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 3. cikkében megállapított tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni, a határozat 7. cikkével összhangban.

3. Az erre a bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 4. cikkében megállapított irányítóbizottsági eljárást kell alkalmazni, az említett határozat 7. cikkével összhangban.

4. Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében előírt időszak három hónap.

9. cikk

Átmeneti rendelkezések

1. Amennyiben valamelyik tagállam e rendelet hatálybalépése előtt már megkezdte a tárgyalásokat egy harmadik országgal megállapodás megkötéséről, a rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint a 4–7. cikke alkalmazandó.

Ha a tárgyalások állása lehetővé teszi, a Bizottság – az 5. cikk (1) bekezdésében említett – tárgyalási iránymutatást javasolhat, illetve kérheti bizonyos záradékok beépítését.

2. Amennyiben valamelyik tagállam e rendelet hatálybalépésekor már befejezte a tárgyalásokat egy harmadik országgal, de a megállapodást még nem kötötték meg, a rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint a 7. cikkének (2)–(5) bekezdése alkalmazandó.

Annak eldöntése során, hogy adjon-e felhatalmazást a megállapodás megkötésére, a Bizottság azt is mérlegeli, hogy a 4. cikkben említett feltételekre figyelemmel van-e akadálya a megállapodásnak.

10. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság ezen irányelv alkalmazásáról legkésőbb 2014. január 1-jéig jelentést terjeszt az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elé, amelyhez megfelelő jogalkotási javaslatot is csatolhat.

11. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2014. december 31-ig kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban, az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek megfelelően.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

[1] A Tanács 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról, HL L 160., 2000.6.30., 1. o.

A Tanács 44/2001/EK rendelete polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, HL L 12., 2001.1.16., 1.o.

A Tanács 1206/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről, HL L 174., 2001.6.27., 1. o.

A Tanács 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, HL L 338., 2003.12.23., 1. o.

A Tanács 2003/8/EK irányelve a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról, HL L 26., 2003.1.31., 41. o.

A Tanács 2004/80/EK irányelve a bűncselekmények sértettjeinek járó kártérítésről, HL L 261., 2004.8.6., 65. o.

Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról, HL L 143., 2004.4.30., 15. o.

Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról, HL L 399., 2006.12.30., 1. o.

Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete a nem szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma II.), HL L 199., 2007.7.31., 40. o.

Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről, HL L 199., 2007.7.31., 1. o.

Az Európai Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés), és az 1348/200/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, HL L 324., 2007.12.10., 79. o.

Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.), HL L 177., 2008.7.4., 6. o.

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól, HL L 136., 2008.5.21., 3. o.

[2] A 2006. február 7-i 1/03. sz. vélemény, EBHT 2006., I-1145. o.

[3] Az 1/03. sz. Lugano-vélemény, 161. pont.

[4] Az 1/03. sz. Lugano-vélemény, 172. pont.

[5] Hasonló megoldást fogadtak el a polgári légiközlekedési ágazatban: lásd a tagállamok és harmadik országok közötti légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodások tárgyalásáról és végrehajtásáról szóló 847/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, HL L 157., 2004.4.30., 7. o.

[6] 2007. április 19-én az IB-Tanács javasolta, hogy a tartási kötelezettségekkel kapcsolatban a jövőben kötendő kétoldalú megállapodások, valamint az egyes harmadik országokkal már meglévő kétoldalú megállapodások módosítása tekintetében vezessenek be „a megállapodások megkötésére vonatkozó eljárást, amely a közösségi jogban létező precedensekre, többek között a légi szolgáltatásokra vonatkozó eljárásra épülne” . „ Ennek az eljárásnak meg kellene határoznia azokat a kritériumokat és feltételeket, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy a Közösség érdekét szolgálja-e egy ilyen megállapodás megkötése. Ha nem ez az eset áll fenn, az eljárásnak meg kellene határoznia azokat a kritériumokat és feltételeket, amelyek az ilyen jellegű megállapodásokról a tagállamok által folytatott tárgyalásokra és az ilyen megállapodások megkötésére vonatkoznak, különösen abban az esetben, ha a tervezett megállapodás rendelkezéseinek tartalma eltér a közösségi szabályok tartalmától, hogy ezáltal garantált legyen, hogy a megállapodások nem veszélyeztetik a javasolt rendelet által létrehozott rendszert.”

[7] A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II.) (37) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a] Bizottság javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak azon eljárásokra és feltételekre vonatkozóan, amelyek alapján a tagállamok egyéni és kivételes esetekben, ágazati kérdésekben jogosultak harmadik országokkal a saját nevükben a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó megállapodásokról tárgyalni és ilyen megállapodásokat kötni” .

[8] A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma I.) hasonló preambulumbekezdést tartalmaz (a (42) preambulumbekezdés).

[9] Valóban szükség lehet arra, hogy ilyen ügyekben – a nagyon különleges helyzetek szabályozása céljából – rendelkezéseket hozzanak a szerződéses és szerződésen kívüli kérdésekben alkalmazandó jogra vonatkozóan. Az ilyen intézkedések foglalkozhatnak például a repülőtéri irányítás vagy az útgazdálkodás kérdéseivel. Ilyen ágazati megállapodásokra példa a Basel-Mulhouse repülőtér építéséről és irányításáról Franciaország és Svájc között 1949. július 4-én létrejött egyezmény, valamint a Lörrach és Weil am Rhein között svájci területen található útra vonatkozóan Németország és Svájc között 1977. április 25-én létrejött megállapodás.

[10] A Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999/468/EK tanácsi határozat, HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[11] Az ilyen helyzetekre szolgáltatnak példát a Belgium és Marokkó között a gyámságról, a láthatási jogról és a tartási kötelezettségekről 2002-ben létrejött megállapodások, amelyeket már aláírtak, de még nem erősítettek meg.

[12] HL C ., .,. . o.

[13] HL C […]., [ …]., […]. o.

[14] HL C […]., [ …]., […]. o.

[15] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.