[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 4.6.2008

COM(2008) 324 végleges

2008/0112 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS RENDELETE

a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvásáról

(előterjesztő: a Bizottság) {SEC(2008)1977}{SEC(2008)1978}

INDOKOLÁS

1. A javaslat háttere

- A javaslat indokai és célkitűzései

E javaslat célja a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő védelmére vonatkozó keretszabályozás leegyszerűsítése a következő jogszabályok felváltásával:

- A TANÁCS 850/98/EK RENDELETE (1998. március 30.) a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról[1].

- A TANÁCS 2549/2000/EK RENDELETE (2000. november 17.) az Ír-tenger (ICES VIIa. körzet) tőkehalállományának helyreállítására vonatkozó kiegészítő technikai intézkedések megállapításáról[2].

A 850/98/EK tanácsi rendelet magában foglalja a Balti-tengeren, a Fekete-tengeren és a Földközi-tengeren kívüli közösségi vizekre vonatkozó jelenlegi feltételeket a halállományoknak a fiatal tengeri élőlények védelme révén történő megóvását célzó technikai intézkedések tekintetében. A technikai intézkedések meghatározzák a hálók szembőségét és a halászeszközök szerkezetének egyéb jellemzőit, azokat az időszakokat és földrajzi területeket, amelyeken belül a halászat meghatározott módjai tiltottak vagy korlátozottak, valamint a tengeri élőlények legkisebb kirakodható méreteit.

A közös halászati politika 2002. évi reformja során a Bizottság és a Tanács megállapodtak abban, hogy a közösségi érdekű halászati erőforrások tekintetében fokozatos helyreállítási, gazdálkodási és hosszú távú terveket hajtanak végre. Ilyen terveket már megállapítottak a közösségi vizek legtöbb közönséges tőkehalállománya, két szürketőkehal-állománya, két norvéghomár-állománya, két nyelvhalállománya, valamint két északi-tengeri simalepényhal- és nyelvhalállománya vonatkozásában, amelyek esetében a 850/98/EK rendeletben megállapított feltételeket módosították és/vagy megerősítették.

Ezen túlmenően a 850/98/EK rendeletet 10, a hosszú távú tervekkel nem szükségszerűen összefüggő rendelet módosította.

E felülvizsgált feltételeket a technikai intézkedéseket tartalmazó átfogó csomagba kell belefoglalni. A technikai intézkedések ezen átfogó csomagja a célkitűzések széles körét tervezi megvalósítani. A legfontosabb célkitűzés a fiatal halegyedek védelme, és ezért az intézkedések egy fontos részét úgy alakították ki, hogy korlátozza a fiatal halak kifogását, például a szelektív halászeszközöket támogató, illetve az egyes tilalmi időszakokat és területeket meghatározó intézkedések révén. Más intézkedések célja egyes fajok vagy ökoszisztémák védelme a halászati erőkifejtések korlátozása, például a halászati tilalmak elfogadása révén. A megfelelő technikai intézkedések elfogadása tükrözi azt is, hogy a visszadobás gyakorlatát csökkenteni kell.

Technikai intézkedéseket továbbá a közös halászati politika alapján regionális tanácsadó testületek létrehozásáról[3] szóló, 2004. július 19-i tanácsi határozattal létrehozott regionális tanácsadó testületek rendszeréhez is hozzá kell igazítani. Egyensúlyt kell kialakítani a valamennyi területen általánosan, illetve a regionálisan, a regionális tanácsadó testületek hatáskörébe tartozó területek szerint, illetőleg a Franciaország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó francia tengerentúli megyék (Guyana, Martinique, Guadeloupe és Réunion) part menti vízterületein alkalmazandó intézkedések között.

A javasolt rendelet szerkezete az Európai Közösséget létrehozó szerződés 37. cikke alapján egy tanácsi rendeletet ír elő, amely magában foglalja az összes területre vonatkozó valamennyi közös állandó intézkedést, azaz a vezérelveket. A regionális tanácsadó testületek hatáskörébe tartozó területeken vagy a Franciaország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó francia tengerentúli megyék (Guyana, Martinique, Guadeloupe és Réunion) part menti vízterületein alkalmazandó intézkedéseket, azaz a regionális természetű, tisztán technikai kérdéseket különálló bizottsági rendeletekben kell rendezni, amelyeket irányítóbizottsági eljárás keretében kell kialakítani a tanácsi rendelet alapján.

Az eljárás és az időzítés szempontjából ez a megközelítés azt követeli meg, hogy a tanácsi rendeletet a regionális vonatkozású bizottsági rendeletek elfogadását megelőzően kell elfogadni.

Általános háttér

2004 júniusában az ír elnökség kezdeményezésére a Bizottság előterjesztett egy közleményt a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: „A környezetkímélőbb halászati módszerek előmozdítása: a technikai védelmi intézkedések szerepe”[4]. Ezt követően a Tanács 2004. június 21-én következtetéseket fogadott el, amelyekben felkérte a Bizottságot az Atlanti-óceán területén alkalmazandó technikai intézkedésekről szóló új javaslat előterjesztésére, amely a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló, 1998. március 30-i 850/98/EK tanácsi rendelet[5] helyébe lép.

A Cselekvési terv a közös halászati politika egyszerűsítésére és javítására a 2006-2008 közötti időszakra[6] (a továbbiakban: cselekvési terv) megállapítja, hogy a tagállamokkal és a gazdasági ágazat képviselőivel folytatott konzultációt követően elsőbbséget kell adni azon jogszabályok leegyszerűsítésének, amelyek a halállományoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvását célzó intézkedéseket érintik. Ezeket az intézkedéseket jelenleg a 850/98/EK rendelet határozza meg.

A javasolt jogszabály egyik legfontosabb célkitűzése az egyszerűsítés, figyelembe véve a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és az érdekelt feleknek (halászati és akvakultúra-ágazati bizottság, regionális tanácsadó testületek) a cselekvési tervre adott reakcióit.

Az Atlanti-óceán területén alkalmazandó jövőbeni technikai intézkedésekről szóló nem hivatalos dokumentum alapján a Bizottság a 2006. év folyamán konzultált az érintett regionális tanácsadó testületekkel[7], valamint 2005 szeptemberében a halászati és akvakultúra-ágazati bizottsággal.

E javaslatnak nem célja módosítani a technikai védelmi intézkedések előirányzott céljainak szintjét, például a hálók nagyobb szembőségének irányába történő jelentős elmozdulás révén. Bár a Bizottság úgy véli, hogy a fenntartható halászat, különösen a tengerfenéki halászati tevékenység esetében, a halászeszközök szelektivitásának növelését igényli, a prioritás most az új, egyszerűbb, egyértelműbb szabályok megállapítása. A szelektivitás javítása fokozatosan, ezeknek a szabályoknak a jövőbeni módosításai révén, a közösségi halállományok helyzetének a halállományok védelmére irányuló politika más elemei, pl. a többéves tervek révén elért általános javításával párhuzamosan valósulhat meg.

Valamennyi rendelkezésnek egyszerűnek, érthetőnek és ellenőrizhetőnek kell lennie, és pozitív hatást kell gyakorolnia a faj védelme, a tengeri élőhelyek megóvása vagy a visszadobás gyakorlatának csökkentése tekintetében.

A javaslat az európai vizeken folytatott kereskedelmi halászatra és szabadidős horgászatra alkalmazandó, kivéve a Földközi-tengert, a Balti-tengert, a Fekete-tengert, valamint a nagy távolságra vándorló halállományok halászatát valamennyi vízterületen, amelyekre egyedi szabályok vonatkoznak. Az Atlanti-óceán és az Északi-tenger vonatkozásában a javaslat egy helyen fogja összegyűjteni a különböző közösségi rendeletekben foglalt technikai intézkedések többségét, bár néhány intézkedés, amely jelenleg külön rendeletekben található, továbbra is külön rendeletekben marad[8].

Harmonizáció / regionalizáció

A Bizottság úgy véli, hogy a regionális megközelítést kell előnyben részesíteni, mivel az alkalmasabb az érdekelt feleknek a folyamatba történő bevonására. Az érdekelt felek bevonása alapvető jelentőségű, mivel az intézkedésekkel szemben elkötelezettséget eredményez, és nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy betartják majd az elfogadott intézkedéseket. A regionalizáció nem jelent renacionalizációt a technikai intézkedéseket illetően.

A rendelet nem fogja módosítani a kompetenciáknak a Közösség és a tagállamok között a 2371/2002/EK tanácsi rendeletben megállapított egyensúlyát.

A vezérelvek, illetve a technikai vagy regionális szabályok

A javasolt tanácsi rendelet a várhatóan állandó intézkedésekre koncentrál. Megállapítja azonban a várhatóan gyorsan változó és a nagyon technikai jellegű intézkedésekre vonatkozóan alkalmazandó eljárásokat is. Az utóbbi esetben a rendeletnek az új szabályok komitológiai eljárás keretében történő elfogadására vonatkozó eljárást kell előnyben részesítenie. E megközelítés célja, hogy választ adjon a tagállamoknak az évenkénti teljes kifogható mennyiség és a kvóták szabályozásából adódó átmeneti technikai intézkedések csökkentésével vagy megszüntetésével kapcsolatos aggodalmára, figyelembe véve egyúttal azt a tényt, hogy a technikai intézkedéseket nagyon gyakran sürgősséggel kell alkalmazni.

Értékelés

A tagállamok, az Európai Parlament és az érdekelt felek közös érdeke, hogy a technikai intézkedések következményeit a végrehajtás előtt és után kiértékeljék. A 850/98/EK rendelet számos rendelkezésének hatékonyságát soha nem értékelték ki, és ezek az intézkedések hatályban maradtak, tekintet nélkül a halállományok védelmére gyakorolt hatásukra.

Alapelv lesz, hogy az e rendeletben előírt intézkedéseket bizonyos idő eltelte után ki kell értékelni, és újra kell gondolni, hogy szükségesek-e. További irányadó elv lesz, hogy amikor új és lényeges intézkedésekre születik javaslat (mint például a hálók szembőségének lényeges növelése), a Bizottság – amennyiben a rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik – előzetes értékelést fog végezni a valószínű hatások feltárása érdekében.

- Hatályos rendelkezések a javaslat által szabályozott területen

A 850/98/EK tanácsi rendelet és későbbi módosításai.

A 2549/2000/EK tanácsi rendelet.

- Összhang az Unió egyéb politikáival és célkitűzéseivel

A javaslat a közös halászati politika célkitűzéseit fogja szolgálni.

2. Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció és hatásvizsgálat

- Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció

A két nem hivatalos dokumentumot, amelyek a Bizottságnak a 850/98/EK rendelet felülvizsgálatával, egységes szerkezetbe foglalásával és egyszerűsítésével kapcsolatos szándékait állapítják meg, a bizottsági szolgálatok állították össze az érdekelt felekkel történő konzultáció céljára. A javaslat a tagállamokkal, valamint az érdekelt feleknek az Északi-tengeri Regionális Tanácsadó Testületben, az Északnyugati Vizek Regionális Tanácsadó Testületében és a Délnyugati Vizek Regionális Tanácsadó Testületében dolgozó képviselőivel folytatott számos konzultáción alapul.

A konzultációba bevont felek között általános egyetértés volt az egyszerűsítés és a harmonizáció szükségessége tekintetében, de abban is, hogy figyelembe kell venni a halászat regionális jellemzőit és a halászaton alapuló megközelítést is annak érdekében, hogy valamennyi technikai intézkedést egyetlen rendeletbe lehessen foglalni. Erős igény mutatkozott továbbá a szabályozás pontosítására, valamint a merevítőrudas vonóhálóval folytatott halászatra használt halászeszközök szelektivitásának javítására. A javaslat figyelembe vette mindezen megjegyzéseket.

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

A halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) szakvéleményt adott a halászati tilalom hatálya alá tartozó területek[9] és a zsákvég szelektivitását befolyásoló fő tényezők hatása[10] vonatkozásában. A fogástechnikai szakértők az Európai Unió és Norvégia közötti kétoldalú halászati megállapodás keretében találkoztak az Északi-tengeren használt halászeszközök szelektivitásának megvitatása céljából[11].

A javaslat figyelembe vette az ICES-FAO halászati technológiai és halmagatartási munkacsoportjának (HTHM) az Európai Unió technikai intézkedésekről szóló rendeleteivel foglalkozó jelentését[12].

2007. július 3-án, Brüsszelben szakértői találkozót tartottak a hálókészítőkkel a technikai intézkedésekről.

Hatásvizsgálat

A Bizottság elvégezte a javaslat hatásvizsgálatát, amelynek eredményeként elkészült jelentést az Európai Bizottság Halászati és Tengerügyi Főigazgatóságának honlapján teszik majd közzé.

Az egyszerűsítés a javasolt új rendelet egyik fő célkitűzése. A specifikus operatív célok a következők:

- a felülvizsgált feltételeket és a módosításokat a technikai intézkedések könnyen érthető, ellenőrizhető és végrehajtható átfogó csomagjába kell foglalni;

- egyensúlyt kell kialakítani a valamennyi területen általánosan, illetve a regionális tanácsadó testületek hatáskörébe tartozó területek szerinti regionális alapon alkalmazandó intézkedések között;

A javaslatnak nem célja a vonatkozó jogszabályok tartalmának jelentős mértékű megváltoztatása, csupán a jogalkotói megközelítést kívánja módosítani, aminek következtében a valószínű környezeti, társadalmi és gazdasági hatások csekélyek.

A hatásvizsgálatról készített jelentésben az alábbi lehetőségek merültek fel, és a javaslat megfelel a harmadik bekezdésben foglalt lehetőségnek:

- „Status quo” lehetőség: e megközelítés értelmében most nem történnek lépések az Atlanti-óceánra és az Északi-tengerre vonatkozó technikai intézkedéseket tartalmazó jogszabályok egyszerűsítésére és módosítására, a halászati gazdálkodás a jelenlegi formájában folytatódik tovább. Ezt a lehetőséget a Tanácsban már megvitatták, és arra a következtetésre jutottak, hogy új javaslatra van szükség, ezért felkérték a Bizottságot, hogy az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően tegyen javaslatot a technikai védelmi intézkedésekről szóló új rendeletre.

- „Csak egyszerűsítés” lehetőség: ez a lehetőség leegyszerűsítené és minden területen harmonizálná a technikai intézkedéseket a regionális és egyéb külön szempontok figyelembevétele nélkül. Az intézkedések konkrét helyi igényekhez és az alulról felfelé irányuló megközelítéshez történő adaptálásának elmulasztása nem eredményezné a technikai intézkedések hatékonyságának javulását. A környezetkímélőbb halászati módszerek, pl. a nem kívánt fogások visszadobására vonatkozó politika elősegítésének elmulasztása miatt a javaslat a Bizottságnak a közös halászati politika 2006–2008 közötti időszakban történő javítására vonatkozó cselekvési terve ellen hatna. Ez az oka annak, hogy e lehetőség már kezdettől fogva elvetésre került, és e tekintetben további elemzések nem is készültek.

- „Egyszerűsítés és regionalizáció” lehetőség: ez a lehetőség egy új jogszabálycsomagot javasol, amely nem csupán leegyszerűsíti a jelenlegi komplex szabályokat, de – tükrözve a regionális különbségeket – egyedi rendelkezéseket is bevezet a regionális tanácsadó testületek hatáskörébe tartozó területek vonatkozásában. Ez a jogalkotási javaslat választ ad a Tanács felkérésére, melynek értelmében a hatékonyság növelése érdekében a technikai intézkedéseket tartalmazó szabályokat az egyszerűsítés és a fokozottabb regionális megközelítés alkalmazása céljából felül kell vizsgálni. A javaslat a valamennyi területen általánosan, illetve a kifejezetten a regionális tanácsadó testületek hatáskörébe tartozó területeken alkalmazandó intézkedések közötti megfelelő egyensúlyt biztosító, átfogó és összefüggő csomagot fog tartalmazni, nevezetesen egy – az általános alapelveket és rendelkezéseket magában foglaló – tanácsi keretrendeletet, és az azt kiegészítő bizottsági rendeleteket, amelyek az egyes regionális tanácsadó testületek hatáskörébe tartozó területekre vonatkozó egyedi technikai szabályokat tartalmazzák. A technikai intézkedések ilyen felülvizsgálata összhangban van a Bizottságnak a közös halászati politika 2006–2008 közötti időszakban történő egyszerűsítésére és javítására vonatkozó cselekvési tervével.

3. A javaslat jogi elemei

- A javasolt intézkedés összefoglalása

A 850/98/EK tanácsi rendelet felváltása és hatályon kívül helyezése, valamint a 2549/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezése.

- Jogalap

Az EK-Szerződés 37. cikke.

- A szubszidiaritás elve

E javaslat a közös halászati politika hatálya alá tartozik, amely a Közösség kizárólagos hatásköre. A szubszidiaritás elve ezért nem alkalmazható.

- Az arányosság elve

A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet[13] 2. cikkének (1) bekezdése alapján a közös halászati politikának biztosítania kell az élő vízi erőforrások oly módon történő kiaknázását, amely fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételeket tesz lehetővé. E célból a Közösség az elővigyázatosság elvét alkalmazza azon intézkedések meghozatalakor, amelyek az élő vízi erőforrások védelmét és megőrzését célozzák annak érdekében, hogy biztosítsák azok fenntartható kiaknázását, és hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatást.

A 2371/2002/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján e cél elérése érdekében a Tanács meghozza azokat a közösségi intézkedéseket, amelyek szabályozzák a vízterületekhez és az erőforrásokhoz való hozzájutást, valamint a halászati tevékenységek fenntartható végzését.

A 2371/2002/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének g) pontja továbbá megállapítja, hogy ezek az intézkedések magukban foglalhatnak olyan intézkedéseket valamennyi állomány vagy állománycsoport tekintetében, amelyek technikai intézkedések elfogadása révén korlátozzák a halászat okozta állománypusztulást és a halászati tevékenységek környezeti hatását.

Mivel a javaslat a közös halászati politika célkitűzéseit fogja szolgálni, megfelel az arányosság elvének.

- Az eszközök megválasztása

Javasolt eszköz: tanácsi rendelet

Egyéb eszköz nem lenne megfelelő az alábbi okból: a javaslat egy tanácsi rendelet felváltására és hatályon kívül helyezésére vonatkozik.

4. Költségvetési vonatkozások

A javaslat nincs hatással a Közösség költségvetésére.

2008/0112 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS RENDELETE

a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[14],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[15],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[16],

tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére[17],

mivel

(1) A 850/98/EK rendelet[18] megállapítja a halászati erőforrások védelmére vonatkozó egyes technikai intézkedéseket.

(2) A Tanács 2004. júniusi, a környezetkímélőbb halászati módszerek támogatásáról szóló következtetéseiben az Atlanti-óceánra és az Északi-tengerre vonatkozó technikai intézkedések felülvizsgálatát javasolta az egyszerűsítés és a regionális jellemzők figyelembevétele érdekében. A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy a gazdasági ágazattal történt konzultációt követően tegyen javaslatot a technikai intézkedésekre vonatkozó egyszerűbb javaslatra.

(3) A Bizottság 2004. júniusi közleményében[19] olyan módszereket javasolt, amelyekkel a Közösség előmozdíthatja a környezetkímélő halászati módszerek alkalmazását, különösen a technikai védelmi intézkedések révén, figyelembe véve eközben, hogy egyensúlyt kell találni a környezeti és a gazdasági célkitűzések között. Az ilyen halászati módszerek alkalmazását figyelembe kell venni.

(4) 2006 áprilisában a Tanács jóváhagyta a Bizottság közösségi jogszabályok egyszerűsítésére vonatkozó cselekvési tervét. A cselekvési terv következtetéseinek fényében a különböző rendeletekben közzétett valamennyi technikai intézkedést, ideértve a halászati lehetőségekről és az egyes állományok helyreállítási terveiről szóló éves rendeleteket, egyetlen rendeletben kell összefoglalni.

(5) E rendeletnek csak az Atlanti-óceán északkeleti, valamint kelet-közép részére és a Franciaország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó francia tengerentúli megyék (Guyana, Martinique, Guadeloupe és Réunion) partjainál található vízterületekre vonatkozó technikai intézkedéseket kell megállapítania, mivel a Balti-tengerre és a Földközi-tengerre vonatkozó technikai intézkedéseket a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1434/98/EK rendelet módosításáról és a 88/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2005. december 21-i 2187/2005/EK tanácsi rendelet[20], illetve a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 21-i 1967/2006/EK tanácsi rendelet[21] állapította meg.

(6) A technikai intézkedéseket hozzá kell igazítani a 2002-ben elfogadott új közös halászati politikához, különösen a regionális tanácsadó testületeknek a regionális tanácsadó testületek közös halászati politika alapján történő felállításáról szóló, 2004. július 19-i tanácsi határozat[22] által történt létrehozása, valamint a környezeti szempontok, mint például a tengeri élőhelyek védelme és a visszadobás gyakorlatának csökkentése tekintetében.

(7) Egyensúlyt kell kialakítani a technikai védelmi intézkedések különféle halászatokra történő adaptálása, illetve az egyszerűen alkalmazható homogén szabályokra vonatkozó igény között, valamint a valamennyi területen általánosan, illetve a regionális tanácsadó testületek hatáskörébe tartozó területek szerint regionális alapon alkalmazandó intézkedések között.

(8) A Szerződés 174. cikke lefektette azt az elvet, amelynek értelmében minden közösségi intézkedésnek magában kell foglalnia a környezetvédelmi követelményeket, különösen az elővigyázatosság elvének fényében.

(9) A nem pusztító hatású halászati módszerek kifejlesztésére vállalt, a fenntartható fejlődésről 2002-ben, Johannesburgban tartott csúcstalálkozó által javasolt kötelezettség végrehajtását folytatni kell.

(10) Az e rendeletben előírt intézkedéseket bizonyos idő eltelte után ki kell értékelni a hatékonyságuk és az indokoltságuk újraértékelése céljából.

(11) A 92/43/EK irányelvben a Tanács intézkedéseket írt elő a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme érdekében. Az e rendelet hatálya alá tartozó tengeri élőlények egyes fajai az irányelv követelményei alapján védettek.

(12) A tengeri biológiai erőforrások védelmének és a halászati erőforrások mind a halászok, mind pedig a fogyasztók érdekét szolgáló kiegyensúlyozott kiaknázásának biztosítása érdekében technikai intézkedéseket kell előírni, melyek többek között megszabják a hálók szembőségét, azok bizonyos fajok kifogására alkalmas kombinációját, illetve a halászeszközök egyéb jellemzőit, a tengeri élőlények legkisebb kifogható méreteit, valamint korlátozzák a bizonyos területeken és bizonyos eszközökkel és berendezésekkel történő halászatot.

(13) Meg kell állapítani a tengeri élőlények méret-meghatározásának módját.

(14) El kell kerülni a tudományos kutatás, a mesterséges telepítés és áttelepítés akadályozását, ezért ezt a rendeletet nem kell alkalmazni az ilyen tevékenységek folytatásához szükséges műveletekre.

(15) A hajónak haladéktalanul másik területre kell továbbhaladnia, ha a maximális járulékos fogási mennyiségeket meghaladta.

(16) Meg kell határozni az egyes passzív halászeszközök méreteit, valamint a merítés időtartamát és mélységét.

(17) Amennyiben az erőforrások védelmét komoly veszély fenyegeti, a Bizottságot és a tagállamokat fel kell hatalmazni arra, hogy megfelelő, haladéktalanul végrehajtandó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.

(18) További, szigorúan helyi jellegű nemzeti intézkedéseket is fenn lehet tartani és el lehet fogadni a közös halászati politikával összhangban.

(19) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, ideértve az egyes regionális tanácsadó testületek alá tartozó területekre vonatkozó egyedi rendelkezéseket, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[23] összhangban kell elfogadni.

(20) A szabályokban végrehajtandó változtatások száma és hatálya miatt a 850/98/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni és helyette újat kell alkotni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. FEJEZET

HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Hatály

Ez a rendelet alkalmazandó:

a) a halászati erőforrások halászatára, fedélzeten való tartására, más hajóra átrakodására, illetve kirakodására, ha az ilyen tevékenységeket:

i. a halászati övezetek közösségi vizein és a 2. cikkben említett vizeken végzik;

ii. a 2. cikk (1) bekezdésében említett halászati övezetek nem közösségi vizein tartózkodó közösségi halászhajók végzik;

iii. a tagállamoknak a 2. cikk (1) bekezdésében említett halászati övezetek nem közösségi vizein tartózkodó állampolgárai végzik, a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének sérelme nélkül;

b) a 2. cikkben említett halászati övezetekben és vizeken fogott halászati termékek tárolására, értékesítésére, eladásra történő kiállítására és felkínálására;

c) a 2. cikkben említett halászati övezeteken és vizeken kívül vagy harmadik országbeli halászhajó által máshol fogott halászati termékek behozatalára a 4. cikkben megállapított rendelkezések tekintetében.

2. cikk

A halászati övezetek meghatározása

(1) E rendeletet alkalmazandó azokra a halászati övezetekre, amelyeket az 585/2004/EK határozat 2. cikke (1) bekezdésének c)–f) pontjaiban meghatározott területek valamelyike magában foglal:

a) a 3880/91/EGK rendeletben[24] meghatározott ICES-övezetek (Nemzetközi Tengerkutatási Tanács);

b) a 2597/95/EK tanácsi rendeletben[25] meghatározott CECAF (Kelet-közép-atlanti területek vagy FAO 34 fő halászati övezet) 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 számú övezetek (a Madeira és a Kanári-szigetek körüli vízterületek).

(2) E rendelet a Franciaország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó francia tengerentúli megyék (Guyana, Martinique, Guadeloupe és Réunion) partjainál található minden vízterületre is alkalmazandó.

3. cikk

Egyéb fogalmak

E rendelet alkalmazásában a 2371/2002/EK rendelet 3. cikkében megállapított meghatározásokon túlmenően a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

a) „vonóháló”: egy vagy több halászhajó által aktívan vontatott halászeszköz, egy kúp vagy piramis alakú testből álló (vonóhálótest), hátul zsákvégben záródó háló;

b) „merevítőrudas vonóháló”: fenéken vontatott vonóháló, amelyet vízszintesen egy merevítőrúd tart nyitva;

c) „dán kerítőháló”: a hajóról két hosszú kötéllel (kerítőháló-kötél) működtetett, vontatott kerítő halászeszköz, amelyet úgy terveztek, hogy a kerítőháló nyílása felé tereljék a halakat. Ez a halászeszköz, amely tervezését és méretét tekintve a fenékvonóhálóhoz hasonlít, két hosszú szárnyból, a hálótestből és egy zsákból (zsákvég) áll;

d) „vontatott halászeszköz”: vonóháló, dán kerítőháló és hasonló eszközök, amelyeknek kúp vagy piramis alakú hálótestük van és hátul zsákkal (zsákvéggel) záródnak, vagy két hosszú szárnyból, hálótestből és zsákból (zsákvégből) állnak, és amelyeket aktívan vontatnak a vízben;

e) „zsákvég”: a vontatott eszköz leghátsó 8 méteres része a zsákkötéltől mérve, ha a szembőség legalább 80 mm, illetve a vontatott eszköz leghátsó 20 méteres része a zsákkötéltől mérve, ha a szembőség legfeljebb 80 mm;

f) „erősítőzsák”: henger alakú hálószerkezet, amely teljesen körülveszi a vonóháló zsákvégét, és amely szakaszosan rögzíthető a zsákvéghez. Mérete (hosszúsága és szélessége) legalább akkora, mint a zsákvégnek az a része, amelyhez rögzítik;

g) „körpánt”: a zsákvég vagy az erősítőzsák kerületét övező, ahhoz rögzített kötéldarab;

h) „emelőpánt”: olyan kötéldarab, amely körülveszi a zsákvéget vagy az esetleges erősítőzsákokat, és azokhoz hurkokkal vagy gyűrűkkel kapcsolódik;

i) „kopoltyúháló”: egyetlen hálódarabból álló eszköz, amelyet úszókkal és súlyokkal függőleges helyzetben tartanak a vízben. Ez úgy fogja ki az élő vízi erőforrásokat, hogy azok beleakadnak és belegabalyodnak a hálóba;

j) „tükörháló”: két vagy több párhuzamosan, egy kötélre felfüggesztett hálóból álló halászeszköz;

k) „merítési idő”: a hálók első vízbeeresztésének időpontjától addig az időpontig eltelt idő, amikor a hálókat teljes egészében a halászhajó fedélzetére emelik;

l) „part menti tagállam”: olyan tagállam, amelynek felségterületéhez vagy joghatósága alá olyan vizek tartoznak, amelyeken halászati műveleteket végeznek.

II. FEJEZET

VALAMENNYI TERÜLETRE VONATKOZÓ KÖZÖS ÁLLANDÓ INTÉZKEDÉSEK

1. szakasz

LEGKISEBB KIFOGHATÓ MÉRETEK

4. cikk

Az élő vízi erőforrások legkisebb kifogható méretei

(1) Az élő vízi erőforrást az előírtnál kisebb méretűnek kell tekinteni, ha kisebb, mint az adott fajra az I. mellékletben meghatározott legkisebb kifogható méret.

(2) Az előírtnál kisebb méretű élő vízi erőforrásokat tilos a fedélzeten tartani, más hajókra átrakodni, kirakodni, szállítani, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni, azokat azonnal vissza kell engedni a tengerbe.

(3) A (2) bekezdéstől eltérve, az előírtnál kisebb méretű, élő csalinak kifogott szardínia, szardella, fattyúmakréla vagy makréla a fedélzeten tartható, feltéve, hogy élve tárolják őket.

(4) A tengeri élőlények méreteit a II. mellékletben foglalt rendelkezések szerint kell megállapítani.

2. szakasz

HALÁSZESZKÖZÖK

5. cikk

„Egy háló”-szabály

Tilos a különböző szembőség-tartományú hálók bármely kombinációját a fedélzeten tartani a halászutak során.

6. cikk

Vontatott eszközök

(1) Nem használható olyan eszköz, amely elzárja, vagy más módon szűkíti a zsákvég felső felének hálószemeit.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, engedélyezett:

a) a 80 mm-nél kisebb szembőségű vontatott halászeszközzel végzett halászat során a zsákvég külső részéhez rögzített erősítőzsák. Az erősítőzsák szembősége legyen legalább kétszer akkora, mint a zsákvégé;

b) a zsákvég bármely részének külső felére a fogás mennyiségét mérő érzékelő csatlakoztatása;

c) körpánt és emelőpánt rögzítése a zsákvég külső részéhez;

d) úszók rögzítése a zsákvég két oldalsó szegélyéhez.

(3) Tilos használni:

a) olyan zsákvéget, amelynél a zsákvég kerületén az azonos szembőségű hálószemek száma annak elülső végétől a hátsó végéig növekszik. Ez a tilalom nem vonatkozik a zsákvég azon részére, ahová engedélyezett szelektív eszköz van illesztve;

b) olyan, legalább 80 mm-es szembőségű zsákvéget, amelyen bármely hálószem nem négyszög alakú, és amelynél a hálószemek oldalai nem azonos hosszúságúak;

c) olyan zsákvéget, amely felső felének kifeszített hossza nem egyezik meg hozzávetőlegesen az alsó felének kifeszített hosszával;

d) olyan, legalább 80 mm-es szembőségű vontatott halászeszközt, amelyen az illesztések vagy a szegélyek kivételével a zsákvég bármely kerületén több mint 100 szabad hálószem vagy kevesebb mint 40 szabad hálószem található;

e) olyan, legalább 80 mm-es szembőségű zsákvéget, amely nem az alábbiakból készült:

i. egyszálas, legfeljebb 8 mm-es fonálvastagságú léhésből; vagy

ii. duplaszálas, legfeljebb 5 mm-es fonálvastagságú léhésből.

(4) A (2) bekezdés a) pontjától, a (3) bekezdés b) pontjától, a (3) bekezdés d) pontjától és a (3) bekezdés e) pontjától eltérve, a 80 mm-es szembőség helyébe 60 mm-es szembőség lép, ha a halászat az ICES VIII, IX és X övezetben történik.

7. cikk

Merevítőrudas vonóhálók

(1) Tilos kivetni vagy a fedélzeten tartani olyan merevítőrudas vonóhálót, melynek szembősége legfeljebb 120 mm és legalább 80 mm, kivéve, ha az ilyen háló elejének teljes felső fele olyan hálópanelből áll, melynek minden egyes szeme legalább 180 mm-es. A panel legyen legalább a merevítőrúd hossza felével megegyező hosszúságú. A panelnek közvetlenül vagy legfeljebb három sor, bármilyen szembőségű, közvetlenül a főkötélhez kapcsolt hálóanyagon keresztül kell kapcsolódnia a főkötélhez.

(2) Tilos használni vagy a fedélzeten tartani olyan merevítőrudas vonóhálót, amelynek a rúdhossza, illetve teljes rúdhossza – vagyis minden egyes rúd összesített hossza – nagyobb 24 méternél vagy 24 méternél hosszabbra bővíthető. A merevítőrúd hosszát a két végpontjától kell mérni, beleértve minden bővítményét.

8. cikk

Kopoltyúhálók és tükörhálók

(1) A közösségi halászhajók nem alkalmazhatnak kopoltyúhálót és tükörhálót olyan helyeken, ahol a tenger térkép szerinti mélysége meghaladja a 200 métert.

(2) A kopoltyúhálók és tükörhálók merítési ideje nem haladhatja meg a 48 órát.

(3) Amennyiben a halászatot kopoltyúhálókkal és tükörhálókkal végzik, tilos több mint 50 km-nyi hálót használni.

9. cikk

Egyes kopoltyúhálókra vonatkozó egyedi rendelkezések

(1) A 8. cikktől eltérve, engedélyezett a legalább 120 mm-es, de 150 mm-nél kisebb szembőségű kopoltyúhálók használata az északi szélesség 48°-ától északra, vagy a legalább 100 mm-es, de 130 mm-nél kisebb szembőségű kopoltyúhálók használata az északi szélesség 48°-ától délre, a térkép szerint 600 méternél sekélyebb vízben, feltéve, hogy a háló maga legfeljebb 100 hálószem hosszú, merülési aránya legalább 0,5-ös, és úszókkal vagy hasonló tartozékokkal szerelték fel. A hálók legfeljebb 5 tengeri mérföld hosszan nyúlhatnak el, és az egy időben kivetett összes háló teljes hossza hajónként nem haladhatja meg a 25 km-t. A merítési idő legfeljebb 24 óra lehet.

(2) A 8. cikktől eltérve, engedélyezett a legalább 250 mm-es szembőségű kopoltyúhálók használata a térkép szerint 600 méternél sekélyebb vízben, feltéve, hogy a háló maga legfeljebb 15 hálószem hosszú, merülési aránya legalább 0,33-as, és úszókkal vagy hasonló tartozékokkal nem szerelték fel. A hálók egyenként legfeljebb 10 km hosszúságúak lehetnek. Az egy időben kivetett összes háló teljes hossza hajónként nem haladhatja meg a 100 km-t. A merítési idő legfeljebb 72 óra lehet.

(3) A (2) bekezdésben említett kopoltyúhálót használó hajók fedélzetén tartott cápa mennyisége nem lehet több a fedélzeten tárolt tengeri élőlények élősúlyban mért teljes mennyiségének 5 %-ánál.

3. szakasz

A VISSZADOBÁS GYAKORLATÁNAK CSÖKKENTÉSÉRE IRÁNYULÓ INTÉZKEDÉSEK

10. cikk

Haladéktalan továbbhaladás másik területre a maximális járulékos fogási mennyiségek meghaladása esetén

(1) Ha az előírt méretnek nem megfelelő kifogott halak mennyisége bármely fogási pozícióban meghaladja a teljes mennyiség 10 %-át, a hajónak a halászat folytatása előtt haladéktalanul legalább öt tengeri mérfölddel el kell távolodnia az előző fogási pozíciótól.

(2) Ha bármely fogási pozícióban az adott faj tekintetében megengedett szembőség-tartományba tartozó és a hajón tartott hálókkal kifogható halak, ide nem értve a célfaj előírt méretnek nem megfelelő egyedeit, minimális és/vagy maximális százalékaránya nem egyeztethető össze a 22. cikknek megfelelően elfogadott részletes szabályokban megállapított százalékos értékekkel, a hajónak haladéktalanul legalább 10 tengeri mérfölddel el kell távolodnia az előző fogási pozíciótól, és a következő hálókivetés során végig legalább 10 tengeri mérföldes távolságot kell tartania az előző fogási pozíciótól.

11. cikk

Az automatikus osztályozó berendezések használatának korlátozása

(1) Tilos heringet ( Clupea harengus ), makrélát ( Scomber scombr us) vagy fattyúmakrélát ( Trachurus spp .) nagyság szerint automatikusan osztályozni képes berendezést a fedélzeten tartani vagy használni.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, az ilyen berendezések fedélzeten tartása és használata engedélyezett, ha:

a) a fedélzeten jogszerűen tartott zsákmány egészét fagyasztott állapotban tárolják, az osztályozott halakat osztályozás után azonnal fagyasztják, és semmilyen osztályozott halat nem dobnak vissza a tengerbe; és

b) a berendezés úgy van beszerelve és elhelyezve a hajón, hogy biztosítsa a tengeri élőlények azonnali fagyasztását, és ne engedje azoknak a tengerbe való visszadobását.

(3) Az (1) bekezdéstől eltérve, a Balti-tengerben, a Bæltekben és az Øresundban történő halászatra engedéllyel rendelkező hajók magukkal vihetnek az (1) bekezdésben említett automatikus osztályozó berendezést a Kattegatban, feltéve, hogy a halászati engedély ennek megfelelően lett kiállítva. A különleges halászati engedélynek meg kell határoznia, hogy mely fajokra, mely térségekben és mely időszakokban használható az osztályozó berendezés, illetve rögzítenie kell a használat és fedélzeten tartás tekintetében alkalmazandó egyéb szükséges feltételeket.

4. szakasz

KÖRNYEZETVÉDELMI INTÉZKEDÉSEK

12. cikk

Pusztító hatású halászati módszerek

Robbanóanyagokat, mérgező és bódító anyagokat, elektromos áramot, valamint bármilyen lövedéket alkalmazó módszerekkel tilos tengeri élőlényeket kifogni, a fedélzeten tartani, más hajóra átrakodni, tárolni, kirakodni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni.

5. szakasz

A FEDÉLZETEN VÉGZETT MűVELETEK

13. cikk

Feldolgozási műveletek

(1) A fedélzeten tilos mindenfajta fizikai vagy vegyi halfeldolgozást végezni halliszt vagy halolaj előállítása végett, illetve ilyen célból a halászzsákmányt más hajóra átrakodni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tilalom nem vonatkozik a következő tevékenységekre:

a) hulladék feldolgozása, illetve átrakodása;

b) halpaszta (surimi) és halpép fedélzeten történő gyártása.

6. szakasz

EGYES FAJOKRA VONATKOZÓ EGYEDI INTÉZKEDÉSEK

14. cikk

A garnélahalászat korlátozása a lepényhalak védelmében

(1) Tilos bármilyen 16–31 milliméteres szembőségű fenéken vontatott hálóval kifogott homoki garnéla ( Crangon spp.) és rózsás garnéla ( Pandalus montagui) bármely mennyiségét a fedélzeten tartani, kivéve, ha ez a mennyiség nem haladja meg a fedélzeten lévő tengeri élőlények összes élősúlyának 5 %-át.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tilalom nem alkalmazandó, amennyiben:

a) a hajó fel van szerelve a homoki és a rózsás garnélát a lepényhaltól a kifogás után elválasztó, működő berendezéssel; és

b) a homoki és a rózsás garnélák fogásához szeparáló vonóhálót vagy válogatóráccsal felszerelt vonóhálót használnak a tagállamok által kidolgozandó részletes szabályoknak megfelelően. Az ilyen szabályok csak a halászhajók által vontatott hálókra vonatkozhatnak.

15. cikk

A lazac és a tengeri pisztráng halászatának korlátozása

A 2. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett halászati övezet közösségi vízterületein, ha ez a halászati övezet az 585/2004/EK határozat 2. cikke (1) bekezdésének c)–e) pontjaiban meghatározott területek részét képezi, lazacot és tengeri pisztrángot a fedélzeten tartani, más hajóra átrakodni, kirakodni, szállítani, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni tilos, azokat haladéktalanul vissza kell dobni a tengerbe, ha:

a) a tagállamok alapvonalától számított 6 mérföldes határon kívül található vizeken fogták ki azokat, kivéve a Skagerrakban és a Kattegatban;

b) a Skagerrak és a Kattegat bármely, a tagállamok alapvonalától számított 4 mérföldes határon kívül található részén fogták ki azokat;

c) a halászat bármilyen vontatott hálóval történik.

III. FEJEZET NEMZETI ÉS REGIONÁLIS INTÉZKEDÉSEK

16. cikk

A tagállamok sürgősségi védelmi intézkedései

(1) Ha bizonyos fajok vagy halászterületek védelmét komoly veszély fenyegeti, ideértve ha a fiatal halak erős túlnépesedését észlelik, és ha a késlekedés nehezen orvosolható károkat eredményezne, a tagállamok megfelelő védelmi intézkedéseket hozhatnak a felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó vizeken. Az érintett tagállam biztosítja, hogy az ilyen intézkedések ne különböztessék meg hátrányosan más tagállamok halászhajóit.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések legfeljebb 10 nap időtartamra vonatkozhatnak, az érintett halászterületek földrajzi kiterjedését pontosan meg kell határozni, és az intézkedések csak azokra a halászhajókra terjedhetnek ki, amelyek az érintett faj kifogásához szükséges eszközökkel és/vagy az érintett halászterületen történő halászat céljára engedéllyel rendelkeznek.

(3) A (1) bekezdésben említett intézkedésekről elfogadásukkal egyidejűleg indoklással kiegészített értesítést kell átadni a Bizottságnak, a tagállamoknak és a regionális tanácsadó testületeknek.

17. cikk

A tagállamok kizárólag a lobogójuk alatt hajózó halászhajókra alkalmazandó intézkedései

(1) A tagállamok a halállományok védelme és kezelése, vagy a halászat tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásának csökkentése érdekében, kizárólag a lobogójuk alatt hajózó halászhajókra alkalmazandó technikai intézkedéseket hozhatnak a halászati erőforrások védelme céljából. Ezek az intézkedések:

a) kiegészíthetik a közösségi halászati rendeletekben megállapított intézkedéseket;

vagy

b) túlmutathatnak a közösségi halászati rendeletekben megállapított minimumkövetelményeken.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedéseknek meg kell felelniük a közösségi jognak.

(3) Az érintett tagállamnak haladéktalanul tájékoztatnia kell a többi tagállamot és a Bizottságot ezekről az intézkedésekről.

(4) A tagállamnak a Bizottság kérésére annak rendelkezésére kell bocsátania az összes olyan információt, amely annak értékeléséhez szükséges, hogy az intézkedések megfelelnek-e az (1) bekezdésnek.

(5) Amennyiben a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az intézkedések nem felelnek meg az (1) bekezdésnek, határozatot fogad el, amelyben felszólítja a tagállamot az intézkedések visszavonására vagy módosítására.

18. cikk

A visszadobás gyakorlatának csökkentésére vagy megszüntetésére vonatkozó nemzeti és/vagy regionális tervek

(1) A tagállamok és/vagy a regionális tanácsadó testületek javaslatokat nyújthatnak be a Bizottságnak a visszadobás gyakorlatának csökkentésére vagy megszüntetésére és a halászeszközök szelektivitásának javítására vonatkozó tervek kialakításával kapcsolatos ügyekben. A Bizottság kiértékeli ezeket a javaslatokat, és a kézhezvétel dátumától számított három hónapon belül előterjeszti az ezekre vonatkozó észrevételeit a tagállamoknak és/vagy a regionális tanácsadó testületeknek, különösen abban a tekintetben, hogy hogyan fognak a tervek hozzájárulni a visszadobás gyakorlatának csökkentéséhez vagy megszüntetéséhez.

(2) Ha a visszadobás gyakorlatának csökkentése vagy megszüntetése tekintetében mutatkozó késlekedés nehezen orvosolható károkat eredményezne, a tagállamok megfelelő, nem diszkrimináló védelmi intézkedéseket hozhatnak a felségterületükhöz és joghatóságuk alá tartozó vizeken a 16. cikknek megfelelően.

IV. FEJEZET

KIZÁRT TEVÉKENYSÉGEK

19. cikk

Tudományos kutatás

(1) E rendeletet nem kell alkalmazni a kizárólag tudományos célú halászati tevékenységekre az alábbi feltételek teljesülése esetén:

a) a halászati műveleteket a lobogó szerinti tagállam engedélyével és annak felügyelete alatt folytatják;

b) adott esetben a halászati műveletekről előre tájékoztatták a part menti tagállamot;

c) a halászati műveleteket folytató hajó fedélzetén tartják a lobogó szerinti tagállam által kiadott engedélyt;

d) ha a part menti tagállam a hajó lobogója szerinti tagállamtól azt kéri, a halászati műveletek végzése alatt a hajó parancsnoka felveszi a fedélzetre a part menti tagállam által küldött megfigyelőt.

(2) Az (1) bekezdésben említett célból kifogott tengeri élőlények értékesíthetők, tárolhatók, eladásra kiállíthatók vagy felkínálhatók, feltéve, hogy:

a) megfelelnek az e rendelet I. mellékletben megállapított előírásoknak és a 104/2000/EK rendelet[26] 2. cikke alapján elfogadott forgalmazási előírásoknak, vagy

b) emberi fogyasztástól eltérő célokra kerülnek közvetlen értékesítésre.

20. cikk

Mesterséges telepítés és áttelepítés

Ez a rendelet nem vonatkozik a tengeri élőlények mesterséges újratelepítése és áttelepítése céljából végrehajtott halászati műveletekre, amelyeket az érintett tagállam engedélyével és annak felügyelete alatt hajtanak végre. Ha ezeket a halászati műveleteket más tagállam vízterületein végzik, erről a Bizottságnak és az érintett tagállamoknak előzetes értesítést kell kapniuk.

V. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

21. cikk

A technikai intézkedések hatékonyságának értékelése

A Bizottság ötévente, először az e rendelet hatálybalépésétől számított ötödik évben, a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság szakvéleménye alapján és a regionális tanácsadó testületekkel folytatott konzultációt követően, jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a rendelet végrehajtásáról, ideértve a technikai intézkedések halászati erőforrások védelmére gyakorolt hatásának vizsgálatát. E jelentés alapján a Bizottság javaslatot tesz a Tanácsnak bármilyen szükséges módosításra.

22. cikk

Részletes szabályok

E rendelet végrehajtásának részletes szabályait a 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni. E szabályoknak különösen a következőket kell megállapítania:

a) a célfaj minimális és maximális százalékos arányát a fedélzeten tartott elő vízi erőforrásokon belül;

b) az egyes célfajok tekintetében alkalmazható szembőség-tartományokat;

c) a visszadobás gyakorlatának csökkentését vagy megszüntetését és a halászeszközök szelektivitásának javítását célzó rendelkezéseket;

d) a halászati tevékenységek bizonyos időszakokban és/vagy a 2. cikkben említett bizonyos területeken történő korlátozására vonatkozó intézkedéseket, az e területeken lévő tengeri élőhelyeknek a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján történő védelme érdekében;

e) a tengeri élőhelyek vagy halászati erőforrások védelmét célzó egyéb technikai intézkedéseket.

23. cikk

A mellékletek módosítására vonatkozó eljárás

E rendelet mellékleteinek módosítását a 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének (3) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.

24. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) A 850/98/EK és a 2549/2000/EK rendelet hatályát veszti.

(2) A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat a III. mellékletben szereplő megfelelési táblázat szerint az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

25. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Rendelkezéseit 2009. xx xx-tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én

a Tanács részéről

az elnök

I. melléklet

Legkisebb kifogható méretek

Halak

Közönséges tőkehal (Gadus morhua) Fekete tőkehal (Pollachius virens) Szürke tőkehal (Merluccius merluccius) Rombuszhal (Lepidorhombus spp.) Nyelvhal (Solea spp.) Tengeri sügér (Dicentrarchus labrax) Makréla (Scomber spp.) Fattyúmakréla (Trachurus spp.) Hering (Clupea harengus) Szardínia (Sardina pilchardus) Szardella (Engraulis encrasicolus) | 35 cm 35 cm 27 cm 20 cm 24 cm 36 cm 20 cm 15 cm 20 cm 11 cm 12 cm |

Rákfélék

Norvég homár (Nephrops norvegicus) Norvéghomár-farok Nagy tengeripók (Maia squinado) Nagy tarisznyarák (Cancer pagurus) | 85 mm (teljes hossz) 25 mm (páncél hossza) 46 mm 120 mm 140 mm |

Kagylók

Polip (Octopus vulgaris) Fésűkagyló (Pecten maximus) | 450 gramm (kibelezve) 100 mm |

II. melléklet

A tengeri élőlények méretének mérése

1. A halat az orrcsúcstól a farokúszó végéig kell mérni.

2. A norvég homár méretét a páncél hossza alapján, a középvonallal párhuzamosan, a szemgödör végétől a páncél legtávolabbi széléig, és/vagy a teljes hossz alapján, a rostrum csúcsától a telson hátsó végéig, a sörtéket nem beleszámítva, és/vagy, a norvég homár leválasztott farka esetében: az első szelvény elülső felétől a telson hátsó végéig, a sörtéket nem beleszámítva kell megmérni. A farkat kiegyenesítve, de nem kihúzva kell mérni, a hát felőli oldalon.

3. A nagy tengeripók vagy a nagy tarisznyarák méretét a páncél minimális szélességeként, a páncél elülső-hátulsó középvonalára merőlegesen kell megmérni.

4. A kéthéjú kagylók méretét a kagyló leghosszabb részének mentén kell megmérni.

III. melléklet

Megfelelési táblázat

850/98/EK rendelet | Ez a rendelet |

1. cikk | 1. cikk |

2. cikk | 2. cikk |

3. cikk | 3. cikk |

4. cikk (1) bekezdés |

4. cikk (2) bekezdés |

4. cikk (3) bekezdés |

4. cikk (4) bekezdés |

4. cikk (5) bekezdés |

4. cikk (6) bekezdés |

5. cikk |

6. cikk (1) bekezdés | 6. cikk (3) bekezdés d) pont |

6. cikk (2) bekezdés | 6. cikk (3) bekezdés a) pont |

6. cikk (3) bekezdés |

7. cikk |

8. cikk | 6. cikk (3) bekezdés e) pont |

9. cikk | 6. cikk (3) bekezdés b) pont |

10. cikk |

11. cikk |

12. cikk |

13. cikk |

14. cikk |

15. cikk |

16. cikk | 6. cikk (1) bekezdés |

17. cikk | 4. cikk (1) bekezdés |

18. cikk (1) bekezdés | 4. cikk (4) bekezdés |

18. cikk (2) bekezdés |

18. cikk (3) bekezdés |

18. cikk (4) bekezdés |

19. cikk (1) bekezdés | 4. cikk (2) bekezdés |

19. cikk (2) bekezdés |

19. cikk (3) bekezdés | 4. cikk (3) bekezdés |

20. cikk |

21. cikk |

22. cikk |

23. cikk |

25. cikk | 14. cikk |

26. cikk | 15. cikk |

27. cikk |

28. cikk |

29. cikk |

29a. cikk |

29b. cikk |

30. cikk (1) bekezdés | 7. cikk (2) bekezdés |

30. cikk (2) bekezdés |

30. cikk (3) bekezdés |

30. cikk (4) bekezdés |

30. cikk (5) bekezdés |

31. cikk | 12. cikk |

32. cikk | 11. cikk |

33. cikk |

34. cikk |

35. cikk |

36. cikk |

37. cikk |

38. cikk |

39. cikk |

40. cikk |

42. cikk | 13. cikk |

43. cikk | 19. cikk |

44. cikk | 20. cikk |

45. cikk | 16. cikk |

46. cikk | 17. cikk |

47. cikk |

48. cikk | 22. cikk |

49. cikk |

50. cikk | 25. cikk |

I. melléklet |

II. melléklet |

III. melléklet |

IV. melléklet |

V. melléklet |

VI. melléklet |

VII. melléklet |

VIII. melléklet |

IX. melléklet |

X. melléklet |

XI. melléklet |

XII. melléklet | I. melléklet |

XIII. melléklet | II. melléklet |

XIV. melléklet |

XV. melléklet | III. melléklet |

[1] HL L 125., 1998.4.27., 1. o.

[2] HL L 292., 2000.11.21., 5. o. A legutóbb a 2001. július 16-i 1456/2001/EK rendelettel módosított rendelet.

[3] HL L 256., 2004.8.3., 17. o. A legutóbb a 2007. június 11-i 2007/409/EK tanácsi határozattal módosított határozat.

[4] COM(2004) 438 végleges

[5] HL L 125., 1998.4.27., 1. o.

[6] COM(2005) 647 végleges

[7] Északi-tengeri Regionális Tanácsadó Testület (NS RAC), Északnyugati Vizek Regionális Tanácsadó Testülete (NWW RAC), Délnyugati Vizek Regionális Tanácsadó Testülete (SWW RAC).

[8] A Tanács 812/2004/EK rendelete (2004. április 26.) a cetféléknek a halászat során történő esetleges járulékos kifogására vonatkozó intézkedések megállapításáról és a 88/96/EK rendelet módosításáról. Ez a rendelet nem csak az Északi-tengerre, hanem a Földközi- és a Balti-tengerre is vonatkozik, ezért különálló rendelet marad.

[9] A HTMGB munkacsoport ülései, 2007. március 19–23. és 2007. március 15–19.

[10] A HTMGB munkacsoport ülése, 2007. június 11–15.

[11] 2007. június 4–6., Aalesund, Norvégia

[12] ICES HTHM jelentés 2005. (ICES CM 2005/B:04)

[13] HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

[14] HL C , , . o.

[15] HL C , , . o.

[16] HL C , , . o.

[17] HL C , , . o.

[18] HL L 125., 1998.4.27, 1. o. A legutóbb a 2166/2005/EK rendelettel módosított rendelet.

[19] COM(2004) 438 végleges

[20] HL L 349., 2005.12.31, 1. o. A legutóbb a 809/2007/EK rendelettel módosított rendelet.

[21] HL L 409., 2006.12.30., 11. o.

[22] HL L 256., 2004.8.3., 17. o. A legutóbb a 2007/409/EK határozattal (HL L 155., 2007.6.15., 68. o.) módosított határozat.

[23] HL L 191., 1998.7.7., 10. o.

[24]

[25]

[26] HL L 17., 2000.1.21., 22. o.