[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 11.3.2008

COM(2008) 134 végleges

2008/0055 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló 2005/35/EK irányelv módosításáról

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKOLÁS

A JAVASLAT HÁTTERE

A javaslat indokai és célkitűzései

Aggodalommal tekintve a hajók működéséből eredő szennyező anyagoknak a hajókról a tengerbe történő gyakori illegális kibocsátására és a jelentős mértékű olajkiömlést okozó balesetek következményeire a Bizottság 2003-ban irányelvjavaslatot terjesztett elő az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 80. cikkének (2) bekezdése alapján „a hajók által okozott környezetszennyezésről és a környezetszennyezési szabálysértések esetén alkalmazandó, többek között büntetőjogi szankciók bevezetéséről”, továbbá javaslatot tett egy kerethatározat elfogadására az Európai Unióról szóló Szerződés 29. és 31. cikke, valamint a 34. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján „a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó jogszabályok végrehajtásához szükséges büntetőjogi keret megerősítéséről”. Az irányelvjavaslat arról rendelkezett, hogy a hajók által okozott szennyezést büntetőjogi jogkövetkezményekkel járó bűncselekménynek kell tekinteni. A kerethatározatról szóló javaslat fő célja a büntetőjogi szankciók szintjének közelítése volt.

Az említett két intézkedéssel a Bizottság arra tett javaslatot, hogy a büntetések természete (büntetőjogi) és neme (szabadságvesztés vagy pénzbüntetés) a közösségi jogi eszközben, a büntetőjogi büntetések szintjéről szóló rendelkezések pedig a kormányközi eszközben szerepeljenek. A javaslatok tárgyalása idején a büntetőjogi témáknak az első és a harmadik pillér közötti felosztása vitatott kérdéssé vált az Európai Unió intézményei között. A két eszközt végül 2005-ben az alábbiaknak megfelelően fogadták el:

A hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló 2005/35/EK irányelv pontosan meghatározza a jogsértések fogalmát, és egy rendelkezése lehetővé teszi, hogy „a jogsértéseket olyan hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal sújtsák, amelyek kiterjedhetnek büntető, illetve igazgatási szankciókra is”. A büntetőjogi szankciók jellegéről, neméről és szintjeiről szóló rendelkezések a párhuzamos 2005/667/IB kerethatározatban kaptak helyet.

A 2005. szeptember 13-i ítéletet (C-176/03 sz. ügy) követően, amelyben az Európai Közösségek Bírósága (a továbbiakban: EKB) kimondta, hogy a közösségi jogalkotó bizonyos feltételek teljesülése esetén büntetőjogi intézkedéseket hozhat, a Bizottság úgy döntött, hogy keresetet nyújt be a 2005/667/IB kerethatározat megsemmisítése iránt arra figyelemmel, hogy a kerethatározatot nem megfelelő jogalap alapján fogadták el (C-440/05 sz. ügy).

2007. október 23-án az EKB megsemmisítette a kerethatározatot arra való hivatkozással, hogy a bűncselekmény és a szankciók típusának meghatározását tartalmazó cikkeit (2., 3. és 5. cikk) el lehetett volna fogadni az EK-Szerződés 80. cikkének (2) bekezdése alapján, és így a kerethatározat megsértette az EU-Szerződés 47. cikkét, mivel bitorolta a Közösségnek biztosított hatásköröket.

A kerethatározat EKB általi, 2007. október 23-i megsemmisítését követően helyes jogalap, azaz az EK-Szerződés 80. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott rendelkezésekkel kell betölteni azt a jogi vákuumot, amely a tengerek szennyezése elleni küzdelemben alkalmazható szankciók összehangolt megközelítése terén keletkezett.

A szankciórendszer bevezetésének célja az olyan ritkán előforduló szennyezésekkel szembeni fellépés, amikor a hajósok magatartása elfogadhatatlannak minősül, és azt büntetőjogi szankciókkal kell sújtani. A minőséget felmutató hajósoknak hasznuk származik majd ebből a rendszerből, mivel lehetővé teszi annak a csekély kisebbségnek a hatékony felelősségre vonását, amely lerontja a hajózási ágazatról kialakult kedvező képet.

A javasolt intézkedések szükségesek annak biztosításához, hogy a tengeri biztonságra alkalmazandó közösségi jogszabályok teljes mértékben hatékonyak legyenek, az alábbi okokból:

- A 2005/667/IB tanácsi kerethatározat elfogadásával a tagállamok kivétel nélkül egyet értettek abban, hogy a szándékosan, tudatos gondatlanságból vagy hanyagságból elkövetetett hajókról történő szennyezést bűncselekménynek kell tekinteni. Az említett kerethatározat EKB általi megsemmisítését követően a Bizottság azt javasolja, hogy az irányelvet annak lényegi tartalma megváltoztatása nélkül igazítsák ki, építsék be az irányelvbe a kerethatározat fent említett rendelkezését, és ily módon tegyék hatékonyabbá annak végrehajtását (tekintettel az EKB szerepére az első pillérben elfogadott jogi aktusok megfelelőségének és egységes értelmezésének biztosításában).

- A 2005/35/EK irányelvben található szankciórendszer csak részben ülteti át a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény (MARPOL) rendelkezéseit. Annak biztosítására, hogy a MARPOL 4. cikke (4) bekezdésének megfelelően a büntetések „megfelelően súlyosak legyenek ahhoz, hogy visszatartó erejük legyen” az esetleges szennyezők irányában, a szankciórendszer elrettentő hatását fokozni kell, és nagy visszatartó erejű jelzést kell küldeni az esetleges jogsértők felé[1]. Ezenkívül a bűncselekmények kivizsgálása és üldözése, valamint a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés alapvető fontosságúnak, és a közigazgatási jellegű fellépésnél jóval hatékonyabbnak bizonyulhat.

- Egyes tagállamok, különösen a parti államok nemrégiben megerősítették büntetőjogi szankcióik rendszerét. A megelőzés kapcsán tanúsított éberségük, a büntetőbíróságok által kiszabott büntetések súlyossága, az ezen ügyeknek biztosított nyilvánossággal együtt segített jelentősen csökkenteni az illegális kibocsátások gyakoriságát. Annak elkerülése érdekében, hogy a bűncselekmények elkövetői az Európai Közösségen belül menedéket leljenek, kiemelkedő fontosságú, hogy az összes tagállam azonos megközelítést alkalmazzon, akár lobogó vagy kikötő szerinti vagy parti államként jár el.

Általános háttér

A környezetkárosító bűncselekmények az Európai Unió központi problémái közé tartoznak. Az 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott Európai Tanács ösztönözte, hogy egy meghatározott számú, különösen fontos bűncselekményi területen – beleértve a környezetkárosító bűncselekményeket is – a tényállásokra és a szankciókra közös fogalmakat határozzanak meg. A Prestige tartályhajó 2002. novemberi elsüllyedését követően a 2002. december 12-én és 13-án Koppenhágában tartott Európai Tanács kinyilvánította, hogy elszánta magát minden olyan szükséges intézkedés elfogadására, amely a jövőbeni hasonló szerencsétlenségek megelőzéséhez szükséges. A Tanács különösen üdvözölte a Bizottságnak azt a szándékát, hogy az megvizsgálja az egyedi új intézkedések szükségességét, ideértve a felelősséget és a kapcsolódó szankciókat érintő intézkedéseket. A 2002. december 19-i Bel- és Igazságügyi Tanács nyilatkozatot fogadott el, amelyben vállalta, hogy megfontol minden olyan kiegészítő intézkedést, amely a környezet és különösen a tengerek szennyezéssel szembeni büntetőjogi védelméhez szükséges.

Hatályos rendelkezések a javaslat által szabályozott területen

A javaslat a 2005/35/EK irányelvre épül, és átveszi a megsemmisített 2005/667/IB kerethatározat lényegi rendelkezéseit.

Összhang az Unió többi szakpolitikájával és célkitűzésével

A javasolt irányelv tiszteletben tartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapvető jogokat és elveket. A javaslat különösen az Alapjogi Charta VI. fejezetében meghatározott igazságszolgáltatási alapelvekkel összhangban készült, és támogatja a környezet magas szintű védelmének a Közösség szakpolitikáiba való beépítését a Charta 37. cikkében meghatározott, fenntartható fejlődés elvével összhangban.

KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

Konzultáció az érdekelt felekkel

Az érdekelt felekkel folytatott konzultációt ebben az esetben nem tartották szükségesnek, mivel a javaslat pontosan ugyanazokat a rendelkezéseket foglalja magában, amelyeket a Tanács a megsemmisített kerethatározatban már korábban egyhangúan elfogadott. Ráadásul a 2005/667/IB kerethatározat 2005. október 23-i az Európai Közösségek Bírósága általi megsemmisítésével jogi vákuum keletkezett a tengerek szennyezése elleni küzdelemben alkalmazható esetleges szankciók összehangolt megközelítése terén, amelyet a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni.

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

Külső szakértők bevonására nem volt szükség.

Hatásvizsgálat

Hatásvizsgálat elvégzését nem tartották szükségesnek figyelemmel arra, hogy a javaslat olyan rendelkezéseket vezet be a közösségi jogba, amelyeket a Tanács a megsemmisített 2005/667/IB kerethatározatban már korábban egyhangúan elfogadott.

A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A javasolt fellépés összefoglalása

A javasolt irányelv bűncselekményként definiálja a 2005/35/EK irányelv 4. cikkében már meghatározott jogsértést.

Az ilyen tevékenységekhez nyújtott bűnsegélyt vagy arra való felbujtást egyaránt bűncselekménynek kell tekinteni.

A bűncselekményt hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal kell büntetni, amelyeknek a természetes személyekkel szemben büntetőjogi jellegűeknek kell lenniük. Hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal kell sújtani a jogi személyeket is, ha ezen irányelv alapján felelősségük megállapítható.

Jogalap

Ezen irányelv rendelkezései a tengeri közlekedésre vonatkoznak. Ennek következtében a választott jogalap az EK-Szerződés 80. cikkének (2) bekezdése.

A szubszidiaritás elve

A szubszidiaritás elve annyiban érvényesül, amennyiben a javaslat nem tartozik a Közösség kizárólagos hatáskörébe.

A javaslat célkitűzéseit az egyes tagállamok nem érhetik el kielégítő módon a következők miatt:

A tengerek szennyezése természetéből adódóan határokon átnyúló károkat okoz. Ezért alapvető fontosságú, hogy a tagállamok – legalább a természetes személyek által elkövetett bűncselekményeket illetően – egyetértsenek abban, hogy a tengerek szennyezése kapcsán mely jogsértés minősül bűncselekménynek, és sújtható büntetőjogi szankciókkal. Az eltérő nemzeti megközelítések e területen a hatékony igazságügyi együttműködés gátját képezik, és lehetővé teszik a jogsértők számára a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülését.

A tengerek szennyezésének gyakori határokon átterjedő hatásai, illetve a jogsértők tevékenységének határokon átnyúló jellege miatt a tagállamok elszigetelt fellépése nem alkalmas e probléma megoldására.

A javaslat célkitűzéseit a következő okok miatt lehet közösségi fellépéssel hatékonyabban megvalósítani:

A bűncselekmények tényállása és a természetes személyekre alkalmazandó büntetőjogi szankciók minimum követelményeit közösségi szinten kell felállítani. Ez biztosítja, hogy a hajókról történő szennyezéssel elkövetett jogsértéseket minden tagállamban hasonlóan kezelik majd, és a jogsértők az EU területén nem kerülhetik el az általuk elkövetett bűncselekmény miatt indult büntetőeljárást.

A javasolt irányelv csak az azon tevékenységekkel kapcsolatos harmonizáció minimumszintjét határozza meg, amelyeket bűncselekményeknek kell tekinteni, és általánosságban csak azt mondja ki, hogy a büntetőjogi szankciókat természetes személyekre kell alkalmazni. A tagállamok választására bízza annak eldöntését, hogy a büntetőjogi szankciókat jogi személyekre is alkalmazzák-e.

A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének.

Az arányosság elve

A javaslat az alábbi okok miatt felel meg az arányosság elvének:

Az intézkedés irányelv formájában történik, amely a tagállamok számára nagyfokú rugalmasságot tesz lehetővé a végrehajtás során, beleértve a szankciók típusának és szintjének meghatározását. Csak a minimális követelmények kerülnek meghatározásra. A tagállamok fenntarthatnak, illetve bevezethetnek szigorúbb intézkedéseket, például további bűncselekményi tényállásokat hozhatnak létre, vagy jogi személyek tekintetében is vezethetnek be büntetőjogi szankciókat. Mindez világosan szerepel a 2005/35/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében.

Az irányelv végrehajtása nem jár jelentős anyagi és igazgatási teherrel, mivel a kívánt büntetőjogi és az igazságszolgáltatási struktúrák már minden tagállamban léteznek.

Az eszközök megválasztása

Javasolt eszköz: irányelv.

Más jogi eszközök a következő oknál fogva nem lennének megfelelőek:

A hatályos 2005/35/EK irányelvet összhangba kell hozni a C-440/05. sz. ügyben hozott bírósági ítélettel. Az irányelv csak módosító irányelv elfogadásával módosítható.

KÖLTSÉGVETÉSI VONATKOZÁSOK

A javaslat nincs kihatással a Közösség költségvetésére.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK

Megfelelési táblázat

A tagállamok az irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseik szövegét, valamint a rendelkezések és az ezen irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot kötelesek eljuttatni a Bizottsághoz.

Európai Gazdasági Térség

A javasolt jogi aktus EGT-vonatkozású, ezért az egész Európai Gazdasági Térségben alkalmazni kell.

A javaslat részletes kifejtése

1. Bűncselekmény

A tagállamoknak jogszabályokat kell elfogadniuk arról, hogy a 2005/35/EK irányelv 2. cikkében meghatározott szennyező anyagoknak a 2005/35/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében említett bármely területen történő hajók általi kibocsátását bűncselekménynek tekintik, amennyiben azt szándékosan, tudatos gondatlanságból vagy hanyagságból követték el. A „bűncselekmény” fogalma megfelel a megsemmisített 2005/667/IB kerethatározat 2. cikkében meghatározottakkal.

2. A jogi személyek felelőssége

A megsemmisített kerethatározatban előírtaknak megfelelően a tagállamok biztosítják, hogy a jogi személyt felelősségre lehessen vonni az olyan bűncselekményekért, amelyet javára egyes személyek a jogi személy nevében eljárva vagy akkor követtek el, amikor a felügyelet vagy ellenőrzés hiánya ezt az ilyen személyek számára lehetővé tette.

3. Szankciók

A hajókról történő szennyezéssel elkövetett jogsértésekre alkalmazott szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük mind a természetes mind a jogi személyek esetében.

A fenti követelményen kívül, az új 4. cikkben meghatározott bűncselekmény tekintetében a tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy a természetes személyekre alkalmazandó szankciók büntetőjogi jellegűek legyenek. A jogi személyek tekintetében nincs meghatározva, hogy a büntetéseknek büntetőjogi jellegűeknek kell-e lenniük. Így azon tagállamok, amelyek nemzeti joga nem ismeri el a jogi személy büntetőjogi felelősségét, nincsenek kötelezve nemzeti rendszerük megváltoztatására.

4. Végrehajtási időszak

A végrehajtás időtartalma a tagállamok számára 6 hónap, figyelembe véve, hogy az 1. cikk nagymértékben lefedi a megsemmisített 2005/667/IB kerethatározat 2., 3. és 5. cikkének tartalmát. Az említett kerethatározat végrehajtási időszaka 2007. január 12-én járt le, így a tagállamok ezen irányelv jelentős részét már végrehajtották.

2008/0055 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló 2005/35/EK irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[2],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[3],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[4],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[5],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően,

mivel:

1. A hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[6] és e módosítás célja a természetes vagy jogi személyek által hajókról történő szennyezéssel elkövetett jogsértések fogalmának, felelősségi körüknek, és a természetes személyekre e bűncselekmények kapcsán alkalmazható szankciók büntetőjogi jellegének közelítése.

2. 2007. október 23-án az Európai Közösségek Bírósága megsemmisítette[7] a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó jogszabályok végrehajtásához szükséges büntetőjogi keret megerősítéséről szóló 2005. július 12-i 2005/667/IB kerethatározatot[8], amely a 2005/35/EK irányelvet büntetőjogi szabályokkal egészítette ki. Az irányelv e módosítása betölti az ítélet nyomán keletkezett jogi vákuumot.

3. A büntetőjogi szankciók – amelyek eltérő természetű társadalmi helytelenítést fejeznek ki, mint a közigazgatási szankciók – erősítik a hajók által okozott szennyezés elleni hatályos jogszabályoknak való megfelelést.

4. A büntetőjogi szankciókra vonatkozó közös szabályok lehetővé teszik, hogy a nyomozásra és a tagállamok közötti segítségnyújtásra hatékonyabb módszereket alkalmazzanak.

5. A hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókat az egész Közösségben a jogi személyekre is alkalmazni kell, mivel a hajók által okozott szennyezéshez kapcsolódó bűncselekményeket gyakran a jogi személyek érdekében vagy azok javára követik el.

6. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot ezen irányelv végrehajtásáról annak érdekében, hogy a Bizottság értékelni tudja annak hatásait.

7. Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és az elkövetési magatartás által okozott kár lehetséges határokon átnyúló jellege miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ugyanebben a cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

8. Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke által elismert és az Európai Unió Alapjogi Chartájában kifejezett elveket.

9. A 2005/35/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2005/35/EK irányelv a következőképpen módosul:

10. A cím helyébe a következő szöveg lép:

„Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hajók által okozott szennyezésről és a szennyezéssel elkövetett jogsértésekre alkalmazandó – többek között büntetőjogi – szankciók bevezetéséről”.

11. Az 5. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 6. cikk (2) bekezdésében és a 7. cikk (2) bekezdésében a „jogsértés” szó helyébe a „bűncselekmény” szó lép.

12. A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„Bűncselekmények

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a szennyező anyagoknak a 3. cikk (1) bekezdésében említett bármely területen történő hajók általi kibocsátását bűncselekménynek tekintik, amennyiben azt szándékosan, tudatos gondatlanságból vagy hanyagságból követték el.

(2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett bűncselekményekre való felbujtás, illetve az ahhoz nyújtott bűnsegély büntetendő legyen.”

13. Az 5. cikk után az irányelv a következő 5a. cikkel egészül ki:

„A természetes személyekkel szembeni szankciók

(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 4. cikkben említett bűncselekményeket hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal büntesse.

(2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett büntetőjogi szankciókat minden, a 4. cikk értelmében a bíróság által bűncselekményért felelősnek ítélt személyre alkalmazzák.”

14. Az 5a. cikk után az irányelv a következő 5b. cikkel egészül ki:

„A jogi személyek felelőssége

(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatóak legyenek a 4. cikkben említett bármely bűncselekményért, amelyet akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva olyan természetes személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül vezető tisztséget tölt be, amely a következők egyikén alapul:

a) a jogi személy képviseletének joga, vagy

b) a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga, vagy

c) a jogi személyen belüli ellenőrzés joga.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személy felelősségre vonható legyen, amennyiben az (1) bekezdésben említett természetes személyre bízott felügyelet, illetve ellenőrzés elmulasztása lehetővé tette a 4. cikkben említett bűncselekménynek a jogi személy javára történő, a jogi személy irányítása alá tartozó természetes személy általi elkövetését.

(3) A jogi személynek az (1) és (2) bekezdésben meghatározott felelőssége nem zárja ki büntetőeljárás megindítását olyan természetes személyek ellen, akik a 4. cikkben említett bűncselekmények bármelyikének elkövetésében tettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként részt vettek.”

15. Az 5b. cikk után a rendelet a következő 5c. cikkel egészül ki:

„A jogi személyekkel szembeni szankciók

(1) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az 5b. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében felelősségre vont jogi személyt hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessék.

(2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett szankciókat minden, a 4. cikk értelmében a bíróság által bűncselekményért felelősnek ítélt személyre alkalmazzák.”

16. A 8. cikket el kell hagyni.

2. cikk

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ezen irányelv hatálybalépésétől számított legkésőbb 6 hónappal annak rendelkezéseinek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

3. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök[pic][pic][pic]

[1] Lásd még a 2003. márciusi eredeti bizottsági javaslat indokolásának 2.2 pontját: COM(2003) 92 végleges.

[2] HL C […], […], […] o.

[3] HL C […], […], […] o.

[4] HL C […], […], […] o.

[5] HL C […], […], […] o.

[6] HL L 255., 2005.9.30., 11. o.

[7] Lásd a következő ügyet: C-440/05 Bizottság kontra Tanács, még nem került közzétételre az Európai Bírósági Határozatok Tárában.

[8] HL L 255., 2005.9.30., 164. o.