[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 22.1.2008 COM(2008) 7 végleges Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA a 2003/96/EK irányelv 19. cikkével összhangban Olaszország számára egyes földrajzi térségekben fűtési célú gázolajra és LPG-re vonatkozó kedvezményes adómérték alkalmazásának engedélyezéséről (előterjesztő: a Bizottság) INDOKOLÁS 1) A JAVASLAT HÁTTERE - A javaslat indokai és célkitűzései Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatását a 2003/96/EK tanácsi irányelv[1] (a továbbiakban: energiaadó-irányelv vagy irányelv) szabályozza. Az irányelv 19. cikkének (1) bekezdése értelmében, a különösen az 5., 15. és 17. cikkben előírt rendelkezéseken felül a Tanács meghatározott politikai megfontolásokból egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva bármely tagállam számára engedélyezheti további mentességek vagy kedvezmények bevezetését a jövedéki adók terén. E javaslat célja, hogy Olaszország számára egyes földrajzi térségekben az ott lakó személyek fűtési többletköltségeinek részleges kompenzálása érdekében lehetővé tegye fűtési célú gázolajra és LPG-re vonatkozó kedvezményes adómérték alkalmazását. A fűtési költségek magas szintje a szigorú éghajlati viszonyokból vagy az egyes zónák sziget jellegéből adódik, amelyet tovább nehezít a fűtőanyagok korlátozott választéka, a földgázhálózathoz való hozzáférés hiánya. - Általános háttér 2006. október 17-én kelt levelükben az olasz hatóságok engedélyt kértek arra, hogy egyes földrajzi térségekben kedvezményes adókulcsot alkalmazhassanak a fűtési célú gázolajra és LPG-re, meghosszabbítva az energiaadó-irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében – az irányelv II. melléklete 8. pontjának tizedik francia bekezdésével összefüggésben – engedélyezett eltérést. Az engedélyezett eltérés alapján Olaszország 2006. december 31-ig egyes térségekben kedvezményes jövedékiadó-mértéket alkalmazhatott a fűtési célú gázolajra és LPG-re. Az olasz hatóságok kérése az említett határidő lejárta előtt kelt. 2006. december 5-én, 2007. február 13-án, 2007. április 18-án, 2007. június 7-én, 2007. augusztus 27-én, 2007. október 1-jén és 2007. november 12-én az olasz hatóságok további információkkal és felvilágosítással szolgáltak. Eltérés iránti kérelmét Olaszország területének különböző éghajlati és földrajzi viszonyokat eredményező sokszínűségével indokolta. 1999-ben Olaszország az adórendszer reformja során felemelte a jövedéki adó általános szintjét. Területének sajátosságaira tekintettel ugyanakkor Olaszország – egyes fogyasztók túlzott terheinek elkerülése érdekében – bizonyos térségekben kedvezményes adómértéket vezetett be a fűtési célú gázolaj és LPG vonatkozásában. Gázolaj esetében az adókedvezmény jelenleg 129,11 EUR 1000 literenként (az alkalmazandó adómérték így 274,10 EUR/1000 liter), LPG esetében pedig 159,07 EUR 1000 kilogrammonként (az alkalmazandó adómérték így 30,87 EUR/1000 kg). Az alkalmazandó adómértékek meghaladják az irányelvben előírt kötelező minimumot. Az adókedvezmény a következő kritériumoknak megfelelő földrajzi térségekben alkalmazható: - Az 1993. évi 412. elnöki rendeletben meghatározott F zónába tartozó települések. A rendelet Olaszország területét hat éghajlati zónára osztja (A–F). A besorolás alapja a „napi fokok” mutatón alapul, amely a hagyományos fűtési időszakban az optimális 20 C°-tól eltérő napi átlaghőmérsékletek összege. Minél magasabb ez a szám, az adott településen annál alacsonyabb a kinti hőmérséklet a fűtési időszakban. Az F éghajlati zónába eső települések „napi fokok” mutatója több, mint 3000[2]. - Az 1993. évi 412. elnöki rendeletben meghatározott E zónába tartozó települések, amíg a földgázhálózat nem hozzáférhető az adott településen. Az E éghajlati zónába eső települések „napi fokok” mutatója 2100–3000 közé esik. - Szardínia és a kisebb szigetek települései, amíg a földgázhálózat nem hozzáférhető az adott településen; Szicília kivételével minden olasz sziget ide tartozik. Az olasz hatóságok szerint az eltérő adómérték és a kedvezményezett területek kiválasztása objektív kritériumokon alapul. A cél a földrajzi egységesség biztosítása a többi olasz területtel, azaz a kedvezményezett területeken a lakosság kiemelkedően magas fűtési költségeinek csökkentése révén az olasz népesség többi részével összehasonlítható helyzet kialakítása. Az adókedvezmény összege minden esetben azonos; célja csupán a kedvezményezett területek lakosságára nehezedő – a hideg éghajlattal vagy a fűtőanyag-ellátással kapcsolatos – fűtési többletköltségek részleges csökkentése. Az olasz hatóságok állítása szerint az E és F éghajlati zónában az adókedvezmény átlagosan a fűtési célú gázolaj és LPG árának 11-12%-át teszi ki. E számokat az átlagos fűtési költségekhez kell viszonyítani, amelyek az éghajlati viszonyok miatt a nemzeti átlagnál 90%-kal magasabbak az E zónában és 170%-kal az F zónában. A szigetek sajátossága abban rejlik, hogy földrajzi helyzetükből adódóan a fűtőanyag-ellátás korlátozott választékú és a szállítási többletköltségek miatt többe is kerül, mint Olaszország szárazföldi területein. Az olasz hatóságok megerősítették, hogy az adókedvezmény nem vezet túlkompenzációhoz és nem csökkenti az LPG és a gázolaj árát a szárazföldi színvonal alá. Az általuk benyújtott adatok alapján az LPG ára az adókedvezmény bevezetése után is hektoliterenként 2,5–4,5 euróval magasabb a szigeteken, mint a szárazföldön. A gázolaj esetében az árkülönbség még jelentősebb, a végső fogyasztói ár esetenként kétszer akkora is lehet a szigeteken, mint a szárazföldön. Végül, ha az adott településén elérhetővé válik a földgáz (ez az E éghajlati zónába tartozó településeken és néhány szigeten várható), az az olasz hatóságok véleménye szerint jelentős mértékben csökkenteni fogja az ott felmerülő többletköltségeket, és főként bővíteni fogja a fogyasztók rendelkezésére álló fűtőanyag-választékot. Következésképpen ha egy adott, az E éghajlati zónába tartozó vagy az érintett szigeteken található településen kiépítik a földgázhálózatot, ott az olasz hatóságok nem tervezik tovább fenntartani az adókedvezményt. Az F éghajlati zónába tartozó, többnyire hegyvidékeken található településeken a földgázhálózat nem fog kiépülni olyan mértékben, hogy az az összes vagy a legtöbb érintett település földrajzi térségét lefedje. A hálózati beruházások ezért sok lakos számára nem járnak a rendelkezésre álló fűtőanyag-választék bővülésével. Az F éghajlati zónába tartozó települések kedvezményének ezért nem feltétele a földgázhálózat kiépítetlensége. Az intézkedés évi 62 millió EUR költségvetési forrást vesz igénybe. A kedvezményezett lakosság mintegy 4,4 millió fő. Az adókedvezményt árcsökkentés formájában nyújtják a kedvezményezett számára az energiatermék vásárlásakor (kedvezményezettek a kedvezményezett területek lakosai). - Hatályos rendelkezések a javaslat által szabályozott területen A Tanács 2003. október 27-i 2003/96/EK irányelve az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről. - Összhang az Unió többi szakpolitikájával és célkitűzésével Az energiaadó-irányelv 19. cikke szerinti eltérésre vonatkozó kérelmeket a Bizottság a belső piac megfelelő működésének, a tisztességes piaci verseny biztosítása szükségességének, illetve a Közösség egészségügyi, környezetvédelmi, energiaügyi és közlekedési szakpolitikáinak figyelembevételével köteles megvizsgálni. Az érintett földrajzi térségek esetében az előírt nemzeti adómérték alkalmazása a fűtési célú LPG-re és gázolajra Olaszország többi területéhez képest túlságosan megnövelné a fűtési költségeket. Mindez a szigorú éghajlati körülményekből vagy az egyes övezetek elszigeteltségéből ered, amelyet tovább nehezít a földgázhálózathoz mint alternatív fűtési célú energiaforráshoz való hozzáférés hiánya. A kedvezményes adómérték ezt a helyzetet veszi figyelembe, amikor részlegesen enyhíti a szóban forgó földrajzi térségekben a többi olasz területhez képest többletként felmerülő fűtési költségeket. Az olasz hatóságok szerint a kedvezmény minden esetben a többletköltségek alatt marad. Az így alkalmazott adómérték ugyanakkor így is meghaladja az energiaadó-irányelvben meghatározott minimum adómértéket, mind a gázolaj, mind az LPG esetében. Ez alapján feltételezhető, hogy a kedvezmény megfelel az adóztatás energiahatékonyságot ösztönző célkitűzésének és az energiapolitika egyéb szempontjainak. Az intézkedést nem találták összeegyeztethetetlennek a vonatkozó környezetvédelmi és energiaügyi közösségi politikákkal. Az intézkedés emellett a belső piac megfelelő működése és a tisztességes verseny biztosítása szempontjából is elfogadható. Célja csupán az, hogy részlegesen ellentételezze az érintett térségek objektív körülményeiből adódó fűtési többletköltségeket. Az adókedvezmény nem alkalmazható kumulatív módon más jellegű adókedvezményekkel, és kizárólag a fűtőanyagoknak a helyiségek fűtését szolgáló felhasználására alkalmazható. Az olasz hatóságok állítása szerint az üzleti fogyasztóknak nyújtott adókedvezményre minden esetben alkalmazható a Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló 2006. december 15-i 1998/2006/EK bizottsági rendelet[3]. Mindazonáltal, ha az egy vállalkozásra jutó juttatás meghaladja a fenti rendeletben megállapított felső határt, azt az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK rendeletnek[4] megfelelően a Bizottságnak bejelentik. Az energiaadó-irányelv 19. cikkének (2) bekezdése továbbá kimondja, hogy a rendelkezései értelmében elfogadott intézkedéseket időben korlátozni kell, e célból legfeljebb 6 éves, megújítható határidőt engedélyez. A jelen helyzetben célszerűnek tűnik a felhatalmazás 6 évre történő megadása. Gondoskodni kell arról, hogy Olaszország 2007. január 1-jétől képes legyen a javaslatban említett, az energiaadó-irányelv 18. cikkében – az irányelv II. mellékletével összefüggésben – engedélyezett különös kedvezmény szünetmentes alkalmazására. A kért engedélyt ezért az említett időponttól számított hatállyal meg kell adni. 2) KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT - Konzultáció az érdekelt felekkel A javaslat csak Olaszországot érinti. - Szakvélemények összegyűjtése és felhasználása Külső szakértők bevonására nem volt szükség. - Hatásvizsgálat A javaslat egy tagállam egyedi engedélyére vonatkozik, saját kérése alapján. 3) A JAVASLAT JOGI ELEMEI A javasolt intézkedés összefoglalása A javaslat célja, hogy Olaszország számára a 2003/96/EK irányelv általános rendelkezéseitől eltérve engedélyezze a fűtési célú gázolajra és LPG-re vonatkozó kedvezményes adókulcsok alkalmazását egyes, magas fűtési költségekkel jellemezhető földrajzi térségekben. - Jogalap A 2003/96/EK tanácsi irányelv 19. cikke. - A szubszidiaritás elve Az EK-Szerződés 93. cikke szerinti közvetett adózás önmagában nem tartozik a Közösségnek az EK-Szerződés 5. cikke szerinti kizárólagos hatáskörébe. A közösségi jog azonban szigorúan körülírja és korlátozza a tagállamok e területen versengő hatáskörének alkalmazását. A 2003/96/EK irányelv 19. cikke értelmében csak a Tanács rendelkezik felhatalmazással arra, hogy a tagállamok számára az említett rendelkezés szerinti további mentességeket vagy kedvezményeket engedélyezzen. A tagállamok nem vehetik át a Tanács e szerepkörét. A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének. - Az arányosság elve A javaslat megfelel az arányosság elvének. Az adókedvezmény nem haladja meg a viselt többletköltségeket. - Az eszközök megválasztása Javasolt eszköz(ök): tanácsi határozat A 2003/96/EK irányelv 19. cikke csak ezt az intézkedést teszi lehetővé. 4) KÖLTSÉGVETÉSI VONZAT Az intézkedés nem ró a Közösségre pénzügyi vagy igazgatási terhet. A javaslat ezért semmiféle hatást nem gyakorol a közösségi költségvetésre. Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA a 2003/96/EK irányelv 19. cikkével összhangban Olaszország számára egyes földrajzi térségekben fűtési célú gázolajra és LPG-re vonatkozó kedvezményes adómérték alkalmazásának engedélyezéséről (Csak az olasz nyelvű szöveg hiteles) AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, tekintettel az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelvre[5] és különösen annak 19. cikke (1) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára, mivel: (1) A 2003/96/EK irányelv 18. cikkének (1) bekezdése értelmében, az említett irányelv II. mellékletével összefüggésben, Olaszországnak engedélyezték, hogy bizonyos „különösen hátrányos helyzetű térségekben” kedvezményes jövedékiadó-mértéket alkalmazzon a fűtési célú gázolajra és LPG-re. Ez az eltérés 2006. december 31-ig volt alkalmazható. (2) 2006. október 17-én kelt levelükben az olasz hatóságok a 2003/96/EK irányelv 19. cikkével összhangban engedélyt kértek ugyanazon földrajzi térségekben a fűtési célú gázolajra és LPG-re vonatkozó kedvezményes adómérték alkalmazására. Olaszország 2006. december 31. után is folytatni kívánja a fent említett eltérés értelmében folytatott gyakorlatát. Az új engedélyt Olaszország a 2007. január 1. és 2012. december 31. közötti időszakra kéri. (3) Olaszország területe igen sokszínű, különböző éghajlati és földrajzi viszonyokat mutat fel. 1999-ben Olaszország az adórendszer reformja során felemelte a jövedéki adó általános szintjét. Területének sajátosságaira tekintettel ugyanakkor Olaszország az egyes földrajzi térségek lakosait sújtó túlzott terhek részleges ellentételezése céljából kedvezményes adómértéket vezetett be a fűtési célú gázolaj és LPG vonatkozásában. (4) Az adókedvezmény célja a kedvezményezett területeken a lakosság kiemelkedően magas fűtési költségeinek csökkentése révén az olasz népesség többi részével összehasonlítható helyzet kialakítása. A kedvezményezett térségek meghatározása során Olaszország az adott térség éghajlati viszonyait és a földgázhálózat kiépítettségét figyelembe vevő objektív kritériumokra támaszkodott. Utóbbi kritérium az érintett térség lakossága számára rendelkezésre álló fűtőanyag-választékot tükrözi. (5) Az adókedvezmény ennek megfelelően a következő alternatív kritériumoknak megfelelő földrajzi térségekben (településeken) alkalmazható: i. az 1993. évi 412. elnöki rendeletben[6] meghatározott F zónába tartozó települések, azaz amelyek „napi fokok” mutatója 3000 felett van, ii. az 1993. évi 412. elnöki rendeletben meghatározott E zónába tartozó települések, azaz amelyek „napi fokok” mutatója 2100–3000 közé esik[7]; iii. Szardínia és a kisebb szigetek; Szicília kivételével minden olasz sziget az utóbbi körbe tartozik. Mivel a földgázhálózat kiépítése jelentős mértékben csökkenteni fogja a fűtési többletköltségeket és főként bővíteni fogja a fogyasztók rendelkezésére álló fűtőanyag-választékot, a kedvezmény nem lesz alkalmazható a második és harmadik szintű térségekben, amint az adott településen kiépítik a földgázhálózatot. (6) A szóban forgó települések közös jellemzője az Olaszország többi területéhez viszonyított fűtési többletköltség. Az E és F éghajlati zónában az adókedvezmény átlagosan a fűtési célú gázolaj és LPG árának 11-12%-át teszi ki. Az átlagos fűtési költségek az éghajlati viszonyok miatt a nemzeti átlagnál 90%-kal magasabbak az E zónában és 170%-kal az F zónában. A szigetek esetében az Olaszország szárazföldi részéhez viszonyított fűtési többletköltségek a szigetek földrajzi sajátosságaiból, a korlátozott fűtőanyag-kínálatból és a szállítási többletköltségekből, ezek következtében pedig a magasabb fűtőanyagárakból adódnak. (7) Az adókedvezmény minden esetben az érintett lakosság által viselt többletköltségek alatt marad, így szóba sem jöhet a túlkompenzáció lehetősége. Az olasz hatóságok kiemelték, hogy az adókedvezmény nem haladja meg az E és F zónában a hideg éghajlat miatt felmerült többletköltségeket; továbbá a szigetek tekintetében kijelentették, hogy az adókedvezmény hatására az adott fűtőanyag ára nem csökken a szárazföldi színvonal alá. (8) A kedvezményes adómérték mind a gázolaj, mind az LPG esetében meghaladja a 2003/96/EK irányelvben meghatározott minimum adómértéket. (9) A szóban forgó intézkedés csak a helyiségek fűtésére alkalmazható (magánszemélyek és vállalkozások egyaránt igénybe vehetik); az említett termékek más üzleti felhasználásával kapcsolatban nem alkalmazható. (10) Az intézkedésről megállapították, hogy nem torzítja a versenyt, illetve nem akadályozza a belső piac működését, valamint nem összeegyeztethetetlen a Közösség környezetvédelmi, energia- és közlekedési politikájával. (11) Olaszország számára ezért a 2003/96/EK irányelv 19. cikkének (2) bekezdése értelmében engedélyezni kell, hogy 2012. december 31-ig kedvezményes adókulcsot alkalmazzon a fűtési célú gázolajra és LPG-re egyes magas fűtési költségekkel jellemezhető földrajzi térségekben, amelyeket e határozat melléklete határoz meg. (12) Gondoskodni kell arról, hogy Olaszország 2007. január 1-jétől képes legyen az e határozattal érintett, az energiaadó-irányelv 18. cikkében – az irányelv II. mellékletével összefüggésben – engedélyezett különös kedvezmény szünetmentes alkalmazására. A kért engedélyt ezért 2007. január 1-jétől számított hatállyal meg kell adni. ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Olaszország engedélyt kap, hogy kedvezményes adókulcsokat alkalmazzon a fűtési célú gázolajra és LPG-re egyes magas fűtési költségekkel jellemezhető földrajzi térségekben, amelyeket e határozat melléklete határoz meg. A túlkompenzáció elkerülése érdekében a kedvezmény nem haladhatja meg az érintett térségekben felmerülő fűtési többletköltségeket. A kedvezményes adómértéknek meg kell felelnie a 2003/96/EK irányelv követelményeinek, különösen a 9. cikkben rögzített minimum adómértéknek. 2. cikk A határozat mellékletének (2) és (3) pontjában említett térségekben elhelyezkedő települések fogyasztása csak addig lehet kedvezményezett, amíg az érintett településen nincs földgázhálózat. 3. cikk Ez a határozat 2007. január 1-jétől 2012. december 31-ig alkalmazandó. 4. cikk Ennek a határozatnak az Olasz Köztársaság a címzettje. Kelt Brüsszelben, […]-án/-én. a Tanács részéről az elnök MELLÉKLET A határozat által érintett földrajzi térségek áttekintése 1. Az 1993. augusztus 26-i 412. elnöki rendeletben meghatározott F éghajlati zónába tartozó települések. 2. Az 1993. augusztus 26-i 412. elnöki rendeletben meghatározott E éghajlati zónába tartozó települések. 3. Szardínia és a kisebb szigetek települései[8]. [1] A Tanács 2003. október 27-i 2003/96/EK irányelve az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.; A legutóbb a 2004/74/EK és a 2004/75/EK irányelvvel (HL L 157., 2004.4.30., 87. o. és. 100. o.) módosított irányelv.) [2] A „napi fokok” mutató alapján meghatározott többi zóna adatai: A zóna (600 alatt), B zóna (600–900), C zóna (900–1400) és D zóna (1400–2100). [3] HL L 379., 2006.12.28., 5. o. [4] HL L 83., 1999.3.27., 1. o. [5] HL L 283., 2003.10.31., 51. o. [6] A rendelet Olaszország területét hat éghajlati zónára osztja (A–F). A besorolás alapja a „napi fokok” mutatón alapul, amely a hagyományos fűtési időszakban az optimális 20 C°-tól eltérő napi átlaghőmérsékletek összege. Minél magasabb ez a szám, az adott településen annál alacsonyabb a kinti hőmérséklet a fűtési időszakban. [7] A „napi fokok” mutató alapján meghatározott többi zóna adatai: A zóna (600 alatt), B zóna (600–900), C zóna (900–1400) és D zóna (1400–2100). [8] A 3. pontba Szicília kivételével minden olasz sziget beletartozik.