28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/8

1.

úgy véli, hogy a balkáni országok politikai és gazdasági stabilizációjának folytatása, illetve a demokratikus intézmények létrehozása megkívánja a nők aktív részvételét, mivel a népesség valamivel több, mint felét ők alkotják;

2.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a nemek közötti egyenlőségre irányuló (intézményi, pénzügyi, emberi jogi) jogszabályokat és gyakorlatokat nem biztosítják teljes mértékben, mindazonáltal van különbség a csatlakozási tárgyalásokat már megkezdett és még nem megkezdett országok között;

3.

hangsúlyozza a nők egyenlő jogainak és a munkaerőpiacon való egyenlő részvételük fontosságát, amelyek elengedhetetlenek a nők gazdasági függetlenségéhez, a nemzeti gazdasági növekedéshez, valamint a szegénység – amellyel szemben a nők kiszolgáltatottabbak mint a férfiak – elleni küzdelemhez;

4.

megjegyzi, hogy a nőket aránytalanul érinti az olyan szociális szolgáltatások és közkiadások csökkentése, mint az egészségügy, családi és gyermekellátás; rámutat, hogy ezek a korábban béren kívül nyújtott juttatások és szolgáltatások lehetővé tették a nők számára a fizetett foglalkoztatásban való részvételt, és ennek köszönhetően a munka és a családi élet összeegyeztetését;

5.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy bár a munkaerőpiacon a nők általában véve alulképviseltek, néhány (hagyományosan „női”) szakmában éppen túlképviseltek, ahol helyzetük – különösen a vidéki területeken – még bizonytalanabb; ebben a tekintetben felhív az alulfizetett ágazatok elnőiesedését megakadályozó különleges intézkedésekre; aggodalommal tölti el továbbá a „nemek közötti díjazási különbség” jelenségének létezése, illetve hogy a nők nehezen tudják saját vállalkozásukat elindítani;

6.

felhívja a balkáni országok kormányait, hogy hozzanak létre jogi keretet a nemek egyenlő díjazása érdekében, segítsék a nőket a magán- és szakmai életük összehangolásában, illetve ennek érdekében biztosítsanak jó minőségű, hozzáférhető és megfizethető gyermek- és idősgondozási lehetőségeket, továbbá szüntessék meg a nők vállalkozását akadályozó tényezőket;

7.

hangsúlyozza az oktatás abban játszott szerepét, hogy megszüntessék a női és férfi társadalmi szerepmintákkal kapcsolatos sztereotípiákat, valamint a kulturális sztereotípiákat, illetve hogy magának az oktatási rendszernek nem szabadna sztereotip mintákat támogatnia, beleértve a pályaválasztást is;

8.

felhívja a figyelmet az általában – különösen a vidéki területeken – elégtelen egészségügyi infrastruktúrára, és felhívja a kormányokat, hogy a nők számára biztosítsanak rendszeres méhnyak- és mellrák-szűrést, illetve HIV/AIDS-szűrést, amelynek a nők a férfiaknál jobban ki vannak szolgáltatva; hangsúlyozza a háború áldozataivá vált nők pszichológiai és orvosi rehabilitációjának jelentőségét;

9.

úgy véli, hogy a háború áldozataivá vált, Balkánon élő nőket többé nem pusztán a háború áldozatainak, hanem a stabilitás és a konfliktusmegoldás tevékeny résztvevőinek kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy általánosságban a Balkánon élő nők csak akkor tudják ezt a szerepet betölteni, ha egyenlő arányban vannak képviselve a politikai és gazdasági döntéshozatalban; üdvözli a kvótákat és felhívja azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mozdítsák elő a nők képviseltségét és szükség esetén hatékonyan alkalmazzák a kvótákat a politikai pártokban és a nemzetgyűlésekben, és ösztönzi azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy folytassák ezt a folyamatot annak biztosítása érdekében, hogy a nők és a férfiak fiatal korukban ismerjék meg az állampolgári jogokat és kötelezettségeket, és vegyenek részt azok gyakorlásában az „üvegplafon” egyszeri és mindenkori megszüntetése érdekében;

10.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a közelmúltban a Balkán legtöbb országában bevezetett jogalkotási keret ellenére továbbra is jelen van a családon belüli erőszak és a szóbeli bántalmazás; felhívja ezért az érintett országokat, hogy intézkedjenek az áldozatok számára menedékotthonok létrehozásáról, illetve annak biztosítása érdekében, hogy a végrehajtó intézmények, a jogi hatóságok és a köztisztviselők érzékenyebbek legyenek e jelenség tekintetében;

11.

hangsúlyozza, hogy a családon belüli erőszak elterjedtebb, mint ahogy azt a rendelkezésre álló adatok mutatják, valamint hogy az erre vonatkozó statisztikák és adatok még azokban az országokban is töredékesek, elégtelenül összegyűjtöttek és nem szabványosak, amelyek külön törvényt fogadtak el e tekintetben;

12.

hangsúlyozza a tudatosság növelésére irányuló kampányoknak a sztereotípiák, a megkülönböztetés (nemi alapú, kulturális, vallási alapú) elleni harcban, illetve általában a nemek közötti egyenlőség megteremtésében játszott szerepe fontosságát; megjegyzi, hogy ezeket a kampányokat a médián és reklámokon, oktatási anyagokon és az interneten keresztül közvetített pozitív női példaképekkel kell kiegészíteni;

13.

üdvözli a nők és férfiak számára biztosított esélyegyenlőség iránti erős elkötelezettséget tükröző jogalkotási és intézményi keret közelmúltbeli fejlődését az érintett országokban; kiemeli ugyanakkor, hogy szigorú intézkedésekre van szükség ezen előírások gyakorlatba való teljes átültetéséhez;

14.

felhívja a balkáni kormányokat, hogy intézkedjenek annak érdekében, hogy előkészítsék a nemek közötti esélyegyenlőségre vonatkozó integrált megközelítésnek a társadalmi és politikai élet valamennyi szintjén és területén történő megvalósítását;

15.

felhívja az EU valamennyi olyan tagállamát, amely még nem fogadta el az ENSZ Biztonsági Tanácsa fent említett határozatának megvalósítására vonatkozó Nemzeti Terveket, hogy fogadja el és a balkáni országokkal kapcsolatban alkalmazza azokat;

16.

aggodalommal veszi tudomásul. hogy a Balkán országai tranzitországok az emberkereskedelem szempontjából, és e kereskedelem áldozatai általában nők és gyermekek; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség, a tudatosságnövelő kampányok, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni intézkedések mind létfontosságúak a balkáni országok olyan negatív jelenségeinek, mint a prostitúció és az emberkereskedelem megakadályozásában és a lehetséges áldozatok védelmében;

17.

felhívja balkáni országokat, hogy sürgősen intézkedjenek a prostitúció, kiváltképp a gyermekprostitúció, valamint -pornográfia megelőzése, a prostitúcióra való kényszerítésre vagy ösztönzésre és/vagy pornográf anyagok elkészítésében való részvételre vonatkozó büntetések szigorítása, valamint az internetes gyermekpornográfia bűncselekménnyé nyilvánítása érdekében;

18.

hangsúlyozza a nem kormányzati szervezeteknek és a nőjogi szervezeteknek a nők problémáinak megállapításában és a megfelelő megoldás megtalálásában játszott fontos szerepét, különösképp a Délkelet-európai Stabilitási Paktum keretében a nemi ügyekkel foglalkozó munkacsoport szerepét a régióban a demokratikus folyamatok és stabilitás fejlesztése terén; támogatja e nem kormányzati szervezetek munkáját és javasolja a legjobb gyakorlatok érintett országok közötti, illetve az európai nem kormányzati szervek hálózatai közötti megosztását a nemek közötti egyenlőség tekintetében;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson előcsatlakozási támogatásokat a nők jogainak megerősítése érdekében a Balkánon, különösképp a nők helyzetével foglalkozó nem kormányzati szervezeteken és nőjogi szervezeteken keresztül;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a koppenhágai kritériumok megvalósítását és e téren gyakoroljon nyomást, különös tekintettel a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségre, illetve a nők jogaira a tagjelölt és az esetlegesen tagjelölt országokban; felhívja a Balkán tagjelölt és esetlegesen tagjelölt országait, hogy az esetleges jövőbeni csatlakozás érdekében hangolják össze a megkülönböztetés-ellenes és a nemek közötti esélyegyenlőségről szóló jogszabályaikat a közösségi vívmányokkal;

21.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fent említett 2008. március 5-i bizottsági közleményben foglalt politikája – amely a nem kormányzati szervezetek nyugat-balkáni megerősítésére irányul – kiemelten összpontosít a nők civil társadalomban való részvételének elősegítésére;

22.

hangsúlyozza, hogy a roma nők többszörös (faji, etnikai, nemi) megkülönböztetés áldozatai és a szegénység, illetve a társadalmi kirekesztés szempontjából kiszolgáltatottabbak; e problémák megoldásához ezért differenciált megközelítésre van szükség; különösen a roma nők több országban előítélettel találkoznak, sújtja őket az állampolgárság hiánya, korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek a minőségi oktatáshoz, elégtelen életkörülmények között élnek, nem jutnak hozzá az egészségügyi ellátásokhoz, valamint nagy arányban munkanélküliek és alacsony mértékben vesznek részt a politikában és a közéletben;

23.

aggodalommal veszi tudomásul azon naprakész statisztikai információk és mutatók hiányát, amelyek a nők balkáni helyzetének felmérésében segíthetnének;

24.

felhívja a tagjelölt és az esetlegesen tagjelölt balkáni országokat, hogy biztosítsák a többszörös megkülönböztetéssel sújtott nőket, különösen a romákat érő megkülönböztetés és előítélet valamennyi formájának megszüntetését; felhívja a balkáni országokat, hogy vezessenek be egy valamennyi szinten (nemzeti és helyi szinten) megvalósítandó hatékony és gyakorlati stratégiát a megkülönböztetés ellen;

25.

felhívja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy ellenőrizze a nemek közötti egyenlőséget a Balkán országaiban is, külön figyelmet fordítva a tagjelölt országokra;

26.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, az érintett tagjelölt és esetlegesen tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.