—

továbbra is komoly az elmaradás a tagállamok közötti kölcsönös bizalom és főként a szolidaritás terén, elsősorban a legális és illegális bevándorlással kapcsolatos politikák, valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés tekintetében,

—

ezek a nehézségek az elfogadott intézkedések átültetése során éreztetik hatásukat, mivel „nem kielégítő szintű eredmények főleg a következő területeken jelentkeztek egyértelműen: vízumpolitika, a bűnüldöző szervek és igazságügyi hatóságok közötti információcsere, a szervezett bűnözés elleni küzdelem és megelőzés, válságkezelés az Európai Unióban, rendőrségi és vámügyi együttműködés, valamint a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés”;

—

az intézmények eljárásainak, felépítésének és határozatainak, valamint a 2007. december 12-én Strasbourgban elfogadott, az Európai Unió Alapjogi Chartájában (1) szereplő elvek és célkitűzések figyelembe vétele,

—

a döntéshozatal uniós és nemzeti szinten történő átláthatóságának előmozdítása, különösen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében, összhangban a Turco-ügyben (2) hozott, a jogalkotási eljárás átláthatóságáról szóló európai bírósági ítélettel,

—

a nemzeti parlamentek eredményes bevonása a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakításába és megvalósításába, ideértve e politikák az európai uniós ügynökségek által történő értékelését más tagállamokban,

—

a közösségi jog uniós joggal szembeni elsőbbségének (EU-Szerződés 47. cikk) tiszteletben tartása a nemzetközi egyezmények megkötése során, elsősorban harmadik országok állampolgárait érintő szankciók esetében, vagy amikor fennáll a veszélye, hogy az unió polgárai hátrányos megkülönböztetésben részesülnek (vízummentesség); a Parlamentet szisztematikusan be kell vonni a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos nemzetközi egyezmények EU általi megkötésébe,

—

a tagállamok közötti lojális együttműködés és szolidaritás megerősítése a politikák végrehajtása és az EU által hozott intézkedések során, megerősítve és demokratikusabbá téve már a schengeni együttműködés által is előírt, és a terrorizmus elleni harc során alkalmazott kölcsönös értékelési mechanizmusokat,

—

megerősített együttműködés indítása az első pillérben, amennyiben a szükséges egyhangúságot képtelenség lenne elérni (lásd a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről szóló, 2201/2003/EK rendeletnek a joghatóság tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2006. július 17-i bizottsági javaslatról szóló vitát (COM(2006)0399),

—

az uniós ügynökségek kezdeményezéseinek és a nemzeti közigazgatással való együttműködés kezdetleges és bizonytalan jellegének elhagyása,

—

valódi kommunikációs politika kialakítása, amely lehetővé teszi az unió polgárai számára a jobb tájékozódást mind az uniós, mind a nemzeti szinten kialakított kezdeményezésekkel kapcsolatban, és azt, hogy megismerjék, melyek azok az illetékes uniós vagy nemzeti hatóságok, amelyekhez fordulhatnak alapvető jogaikkal kapcsolatos kérdésekben, a bírósági eljárás lehetőségének kizárása nélkül;

—

az Európai Unió Alapjogi Chartájában lefektetett alapvető jogok védelme,

—

a Bíróság által gyakorolt jogi ellenőrzés, ideértve a rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos jogszabályok ellenőrzését is,

—

az európai parlamenti együttdöntés kiterjesztéséből, a nemzeti parlamenteknek az uniós jogalkotási folyamatba történő bevonásából és többek között ennek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos politikákra gyakorolt hatásának elemzésében való közreműködésükből eredő demokratikus ellenőrzés;

a)

haladéktalanul kezdjen hozzá a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség 2010–2014 közötti időszakára vonatkozó többéves program prioritásainak meghatározásához, nagyra törő és koherens megközelítéssel, túlmutatva a minisztériumi gondolkodásmódon, az Európai Unió Alapjogi Chartájában szereplő célkitűzések és elvek alapján;

b)

csatlakozzon a Parlament nemzeti parlamentekkel folytatott, a 2010–2014-es időszak kiemelt kérdéseiről szóló párbeszédéhez, figyelembe véve a tamperei és hágai program, a Tanácson belül elvégzett munka és az Európai Tanácsnak a bevándorlással, a menedékjoggal és az integrációval kapcsolatos kezdeti stratégiai útmutatásainak megvalósítása során felmerülő nehézségeket; a párbeszéd első szakaszát a Parlament éves vitája során kellene lezárni, melyet követően bizottsági közlemény kiadására kerül sor, azzal a feltétellel, hogy az újonnan megválasztott Parlament és az Európai Tanács feladata lesz a végleges program megfelelő időben történő elfogadása;

c)

egyezzen meg a Parlamenttel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően, de legkésőbb a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt elfogadható vagy elfogadandó legfontosabb szövegek, illetve javaslatok listáját illetően;

d)

mutasson fel haladást a (jövőben az együttdöntés körébe tartozó) rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén tett javaslatokról szóló tárgyalásokon, már most törekedve a Parlamenttel való politikai megegyezésre, és biztosítsa, hogy amennyiben ez a megegyezés megvalósul:

—

átláthatóbb szempontok meghatározása uniós szinten, különösen akkor, ha a tagállamok alkotmányai által biztosított garanciákat az uniós intézkedések korlátozhatják (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 52. cikke és az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Európai Egyezményének (Emberi Jogok Európai Egyezménye) 8. cikke), valamint a Bíróság által elítélt EU-s intézkedések felülvizsgálata (lásd a T-228/02 PMOI kontra Tanács, T-47/03 SISON kontra Tanács, a T-253/04 KONTRA-GEL és mások kontra Tanács, és a T-229/02 PKK kontra Tanács számú ügyeket a feketelistákról),

—

az EU jogszabályok és a nemzeti végrehajtási rendelkezések az alapvető jogokra gyakorolt hatásának következetes figyelembe vétele különösen a terrorizmus elleni harc terén, figyelembe véve a tagállamok a Bizottság számára e vonatkozásban nemrég elküldött válaszait,

—

előkészítő párbeszédek kezdeményezése az EU-nak az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez történő csatlakozása érdekében folytatott tárgyalásokra vonatkozó megbízás tekintetében (az EU-Szerződés 6. cikkének (2) bekezdése),

—

az Európai Unió alapjogi ügynöksége cselekvési programjának felülvizsgálata, figyelembe véve az intézmények és különösen a Parlament által a rendőrségi és igazságügyi együttműködés és az uniós elvek tiszteletben tartása terén meghatározott prioritásokat (az EU-Szerződés 7. cikke) (lásd az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendelet (4) elfogadása során tett intézményközi nyilatkozatot),

—

az unió polgárainak mozgását, származási országuktól eltérő országban az igazságszolgáltatáshoz való jogukat és harmadik országban konzuli és diplomáciai védelmüket befolyásoló közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés korlátozására vonatkozó jogalkotási javaslat benyújtása (EUMSz 20. cikk),

—

az EU intézményei által kezelt információk és dokumentumok átláthatóságáról és bizalmas jellegéről szóló javaslat benyújtása;

—

javaslat benyújtása az adatvédelem területén (lehetővé téve a jelenlegi, pillérek szerint megkülönböztetett rendelkezések konszolidálását), válaszképpen az Unió adatvédelmi normáinak gyors gyengülésével kapcsolatos aggályokra, különös tekintettel a transzatlanti adatátvitel elégtelen védelmi normáira, sürgetve a Tanácsot, hogy a Parlament ajánlásainak megfelelően igazítsa ki a harmadik pillérben az adatvédelemre vonatkozó kerethatározatot,

—

az EU-ban az alapvető jogok védelméért felelős intézmények belső szerkezetének megszilárdítása, elsősorban a Tanácson belül (a szlovén elnökség javaslata alapján a Tanács alapjogokkal és állampolgársággal foglalkozó eseti munkacsoportjának átalakítása állandó munkacsoporttá),

—

közigazgatási együttműködés segítségével (EK-Szerződés 66. cikk) a tagállamok közötti párbeszéd erősítése, egymás jogrendszereinek megismerése, a párbeszéden alapuló eljárás aktiválása a nemzeti parlamentek és a Parlament bevonására, elsősorban azokon a területeken, ahol nehézségek merülnek fel az EU stratégiák megvalósításával kapcsolatban, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget érintő intézkedések esetében,

—

a büntetőeljárásban részt vevő személyek jogairól szóló jogalkotási javaslat felülvizsgálata (EUMSz 69A. cikk),

—

a bűnözés és a terrorizmus áldozatainak jogaira vonatkozó javaslat benyújtása (EUMSz 69A. cikk)

—

a távollétben hozott („in absentia”) intézkedések, valamint a bizonyítékok tagállamok közötti kölcsönös elismerésének megerősítése (EUMSz 69A. cikk),

—

a bűnügyi nyilvántartások összekapcsolása,

—

az Europol, az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat szabályzatának felülvizsgálata az új jogi alapok fényében,

—

a Schengen Információs Rendszer második generációja (SIS II) teljes körű működését, valamint a Prümi Szerződéshez (5) kapcsolódó határozatok hatálybalépését biztosító megfelelő intézkedések elfogadása,

—

a Frontex megerősítése és a Bizottság határvédelemmel kapcsolatos új javaslatainak hatásvizsgálata,

—

a Frontexnek az általa harmadik országokkal kötött megállapodásokról és a közös fellépésekre vonatkozó értékelő jelentésekről szóló tájékoztatása megerősítése és annak biztosítása, hogy a határvizsgálatok az emberi jogok tiszteletben tartásával zajlanak; a Frontex megbízatásának módosítása oly módon, hogy az tartalmazza a tengeri mentési műveleteket,

—

strukturált együttműködés kialakítása a Frontex és az ENSZ menekültügyi főbiztosa (UNHCR) között az érintett műveletek leegyszerűsítése érdekében, figyelembe véve az emberi jogok védelmét,

—

gyors és ambiciózus fellépés a Bizottság és a Tanács részéről, mellyel szorgalmazzák az Unió előretekintő stratégiáját a következőkkel kapcsolatban:

—

konzultáljanak vele idejében a harmadik országokkal a 2008. december 31-ig még nem megkötött valamennyi megállapodásról,

—

rendszeresen tájékoztassák a folyamatban lévő tárgyalásokról,

—

sürgősen tartsanak vitát a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség külső dimenziójáról, mivel az EU számos ügyben kétoldalú megállapodások formájában de facto rendőrségi és igazságügyi együttműködést alakít ki harmadik országokkal, nevezetesen az Egyesült Államokkal, ezzel megkerülve a hivatalos demokratikus döntéshozatali eljárásokat és a parlamenti vizsgálatot;