19.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 279/71

—

mivel idén van az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulója, és 25. cikkének (1) bekezdése az élelemhez való jogról szól,

—

tekintettel az 1996-os világélelmezési csúcstalálkozó következtetéseire, valamint arra a célkitűzésre, hogy az éhező emberek száma 2015-ig a felére csökkenjen,

—

tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt kötelezettségekre, különösen annak az élelemhez való jogról szóló 11. cikkére, amelyhez az Európai Unió valamennyi tagállama csatlakozott,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának „A világméretű élelmiszerválság többek közt a meredeken emelkedő élelmiszerárak által okozott súlyosbodásának kedvezőtlen hatása az élelemhez való jog érvényesítésére” témájú, 2008. május 22-én Genfben tartandó különleges ülésére,

—

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által a humanitárius segítségnyújtásról elfogadott „Európai konszenzus a humanitárius segélyről” című együttes nyilatkozatra (1),

—

tekintettel az EK-Szerződés 33. cikkére,

—

tekintettel a KAP jelenleg zajló állapotfelmérésére,

—

tekintettel a Mezőgazdaságtudományi és fejlesztési technológiai nemzetközi felmérés (IAASTD) globális élelmiszertermelésről szóló legutóbbi ajánlásaira, amelyeket az ENSZ Fejlesztési Programja, Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), a Világbank és a nemzetközi közösség más szervezetei kezdeményeztek és hajtottak végre,

—

tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) jelentéseire,

—

tekintettel a dohai fejlesztési forduló jelenleg zajló tárgyalásaira,

—

tekintettel a fejlesztésbarát gazdasági partnerségi megállapodásokról (EPA) szóló, az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés által 2007. november 22-én elfogadott kigali nyilatkozatra,

—

tekintettel az emelkedő élelmiszer- és takarmányárak növekedéséről szóló, 2007. október 25-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a termékek árának sokéves stagnálását vagy csökkenését követően a búza világpiaci árának növekedése 2008 februárjára 36 hónap alatt elérte a 181%-ot, a rizs ára 2008. január óta 141%-kal nőtt, a globális általános élelmiszerárak pedig 83%-kal emelkedtek;

B.

mivel az áremelkedés 7 évvel vetette vissza a szegénység csökkentésére vonatkozó célokat, és mivel a Világbank számításai szerint a felfelé tartó élelmiszerárak a fejlődő országokban több mint 100 millió ember taszíthatnak még súlyosabb szegénységbe;

C.

mivel a világon 854 millió ember éhezik vagy alultáplált (élelmiszer-bizonytalanság), és ez a szám évente 4 millióval nő; mivel 170 millió gyermek alultáplált, és évente 5,6 millió gyermek hal meg a nem megfelelő táplálkozás következtében;

D.

mivel a jelenlegi élelmiszerválság a mezőgazdasági és élelmiszeráruk körüli megnövekedett spekuláció következménye is;

E.

mivel a FAO szerint a fejlődő országokban az élelmiszer a fogyasztói kiadások 60–80%-át teszi ki, míg az iparosodott országokban csupán 10–20%-át; mivel az élelmiszerárak emelkedése leginkább az alacsony jövedelmű háztartásokat sújtja;

F.

mivel az elmúlt évtizedekben a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kereskedelmi liberalizációt kényszerítettek a fejlődő országokra egy széles körű, export-orientált mezőgazdasági modell bevezetése érdekében, a fenntartható helyi élelmiszertermelés és élelmiszerpiaci árak kárára;

G.

mivel az áremelkedések súlyosbítják a hozzáférés problémáját, különösen az alacsony jövedelműek vagy jövedelemmel nem rendelkezők esetében;

H.

mivel az élelmiszer-kereslet a világ lakosságának növekedésével együtt nő, különösen az olyan felemelkedő országokban, mint India és Kína; mivel bolygónkon, amely a FAO szerint 12 milliárd embert képes eltartani, globális értelemben nincs élelmiszerhiány; hangsúlyozva, hogy a búzatermés és a rizstermés 2007-ben igen jó volt; mivel a 2007-es év terméséből feltehetőleg csupán 1,01 milliárd tonnányit fordítanak emberek élelmezésére, míg jelentős mennyiség (760 millió tonna) jut állatok takarmányozására, és mintegy 100 millió tonna mezőgazdasági üzemanyagok előállítására; mivel a legutóbbi becslések szerint a világ 2008-as gabonatermése 2,6%-os növekedéssel el fogja érni a 2,164 millió tonnányi rekordmennyiséget; mivel ugyanakkor ezek a becslések a kedvező klímaviszonyoktól függenek;

I.

mivel sok fejlődő ország nem használja ki élelmiszertermelési lehetőségeit; mivel a fejlődő országok és a nemzetközi pénzügyi intézmények nem fektettek be a mezőgazdaságba, a vidékfejlesztésbe és a gazdálkodók képzésébe, különösen a kis gazdálkodóknak tisztességtelen versenyhelyzettel kellett szembesülniük, amely tovább fokozta szegénységüket és sebezhetőségüket, valamint csökkentette az elegendő élelmiszer termelésére szolgáló kapacitásaikat;

J.

mivel a fejlődő országokban a mezőgazdaság fellendülésének egyik komoly akadálya az, hogy a kistermelők gyakran nem kaphatnak mikrohitelt, vagy kölcsönt a javított minőségű takarmánymagokba, permetezőszerekbe és öntözőberendezésekbe történő befektetés céljára, illetve a termést a kártevőktől és növénybetegségektől védő szükséges eszközök beszerzésére, néha abból adódóan, hogy a föld nem saját tulajdonuk, és ezért nincs a hitelre biztosítékuk;

K.

mivel az Élelmiszer Világprogram figyelmeztetett arra, hogy a 2008-as követelmények fedezéséhez szükséges 750 millió USD-ból ez idáig csupán 206 millió USD-ra kapott határozott ígéretet;

L.

mivel a termékek növekvő ára destabilizáló erőként hat a világgazdaságra és már több országban is zavargásokhoz vezetett;

M.

mivel az emelkedő élelmiszerárak miatt egyre sürgetőbb szükség van integrált politikai válaszlépésekre és az élelmiszerproblémák kezelését szolgáló átfogó stratégiára;

1.

hangsúlyozza, hogy az élelemhez való jog alapjogi természetű, és hogy javítani kell az élelemhez való mindenkori hozzáférés feltételeit minden ember számára az aktív, egészséges élet biztosítása érdekében; kiemeli, hogy az államok kötelesek védelmezni, tiszteletben tartani és teljesíteni ezt az alapvető emberi jogot; rámutat, hogy a tény, miszerint kétmilliárd ember még mindig borzalmas szegénységben él és 850 millió ember éhezik nap mint nap, az élelemhez való jog, mint a nemzetközi emberi jog részét képező jog rendszeres megsértését mutatja; éppen ezért felszólít az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata élelmiszerhez való jogról szóló részének végrehajtásához szükséges intézkedések elfogadására; sürgeti a Tanácsot annak biztosítására, hogy az élelmiszerrel kapcsolatos valamennyi nemzeti és nemzetközi politika tegyen eleget az élelemhez való jogból származó kötelezettségeknek;

2.

ezért felhívja a Tanácsot, hogy a finanszírozási kötelezettségvállalások megerősítésével és a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos uniós cselekvési programnak a júniusi Európai Tanács általi elfogadásával fokozza a millenniumi fejlesztési célok melletti elkötelezettségét; úgy véli, hogy ennek az uniós cselekvési programnak adott időkeretben megvalósuló olyan konkrét mérföldköveket és cselekvéseket kellene tartalmaznia a kulcsfontosságú területeken – oktatás, egészségügy, vízügy, mezőgazdaság, növekedés és infrastruktúra –, amelyek hozzájárulnak a millenniumi fejlesztési célok 2015-re történő megvalósításának biztosításához, egyéb célkitűzések mellett az éhezés 2015-re történő megszüntetése céljából;

3.

aggasztják az élelmiszerárukkal való spekuláció – köztük az árukkal kereskedő fedezeti alapok tevékenységének – éhezésre és szegénységre gyakorolt hatásai; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a spekuláció élelmiszerárakra gyakorolt hatását és ennek alapján tegye meg a megfelelő lépéseket;

4.

rámutat arra, hogy a jelenlegi élelmiszerválság szorosan összefügg azzal a pénzügyi válsággal, amelyben a központi bankok által a csőd megelőzése érdekében végzett likviditási injekció növelhette az alapvető élelmiszerekbe történő spekulatív befektetéseket; felhívja az IMF-et és a Pénzügyi Stabilitási Fórumot ennek a „mellékhatásnak” a felmérésére figyelembe vételére a globális megoldások indítványozása során;

5.

emlékeztet arra, hogy a jelenlegi válság miatt leginkább a lakosság legkevésbé szerencsés helyzetben lévő rétegei szenvednek, és hangsúlyozza a megfelelő szociálpolitika szükségességét a szegény és a hátrányos helyzetű népesség megerősítésére és a jelenlegi élelmiszerválság hatásainak enyhítésére;

6.

hangsúlyozza, hogy minden más célt meg kell előzzön az a cél, hogy világszerte minden ember élelmiszerhez jusson; hangsúlyozza, hogy az EK-Szerződés 33. cikkében megállapítottak szerint az élelemnek ésszerű áron kell elérhetőnek lennie;

7.

emlékeztet a mezőgazdasági piacok belső és globális szabályozása biztosításának szükségességére a fogyasztók, a gazdálkodók bevételei, a feldolgozóipar és egy fenntartható uniós élelmiszerpolitika érdekében;

8.

emlékeztet arra, hogy a KAP elsődleges célja a piaci stabilitás, az ellátásbiztonság és ésszerű fogyasztói árak megteremtése, továbbá hangsúlyozza a KAP 2013-on túli szükségességét egy fenntartható EU élelmiszerpolitika érdekében, a fenntarthatóság és a mezőgazdasági termékek biztonságának és minőségének tiszteletben tartása mellett;

9.

kiemeli, hogy a nyersanyagokhoz kapcsolódó költségek sok élelmiszertermék összköltségében aránylag kis összetevőt képeznek; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elemezzék a termelői árak és a nagyobb kiskereskedők árai közötti ellentmondásokat;

10.

ezért hatásvizsgálatot kér a kiskereskedelmi forgalmazóknak az élelmiszerláncban betöltött szerepéről, mivel az élelmiszerek kiskereskedelmi árai a megélhetési költségekhez képest aránytalanul megemelkedtek; felszólítja a kiskereskedelmi forgalmazókat, hogy a termelőknek jutányos árat fizessenek, ugyanakkor viszont ésszerű árakon kínálják az élelmiszereket a fogyasztók számára;

11.

rámutat arra, hogy az EU gabonakészletei csupán 30 napra lennének elegendőek, és kétségbe vonja, hogy élelmiszerkészleteink szintje megfelelő volna, különös tekintettel a lehetséges válságokra; kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeli válságok megelőzése érdekében dolgozzon ki élelmiszertartalékok létrehozására irányuló stratégiákat;

12.

a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban jobb előrejelzéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy sokkal korábban azonosíthatók legyenek a világ élelmiszer-ellátásának uralkodó irányzatai;

13.

hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az uniós mezőgazdasági termelők jövedelmi helyzetét; rámutat arra, hogy a takarmány, energia, trágya és egyéb ráfordítások növekvő árai mellett, továbbá a normáknak való egyre költségesebb megfelelés mellett a mezőgazdasági termelők jövedelmének jelentősen meg kellene növekednie, hogy az élelmiszer iránti keresletet továbbra is el tudják látni; rámutat arra, hogy a mezőgazdasági üzemek bevétele alig emelkedett, és hogy bizonyos tagállamokban a mezőgazdasági termelők jövedelme tulajdonképpen csökkent;

14.

kéri, hogy a fenntartható mezőgazdasági politikák előmozdítását vegyék fel valamennyi bővítési és szomszédsági eszközbe;

15.

kéri, hogy a harmadik országbeli szereplőket az uniós termelőkkel azonos szintű ellenőrzésnek vessék alá, de elismeri, hogy segítséget kell nyújtani a fejlődő országoknak, hogy megfeleljenek az EU növény-egészségügyi szabványainak;

16.

üdvözli az EU mezőgazdasági minisztereinek határozatát annak a bizottsági javaslatnak az elfogadásával kapcsolatosan, amely 2008-ra felfüggeszti a területpihentetési kötelezettségeket, és tudomásul veszi a Bizottság becslését, amely szerint ez a lépés körülbelül 2,9 millió hektár földterületet fog felszabadítani a gabonatermelés számára, és körülbelül 10 millió tonnával növeli az idei évi betakarítást;

17.

kéri a Bizottságot, hogy a világ élelmiszerbiztonságának javítása érdekében értékelje, milyen hatást gyakorolnak az élelmiszerbiztonságra az Európai Unió közös agrárpolitika terén folytatott jelenlegi politikái, a megújuló energia előállítására vonatkozó célok, a fejlesztési támogatások és a nemzetközi megállapodások;

18.

hangsúlyozza, hogy az élelemnek elsőbbséget kell biztosítani az üzemanyagokkal szemben, és hogy a bioüzemanyag termelést szigorú fenntarthatósági kritériumokhoz kell kötni; megjegyzi, hogy a javasolt bioüzemanyag termelési célkitűzés elérése során ezeket a feltételeket teljesíteni kell;

19.

elfogadja, hogy a bioüzemanyag-termelésre szánt termés uniós támogatása többé nem indokolt, de a lehető leghatározottabban hangsúlyozza, hogy jelenleg az EU teljes mezőgazdasági hasznosítású földterületének mindössze 2–3%-át használják ilyen termelésre, és az EU tekintetében túlzottak a média azon híradásai, amelyek a bioüzemanyagokat teszik felelőssé a jelenlegi élelmezési válságért; egyetért azonban azzal, hogy egyes országok, mint például az USA azon politikája, amely nagyobb földterületeket jelölt ki bioetanol előállítására szolgáló kukorica termelésére, kihatott a kukorica és más gabonák árára és elérhetőségére a világ élelmiszerpiacán;

20.

felhívja azonban a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek többet a másodgenerációs bioenergia használatának és előállításának előmozdítása érdekében, amely trágyát és mezőgazdasági hulladékanyagot dolgoz fel, semmint elsődleges mezőgazdasági termékeket;

21.

külön hangsúlyozza, hogy kiemelkedő prioritást kell élveznie a kommunális, a mezőgazdasági és erdei hulladék összegyűjtésének és gázzá történő átalakításának; rámutat, hogy így lehetővé válna megfelelő technológiák kifejlesztése, és lenne idő az élelmiszer- és az energiatermelés összeegyeztethetőségének vizsgálatára;

22.

mély aggodalommal jegyzi meg, hogy az összetett takarmány ára tonnánként 75 euróval emelkedett, és a takarmánygabona kritikus hiánya következtében továbbra is emelkedik, ami további 15 milliárd euró költséget jelent az EU állattenyésztői ágazata számára;

23.

úgy véli, hogy a jelenlegi válság azonnali és alapos vita lefolytatását igényli az EU intézményei és a tagállamok körében arról, hogy milyen szerepet játszhat a modern biotechnológia az élelmiszerek továbbra is elfogadható áron történő termelésének biztosításában;

24.

úgy ítéli meg, hogy az éhínség elleni valós küzdelemhez szükség van egy globális fenntartható fejlődési politikára annak érdekében, hogy a fejlődő országok képesek legyenek elegendő élelmiszerrel és vízzel ellátni lakosságukat;

25.

támogatja a fejlődő országokat abban a törekvésükben, hogy a helyi lakosság számára biztosítsák az élelmiszerhez való hozzájutást; úgy véli, hogy a rendelkezésre álló politikai mozgásteret meg kell erősíteni, nemzeti szabályokat és intézkedéseket téve lehetővé az ágazat fejlesztése érdekében; úgy véli, hogy Malawi a fejlődő országok pozitív példája, ahol az élelmiszer-termelést az utóbbi három év alatt megkétszerezték, és hangsúlyozza, hogy az EU szerepet játszik e fejlődés támogatásában; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget e jelenség megismertetésében, hogy azt más fejlődő országok elé példaképpen lehessen állítani;

26.

felhívja a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy sürgősen teljesítsék az Élelmezési Világprogram (WFP) rendkívüli segélykérését, és nyújtsanak számára segítséget ahhoz, hogy szembeszállhasson az éhezés elleni küzdelemben megjelenő új kihívásokkal; mindazonáltal úgy véli, hogy csökkenteni kell az élelmiszersegélyektől való függést, és ezért hangsúlyozza, hogy közép- és hosszú távú intézkedésekre van szükség a még károsabb következmények megelőzése és a válság kiváltó okainak kezelése érdekében;

27.

felszólít a mezőgazdaság, az akvakultúra, a vidékfejlesztés és a mezőgazdasági üzletágak terén végzett beruházások sürgős és jelentős mértékű növelésére a fejlődő országokban, különös tekintettel a szegény mezőgazdasági termelőkre és az ökológiai élelmiszereket előállító rendszereken alapuló kisméretű farmokra; emlékeztet arra, hogy a világ szegény lakosságának 75%-a vidéki övezetekben él, de jelenleg a hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) mindössze 4%-át fordítják mezőgazdasági célokra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztési politikáikban kezeljék hatékonyabban a mezőgazdaság kérdését, ösztönözzék a 10. európai fejlesztési alap (EFA) programozás kiigazítását szoros együttműködésben a fejlődő országokkal, valamint újból tekintsék át az országstratégiai dokumentumokat annak érdekében, hogy magasabb prioritást biztosítsanak a mezőgazdaságnak; hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek szerepét az újító jellegű mezőgazdasági megoldások keresésében, partneri kapcsolatban a fejlődő országok lakosságával, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és mozdítsák elő azok projektjeit;

28.

hangsúlyozza, hogy a szegény országokban földet, pénzügyi szolgáltatásokat és hitelt, magas terméshozamú vetőmagokat, öntözőrendszereket és trágyát kell biztosítani a mezőgazdasági kistermelők számára; kiemeli, hogy a mezőgazdasági ágazatba való beruházás során nagyobb figyelmet kell fordítani az öntözésre, a vidéki utakra, a kutatásra és a helyi szakismeretre, a képzésre és a helyes gyakorlatok cseréjére, a fenntartható, hatékony növénytermesztési rendszerek kifejlesztése, a tiszta ivóvíz valamint az oktatás érdekében, továbbá jobban középpontba kell állítani a helyi termelés és a piaci kereskedelem fellendítését; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy fellépései során erősítse meg ezeket a területeket, és támogassa a termelői szervezeteket, a mikrohitelt és más pénzügyi szolgáltatási programokat, valamint a mezőgazdaságba történő erőteljesebb befektetést;

29.

felszólítja az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy vizsgálja meg egy olyan garancia alap azonnali felállításának lehetőségét, amely, különösen a szegényebb fejlődő országokban a helyi élelmiszertermelők igényeihez alkalmazkodva a nemzeti mikrohitel és hitelrendszerek és kockázat fedezeti rendszerek támogatására irányul;

30.

hangsúlyozza, hogy együttműködésre van szükség az éghajlatváltozás terén az EU és a fejlődő országok között, különösen a technológia átadása és a kapacitás-fejlesztés tekintetében; hangsúlyozza továbbá, hogy az éghajlatváltozás kérdését érvényre kell juttatni minden EU fejlesztési együttműködésben, és kiemeli, hogy néhány egyszerű védintézkedés is segítséget jelentene a gazdáknak abban, hogy termésüket megóvják az aszálytól és egyéb természeti katasztrófától, és felhívja a Bizottságot ezen védintézkedések megvizsgálására; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy fokozza az elsivatagosodás, a talajdegradáció és a szárazság elleni erőfeszítéseket az élelmiszer-biztonság és a vízhez való hozzáférés javítása érdekében, különösen a szegényebb fejlődő országokban;

31.

hangsúlyozza a kutatás terén eszközölt megfelelő befektetések fontosságát annak érdekében, hogy a világ valamennyi régiójában növelni lehessen a terméshozamot;

32.

kiemelten kéri, hogy a GMSZ-ek terén tapasztalható valamennyi fejleményt, illetve a velük kapcsolatos nyilvános vitát szorosan kövessék figyelemmel;

33.

úgy véli, hogy az államoknak jogukban áll gondoskodni ellátási függetlenségükről és élelmiszerbiztonságukról, illetve védelmezhetik piacaikat a támogatott termékek importjával szemben; úgy véli továbbá, hogy a mezőgazdasági termékek exporttámogatása destabilizálja a fejlődő országok helyi piacait;

34.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági piacok megnyitásának fokozatosan, az adott fejlődő ország fejlődési ütemével összhangban és szociálisan igazságos és környezetvédelmileg szilárd kereskedelmi szabályok alapján kell történnie; tudomásul veszi, hogy a helyi termelők számára okozott visszafordíthatatlan károk megelőzése érdekében a fejlődő országok népességének alapvető igényeihez szükséges, vagy az élelmiszerbiztonság és a vidékfejlesztés szempontjából a fejlődő országokban különös jelentőséggel bíró érzékeny árukat ki kellene zárni a teljes liberalizálásból; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a fejlődő országokkal folytatott kereskedelmi tárgyalásai során egy preferenciális és aszimmetrikus rendszert kell előmozdítania annak érdekében, hogy képesek legyenek bizonyos ellátás-irányítási és egyéb fejlesztési eszközöket megtartani piacaikon; rámutat arra, hogy a „Fegyvereken kívül mindent” megállapodás értelmében a legkevésbé fejlett országok kvóta- és vámmentesen férnek hozzá az EU piacaihoz;

35.

hangsúlyozza, hogy a jelenleg folyó gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalásokon a Bizottság prioritásainak meg kell felelniük az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országok által kifejezésre juttatott fejlesztési szükségkelteknek; emlékeztet arra, hogy e kihívásnak való megfelelés érdekében a gazdasági partnerségi megállapodásokat a kilátásba helyezett új (2010-ig évi kétmilliárd euró értékű) „Aid for Trade” alapból, valamint a regionális integráció előmozdításával kell támogatni;

36.

hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy a dohai fejlesztési forduló sikeres, kiegyensúlyozott és igazságos eredményeket hozzon; hangsúlyozza, hogy a dohai forduló eredményeinek pozitív ösztönzőként kellene hatniuk a fejlődő országokra a mezőgazdaságba és az élelmiszertermelésbe való beruházás tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy támogassa azokat a javaslatokat, amelyek célja, hogy a jelenleg a WTO-val folytatott tárgyalásokba felvegyenek egy fellépést az alapvető élelmiszerek árával kapcsolatban;

37.

ismételten kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mozdítsák elő a méltányos kereskedelmi és egyéb etikus rendszereket, amelyek a kis- és kirekesztett termelők támogatása, a volatilitás csökkentése, a garantált igazságosabb árak és bevételek révén hozzájárulnak a szociális és környezeti normák emeléséhez, és bátorítja az EU közhatóságait, hogy a méltányos kereskedelmet és a fenntarthatóság feltételét építsék be állami közbeszerzési kiírásaikba és beszerzési politikáikba;

38.

hangsúlyozza hogy az élelmiszerek terén jelenleg tapasztalható válság rámutat arra, hogy a politikai stabilitás, a regionális integráció, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítására nem csupán az EU-n belül, hanem az egész világban szükség van; felhívja ezért valamennyi érintett felet a humánus és demokratikus értékek, valamint a jogállamiság előmozdítására a jelenlegi élelmiszer-válság kezelése és az élelmiszerbiztonság hosszú távra szóló megoldásának kialakítása során;

39.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Világbanknak, a G8 államoknak, az ENSZ főtitkárának és az ENSZ Közgyűlésének, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek.