19.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 279/40

—

tekintettel a Tanács a nőkről és a tudományról szóló, 1999. május 20-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Tanács a tudományról és a társadalomról, valamint a tudományos területen dolgozó nőkről szóló, 2001. június 26-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Tanácsnak a növekedés és innováció érdekében a nőknek és férfiaknak a tudásalapú társadalomhoz való egyenlő hozzáféréséről és az abban való egyenlő részvételéről szóló, 2003. november 27-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Európai Kutatási Térségben a tudomány és technológia terén a humán erőforrások megerősítéséről szóló, 2005. április 18-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) (FP7) szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (4),

—

tekintettel férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel a Bizottság tudományról és társadalomról szóló cselekvési tervét tartalmazó 2001. december 4-i közleményére (COM(2001)0714),

—

tekintettel a Bizottság szolgálatainak a „Nők és a tudomány: Kiválóság és innováció – Nemek közötti egyenlőség a tudományban” című munkadokumentumára (SEC(2005)0370),

—

tekintettel a Bizottság „Európai Kutatási Térség: új perspektívák” című Zöld könyvére (COM(2007)0161), valamint a Bizottság szolgálatainak a fent említett Zöld könyvhöz csatolt munkadokumentumára (SEC(2007)0412),

—

tekintettel „A nők és a tudomány: a nők mobilizálása az európai kutatások gazdagítására” című bizottsági közleményről szóló, 2000. február 3-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a munka, a család és a magánélet összeegyeztetéséről szóló, 2004. március 9-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010)” (COM(2006)0092) című, 2006. március 1-jei közleményére, valamint 2007. március 13-i vonatkozó állásfoglalására (8),

—

tekintettel az Európai Unióban a fiatal nők számára a családi élet és a tanulmányi időszak összeegyeztetését lehetővé tevő intézkedések bevezetésére vonatkozó szabályozási keretről szóló, 2007. június 19-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel 2007. szeptember 27-i állásfoglalására a nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2007 (10),

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0165/2008),

A.

mivel a kutatás döntő fontosságú ágazat az Európai Unió gazdasági fejlődése számára, és Európában további 700 000 kutatóra lenne szükség a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló lisszaboni stratégia megvalósítása részeként;

B.

mivel a női kutatók kisebbségben vannak az EU-ban, mert átlagosan 35%-át teszik ki a kormányzati és felsőoktatási szektorban dolgozó kutatóknak, és átlagosan csak 18%-ban vannak képviselve a magánszektorban dolgozó kutatók között;

C.

mivel általánosan elfogadott nézet, hogy a sokféleség növeli a kreativitást az üzleti környezetben, és ezt igaznak mondhatjuk a kutatás esetében is;

D.

mivel a nők százalékos aránya a felső akadémiai fokozatokban ritkán haladja meg a 20%-ot, és a férfiak háromszor nagyobb valószínűséggel szereznek egyetemi tanári vagy ezzel egyenértékű fokozatot;

E.

mivel még az EU országaiban is alig vannak nemek szerint lebontott adatok a kutatókról a képzettséget, tudományterületet és a kort illetően;

F.

mivel a női kutatók a férfi kutatókhoz képest több nehézséggel szembesülnek a családi élet és a hivatás összeegyeztetése terén;

G.

mivel még mindig jelentősnek mondató a nők hiánya a tudományos vezető beosztásokban;

H.

mivel a nők képviselete az egyetemek döntéshozatali szerveiben nem elég magas a nemek közötti egyensúlyra irányuló politika megvalósításához;

I.

mivel az országok többségében a nők még nincsenek egyenlő arányban képviseltetve a tudományos tanácsokban;

J.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, fent említett ütemtervben az EU egyik kiemelt cselekvési területe a döntéshozatalban való egyenlő képviselet, ami magában foglalja azt a célt, hogy a közszférában folyó kutatás vezető beosztásainak 25%-át nők töltsék be, amely célt 2010-re kell elérni;

K.

mivel az Európai Kutatási Tanácsban még nem érték el a nemek közötti egyensúlyt, mivel a 22 tagú tudományos tanácsban csak 5 nő van;

L.

mivel bár az EU-ban a felsőoktatásban tanulók több mint 50%-a nő és a doktori fokozatok 43%-át birtokolják, átlagosan csak 15%-át töltik be a vezető egyetemi tisztségeknek, és ezzel jelentősen kisebb a befolyásuk a tudományos döntéshozatali tisztségekben;

M.

mivel a Bizottság „Az útvesztő feltérképezése: több nőt alkalmazni a legmagasabb szintű kutatásban” című 2008-as jelentése alapján az átlátható és tisztességes értékelési és előléptetési eljárások nem elegendőek: kulturális váltás is szükséges ahhoz, hogy a kutatási döntéshozatalban a nemek közötti egyensúly javuljon;

N.

mivel a jelenlegi hetedik kutatási keretprogram nem ír elő nemekre irányuló kötelező cselekvési terveket a projektjavaslatok tekintetében;

O.

mivel tanulmányok igazolják, hogy a jelenlegi értékelési és felvételi rendszer a nemek szempontjából nem semleges;

1.

felhívja a tagállamok figyelmét arra, hogy az EU-ban az oktatási rendszerek továbbra is fenntartják a nemi sztereotípiákat, különösen az olyan kutatási területeken, mint a természettudományok;

2.

úgy véli, hogy a korai szakasztól kezdve kiemelkedő fontosságú a tudomány mint mindkét nem számára érdekes terület népszerűsítése; sürgeti, hogy ezt az oktatási anyagok tervezésében és a tanárképzésben vegyék figyelembe; ösztönzi az egyetemeket és az egyetemi karokat, hogy az esetleges burkolt nemi megkülönböztetés azonosítása érdekében elemezzék felvételi kiválasztási rendszereiket, és a kiválasztási rendszert ennek megfelelően helyesbítsék;

3.

megjegyzi, hogy az évek során a női tudósok igen nagy aránya adja fel a tudományos pályát; úgy véli, hogy ezt a fajta lemorzsolódást többféle modell, köztük a „vonzó és taszító tényezők” modellje alapján kell elemezni; felhívja az érintett hatóságokat, hogy a lehetséges megoldások kidolgozásakor vegyenek figyelembe olyan különböző tényezőket, mint a munkakörnyezet, a foglalkoztatási sztereotípiák, a verseny, a mobilitási követelmények és a családi kötelezettségek;

4.

megjegyzi, hogy a „kiválóság” és a „teljesítmény” többek között a publikációk száma alapján történő értékelésének hagyományos megközelítése a nemek szempontjából nem feltétlenül semleges, hanem korlátozó jellegű, és nem veszi figyelembe sem a rendelkezésre álló erőforrásokat, mint például a pénzforrásokat, teret, felszereléseket és személyzetet, sem pedig az olyan nélkülözhetetlen kutatói tulajdonságokat, mint például a kutatócsoport megszervezésének és összetartásának, illetve a csoport fiatal tagjai képzésének képessége;

5.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kiválóság és a „jó kutató” meghatározásában vegyék kellően figyelembe a férfi és női tudományos pálya közötti különbségeket; hangsúlyozza, hogy a női kutatók más nézőpontokkal és más kutatási témák kiválasztásával is hozzájárulnak a kutatás világához;

6.

sajnálja, hogy a nők tudományos pályájának családi okokból történő időleges megszakítása negatív hatással van előmeneteli lehetőségeikre, mivel a legtöbb férfi kolléga nem szakítja meg tevékenységét, és így fiatalabb korban érhet el hasonló beosztást és előnyre tehet szert jövőbeli előmenetelében; kéri ezért, hogy a kort vegyék figyelembe kiválósági kritériumként a családi helyzettel együtt, beleértve a kutató által eltartottak számát; szorgalmazza továbbá, hogy minden európai kutató szerv és egyetem az anyasági szabadságra vonatkozó nemzeti rendelkezésekkel összhangban hozzon létre doktori tanulmányokat segítő támogatásokat;

7.

rámutat arra, hogy a támogatások odaítélésére vonatkozó korhatárok hátrányosan érintik az eltartottakról gondoskodó fiatalokat, akik legnagyobb részben nők; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy ilyen körülmények között ennek az anomáliának a korrigálása érdekében jogalkotási intézkedések álljanak rendelkezésre, például minden év után, amelynek folyamán eltartottat gondoznak, hosszabbítsák meg egy évvel a pályázati határidőt;

8.

megjegyzi, hogy a mobilitás az egyik legfontosabb módja a kutatói előmenetelnek és az előrelépés biztosításának, és megjegyzi, hogy ez nehezen egyeztethető össze a családi élettel, és ezért megfelelő politikai intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy ezt megvalósíthatóbbá tegyék;

9.

hangsúlyozza az infrastruktúrának a hivatás és a magánélet közötti egyensúly fenntarthatóságában betöltött szerepét, továbbá annak szükségességét, hogy javítsák a tudományos pálya biztonságát;

10.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a családdal kapcsolatos nézőpont beépítésén keresztül javítsák a helyzetet, mégpedig a rugalmas munkaidő lehetőségével, a jobb gyermekgondozási létesítményekkel, valamint a határokon átnyúló szociális biztonsági ellátások hozzáférhetőségével; a szülői szabadság tekintetében olyan feltételeket szorgalmaz, amelyek valóban választási szabadságot biztosítanak a férfiak és a nők számára; hangsúlyozza, hogy a munka és a családi élet összeegyeztetése a férfiaknak és a nőknek egyaránt feladata;

11.

megjegyzi, hogy a Bizottság említett 2008-as jelentése arra a következtetésre jut, hogy a vezetők kötelezettségvállalása alapvető fontosságú ahhoz, hogy egyensúlyt érjenek el a nemek között a kutatás terén, és e kötelezettségvállalásnak mind nemzeti, mint intézményi szinten ki kell fejeződnie;

12.

felhívja a tagállamokat, hogy elemezzék azokat a tényezőket, amelyek hátráltatják, hogy a nők vezető pozíciókat töltsenek be az egyetemeken és az oktatási hatóságoknál, súlyosan csökkentve ezzel az Európai Unión belül a kutatás terén a döntéshozatalra gyakorolt befolyásukat, továbbá hogy javasoljanak megfelelő megoldásokat;

13.

biztatja az egyetemeket, kutatóintézeteket és magánvállalkozásokat, hogy szervezeteikben vezessenek be és érvényesítsenek esélyegyenlőségi stratégiákat, és döntéshozatali folyamataik során végezzék el a nemekhez kapcsolódó hatások értékelését;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy hajtson végre tudatosító fellépéseket a tudományos közösségben, valamint a döntéshozók körében a tudomány és kutatás terén érvényesülő esélyegyenlőség kérdésével kapcsolatban;

15.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy átláthatóbb felvételi eljárásokat folytassanak, valamint tegyék kötelezővé a nemek közötti egyensúly biztosítását az értékelő, felvételi és valamennyi egyéb bizottságokban, valamint kijelölt testületekben és bizottságokban, garantálva, hogy azok – nem kötelező érvényű célként – legalább 40%-ban nőkből és 40%-ban férfiakból álljanak;

16.

bírálja a nem kellően nagyra törő és elégtelen európai uniós célt, miszerint a közszférában a kutatás terén a vezető beosztások 25%-át nők töltsék be, és emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség a nők legalább 40%-os arányát jelenti;

17.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy fordítsanak figyelmet a nők tudományos kutatási programokban való részvételére azáltal, hogy a nemekkel kapcsolatos célzott tudatosító képzéseket biztosítanak a döntéshozatali helyzetben lévők számára, akik a tanácsadó és értékelő testületekben vesznek részt, pályázati felhívásokat és pályázatokat dolgoznak ki és a szerződéskötésre irányuló tárgyalásokat vezetik;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy a hetedik keretprogram keretében az ajánlattételi felhívásokra benyújtott beadványokban pozitívan értékeljék a férfiak és nők kiegyensúlyozott jelenlétét; sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti és regionális programjaikban is vezessenek be hasonló szabályokat;

19.

úgy ítéli meg, hogy a 7. keretprogram javaslati és értékelési szakaszában a nemekre vonatkozó cselekvési tervek elengedhetetlen részei az EU nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló stratégiájának és nemek közötti egyenlőségre irányuló politikájának; ezért úgy ítéli meg, hogy ezeknek továbbra is az európai kutatási finanszírozás szerves részét kell képezniük;

20.

szilárd meggyőződése, hogy célzott felvételi, képzési és közönségkapcsolati intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy támogassák és ösztönözzék a nők nagyobb részvételét az olyan területeken, mint a technológiák, a fizika, a mérnöki és számítógépes tudományok és egyéb tudományterületek;

21.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek pozitív intézkedéseket a női kutatók bátorítása és a támogatási és tanácsadási rendszerek továbbfejlesztése céljából, valamint hogy világos célok által vezérelt támogatási politikát folytassanak; megjegyzi, hogy az előmeneteli útmutatást szolgáló támogatási struktúrák kifejlesztése és egy, többek között a női tudósokat célzó tanácsadás különösen pozitív eredményeket hozna;

22.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be hatékony politikákat a nemek közötti fizetési egyenlőtlenség megszüntetésére; megállapítja, hogy a tudomány területén az egyenlő fizetés elvének az ösztöndíjakra és illetményekre is vonatkoznia kell;

23.

nőket megcélzó kutatási források biztosítására szólítja fel a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fellépjenek a nők kutatás terén jellemző alulfinanszírozásával szemben;

24.

hangsúlyozza a lányok bátorításának jelentőségét arra, hogy induljanak el a tudományos pályán, és javasolja, hogy a Bizottság és a tagállamok is ezt tegyék a női kutatók mint szerepminta népszerűsítésén keresztül, valamint egyéb olyan intézkedések elfogadásával és végrehajtásával, amelyek hozzájárulnak e cél eléréséhez;

25.

arra biztatja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a tudatosságnövelő intézkedéseket a lányok tájékoztatása és arra való bátorítása céljából, hogy a tudomány és a technológia terén folytassanak egyetemi tanulmányokat és szerezzenek képesítéseket; bátorítja a tagállamokat, hogy javítsák a tudásmegosztási folyamatokat, mivel a különböző tagállamokat az oktatási választások igen eltérő mintái jellemzik;

26.

felhívja a figyelmet az egyetemeken a fiatal lányok és nők tudományos pályák megkezdése iránti érdeklődését növelő, különleges programok szükségességére;

27.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre a fiatal női tudósokat a kutatási programokban és támogatási pályázatokban való részvételük során segítő „coaching” és támogatási programokat, annak elősegítése érdekében, hogy a tudományos világban és a kutatásban maradjanak;

28.

üdvözli az európai és nemzeti szintű nem kormányzati szervezetek és ügynökségek által végzett tevékenységeket, amelyek célja fokozni a nők részvételét a tudományban, valamint növelni a női tudósok számát a döntéshozó beosztásokban;

29.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a női tudósok közötti hálózatépítés további építésére nemzeti, regionális és uniós szinten, amelyet alapvető eszközként jelöltek meg annak lehetővé tétele céljából, hogy több női tudóst vonzzanak a pályára, és ösztönözzék a női tudósokat a szakpolitikai vitákban való részvételre és szakmai előmenetelük fejlesztésére;

30.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.