12.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 271/51

A.

mivel a sportnak integráló szerepe van, valamint hozzájárul a társadalmi kohézióhoz és a régiók belső kohéziójához;

B.

mivel az európai sport az európai identitás, kultúra és polgárság elidegeníthetetlen része, és mivel az európai sportolók, önkéntesek és támogatók millióinak elkötelezettségén és lelkesedésén alapul, akik nagy számban tevékenykednek a sportklubokban és szövetségekben, és egy olyan mozgalom részesei, amely számos kiemelkedő sportolót és sportcsapatot teremtett, és társadalmunk nagyra becsült elemévé tette sportot, ahol a sportesemények rendkívül népszerűek;

C.

mivel a sport nagyon fontos szerepet játszik az európai társadalmakban, ugyanakkor a versenysport egyes részeinek olyan új fenyegetésekkel és kihívásokkal kell szembenéznie, mint az üzleti nyomás, a fiatal játékosok és sportolók kizsákmányolása, a dopping, a fajgyűlölet, az erőszak, az eredmények manipulálása, a korrupció, a sportfogadási csalás és a pénzmosás;

D.

mivel a sport a társadalmi beilleszkedés és integráció eszközeként különleges társadalmi szereppel rendelkezik, a kultúrák közötti párbeszéd egyik fontos eszköze, és kiemelkedő mértékben járul hozzá az olyan fontos társadalmi értékek fejlesztéséhez és előmozdításához, mint a tisztességesség, a tolerancia és a kölcsönös tisztelet, a szolidaritás, a szabályok tiszteletben tartása, a csapatszellem és az önfegyelem; mivel a sport az önkéntesség elve mentén felépülő szervezeteinek köszönhetően fontos szerepet játszik az európai társadalomban az egészséget, az oktatást, a társadalmi integrációt és a kulturális értékeket illetően;

E.

mivel a Lisszaboni Szerződéssel módosított EK-Szerződés 149. cikke alapján az EU fellépésének célja a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása, illetve a sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védelme révén, mivel az uniós szintű fellépésnek ki kell egészítenie a többi szereplő intézkedéseit a jelenlegi hatáskörmegosztás megváltoztatása nélkül;

F.

mivel a Lisszaboni Szerződés és az azzal módosított EK-Szerződés 149. cikke ratifikálása érdekében stratégiai iránymutatást kell adni az európai sport szerepe tekintetében, világossá téve a közösségi jog alkalmazását e területen; mivel a sport sajátos jellemzőinek kezeléséhez a sportszervezetek szempontjából nem elégséges az eseti megközelítés, amely bebetonozza a meglévő jogbizonytalanságot, és mivel több, sportra vonatkozó intézkedésre van szükség az EU szintjén, figyelembe véve egyben a sportszervezetek autonómiáját, sajátosságait és önszabályozását;

G.

mivel a Lisszaboni Szerződéssel módosított EK-Szerződés 149. cikke felszólítja a Közösséget a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának támogatására, és mivel a piaci versenyszabályok sportra való alkalmazása a sportklubok közötti szakadék kiszélesedéséhez vezet a leggazdagabb és/vagy legnépszerűbb klubok javára, ami káros hatással van a sportversenyek igazságos lebonyolítására, és így ellentétes az abban a cikkben rögzített célkitűzéssel;

H.

mivel figyelembe kell venni a sportszervezetek és képviseleti testületek, például a hivatásos bajnokságokat szervezők függetlenségét, valamint azt a tényt, hogy a szervezéssel kapcsolatos felelősség alapvetően a sporttal foglalkozó testületek irányító szerveire és bizonyos mértékben a tagállamokra és a szociális partnerekre hárul;

I.

mivel a hivatásos sport egyre nagyobb jelentőséget kap, és elősegíti a sport társadalmi szerepének növelését; mivel a versenyjog és a belső piac rendelkezései annyiban alkalmazandók a hivatásos sportra, amennyiben az gazdasági tevékenységnek minősül;

J.

mivel a sport az EU jogszabályok hatáskörébe tartozik, nevezetesen ami a képviseleti és részvételi demokrácia elvének az európai sportintézmények döntéshozó testületeiben való érvényesülését, valamint az EK-Szerződés 13. cikkét illeti, amely tiltja a nemek, faji vagy etnikai származás, vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, kor vagy szexuális beállítottság alapján történő megkülönböztetést; mivel vannak bizonyos esetek, amikor a sport alapvető és sajátos jellemzőit figyelembe véve nem vethető össze a szokásos gazdasági tevékenységgel;

K.

mivel a sportszektorban folytatott önkéntes tevékenységek erősítik a társadalmi kohéziót és integrációt, előmozdítják a helyi demokráciát és aktív polgárságot, és ennélfogva gazdasági értékük is van, mivel önkéntesek nélkül a sporttevékenységek magasabb költséggel járnának, és több, sporthoz kapcsolódó társadalmi tevékenység eltűnne, mivel támogatni kell a sport önkéntes struktúráit és bátorítani kell az önkéntes szolgálatokat a sportban, mégpedig olyan intézkedésekkel, amelyek megfelelő védelmet biztosítanak az önkénteseknek, és elismerik az önkéntesek gazdasági és társadalmi szerepét;

L.

mivel a testmozgás hiánya elősegíti az elhízás kialakulását és krónikus betegségek megjelenését, például a szív- és érrendszeri megbetegedésekét és a cukorbetegségét, és mivel ennek súlyos hatásai vannak a tagállamok egészségügyi költségvetésére;

M.

mivel az utóbbi évtizedben mind az általános, mind pedig a középiskolákban csökkent a testnevelésórák száma, és mivel nagy különbségek vannak a tagállamok között a sportlétesítményeket és az felszereléseket illetően; mivel a sport vonzó lehetőséget kínál a fiataloknak a társadalomban való részvételre és személyes kötelezettségvállalásra, és segítséget nyújthat abban, hogy távol tartsák őket a bűnözéstől;

N.

mivel a dopping sérti az átlátható és tisztességes verseny elvét és a sportolókra indokolatlan nyomást gyakorol;

O.

mivel a 2003-as Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat sikeres modellt adott a nemzeti jogszabályok világméretű összehangolására; mivel a Doppingellenes Világszervezet (WADA) erőfeszítései ugyanakkor főként az élsportra összpontosulnak;

P.

mivel az EU előnyt kovácsolhatna egy koordináltabb megközelítésből a doppingellenes küzdelem terén, különösen azáltal, hogy közös álláspontokat fogalmazna meg a WADA-val, az UNESCO-val és az Európa Tanáccsal kapcsolatban, valamint a kormányok, nemzeti doppingellenes szervezetek és laboratóriumok között az információk és bevált gyakorlatok megosztásán keresztül;

Q.

mivel annak ellenére, hogy európai szinten tapasztalható némi előrelépés a nemek közötti esélyegyenlőség terén, a sportban még mindig tartós az egyenlőtlenség nők és férfiak között; mivel a tehetséges fiatal sportolóknak – férfiaknak és nőknek – szóló képzési programoknak nyitottaknak kell lenniük mindenki számára és el kell kerülni, hogy állampolgárságon vagy nemen alapuló megkülönböztetés jöjjön létre az európai polgárok és lakosok között;

R.

mivel minden polgárnak lehetőséget kell nyújtani a sportolásra, és mivel ezért meg kell vizsgálni bizonyos csoportok, úgymint a fogyatékkal élők, a migránsok és a hátrányos környezetből származók sajátos igényeit, és mivel különösen a fogyatékkal élő sportolókat nem érheti megkülönböztetés ép társaikhoz képest a sportolási lehetőségekhez való hozzáférés terén a tagállamokban;

S.

mivel a sport minden polgárhoz szól, nemtől, fajtól, életkortól, fogyatékosságtól, vallástól, állampolgárságtól, szexuális irányultságtól, társadalmi közegtől és anyagi forrásaiktól függetlenül, és mivel a sport képes erősíteni a társadalmi beilleszkedést és integrációt, és mivel a Parlament és a Bizottság több ízben is elítélte az erőszak, a fajgyűlölet és az idegengyűlölet megnyilvánulásának valamennyi formáját;

T.

mivel a sporteseményeken fellépő erőszak továbbra is megoldatlan probléma, és a legkülönbözőbb formákat öltheti; mivel a nagy sportesemények időtartamuk alatt vonzzák a prostitúciót és a nő- és gyermekkereskedelmet;

U.

mivel az osztrák elnökség során 2006-ban bemutatott tanulmány szerint a sport által előállított hozzáadott érték 407 milliárd EUR volt 2004-ben, ami az EU GDP-jének 3,7 %-a, és 15 millió embernek, illetve a munkaerő 5,4 %-ának ad munkát; mivel a sport ezáltal előmozdítja a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósítását a növekedés és a munkahelyteremtés területén, valamint a helyi, regionális és vidékfejlesztés eszközeként is működik, továbbá szinergiákat hozhat létre az idegenforgalmi fejlesztésekben is, elősegítve az infrastruktúrák modernizálását és új sport- és szabadidős létesítmények finanszírozását szolgáló partnerségek létrejöttét;

V.

mivel a növekvő mértékű digitális kalózkodás (és különösen a sportesemények nem engedélyezett élő közvetítése és továbbközvetítése) jelentős veszélyt jelent a sportszektor számára, bár a probléma eddig kevéssé tudatosult;

W.

mivel a sporttevékenységek túlnyomó többsége nonprofit módon működik, és ezek közül sok esetében a pénzügyi támogatásoktól függ annak biztosítása, hogy mindenki számára hozzáférhetők legyenek; mivel az állami támogatás fontos az alulról szerveződő sport és a mindenkinek szóló sport számára, feltéve, hogy megfelel a közösségi jognak; mivel a szervezett sport szinte valamennyi tagállamban sajátos, alulról építkező nem nyereségorientált irányítási struktúrákra épül, nagymértékben bízva az önkéntesek elkötelezettségében, valamint a jogi személyiség vagy jogállás sajátos formáit öltve, ami megteremti számos pénzügyi és adózási előny előfeltételét;

X.

mivel a tagállamok nem határozták meg világosan a sport fogalmát, és nem döntötték el, hogy a közérdekű szolgáltatások közé tartozik-e vagy sem, ami indokolhatna kedvezményes pénzügyi elbánást (például adókönnyítést);

Y.

mivel csökken az adományok és a kormányzati finanszírozás összege, és mivel a túlélés érdekében a nonprofit sportszervezetek többségének valamilyen fajta kereskedelmi tevékenységből kell növelnie bevételeit, amely lehetővé teszi, hogy eredményesen teljesítsék társadalmi céljaikat, ezek a szervezetek a közösségi jog hatálya alá tartoznak;

Z.

mivel a sportszervezeteknek számos bevételi forrásuk van, mint például a tagdíjak, a jegyeladások, a reklám és a szponzorálás, sorsolásos játékok, médiajogok, a sportszövetségeken és -ligákon belül a jövedelmek újraelosztása, kapcsolódó termékek értékesítése, és állami támogatások, emellett pedig az állami tulajdonú vagy állami engedéllyel működő, sorsolási és szerencsejátékokat üzemeltető szereplők által generált bevételek is léteznek, amelyek messze a legjelentősebb jövedelemforrást jelentik számos EU-tagállamban;

AA.

mivel a médiajogok váltak a hivatásos sport egyik elsődleges bevételi forrásává Európában, amelyek bevételét többek között helyi közösségi szintű képzésekbe, létesítményekbe és közösségi projektekbe fektetik be újra, ellenkező oldalról pedig a sportesemények közvetítésének joga népszerű tartalomforrás a média számos szereplője számára;

AB.

mivel az Európai Unióban a sportszervezetek elengedhetetlennek tekintik azt a hozzájárulást, amelyet a közérdek célját szolgáló, államilag működtetett sorsjátékok és engedélyezett szerencsejátékok biztosítanak a nem hivatásos sport finanszírozásához; mivel eddig még nem tettek javaslatot más olyan fenntartható és politikailag kivitelezhető megoldásra, illetve nem folytattak komoly vitát arról, hogy pótolják a finanszírozási források várhatóan jelentős kiesését, ha profitorientált vállalkozások működését engedélyeznék azokban a tagállamokban, amelyek eddig korlátozó szerencsejáték-politikát alkalmaztak;

AC.

mivel a sportfogadási tevékenységek ellenőrizetlenül fejlődtek (különösen az interneten kötött, határokon átnyúló fogadások); mivel számos játék eredményét előre rögzítették, és mivel az utóbbi időben fogadásokkal kapcsolatos botrányok kerültek napvilágra a tagállamokban, fenyegetve a sport és a sportversenyek integritását;

AD.

mivel a legtöbb tagállamban azonos gazdasági és társadalmi fejlemények, mint például a növekvő kereskedelmi jelleg, az állami ráfordítások növelésének ösztönzése, a résztvevők növekvő száma és a változatlan számú önkéntesek, újszerű kihívásokat teremtettek a sport szervezését illetően Európában;

AE.

mivel a nemzeti csapatok nem csak saját hitelük megalapozásával játszanak fontos szerepet, hanem azzal is, hogy biztosítják a szolidaritást az alulról szerveződő sporttal, és ezért támogatásra érdemesek;

AF.

mivel a játékosok és sportolók valódi európai piacának kialakulása és bizonyos sportágakban a hivatásos bérek emelkedése a sportügynökök tevékenységeinek növekedését vonta maga után, és mivel emiatt a tagállamokban külön képzésre van szükség sportmenedzserek és sportügynökök számára;

AG.

mivel a sportágazat igen erős nemzetközi jellege határokon átnyúló korrupciót eredményezett, és amikor az irányító szervek határokon átnyúló, egész Európát sújtó korrupciós problémákkal szembesülnek, lehetővé kell tenni számukra, hogy a Bizottság támogatását kérjék, amennyiben arra szükség van;

AH.

mivel az adott versenyszervező által jóváhagyott licencrendszerek célja annak biztosítása, hogy a hivatásos klubok ugyanazokat az alapvető szabályokat tartsák be a pénzügyi irányítás és az átláthatóság terén, valamint e szabályoknak meg kell felelniük a versenyszabályoknak és a belső piac szabályainak, továbbá nem léphetnek túl a sport megfelelő szervezéséhez és működéséhez kapcsolódó legitim célkitűzések eléréséhez szükséges szinten;

AI.

mivel a szervezett sport alapvető természeténél fogva az európai szintű sportszervezeti struktúrák általában kevésbé fejlettek, mint a nemzeti és nemzetközi szervezetek, miközben a sport európai szinten kontinentális keretek között, nem pedig az EU szintjén szerveződik;

AJ.

mivel a sportról szóló Fehér könyv többször említi a sport általános érvényre juttatását az európai finanszírozási programokban, és mivel az Uniónak is figyelembe kell venni a sport szempontjait cselekvéseiben, különösen annak érdekében, hogy tiszteletben tartsa a sportszervezetek autonómiáját, sajátosságait és önszabályozását, valamint támogassa a sportot európai szinten; mivel az érdekelt felek között folytatott strukturált párbeszéd következtetései rendkívül fontosak a sport sajátos természetének megértésében;

AK.

mivel a Bizottság úgy döntött, hogy az egészséget javító fizikai aktivitást a sporttal kapcsolatos tevékenységeinek sarokkövévé teszi; mivel az Európa Tanács az európai sportmozgalommal folytatott innovatív és hatékony párbeszédről tesz tanúbizonyságot, és ülésein egy asztalhoz ülteti a sport kormányzati és nem kormányzati érdekelt feleit;

AL.

mivel az európai szinten folytatott szociális párbeszéd mérsékelheti azokat az aggodalmakat, amelyeket a munkáltatók és a sportolók osztanak, és kiterjedhet a közöttük lévő kapcsolatokra vonatkozó megállapodások és az ágazatban uralkodó munkakörülmények vizsgálatára;

AM.

mivel a sport hozzájárulhat az EU külkapcsolatainak legkülönbözőbb szempontjaihoz a külső segélyezési programok összefüggésében, elősegítve a partnerországokkal az EU nyilvános diplomáciai lépései keretében folytatott párbeszédet;

AN.

mivel az európai sportszervezeteknek, a sportesemények szervezőinek és valamennyi felelős testületnek környezeti célkitűzéseket kell rögzíteniük saját maguk számára, hogy biztosítsák tevékenységeik környezeti fenntarthatóságát;

1.

üdvözli a sportról szóló Fehér könyv közzétételét, és reméli, hogy az alapként fog szolgálni a sport világa számára, a Bizottság pedig gyümölcsöző és folyamatos párbeszédet fog kezdeményezni; nagyra értékeli, hogy a Bizottság e Fehér könyv elfogadásával ilyen jelentőséget tulajdonít a sportnak;

2.

üdvözli, hogy a tagállamok elismerték a sportot a Lisszaboni Szerződésben, hogy ily módon lehetővé váljon egy koherens európai politika kialakítása e területen; miközben figyelembe veszi a sport sajátos természetét, az önkéntes tevékenységen alapuló struktúráit, valamint társadalmi és nevelési funkcióit, lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy támogassa és kiegészítse – de ne szabályozza – a tagállamok és a sportszervezetek tevékenységeit; megjegyzi, hogy a sport meglévő struktúrái Európában nemzeti elven alapulnak;

3.

úgy véli, hogy a Bizottságnak a sporttal kapcsolatosan a Lisszaboni Szerződéssel módosított EK-Szerződés 149. cikke alapján kiegészítő hatáskört kell gyakorolnia, figyelembe véve a szubszidiaritás elvét, tiszteletben tartva a sportszervezetek és az irányító testületek autonómiáját, valamint megfelelő figyelmet szentelve a sport sajátos jellegének;

4.

felkéri a Bizottságot, hogy kellőképpen vegye figyelembe a sport sajátosságait, és ne ragaszkodjon az eseti megközelítéshez, valamint garantáljon nagyobb jogbiztonságot azáltal, hogy egyértelmű iránymutatásokat fogalmaz meg az európai jog sportra való alkalmazhatóságáról Európában, és támogatja a közösségi vívmányok sportra való konkrét alkalmazásáról szóló tanulmányokat és szemináriumokat; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU-szabályok egyértelműségét, koherenciáját és nyilvánosságát, hogy az általános érdekű sportszolgáltatások teljesíthessék küldetésüket, és hozzájáruljanak az európai polgárok jobb életminőségéhez; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és rendszeresen vizsgálja felül az EU-jogszabályok alkalmazását az EK-Szerződéssel összhangban, hogy figyelembe vegyék az új realitásokat, és ezzel azonosítsák és megoldják a küszöbön álló vagy felmerülő kérdéseket;

5.

osztja a Bizottság nézőpontját, mely szerint a fennálló nehézségek nagy része megoldható egy olyan önszabályozással, amely eleget tesz a megfelelő irányítás elveinek és tiszteletben tartja a közösségi jogot; úgy véli, hogy a Bizottság és a sportmozgalmak közötti strukturált partnerség és párbeszéd létfontosságú a sport jó irányításához és a jogbizonytalanság elkerüléséhez az sportszervezetek autonómiája és önszabályozása tekintetében; egyetért a Bizottsággal abban, hogy strukturált párbeszédet folytasson két részben: a) éves európai sportfórum a sport valamennyi érintett szereplőjének részvételével; és b) tematikus viták korlátozott számú résztvevővel;

6.

üdvözli, hogy a következők részt vesznek az ajánlott strukturált párbeszédben:

7.

úgy ítéli meg, hogy az európai uniós jogszabályok keretein belül a sportszervek szabadon irányíthatják sporttevékenységüket, amennyiben szabályaik pusztán sporttal kapcsolatosak, azonban ha ezek korlátozásokat tartalmaznak, akkor azoknak arányosnak kell lenniük, azaz a sporttal kapcsolatos célkitűzések eléréséhez ésszerű mértékben szükségesek;

8.

elismeri a professzionális csapatsportok fő színterei, azaz a klubok mint alapegységek szerepét, amelyek játékosokat alkalmaznak és a fő kapcsot jelentik a szurkolók felé; a játékosok szakszervezeteit mint munkavállalói képviseleti szerveket; a ligákat mint nemzeti szintű versenyszervezőket és munkáltatói képviseleti szerveket a klubokkal együtt; valamint az irányító szerveket mint a sportág és a játékszabályok oltalmazóit; e négy összetevő közös célja a jó egészség, az integritás és a sporton belüli szolidaritás megvalósítása;

9.

javasolja, hogy a sportban érintett, különböző csoportokba tartozó emberek (játékosok, edzők/oktatók, bírók stb.) szövetségeit mind megfelelően kell képviselni a nemzeti és nemzetközi szövetségek döntéshozó testületeiben;

10.

úgy véli, hogy az átadások által gerjesztett jelentős tőkemozgások miatt a pénzügyi tranzakciókat nyílt és átlátható módon az összes érintett fél között kellene lebonyolítani, és úgy véli, hogy a rendszert az illetékes irányító szervnek kellene irányítania, az adott sportágnak megfelelő módon;

11.

hangsúlyozza az önkéntes munka fontosságát a sportban, amennyiben az a társadalmi integráció ösztönzésében és támogatásában, valamint a fiatalok tudatosításában fő tényezőként működik; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, adjanak nagyobb bátorítást az önkéntes kezdeményezéseknek a sport és a sportszervezetek terén a nemzeti és európai szintű döntéshozatal keretében;

12.

felkéri a tagállamokat és a sportirányító testületeket a szurkolók társadalmi és demokratikus szerepének tevékeny előmozdítására szurkolói szövetségek létrehozásának és fejlesztésének támogatása, valamint azoknak a játék irányításába és igazgatásába történő bevonásának ösztönzése révén; hisz abban, hogy e tekintetben a Supporters Direct (a szurkolók közvetlen bevonása) kezdeményezés a bevált gyakorlatok egyik legjobb példája, és felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a sportirányító testületeket ennek elterjesztésének támogatására;

13.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a nem kormányzati sportszervezetek erőteljesebb részvételét a tagállamok és a Bizottság közötti párbeszédben a nem kormányzati sportszervezetek részvételével tartott kormányzati ülések megszervezésével, mint amilyenek a miniszteri és sportigazgatói ülések vagy a Bizottság munkacsoportjainak ülései;

14.

üdvözli a Franciaország és Hollandia által a sportról szóló Fehér könyvről aláírt memorandumot, és felkéri a Bizottságot a sport jogállásának pontosítására az uniós jogban egyes pontokon, mint például a csapatok összetétele, a játékosok menedzsereinek jogállása, az audiovizuális jogok stb.;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy az új strukturált párbeszéd során fordítson külön figyelmet a Régiók Bizottságára, figyelembe véve annak regionális és helyi szintű közreműködését a sportról szóló Fehér könyvben meghatározott intézkedések felügyeletében és végrehajtásában;

16.

kéri a nemzetközi, európai és nemzeti sportszövetségeket, hogy szabályzataikban fogadják el a közönséges bíróságokhoz való fordulás jogát, ugyanakkor elismeri, hogy a nemzeti hatóságok, ligák és versenyek általi önszabályozás elve alátámasztja és igazolja a sport európai modelljének felépítését, valamint a sportversenyek szervezését meghatározó alapelveket;

17.

bátorítja a Bizottságot a nemzeti és európai szintű önszabályozó engedélyezési rendszerek végrehajtásának és erősítésének támogatására, hogy erősítse a felelősségteljes irányítást és egyenlő versenyfeltételeket teremtsen a pénzügyi átláthatóság és stabilitás terén; ajánlja, hogy szülessenek intézkedések a pénzügyi átláthatóság és költségellenőrzés európai sportban való megvalósítása érdekében, hogy ne csak a stabilitást, hanem az egyenlő versenyfeltételeket is biztosítsa az európai versenytársak között a sportszektorban; elismeri a nemzeti és európai versenyeket szervezők előnyeit, amelyek a hivatásos kluboknak adnak engedélyt annak biztosítása érdekében, hogy ezek a klubok rendelkezzenek a szükséges struktúrákkal és teljesítsék a versenyben való részvételhez szükséges anyagi feltételeket;

18.

felszólítja a nemzeti és európai sportesemény-szervezőket annak biztosítására, hogy a sportszövetségek engedélyezésére vonatkozó eljárásaik megfeleljenek a pénzügyi átláthatóság alapelvének, megkülönböztetésmentesek legyenek, és összhangban legyenek a belső piac alapvető rendelkezéseivel és elveivel a verseny torzulásának megfékezésére; úgy véli, hogy az európai sportszervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy az átláthatósággal és engedélyezéssel kapcsolatos követelményeket betartsák, a követelmények betartásának elmulasztását pedig megbüntessék;

19.

üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy szervezzenek konferenciát az UEFA-val, az EPFL-lel, a Fifproval, a nemzeti szövetségekkel és a hivatásos labdarúgó-események szervezéséért felelős nemzeti szervekkel az engedélyezési rendszerek és az e téren kialakult bevált gyakorlatok megvitatása céljából; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy erre a konferenciára hívjon meg más érintett reprezentatív szövetségeket is;

20.

felkéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el közös jogalkotási megközelítést a doppingolással kapcsolatban, hogy hasonló jogi elbírálást biztosítsanak minden tagállamban, és határozzanak meg közös álláspontot a WADA-val, az UNESCO-val és az Európa Tanáccsal kapcsolatban; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem írták alá az UNESCO-nak a sportban a dopping elleni küzdelemről szóló egyezményét, hogy ezt tegyék meg;

21.

a WADA-ban részt vevő félként kéri az Uniót, hogy a doppingellenes harc égisze alatt elsősorban erősítsék meg a meglévő hálózatokat, és csak ezt követően hozzanak létre új partnerségeket a törvény betartatásáért felelős hatóságok, a WADA által hitelesített laboratóriumok, az Europol és az Interpol között, melyek elősegíthetik az új doppingszerekről és az új doppingmódszerekről szóló információk megfelelő időben és biztonságos módon történő cseréjét;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy hajtsa végre a „Pierre de Coubertin” cselekvési terv 4. és 5. cselekvését, hogy előmozdítsák a partnerkapcsolatok kialakítását a tagállamok bűnüldöző szervei, a WADA által hitelesített laboratóriumok és az Interpol között az új doppinganyagokkal és gyakorlatokkal kapcsolatos információk megfelelő időben és biztonságos módon való cseréje érdekében, valamint hogy tevőlegesen segítse elő és támogassa a tagállami szintű nemzeti doppingellenes szervezetek hálózatának létrehozását;

23.

bátorítja a tagállamokat, hogy ugyanolyan módon kezeljék az illegális doppingszerek kereskedelmét, mint a drogkereskedelmet, és ilyen irányban módosítsák nemzeti jogszabályaikat; felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg, miként lehet ezt a Fehér könyvben megfogalmazott ajánlást továbbvinni;

24.

olyan doppingmegelőzési és doppingellenes politika megvalósítására szólít fel, amely az atléták számára megterhelő időbeosztás elkerülésére is kiterjed, és hangsúlyozza a szabálysértések elleni, ellenőrzések, kutatás, vizsgálatok, független orvosok által végzett hosszú távú felügyelet és az oktatás, ezzel egyidejűleg pedig a megelőzés és képzés segítségével vívott küzdelem szükségességét; felszólítja a hivatásos klubokat és sportszervezeteket, hogy fogadjanak el kötelezettségvállalást a doppingellenes küzdelemre és felügyeljék a szabályok betartásának figyelemmel kísérésére független belső és külső ellenőrzéseken keresztül;

25.

egy doppingellenes küzdelemről szóló cselekvési terv kidolgozását kéri, amely menetrendet állít fel a következő olimpiai játékokig, amelynek megrendezésére az EU-ban kerül sor (London, 2012);

26.

kéri, hogy a kutatási keretprogram és a közegészségügyi program keretében finanszírozzák a doppingra irányuló kutatást;

27.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak átfogóbb tájékoztatást és oktatást a fiatal versenysportolók számára a teljesítményfokozó szerekkel, az ilyen szereket tartalmazó rendelvényekkel és ezek egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban;

28.

hangsúlyozza a sport szerepét az oktatásban, ahogy megtanítja a fiataloknak a tolerancia és a kölcsönös tisztelet, az őszinteség és az igazságos játékszabályok betartásának elvét, valamint az egészségügyi megelőzésben betöltött szerepét, különös tekintettel az elhízás kezelésében;

29.

üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy az oktatási színvonal egyik fő tényezőjeként támogatni kell a sportot és a fizikai aktivitást, annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyék az iskolákat és javítsák a felsőoktatási színvonalat is; támogatja a Bizottság tagállamok felé tett ajánlásait, amelyek a gyermekek és iskolások korai gyermekkortól fogva történő, oktatási programokon belüli fizikai aktivitásának növelésére és fokozására törekvő nemzeti szintű stratégiák kidolgozásáról szólnak; hangsúlyozza az iskolai testmozgás finanszírozásának jelentőségét, amely alapvető fontosságú a legfiatalabb gyermekek fizikai és lelki fejlődéséhez, valamint fontos egészségügyi eszköz a fiatalok és a kevésbé fiatalok számára;

30.

felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti oktatási színvonal emelésének fő tényezőjeként ösztönözzék a sport és a fizikai aktivitás előmozdítására irányuló további intézkedéseket, és teljes mértékben aknázzák ki a közösségi mobilitási programok által kínált lehetőségeket az oktatás, szakképzés és egész életen át tartó tanulás valamennyi szintjén;

31.

ajánlja a tagállamoknak, hogy ismerjék el a fiatal sportolók sportbéli és tanulmányi „kettős pályafutásával” kapcsolatos, a legfiatalabbak oktatására külön figyelmet fordító képzés szükségességét, amely lehetővé teszi, hogy a hivatásos sportolók pályafutásuk végén vissza tudjanak térni a munkaerőpiacra, és aminek céljából szigorúbb felügyeletre és az edzések rendszeres ellenőrzésére van szükség, hogy a minőség szavatolható legyen, valamint minőségi helyi képzési központok szükségességét a sportolók erkölcsi, oktatási és szakmai érdekeinek védelme céljából;

32.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a fiatal sportolók tekintetében megelőző intézkedések és egészségügyi szűrések bevezetésére, és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt valamennyi jog tiszteletben tartásának biztosítására;

33.

üdvözli a Bizottság javaslatát az olyan iskolák számára odaítélendő európai díjról, amelyek az oktatás részeként tevékenyen támogatják és ösztönzik a fizikai aktivitást;

34.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a fiatal és tehetséges sportolókba való befektetés döntő fontosságú a sport fenntartható fejlődése szempontjából, és úgy ítéli meg, hogy a sportmozgalmak számára valós kihívást jelent a játékosok helyi edzése; úgy véli, hogy az UEFA hazai nevelésre vonatkozó szabálya példaként szolgálhat a többi szövetség, liga és klub számára;

35.

ebben az összefüggésben utal a Lisszaboni Szerződés által az Európai Unióra ruházott feladatokra, különösen a legfiatalabb sportolók testi és morális épségének védelmét illetően;

36.

felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el azoknak az intézkedéseknek a jogszerűségét, amelyek az edzési programokat elvégző játékosok támogatásának kedveznek, mint például a helyileg kiképzett játékosok minimális száma a hivatásos csapatban, állampolgárságuktól függetlenül;

37.

kéri, hogy a Bizottság – nyíltan szót emelve a FIFA rendeletében foglalt előírás szigorúbb alkalmazása mellett, amely megtiltja a 16 évesnél fiatalabb játékosok átigazolását az Unión belül, továbbá támogatva azt az elvet, amely szerint egy játékosnak első hivatásos szerződését az őt felkészítő klubbal kell aláírnia – támogassa a sportszervezetek azon intézkedéseit, amelyek célja a fiatal sportolók védelme a sportág sajátosságainak tiszteletben tartása mellett;

38.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a meglévő törvények és szabályok szigorú betartatásával szálljanak szembe a lányok és fiúk sport terén történő kizsákmányolásával és a gyermekkereskedelemmel; úgy véli, hogy – kiváltképp a „saját nevelésű játékosok szabálya” alkalmazásának terén – nagyobb jogbiztonság kívánatos;

39.

helyteleníti a tagállamok kormányainak azon gyakorlatát, hogy fejlesztési célból eladják az iskolai sportpályákat; úgy ítéli meg, hogy tagállamokat bátorítani kell annak biztosítására, hogy a gyermekeknek elégséges számú létesítmény álljon rendelkezésükre az iskolai sportoláshoz és fizikai aktivitáshoz; felhívja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg valamennyi 14 év alatti gyermek szabad hozzáférését az összes belföldi és nemzetközi versenyhez;

40.

tekintettel annak szükségességére, hogy horizontális megközelítést kell elfogadni a környezetvédelem és egészségügy védelméről szóló kérdésekben, ajánlja, hogy a Bizottság ösztönözze a környezetvédelem és az egészségügy védelmének előmozdítását az európai sportesemények során; üdvözli Bizottság azon határozatát, amely az ökológiai vásárlási politika előmozdítására irányul a tagállamokkal és más érintett felekkel folytatott politikai párbeszéd keretében;

41.

elismeri a sport fontosságát az egészségvédelem területén, és ebből az okból ajánlja, hogy a közvetítési jogok tulajdonosai ebből a célból mozdítsák elő a sport nyilvánosságát;

42.

rámutat arra, hogy a sport és az egészség közötti kapcsolat fontos tényező, ezért a sportszervezetek vagy -szövetségek, és az egészségügyi alapok, valamint orvosok közötti együttműködés egyre inkább bevett gyakorlattá válik, amely hatalmas hozzáadott értéket képvisel az egészségügyi szolgáltatások terén, és ezzel együtt a pénzügyi megtakarítást is jelent; döntő fontosságúnak tekinti, hogy a fiatalok olyan európai szintű események keretében, mint az „E-mentes Élelmiszerek Napja”, úgy legyenek nevelve, hogy tudatában legyenek az egészséges táplálkozás jelentőségének a táplálkozás és a testmozgás közötti kölcsönös kapcsolat körülményei között;

43.

hangsúlyozza a testedzésnek és a sportnak az elhízás megakadályozásában és az egészségtelen életmódbeli szokások leküzdésben játszott fontos szerepét, mivel e tevékenységeknek jelentős pozitív hatásuk van egyrészt a polgárok egészségére, másrészt pedig az egészségbiztosítási alapok költségeinek csökkentésére nézve; aggodalmát fejezi ki azonban azzal kapcsolatban, hogy a munkaidő meghosszabbítása és a jelenlegi munkahelyi körülmények általában gátolják a munkavállalókat a rendszeres testmozgásban és abban, hogy céltudatosabban a sportnak szenteljék magukat; felszólítja a Bizottságot, hogy a sportszövetségekkel együttműködésben 2008 végéig dolgozzon ki és adjon ki európai iránymutatásokat és ajánlásokat a fizikai aktivitással kapcsolatban;

44.

felhívja a tagállamokat, hogy teremtsék meg a keretét az Európai Iskolai Bajnokságok és Európai Egyetemi Bajnokságok megszervezésének, hogy felkészítsék a fiatalokat a teljesítményre és ösztönözzék a kultúrák közötti párbeszédet;

45.

hangsúlyozza, hogy a sport a társadalmi integráció egyik leghatékonyabb eszköze, és mint ilyet az Európai Uniónak nagyobb mértékben kell népszerűsítenie és támogatnia, pl. az európai, nemzeti és helyi sport- és rekreációs események szervezőire irányuló egyedi programokkal; úgy ítéli meg, hogy ki kell bővíteni ezeket a lehetőségeket, különösen azon sportesemények szervezőire, amelyek az integrációt és a fogyatékkal élők bevonását támogatják; úgy ítéli meg, hogy a kultúrák közötti párbeszéd európai évének (2008) keretében külön figyelmet kell fordítani a sport szerepére, amelyet a kultúrák egymás mellett élésének alapvető fórumaként és a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés sarokköveként tölt be;

46.

rámutat az emberek sportolásra való ösztönzésének fontosságára, biztosítva a sport mindenki számára való elérhetőségét és az egyenlő esélyeket, valamint befektetve a tanárok és az edzők képzésébe csakúgy, mint több nyilvános sportlétesítmény kialakításába;

47.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne csak az épek és egészségesek előjogának tekintsék a sportot, hanem a fogyatékkal élő emberek rehabilitációjának és társadalmi beilleszkedésének fontos eszközeként is kezelje azt; ebben az összefüggésben sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a fogyatékkal élő résztvevők hagyományos sportágakba való jobb beilleszkedését elősegítő gyakorlati intézkedéseket és kezdeményezéseket;

48.

üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy ösztönzi a sportszervezeteket és a tagállamokat abban, hogy hozzáigazítsák a sport- és iskolai infrastruktúrákat a fogyatékkal élők igényeihez, és kéri, hogy a testnevelő tanárok számára tegyék könnyebbé a kinetoterápiai és fizikoterápiai tanulmányok elvégzését, lehetővé téve ezzel, hogy a állapotuknak megfelelően dolgozhassanak a részleges fogyatékossággal élő tanulókkal;

49.

üdvözli a Bizottság és a tagállamok azon döntését, hogy támogatják a fogyatékkal élőkre irányuló további intézkedéseket; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a sportolókat megillető valamennyi szociális jogosultság fogyatékkal élő társaik számára is elérhető legyen;

50.

üdvözli a Bizottság sportról szóló átfogó Fehér könyvét; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az nem veszi kellőképpen figyelembe a nemi szempontokat, kiváltképp ami az azonos értékért azonos fizetség elvét illeti abban a tekintetben, hogy a női sportolók kevesebbet keresnek, mint a férfi sportolók;

51.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, mely szerint a nemek közötti egyenlőség kérdését be kívánja illeszteni valamennyi sporttal kapcsolatos tevékenységbe, különös figyelmet szentelve a bevándorló nők és az etnikai kisebbségekhez tartozó nők sporthoz való hozzáférésének, a nők döntéshozói pozícióba való jutásának a sport területén, valamint a sportoló nők médiabeli megjelenésének;

52.

kéri a tagállamokat, hogy pénzügyi elismerés biztosításán keresztül is értékeljék a női sportsikereket, és fogadjanak el olyan törvényi rendelkezéseket, amelyek meghiúsítják azon sportversenyek megtartását, amelyek a nőket a férfiakénál alacsonyabb pénz- vagy egyéb díjakkal jutalmazzák;

53.

felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a női sporttevékenységek közvetítését annak érdekében, hogy fel lehessen hívni a figyelmet a női példaképekre, és el lehessen oszlatni a női nemhez fűződő sztereotípiákat, valamint a sport világához kapcsolódó karrierlehetőségeket lehessen biztosítani a nők számára, akár döntéshozói pozíciókban is;

54.

kéri a tagállamokat, hogy progresszív módon igazítsák sport infrastruktúráikat a fogyatékkal élők, különösen a gyermekek igényeihez, de vegyék figyelembe az időseket és különösen a nőket is, hogy növeljék a várható aktív élettartamukat, továbbá a sport infrastruktúrákhoz való hozzáférés tekintetében vegyék figyelembe a sportnak a fizikai és mentális egészség támogatásában betöltött szerepét és aknázzák ki az e területen kialakított legjobb gyakorlatokat; felkéri a tagállamokat, hogy ellenőrizzék a sport támogatására szánt közpénzek felhasználását, és győződjenek meg arról, hogy azok igazságosan, a két nem sportolási igényeinek megfelelően kerülnek elosztásra;

55.

hangsúlyozza a sport különösen fontos szerepét a hátrányos helyzetűek, főképpen a migránsok társadalmi integrációjában; ezzel kapcsolatban felszólítja a tagállamokat, hogy a sporttevékenységeket és -programokat építsék be az Európai Szociális Alapból finanszírozott kezdeményezésekbe azzal a céllal, hogy elérjék a hátrányos helyzetű csoportokba tartozók társadalmi integrációját és részvételét;

56.

pozitívnak ítéli meg a Bizottság álláspontját abban, hogy elismeri a sportnak a migránsok beilleszkedésének hasznos eszközeként betöltött szerepét, továbbá általánosabban a sport mint társadalmi integrációs eszköz szerepét; javasolja, hogy a sporthoz való hozzáférést és a társasági sportok infrastruktúrájába való integrációt a szociális beilleszkedés mutatójának, valamint a szociális kirekesztés jelensége vizsgálati tényezőjének kell tekinteni;

57.

hangsúlyozza régiók és a helyi önkormányzatok jelentőségét a következő területeken: hivatalos sportrendezvények és tömegsport-rendezvények szervezése, infrastruktúra kiépítése, valamint a sport és az egészséges életmód uniós polgárok – különösen az iskolaköteles fiatalok – körében való előmozdítása;

58.

felszólítja a sportszervezeteket és a tagállamokat, hogy a legszigorúbb intézkedéseket fogadják el a sportban megjelenő rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében; úgy ítéli meg, hogy a sportstadion a hivatásos sportolók munkahelye, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkahelyen ne legyen megkülönböztetés;

59.

felszólítja valamennyi tagállamot és a Bizottságot, hogy hatékonyan ültesse át és hajtsa végre a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK (10), illetve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK (11) irányelvet;

60.

felhívja a hivatásos sportszervezeteket és sportklubokat, hogy indítsanak kampányokat a sporttevékenységek és a mérkőzések előtt, közben vagy azok után, a résztvevők, illetve a nézők által elkövetett, a stadionokon belül vagy kívül megnyilvánuló megkülönböztetés, rasszizmus és idegengyűlölet bármilyen formájával szemben;

61.

ragaszkodik ahhoz, hogy a sporton keresztüli fejlődés sohase vezethessen a tehetséges sportolók elszívásához, és felszólítja az EU-t, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel a partnerországokkal folytatott politikai párbeszédben és együttműködésben;

62.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszék ki a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés alkalmazási körét olyan kérdésekre is, mint a játékosok nemzetközi transzferei, a fiatalkorú játékosok kihasználása, dopping, pénzmosás a sporton keresztül, valamint a biztonság a nagy nemzetközi sporteseményeken;

63.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak több létesítményt a harmadik országokból érkező sportolók elhelyezésére a körkörös migrációval kapcsolatban tett legutóbbi nyilatkozatokkal, a harmadik országokkal a mobilitás terén kötött partnerségi megállapodásokkal és a 2005-ben előirányzott, legális migrációra irányuló politikával összhangban;

64.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangolják össze fellépéseiket az ENSZ, a tagállamok, a helyi hatóságok, nem kormányzati szervezetek és magánszervezetek már létrehozott programjaival, amikor az Európai Unió fejlesztési politikái keretében vizsgálják a sportot;

65.

kéri a tagállamokat, hogy a sportban megjelenő erőszak, fajgyűlölet és idegengyűlölet megelőzése és visszaszorítása végett ösztönözzék a bevált gyakorlatok és a kockázatot jelentő szurkolókról szóló használható információk cseréjét a rendőri szervek, a szurkolói kezdeményezések, a helyi erőszakellenes csoportok és szakértők és a sporthatóságok között; felhívja az összes érintett felet, hogy játsszanak tevékeny szerepet, amely azonnali és szigorúbb szankciókat eredményez a rasszizmussal és az erőszakkal szemben, történjen az a pályán vagy a lelátókon, valamint ösztönözzék az e téren kialakított, bevált gyakorlatok cseréjét a versenyszervezők és klubok között országos és európai szinten egyaránt annak biztosítása érdekében, hogy az eljárások és a mérkőzések biztonsági terveinek végrehajtásában a hatóságok és versenyszervezők magas szintű minimumszabályokat valósítsanak meg; hangsúlyozza annak szükségét, hogy megteremtsék a sporteseményekkel kapcsolatos átfogóbb megközelítés feltételeit, bevonva minden érintettet egy olyan stratégiába, amely a kihívásokra adott válaszok nem megtorló aspektusait erősíti, és erőteljesen összpontosít az oktatásra és a képzésre;

66.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a sport területén egy határokon átnyúló rendőrségi együttműködésre vonatkozó, „hírszerzésalapú politika” végrehajtására, ideértve a biztonsági szolgálatok közötti információcserét és hírszerzést, biztosítva egyúttal a szabadság, az alapvető jogok és az adatvédelmi szabályok tiszteletben tartását;

67.

felhívja a figyelmet különösen a NFIP (Nemzeti Futballinformációs Pontok, National Football Information Points, amelyek feladata a határokon átnyúló rendőrségi információcsere, ideértve a kockázatértékelést és a magas kockázatot jelentő szurkolókra vonatkozó adatokat is) révén szerzett értékes tapasztalatokra, illetve a nemzetközi rendőri együttműködés kézikönyvére, amely kulcsszerepet játszhat ebben a „hírszerzésalapú politikában”; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szükség esetén erősítsék együttműködésüket, fejlesszék tovább és tegyék naprakésszé ezt a megközelítést;

68.

üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy meg kívánja előzni az erőszakot a sporteseményeken, és olyan intézkedések kidolgozását ajánlja, amelyek az iskolai sporttevékenységben is fellépnek az erőszak ellen;

69.

üdvözli a klubengedélyezési rendszerek nemzeti és európai szintű kialakítását, és úgy véli, hogy a faj- és idegengyűlölet, illetve az erőszak megakadályozásával és a kiskorúak védelmével, valamint az alapjogok tiszteletben tartásával kapcsolatos rendelkezéseknek is e rendszerek részét kell képezniük;

70.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be jogszabályokat és/vagy erősítsék a meglévő szabályozásokat annak érdekében, hogy megfelelő fontosságot tulajdonítsanak a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásának a kereskedelmi kommunikációban, a márkajelzések használatában, a képekhez fűződő jogok és a médiajogok, valamint a sporteseményekkel kapcsolatban a szervezők által rendezett kapcsolódó események terén, ezáltal – a 2007/65/EK irányelvben (12) (az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) meghatározott rövid híradásokhoz való jogot tiszteletben tartva – védve a hivatásos sportgazdaságot és a sport önfenntartó és kiegyensúlyozott fejlődését, anélkül, hogy kockáztatnák a sportszervezetek jogos érdekei és a közönség azon igénye közötti megfelelő egyensúlyt, hogy írásos, képi vagy audiotartalmak formájában objektív, informatív és aktuális információkhoz férjenek hozzá, vagy ilyeneket hozhassanak létre; hangsúlyozza, hogy a kedvezményezettek számára biztosítani kell annak lehetőségét is, hogy távolról is hozzáférhessenek az Európai Unióban zajló, határokon átnyúló sporteseményekhez; a tagállamoknak és a Bizottságnak mint prioritással kell foglalkozniuk különösen a gerillamarketinghez, az internetes kalózkodáshoz és törvénytelen sportfogadáshoz kapcsolódó problémákkal;

71.

elismeri valamennyi média jogát, hogy hozzáférhessen a nyilvánosság nagyfokú érdeklődésére számot tartó fontos szervezett sporteseményekhez, és azokról beszámoljon, annak érdekében, hogy garantálják a nyilvánosság jogát az ilyen hírekhez és információkhoz való hozzáférésre a hírműsorokban; elismeri a tagállamok azon jogát, hogy intézkedéseket hozzanak a tájékoztatáshoz való jog védelmére, és széles körű hozzáférést biztosítsanak a nyilvánosság számára a nagy társadalmi jelentőségű nemzeti és nem nemzeti sportesemények televíziós közvetítéséhez, mint amilyenek az olimpiai játékok, a labdarúgó világbajnokság és a labdarúgó Európa-bajnokság;

72.

megismétli, hogy támogatja a tagállamokat azon, a nyilvánosság számára nagy jelentőséggel bíró események listájának összeállításában, amelyek tekintetében a fent említett audovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 3a. cikke értelmében szabadon elérhető televíziós vételt kell biztosítani, és helyteleníti a FIFA ezzel kapcsolatban indított bírósági keresetét;

73.

ajánlja a tagállamoknak és a nemzeti sportszövetségeknek és ligáknak, hogy vezessék be a médiajogok kollektív átruházását (ahol ez még nem történt meg); úgy véli hogy a szolidaritás érdekében a bevételek méltányos újraelosztására van szükség klubok között – beleértve a legkisebb klubokat is – a ligákon belül és között, valamint a hivatásos sport és az amatőr sport között, megelőzve az olyan helyzetet, ahol csak a nagy klubok jutnak nyereséghez a médiajogokból;

74.

elismeri, hogy a sporttal kapcsolatos jogokat ugyanúgy kell védeni, mint az egyéb médiajogokat; üdvözli, hogy a Bizottság elismeri a médiajogok kollektív értékesítését, mint olyan eszközt, amellyel nagyobb szolidaritást lehet megvalósítani a sportban, és azt, hogy ragaszkodik a szolidaritási mechanizmusok kialakításához és fenntartásához; felhívja az ilyen mechanizmusokat még nem alkalmazó bajnokságokat azok bevezetésére, és felszólítja a Bizottságot, hogy a médiajogok kollektív értékesítését fogadja el az EU versenyszabályaival általában összeegyeztethető megoldásként, alternatív lehetőségként pedig alakítson ki csoportos mentességet a médiajogok kollektív értékesítése tekintetében a sport terén, ezzel garantálva a jogbiztonságot mind a sportesemény-szervezők, mind pedig a médiabefektetők számára;

75.

megállapítja, hogy a sportnak biztosítania kell a versenyzők egymásra utaltságát, valamint hogy garantálni kell a versenyek eredményeinek megjósolhatatlanságát, ami indokolttá teheti, hogy a sportszövetségek egyedi keretrendszert valósítanak meg a sportesemények előállításának és értékesítésének piacán; azonban ezek a sajátos jellemzők nem biztosítanak automatikus mentességet az EU versenyszabályai alól a sport által létrehozott gazdasági tevékenységek számára;

76.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék tovább a szellemi tulajdonjogokat a sportszektorban; kézzelfogható intézkedéseket kér, amelyek védik a sportesemények szervezőinek szellemi tulajdonjogait az eredményeket és a sportesemény egészét illetően, a sajtószabadság sérelme nélkül;

77.

felszólítja a Bizottságot, hogy az online tartalmak szektorára irányuló stratégiájában és a kalózkodás elleni küzdelme során fordítson kiemelt figyelmet a sporteseményekkel kapcsolatos kalózkodásra; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) keretében erősítsék a sportszektor jogait és a harmadik országokkal folytatott párbeszédüket;

78.

megállapítja, hogy gyakran eltérő mértékű a kereslet és a kínálat a főbb sporteseményekre kínált jegyeket illetően, ami hátrányos a fogyasztókra nézve; hangsúlyozza, hogy a fogyasztói érdekeket teljes mértékben figyelembe kell venni a jegyértékesítés megszervezésekor, valamint hogy a jegyek megkülönböztetéstől mentes, méltányos értékesítését minden szinten garantálni kell;

79.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki európai statisztikai módszert a sport gazdasági hatásának mérésére a sporttal kapcsolatos nemzeti statisztikák alapjaként, amely idővel egy átfogó európai statisztikává alakulhat a sport terén;

80.

felszólítja a Bizottságot, hogy a közeljövővel kapcsolatos terveibe vegye fel a sport GDP-hez, fejlődéshez és foglalkoztatáshoz való közvetlen hozzájárulásának értékelését, valamint a lisszaboni menetrendhez való közvetett hozzájárulásának értékelését, amely az oktatáson, regionális fejlődésen és az EU nagyobb hírnevén keresztül valósul meg;

81.

ajánlja a tagállamoknak, hogy hatékonyabban használják ki a sportban rejlő munkahelyteremtő, gazdasági növekedést serkentő és különösen a hátrányos helyzetű régiókat élénkítő lehetőségeket, és hogy a tagállamok és az Európai Unió ennek megfelelően támogassák a sportot a meglévő uniós finanszírozási programokon keresztül, és ennek fényében hangsúlyozza, hogy a sport fontos szerepet játszhat a társadalmi integráció terén; elismeri a média- és egyéb szellemi tulajdonjogokból származó bevételek szerepét abban, hogy nőnek az élénkítő és közösségi projektekre irányuló ráfordítások;

82.

felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottság segítségével szervezzék meg a nagy sportesemények szervezésével kapcsolatos bevált gyakorlatok köztük és a sportszövetségek közötti cseréjét, azzal a céllal, hogy ösztönözzék a fenntartható gazdasági fejlődést, a versenyt és a foglalkoztatást;

83.

javasolja a határokon átnyúló és az interregionális együttműködés előmozdítására irányuló hatékony mechanizmus létrehozását, amely révén a sportesemények keretében létrehozott infrastrukturális beruházások kihasználtsága lenne javítható; javasolja továbbá a sport előmozdításának ösztönzését az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló, 2006. július 5-i 1082/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (13) előírt területi együttműködési csoportosuláson keresztül;

84.

támogatja a hivatásos és az amatőr sportok közötti szolidaritás erősítését a kis klubok ösztönzése, az iskolai sport támogatása és a megfelelő helyi infrastruktúra kiépítése céljából; üdvözli, hogy a Bizottság elismeri az amatőr és a nonprofit, valamint az önkéntességtől függő sport sajátságos kihívásait, és felhív arra, hogy ezt a jövőbeni sportpolitika valamennyi gazdasági szempontja tükrözze;

85.

felhívja a figyelmet a nem hivatásos sportra, amelyet gyakran elhanyagolnak; rámutat a nem hivatásos sportnak nyújtandó nagyobb pénzügyi támogatás, jobb munkakörülmények és egyéb ösztönzők és juttatások szükségességére, beleértve a non-profit klubokat, valamint azok amatőr és önkéntes sportolóit, edzőit/oktatóit és bíróit;

86.

ugyancsak hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az állam fedezze a nem hivatásos, különösképp a non-profit szervezetek által nőknek és gyermekeknek szervezett versenyek biztonsági költségeit;

87.

felszólítja a Bizottságot, hogy – a nem hivatásos sport folyamatos finanszírozási forrásának biztosítása céljából – segítsen fenntartani a nem hivatásos sport állami finanszírozásának jelenlegi rendszerét az államilag működtetett sorsolási játékok és államilag engedélyezett szerencsejáték-szolgáltatók hozzájárulásaiból, amelyek a közérdek érdekében működnek;

88.

érdeklődéssel várja a tagállamokban alulról szerveződő sport és a mindenkinek szóló sport számára nyújtott állami és magánfinanszírozásról készített független felmérés eredményeit, valamint az ebben a szektorban folyamatban lévő változások hatását;

89.

aggodalmát fejezi ki a szerencsejátékok és a sorsjátékok piacának esetleges liberalizálása miatt; helyénvalónak tartja, hogy az ilyen sorsjátékokból származó bevételeket közérdekű célokra, köztük a hivatásos és amatőr sport finanszírozásának folytatására használják fel;felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan szabályozási intézkedéseket, amelyek biztosítják a sport védelmét a fogadással járó mindenfajta helytelen befolyásolással szemben, és amelyek biztosítják a sportesemények integritását, valamint a versenyek szervezői szellemi tulajdonjogainak tiszteletben tartását; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy milyen hatásokkal járna a társadalomra és a sportra a szerencsejátékok és sorsjátékok piacának teljes liberalizálása, és milyen típusú ellenőrzési mechanizmusok alkalmazhatók a fogyasztók védelme érdekében;

90.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot, amely biztosítja a sportfogadási szektor tisztaságát az Európai Unióban, megakadályozza a visszaélést és a korrupciót, és tiszteletben tartja a sportesemények szervezőinek jogait; és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a sport és a sportfogadás szervezőivel közösen vizsgálja meg egy működőképes, méltányos és fenntartható keret létrehozását annak biztosítására, hogy az illegális fogadás ne érintse egyik sportot sem az EU-ban, valamint hogy a közönség megőrizze a tisztességes sport iránti bizalmát;

91.

rámutat arra, hogy a tagállamokban alkalmazott, a sportolókat előnyben részesítő diszkriminatív adóelbánásnak versenytorzító hatásai lehetnek;

92.

a Bizottsággal együtt hangsúlyozza, hogy továbbra is biztosítani kell a kedvezményes héa-kulcsok alkalmazásának lehetőségét a sporttevékenységekkel kapcsolatban, figyelembe véve az azok által betöltött fontos társadalmi szerepet és a helyi közösséghez való szoros kötődésüket;

93.

a médiajogok értékesítéséből és piaci ügyletekből származó bevételek bizonyos százalékának elkülönítésére ösztönöz, közvetlenül az adott sport önkéntes és nonprofit ágazatainak finanszírozása és támogatása céljából;

94.

megítélése szerint el kell ismerni a nyereségérdekeltség nélküli sportszervezetek sajátos jellegét, és támogatja azt, hogy a közösségi jog keretében figyelembe kell venni a nyereségérdekeltség nélkül működő önkéntes szervezetek és a nyereségérdekelt vállalkozások között fennálló különbséget; felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együtt határozzák meg a nem profitorientált sportszövetségek előtt álló fő kihívásokat és az általuk nyújtott szolgáltatások alapvető természetét;

95.

nemkívánatosnak tartja, hogy a hivatásos sportolók korlátozottabb jogokkal rendelkezzenek, mint más szerződéses munkavállalók, ezért fontosnak tartja, hogy a hivatásos sportolók munkavállalókként széles körű és átlátható jogokkal bírjanak, beleértve a kollektív szerződéshez való csatlakozás, illetve annak megtagadásának jogát, a szakszervezeti tagsághoz való jogot, valamint a bírósághoz fordulás jogát is;

96.

megerősíti, hogy az EU megkülönböztetés-mentességről szóló jogszabályai alapvetően alkalmazandók az európai sport területén, és felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a sport sajátos jellemzői miatti esetleges eltérések jogi jellegűek és korlátozott alkalmazási körűek maradjanak; úgy ítéli meg, hogy – figyelembe véve a sport sajátos jellemzőit – vannak bizonyos esetek, amikor a szabad mozgás körülhatárolt és arányos korlátozása helyénvaló, hasznos és szükséges lehet a sport támogatása céljából a tagállamokban;

97.

kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak nemzeti jogszabályaik megfelelő módosításáról annak érdekében, hogy európai összefüggésben a közösségi jog betartása valamennyi átadásra vonatkozó szabályozásban biztosított legyen, kellően figyelembe véve a sport sajátosságait és más alapelveket, mint például a szerződések stabilitásának fenntartása és a versenyek stabilitása;

98.

felszólítja a tagállamokat és a sportszövetségeket, hogy ne vezessenek be olyan új szabályokat, amelyek az állampolgárságon alapuló közvetlen megkülönböztetést eredményeznek (például a FIFA által javasolt 6+5 szabály, szemben az UEFA arányosabb, és megkülönböztetéstől mentes, saját nevelésű játékosokon alapuló rendszerével); a tagállamokkal folytatandó politikai párbeszéd mellett szólal fel, amely ajánlásokon, a sportban részt vevő felekkel folytatott strukturált párbeszéden és megfelelő esetben jogsértési eljárásokon keresztül a megkülönböztetés elleni küzdelem eszköze a sportban;

99.

felszólítja a tagállamokat és az illetékes szabályozó szerveket, hogy vizsgálják ki a sportolók toborzásával és alkalmazásával kapcsolatos állítólagos korrupciót és kizsákmányolást, különösen az Európai Unión kívülről származó kiskorú sportolók tekintetében;

100.

helyteleníti a hivatásos játékosok egyes ügynökeinek jogellenes gyakorlatát, amely egészen korrupcióig, pénzmosásig, a játékosok vagy kiskorú sportolók kizsákmányolásáig terjed, és megítélése szerint e gyakorlatok általában véve kedvezőtlenül hatnak a sportra; úgy véli, hogy a játékosok menedzsmentjét körülvevő jelenlegi gazdasági realitás megköveteli, hogy a sportirányító szervek valamennyi szinten a Bizottsággal konzultálva javítsák a játékosok menedzsmentjére irányadó szabályokat; ebben az összefüggésben felszólítja a Bizottságot a sportirányító szervek erőfeszítéseinek támogatására, amelyek célja a játékosok menedzsmentjének szabályozása, szükség esetén egy játékosok menedzsereiről szóló irányelvre irányuló javaslat előterjesztésével; támogatja a közszféra és a magánszféra partnerkapcsolatait a sportérdekeket képviselő szervezetek és a korrupció elleni küzdelemért felelős hatóságok között, mert ezek elősegítik az e küzdelem szempontjából hatékony megelőzési és visszaszorítási stratégiák kidolgozását;

101.

megállapítja, hogy a játékosok ügynökei szakmai képesítésének elismerése a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) hatálya alá tartozik, amennyiben a szakmára a nemzeti szabályokat kell alkalmazni;

102.

ragaszkodik ahhoz, hogy a bevándorlási jogot mindig tiszteletben tartsák a fiatal külföldi tehetségek toborzásakor, és felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a gyermekkereskedelem problémájával az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló, 2002. július 19-i 2002/629/IB tanácsi kerethatározat (15) keretében és/vagy a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló, 1994. június 22-i 94/33/EK tanácsi irányelv (16) végrehajtásával összefüggésben;

103.

felszólítja a tagállamokat és sportszövetségeket, hogy működjenek együtt a fiatalok mentális és fizikai egészségének védelmében, mégpedig az alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos tájékoztatáson, a sportolók biztosításán, minimumszabályok bevezetésén és a bevált gyakorlatok cseréjén keresztül;

104.

felszólítja a sport irányító szerveit és a klubokat, hogy vegyenek részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben a következőkön keresztül:

105.

üdvözli a sportszektorban a szociális párbeszéddel foglalkozó európai bizottságok létrehozásának ösztönzését; támogatja a munkaadók és munkavállalók erőfeszítéseit ezen a területen, és felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a nyílt párbeszédet valamennyi sportszervezettel ebben az ügyben;

106.

hangsúlyozza az Európai Bizottság által támogatott szociális párbeszéd fontosságát, amely értékes platformként szolgál a szociális konzultáció és a munkaadók és munkavállalók közötti stabil kapcsolatok előmozdításában, és biztosítja a jogbiztonságot és a szerződések stabilitását a sportban; ebben az összefüggésben üdvözli, hogy az EPFL és a Fifpro – amelyek kölcsönösen elismerik egymást szociális partnerként – közösen felkérték az Európai Bizottságot az EU szociális párbeszéddel foglalkozó bizottságának létrehozására a hivatásos labdarúgás szektorában, a klubok és az UEFA egyenlő partnerekként való részvételével;

107.

úgy ítéli meg, hogy a játékosok menedzsereinek szerepet kell kapniuk a sport terén folytatott szociális párbeszéd erősítésében, amely a menedzserek európai engedélyezési rendszerének jobb szabályozásával összekapcsolva megakadályozná a menedzserek helytelen fellépéseit is;

108.

kéri, hogy a 2009. évi költségvetésbe rendeljenek külön költségvetési tételt a sport terén megvalósítandó előkészítő intézkedésekre; mivel a Lisszaboni Szerződéssel módosított EK-Szerződés 149. cikke ösztönző intézkedéseket irányoz elő a sport terén, és mivel egyedi uniós finanszírozási programok 2011 előtt valószínűleg nem indulnak el – abból kiindulva, hogy a Lisszaboni Szerződést a 27 tagállam ratifikálja –, a Parlament elismeri annak szükségességét, hogy 2009-től előkészítő intézkedések keretében előkészítsék a programokat;

109.

kéri, hogy kezdjék meg a „Pierre de Coubertin” cselekvési tervben említett többirányú cselekvések végrehajtási folyamatát;

110.

üdvözli az EU sportpolitikai programjával kapcsolatos elképzelést, amely a Lisszaboni Szerződésben előírt rendelkezéseken alapul, és várakozással tekint a Bizottság erre irányuló javaslata elé;

111.

felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen előkészítő intézkedéseket a társadalmi integráció és a sport terén, olyan projektekre összpontosítva, amely világos európai hozzáadott értéket hoznak létre, és sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az ezt a célt teljesítő projekteket, mint amilyen a „Speciális olimpia egyesített sportjai” kezdeményezés; sürgeti a Bizottságot, hogy szentelje a sporttal kapcsolatos minden jövőbeli előkészítő intézkedés egy részét a kiskorúak védelmének;

112.

felkéri a Bizottságot és tagállamokat, hogy mérlegeljék annak lehetőségét, hogy támogató programokat hozzanak létre a különleges fizikai szükségletekkel rendelkező tanulóknak;

113.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fenntartható fejlődésre irányuló stratégiáik keretében biztosítsák az Európai Regionális Fejlesztési Alap keretében a sporthoz kapcsolódó projektek és infrastruktúrák finanszírozását, valamint az új pénzügyi eszközökhöz (többek között a Jeremie-hez és a Jessica-hoz) való hozzáférést;

114.

sürgeti a Bizottságot, hogy megfelelően érvényesítse a sportot a jelenlegi uniós politikákban és uniós finanszírozási programokban, és évente többször tegyen jelentést a sport általános érvényesítése terén elért eredményekről;

115.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, továbbá az európai, a nemzetközi és nemzeti sportszövetségeknek, továbbá a nemzeti ligáknak és versenyszervezőknek.