15.10.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/1

A.

mivel a közös halászati politika (KHP) reformjáról szóló zöld könyvében a Bizottság kifejtette véleményét, amely szerint az alternatív irányítási mechanizmusok jelentős kiegészítő szerepet játszhatnak a közösségi halászati irányításban;

B.

mivel a Bizottság egy, a halászati jogokon alapuló irányításra vonatkozó vitát kezdeményezett;

C.

mivel számos érdekelt fél nyújtotta már be a vitával kapcsolatos észrevételeit;

D.

mivel korábban számos tanulmány készült a halászati jogokon alapuló irányításról, de egyik sem foglalta magában az EU valamennyi part menti tagállamát;

E.

mivel azonban több tanulmány is foglalkozott mind az EU-n belül, mind azon kívül az olyan rendszerek működésével és hatékonyságával, amelyek lehetővé teszik a halászati jogok gazdasági ellenértékükért történő értékesítését;

F.

mivel a Bizottság ajánlati felhívást adott ki egy tanulmányra;

G.

mivel a Bizottság kimondta, hogy egyelőre nem tervezi a létező gazdálkodási rendszerek módosítását, de ugyanakkor kifejezte arra vonatkozó szándékát, hogy módosításokat kíván bevezetni a KHP működésében, és ezért életképes alternatívákat keres;

H.

mivel a jelenlegi európai uniós halgazdálkodási rendszerek – különösen a TAC- és a kvótarendszer – nem adnak választ az ágazat problémáira, és alapvető fontosságú, hogy e kérdésről széleskörű, az új gazdálkodási rendszerek esetleges elfogadásának negatív vonatkozásait értékelő vitát folytassanak;

I.

mivel ennélfogva fontos megvizsgálni, hogy hogyan lehet a KHP működését javítani különösen a halgazdálkodási politikán keresztül, amelynek jelenlegi hiányosságai nyilvánvalóak;

J.

mivel egyetlen változás sem eredményez majd javulást, ha nem biztosított az erőforrások gazdaságilag, környezetileg és szociálisan fenntartható feltételeket teremtő kiaknázása;

1.

üdvözli, hogy a Bizottság vitát kezdeményezett a halászati jogokon alapuló irányításról a meglévő irányítási politika szükséges módosítását megelőzően;

2.

úgy ítéli meg, hogy a tengerbiológiai erőforrások közös javak;

3.

úgy véli, hogy a szóban forgó jogokat nem szabad tulajdonjogokként értelmezni, hanem inkább egyfajta haszonélvezeti vagy betakarítási jogként, és ennélfogva azokat megfelelő korlátok között kell gyakorolni;

4.

azt is elismeri azonban, hogy a halászati jogokon alapuló irányításnak vannak olyan különállóan meghatározandó rendszerei, amelyek eltérő felfogásokon alapulnak a következők vonatkozásában:

5.

üdvözli, hogy a Bizottság ajánlati felhívást tett közzé annak érdekében, hogy lehetővé tegye a különféle irányítási rendszerek teljes körű tanulmányozását;

6.

úgy ítéli meg, hogy a vitára biztosított idő túl rövid, és kéri ezen időszak meghosszabbítását a rendelkezésre álló, különféle lehetőségek és azok következményei megfelelő feltárása és tanulmányozása érdekében;

7.

elismeri azonban, hogy még egy ilyen jellegű tanulmányt megelőzően is nyilvánvaló, hogy sokféle ilyen rendszer működik, továbbá hogy a legtöbb – hacsak nem az összes – a jogokon alapuló, legszélesebb értelemben vett irányítás valamely formáját alkalmazza; hasonlóképpen elismeri, hogy a halászati jogokon alapuló irányítással kapcsolatos kísérletezések az ilyen rendszereket alkalmazó tagállamokban sok tekintetben – például a kapacitáscsökkentés vonatkozásában – igen pozitív eredményeket hoztak;

8.

úgy véli, hogy ehhez hasonlóan nyilvánvaló, hogy – közösségi szinten és legalábbis néhány tagállamban – a jogokon alapuló irányítás alkalmazott formái hibridek, mind a jogok elosztása és átruházhatósága/kereskedelme, mind pedig a jogok terjedelmének meghatározási módja tekintetében;

9.

rámutat az ebben rejlő összetettség mértékére és azokra a nehézségekre, amelyeket ez az egységes rendszer felé való elmozdulás elé gördít, akár a tagállami gyakorlatok harmonizálásával, akár annak közösségi szintű kezelésével érik el azt;

10.

ennek ellenére azon a véleményen van, hogy – amint ezt az a tény is bizonyítja, hogy a halászati jogokon alapuló irányítást számos olyan országban és régióban vezették be, amelyek a világon a legjelentősebb halászati érdekeltséggel rendelkeznek – ezek a nehézségek nem leküzdhetetlenek, és mivel a rendszer igen eredményesnek bizonyulhat bizonyos közösségi flották irányítása tekintetében, legalább a rendszer KHP-be való felvételének lehetőségeit fontolóra kell venni;

11.

úgy véli, hogy meg kell bizonyosodni azokról a hatásokról, amelyeket a változtatások – különösen az egész Közösségre kiterjedő, egyedi, átruházható kvóták és további, jogokon alapuló hozzáférés bevezetése – okozhatnak a következőkkel kapcsolatban:

12.

úgy ítéli meg, hogy ezekre az aggodalmakra még az előtt választ kell adni, hogy bármilyen lépést tennének az egységes rendszer felé, többek között a meglévő példák ismeretében korlátozni lehet a halászati jogok felhalmozódását;

13.

úgy ítéli meg, hogy hangsúlyozni kell a halászati jogokon alapuló irányítás pozitív aspektusait is, amelyek tekintetében igen széles körű megegyezés van, beleértve az alábbiakat:

14.

felmerül a kérdés, hogy a jogokon alapuló irányítás egységes rendszere minden esetben megfelelő volna-e a különböző halászati típusok számára;

15.

e tekintetben felhívja a figyelmet a következőkre: az egyetlen halfajra és a több halfajra szakosodott halászat közötti különbség; valamint a kisipari flották egyedi helyzete;

16.

úgy véli, hogy a kisipari flották tekintetében különálló rendelkezéseket kellene hozni, vagy a parttól számított földrajzi távolsággal kapcsolatos kritériumok felhasználásával, vagy úgy, hogy a kvóta egy részét elkülönítik a számukra;

17.

üdvözli ennélfogva azt a tényt, hogy a Bizottságnak jelenleg nem áll szándékában beavatkozni a meglévő irányítási rendszerekbe;

18.

úgy véli azonban, hogy mindazonáltal tovább kell vizsgálni a jogokon alapuló különféle irányítási rendszerek előnyeit és hátrányait;

19.

úgy véli, hogy meg kell akadályozni a halászati iparágban a kisebb hajótulajdonosokat, különösen a kisipari halászat képviselőit sújtó gazdasági torzulásokat;

20.

elismeri, hogy ezek a rendszerek előmozdíthatják a gazdasági hatékonyságot, feltéve, ha azokat megfelelően dolgozzák ki; hangsúlyozza, hogy ez a fajta hatékonyság az összes gazdasági politika célja, és a KHP-nak az az érdeke, hogy olyan nyereséges halászati ipart biztosítson, amely egyre kevésbé függ az állami finanszírozástól;

21.

úgy véli, hogy – mivel a halászati politika közös politika – a halászati jogok irányításával kapcsolatos mechanizmusokat közösségi szinten kell elfogadni, ami lehetővé teszi a halászati erőforrásokkal való gazdálkodás javítását;

22.

úgy véli, hogy a gazdasági hatékonyság csak akkor értékes, ha előmozdítja a KHP céljait;

23.

ennek megfelelően felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jogokon alapuló irányításra vonatkozóan általa kezdeményezett összes tanulmány irányuljon a következőkre:

24.

sürgeti a Bizottságot, hogy engedélyezzen hosszabb időt az ezzel kapcsolatos vitára;

25.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányának és parlamentjének, a regionális tanácsadó bizottságoknak és a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottságnak.