[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 20.11.2008

COM(2008) 766 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A szervezett bűnözésből származó jövedelmek Annak biztosítása, hogy a bűnelkövetés ne legyen kifizetődő tevékenység

TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS 3

2. MIÉRT A BŰNCSELEKMÉNYEKBŐL SZÁRMAZÓ JÖVEDELMET HELYEZZÜK ELŐTÉRBE? 3

3. AZ UNIÓS JOGI KERETRENDSZER AKTUÁLIS KÉRDÉSEI 4

3.1. A hatályos jogi keretrendszer és végrehajtásának hiányosságai 4

3.2. Az uniós jogi keretrendszer átdolgozása 6

3.3. A további jogi rendelkezések meghozatala mellett szóló érvek 6

4. A NEMZETI HATÓSÁGOK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS 8

4.1. Nemzeti vagyonvisszaszerzési hivatalok létrehozása 8

4.2. Hatékony vagyonvisszaszerzési hivatalok felállítása 9

4.3. A vagyonvisszaszerzési hivatalok közötti együttműködés – Az Europol és az Eurojust szerepe 10

5. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS – HARMADIK ORSZÁGOKKAL KAPCSOLATOS VONATKOZÁSOK 11

6. NEM JOGALKOTÁSI JELLEGŰ KÍSÉRŐ INTÉZKEDÉSEK 12

6.1. Az elkobzási eljárások hatékonyabb támogatására irányuló új eszközök 12

6.2. A pénzügyi nyomozás és a pénzügyi bűnözésre vonatkozó elemzés megerősítése 12

6.3. Rendszeres és összehasonlítható elkobzási statisztikák vezetése 12

7. KÖVETKEZTETÉS – TÍZ STRATÉGIAI PRIORITÁS 13

1. BEVEZETÉS

E közlemény tárgya a bűncselekményekből származó jövedelem elkobzása és visszaszerzése az Európai Unióban[1].

Az Európai Unió tagállamaiban különböző jogi eljárások léteznek a bűncselekményből származó jövedelem elkobzására. A sikeres elkobzás és a nemzetközi együttműködés előfeltételét képezi az, hogy hatékony nemzeti szervek működjenek, amelyek megbízatással rendelkeznek a vagyoni eszközök felkutatására.

Az Európai Unió a következő módokon tud ehhez hozzáadott értéket nyújtani:

1. az uniós jogi keretrendszer következetesebbé tétele és további tökéletesítése,

2. a nemzeti szervek közötti összehangolás, információcsere és együttműködés előmozdítása,

3. a vagyoni eszközök azonosításával és felkutatásával kapcsolatos új eszközök létrehozásában való közreműködés,

4. a biztosítási intézkedést elrendelő és elkobzási határozatok végrehajtásának elősegítése,

5. a harmadik országokkal való együttműködés elősegítése egyezmények megerősítése és a vagyoni eszközök megosztására vonatkozó megállapodások révén,

6. a partnerek segítése abban, hogy uniós támogatási programok segítségével új kezdeményezéseket dolgozzanak ki.

2. MIÉRT A BŰNCSELEKMÉNYEKBŐL SZÁRMAZÓ JÖVEDELMET HELYEZZÜK ELŐTÉRBE?

A szervezett bűnözés felszámolása érdekében elengedhetetlenül fontos, hogy a bűnözőket megfosszuk a bűncselekményekből származó jövedelemtől. A szervezett bűnözői csoportok nagyszabású nemzetközi hálózatokat alakítanak ki és a különböző bűnözői tevékenységekből jelentős nyereséget halmoznak fel. A bűncselekményekből származó jövedelem pénzmosás után visszakerül a legális gazdaságba.

Kiemelkedően fontos a pénzmosás elleni nemzeti rendszerek hatékonysága és a területre vonatkozóan folytatott nemzetközi együttműködés. Azonban még amennyiben sikerül is tisztára mosni a bűncselekményekből származó jövedelmet, pénzügyi hírszerzés és nyomozás révén azonosíthatók, lefoglalhatók és visszaszerezhetők a szervezett bűnözők vagyoni eszközei.

A bűncselekményekhez kapcsolódó eszközök elkobzása és visszaszerzése igen hatékony módszert jelent a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, mivel e bűncselekményeket alapvetően nyereségvágyból követik el[2]. Az elkobzás révén megakadályozható az, hogy a bűnözésből származó vagyont további bűncselekmények finanszírozására használhassák fel, megingathassák a pénzügyi rendszerekbe vetett bizalmat és aláássák törvényességen alapuló társadalmat. Az elkobzás elrettentő hatással bír, mivel megerősíti, hogy a bűnelkövetés nem kifizetődő tevékenység[3]. Ez hozzájárulhat ahhoz is, hogy a helyi közösségekből eltávolítsák a negatív példaképeket. Bizonyos esetekben a bűncselekményekből származó jövedelem elkobzására irányuló intézkedések révén lehetővé válik, hogy célzott csapást mérjenek a bűnszervezetek döntéshozóira, akik ellen egyébként ritkán folyik nyomozás vagy büntetőeljárás.

Jelenleg az Unióban viszonylag kevés elkobzást foganatosítanak és a szervezett bűnözésből származó jövedelemből visszaszerzett pénzösszegek szerények, különösen a szervezett bűnözői csoportok becslések szerinti bevételéhez viszonyítva. Kívánatos tehát, hogy az elkobzási eljárások alkalmazása nagyobb mértékű legyen.

3. AZ UNIÓS JOGI KERETRENDSZER AKTUÁLIS KÉRDÉSEI

Az elkobzásra vonatkozó közös megközelítés biztosításának érdekében négy uniós kerethatározat nemzeti szintű végrehajtása van folyamatban. Ezek közül háromnak a végrehajtására vonatkozóan merülnek fel kérdések.

3.1. A hatályos jogi keretrendszer és végrehajtásának hiányosságai

A 2001/500/IB tanácsi kerethatározat[4] összehangolta az elkobzással és a pénzmosásra vonatkozó büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos tagállami rendelkezések egy részét. Összességében nézve e szöveget a legtöbb tagállamban viszonylag jól átültették.

A 2003/577/IB tanácsi kerethatározat[5] alkalmazza a kölcsönös elismerés elvét a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatok vonatkozásában. Jelentős késések vannak e jogszabály tagállami átültetése terén. Kevés információ áll rendelkezésre azon rendelkezések gyakorlati alkalmazásáról, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy egy adott tagállamban található vagyontárgyakra vagy bizonyítékokra biztosítási intézkedés legyen foganatosítható egy másik tagállam igazságügyi hatósága által hozott határozat alapján, amelyet különleges tanúsítvány révén közvetlenül továbbítanak a végrehajtó igazságügyi hatóság részére. Úgy tűnik, meglehetősen nehéz kitölteni a biztosítási intézkedést elrendelő határozatok végrehajtását kérelmező tanúsítványokat, és ezek nem tartalmazzák az összes szükséges rovatot. Ezért az igazságügyi hatóságok gyakran inkább visszatérnek a kölcsönös bűnügyi jogsegély egységes formanyomtatványainak alkalmazásához. Ha ez a tendencia tovább folyatódna, akkor ez azt jelentené, hogy a kerethatározat nem valósítja meg teljes mértékben célkitűzéseit.

A 2005/212/IB tanácsi kerethatározat[6] célja annak biztosítása, hogy valamennyi tagállam hatékony szabályokat vezessen be az elkobzásra vonatkozóan, ideértve az érintett eszközök eredetével kapcsolatos bizonyítékokra irányuló szabályokat is. A 2007 decemberében kiadott bizottsági végrehajtási jelentés[7] ara mutatott rá, hogy a legtöbb tagállamban lassan hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé tennék az elkobzás szélesebb körű alkalmazását. Úgy tűnik, a szöveg rendelkezései nem egyértelműek, és így átültetésük csak részlegesen valósul meg. Továbbá a kerethatározat a kiterjesztett elkobzásra vonatkozóan több alternatív feltételt határoz meg. Lehetséges, hogy ez ténylegesen korlátozta a kölcsönös elismerés alkalmazási körét. Az illetékes nemzeti hatóságok csak akkor hajtják végre a más tagállam által kiadott elkobzási határozatokat, amennyiben ezek a címzett tagállamban alkalmazottakkal megegyező elkobzási feltételeken alapulnak.

A 2006/783/IB tanácsi kerethatározat[8] alkalmazza a kölcsönös elismerés elvét a vagyonelkobzást elrendelő határozatok vonatkozásában. Jobb összehangolásra van szükség a kiterjesztett elkobzásra vonatkozó fent említett feltételek és a vagyonelkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerésére vonatkozó rendelkezések között. Ez utóbbi rendelkezések értelmében egy elkobzási határozat elismerésének vagy a végrehajtásának megtagadását többek között az indokolhatja, hogy kívül esik a végrehajtó állam által a 2005/212/IB kerethatározat alapján elfogadott választáson. Továbbá a jelek szerint a 2006/783/EB kerethatározat csupán a büntetőeljárás keretében kiadott elkobzási határozatokra vonatkozik. Így a polgári elkobzási eljárásokon vagy adójogi hatáskörök kiterjesztett használatán alapuló elkobzási határozatokat nem feltétlenül hajtják végre minden tagállamban. A kölcsönös elismerés e problémája nagyon lényeges, mivel az említett eljárásokat – különösen a common lawt alkalmazó országokban – egyre nagyobb mértékben alkalmazzák, és igen hatékony eszköznek bizonyulnak a szervezett bűnözői tevékenységekből származó jövedelmek elleni fellépés során. Egyelőre túl korai lenne értékelni azokat az esetleges késéseket, amelyek e kerethatározat nemzeti jogba történő átültetése során jelentkezhetnek.

A fentiekben felsorolt kerethatározatok mellett az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény[9] 2008 végéig hatályba léptetendő második jegyzőkönyve[10] rendelkezik az elkobzásra vonatkozó intézkedésekről, valamint a tagállamokkal való operatív együttműködésről a csalás és a pénzmosás elleni küzdelem terén, az elkobzást is beleértve. A büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzéséhez szükséges európai bizonyításfelvételi parancsról szóló kerethatározatra irányuló javaslat[11] , – amelyet 2008 végéig kell hivatalosan elfogadni – rendelkezik a 2003/577/EB kerethatározat alapján kiadott biztosítási intézkedést elrendelő határozatok nyomon követésére vonatkozó szabályokról. A kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény 2001. évi jegyzőkönyvének[12] egyes rendelkezéseire is kiterjed.

3.2. Az uniós jogi keretrendszer átdolgozása

Összegezve, a hatályos jogszabályi szövegek átültetése csak részlegesen valósult meg. A kerethatározatok egyes rendelkezései nem eléggé egyértelműek, ebből következően a nemzeti jogba való átültetésük egyenetlen. A kölcsönös elismerést nagy mértékben megnehezítheti az összehangolás hiánya egyrészt a kiterjesztett elkobzásra vonatkozó feltételek, másrészt pedig az elkobzási határozatok más tagállamban történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések között. Fontos kérdések merültek fel a polgári elkobzási eljárásokon vagy adójogi hatáskörök kiterjesztett használatán alapuló elkobzási határozatok kölcsönös elismerésével kapcsolatban. Alapvetően fontos, hogy célirányos és hatékony mechanizmusok álljanak rendelkezésre a vagyoni eszközök külföldi biztosítására és elkobzására. A fenti megfontolásokat figyelembe véve mérlegelni kell a hatályos uniós jogi keretrendszer átdolgozásának lehetőségét. Ez a lépés összhangban lenne az egyszerűsítésre és a szabályozás javítására irányuló uniós politikákkal, valamint egyértelműbbé és egységesebbé tenné a hatályos jogszabályokat.

3.3. A további jogi rendelkezések meghozatala mellett szóló érvek

A hatályos uniós jogi keretrendszer átdolgozásán túlmenően a Bizottság egyes jogi fogalmak kiterjesztésének és új szabályok bevezetésének lehetőségét is megvizsgálja az elkobzási lehetőségek szélesítése érdekében. Mivel azonban az elkobzási intézkedések (pl. a bizonyítási teher megfordítása) az alapvető jogokra – úgymint a tulajdonhoz való jogra és a hatékony jogorvoslati lehetőségekhez való jogra – is kihatással lehetnek, kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség, valamint megfelelő biztosítékokról kell gondoskodni. A tagállami gyakorlatra alapozva a következő elképzelések képezhetik megbeszélés tárgyát:

3.3.1. Büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet nélküli elkobzás (polgári eljáráson alapuló elkobzás)

A legtöbb tagállam igazságszolgáltatásában az elkobzás büntetőjogi felelősséget megállapító ítélethez kötődő szankció. Új jogi aktus révén ugyanakkor meghatározhatók lehetnének olyan esetek, amelyekben az elkobzásra előzetes, büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet nélkül kerülhet sor (ily módon átvéve az uniós jogszabályokba a Pénzügyi Akció Munkacsoport 3. ajánlását[13]). Például:

i. Amennyiben fennáll annak gyanúja, hogy a vagyontárgyak súlyos bűncselekményből származó jövedelemhez kapcsolódnak, tekintettel arra, hogy a tulajdonos bevallott jövedelméhez képest aránytalanok, és arra, hogy az érintett személy rendszeres kapcsolatot tart fenn ismert bűnelkövetőkkel. Ebben az esetben keresetet lehet benyújtani polgári bírósághoz (amely elrendelheti az eszközök elkobzását) azon feltételezésre alapozva – a körülmények mérlegelésével – hogy az eszközök bűncselekményből származó jövedelemre vezethetők vissza. Ezekben az esetekben a bizonyítás terhe megfordul, és a feltételezett bűnelkövetőnek kell bizonyítania az eszközök jogszerű eredetét.

ii. Amennyiben a súlyos bűncselekménnyel gyanúsított személy elhunyt, bizonyos ideje szökésben van, vagy más okokból nem állítható elő.

iii. Egyes olyan esetekben, amikor a vámhatóságok készpénzt foglalnak le a készpénz ellenőrzéséről szóló EK-rendelet[14] megszegése miatt. Közigazgatási határozat felhatalmazhatja a hatóságokat arra, hogy az Unióba való belépéskor vagy annak elhagyásakor be nem vallott, 10000 EUR összeget meghaladó értékű készpénzt lefoglalják. Ám akkor, ha ezeket az összegeket el kell kobozni (pl. mert adócsalásból származnak), végül bírósági végzésre van szükség. Mivel az adócsalás ellen nem minden uniós tagállamban lépnek fel büntetőeljárás keretében, ez az eset szintén a polgári elkobzási eljárások körébe tartozhat.

3.3.2. A „jogalap nélküli” vagyoni eszközök birtoklásának új bűncselekménnyé nyilvánítása

A tagállamokban eltérő jogi eljárások léteznek egymással párhuzamosan (bűnügyi eljáráson alapuló elkobzás, polgári eljáráson alapuló elkobzás, adóhatósági jogkörök felhasználása), amelyek közös célja a bűncselekményekből származó jövedelem lefoglalása. Egyes tagállamokban elkobzásra előzetes büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet hiányában nem kerülhet sor.

A „jogalap nélküli” vagyoni eszközök birtoklását bűncselekménnyé lehetne nyilvánítani, hogy fel lehessen lépni a bűncselekményből származó jövedelem ellen olyan esetekben, amikor az eszközök nem állnak arányban tulajdonosuk bevallott jövedelmével, és az érintett személy rendszeres kapcsolatot tart fenn ismert bűnelkövetőkkel. Ez az i. pontban leírt esettől abban tér el, hogy az eljárásra büntetőbíróság előtt kerül sor és a bizonyítási teher nem teljesen fordul meg[15].

3.3.3. A biztosítási intézkedést elrendelő és elkobzási határozatok kölcsönös elismerésének biztosítása

Alternatív megközelítés lehet a külföldi biztosítási intézkedést elrendelő és elkobzási határozatok kölcsönös tagállami elismerésének biztosítása még olyan esetekben is, amikor e határozatok olyan eljárásokon – pl. polgári elkobzási eljárásokon vagy adójogi hatáskörök kiterjesztett alkalmazásán – alapulnak, amelyek a végrehajtó tagállamban esetleg nem alkalmazhatók. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy ilyen esetekben a kölcsönös elismeréshez további feltételek lehetnek szükségesek.

3.3.4. A kötelező elkobzás hatályának kiterjesztése

Kötelező elkobzást lehetne bevezetni bizonyos súlyos bűncselekmények miatti elítélést követően, ha ezekből a bűncselekményekből szervezett bűnözői csoportok jelentős haszonra tesznek szert. A kiterjesztett elkobzásról szóló kerethatározatban meghatározott jogsértések listája képezhetné a kiindulási alapot, amelyet más jogsértésekkel is ki lehetne bővíteni.

3.3.5. A bankszámlákra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség érvényre juttatása

Az átdolgozás lehetőséget nyújthat arra is, hogy az új jogi keretrendszerbe bele lehessen foglalni a korábban már említett 2001. évi jegyzőkönyv rendelkezéseit, amelyet ezidáig nem erősített meg elegendő számú ország és így még nem lépett hatályba. A jegyzőkönyv előírja, hogy a tagállami hatóságoknak az azonosított személyek bankszámláira és banki műveleteire vonatkozóan adatokat kell szolgáltatniuk, és az együttműködés megtagadásának indokolásaként nem hivatkozhatnak a banktitokra vonatkozó szabályokra. E rendelkezések érvényre juttatása nagy mértékben elősegítené az eszközök más tagállamokban történő felkutatását. Ha a jegyzőkönyvet az elkobzásról szóló új jogi keretrendszer rendelkezései váltanák fel, lehetővé válna a Bizottság számára az ezen rendelkezések teljes körű érvényesítésére irányuló erőfeszítések felgyorsítása.

4. A NEMZETI HATÓSÁGOK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS

A bűncselekményekből származó jövedelmekre egyre nagyobb mértékben olyan országokban tesznek szert, amelyek nem egyeznek meg azokkal az országokkal, ahol a bűnszervezet általában működik vagy ahol a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletre sor kerül. Ez megnehezíti a bűncselekményekből származó jövedelmek azonosítását és lefoglalását. A nemzeti hatóságok közötti együttműködés és a gyors információcsere elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a bűncselekményekből származó jövedelmek elkobzásának lehetőségeit a lehető legjobban kihasználhassuk.

4.1. Nemzeti vagyonvisszaszerzési hivatalok létrehozása

A vagyonvisszaszerzési hivatalok segítenek a bűnözők eszközeinek felkutatásában, részt vesznek az elkobzási eljárásokban, biztosítják a lefoglalt eszközök megfelelő kezelését, valamint központi kapcsolattartó pontként működnek a nemzeti szintű elkobzási eljárások vonatkozásában.

Jelenleg ilyen hivatalok nem minden uniós tagállamban vannak[16], a létező hivatalok között pedig szerkezetüket, hatáskörüket és működési gyakorlatukat nézve jelentős különbségek állnak fen. A nemzeti hatóságok közötti együttműködés e területen főként a nem hivatalos CARIN-hálózaton keresztül folyik (az elkobzás és vagyonvisszaszerzés bűnüldözési és igazságügyi szakértőinek részvételével) [17] .

A CARIN működésének pozitív tapasztalataira alapozva fogadták el 2007 decemberében a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti együttműködésről szóló 2007/845/IB tanácsi határozatot[18]. Célja annak biztosítása, hogy a tagállamok 2008. december 18-ig alakítsanak vagy jelöljenek ki nemzeti vagyonvisszaszerzési hivatalokat, amelyek az elkobzással kapcsolatos tevékenységek vonatkozásában nemzeti kapcsolattartó pontként működnek majd. Feladatuk az, hogy megerősített együttműködés révén elősegítsék a bűncselekményekből származó vagyoni eszközök lehető leggyorsabb uniós szintű felkutatását. A vagyonvisszaszerzési hivataloknak hatékonyan együtt kell működniük különösen a pénzügyi hírszerző egységekkel és az igazságügyi hatóságokkal. Ezzel kapcsolatban fokozott mértékben szükség van arra, hogy a vagyoni eszközök felkutatásával és az elkobzással foglalkozó igazságügyi hatóságok számára képzések legyenek biztosítva.

4.2. Hatékony vagyonvisszaszerzési hivatalok felállítása

A tagállamoknak rövid időn belül el kell dönteniük, hogyan lehet a legmegfelelőbb gyakorlati módon kialakítani a nemzeti szintű vagyonvisszaszerzési hivatalokat, a vagyoni eszközök hatékony felkutatására és biztosítására vonatkozó hatáskörüket, valamint az információcserét szolgáló lehetőségeiket.

Ezen erőfeszítések támogatása érdekében a vagyonvisszaszerzési hivatalokról magas szintű páneurópai konferenciát rendeztek 2008 márciusában [19] . A konferencia megállapításait a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzése és a vagyonvisszaszerzési hivatalok felállítására irányuló tagállami erőfeszítések támogatása fogja érvényre juttatni, különösen más tagállamok hasonló területen tevékenykedő szakértői 2009. és 2010. évi helyszíni látogatásainak igény szerinti megszervezésével. A CARIN végkövetkeztetéseit és munkáját alapul véve a következő ajánlások a legfontosabbak a hatékony vagyonvisszaszerzési hivatalok kialakítása szempontjából:

4.2.1. A vagyonvisszaszerzési hivatalok felépítése

A vagyonvisszaszerzési hivatalok szerkezetét multidiszciplináris alapon kell kialakítani, hogy a bűnüldözés, az igazságügyi hatóságok, az adóhatóságok, a társadalombiztosítás, a vámügy és más érintett szolgálatok területén működő szakértőket tömöríthessen. E képviselőknek lehetővé kell tenni azt, hogy gyakorolhassák szokásos hatáskörüket és emellett információkat oszthassanak meg a vagyonvisszaszerzési hivatalokon belül anélkül, hogy a szakmai titoktartás kötelezettsége terhelné őket. A hivataloknak megfelelő forrásokkal kell rendelkezniük, és központi kapcsolattartó pontot kell létrehozniuk, amely a más országokból érkező összes segítségkérést képes fogadni. A vagyoni eszközök biztosítására és elkobzására vonatkozó statisztikákat teljes körűen össze kell gyűjteniük. Amennyiben a hivatalok nem kezelik közvetlenül a lefoglalt eszközöket, minimális követelményként az ezzel foglalkozó hatóságoktól össze kell gyűjteniük lefoglalt eszközökre vonatkozó információkat.

4.2.2. A vagyonvisszaszerzési hivatalok közötti információcsere

A vagyonvisszaszerzési hivataloknak gyors információcserét kell megvalósítaniuk, lehetőleg a 2006/960/IB kerethatározatban[20] megállapított határidőkön belül. További elemzés tárgyát kell képeznie annak, hogy milyen jogi lehetőségek állnak rendelkezésre a spontán információcserére az egyes vagyonvisszaszerzési hivatalok vonatkozásában. Tisztázni kell, milyen információk kérhetők az egyes vagyonvisszaszerzési hivataloktól a kölcsönös jogsegély eljárásainak igénybevétele nélkül. Könnyebb használhatóságuk érdekében felül kell vizsgálni a biztosítási intézkedést és elkobzást elrendelő határozatok más tagországban történő végrehajtását kérelmező tanúsítványokat és a kölcsönös jogsegély formanyomtatványait. Kitöltésük módjáról részletes útmutatást kell biztosítani. A vagyonvisszaszerzési hivatalok között szabványos, biztonságos kommunikációs csatornát kell kialakítani.

4.2.3. A vagyonvisszaszerzési hivatalok hatásköre

A vagyonvisszaszerzési hivataloknak a vagyoni eszközök felkutatásához és azonosításához hozzáféréssel kell rendelkezniük minden érintett adatbázishoz[21], a pénzügyi információkat is beleértve (optimális esetben nemzeti szintű központi bankszámla-nyilvántartáshoz), valamint kényszerítő eszközök alkalmazására vonatkozó hatáskörrel kell felruházni őket az ilyen jellegű információk megszerzésével kapcsolatban. Hatáskörüknek ki kell terjedniük arra, hogy biztosítási intézkedéseket rendeljenek el az eszközökre vonatkozóan (pl. legalább 72 órára), hogy ezáltal megakadályozzák a bűncselekményekből származó jövedelem eltűnését az eszközök azonosításának és a zár alá vételt vagy elkobzást elrendelő bírósági határozat végrehajtásának időpontja között. Arra is lehetőségük kell legyen, hogy más hatóságokkal közösen folytassanak nyomozást.

A tagállamokban eltérő a gyakorlat abban a tekintetben, hogy mi az elkobzott és visszaszerzett vagyoni eszközök további sorsa[22]. Kívánatos, hogy a nemzeti szinten hatékonynak bizonyult gyakorlatok terjedését ösztönözzük.

4.3. A vagyonvisszaszerzési hivatalok közötti együttműködés – Az Europol és az Eurojust szerepe

A vagyonvisszaszerzési hivatalok közötti együttműködés foka meghatározó szerepet fog betölteni a biztosítási intézkedést elrendelő és elkobzási határozatok sikeres végrehajtása során. Miután e hivatalok kijelölése, illetve kialakítása minden tagállamban megvalósul, szükséges tevékenységeiket támogatni és összehangolni annak érdekében, hogy elősegíthető legyen a bűncselekményekből származó vagyoni eszközök hollétére és tulajdonosuk kilétére vonatkozó operatív információk gyors cseréje.

Fontolóra kell venni azt is, hogy ezt az összehangoló szerepet az Europol töltse be, mivel e szervezet bűncselekményből származó vagyonnal foglalkozó hivatala már jelentős sikereket tud felmutatni a pénzügyi nyomozóknak való segítségnyújtás terén. 2007-ben 133 olyan nyomozásban működött közre, amely a bűncselekményekből származó jövedelmek felkutatására irányult, valamint szakértői ismeretekkel segítette a vagyonvisszaszerzési hivatalokat. A nemzeti hatóságoknak nagyobb mértékben kellene az Eurojust segítségét kérni a biztosítási intézkedést és elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerésének elősegítése érdekében. 2007-ben az Eurojust által kezelt több mint 1000 esetből harminc kapcsolódott ehhez a területhez.

5. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS – HARMADIK ORSZÁGOKKAL KAPCSOLATOS VONATKOZÁSOK

A bűncselekményekből származó jövedelmek elkobzása globális kérdés, mivel a bűnelkövetők az Unió területén és a világ más térségeiben egyaránt szert tesznek jogszerű vagyoni eszközökre. Az elkobzással kapcsolatos kérdésekben nem csupán az Unión belül, hanem harmadik országok vonatkozásában is szoros nemzetközi együttműködést kell kialakítani. A hatályos uniós jogi aktusok nem foglalkoznak ezekkel a szempontokkal kielégítő módon.

Ugyanakkor számos nemzetközi egyezmény tartalmaz rendelkezéseket a bűncselekményekből származó jövedelmek elkobzására vonatkozóan, a bűncselekményekből származó vagyoni eszközök azonosítására, felkutatására, biztosítására, lefoglalására és elkobzására irányuló nemzetközi együttműködés előmozdítása érdekében. A legfontosabb ilyen megállapodások a következők: a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény, a korrupcióellenes ENSZ-egyezmény, valamint az Európa Tanács egyezményei a pénzmosásról, a bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról (a strasbourgi egyezmények). Ezeknek az egyezményeknek számos fontos rendelkezése még nem épült be a közösségi jogszabályokba. A Bizottság folytatja arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az Unió és a tagállamok ezen egyezményeket késedelem nélkül megerősítsék és végrehajtsák, és harmadik országokat is erre ösztönöz.

Elkobzásra és vagyonvisszaszerzésre irányuló kezdeményezések számos más nemzetközi fórumon – pl. a G8, az ENSZ és a Világbank keretei között – ugyancsak megbeszélés tárgyát képezik.

Az elkobzás területén folyó nemzetközi együttműködés nem mindig kielégítő, mivel a felek eltérő mértékben elkötelezettek az együttműködés iránt. Proaktívabb jellegű együttműködést kell szorgalmazni a harmadik országokkal, például a vagyoni eszközök megosztására vonatkozó megállapodások ösztönzésével, amelyek kiterjedhetnek többek között a megfelelő értékű vagyon elkobzására valamint a bevált gyakorlatok terjesztésére vonatkozó megállapodásokra is. A Pénzügyi Akció Munkacsoport 38. ajánlása és az ehhez tartozó értelmező megjegyzés arra ösztönzi az országokat, hogy kössenek megállapodásokat a lefoglalási és elkobzási eljárások összehangolása érdekében, beleértve az elkobzott vagyoni eszközök megosztását is. Az Európa Tanács 2005. évi egyezménye hasonló rendelkezéseket tartalmaz. A Bizottság segítheti az e területre vonatkozó bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között.

6. NEM JOGALKOTÁSI JELLEGŰ KÍSÉRŐ INTÉZKEDÉSEK

6.1. Az elkobzási eljárások hatékonyabb támogatására irányuló új eszközök

A vagyoni eszközök azonosítására és felkutatására irányuló kérelmek teljesítése érdekében minden vagyonvisszaszerzési hivatalnak hozzáféréssel kell rendelkeznie a nemzeti szintű központi nyilvántartásokhoz. Amennyiben ilyen nyilvántartások nem léteznek, szorgalmazni kell, hogy a vagyonvisszaszerzési hivatalok alakítsák ki őket.

Meg kell vizsgálni, hogy milyen módon lehet javítani a végrehajtásra váró biztosítási intézkedésekre, illetve elkobzást elrendelő határozatokra vonatkozó információk uniós elérhetőségét, pl. ezek listájának létrehozásával. Ez lehetővé tenné a biztosítási és elkobzási eljárások területén elért általános előrehaladás nyomon követésének javítását, valamint az ilyen határozatok végrehajtásához szükséges időre vonatkozó statisztikák létrehozását.

6.2. A pénzügyi nyomozás és a pénzügyi bűnözésre vonatkozó elemzés megerősítése

E tevékenységek létfontosságúak a szervezett bűnözés és a terrorizmus finanszírozása ellen folytatott küzdelemben. A bűncselekményekből származó jövedelmek azonosításában és felkutatásában komoly előrehaladást biztosíthat az, ha előmozdítjuk a pénzügyi nyomozás szélesebb körű használatát és pénzügyi bűnözésre vonatkozó elemzés[23] bűnüldözési módszerként való alkalmazását minden tagállamban.

Folyamatban van egy projekt, amely keretében a Bizottság az Europollal és több tagállammal együttműködésben a következőket kívánja megvalósítani: a pénzügyi nyomozók képzésére vonatkozó (a szakértelem és a készségek nyolc területét felölelő) közös minimumszabályok megállapítása, uniós szintű akkreditálási rendszer kialakítása, valamint e szabványoknak megfelelő képzések biztosítása a tagállamokban. A szükséges képzési csomagokat nemzeti kiválósági központok hozzák létre. Az első konkrét eredmények 2009-re várhatók.

6.3. Rendszeres és összehasonlítható elkobzási statisztikák vezetése

Több és jobb minőségű statisztikai adatnak kellene rendelkezésre állnia a biztosított vagy elkobzott vagyoni eszközökre vonatkozóan. Igen korlátozott mértékben állnak rendelkezésre ilyen adatok, amelyek főleg a nemzeti adatbázisokból, illetve a Pénzügyi Akció Munkacsoport, a Nemzetközi Valutaalap és az Európa Tanács pénzmosás elleni intézkedések értékelését vizsgáló szakértői bizottsága által kiadott, a pénzmosás elleni rendelkezések betartására vonatkozó kölcsönös értékelő jelentésekből származnak.

A 2006–2010-es időszakra szóló, a bűnügyi statisztikákra irányuló uniós cselekvési terv keretében munkálatok folynak új módszertan kialakítása érdekében, amely lehetővé tenné a tagállamok viszonylatában összehasonlítható, pénzmosásra vonatkozó statisztikai adatok gyűjtését. E módszertan szükségessé teszi a biztosított, elkobzott, illetve visszaszerzett, bűncselekményekből származó vagyoni eszközökre vonatkozó információk gyűjtését. Az így létrejövő statisztikák hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy értékelhető legyen az országok elkobzásra vonatkozó szabályozásának hatékonysága.

7. KÖVETKEZTETÉS – TÍZ STRATÉGIAI PRIORITÁS

A bűnözés ellen eredményes küzdelem azt jelenti, hogy a bűnelkövetőkre a legérzékenyebb ponton kell csapást mérni. A bűncselekményekből származó bevételek elkobzása és visszaszerzése a bűnelkövetők forrásait célozza meg, ez a pénzügyi bűnözés ellen irányuló tágabb uniós stratégia elengedhetetlen részét képezi.

Többet kellene tenni annak érdekében, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy az elkobzás a szervezett bűnözés elleni fellépés egyik leghatékonyabb módja. A következő cselekvési pontok célja annak biztosítása, hogy e területen az Unió továbbra is a legmagasabb szintű normák fenntartását képviseli:

7. A hatályos uniós jogi keretrendszer jövőbeli átdolgozása annak egyértelműbbé és egységesebbé válását szolgálná, kiterjesztené a meglévő jogi fogalmakat és új rendelkezéseket vezetne be.

8. A tagállamoknak hiánytalanul át kell ültetniük a hatályos jogi keretrendszert és végre kell hajtaniuk a 2007/845/IB tanácsi határozatot, olyan vagyonvisszaszerzési hivatalokat jelölve ki, illetve hozva létre, amelyek képesek a gyors információcserére, megfelelő hatáskörrel rendelkeznek, és a bevált gyakorlatoknak megfelelően folytatják tevékenységüket.

9. A tagállamokban az elkobzási eljárásokat hátráltató gyakorlati akadályokat fel kell számolni. A Bizottság és a tagállamok a tagállami gyakorlatok hatékonyságát értékelő bizottsági tanulmány alapján 2008 végén tárgyalást fognak folytatni annak érdekében, hogy előmozdítsák a nemzeti szinten hatékonynak bizonyult gyakorlatok terjedését.

10. Az uniós vagyonvisszaszerzési hivatalok nem hivatalos platform keretében folytassanak rendszeresen megbeszéléseket annak érdekében, hogy biztosítható legyen a hatékony információcsere, összehangolás és együttműködés. Szorgalmazni kell, hogy az Europol töltsön be összehangoló szerepet a nemzeti vagyonvisszaszerzési hivatalok vonatkozásában.

11. Kifejleszthető és megvalósítható olyan értékelési rendszer, amely az uniós vagyonvisszaszerzési hivatalok hatékonyságát vizsgálja (akár egymás kölcsönös értékelésére alapozva).

12. Az Eurojusttal szoros együttműködést kell folytatni az igazságügyi szintű együttműködés elősegítése, az elkobzási kérdésekkel kapcsolatos kölcsönös elismerés előmozdítása, valamint a vagyonvisszaszerzési hivatalok és az igazságügyi hatóságok közötti kapcsolattartás megkönnyítése érdekében.

13. Prioritás lehet a pénzügyi nyomozók közös uniós képzési programjának létrehozása és végrehajtása. A tagállamoknak fontolóra kell venniük, hogy nagyobb mértékben biztosítsanak forrásokat a pénzügyi bűnözésre vonatkozó elemzés és a pénzügyi nyomozás számára nemzeti szinten.

14. A tagállamok hozzanak létre jobb statisztikákat a biztosított, elkobzott, illetve visszaszerzett vagyoni eszközökre vonatkozóan. E statisztikai adatoknak a különböző országok vonatkozásában összehasonlíthatóaknak kell lenniük. A statisztikák hozzájárulnak majd a jelenlegi elkobzási rendszerek hatékonyságának értékeléséhez.

15. A Bizottságnak és a tagállamok mérlegeljék, milyen módon lehet a más tagállamokban és harmadik országokban működő vagyonvisszaszerzési hivatalok számára elérhetővé tenni a vagyoni eszközök területükön belüli azonosításához és felkutatásához szükséges információkat, ami pl. központi nyilvántartások kialakításával is történhet.

16. Az Europol, az Eurojust és a tagállamok együttműködhetnek az információk elérhetőségének javítása érdekében, beleértve olyan lista létrehozását is, amely azon biztosítási intézkedést illetve elkobzást elrendelő határozatokra vonatkozó információkat tartalmazza, amelyeket még nem hajtottak végre az Európai Unióban.

[1] A közlemény a következőkre épít: a Bizottság által tartott nem hivatalos szakértői megbeszélések, a tagállami hatóságokkal való kapcsolattartás, a vagyonvisszaszerzési hivatalokról szóló páneurópai konferencia következtetései, valamint a tagállamokban történő vagyonelkobzásról szóló, megjelenés előtt álló bizottsági tanulmány következtetéseinek-tervezete.

[2] A Bel- és Igazságügyi Tanács 2007. június 12–13-i következtetéseiben felkérte a tagállamokat, hogy „növeljék erőfeszítéseiket a nyomozások és a bűnvádi eljárások pénzügyi vonatkozásait, például a vagyontárgyak lefoglalását illetően”.

[3] A kábítószerek tiltott kereskedelméről az Egyesült Királyság Belügyminisztériuma által 2007-ben kiadott tanulmány szerint a bűnözők úgy gondolják, hogy az elkobzás jelentős elrettentő hatással bír.

[4] A Tanács 2001/500/IB kerethatározata (2001. június 26.) a pénzmosásról, valamint a bűncselekményhez felhasznált eszközök és az abból származó jövedelmek azonosításáról, felkutatásáról, befagyasztásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, HL L 182., 2001.7.5., 1. o.

[5] A Tanács 2003/577/IB kerethatározata (2003. július 22.) a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról, HL L 196., 2003.8.2., 45. o.

[6] A Tanács 2005/212/IB kerethatározata (2005. február 24.) a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról, HL L 68., 2005.3.15., 49. o.

[7] A Bizottság jelentése a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/212/IB tanácsi kerethatározat (2005/212/EB) 6. cikke alapján, COM (2007) 805.

[8] A Tanács 2006/783/IB kerethatározata ( 2006. október 6. ) a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról, HL L 328., 2006.11.24., 59. o.

[9] Egyezmény (1995. július 26.) az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről, HL C 316., 1995.11.27., 49. o.

[10] Második jegyzőkönyv (1997. június 19.) az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez, HL C 221., 1997.7.19., 12. o.

[11] Javaslat — Kerethatározat a büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzéséhez szükséges európai bizonyításfelvételi parancsról, COM(2003) 688, 2003. november 14-én véglegesített dokumentum.

[12] Az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezménynek az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikke szerinti létrehozásáról szóló, 2001. október 29-i tanácsi jogi aktus, HL C 326/1., 2001.7.12.

[13] A Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 40 ajánlásának 3. ajánlása arra ösztönzi az országokat, hogy fontolják meg olyan elkobzási intézkedések meghozatalát, amelyek „nem igényelnek büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet, illetve amelyek esetében a terheltnek kell bizonyítania az állítólagosan elkobzandó vagyon eredetének jogszerűségét”.

[14] Az Európai Parlament és a Tanács 1889/2005/EK rendelete a Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről, HL L 309, 2005.11.25., 9. o.

[15] Ezt az új bűncselekménytípust Franciaországban már bevezették, ami nagyon hatékony eszköznek bizonyul.

[16] Teljes mértékben kiépített vagyonvisszaszerzési hivatalok csak Ausztriában, Belgiumban, Észtországban, Franciaországban, Németországban, Írországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban vannak.

[17] A Bizottság és az Europol támogatásával működő CARIN-hálózat 40 ország – köztük 26 uniós tagország –szakértőit öleli fel. Célkitűzései a bevált gyakorlatok cseréjére és intézményközi együttműködés javítására irányulnak a határokon átnyúló kérdések vonatkozásában.

[18] A Tanács 2007/845/IB határozata ( 2007. december 6.) a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti, a bűncselekményből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb tulajdon felkutatása és azonosítása terén való együttműködésről, HL L 332., 2007.12.18., 103. o.

[19] A konferenciát az Europol, valamint az osztrák és a belga kormány szervezte, és az Európai Bizottság nyújtott hozzá támogatást „A bűnözés megelőzése és a bűnözés elleni küzdelem” elnevezésű támogatási program keretében (http://ec.europa.eu/justice_home/funding/isec/funding_isec_en.htm).

[20] A Tanács 2006/960/IB kerethatározata ( 2006. december 18. ) az Európai Unió tagállamainak bűnüldöző hatóságai közötti, információ és bűnüldözési operatív információ cseréjének leegyszerűsítéséről, HL L 386., 2006.12.18., 89. o.

[21] A nyilvános és zárt adatbázisokhoz egyaránt, pl. az ingatlan-nyilvántartáshoz, cégnyilvántartáshoz, gépjármű-nyilvántartáshoz, bűnügyi nyilvántartáshoz, pénzügyi intézmények adatbázisaihoz, a rendőrség, az adóhatóságok, a társadalombiztosítási intézmények adatbázisaihoz stb.

[22] Például az Egyesült Királyságban az eszközöket megosztják a visszaszerzésükben közreműködő hatóságok között, míg Olaszországban gyakran nem kormányzati szervekre ruházzák őket át, szociális célokat szolgálva.

[23] A Bizottság 2002 és 2005 között számos olyan projektet finanszírozott, amelyek e módszerek javítására irányultak.